Magyar Szó, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-01 / 241. szám
Magyar Szó s::::;ixxxvi évf .241- dosio.) Sz. јјцјјј szerda, 1976. szept. 1. ššiiiii ARA I DINAR Ma már világmozgalom „Azt hiszem, a háború utáni időszakban még sohasem volt olyan égetően szükséges, mint ma, hogy az egyik tömbhöz sem tartozó államok legmagasabb rangú képviselőik útján minél egységesebben, világosan és félreérthetetlenül kinyilvánítsák nézeteiket azokról a problémákról, amelyek a világot történelme legnagyobb katasztrófájának szélére sodorják. Az az eszme, hogy az egyik tömbhöz sem kötött országok valamilyen módon minél hatékonyabban részt vegyenek a nemzetközi történésekben, főképpen azokban, amelyek közvetlenül érintik őket, abból a tudatból fakadt, hogy a mai időkben az emberiség jövondójáért nem viselheti a felelősséget csak néhány ország, bármilyen nagy és hatalmas is”. Tito elnök tizenöt évvel ezelőtt, 1961. szeptember 1-én 25 el nem kötelezett ország állam-, illetve kormányfőjének Belgrádban tartott értekezletén mondotta az idézett szavakat. Történelmi jelentőségű volt a belgrádi összejövetel, de akkor ezt fel sem tudtuk mérni. Ma már azonban, amikor Colombóban az el nem kötelezett országok V. csúcsértekezletén már 86 ország képviselői vettek részt, és az egész világ érdeklődésének gyújtópontjában tárgyaltak a világ legégetőbb problémáiról, tudjuk, hogy akkor, 15 évvel ezelőtt, egy nagy jelentőségű mozgalom indult el, amely azóta világmozgalommá nőtt, történelmi sikereket ért el a népek felszabadításában, a nemzetközi viszonyok demoralizálásában, az igazságosabb gazdasági világrendszer megteremtésében. De ma is időszerűek Titoelnök 15 évvel ezelőtt mondott szavai: „Az egész világ népei azt várják, hogy egyöntetű és elszánt szót halljanak innen mindaz ellen, ami meggátolja a földkerekség lakóinak békés, alkotó életét. Az embereket már kimerítette a mind élesebb formát öltő hidegháború, rettegnek az esetleges új világháború okozta katasztrófától. Ezért úgy vélem, hogy nagy szolgálatot teszünk a világnak, ha világosan és határozottan rámutatunk a világ megbékélése, valamennyi nép szabadsága, az egyenjogúsága és békés együttműködése felé vezető útra.” „Az el nem kötelezettek tömeges mozgalma a legutóbbi, colombói csúcsértekezleten megteremtette a mostani igazságtalan nemzetközi gazdasági rendszer megváltoztatásához a bázist — írja a L’Unitá, az Olasz KP lapja rendkívül terjedelmes gazdasági és politikai elemzésében. Az újság megállapítja, hogy az el nem kötelezettek mozgalmához ma a világ országainak kétharmada tartozik, ezekben Földünk lajkosságának több mint a fele " f él. S ami a legfontosabb, az I világnak ez a része olyan fontos energiaforrásokkal és I különféle nyersanyagokkal rendelkezik, amelyeket mind I eddig más országok használtak ki, növelve ezáltal saját gazdaságukat, ugyanakkor azonban a természeti kincseket birtokló országok mindjobban elszegényedtek. Az Unitá szerint a kizsákmányolásnak ezt a bűvös körét, mint ahogy a kőolajkitermelő országok akciója is bebizonyította, fel lehet számolni, noha ez csöppet sem lesz könnyű. A fentiekkel összhangban az olasz kommunisták lapja arra a megállapításra jut, hogy igazuk van azoknak az államférfiaknak, akik Colombóban az el nem kötelezettek mozgalmán belüli nagyobb belső szolidaritás megteremtését sürgetik. Az olasz kommunisták , lapja szerint az el nem kötelezettek mozgalmának különösen óvakodni kell az imperializmus stratégiájától, amelyet napjainkban a világ ,,vietnamizálása” néven ismerünk. A L’Unitá kiemeli Tito elnöknek, továbbá Pham Van Dong vietnami miniszterelnöknek, Indira Gandhi indiai miniszterelnöknek és még néhány államfőnek a colombói csúcsértekezlet sikeres befejezésére irányuló ,,közös nevező” keresésében betöltött szerepét. A továbbiakban az Unitá Pham Van Dong szavait idézve azt írja, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának céljait történelmi szemszögből kell vizsgálnunk. Hosszú és nehéz harcról van szó, annál inkább, mert az el nem kötelezettek olyan ellenállással fogják magukat szemben találni, amelyeket azok tanúsítanak, akiknek érdekeiket védelmezik, márpedig ezek az érdekek korántsem elhanya- sgolhatók. Mendis: Előtérben a szabadság és a szuverenitás Vernon Mendis, az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői V. csúcsérte-I kezletének főtitkára kijelen- I tette, hogy a colombói csúcsértekezlet révén Sri Lanka nevét megismerte az , egész világ, és ezáltal jelentős szerepet kapott. ,. Vernon Mendis szerint Sríri Lanka történelmében nem volt még egy ilyen jelentős új esemény, mint a nemrégi i csúcsértekezlet. Négy, a csúcsértekezletről szóló colombói előadásában a hallgatóság előtt Vernon Mendis kifejtette és hangjá , Lyozia Srí Lanka, valamint Sirimavo Bandaranaike miniszterelnök óriási hozzájárulását a csúcsértekezlet sikeréhez. Hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettség nagy mértékben hozzájárult a különböző népeknek az idegen elnyomás elleni harcához, és elősegítette a dekolonizációs folyamatot. Az el nem kötelezettek V. csúcsértekezlete az országok szabadságát és szuverenitását emelte homloktérbe, szem előtt tartva mindenekelőtt azokat az országokat, amelyek nemrégiben még gyarmati járom alatt sínylődtek. Vernon Mendis az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapvető feladatául az új nemzetközi gazdasági rendszer megteremtését jelölte meg. Mint az V. csúcsértekezlet főtitkára kijelentette, a mozgalom újabb akciókba kezdett, és folytatja a harcot céljainak valóra váltásáért. Indiai vélemény a leszerelési határozatról A colombói csúcsértekezleten hozott határozatoknak a leszereléssel foglalkozó része a világ sok részén kedvező fogadtatásra talált. V. P. Duitt, az indiai parlament tagja, a delhi egyetem tanára például ezzel kapcsolatban kijelentette, az el nem kötelezettek mozgalma hozzájárult ahhoz, hogy azok a kis országok is, amelyek nem rendelkeznek nagy katonai vagy gazdasági hatalommal, a nemzetközi viszonyok jelentős tényezőivé váljanak. Természetesen nyilvánvaló, hogy a biztonságot és a világbékét mindaddig nem lehet szavatolni, amíg nem szűnik meg a fegyverkezési verseny, tehát mindaddig, amíg nem jön létre megállapodás , nemcsak a fegyverkezés korlátozásáról, hanem az általános és teljes leszerelésről is. W. P. Dutt professzor mindezt szem előtt tartva kedvezőnek ítélte meg a leszerelésről szóló határozatot, és elmondta, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka a szóban forgó problémát illetően ,jelentősen elősegíthetné a cél megvalósítására vonatkozó lehetőségek alapos megvitatását”. — Nagy erőfeszítések történnek a fegyverkezés korlátozására és ellenőrzésére — mondta a továbbiakban Dutt professzor, majd hozzátette: " Ez mindenképpen pozitív körülmény, de még nem elegendő, mert a hagyományos fegyverekből és az atomfegyverekből felhalmozott tartalékok szüntelenül fenyegetik a békét. Éppen ezért továbbra is támogatni kell a fegyverkezés korlátozására irányuló törekvéseket, egyszersmind azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy mindez még nem válasz a háború és béke kérdésére. A béke ugyanis nem biztosítható a fegyverkezés csökkentésével, hanem csakis a teljes leszerelésre vonatkozó megállapodás megkötésével. Nyilvánvaló, hogy ezt a célt lehetetlenség egyik napról a másikra elérni. Sok-sok erőfeszítésre van szükség, s ezeknek egyikét jelentheti nyilván a világszervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszaka. Vitathatatlan továbbá, hogy a fegyverkezés újabb feszültségeket teremt, és lehetővé teszi az el nem kötelezettek ellen irányuló neokolonialista nyomásokat. Következésképp a leszerelés az egész emberiség problémája, és ennélfogva a" világ minden országának közre kell működnie eredményes megoldásában — állapította meg nyilatkozatában W. P. Dutt indiai egyetemi tanár, az indiai nemzetgyűlés tagja, Washington Post. Folytatni kell a tárgyalásokat A Washington Post tegnapi cikkében többek között hangsúlyozza, hogy a colombói csúcsértekezleten nem csupán kellemetlenségek és siránkozások hangzottak el, hiszen az V. csúcsértekezlet részvevői el (Folytatása a 3. oldalon) Cokimba után Az el nem kötelezettek hosszú és nehéz harc előtt állnak A csúcsértekezlet nemzetközi visszhangja A Jugoszláv Békeliga távirata a Vietnami Békebizottsághoz Belgrádból jelenti a Tan Jug. A Jugoszláv Békeliga az alábbi táviratot intézte a Vietnami Békebizottsághoz: „Nemzeti ünnepük alkalmából, amelyet a vietnami nép hősi harca és óriási áldozatok árán először ünnepel egyesült és független hazában, kedves barátaink, sok szerencsét kiváltunk a háború által elpusztított ország építésében, a független, és el nem kötelezett Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatásában.” Az egész közösség összefogása Szerbiában ma kezdődik a kölcsönjegyzés Körülbelül 25 000 helyen Szerbiában ma megkezdődik a belgrádiniši autóút korszerűsítése, továbbá a Morava, a Száva és a Duna folyásának szabályozása céljából kiírt közkölcsön jegyzése. A kiírt 3 milliárd dinár értékű kölcsön összege valóban tetemes. Noha nem lehet jóslásokba bocsátkozni, a nyilvánosság hangulatából és azokból az összegekből ítélve, amelyeket az egyes kollektívák és egyének jelentettek be, a mozgalom teljesen sikeresnek ígérkezik. Nem kellene meglepődni azon sem, ha az előirányzott összeget túlszárnyaljuk. Az embereknek szinte egyáltalán nem kell magyarázni, hogy csupán a Morava völgyében mit jelent a 67 000 hektárnyi termőföld öntözésére szolgáló rendszer, továbbá a városokat és falvakat védő gátak kiépítése. Ezenkívül 45 000 hektárnyi területen megakadályozzuk az eróziós folyamatokat, katasztrofális árvíz keletkezését. A kölcsön pénzeszközeit 1980-ig befektetjük a 118 kilométer hosszú surčin— katovinai autóút első szakaszának építésébe, továbbá a 20 kilométeres Jovanička Réka—deligradi útszakasz és a Niš körüli 7 kilométeres terelő út megépítésébe. A Szlovén Szocialista Köztársaságban már folyamatban van a kölcsönjegyzés, amely 1980-ig lehetővé teszi 36 kilométernyi hosszúságú autóutak és 117 kilométernyi egyéb új utak építését, 601 kilométernyi már korszerűsített út kiszélesítését és 727 kilométer hosszúságú kövesút modernizálását. A 900 millió dinár értékű kölcsön összegét már két hónappal a mozgalom befejezése előtt egyötödével túlszárnyalták. Az akció végső eredményeként mintegy 150 milliárd dinárnyi kölcsönre számíthatunk. A többletet a községek a helyi jellegű utak korszerűsítésére fordítják majd. Bosznia-Hercegovinában az utak és vasútvonalak építésére, rekonstrukciójára és korszerűsítésére, illetve a köztársaság mintegy 800 kilométernyi hosszúságú közlekedési főútvonalainak megépítésére és modernizálására, továbbá a doboj—szarajevói vasút kettős sínpárjának lefektetésére bejegyzett közkölcsön összege meghaladja az 1 milliárd dinárt. Három héttel a kölcsönjegyzés befejezése előtt több mint 800 000 ember nyújtott pénzbeli segélyt az egész köztársaság, sőt az egész ország szempontjából egyaránt fontos munkálatok lebonyolítására. Horvátországban is latolgatják az utak és vízgazdálkodási létesítmények építésére és korszerűsítésére szolgáló közkölcsön kiírásának lehetőségeit. Nem kell kételkedni abban, hogy a köztársaság dolgozói és polgárai tömegesen részt vesznek majd a jelentős mozgalomban. Hazánkban egyébként sohasem volt sikertelen egyet- I lenegy kölcsönjegyzés sem. Azokban a napokban példá- sul, amikor a katasztrofális földrengés szinte teljesen izomba döntötte Szkopjét, az egész ország egy emberként nyújtott segítséget. A kiírt 30 milliárd dinár összegű kölcsönt jelentősen túlszárnyaltuk. Ma már nagyban száguldanak a vonatok a 476 kilométer hosszúságú belgrád— bari vasútvonalon, mégpedig nagymértékben annak köszönhetően, hogy a munkaszervezetek és az egyének néhány évvel ezelőtt felajánlották pénzeszközeiket. A kiírt félmilliárd helyett 927 millió dinár gyűlt össze. Tito jókívánságai Líbia ünnepére Belgrádból jelenti a Tanjug. Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot intézte Moamer el Kadhafihoz, a Líbiai Arab Köztársaság forradalmi tanácsának elnökéhez: „A Líbiai Arab Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából Jugoszlávia nemzetei és a magam nevében őszinte örömmel küldöm szívélyes üdvözletemet, a baráti líbiai népnek felvirágzást, önnek pedig sok boldogságot kívánok. Meggyőződésem, hogy országaink együttműködése továbbra is eredményesen fejlődik.” . Évi elindult Ma, éppen ma indult iskolába Évi, a lenszőke hajú, kék szemű szállási kislány, ma ment először a 3 kilométerre levő falusi iskolába. Szinte látom: hajában szalag, hátán iskolatáska, lelkében furcsa kis izgalom, amint anyja kezét fogva elindulnak a kukorica sorában taposott ösvényen, így rövidítve a kanyargós utat a torony iránt az iskola felé. Így indulhatott hajdan anyja, nagyanyja azokban az időkben, amikor még az iskolák kisebbek voltak, az oktatás rövidebb ideig tartott, három, négy vagy öt évig, mert elég volt az egy szállási kislánynak, kisfiúnak, hogy megtanulja az ábécét és az egyszeregyet, hogy megtanuljon néhány verset és néhány dalocskát. S ha ki is tűnt valamelyik lenszőke vagy fekete hajú kisfiú vagy kislány éles eszével, szép kézírásával, mert egyszeri hallásra megtanulta a dalocskát, vagy öröm volt hallgatni, amikor a rossz szemű nagytatánaik felolvasott valamit az újságból vagy valamilyen régi könyvből — ez sem változtatott bizony azon a szokáson, hogy szállási, falusi gyerek tizenegy-tizenkét éves korában akarva-akaratlanul is búcsút mond az iskolának. Kivételek ugyan voltak, eljutott egyikmásik parasztgyerek felsőbb iskolába is, de inkább a szülők anyagi helyzete, felfogása volt ebben is a döntő, s csak másodsorban az, hogy éles eszű, tanulékony-e a gyerek. A lányok viszont akkor sem igen jutottak messzebb, ha tehetségből, pénzből is futotta volna a tanulásra — olyan szabály volt ez, amit kivételek sem igen erősítettek. (A lány tizenkét-tizenhárom éves korában megtanult kenyeret sütni, s azzal jórészt be is fejeződött életének tanulásra szánt korszaka.) S végül, ha anyagiakon és felfogásbeli akadályokon túl eljutott is a falusi, tanyai gyerekvárosi iskolába és tanulhatott, de milyen áron! Gyerekként elszakadva a szülőktől, hónapos szobákban, mogorva internátusokban — kis Nyilas Misik — sóvárogva gondolt a meleg otthonra, a családra, édesanya főztjére, csak az tudja ezt, aki próbálta __ Kár már most azon búslakodni, hogy milyen volt ez a letűnt világ, azóta sok minden megváltozott. A legújabb oktatásügyi változásból például az következik, hogy Évi és a többi szállási kislány olyan iskolába indult ma, ahol tíz évig fognak tanulni, pontosan 17 éves korukig, de sokan valószínűleg tovább is, mert akkor már csak egy lépésre lesznek a legmagasabb iskolától. Minimálisra csökkent hát a hajdan beláthatatlan távolság falusi elemi iskola és egyetem között. Ez az, amivel Évit és korosztályát elsőként megajándékozta változó világunk. Erről ő persze mit sem tudhat, amikor, mint hajdan nagyanyja — aki biztosan ugyanilyen lenszőke kislány volt —, hajában szalaggal, szemében a kora őszi ég színével elindul a kukorica sorában taposott ösvényen az iskola felé. ,___ KIS Erzsi Bijedié üdvözlő távirata Dzsalludhoz Džemal Bijedié, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke az alábbi üdvözlő táviratot intézte Abdul Szálem Dzsallud őrnagyhoz, a Líbiai Arab Köztársaság kormányának elnökéhez: „A Líbiai Arab Köztársaság függetlensége kikiáltásának évfordulója alkalmából élek az alkalommal, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa és a magam nevében a legszívé lyesebb jókívánságaimat küldjem, és kifejezzem a baráti Líbiai Arab Köztársaság népének felvirágzása iránti óhajunkat. Önnek sok boldogságot kívánok.” Gligorov fogadta a Koreai NDK távozó nagykövetét Kiro Gligorov , JSZSZK Képviselőházának elnöke tegnap Belgrádban búcsúlátogatáson fogadta Cse Guk Mant a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét