Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 58-72. szám)
1981-03-01 / 58. szám
USZSZT ÜLÉSÉNEK MARGTJÁRA 'egg1 MAR 0 5 Látszólag az árak és a személyi jövedelem volt a figyelem középpontjában a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának pénteken megtartott ülésén. Igaz Milan Petrč vitaindító beszámolójában és a vitában is legtöbb szó az árakról és a személyi jövedelemről hangzott el, de szüntelenül érezhető volt annak tudata, hogy a társadalmi újratermelésben jelentkező sokkal bonyolultabb problémák megnyilvánulási formái vannak előtérben. Éppen ezért az életszínvonal még kifejezettbb csökkenését gátló folyamatokért való síkraszállás mellett előtérbe maradt a szakszervezetnek VIII. kongresszusa óta érvényes álláspontja, hogy a viszonyok csakis több és jobb munkával változtathatók meg. Olyan munkával, amely elegendő jövedelmet teremt a termelés további fejlesztésére és az egész felépítmény számára. Jelenleg nincs ilyen jövedelem, és az ezt figyelmen kívül hagyó minden további lépés, voltaképpen újabb eltávolodást jelent az annyira óhajtott összhang létrehozásától. A Tanács ülésén bírálat ért egyes határozatokat, mégpedig nemcsak azért, mert negatívkövetkezményeket idéztek elő a termelésben és a piacon, hanem lényegük miatt is, amely az önigazgatással nem rokon jellegű. A végrehajtó szervek közötti összehangolásról van szó a dolgozók és a társadalmi-politikai szervezetek részvétele nélkül, ami mint elhangzott, végeredményben a társult munka hatalomfosztását és az etatizmus gyakorlati meghosszabítását jelenti. Ez ellen a KSZ-nek és minden önigazgatási erőnek erélyesen küzdeni kell. Le kell vonni a tanulságot A Tanács álláspontja, bonyolultságuk ellenére a feladatok csakis a munkásosztály szerepének további fokozása, illetve az önigazgatási folyamatok megszilárdítása révén oldhatók meg. Le kell vonni a tanulságot a jelenlegi gazdasági helyzetből is, amelyben fokozott mértékben jut kifejezésre számos nyersanyag- és újratermelési anyag hiánya, amit korábban a külföldi piacon devizáért olcsób(Folytatása a 6. oldalon) f,'r f,'*n A bajok forrásai/ Csakis jobb munkával és a termelés fokozásával állítható meg az életszínvonal csökkenése — Elengedhetetlenül szükséges az önigazgatási viszonyok továbbfejlesztése — A társadalmi-politikai közösségek felelőssége AZ EGYSZERŰ EMBEREN, a dolgozón és polgáron már az az érzés kezdett eluralkodni, hogy az infláció, az árak emelkedése olyan rajtunk kívül álló erő, hatalom, ami ellen nem tehetünk semmit. Talán onnan ez az érzés, hogy hosszú időn át minden évben a JKSZ, a Képviselőház, a szövetségi kormány, a szakszervezet és a Szocialista Szövetség rámutattak arra, milyen veszélyt , hordoz magában a túlzott infláció, kinyilvánították azt az elhatározásunkat, hogy útját álljuk, önigazgatási és politikai akciók is indultak, aztán az év végén kimutattuk, hogy néhány százalékkal nagyobb lett az infláció, mint az előző évben. Lehetséges, hogy mindez azért történt, mert a JKSZ tagjai korántsem voltak olyan következetesek, mint a vezetőség, a Képviselőház nem mindig a drágulást gátló, hanem néha azt serkentő döntéseket hozott, a kormány — különféle területi „érdekeknek" engedve — néha eltért eredeti szándékától, a Szocialista Szövetség csupán általánosságban küzdött az infláció ellen, a társult munka szervezeteiben pedig szinte nem is lehetett érezni a szakszervezet jelenlétét. Így alakult ki az a helyzet, melyben mindenki másra igyekezett ujjal mutatni az árak emelése miatt, s nemigen csinált lelkiismereti, öntudati és becsületbeli kérdést abból, hogy saját munkaszervezetében maga is az áremelésre szavazott, hogy a községben szintén voksát adta olyan döntések meghozatalára, melyeknek folyományaképpen emelkedtek az árak. Bár a gazdaságpolitikán kívül, amire lényegében mint dolgozók mégiscsak igen közvetett úton gyakorolhatunk hatást (de végső soron küldötteink révén befolyásolhatjuk), a termelékenység, mindenekelőtt a társadalmi termelékenység határozza meg az árkalkulációt, szabja meg a kifizetődőség határát. Ennek alakulását pedig, ha a túlzott infláció nem értékteleníti el a munkát, magunk döntjük el. A dolgozó azáltal, hogy munkaideje alatt mennyit termel és mennyit áll a gépe, hányszor hagyja ott üresjáratban különféle kifogásokkal. Az egészségvédelem azáltal, hogy a dolgozó várakozás nélkül vagy a lehető legkisebb időveszteséggel jut-e el a vizsgálatokra s szintén a legkisebb időveszteséggel gyógyul-e meg, válik-e újra termelővé. A tolóablak mellett ülők azáltal, hogy lelkismeretesen és gyorsan intézik-e az ügyeket, s a polgár minél kevesebb küldözgetés nélkül kerülhet haza dolga végeztével. A kalauz azáltal, hogy nem csukja be az utas orra előtt az ajtót, figyelmen kívül hagyva, hogy esetleg vonatot szalaszt el emiatt, elkésik vagy meg sem jelenhet a munkahelyén, pihenési vagy szórakozási idejétől csípett le perceket vagy órákat. Az üléseket és egyéb összejöveteleket rosszul szervezők, a szokásból vagy feltűnési viszketegségből hosszan szónoklók, az önigazgatási testületek küldötteit kevés tartalmú papírhegyekkel elárasztók azáltal, hogy hasznosabb dolgokra fordítható időt rabolnak el az emberek százaitól, ezreitől. Mindezek a végtelenül apró, látszatra szóra sem érdemes kis ügyek láthatatlan részecskéi a drága termelésnek, az árak emelkedésének, exportált árunk gyenge versenyképességének. Az ilyen, szinte szóra sem érdemes apróságok, akárcsak a nagy mulasztások és hibák miatt keletkezett költségek, többletkiadások megfizetésére másnak igyekeztünk kiírni a számlát. Egyebek között termékeink vagy szolgáltatásaink árának emelésével. Erről kell most leszokni, hogy valóban stabilizáljuk gazdaságunkat, letörjük az árak emelkedését, megfékezzük az inflációt. A társadalmi elhatározás és akarás kétségkívül megvan hozzá, hiszen egyéb intézkedések mellett napjainkban szinte egyedülálló megállapodás készül az árpolitikáról, amely például kimondja, hogy minden jogtalanul felemelt árat vissza kell állítani a tavalyi esztendő utolsó napjának szintjére, sőt még azt is, hogy ahol az elmúlt év utolsó negyedében emelték termékeik vagy szolgáltatásaik árát, az idén csak igen mérsékelt emelést tervezhetnek. Újdonság a tervezetben az is, hogy miután meghozzák, lehetőséget nyújt minden társultmunka-szervezetnek és egyéb dolgozói kollektívának, hogy maga állítsa vissza árait. Tehát állami kényszer erejével csak végső esetben kíván hatni, amikor azt önigazgatási úton nem teszik meg. Ilyen esetben azonban már a megállapodás aláírásától számítva harminc napon belül elindulna ellenük a közvádlók és igazságszolgáltatási szervek által bejelentett eljárás. TALÁN KISSÉ SZOKATLAN, de kellemes érzést kiváltó határozottság ez, amelyet a köztársaságok és tartományok „névjegyével" ellátott megállapodás, vagyis önigazgatási okmány tartalmaz majd, s amely minden bizonnyal felébreszti azt a reményünket, hogy az infláció burjánzását mégiscsak képesek leszünk megfékezni, azt a bizonyos önigazgatófogyasztó-féle kettős viselkedésünket pedig le kell vetkőznünk (hiszen ha tudati szintünk nem vesz rá bennünket, a megállapodás kényszerít) s a társadalmi termelékenységet igencsak befolyásoló „jelentéktelen apróságokat" minden társultmunka-szervezetben, intézményben és intézetben, dolgozói közösségben számba kell vennünk s úgy megszervezkednünk, hogy a lehető legkisebb méretekre szűkítsük őket. LOVAS István A drágulások és mi magunk Q //No Magyar Sió XXXVI!!. évf., 58. (12124.) szám 1981. március 1., vasárnap Ára 5 dinár Taiff MA: O Hadititok a hetilapban (4. oldal) O A társulás útján O Derült, hűvös idő, mérsékelt kossava (Kerekasztal-beszélgetés Zombor környéki földművesekkel — 8. oldal) (Időjárásjelentésünk a 17. oldalon) Akcióban az iszlám békéltető bizottság Feladata: Tárgyalóasztalhoz ültetni a hadban álló feleket — Irak és Irán elfogadják a jószolgálatot Az iszlám békéltető bizottság, amelyet az iszlám országok legutóbbi csúcsértekezletükön alakítottak meg azzal a céllal, hogy közvetítsenek az iraki—iráni háború ügyében, Jiddában megtartotta első ülését. A bizottság tagjai — Ziaul Hak pakisztáni elnök, Rahman bangladesi elnök, Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke, Sékou Touré guineai és Jawara gambiai elnök, valamint Ritauden malaysiai külügyminiszter, Ulusu török kormányfő és Shati, az Iszlám Értekezlet főtitkára — találkoztak Fahd szaúd-arábiai trónörökössel. Az AP jelentése szerint Shati főtitkár az ülésen tájékoztatta a bizottság tagjait az iráni—iraki háború legújabb fejleményeiről, valamint Olof Palmenak, az Egyesült Nemzetek kiküldöttjének nemrégen Bagdadban és Teheránban tett látogatása eredményéről. Shati szavai szerint az iszlám küldöttségnek, amely Teheránba, később pedig Bagdadba látogat, az a fő feladata, hogy „a tényleges megoldás érdekében a két ország között megbeszélést kezdeményezzen”, ami a háború befejezését eredményezné. Ilyen értelemben az iszlám közvetítő bizottság hajlandó maradéktalanul együttműködni Waldheim ENSZ-főtitkárral és megbízottjával, Olof Palmeval. Az Iszlám Értekezlethez közelálló körökben úgy vélik, már az a tény is, hogy Irak és Irán kész fogadni az iszlám országok békéltető bizottságát, jó szándékra vall a két ország részéről a fegyveres viszály megszüntetésére. A háborúzó feleknél tett első látogatása után a küldöttség kedden, március 3-án, visszatér Rijádba, felméri küldetésének eredményét, és találkozik a szaúdarábiai királlyal. A France Presse jelentése szerint az iszlám békéltető bizottság tegnap reggel Jiddából elutazott Teheránba. (Tanjug) SPANYOLORSZÁG A kormány erélyes visszálaftot követel Egységesen a demokráciáért • A szélsőjobboldal zavarkeltési kísérlete Leopoldo Calvo Sotelo minisz- terelnök új spanyol kormánya első ülése után deklarációt tett közzé, amelyben követeli mindannak a „maradéktalan tisztázását”, ami a sikertelen katonai puccskísérlet alkalmával történt, és az összeesküvés vezetőinek a „teljes felelősségre vonását”. A kormány szerint a hadsereg és a biztonsági erők „fegyelmezetten és lojálisan tettek eleget alkotmányos kötelességüknek”. Hozzáfűzte, hogy elszántan fog küzdeni „a demokratikus rendszer megszilárdításáért”. A deklaráció célja a puccskísérlet után országszerte felkavart kedélyek lecsillapítása. János Károly király a puccskísérlet óta tegnap először hagyta el palotáját. Több órás látogatást tett a zaragozai katonai támaszponton, ahol a nép kitörő lelkesedéssel üdvözölte. A katonai vizsgálat az összeesküvés előkészítésének körülményeiről és mindarról, ami a megkísérelt puccs drámai éjszakáján történt gyors ütemben folytatódik. Hivatalosan közölték, hogy letartóztatták Camilo Menendez ellentengernagyot, mert csatlakozott a pucscsistákhoz. Ő egyébként a haditengerészet egyetlen tisztje, aki részt vett az összeesküvésben. Hírek szerint Alfonso Armada tábornok háziőrizetben van, De Roch és Torres Rojas tábornokokat pedig katonai kaszárnyákban tartják fogva. Vizsgálat folyik annak kiderítésére, ki írta a „Spic” idegenforgalmi hetilapban megjelenő „jegyzetet”, amelyben a puccsot hétfőn délelőttre jelentette be, mint ahogy az meg is történt. A politikai erők továbbra is elítélik a puccskísérletet. Kivételt képez a jobboldali „Új Erők” szervezet, amely pénteken este, míg a polgárok országszerte meneteléseket szerveztek a demokrácia védelme érdekében, Madridi székhelyén ülést tartott, és közölte, hogy a lázadók „bátor és humánus hazafiak voltak”. Egymillió tüntető Madridban Spanyolország pénteken este több milliós többséggel a demokratikus rendszerre szavazott. Mintegy 3,5 millió spanyol ugyanis országszerte az utcákra vonult, hogy részt vegyen abban a menetelésben, amelynek jelszava „a szabadságért, a demokráciáért és az alkotmányért” volt. Spanyolországban soha eddig nem fordult elő ilyen nagyméretű megmozdulás. A madridi menetelésben mintegy 1,5 millió polgár vett részt. A menet élén haladtak a négy élenjáró spanyol párt vezetői: Sahagun, a Demokratikus Centrumunió elnöke, Gonzalez, a szocialisták vezére, Carillo, a SEP főtitkára és Fraga, a Népi Egység Pártjának vezetője. (Folytatása a 2. oldalon) Szerkesztőségünk kerekasztal-beszélgetést folytatott néhány Zombor környéki földművessel a társulásról. A véleménycserét a VKSZ TB Elnöksége minapi ülésének kapcsán szerveztük meg A beszélgetést kivonatosan a 8. oldalon közöljük.