Magyar Szó, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-01 / 241. szám

Magyar Szó s::::;ixxxvi évf .241- dosio.) Sz. јјцјјј szerda, 1976. szept. 1. ššiiiii ARA I DINAR Ma már világ­mozgalom „Azt hiszem, a háború utáni időszakban még soha­sem volt olyan égetően szük­séges, mint ma, hogy az egyik tömbhöz sem tartozó államok legmagasabb ran­gú képviselőik útján minél egységesebben, világosan és félreérthetetlenül kinyilvá­nítsák nézeteiket azokról a problémákról, amelyek a vi­lágot történelme legnagyobb katasztrófájának szélére so­dorják. Az az eszme, hogy az egyik tömbhöz sem kö­tött országok valamilyen mó­don minél hatékonyabban részt vegyenek a nemzetkö­zi történésekben, főképpen azokban, amelyek közvetle­nül érintik őket, abból a tu­datból fakadt, hogy a mai időkben az emberiség jövon­dójáért nem viselheti a fe­lelősséget csak néhány or­szág, bármilyen nagy és ha­talmas is”. Tito elnök ti­zenöt évvel ezelőtt, 1961. szeptember 1-én 25 el nem kötelezett ország állam-, il­letve kormányfőjének Belg­­rádban tartott értekezletén mondotta az idézett szava­kat. Történelmi jelentőségű volt a belgrádi összejövetel, de akkor ezt fel sem tud­tuk mérni. Ma már azon­ban, amikor Colombóban az el nem kötelezett országok V. csúcsértekezletén már 86 ország képviselői vettek részt, és az egész világ ér­deklődésének gyújtópontjá­ban tárgyaltak a világ leg­égetőbb problémáiról, tud­juk, hogy akkor, 15 évvel ezelőtt, egy nagy jelentősé­gű mozgalom indult el, amely azóta világmozgalom­má nőtt, történelmi sikere­ket ért el a népek felsza­badításában, a nemzetközi viszonyok demoralizál­ásá­ban, az igazságosabb gazda­sági világrendszer megterem­tésében. De ma is időszerűek Tito­­elnök 15 évvel ezelőtt mon­dott szavai: „Az egész vi­lág népei azt várják, hogy egyöntetű és elszánt szót halljanak innen mindaz el­len, ami meggátolja a föld­kerekség lakóinak békés, al­kotó életét. Az embereket már kimerítette a mind éle­sebb formát öltő hideghá­ború, rettegnek az esetle­ges új világháború okozta katasztrófától. Ezért úgy vé­lem, hogy nagy szolgálatot teszünk a világnak, ha vilá­gosan és határozottan rámu­tatunk a világ megbékélése, valamennyi nép szabadsága, az egyenjogúsága és békés együttműködése felé veze­tő útra.” „Az el nem kötelezettek­­ tömeges mozgalma a leg­­­­utóbbi, colombói csúcsérte­­­­kezleten megteremtette a­­ mostani igazságtalan nem­­­­zetközi gazdasági rendszer­­ megváltoztatásához a bázist­­ — írja a L’Unitá, az Olasz KP lapja rendkívül terjedel­mes gazdasági és politikai elemzésében. Az újság megállapítja, hogy az el nem kötelezettek­­ mozgalmához ma a világ or­­­­szágainak kétharmada tar­­t­­ozik, ezekben Földünk la­­j­kosságának több mint a fele " f él. S ami a legfontosabb, a­z I világnak ez a része olyan­­ fontos energiaforrásokkal és I különféle nyersanyagokkal­­ rendelkezik, amelyeket mind I eddig más országok használ­­­­tak ki, növelve ezáltal sa­ját gazdaságukat, ugyanak­kor azonban a természeti kincseket birtokló országok mindjobban elszegényedtek. Az Unitá szerint a kizsák­mányolásnak ezt a bűvös körét, mint ahogy a kőolaj­­kitermelő országok akciója is bebizonyította, fel lehet számolni, noha ez csöppet sem lesz könnyű. A fentiekkel összhangban az olasz kommunisták lapja arra a megállapításra jut, hogy igazuk van azoknak az államférfiaknak, akik Co­­lombóban az el nem kötele­zettek mozgalmán belüli na­gyobb belső szolidaritás megteremtését sürgetik. Az olasz kommunisták , lapja szerint az el nem kö­telezettek mozgalmának kü­lönösen óvakodni kell az imperializmus stratégiájától, amelyet napjainkban a vi­lág ,,vietnamizálása” néven ismerünk. A L’Unitá kiemeli Tito el­nöknek, továbbá Pham Van Dong vietnami miniszterel­nöknek, Indira Gandhi in­diai miniszterelnöknek és még néhány államfőnek a colombói csúcsértekezlet si­keres befejezésére irányuló ,,közös nevező” keresésében betöltött szerepét. A továbbiakban az Uni­tá Pham Van Dong szavait idézve azt írja, hogy az el nem kötelezettek mozgal­mának céljait történelmi szemszögből kell vizsgál­nunk. Hosszú és nehéz harc­ról van szó, annál inkább, mert az el nem kötelezettek olyan ellenállással fogják magukat szemben találni, amelyeket azok tanúsítanak, akiknek érdekeiket védel­mezik, márpedig ezek az ér­dekek korántsem elhanya- s­golhatók. Mendis: Előtérben a szabadság és a szuverenitás Vernon Mendis, az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői V. csúcsérte-I kezletének főtitkára kijelen- I tette, hogy a colombói csúcs­­­­értekezlet révén Sri Lan­ka nevét megismerte az ,­ egész világ, és ezáltal je­l­­entős szerepet kapott. ,. Vernon Mendis szerint Srí­r­i Lanka történelmében nem­­ volt még egy ilyen jelentős ú­j esemény, mint a nemrégi i­­ csúcsértekezlet. N­­égy, a csúcsértekezletről szóló colombói előadásában a hallgatóság előtt Vernon­­ Mendis kifejtette és hangjá­ , Lyozia Srí Lanka, valamint Sirimavo Bandaranaike mi­niszterelnök óriási hozzájá­rulását a csúcsértekezlet si­keréhez. Hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettség nagy mértékben hozzájárult a kü­lönböző népeknek az idegen elnyomás elleni harcához, és elősegítette a dekolonizációs folyamatot. Az el nem köte­lezettek V. csúcsértekezlete az országok szabadságát és szuverenitását emelte hom­loktérbe, szem előtt tartva mindenekelőtt azokat az or­szágokat, amelyek nemrégi­ben még gyarmati járom alatt sínylődtek. Vernon Mendis az el nem kötelezett országok mozgal­mának egyik alapvető felada­tául az új nemzetközi gazda­sági rendszer megteremtését jelölte meg. Mint az V. csúcs­értekezlet főtitkára kijelen­tette, a mozgalom újabb ak­ciókba kezdett, és folytatja a harcot céljainak valóra vál­tásáért. Indiai vélemény a leszerelési határozatról A colombói csúcsértekezle­ten hozott határozatoknak a leszereléssel foglalkozó része a világ sok részén kedvező fogadtatásra talált. V. P. Duitt, az indiai parlament tag­ja, a delhi egyetem tanára például ezzel kapcsolatban kijelentette, az el nem köte­lezettek mozgalma hozzájá­rult ahhoz, hogy azok a kis országok is, amelyek nem rendelkeznek nagy katonai vagy gazdasági hatalommal, a nemzetközi viszonyok je­lentős tényezőivé váljanak. Természetesen nyilvánvaló, hogy a biztonságot és a vi­lágbékét mindaddig nem le­het szavatolni, amíg nem szű­nik meg a fegyverkezési ver­seny, tehát mindaddig, amíg­­ nem jön létre megállapodás , nemcsak a fegyverkezés kor­látozásáról, hanem az álta­­l­­ános és teljes leszerelésről is. W. P. Dutt professzor mindezt szem előtt tartva kedvezőnek ítélte meg a le­szerelésről szóló határoza­tot, és elmondta, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka a szóban forgó problémát illetően ,jelentő­sen elősegíthetné a cél meg­valósítására vonatkozó lehe­tőségek alapos megvitatá­sát”. — Nagy erőfeszítések tör­ténnek a fegyverkezés kor­látozására és ellenőrzésére —­ mondta a továbbiakban Dutt professzor, majd hoz­zátette: " Ez mindenkép­pen pozitív körülmény, de még nem elegendő, mert a hagyományos fegyverekből és az atomfegyverekből fel­halmozott tartalékok szün­telenül fenyegetik a békét. Éppen ezért továbbra is tá­mogatni kell a fegyverkezés korlátozására irányuló tö­rekvéseket, egyszersmind azonban tisztában kell len­niük azzal, hogy mindez még nem válasz a háború és béke kérdésére. A béke ugyanis nem biztosítható a fegyverkezés csökkentésével, hanem csakis a teljes le­szerelésre vonatkozó meg­­ál­lapodá­s megkötésével.­­ Nyilvánvaló, hogy ezt a célt lehetetlenség egyik napról a másikra elérni. Sok-sok erőfeszítésre van szükség, s ezeknek egyikét jelentheti nyilván a világ­­szervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszaka. Vitat­hatatlan továbbá, hogy a fegyverkezés újabb feszült­ségeket teremt, és lehetővé teszi az el nem kötelezettek ellen irányuló neokolonialis­­ta nyomásokat. Következés­képp a leszerelés az egész emberiség problémája, és ennélfogva a" világ minden országának közre kell mű­ködnie eredményes megol­dásában — állapította meg nyilatkozatában W. P. Dutt indiai egyetemi tanár, az indiai nemzetgyűlés tagja, Washington Post. Folytatni kell a tárgyalásokat A Washington Post teg­napi cikkében többek kö­zött hangsúlyozza, hogy a colombói csúcsértekezleten nem csupán kellemetlensé­gek és siránkozások hang­zottak el, hiszen az V. csúcsértekezlet részvevői el (Folytatása a 3. oldalon) Cokimba után Az el nem kötelezettek hosszú és nehéz harc előtt állnak A csúcsértekezlet nemzetközi visszhangja A Jugoszláv Békeliga távirata a Vietnami Békebizottságh­oz Belgrádból jelenti a Tan Jug. A Jugoszláv Békeliga az alábbi táviratot intézte a Vietnami Békebizottsághoz: „Nemzeti ünnepük al­kalmából, amelyet a vi­etnami nép hősi harca és óriási áldozatok árán elő­ször ünnepel egyesült és független hazában, kedves barátaink, sok szerencsét kiváltunk a háború által elpusztított ország építé­sében, a független, és el nem kötelezett Vietnami Szocialista Köztársaság fel­virágozta­tásában.” Az egész közösség összefogása Szerbiában ma kezdődik a kölcsönjegyzés Körülbelül 25 000 helyen Szerbiában ma megkezdődik a belgrádiniši autóút kor­szerűsítése, továbbá a Mo­rava, a Száva és a Duna fo­lyásának szabályozása cél­jából kiírt közkölcsön jegy­zése. A kiírt 3 milliárd di­nár értékű kölcsön összege valóban tetemes. Noha nem lehet jóslásokba bocsátkoz­ni, a nyilvánosság hangula­tából és azokból az összegek­ből ítélve, amelyeket az egyes kollektívák és egyé­nek jelentettek be, a moz­galom teljesen sikeresnek ígérkezik. Nem kellene meg­lepődni azon sem, ha az elő­irányzott összeget túlszár­nyaljuk. Az embereknek szinte egyáltalán nem kell magya­rázni, hogy csupán a Mo­rava völgyében mit jelent a 67 000 hektárnyi termőföld öntözésére szolgáló rendszer, továbbá a városokat és fal­vakat védő gátak kiépítése. Ezenkívül 45 000 hektárnyi területen megakadályozzuk az eróziós folyamatokat, ka­tasztrofális árvíz keletkezé­sét. A kölcsön pénzeszközeit 1980-ig befektetjük a 118 kilométer hosszú surčin— katovinai autóút első szaka­szának építésébe, továbbá a 20 kilométeres Jovanička Réka—deligradi útszakasz és a Niš körüli 7 kilométe­­­res terelő út megépítésébe. A Szlovén Szocialista Köz­társaságban már folyamat­ban van a kölcsönjegyzés, amely 1980-ig lehetővé te­szi 36 kilométernyi hosszú­ságú autóutak és 117 kilo­méternyi egyéb új utak építését, 601 kilométernyi már korszerűsített út kiszé­lesítését és 727 kilométer hosszúságú kövesút moder­nizálását. A 900 millió di­nár értékű kölcsön összegét már két hónappal a mozga­lom befejezése előtt egyötö­dével túlszárnyalták. Az ak­ció végső eredményeként mintegy 150 milliárd dinár­­nyi kölcsönre számíthatunk. A többletet a községek a helyi jellegű utak korszerű­sítésére fordítják majd. Bosznia-Hercegovinában az utak és vasútvonalak építé­sére, rekonstrukciójára és korszerűsítésére, illetve a köztársaság mintegy 800 ki­lométernyi hosszúságú köz­lekedési főútvonalainak meg­építésére és modernizálásá­ra, továbbá a doboj—sza­rajevói vasút kettős sínpár­jának lefektetésére bejegy­zett közkölcsön összege meg­haladja az 1 milliárd dinárt. Három héttel a kö­lcsönjegy­zés befejezése előtt több mint 800 000 ember nyúj­tott pénzbeli segélyt az egész köztársaság, sőt az egész ország szempontjából egyaránt fontos munkálatok lebonyolítására. Horvátországban is latol­gatják az utak és vízgazdál­kodási létesítmények építé­sére és korszerűsítésére szol­gáló közkölcsön kiírásának lehetőségeit. Nem kell kétel­kedni abban, hogy a köz­társaság dolgozói és pol­gárai tömegesen részt vesz­nek majd a jelentős mozga­lomban. Hazánkban egyébként so­hasem volt sikertelen egyet- I lenegy kölcsönjegyzés sem.­­ Azokban a napokban példá- s­ul, amikor a katasztrofális­­ földrengés szinte teljesen izomba döntötte Szkopjét, az­­ egész ország egy emberként nyújtott segítséget. A kiírt 30 milliárd dinár összegű kölcsönt jelentősen túlszár­nyaltuk. Ma már nagyban szágul­danak a vonatok a 476 kilo­méter hosszúságú belgrád— bari vasútvonalon, mégpe­dig nagymértékben annak köszönhetően, hogy a mun­kaszervezetek és az egyének néhány évvel ezelőtt felaján­lották pénzeszközeiket. A ki­írt félmilliárd helyett 927 millió dinár gyűlt össze. Tito jókívánságai Líbia ünnepére Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Broz Tito köztár­sasági elnök az alábbi táv­iratot intézte Moamer el Kadhafihoz, a Líbiai Arab Köztársaság forradalmi ta­nácsának elnökéhez: „A Líbiai Arab Köz­társaság kikiáltásának év­fordulója alkalmából Ju­goszlávia nemzetei és a magam nevében őszinte örömmel küldöm szívé­lyes üdvözletemet, a ba­ráti líbiai népnek felvi­rágzást, önnek pedig sok boldogságot kívánok. Meg­győződésem, hogy orszá­gaink együttműködése to­vábbra is eredményesen fejlődik.” . Évi elindult Ma, éppen ma indult iskolába Évi, a lenszőke hajú, kék szemű szállási kislány, ma ment először a 3 kilomé­terre levő falusi iskolába. Szinte látom: hajában szalag, hátán iskolatáska, lel­kében furcsa kis izgalom, amint anyja kezét fogva elin­dulnak a kukorica sorában taposott ösvényen, így rövi­dítve a kanyargós utat a torony iránt az iskola felé. Így indulhatott hajdan anyja, nagyanyja azokban az időkben, amikor még az iskolák kisebbek volta­k, az ok­tatás rövidebb ideig tartott, három, négy vagy öt évig, mert elég volt az egy szállási kislánynak, kisfiúnak, hogy megtanulja az ábécét és az egyszeregyet, hogy megtanul­jon néhány verset és néhány dalocskát. S ha ki is tűnt valamelyik lenszőke vagy fekete hajú kisfiú vagy kislány éles eszével, szép kézírásával, mert egyszeri hallásra meg­tanulta a dalocskát, vagy öröm volt hallgatni, amikor a rossz szemű nagytatánaik felolvasott valamit az újságból vagy valamilyen régi könyvből — ez sem változtatott bi­zony azon a szokáson, hogy szállási, falusi gyerek tizen­­egy-tizenkét éves korában akarva-akaratlanul is búcsút mond az iskolának. Kivételek ugyan voltak, eljutott egyik­másik parasztgyerek felsőbb iskolába is, de inkább a szü­lők anyagi helyzete, felfogása volt ebben is a döntő, s csak másodsorban az, hogy éles eszű, tanulékony-e a gye­rek. A lányok viszont akkor sem igen jutottak messzebb, ha tehetségből, pénzből is futotta volna a tanulásra — olyan szabály volt ez, amit kivételek sem igen erősítet­tek. (A lány tizenkét-tizenhárom éves korában megtanult kenyeret sütni, s azzal jórészt be is fejeződött életének tanulásra szánt korszaka.) S végül, ha anyagiakon és felfogásbeli akadályokon túl eljutott is a falusi, tanyai gyerek­városi iskolába és ta­nulhatott, de milyen áron! Gyerekként elszakadva a szü­lőktől, hónapos szobákban, mogorva internátusokban — kis Nyilas Misik — sóvárogva gondolt a meleg otthonra, a családra, édesanya főztjére, csak az tudja ezt, aki pró­bálta __ Kár már most azon búslakodni, hogy milyen volt ez a letűnt világ, azóta sok minden megváltozott. A leg­újabb oktatásügyi változásból például az következik, hogy Évi és a többi szállási kislány olyan iskolába indult ma, ahol tíz évig fognak tanulni, pontosan 17 éves korukig, de sokan valószínűleg tovább is, mert akkor már csak egy lépésre lesznek a legmagasabb iskolától. Minimálisra csökkent hát a hajdan beláthatatlan távol­ság falusi elemi iskola és egyetem között. Ez az, amivel Évit és korosztályát elsőként megajándékozta változó vi­lágunk. Erről ő persze mit sem tudhat, amikor, mint haj­dan nagyanyja — aki biztosan ugyanilyen lenszőke kis­lány volt —, hajában szalaggal, szemében a kora őszi ég színével elindul a kukorica sorában taposott ösvényen az iskola felé. ,___ KIS Erzsi Bijedié üdvözlő távirata Dzsalludhoz Džemal Bijedié, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács el­nöke az alábbi üdvözlő táv­iratot intézte Abdul Szá­lem­ Dzsallud őrnagyhoz, a Líbiai Arab Köztársaság kormányának elnökéhez: „A Líbiai Arab Köz­társaság függetlensége ki­kiáltásának évfordulója alkalmából élek az alka­lommal, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsa és a ma­gam nevében a legszívé­ lyesebb jókívánságaimat küldjem, és kifejezzem a baráti Líbiai Arab Köz­társaság népének felvi­rágzása iránti óhajunkat. Önnek sok boldogságot kívánok.” Gligorov fogadta a Koreai NDK távozó nagykövetét Kiro Gligorov , JSZSZK Képviselőházának elnöke tegnap Belgrád­ban búcsú­­látogatáson fogadta Cse Guk Mant a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét­

Next