Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 119-132. szám)

1988-05-01 / 119. szám

VAJDASÁG DOLGOZÓ NÉPE SZOCIALISTA SZÖVETSÉGÉNEK NAPILAPJA XLV. évf., 119. (14699.) szám Újvidék, 1988. április 30., május 1., 2. Ára 300 dinár Elég volt a tétovázásból a szövetségi társadalmi-politikai szervezetek május elsejei kiáltványa Jugoszlávia dolgozói, nemzetei és nemzeteségei odaadó munkával, nagy erőfeszítések és lemondá­sok árán, szabad, szocialista és önigazgatású ország­ban élve az elmúlt több mint négy évtized során óriási eredményeket értek el az anyagi és társadal­mi fejlődésben. Alapjaiban megváltozott hazánk ar­culata, olyan munkásosztály bontakozott ki, amely tudatában van szerepének a további társadalmi fej­lődésért való felelősségének, és nagy tapasztalato­kat szereztünk az önigazgatási szocializmus építé­sében. Fejlődésünk során az utóbbi években azonban jelentős nehézségekkel, gyengeségekkel és eltorzu­lásokkal kerültünk szembe. Az elhárításukra irá­nyuló eddigi erőfeszítések és intézkedések nem vol­tak sem határozottak, sem elegendőek. Elérkezett a pillanat, hogy a társadalom minden alkotó erejét a gazdasági és társadalmi válság leküzdésére, a szocialista önigazgatás, a testvériség és egység, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának továb­bi fejlesztésére mozgósítsuk. Tegyünk meg mindent, mindenhol, minden kör­nyezetben, hogy lényegi változások mehessenek végbe a gazdasági és politikai rendszerben, az élet minden területén. A felszabadult alkotó, bíráló ener­gia és a demokratizálódás feltartóztathatatlan fo­lyamata egy új társadalmi légkör és a hatékonyabb akcióra való készség fele. Ezt igazolta az alkot­mánymódosítási javaslatokról szóló vita is. Olyan változásokért, intézkedésekért és akciókért szállunk síkra, amelyek lehetővé teszik a szocialista önigaz­gatás új előretörését — a munka és a benyélés fo­kozottabb különválasztását, a munka igazságosabb díjazását, a gazdasági törvényszerűségek én-s­pe­­sülését, a társadalmi élet további demokratizálását, a bürokratikus-etatisztikus és technokratikus kor­látok és elvéb korlátozások lerombolását. Legyünk összetartóak és határozottak a társa­dalmi akciókat hátráltató és megbénító gyenge­ségek letörésében, a rendszerünk és forradalmi vív­mányaink ellen irányuló kommunistaellenes, szo­cialistaellenes és nacionalista támadásokkal szembe­ni harcban. Elképzelhetetlen az előrehaladás a munkahelyi és társadalmi kötelezettségek végrehajtásáért való felelősség nélkül — a termelésben és minden mun­kahelyen, az önigazgatási és politikai testületek­ben, mindenhol, ahol dolgozunk és döntünk. Min­denkinek nyilvánosan számot kell adnia arról, hogy mit végzett el, és mit mulasztott. Akcióinkban szüntessük meg a tétovázást és az ellenállásokat. Szálljunk szembe mindazokkal, akik kételkednek a válság leküzdésében és akik hitet­lenséget szítanak munkásosztályunkkal és önigaz­gatási rendszerünkkel szemben. A Kommunista Szövetség értekezletei nagy ösz­tönzés lesznek majd az egységes frontba tömö­rült szervezett szocialista erők cselekvésének haté­konyságához. Tegyünk erőfeszítéseket, hasznosítsuk tudásun­kat annak érdekében, hogy célt érjenek a munkás­osztály és minden dolgozó követelései, hogy gyor­sabban megváltozzon a jelenlegi helyzet hogy ki­­fejezésre jusson a munkásosztály döntő szerepe a társadalomban. Gazdagítsuk a szabadságot és az ön­igazgatási demokratikus viszonyokat. Teremtsünk feltételeket ahhoz, hogy hazánk minden potenciálja, dolgozóinak minden alkotóképessége kifejezésre jut­hasson. Nyissunk teret a fiatalok alkotó kezdemé­nyezései előtt és az előtt, hogy sokoldalúbban be­kapcsolódhassanak a munka és a döntéshozatal fo­lyamataiba. Határozottabban szegüljünk szembe mindenki­vel, aki megkísérli veszélyeztetni szabadságunkat, az ország függetlenségét és integritását, Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek jogát, hogy önál­lóan, szabadon, testvériségben és egységben és ön­­igazgatási alapon építsék gazdagabb és humánu­sabb életüket. Nyújtsunk erőteljes támogatást a mai világ prob­­'a rtv'-­nak béke« megoldásához, a következetes béke­­harchoz és a leszerelésért, a világ gazdagokra és szegényekre való felosztottságának megszüntetésé­ért, valamint a világközösség minden népének és országának egyenjogúságáért vívott harchoz. Szerteágazó kapcsolatokat­­és együttműködést fejlesszünk minden békeszerető országgal és nép­nél, el nem kötelezett politikánk elvei alapján,­ame­lyet Titóval alakítottunk ki. A válság gyorsabb leküzdéséért vívott harcban határozottabban és egységesebben állandóan előre tekintve, fáradhatatlanul kutatva a jobbat és hala­dóbbat, és harcolva mindaz ellen ami szabad szo­cialista és önigazgatási fejlődésünk útjában áll, új győzelmeket érünk el. A munka ünnepe alkalmából jókívánságainkat fejezzük ki a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság minden dolgozójának és polgárának a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövet­sége Országos Választmányának Elnöksége a Jugoszláv Kommunista Szövetség Közpon­ti Bizottságának Elnöksége a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Taná­csának Elnöksége a Jugoszláv Harcosszövetség Országos Bi­zottságának Elnöksége a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség Választmányának Elnöksége A JSZSZSC Elnökségének rendeleti A JSZSZK Elnöksége Május 1-­je, a munka ünnepe alkalmából az alábbi rendeletét ad­ta ki: Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából április 30-án Belgrádban, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság fővárosában 24 tüzérségi lövegből 15, a szocialista köztár­saságok fővárosaiban pedig 12 tüzérségi lö­­vegből 10 díszlövést kell leadni. Lazar Mojszov, a JSZSZK Elnökségének elnöke A nép önmagának épít igazságosabb társadalmat Interjú Rajcsán Istvánnal, a Szocialista Szövetség Tartomá­nyi Választmánya Elnökségének elnökével A Magyar Szó szerkesztőségének felkérésére Hajcsár­ István, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének el­nöke interjút adott lapunknak. Több időszerű társadalmi, politi­kai és gazdasági problémát érintő kérdésünkre válaszolt, különös tekintettel a Szocialista Szövetségnek mint a szervezett szocialista erők frontjának a helyére, szerepére és feladataira válsághelyze­tünk leküzdésében. Az interjút Fehér István, lapunk szerkesztője készítette. Az interjút lapunk 7. oldalán közöljük. (LAZUKICS Anna felvétele) Könyörgés ünnepért • Ki teszi valóban ünneppé az ünnepet? Nehéz volna megfogal­­­lal utazni. Az ünnepről, ünnepekről mindnyájunknak vannak em­­­­lékeink. A május elseji ünnepekről is. Ha most május elsejé­re gondolok, ama régi ünnepélményeim, emlékeim is emelik, ha emelik, a még mindig piros betűvel jelölt nap bensőségességét. „Még mindig” — mondom, szinte elszólásképpen. Mert a kalendáriumban valóban piros betűs ünnep május el­seje, de az-e még a szívekben is? Igen, a szívekben, minden ünnep csarnokában. Szentimentalizmus, elérzékenyülés ... Már abban se vagyok egészen biztos, hogy el tudunk-e még ér­zékenyülni, ne adj’ isten, sírni, sírni akár örömünkben is, vagy meg­rendülni, megrendülni akár egy fészkéből kidobott pelyhedző ma­dárka láttán. Nem tudom, tudunk-e még ünnepelni, nagy, bolond ünnepet csapni, ünnepet,­ amelyben részt vesz mindenki, az egész falu, az egész város, az emberek apraja-nagyja .. . Mintha már lettek volna ilyen nagy, magával sodró ünnepeink. Vagy csak emlékezetemben maradtak meg ilyeneknek? Nem, nem, igenis voltak igazi ünnepek. Sok olyan is, amire nem is készültünk. Talán épp ezek a legemlékezetesebbek. Olyan ünnepeim is voltak, amikhez elegendő voltam egymagam... men­tem a dűlőúton, alkonyatban, érés előtt álló búzatáblák között, föl­emelve a fejemet a munkából egy aranyban porzó mogyoróbokor állt előttem. Sok-sok hasonló emelkedett pillanatra emlékszünk. Nekem, mint gyereknek, ünnep volt, szép volt a majális is, amelyben részt vett a fél falu és éppen­ azáltal volt szép és emlé­kezetes, hogy annyian ott voltunk. Ott voltunk a régi „kastély” parkjában, vagy a futballpályán, vagy kint a Welker-féle tanyán. Lehet, hogy volt abban a nagy sereglésben valami „csináltság”, sőt bizonyos, hogy volt benne, hiszen meg kellett mutatni a világ má­sik felének, hogy mi, ezen az oldalon már a szabad májust ünne­peljük, de ezt inkább a szervezők gondolhatták így, mi, többiek, a többség egyszerűen csak ünnepeltünk, ettünk, ittunk és mulattunk is, már akinek kedve volt és tudott is mulatni. Az ünnepbe szer­vezett emberekből, a megszervezett ünnepből végül is az emberek spontán jókedve csapott föl. Valami olyasmi, mint amikor megszólal, fölzeng egy kórus. Ezt a szétszórt, irányt és célt tévesztett sokadalmat, édes mind­nyájunkat nehéz lenne kórusba gyűjteni egyetlenegy ének erejéig is. Ma legtöbben önmagunknak, önmagunkban dudorászunk vagy szitkozódunk. Lassan minden ünnepről lemondunk, elveszítjük hi­tünket az ünnepekben, kikopnak belőlünk az ünnepek. Nem tudunk egymásnak örülni, örömünket, ha van még örömünk, nem tudjuk (mai szóhasználattal élve) társítani mások örömével. Mégis reménykedem, hiszen május van. Valaminek a hiányá­ról szóltam ugyan, de ez a hiányérzet eredményezhet is valamit. Hogy egymásba karolva, hogy vállvetve haladva mégiscsak köny­­nyebb lehet a bejárandó út. És ha ezen az úton vállvetve hala­dunk, néha talán eszünkbe jutnak elfelejtett dalaink, s újra betölti szívünket az Ünnep. NÉMETH István Olvasóinknak kellemes ünnepeket kívánunk karcas meg

Next