Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 58-72. szám)

1983-03-01 / 58. szám

f­­ f I ( I ° 1 Lf ]/J I ------------------------------------------------------------------------------------------— f$ Túlnyomóan felhős idő, helyenként esőzésekkel XL. évf., 58. (12842.) szám 1983. március 1., kedd óra 10 dinár időjárásjelentésünk a 11. oldalon Forradalmunk tovább halad 1- 1 Iügl­y­on Ülést tartott a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága­­ Kiró Hadzsivaszilov vitaindító beszámolója Társadalmunk egészében és a Kommunista Szövetségben jele­nünk történelmi feladata a lehetőségeket minél előbb, minél job­ban és minél teljesebben tettekké formálni — hangzott el a JKSZ Központi Bizottságának tegnapi Belgrádban megtartott ötödik ülé­sén, amelyen megvitatták társadalmunk időszerű eszmei-politikai kérdéseit és meghatározták a KSZ ezzel kapcsolatos feladatait. Az ülésen Kiró HADZSIVASZILEV, a JKSZ Központi Bizottsága El­nökségének tagja mondott vitaindítót. A Központi Bizottság tagjain kívül az ülésen részt vettek a sta­tútumügyi és felügyelő bizottság tagjai, továbbá a köztársasági és tartományi bizottságok elnökségeinek titkárai, a Szocialista Szövet­ség Országos Választmányának elnöke, a Szövetségi Képviselőház elnöke, a Harcos Szövetség Országos Bizottságának elnöke, a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Országos Választmányának elnöke és a Tar­talékos Tisztek Szövetsége Országos Választmányának elnöke. — Társadalmunk és a JKSZ jelenlegi eszmei-politikai helyze­tének alapvető jellegzetessége, hogy rendkívül bonyolult problé­mák tapasztalhatók a társult mun­ka, illetve a szocialista önigazgatási rendszer mostani fejlődési szaka­szában. Ennek a szakasznak elsőd­leges értelme, az az eltökélt irány­vétel, hogy a szocialista önigazga­tás korábban megvalósított vív­mányaira támaszkodva határozott lépést tegyünk abban az irány­ban, ami lehetővé teszi, hogy a társult munkában a dolgozók köz­vetlenül és teljes mértékben ural­muk alá vonhassák a társadalmi újratermelés teljes egészét. — Az eddigi csaknem tízéves időszakban szerzett tapasztalatok arra utalnak — állapította meg Kiró Hadzsivaszilev —, hogy jóval nehezebb és bonyolultabb ennek a célnak a megvalósítása, mint aho­gyan azt gondoltuk. Olyan jelen­ségekkel, problémákkal és gondok­kal találkoztunk, amelyek egyér­telműen arra utalnak, hogy válsá­gos szakasz jelentkezett társadal­munk és a szocialista önigazgatá­si rendszer fejlődésében. Amikor ezt a válságos szakaszt említjük, nem jutunk messzire az egyszerű ténymegállapítással. Rá kell mu­tatnunk a válság természetére, lé­nyegére és okaira is. Hadzsivaszi­lov kijelentette, hogy a mostani problémák nem tekinthetők azon stagnálás következményeinek, ame­lyeket a konzervatív és vissza­húzó erők idéztek elő, hanem azok­kal az ellentmondásokkal és gon­dokkal magyarázhatók, amelyek a társadalom forradalmi mozgásai­ban jelentkeznek. Csöppet sem könnyű és zökkenőmentes feladat megvalósítani a társadalom való­ban forradalmi átalakítását, sőt ennek megvalósítása során nem haladhat kizárólag előre. Elkerül­hetetlenül jelentkeznek a különfé­le ingadozások, ugyanakkor ennek a történelmi folyamatnak számos ellen­tmodására csak menet közben derül fény. Nem mondhatnánk magunkról, hogy maxisták va­gyunk — emelte ki Hadzsivaszi­lev —, ha nem értenénk meg, hogy a társadalom forradalmi átalakí­tásának néhány törvényszerűségét és ellentmondását nem lehet elő­re tudni, még mielőtt gyakorlati társadalommódosítási lépésekre szánnánk magunkat, hiszen más­ként nem is kerülhetnek felszínre. (Folytatása az 5. oldalon) Ülésezik a JKSZ Központi Bizottsága Eleget tenni a követelményeknek idestova tíz éve, hogy a Szö­vetségi Képviselőház meghozta azt az alkotmányt, amelytől va­lamennyien nagyon sokat vár­tunk a társadalmi-gazdasági vi­szonyok, elsősorban pedig a po­litikai rendszer, a szocialista ön­igazgatás politikai rendszerének fejlődésében. A tevékenység, ami az alkotmányos elvek életre kel­tése érdekében megindult, jelen­tős eredményeket hozott, a vál­tozások kézzelfoghatóak, sen­ki sem tagadhatja őket. Kétség­telen azonban az is, hogy rend­kívül súlyos problémák előtt ál­lunk, hogy az eredményekkel nem lehetünk megelégedve. Más szóval: az egyik legfon­tosabb cél volt, hogy a munkás­­osztály rendelkezzen a társadal­mi termelés egészével, amihez még nem teremtettük meg a feltételeket, s ennek káros kö­vetkezményeit érezhettük min­dennapi gyakorlatunkban is. Tudtuk azt is, hogy egy­ ilyen megállapítás önmagában nem sokat használ, nem változik meg a helyzet a társadalmi gyakor­latban, szükség van arra, hogy pontosan felmérjük a problémá­kat, a nehézségek okait, és en­nek megfelelően határozzuk meg a teendőket. Az alkotmányos elvek életre keltésének folyamatában kide­rül, hogy minden problémára nem sikerült megfelelő megol­dást találni, minden jelenséget, nehézséget nem lehet előre lát­ni, vannak dolgok, amelyek csak megvalósítás közben buk­kannak fel, és csak a gyakorlat mutatja meg, adja meg az ala­­nyt elméleti tisztázásukhoz. Az elmúlt, majd egy évtized gya­korlata most jó alapot szolgál­tat ehhez, ahhoz ugyanis, hogy hidaljuk át a mostani válság­­helyzetet, hogy kerüljünk ki be­lőle és érjünk el magasabb fej­lettségi szintet. Nincsenek egyszer s minden­korra érvényes receptek a tár­sadalmi fejlődésre nézve, a vál­tozásokban jelentkező újabb és újabb problémák megoldásához újra és újra meg kell találni a legmegfelelőbb eszközöket, mód­szereket, s aztán ezek szerint kell cselekedni, következetesen, kitartóan vállalva a felelősséget az esetleges hibákért és tévedé­sekért is. Kommunisták mondják ezt, a Központi Bizottság tagjai, nem tagadják a hibákat, a mulasztá­sokat sem. Az útkeresés közben ez elkerülhetetlen. A Kommu­nista Szövetség a nehéz helyze­tekben mindig, most is vállalja a szerepet, a legnehezebbet, a létfontosságú feladatok teljesí­tésében. A Központi Bizottság tagjai hangsúlyozták, a dolgozók tud­ják, hogyha követ is el hibát, a kommunista Szövetség mindig szorosan a munkásosztály mellett áll, harcol annak érdekeiért, és soha, a legválságosabb helyze­tekben sem hagyja cserben. Rámutattak arra is, mennyire fontos, hogy a kommunisták ha­tékonyan tevékenykedjenek az önigazgatás politikai rendszeré­ben, s ez sem pusztán elhatáro­zás kérdése, képesség és kép­zettség is kell hozzá, eszmei-po­litikai és más felkészültség, hogy az élet előre láthatatlanul sok konkrét helyzetében mindig fel­ismerjük a haladó és a hátra húzó törekvéseket, s a felisme­rés alapján a szükségletnek megfelelően irányítsuk akcióin­kat. Tétovázásra nincs idő tehetet­lenségnek helye nincs, hatéko­nyan kell cselekedni, a helyze­tet meg kell változtatni, ez álta­lános követelmény, s aki ennek nem tud eleget tenni, át kell hogy adja helyét azoknak, akik hatékonyabb cselekvésre képe­sebbek. A közellátással kapcso­latban hangzott el ez a megál­lapítás és követelés. Hangsú­lyozták más kérdésekkel kap­csolatban is a legnagyobb ne­hézségekkel való megbirkózás képességének fontosságát. Olyan alapvető követelmény ez, amiből a kommunisták most nem engedhetnek. Ellenkező esetben felhalmo­zódhatnának a problémák, stag­nálás állna be, amit csak az el­lenséges erők használnának ki. Ilyen kísérletre is van már pél­da, a művészetben, a művelődé­si életben, de találkozhatunk ve­le a gazdasági pragmatizmus és voluntarizmus formájában is, amikor egyesek nem a munkás­­osztályra támaszkodva, hanem az igazgatási struktúrákon ke­resztül keresik a nehézségekből kivezető utat. Egységesen, egyöntetűen kell a tennivalókhoz hozzálátni — ez volt a tegnapi beszámoló és vita egyik alaptétele, s aligha­nem­ ez a hatékonyabb munka feltétele is. BURÁNYI Nándor ÜNNEPSÉG DELHIBEN Elismerés Titónak, Jugoszláviának Utcát neveztek el elhunyt elnökünkről . Az emléktáblát Narasimha Rac indiai külügyminiszter leplezte le (Különtudósítónk telexjelenté­se) Delhi, február 28. „Ezt az utcát Josip Bruz Titóról, a hazafiról, a forradal­márról és az új Jugoszlávia ve­zetőjéről neveztük el, aki India barátja és az egész emberiség nagy világpolitikusa volt” — áll az emléktáblán, amelyet ma délelőtt, ünnepség keretében Narasimha Rao indiai külügy­miniszter leplezett le abból az alkalomból, hogy Delhi egyik legfontosabb utcáját, a három kilométer hosszú és 46 méter széles, híres ötödik utcát ezen­túl Josip Broz Tito marsall ut­cának hívják. „Jelentős megtiszteltetésnek ér­zem, hogy itt és ma részt vehetek ezen az ünnepségen — hangsú­lyozta többek között beszédé­ben az indiai külügyminiszter —, hisz Tito, a modern Jugoszlávia jelképe, a világ kimagasló poli­tikusa a megszállók elleni forra­dalmi harcával, országa önállósá­gáént vívott küzdelmével rányom­ta bélyegét korunk történetére. Tito, India nagy barátja, Nehru­­val és Nasszerral együtt meg­alapozta az el nem kötelezet­tek mozgalmát és több mint két év­tizeden át a mozgalom el­yik ki­magasló, vezető személyisége volt, s tartós érdemeket szerzett a vi­lágpolitikában — hangsúlyozta többek között az indiai külügymi­niszter, egyúttal válaszolva Danilo Bilanovicnak. Jugoszlávia indiai nagykövetének szavaira, aki meg­köszönte a megtiszteltetést, amely­ben India elhunyt elnökünket ré­szesítette, „annál inkább, mert ez az első csúcs'1*'-le--l?* ak­ry'v­­ben Tiltó már, sajnos, nem lesz jelen”. Ez az elismerés kétségkí­vül India népének elhunyt elnö­künk és Jugoszlávia népei iránt táplált barátságáról tanúskodik, de a tény, hogy erre éppen most került sor, itt, Delhiben, az el nem kötelezett országok hetedik csúcsértekezletének színhelyén, külön jelentőségű, és Jugoszlávia helyének és a mozgalomban be­töltött szerepének a fontosságára utal — volt az egybehangzó véle­mény az ünnepség részvevőinek körében. Az indiai lapok egyébként to­vábbra is élénk figyelemmel és nagy szakértelemmel kísérik a csúcsértekezlet előkészületeit, ki­térve minden mozzanatra, amely elősegítheti vagy gátolhatja a je­lentős összejövetel sikeres kimene­telét A csúcsértekezleten várha­tóan napirendre kerülő pirotolémák közül legtöbb helyet Kambodzsa képviseletének, az afganisztáni helyzet körüli bonyodalmaknak. (Folytatása a 3. oldalon) A Tito utca Delhiben MÁTÓL TÍZ DINÁR A MAGYAR SZÓ Végső eszközökhöz kellett folyamodnia szerkesztőségünknek (és más újságoknak is), hogy előteremthesse a legszükségesebb anyagi eszközö­ket a lap megjelentetéséhez. A papírnak, a nyomdai szolgáltatásnak, az újság elszállításának, a hírügynökségi anyagok beszerzésének megnöve­­kedett költségei, ugyanis olyan nagy terheket róttak dolgozói közössé­günkre, hogy az évek óta alkalmazott legszigorúbb takarékosság ellenére sem tudjuk belső tartalékainkból fedezni az előállítási költségeket. Mától kezdve tehát 10 dinár lesz a Magyar Szó (a pénteki szám 12), s így remélhetőleg lehetővé válik, hogy kifizethessük mindazt, ami a lap megjelentetéséhez szükséges. A lapnak tudvalevőleg sokféle igényt kell kielégítenie. Ezt követeli meg rendeltetése és olvasóinak sokrétű tábora. Ezért az elmúlt egy-f­él évben is, az anyagi nehézségek ellenére, jórészt belső erőkből sikerült bővíteni az oldalak számát, egyik-másik rovatot és új rovatokat beiktatni. Reméljük, a minőség, a frisseség, az olvasmányos­­ság, a nyelvez©­, a szakszerűség szempontjából is érezhetőek e változá­sok, s e téren még fokozottabb erővel kell munkálkodnunk ezután. Tudván tudjuk, hogy elég nagy az a teher, ami olvasóinkra neheze­dik, és sok családnak számottevő kiadást jelent a lap mindennapi meg­vétele. Bízunk abban, hogy olvasóink megértik az előállt kényszerhelyzetet, segítséget nyújtanak, és hűek maradnak a Magyar Szóhoz továbbra is. Egyben számítunk arra is, hogy szorosabban kapcsolódnak a laphoz, s véleményükkel, bírálataikkal, biztatásukkal elősegítik javítását. A szerkesztőség .

Next