Magyar Szó, 1977. február (34. évfolyam, 45-57. szám)

1977-02-16 / 45. szám

■ и инвип Екввивн ис.г;ми1за|;авоп!г'аииз15зша1иив1!П1аиЕиаввшаашие.звви«1аившивиааитиаввишииии1вииимви illllll XXXIV. évf., 45. (10 674.) sz. Osis Szerda, 1977. február 16. nxSBSBlB ’ ' ' НЕИВВ ’ BH9IIII ЕаавазаввиааеаваЕвввавгасг^сгаааЕааввавввввваЕБавивнвивваввввкшвг&вввввввввввввпвввв ARA 2 DINAR Nyerere fogadta Minićet Dar es Salaamból jelenti a Tanjug­ Julius Nyerere, Tanzánia elnöke tegnap fogadta Miloš Minićet, az SZVT alelnökét, szövetségi külügyi titkárt. Megvitatták az Afrika déli részén uralkodó helyze­tet. Véleményt cseréltek a Rhodesia jövőjéről folyó genfi értekezlet megszaka­dása után kialakult helyzet­ről. Mitloš Minic külügyi titkár és Nyerere elnök kinyilvá­nították, hogy Jugoszlávia és Tanzánia a leghatározot­tabban támogatja Zimbabwe és Namíbia függetlenségé­nek kikiáltását. Szó volt ar­ról is, hogy az el nem kö­telezettek miként járulhat­nak hozzá e célok elérésé­hez. A megbeszélésen felhív­ták a figyelmet arra, hogy az el nem kötelezett orszá­gokra nyomást gyakorol­nak, s ezzel összhangban rámutattak arra, hogy meg kell őrizni a mozgalom egységét és a szolidaritást. A két ország azonos mó­don tekint a nemzetközi gazdasági problémákra, va­lamint a fejlett és fejlődő országok kapcsolataira. Véleményt cseréljek az el nem kötelezett országok te­vékenységét érintő néhány időszerű kérdésről, különös tekintettel a koordinációs bizottság küszöbönálló delhi ülésszakára. A rendkívül szívélyes megbeszélésen részt vett Ben Mkaipa tanzániai kül­ügyminiszter, más magas rangú tanzániai tisztségvi­selők, valamint a jugoszláv küldöttség tagjai. Miloš Minic tegnap tár­gyalt Tanzánia külügymi­niszterével is. A két orszá­got érdeklő kérdéseket vi­tatták meg. Miloš Minic beszámolt vendéglátójának az el nem kötelezett országoknak a co­lombói csúcsértekezlet utáni tevékenységéről, az európai kérdésekről, a biztonsági és együttműködési értekezlet előkészületeiről. A jugoszláv—tanzániai megbeszélések ma fejeződ­nek be. Ma aláírják a kö­zös közleményt, majd Miloš Minic elutazik afrikai útjá­nak következő állomására, Madagaszkárba. A CÉL: A munka és az eszközök önigazgatási társítása A Vörös Lobogó Találkozó javaslata: Utónak harmadszor is ítéljük oda A Nép Hőse Érdemrendet­­ Dr. Tihomir Vlaškalić, az SZKSZ KB elnöke mondott ünnepi beszámolót Kragujevacon tegnap megkezdődött a IX. ön­­igazgatási Vörös Lobogó Találkozó. A társult munka, valamint az összes köztársa­ság és tartomány mintegy 900 képviselője, továbbá a környező helységek több ezer lakosa vett részt a kragujevaci AVNOJ téren megrendezett ünnep­ségen. Az Internacionálé hangjainak kíséretében az önigazgatás vörös lobogóját Prvoslav Perovic, Jugoszlávia legjobb vasesztergályosa, a Zastava Művek magas szakképzettségű munkása húzta fel az árbocra. A találkozó első teljes ülé­sét dr. Tihomir Vlaškalić, љ szervező bizottság elnöke, a Szerb KSZ KB elnöke nyi­totta meg, majd Djordje Kostic, a KSZ kragujevaci községi bizottságának titká­ra beszélt az idei év két je­lentős jubileumáról, Tito elv­társ pártvezetői munkásságá­nak 40. évfordulójáról és 85. születésnapjáról. Javaslatát, hogy Tito elvtársnak har­madízben ítéljük oda A Nép Hőse Érdemrendet, a jelen­levők hosszan tartó tapssal fogadták. Ezután Borivoje Petrovic, a kragujevaci községi képvi­selő-testület elnöke beszélt Spasenija Babovic néphős forradalmi munkásságáról. Spasenija Babovic kapta az idén a Vörös Lobogó Emlék­érmét. A találkozó tegnap délelőt­ti ülésén dr. Tihomir Vlaš­­kalić beszámolót olvasott fel a munka és az eszközök önigazgatási társításáról. Dél­után megkezdődött a vita az­­elméleti tribünön és a talál­kozó négy bizottságának ülé­sein. Az önigazatás mint gya­korlat és mint kijelölt táv­lati cél, forradalmunk legna­gyobb vívmánya — állapítot­ta meg dr. Tihomir Vlaška­­lić, a Vörös Lobogó önigaz­gatási találkozó szervező bi­zottságának elnöke, a Szerb Kommunista Szövetség Köz­ponti Bizottságának elnöke a munka és az eszközök ön­­igazgatási társításáról szóló beszámolójában. Miután rámutatott a tár­sadalom háború utáni szo­cialista fejlődése szempontjá­ból sorsdöntő fontosságú két dátumra és két társadalmi határozatra — az állami gaz­dasági vállalatoknak a kol­lektívák által való irányítá­sáról szóló 1950. évi törvény­re és a társult munkáról szóló törvényre. Vlaškalić említést tett azokról a ne­hézségekről, amelyekkel az önigazgatás szemben találta magát. Akkor éltük a legne­hezebb időket — mondta —, amikor magában a pártban merültek fel kételyek. A gyáraknak irányításra való átadása — mint Vl­aš­­kalić mondta beszámolójá­ban — nem tekinthető vélet­len és öncélú cselekedetnek, s ezt az elhatározást nem külső tényező hatása váltot­ta ki. Az önigazgatásra mint a hazánk szocialista társa­dalmi viszonyai építésének útjára való törekvés a mar­xista tudománynak, a mun­kásosztály története és tö­rekvései tanulmányozásának és ismerésének, továbbá a munkásosztály háború előtti harcában szerzett tapasztala­tainknak, valamint a nép­felszabadító háború és for­radalmunk jellegének egy­üt­tes terméke. A továbbiakban dr. Tiho­mir Vlaškalić elemezte a hazánk önigazgatási viszo­nyai kiépítésének eddigi gya­korlatára vonatkozó két sza­kaszt. Az első szakaszban a gazdasági vállalatok önigaz­gatásának fejlesztése fokoza­tosan oda vezetett, hogy a vállalatok önállósultak, illet­ve fokozatosan megszűnt a gazdaság feletti adminisztra­­tív-központosított irányítás. A vállalatok önállósulása, az árutermelési formák fejlesz­tése az etatizmustól való megszabadulás az önigazga­tás további fejlesztésének előfeltétele volt, de magában foglalta a társadalmi viszo­nyok technokratizálódásának lehetőségét, és összetűzése­ket válthatott ki a technok­­ratikus monopólium és a munkásosztály reális érdekei között, annál inkább, mert magában a Kommunista Szö­vetségben sem tisztáztuk az önigazgatási szocialista viszo­nyok feltételei közötti áru­termelés jellegével kapcsola­tos bizonyos fő kérdéseket, úgyhogy nem tudtunk haté­kony és egységes eszmei-po­litikai ellenállást kifejteni a technokratikus áradattal szemben. Egy pillanatban így vetődött fel a dilemma: vagy fejlesztjük a kapitalis­ta árutermelés kategóriáival és intézményeivel párosuló (Folytatása a 4. oldalon) Dr. Tihomir Vlaškalić beszámolóját olvassa a Vörös Lobogó Találkozón Libanoni válság Fokozódik a veszély Csak nagy körültekintéssel kerülhető el­­ az újabb katasztrófa • Az ellentétek okozója a nehézfegyverek beszolgáltatásának megtagadása Bejrútból jelenti a Tan­jug. Az összarab békefenntar­tó erők harckocsikkal meg­erősített alakulatai mind szo­rosabbra vonják az ostrom­gyűrűt a bejrúti palesztin tá­borok körül, s ez feszültsé­get kelt a táborokban. Hét­főn este Arafat elnökletével ülést tartott a palesztin vez­­zetőség, és állandó kapcso­latban van a libanoni és más arab országok funkcio­náriusaival. Arafat hétfőn Kairóban járt és tárgyalt Szadat elnökkel. Palesztinai körökben azt állítják, hogy minden perc­ben bekövetkezhet az új ka­tasztrófa, de ugyanak­kor hangsúlyozzál­, hogy igyekez­nek elkerülni az összecsa­pást a fehérsisakosokka. Másrészt a békefenntartó erők, amelyeknek zömét Szí­riai katonák alkotják, vala­mint a damaszkuszi kor­mány nyíltan kimondja, hogy nem mond le arról a határozott szándékáról, hogy végrehajtsa a palesztinok helyzetére vonatkozó, 1969- ben Kairóban megkötött, s most némileg módosított szer­ződést. A békefenntartó erők parancsnoksága azt követeli a palesztinoktól, hogy hala­déktalanul adják át a ne­hézfegyvereket, amelyek még mindig bejrúti tábora­ikban vannak. Bár senki sem becsüli le a táborokban uralkodó fe­szültség veszélyét, a megfi­gyelők többsége mégis úgy (Folytatása a 3. oldalon) Semmilyen vihar le nem téphette... -e­­­z a vörös lobogó, amelyet­ a találkozó megnyitá­­sny­­ának jeléül ma emeltünk magasba. Tito új, tör­ténelmi jelentőségű önigazgatási meghagyását jelképezi. A jelenkornak, és a jövőnek ezt a lobogó­ját a háborúk semmilyen vihara le nem téphette, s Tito, a fémmunkás, a harcos immár 40 esztendeje tartja magasra osztályának élén. Körülbelül ezeknek a gondolatoknak a jegyében kö­szöntötte Djordje Kostic, a kragujevaci községi párt­bizottság titkára a Vörös Lobogó elnevezésű kilencedik önigazgatási találkozónak több mint ezer részvevőjét a tegnap délelőtti ünnepi megnyitón. Már ebből a vár mondatból kitetszik, hogy az idei találkozó két évfor­duló jegyében telik el , s ezek Tito nevéhez fűződnek: az idén ünnepli "születésének 85., valamint a várt élére állásának 40. évfordulóját. Természetszerű, hogy a ta­lálkozóra beküldött 102 beszámoló (ebből 18 vajdasági) szinte kivétel nélkül méltatja Tito elvtársnak azokat az érdemeit, amelyek a munkásönigazgatási marxi elve­ken alapuló érvényesítéséből és tökéletesítéséből ered­nek. Tito elvtársnak ez az előrelátó politikája, az embe­rekről való gondoskodása, a szocialista társadalmi vi­szonyok tökéletesítéséért való kiállása késztette a ki­lencedik önigazgatási találkozó részvevőit arra, hogy egy emberként javasolják: Tito elvtársnak harmad­szor is ítéljék oda A Nép Hőse Érdemrendet. Nos, az önigazgatási rendszer tökéletesítése éppen a Tito által annyiszor sugallt elvek alapján folyamatos munkát követel. Ezt a célt szolgálja ez a találkozó is. Most egy olyan mérföldkőhöz értünk, hogy új irányt kell szabnunk önigazgatásunknak, amikor a társult munka éltető sejtjei, a társultmunka-egységek önál­lóan dönthetnek (a társult munkáról szóló törvény szellemében) mindenről, ami a dolgozóknak és a társa­dalomnak a létét meghatározza, kiváló lehetőség nyit a társulásra, a társított munka jövedelmeztetésére. A találkozó részvevői ezúttal konkrét megoldásokat ke­resnek az önigazgatási rendszer további tökéletesíté­sére. Mindennapi életünk s társadalmunk fontos köve­telménye ez. 1. " TÖRKÖLY István Tito távirata M Mengistuhoz Belgrádból jelenti a Tan­jug.­­ Josip Broz Tito köztár­sasági elnök az alábbi táv­iratot intézte Mengistu Hai­le Mariam alezredeshez, az etióp Ideiglenes Katonai Ta­nács elnökéhez: „Az etióp Ideiglenes Ka­to­nai Tanács elnökévé történt megválasztása al­kalmából szívélyes üdvöz­letemet küldöm, a függet­len és el nem kötelezett Etiópia további felvirág­zásához és az országaink közötti barátság és gyü­mölcsöző együttműködés erősítéséhez­ sok sikert kí­vánok.” Csütörtöktől, azaz február 17-étől új program. A Jugoszláv Sorsjegyiroda közösségének új terve alapján 20 főnyeremény, 207972 nyeremény. A főnyeremény 400000 dinár.

Next