Magyar Szó, 1981. augusztus (38. évfolyam, 224-239. szám)

1981-08-16 / 224. szám

Мдсш Szó XXXVIII. évf., 224. (12290.] szám 1981. augusztus 16., vasárnap Ara­­­dinár Az ifjú nemzedék nagysága abban nyilvánul meg, hogy mennyire kész szembeszállni a nehézsé­gekkel, milyen mértékben készült fel a kitartó, kö­vetkezetes harcra és a lemondásra, hogy meg­gyorsítsa a cél elérését... W1 J\ljß , ^ STEVAN DORONJSKI Tízezrek kísérték utolsó útjára Stevan Doronjskit Következetes és megalkuvás nélküli harcost veszítettünk el A nagy forradalmárt Sergej Kraigher, Radovan Vlajković és Jovan Dejanović búcsúzhatta Az újvidéki Városi temetőben tegnap délután a legma­gasabb állami és társadalmi tiszteletadással eltemették Ste­van Doronjskit, a JSZSZK és a JKSZ KB elnökségi tagját. A kiemelkedő forradalmárnak mintegy harmincezer új­vidéki polgár, Vajdaság SZAT társadalmi-politikai dolgozói és a M­H képviselői, Stevan Doronjski harcostársai és elv­társai adóztak kegyelettel. A temetésen jelen volt a JSZSZK Elnökségének és a JKSZ KB Elnökségének, a köztársaságok­nak és tartományoknak, valamint Belgrád városának a kül­döttsége. Stevan Doronjskitól Jovan Dejanovic, az újvidéki váro­si képviselő-testület elnöke, Radovan Vlajković, Vajdaság SZAT Elnökségének elnöke és Sergej Kraigher, a JSZSZK Elnökségének elnöke vett búcsút. Sergej Kraigher gyászbeszéd­ét olvassa Életét beleépítette hazánk nagy vállalkozásaiba Sergej Kraigher búcsúbeszéde A betegség és a kérlelhetetlen halál, amikor a legnagyobb szük­ségünk lett volna rá, elragadta Steve elvtársat sorainkból és azokról a leg­felelősségteljesebb tisztségekről, amelyeket olyan odaadóan és a forradalmár hevé­vel töltött be erejének és alkotó tevékenységének teljében. Stevo Doronjski forradalmunk azon erőteljes személyiségei közé tartozik, akik a régi Jugoszlávia szövevényes és kiélezett ellent­mondásai közepette fejlődtek for­radalmárrá az új távlatok meg­nyitásáért folytatott harcban. A gazdasági válság súlyos évei, az osztálypolarizáció és a falu el­­nincstelenedése, az elmaradott mezőgazdaság, a gátlástalanul ki­zsákmányolt munkásosztály, amelynek szociális problémái az osztály felduzzadásával párhuza­mosan halmozódtak — ezek vol­tak a szociális jellegzetességei an­nak a kornak és körülményeknek, amelyek között a fiatal Stevo Do­ronjski forradalmi öntudata ki­alakult és formálódott. A szerémségi falu munkáscsa­ládja által a fennmaradásért foly­tatott mindennapi harc súlyos kö­rülményei között nőtt fel, korán tapasztalta a dolgozó parasztság életkörülményeinek súlyosságát, valamint, hogy életfeltételeik alap­vető kérdéseinek megoldása sors­döntően kapcsolódik a proletariá­tus osztályharcának fejlődéséhez. Ez a felismerés együtt fejlődött azzal a felismeréssel, amely Vaj­daság soknemzetiségű összetételé­ből fakadt: a dolgozók ugyanazok­kal a problémákkal küzdöttek te­kintet nélkül arra, melyik nem­zetihez vagy nemzetiséghez tartoz­nak. Mindez korán megérlelte benne azt a felismerést, hogy egyedül a munkásosztálynak a JKP által vezetett közös harca tárja fel a jobb és méltóságtelje­­sebb élet távlatát, az mutat ki­utat a szegénységből falun és vá­rosban egyaránt, szavatolja az összes nemzet és nemzetiség egyenjogúságát és szabad fejlődé­sét. Életpályája a forradalmár útja volt Stevan Doronjski életpályája elejétől végig a harcos, a forradal­már, az új világ, a szocializmus világa építőjének útja. Tizenhat évesen a JKISZ tagjaként a kar­lócai gimnáziumban bekapcsoló­dik a forradalmi munkásmozga­lomba, és igen élénk és gyümöl­csöző tevékenységet fejt ki az if­júság körében, kitűnik mint agi­tátor, propagandista és szervező. A Belgrádi Egyetemre Stevan Doronjski a második világháborút megelőző viharos években került, már a forradalmi aktivista és szervező jelentős tapasztalataival. Az itt töltött idő és a Belgrádi Egyetem haladó egyetemista moz­galma, a népellenes rezsim és az ország fasizálódása elleni harc egyik legfontosabb bástyája kivé­teles helyet foglal el Doronjski elvtárs életében. Egyetemi hallgatóként sem vá­lik el Szerémségtől, idejét és le­folytatása a 2. oldalon­ Radovan Vlatkovic búcsúztatja Stevan Doronjskit Hatalmas tekintélyt és bizalmat élvezett Radovan Vlatkovic gyászbeszéde Mérhetetlen a fájdalom és a bánat, amely most Vajdaság vala­mennyi nemzetének és nemzetisé­gének kommunistáit, munkásait és dolgozóit, harcosait és fiataljait lesújtja egész Vajdaságban, ahol Stevan Doronjski elvtárs született és fiatalos hévvel, derűlátóan, bátran és tudatosan lépett a for­radalom sodrába. Elveszítettük azt az embert, aki minden képességét, egész életét a munkásosztály tör­ténelmi érdekeinek és törekvé­seinek megvalósításáért, a nemze­ti egyenjogúság megteremtéséért, valamennyi ember szabadságáért és méltóságáért vívott harcnak szentelte. Egy nagy forradalmár nélkül maradtunk, akire meg­annyiszor támaszkodtunk és akitől számtalanszor segítséget kértünk, ha nehézségekkel és problémákkal találtuk magunkat szemben, ha új megoldásokat kerestünk. Eltávo­zott a forradalom és a szocialista önigazgatás fáradhatatlan alkotó­ja, a kommunista, akit mindazok az erények jellemeztek, amelyek pártunk tagjainak erkölcsi arcula­tát adják. A fenséges győzelmek­kel és fellendülésekkel, de egy­szersmind megpróbáltatásokkal és veszélyekkel teli harc hosszú út­ján, mindig, az utolsó pillanatig a pártjának programelvei, vala­mint Tito elvtárs politikája, mű­ve és eszméi iránti hűség példa­képe volt és maradt. Látnokisága a való életbe vezette Mély úr támadt forradalmunk önfeláldozó, bátor harcosainak, azoknak az odaadó, önfeláldozó harcosoknak a sorában, akik ál­landóan keresték a teret forradal­munk humánus tartalmainak és céljainak valóra váltásához. E pillanatban nagyon nehéz szavakkal kifejezni Stevan Do­ronjski elvtárs életének és művé­nek nagyságát, az egész társadal­munk, de különösképpen a Vajda­ság Szocialista Autonóm Tarto­mány forradalmi átalakulásához adott hozzájárulását. A Kommunista Párt program­jában, valamint a szociális és nemzeti felszabadulásáért vívott forradalmi harc titói stratégiai koncepciójában felismerte a mun­kásosztály érdekei, valamint az egész ország s e vidék nemzetei és nemzetiségei szabadságra és egyenjogúságra való törekvései megvalósításának egyetlen útját. Csak tizenhat éves volt, ami­kor csatlakozott a mozgalomhoz, s már tizenhét éves korában, 1937-ben, a karlócai gimnázium­ban megszervezte az első JKISZ- csoportot. Húszévesen a Jugoszláv Kommunista Párt tagja lett. Négy és fél évtizedig tartott Stevan Do­ronjski elvtársnak ez a mindig fiatalos, életerős tettekkel ki­nyilvánított és bizonyított for­radalmi lendülete. A marxisták­nak azzal a szellemi erejével ren­delkezett, amely egyszersmind a kis,szerűség fölé emelte, látnoki­sága pedig a való életbe vetette. A forradalmat az ember és az ember alkotóereje felszabadításán­­ak fenséges cselekedetként értel­mezte, mint szüntelen munkát és harcot, amelynek révén mindig újat, haladóbb és humánusabb dolgokat fedez fel az életben; meg­értette a munkásosztálynak és él­csapatának a társadalmi viszonyok forradalmi fordultában betöltött történelmi szerepét. Felfogta a párt eszmei-politikai egységéért és erkölcsi tisztaságáért, valamint a munkástömegekhez való kapcso­lódásáért vívott titói ha­rc jelen­tőségét, kötelességének és felelős­ségének tartotta, hogy­ ehhez sze­mélyes példájával hozzájáruljon. Ezért volt és maradt következetes és megalkuvás nélküli harcos, ezért tudta­­kifinomult érzékkel meglátni a hiányosságokat, az op­portunizmust, a szektásságot és tudott nyíltan harcolni a párt egységéért és forradalmi lényéért. Ezeken az alapokon ért meg és fejlődött mint kommunista és for­radalmár, így bontakozott ki te­vékenysége, és­ a feladatokhoz való felelős viszonya, a munkásosztály és a párt forradalmi harcához való alkotó hozzájárulásának hosszú út­ján attól kezdve, hogy a Belgrádi Egyetem pártsejtjének és a JKZSZ- nek a titkára, valamint Vajdaság és a Szerb SZK vezetője lett, egé­szen a JSZSZK Elnöksége és a JKSZ KB Elnöksége legfelsőbb tisztségeinek betöltéséig. örök értékekkel gazdagította. a felszabadító harc és a forradalom kibontakoztatását Úgy lépett a népfelszabadító há­borúba és a forradalomba, hogy ismerte céljait, körülményeit, megvalósításának útjait. Szülőfa­lujában, a szerémségi, Duna men­ti Krcedinben már a fasiszta meg­szállás első hónapjaiban a fel­kelés szervezői között volt. Részt 1 (Folytatása a 3. oldalon) Živko Blagojev a sírboltba helye­zi az urnát

Next