Magyar Szó, 1980. május (37. évfolyam, 133-148. szám)
1980-05-16 / 133. szám
SB 1980 m 7r 0 K MA: m m ЖВЋШЛB • ia** ШШшШШШШтШ ШШШж ШШж Ш •Az az mSa ШШ Mffij МШllppl гЖрЈјта. fcnдрдјШ* ШШ Ујјш^ЈшШ a sajtóházak, a kiadó és nyomdaipari munka- f Шш! ШШ шШМШ ftVá МјШ jÉgtiffPlj Јгстк szervezetek problémái (7. oldal) • , ф Továbbra is felhős, esős idő ........... . . . . ., , .. , Idajárásjelentésünk a 10. oldalon XXXVII. évf.r 133. (11839.) szám 1980. május 16., péntek Ára 5 dinar ISMÉTELTEN MEGMUTATKOZOTT TÁRSADALMUNK SZILÁRDSÁGA A kollektív munka érvényesítésével teljesítette feladatait az elnökség Cvijetin Mijatović a JSZSZK Elnökségének elnöke — Sergej Kraigher az alelnök — ülést tartott a JSZSZK Elnöksége Tegnap Belgrádban Lazar Kolisevszki elnök vezetésével ülést tartott a JSZSZK Elnöksége. Az ülésen részt vettek a Föderáció legmagasabb rangú tisztségviselői. A JSZSZK Alkotmányának 328. szakasza meghatározza, hogy a köztársasági elnök funkciójának megszűnésével az Elnökség alelnöke lesz az Elnökség elnöke annak a megbízatási időnek a lejártáig, amelyre alelnökként megválasztották. E szerint az alkotmányos rendelet szerint Lazar KOLISEVSZKI elvtársnak, az Elnökség mostani elnökének megbízatási ideje 1980. május 15-én lejár, mert egy évvel ezelőtt választották meg. Az Elnökség megválasztotta a JSZSZK Elnökségének új elnökét és alelnökét. Az Elnökség elnökévé Cvijetin MIJATOVIC alelnököt, a JSZSZK Elnökségének bosznia-hercegovinai tagját választották. ■" A JSZSZK Elnökségének alelnökévé Sergej KRAIGHERT, a JSZSZK Elnökségének szlovéniai tagját választották. Az Elnökség megállapította, hogy a dolgozók és a polgárok, a társadalmi-politikai közösségek, a társadalmi-politikai szervezeteik és más szervezetek és közösségek a legnagyobb odaadással és aggodalommal kísérték figyelemmel Josip Broz Tito gyógykezelését és mély fájdalommal fogadták a betegség kimenetelét. Az orvosi konzílium idejében és objektív módon tájékoztatta a hazai és a külföldi közvéleményt Tito elvtárs betegségének alakulásáról és a gyógykezelésről. Tito köztársasági elnököt a gyógykezelés egész ideje alatt a föderáció, a köztársaságok és a tartományok legmagasabb rangú tisztségviselőinek, valamint Marko és Mišo fiának nagy aggodalma és figyelmessége vette körül. A gyógykezelés alatt Tito köztársasági elnököt többször is meglátogatta Lazar Kolisevszki, a JSZSZKI Elnökségének allelnöke és Stevan IDoronjski, a JKSZ KB Elnökségének alelnöke. Az ülésen Lazar Kolisevszki, a JSZSZK Elnökségének eddigi elnöke hangsúlyozta: " Az alelnöki tisztségre vonatkozó megbízatási idő lejártával, majd az Elnökség elnöki tisztségének betöltésére szóló megbízatás lejártával, abban a pillanatban, amikor az Alkotmány alapján a JSZSZK Elnökségének elnöki és alelnöki tisztségét Mijatovic és Kraigher elvtárrs átveszi, szeretnék néhány szót szólni. Pótolhatatlan veszteség Elnökségünk az elmúlt évben bonyolult nemzetközi politikai és gazdasági körülményekközött murakáslkodott. Az utóbbi négy hónapban mi is, akárcsak egész közösségük, tudomásul vettük Tito elvtárs, elnökünk súlyos betegségét, ami megnehezítette, majd hamarosan lehetetlenné tette, meggátolta munkáját és május 4-én halálát okozta. Ebben az időszakban munkánk során Tito elnök értékes hozzájárulása nélkül maradtunk, amit évtizedeken át megszoktunk; hazánk minden dolgozójával, polgárával együtt, betegségét és halálát nagy fájdalommal és bánattal fogadtuk, pótolhatatlan veszteséget jelent számunkra. Elnökségünk az alapos kollektív munkának, a nagy egyéni és kollektív felelősségvállallsak köszönhetően, valamint az országban uralkodó szilárd politikai egységnek, munkásosztályunk, dolgozóink és polgáraink politikai érettségének és felelősségének köszönhetően ilyen helyzetben is sikerrel teljesítette alkotmányos kötelezettségét. Úgy gondolom, joggal mondhatjuk, hogy munkánk gyakorlata, különösen az utóbbi négy súlyos hónapban, még egyszer igen erőteljesen rávilágított és igazolta Tito elvtársnak és a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek azt a történelmi jelentőségű törekvését, hogy erősítsük a kollektív munkát, felelősséget és döntéshozatalt önigazgatású szocialista társadalmunkban. Elnökségünk nem teljesíthette volna sikerrel alkotmányos kötelezettségeit, bonyolult és felelősségteljes feladatait, ha nem fejlesztett volna ki és nem folytatott volna állandó intenzív együttműködést a JSZSZK Képviselőházával, a Szövetségi Végrehajtó Tanáccsal, valamint a köztársaságok és az autonóm tartományok elnökségeivel. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy az Elnökségünk és a JKSZ KB Elnöksége közti együttműködés az elmúlt időszak összetett körülményei között rendkívül termékeny volt, és hogy a szilárd koordináció és a legfontosabb politikai kérdésekre vonatkozó közös irányelvek kellő módon történő (Folytatása az 5. oldalon) Lazar Kolisevszki megnyitja az Elnökség ülését A küldöttrendszer kiteljesedése Választási felhívás az újvidéki dolgozókhoz, polgárokhoz és fiatalokhoz Vasárnap, 1980. május 18-án megválasztjuk a helyi közösségek küldöttségeinek tagjait, az óvárosi, a limáni, a Duna menti, a heréskerti, a slavijai, a péterváradi és a karlócai községi képviselő-testület, valamint az újvidéki városi képviselő-testület társadalmi-politikai tanácsának küldötteit. A választás a dolgozók és a polgárok közvetlen véleménynyilvánítása alapján történik. Vegyünk részt a választáson, ily módon bizonyítsuk készségünket és a Jugoszláv Kommunista Szövetség politikája, a testvériség és egység, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága, a küldöttrendszer további fejlődése, soknemzetiségű közösségünk szocialista, önigazgatási rendszerének fejlődése melletti egységes kiállásunkat. Az újvidéki község dolgozóinak és polgárainak a referendum útján kifejezésre jutott, a hét község és a városi közösség megalakítására irányuló elhatározása része azoknak a szervezett erőfeszítéseknek, amelyek az önigazgatásnak mint szocialista forradalmunk, munkásosztályunk, nemzeteink és nemzetiségeink pótolhatatlan vívmányának további fejlesztésére irányulnak. A hét községnek és a városi közösségnek, valamint azok szerveinek a létrehozásával lehetőséget teremtünk arra, hogy minden ember, mint polgár, dolgozó és önigazgató a küldöttrendszer útján egyenrangúan részt vehessen a társadalmi-politikai és gazdasági életre vonatkozó döntéshozatalban. Tito elvtárs arra tanított bennünket, hogy csak a szocialista együvé tartozásra, a szolidaritásra és a kölcsönösségre támaszkodva tudjuk zavartalanul építeni a szocialista önigazgatási viszonyokat. Ezért, határozottan folytatva Tito művét, egységesen és testvéri közösségben, állandóan fejlesztjük a szolidaritásról és együvé tartozásról vallott tudatot. A községek fejlesztését az egész városi közösség fejlesztéseként fogjuk fel. Az 1980. május 18-ai, vasárnapi választásokon való részvételünkkel kifejezésre juttatjuk eltökéltségünket, hogy következetesen végrehajtjuk a szocialista önigazgatású társadalom építésében ránk váró feladatokat. A Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének újvidéki városi választmánya „Utóval, a hazáért” Az emberek hosszú menetoszlopa az Užicei utcában — Ha hideg van, ha esik az eső, sebaj, mi már nagyok vagyunk — mondja szinte dühösen a kis „nagy” Ólja, az Užicei utcai Sorca napköziből. — Eljöttünk meglátogatni Tito elvtársat. Szerette a gyerekeket. Tudja ezt a hatéves Ólja. Vezetéknevét nem is akarja elárulni, és ezt a jó tanácsot adja a Tanjug újságírójának: „Látod, hogy esik az eső, megázol. Húzódj be valahova.” Ólja és mintegy ötven társa, a napközi kicsinyei, Tito szomszédai, türelmesen állnak a sorban. Gyerekek. Tito. Kígyózik a hosszú menetoszlop. Minden reggel, így ma is. És egész nap így fog kígyózni, holnap is, holnapután is. Tito. Megszoktuk ezt már: Ljubljanában, Zágrábban, Belgrádban. Sorban ádilnak az emberek, várják, hogy leróhassák kegyeletüket a nagy elvtárs előtt. Nők, fekete kendőben, a sírás szorítja össze torkukat.Fájdalom. Büszkeség. Tito. Egy csoport pionír közeleg, a Labudovo brdón levő Október 14-e Általános Iskola elsős és másodikos tanulói. Mindannyian itt vannak. Fejükön titorka. Nyakuk*ban pionírkendő. A kendőn ez a felirat: „Titóval a hazáért, előre!” Lépked Tito ifjú hadserege. Nekik is főparancsnokuk, akárcsak a gárdistáiknak, akik negyedóránként váltják egymást a sír melletti díszőrségen. Vigyázzállásban, katonásan tisztelegnek parancsnokuknak. Csak néha rándul meg arcukon egy-egy izom. Tito. Lenka Bajic alacsony, idős aszszony, Susekról érkezett. Abban a dicsőséges időben Susekon partizánbázis volt. Könnyeit törli az idős asszony, s alig hallhatóan mondja: „Eljöttem, hogy lássam Titót”. Ezzel mindent elmondott. Tito. Kupuszináról 118 helybeli érkezett. Hajnali négykor indultak. Magyar népviseletbe öltöztek. Kezeik munkáskezek, kérgesek. Tito. — Semmi sem tartóztathatott volna fel bennünket, hogy ne jöjjünk el ide, a legjobb ember sírjához — mondja Péter Erzsébet és társnője. Mária. Tito. Csöndben kígyózik a menetoszlop. Szitál az eső. A csöndet csak a Virágház előtti szökőkút csobogása töri meg. A gárdisták díszlépése hallatszik. Őrségváltás van. Susognak a nyárfák levelei. Tito. A ifjúsági staféta ezután is tévés halad Tito útján Május 25-én a belgrádi Néphadsereg stadionban az ifjúságnapi központi rendezvény Az ifjúsági staféta a jövőben is tovább halad Tito útján. Be fogja járni hazánk minden részét, nemzeteink és nemzetiségeink testvériségének és egységének szimbólumaként. Ezt a szilárd elhatározásukat a fiatalok a JSZISZ Országos Választmánya Elnökségének tegnapi ülésén juttatták kifejezésre. Mint a korábbi években, az idén is május 25-én a belgrádi Néphadsereg stadionban tartják meg az ifjúságnapi központi rendezvényt. Tito elvtárs, a fiatalók legkedvesebb barátja és tanítója a fiatalok szívében és gondolataiban ezen a rendezvényen is jelen lesz. Tito és a fiatalok megbonthatatlan kapcsolata átszövi az egész rendezvényt, mert Tito gondolatai és műve mindig új vállalkozásokra ösztönözte és ihlette a fiatalokat. Az egyórás műsorban a Néphadsereg stadionjában az idén több mint tizenkétezer fiatal vesz részt. A stadion zöld gyepén sztrumicai, banjalukai, brckói fia- i tatok, belgrádi középiskolások és rotonírok, a fegyveres erők tagjai, a Niš ’80 szövetségi munkaválló-liás brigádtagjai, varaždini, čakoveci, celjei, Novo Mestari, nikšići, gnjvanei és öt szomszédos vajdasági község. Zenta, Ada, Kanizsa, Csóka, és Törökkanizsa fiataljai lépnek fel. A köztársaságokban és tartományokban is ünnepséget tartanak. Ezeken a fiatalok ezrei juttatnák kifejezésre nemzeteink és nemzetiségeink forradalmi harcának folyamatosságát, szocialista fejlődésünk eredményeit és a titói úthoz való hűségüket. (Tanjng) ÉLETMŰVE KIFEJEZTE ELVEINKET A Jugoszláv Vöröskereszt elnöksége Utóról Josip Broz Titónak, nemzeteink és nemzetiségeink nagy személyiségének, az önigazgatású el nem kötelezett szocialista Jugoszlávia építőjének, a legendás népvezérnek, államférfinak és a világbéke harcosának személyisége, munkája és műve ugyanazokat az eszméket, elveket és célokat tükrözi, amelyeken alapul és amelyekből kiindul a Vöröskereszt mozgalom — mondta tegnap dr. Božiđar Raspopovic, a Jugoszláv Vöröskereszt elnöke a szervezet elnökségének ülésén, amelyet a Tito elvtársra való emlékezésnek szenteltek. Az ülés kezdetén egyperces néma felállással adóztak Tito elvtárs emlékének. Az ülésen jelen voltak a Jugoszláv Vöröskereszt által a fejlődő országok káderei számára rendezett, hetedik szemináriumának részvevői, Tito harcostársai, a néphősök, a Vöröskereszt aktivistái és munkatársai. Felelevenítették a Tito elvtárshoz fűződő emlékeiket. Dr. Pavle Gregorie, dr. Mani Levi, dr. Olga Milosevic, dr. Sasa Božović, Maks Klanšek és mások beszéltek a Titóval való találkozásról, a vele való együttműködésről és Titónak a harcosok, a gyerekek ■és a sebesültek iránti óriási humanizmusáról, szeretetéről és megértéséről. (Tanjug)