Magyar Szó, 1985. június (42. évfolyam, 163-177. szám)
1985-06-16 / 163. szám
Magyar Sió XLII. évf, 163. (13666.) szám 1985. június 16., vasfőnap Ára 30 dinár A szilárdabb kapcsolatok jegyében Pereira elutazott hazánkból Radovan Vlajković vett tőle búcsút a belgrádi repülőtéren Aristides Maria Pereira, a Zöld-foki-szigetek elnöke kijelentette, hogy rendkívül elégedett jugoszláviai látogatásával, és a jugoszláv vezetőkkel folytatott tárgyalások eredményeivel. Nagyon hasznos látogatás volt ez, elértük kitűzött célunkat — mondta Pereira. A Zöld-foki-szigetek elnöke jugoszláviai látogatásának befejeztével sajtóértekezletet tartott Dedinjér. Ez alkalommal elmondta, hogy Radovan Vlatkovictyal, a JSZSZK Elnökségének elnökével és más jugoszláv személyiségekkel folytatott tárgyalásai során magas fokú nézetazonosság jutott kifejezésre. Hangsúlyozták Jugoszlávia és a Zöld-foki-szigetek népének barátságát és szolidaritását, és nagy lépést tettek az irányban, hogy a két ország kapcsolatai még inkább megszilárduljanak. A magas rangú vendég véleménye szerint kiváló feltételek vannak a két ország gazdasági együttműködésének elmélyítésére, illetve a jugoszláv ipar nagyobb fokú bekapcsolódására e fejletlen afrikai ország gazdaságának fejlesztésébe. Aristides Maria Pereira külön kiemelte, hogy Jugoszlávia és a Zöld-foki-szigetek népe ragaszkodik az el nemkötelezettség politikájához. — A legfontosabb kérdés: hogyan őrizzük meg a világbékét. Csak úgy számíthatunk nyugodt életre, ha szavatoljuk a szilárd békét — jelentette ki Aristides Maria Pereira. Elmondta továbbá, hogy hazája síkraszáll az Afrikában uralkodó állapotok rendezéséért. Szorgalmazta Namíbia függetlenségét és elítélte a Dél-afrikai Köztársaság magatartását. Pereira elnök tájékoztatta az újságírókat hazája gazdasági eredményeiről, a fejlődésben fölmerült nehézségekről és a tíz éve kivívott függetlenség vívmányairól. Aristides Maria Pereira három napos hivatalos és baráti látogaásának befejezésével tegnap délelőtt elutazott Belgrádból. A repülőtéren államfőnek kijáró tiszteladással vettek búcsút a magas rangú vendégtől. A két ország himnuszának elhangzása után Pereira elnök ellépett a díszszázad előtt, majd búcsút vett a repülőtéren megjelent magas rangú jugoszláv vezetőktől. Radovan Vlaskovictól, a TSZSZK Elnökségnek elnökétől, Zdravko Cirictől TPZSZK Képviselőházának alelnökétől, Borislav Srebrótől, az IVT alelnökétől és másoktól . (Tanjug) Aristides Maria Pereira elbúcsúzik Radovan Vlatkovictól a belgrádi repülőtéren. A Boeinig-727-es kálváriája A gépet visszairányították Algírba — A géprablók Beirutban megöltek egy utast — Az USA kommandókat küldött a mediterrán térségbe Az amerikai TWA légitársaság Boeing—727-es repülőgépe, amelyet pénteken a reggeli órákban térítettek el az Athén—Róma vonalon, tegnap ismét landolt az algíri repülőtéren. A gép 112 utasának és 8 tagú személyzetének drámája egyre inkább tragikussá válik. Hírügynökségi jelentések szerint a Boeing–727-es péntekről szombatra virradó éjjel 2 óra 17 perckor leszállt a bejrúti repülőtérre. A libanoni hatóságok először nem engedélyezték a gép leszállását, amikor azonban a géprablók azzal fenyegetőztek, hogy két percen belül kidobnak a gépből egy amerikait, azonnal kivilágították a repülőtér kifutópályáját. A géprab (Folytatása a 2. oldalon) Nyáron se maradjon Magyar Szó nélkül! Hamarosan indul nagyszabású nyári tárgysorsjátékunk! Értékesebbnél értékesebb nyereménytárgyak! Kisérje figyelemmel a Magyar Szót, s mindent megtud nagyszabású tárgy sorsjátékunkról. Nabih Béri és a hat géprabló (3. oldal) Atomerőmű Bácskában (7. oldal) Tanyaszínház nyolcadszor (13. olal) Felhős idő, a hőmérséklet csökken Időjárás jelentésünk a 17. oldalon Mai számunkból: Negyvenéves a Rüszke szlovo A jubileum alkalmából tegnap Újvidéken díszülést tartott a laptanács A Ruszke szlovo, a ruszin nyelvű tájékoztató-politikai lap első száma negyven évvel ezelőtt jelent meg. A négy évtizedes jubileum alkalmából tegnap Újvidéken a laptanács díszülést tartott. Rudi SOVA, Vajdaság Képviselőházának elnöke az ünnepségen méltatta a Ruszke szlovo tájékoztatásban betöltött szerepét, majd Mihajlo KATONA, a laptanács elnöke ünnepi beszédében ismertette a 40 éves Ruszke szlovo történetét, megjelölve helyét a felszabadulás után az ország újjáépítésében és soknemzetiségű hazánk tájékoztatásában betöltött szerepét. Ugyancsak ebből az alkalomból a Vajdasági Forradalmi Múzeumban a lap történetét bemutató tárlat nyílt. Ma folytatódik az ünnepség Keresztúron, a Ruszke szlovo egykori megjelenési helyén. 1945. június 15-én látott napvilágot a Ruszke szlovo, a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége ruszin nyelvű lapjának első száma. Eddig 2084 száma több mint 4 500 000 példányban jelent meg. Kezdetben négy oldalon, de időközben átlagban húszoldalassá duzzadt, tájékoztatva a hazánkban élő ruszinokat az időszerű társadalmi-politikai, gazdasági történésekről és folyamatokról. A négy évtized alatt változott a lap formátuma, külalakja, nyomása, de egy nem változott: a Ruszke szlovo mindig hangsúlyozta, hogy a ruszinok érdekei azonosak hazánk más nemzeteinek és nemzetiségeinek érdekeivel, s ebben a tudatban harcolt mindig is szocialista önigazgatású társadalmunk kiépítéséért és továbbfejlesztéséért. A céljuk mindig a pontos, időszerű tájékoztatás volt,és marad. Ma tartományunkban körülbelül minden harmadik ruszin lakos olvassa a lapot. Nagyobb elismerés nem is kell az újságnak, minthogy olvasói megvásárolják és elolvassák, és talán a legfontosabb, hogy hatni tud olvasóközönségére. Rudi Sova, Vajdaság Képviselőházának elnöke tegnap Újvidéken (Folytatása az 5. oldalon) A lap történetét bemutató kiállításon Jó pillanatfelvétel, bizonytalan kilátásokkal Előremutató volt a JKSZ újvidéki akcióértekezlete . Eredményét csak utólag mérhetjük fel Nem kétséges: a JKSZ agráripari kérdésekkel foglalkozó kétnapos újvidéki akcióértekezlete jól feltérképezte ennek az ágazatnak minden problémáját. Életesen feltárta a kijelölt fejlesztési úton felbukkant nehézségeket, gátakat, akadályokat. Minthogy, azonban ugyanezt elmondhatjuk az agráripar fejlesztésére vonatkozó társadalmi megállapodásról, amely az idén az utolsó, vagyis ötödik évébe jutott, s még inkább a stabilizáció hosszú távú programjában az agráriparra vonatkozó meglátásokról és megállapításokról, a JKSZ két legutóbbi kongresszusán hozott okmányokról s az utánuk következett pártbizottsági vitákról és anyagokról, a pénteken véget ért kétnapos értekezlet kapcsán az a dilemma merül fel, vajon menynyivel nagyobbak az esélyek ma arra, hogy meg is valósuljon mindaz, vagy legalábbis egy része annak, amit az értekezleten elmondtak, s amit a termelésben dolgozók évek óta tapasztaltak. Ami szintén évek óta gátolja, megköti élelmiszer-termelésünk erőteljesebb fejlődését, a termelékenység, a konkurrenciaképesség növelését, amely nélkül nincs és nem is lehet távlatunk. Mert színigaz az az észrevétel — amely szintén itt hangzott el, hogy Jugoszláviának sokkal nagyobbak az élelmiszer-termelési lehetőségei, mint amekkora az ország vásárlóigénye, s főleg az utóbbi időben a lakosság vásárlóereje. Ahhoz azonban, hogy a többletet külföldön adjuk el, világszínvonalon, tehát olcsóbban, jobban, jobb minőségű árut kell termelnünk. Olyant, amilyent a világpiac elfogad és megfizet. S mint dr. Milorad Stanojevic, a Szövetségi Mezőgazdasági Bizottság elnöke mondta, az utóbbi években ebben mindinkább hányatünk. Ha minden úgy megy, ahogy elindult az idén, az előirányzott kivitelnek még a felét is nehezen fogjuk megvalósítani. Jóllehet a növénytermesztésben világviszonylatban is igen jó eredményeket értünk el. Jure Bilic beszámolójában, Milorad Stanojevic, és Petar Ilic (szövetségi vajdasági mezőgazdasági ,,miniszter”), s több más felszólaló fejtegetésében ismételten kifejezésre jutott az a megállapítás, hogy az agráripar fejlődését gátolja, szinte megköti a sablonos hitelpolitika, az élelmiszer-tartalékok felvásárlásának és a kiviteli térítésnek a megoldatlan kérdése, a védőár, amely semmit sem véd, s amely a ráfizetéses termelés valamiféle mentője. Olyan értelemben, hogy az Élelmiszertartalékok Igazgatósága áron alul felvásárol olyan mennyiséget, amilyent tud (nem az egészet), s menti a munkaszervezetet a még nagyobb veszteségtől. Pedig a biztonságot kellene szolgálnia, ami azt jelenti, hogy az átlagos termelési költséget kellene elismernie, s ennek megfelelő áron, szavatolnia minden megtermelt mennyiség felvásárlását (amely tervezve és szerződve volt). Ennek hiánya teljes bizonytalanságot teremtett a mezőgazdaságban, s lehetetlenné tette a termelés fejlesztéséhez nélkülözhetetlen, hosszú távú beruházás tervezést. Vannak ebben a nehéz helyzetben is próbálkozások és akciók amelyek sokban enyhítik a gazdaságpolitika nyilvánvaló hibáit és fogyatékosságait, mint amilyen például a vajdasági, ahol a búza és a kukorica árának egy részéből kötelező társítással (bizonyos értelemben extraprofitból) fel kellene gyorsítani az állattenyésztés fejlesztését. Ennek viszont az a szépséghibája, hogy pillanatnyilag ezzel fokozzuk a bajt, az el nem adható áru mennyiségét növeljük Újabb korszerű s nem kifizetődő farmokat építünk, s ezzel tovább gyarapítjuk a veszteségeket. S ezért paradoxálisan hangzik mindaz a törekvés, hogy az állattenyésztés fejlesztésének felgyor(Folytatása a 9. oldalon)