Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)

1986-03-16 / 73. szám

Kezdődik a negyedik forduló XLIII. évf., 73. (13935.] szám 1986. március 16., vasárnap Ara 50 dinár (Nyereményszelvény a 10. oldalon) Mai számunkból: ф Az adósok lázadása Megtagadják a megalázó feltételek t<?­]esítését (3. oldal)­­ Egyre kevese­jll a gazdag, egyre több a szegény A személyi jövedelem alakulása Vajdaság gazdaságá­­ban (7. oldal)­ ­ Mérsékelten felhős, száraz idő Időjárás-jelentésünk a 15. oldalon Fordulóponthoz érkeztünk Kicsit furcsállottuk, de azért megértettük a Belgrádi Televízió híradós szerkesztőjének igyekvését, amikor csütörtökön este bejelentet­te, hogy Vajdaság vezet, igaz, nem nagy különbséggel, csak néhány százalékkal a küldöttválasztások­ban. Furcsállottuk, mert érzésünk szerint nem sokat, talán semmit sem bizonyít egy-egy társadalmi­politikai közösség dolgozóinak és polgárainak helytállásáról, öntuda­táról és elkötelezettségéről, hogy a választásokon 91 vagy éppen 93 százalékban vettek részt. Nyilván­való, hogy amikor kilencven szá­zalékot is meghaladó eredményt érnek el valahol, akkor a sorren­det csak lényegtelen apróságok be­folyásolhatják. Szóval ezért fur­­csállottuk a választások olyan be­állítását, mintha versengésről len­ne szó. A régi hagyományokkal azonban nagyon is összeegyeztet­hető az ilyen viszonyulás, mert hát valamikor valóban az határozta meg a rendszer melletti kiállást, hogy mennyire volt tömeges a vá­lasztópolgárok részvétele a szava­zásban. Ma már nemigen tehetünk egyen­lőségjelet a rendszer melletti el­kötelezettség és a választásokon való részvétel közé, hiszen a fel­­szabadulás óta eltelt évtizedekben számtalanszor bebizonyítottuk, hogy csak ezt és az ilyen Jugoszláviát tudjuk elfogadni, hogy csak az egyenjogú nemzetek és nemzetisé­gek testvériségére és egységére, a köztársaságok és tartományok egyenjogúságára, a munkásosztály hatalmára és a Kommunista Szö­vetség vezető szerepére, a szocia­lista önigazgatásra és hazánk el nem kötelezett külpolitikájára ala­pozott Jugoszláviát tekintjük a ma­gunkénak. S erről még szavazni sem kell. Annyira nyilvánvaló és egyértelmű dolgok ezek, hogy még a napjainkra jellemző válsághely­zetben (a gazdasági életünkre jel­lemző gondok közepette) sem tör­ténhet meg, hogy valaki vagy va­lakik a siker legkisebb reményében is megtámadhatják forradalmi vív­mányainkat és alkotmányos alap­elveinket. Ennek az országnak a dolgozói és polgárai egyöntetűen és visszavonhatatlanul elkötelez­ték magukat vívmányaink és érté­keink mellett, s ezt a tényt soha­sem szabad szem elől téveszteni. Még akkor sem, amikor ugyanezek a dolgozók és polgárok sürgős vál­toztatásokat is követelnek a rend­szer működésében, amikor például azt követelik, hogy a küldöttrend­szer az eddiginél hatékonyabban és eredményesebben, nem utolsósor­ban felelősségteljesebben töltse be alkotmányos szerepét. Ez a két dolog — az alapelvek megerősítése és a továbbfejlődést szavatoló változtatások megkövete­lése — jellemezte a mostani kül­döttválasztásokat is. Nyilvánvaló tehát, hogy fordulóponthoz érkez­tünk fejlődésünkben, amikor már nem elégedhetünk meg a régi, sok­szor terméketlennek bizonyuló meg­oldásokkal, amikor már alapvető követelmény, hogy a káderpolitika alakításában sokkal bátrabban és következetesebben forduljunk a fia­talokhoz, elsősorban a képzett és a kor kihívásait értő fiatalokhoz. Az ezredforduló küszöbén, amikor a világ legfejlettebb államai már az újabb ipari forradalom szelle­mében dolgoznak, mi sem enged­hetjük meg magunknak, hogy meg­rekedjünk a válsághelyzet leküzdé­sénél; nem engedhetjük meg, hogy a válságtudat uralkodjon el raj­tunk, még akkor sem, ha gondja­ink valóban súlyosak. Csütörtökön és pénteken, de ma is, amikor a helyi közösségekben bonyolítják le a küldöttválasztá­sokat, már ennek a követelmény­nek a szellemében igyekeztünk megtalálni a legjobbakat és a leg­becsületesebbeket a jelöltek kö­zött, akik azután valóban képesek lesznek (a munkásosztály napi, de történelmi érdekeit is figyelembe véve) a mostani válsághelyzetünk leküzdésére, illetve ezzel egyidejű­leg feltételeket teremteni ahhoz, hogy csatlakozni tudjunk az ipari és technológiai forradalom leg­újabb szakaszához. Persze, ez csak akkor képzelhető el, ha a küldött­rendszer intézményei az eddiginél jóval nagyobb hajlandóságot és felkészültséget mutatnak a kezde­ményezésre, mert eddig sajnos az volt a gyakorlat, hogy a közsé­gektől kezdve és a föderációval bezárólag­­ a különféle végrehaj­tó szervek kezdeményeztek, a kül­döttrendszer intézményei pedig áldásukat adták ezekre az el­képzelésekre. Mondanunk sem kell, hogy ez a gyakorlati összeegyeztet­hetetlen a küldöttrendszer szelle­mével, mint ahogyan az is kép­telenség, hogy a küldöttekből­­kü­lön elemzést igénylő okok miatti képviselőket csinálunk. Márpedig ezt tesszük, amikor a választások után megfeledkezünk küldöttsége­inkről és küldötteinkről, s ahelyett, hogy feltételeket teremtenénk a munkájukhoz, inkább szidjuk őket. Szidjuk őket, hogy nem az úgyne­vezett bázis érdekeit tolmácsolják és érvényesítik, noha ezeket az ér­dekeket a legtöbbször meg sem fogalmazzuk a kívánt határozott­sággal. Sokat várnánk a küldöttektől és a bázistól? Igen, sokat. De kér­dés, hogy szabad-e alacsonyabbra állítani a mércéket, hogy beérhet­jük-e kevesebbel? Ha csak egy kicsit is belegondolunk a ránk vá­ró munka milyenségébe, akkor a válaszunk nem lehet más, csak az, hogy kevesebbel nem érhetjük be. S hogy most éppen a küldöttrend­szert neveztük meg fejlődésünk pillérének, más tényezőket pedig csak utalásokban említettünk, az azért van, mert éppen most vá­lasztjuk az új küldötteket és kül­döttségeket. Jogos bizakodással tölt el ben­nünket az a tény, hogy a mostani választásokra a megfontolt ko­molyság jellemző, hogy valóban le­hetőség nyílt a demokratikus jelö­lésre és választásra is, tehát azo­kat a társainkat tüntethettük ki bizalmunkkal, akikről hisszük, hogy ezekben a nehéz időkben is meg­állják a helyüket. FEHÉR István Választások ’86 -a• Választások ’86 ★ Választások ’86 Kiváló eredményei­ országszerte Küldöttválasztások Crna Gorában, Kososában, Szerbiában, Szlovéniában és Vajdaságban A VAJDASÁGI társult mun­ka küldöttségeinek 70 332 tagjára a társadalmi-politikai közösségek­ben é­s az érdekközösségekben a tartomány ötven községében nyil­vántartott 205 ezer választópolgár 90,3 százaléka szavazott. A jelölő­­gyűléseken a dolgozók élesen bí­rálták a társadalmunkban jelent­kező fogyatékosságokat. Ugyanak­kor készségüket fejezték ki, hogy elszánt akciót indítanak a gazda­sági stabilizáció valóra váltása ér­dekében, harcot indítanak a rend­szer deformálódása, a nacionaliz­mus felélesztésére irányuló pró­bálkozások és más, a JKSZ politi­kájával ellentétben álló jelenség ellen. Vajdaság ötven községe kö­zül mindössze 11-ben szavazott a választópolgárok 90 százalékánál kevesebb. A leggyengébb ered­mény Indiján és Pazován született, ott a választópolgárok 83 százaléka szavazott. Kishegyesen a választók 98 százaléka szavazott. Hasonlóan jó a választási eredmény a leme­nni községben, ott a polgárok 97,1 százaléka, a beocsini községben 96,6 százaléka, a žitišteiben 96,5, a perinciben 95,7 százaléka jelent meg a szavazóhelyeken. Vajdaság ipari központjaiban is nagyszámú dolgozó adta le szavazatát, így például Titoverbászon a választók 93 százaléka, Mitrovicán 92,9, Sza­badkán 92, Zrenjaninban 90,6, Pancsován 90 százalék. A munka­­szervezetekben lefolytatott válasz­tások eredményeinek statisztikai feldolgozása folyamatban van és a végső eredmények az idei küldött­választások végén lesznek isme­­retesek CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN Szerbiában a választók 86,2 száza­léka adta le voksát. A köztársa­sági választási bizottság adatai szerint a tartományok nélküli Szerbiában a választók 84,1 szá­zaléka tett eleget kötelezettségé­nek, Vajdaságban 90,3 százalék, Kosovóban pedig 88,5 százalék, összegezték az eredményeket a köztársaság egyes körzeteiben is. A belgrádi körzetben a választók 82,3 százaléka, a zajecariban 83,9, a leskovaciban 76,4, a kraljevói­­ban 86,4, a nišiben 83,9, a valje­­vóiban 87, a smederevóiban 90,4, a Titovo Užiceiben 84,1, a kraguje­­vaciban a bejegyzett polgárok 86,3 százaléka szavazott. SZLOVÉNIÁBAN Ma a 4500 szavazóhelyen a helyi közösségek­ben körülbelül egymillió-három­százezer választópolgárnak kell megjelennie, akik a társadalmi-po­litikai közösségekbe és érdekkö­zösségekbe választanak küldötte­ket. A számítások szerint ma Szlo­véniában összesen 5600 küldöttsé­get választanak meg. A szavazóhe­lyek reggel 7-től 19 óráig lesz­nek nyitva. Ljubljanában a 133 helyi közösség 425 választóhelyén a köztársaság választópolgárainak egyötöde adja le szavazatát, vagy­is összesen 240 800-an. A válasz­tóknak kiküldött értesítéseiken a társadalmi-politikai szervezetek emlékeztetik a dolgozókat és a polgárokat, hogy a munkaszerve­zetekben csütörtökön lefolytatott (Folytatása a 6. oldalon) Hozzájárulás küldöttrendszerünk kiteljesedéséhez Eltemették Petimét A szertartáson utolsó búcsút vettek tőle Svédország és a világ kiemelkedő személyiségei Tegnap délután eltemették Olof Palma svéd kormányfőt, a Szociál­demokrata Párt elnökét, aki feb­ruár 28-án esett ismeretlen tet­tesek merényletének áldozatául. A temetési szertartást a stock­holmi városháza kék termében tar­tották. A vörös rózsákkal borított fehér koporsó körül összegyűltek az államférfiak, Palme tisztelői, barátai Svédországból és az egész világból. Svédország és a világ kiemelkedő személyiségei mondtak gyászbeszédet, vettek utolsó bú­csút a tekintélyes és megbecsült politikustól. XVI. Gusztáv Károly svéd ki­rály kijelentette, hogy Palme ha­lála nemcsak azt jelenti, hogy Svédország elveszítette kormány­főjét. Olyan embert veszítettünk,­­aki demokratikus elvekért és esz­­­mékért harcolt. Távozásával el-­s halkult az a hang is, amelyet­­mindenki hallgatott, s amelyet mindig felemelt az erőszak, a nyo­más ellen, a békéért, a szabadsá­gért az igazságért és a kis népek jogaiért. Ma az egész világ érzi, hogy ez a hang elnémult. Willy Brandt, a Szocialista In­­ternacionálé elnöke hangsúlyozta, hogy Palménak, a Szocialista In­­ternacionálé alelnökének munkája ihletet ad. — Fokozzuk tevékeny­ségünket az apartheid ellen, to­vább kutatjuk a megoldást a Ke­let—Nyugat, az Észak—Dél ellen­tétekre, még hangosabbak leszünk, hogy a telvverkezés helyett a v­i­lág a­ éhínség felszámolásán munkálkodjék. (Folytatása a 2. oldalon) Franciaország szavaz Sikerül-e a baloldalnak megőriznie a parlamenti többséget? — Jobboldali győzelmet jósolnak (Különtudósítónk telex jelenté­se) Franciaország szavazópolgárai ma az urnák elé járulnak, hogy lead­ják voksukat az új nemzetgyűlési képviselőkre, és hogy megválasz­­szák a képviselőket a megyei ta­nácsokba. A második világháború utáni 11., az ötödik köztársaság történelmében sorrendben a 8. parlamenti választás ez, az öt éve hatalmon levő baloldal számára létfontosságú, szinte történelmi je­lentőségű próbatétel, amely majd választ ad arra a kérdésre, hogy sikerül-e a francia baloldalnak megőriznie a parlamenti többsé­get, vagy az ellenzéki, jobboldali parlamenti többséggel megkezdő­dik a jobboldal hatalomra való visszatérése. Választási módszer A mai parlamenti választásokat az előbbiektől eltérően új válasz­tási módszerrel, az úgynevezett proporcionális vagy arányos vá­lasztási módszerrel ejtik meg. Megváltozik a nemzetgyűlés kép­viselőinek száma is, az eddigi 491 képviselő helyébe ma ötéves meg­bízatással 577 új parlamenti kép­viselőt választanak. Az eddigi kétfordulós választási rendszerben a második fordulóban csak azok a jelöltek maradtak, akik az első fordulóban abszolút vagy relatív előnyt szereztek. Akikről az első fordulóban bebizo­nyosodott, hogy nincs esélyük a másodikban a szavazattöbbség megszerzésére, visszaléptek. A sza­vazópolgárokat pedig, akik az elő­fordulóban ezekre szavaztak, általában arra szólították fel, hogy a versenyben maradt jelöltek kö­zül a hozzájuk legközelebb állóra (Folytatása a 2. oldalon)

Next