Magyar Szó, 2001. április (58. évfolyam, 76-99. szám)

2001-04-01 / 76. szám

HIRDESSEN MKWIMi». ÚJVIDÉK Vojvođe Mišića 1. tel/fas: 021/57-633 telefon: 021/57-505 ISO 9001 NOVOSADSKA B­ANKA­­/fuyre/i­epy /f/S a&oeC i& a &4)&аол£/ A DEMOKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNY NAPILAPJA LVIII. évf., 76. (18 882.) szám Újvidék, 2001. április 1., vasárnap Ára 15 dinár BONYODALMAK MILOŠEVIĆ LETARTÓZTATÁSA KÖRÜL Egyetértés legfelsőbb szinten Kostunica: Senki sem ér annyit, hogy miatta vérontásra kerüljön sor­­ A szerb rendőrség eltökélt szándéka, hogy befejezi a megkezdett munkát (Hírösszefoglaló) Tegnap késő esti lapzártánk idején még érvényben volt az az ultimátum, amely szerint a szerbiai hatóságok éj­félig adtak határidőt Slobodan Miloše­­vić volt jugoszláv elnöknek, hogy a le­tartóztatási parancsnak eleget téve ne tanúsítson ellenállást. A szombati nap az éjszakai drámai állapotokhoz képest feszült nyugalomban telt el. Az esti órákban összeült a legmagasabb állami vezetők testülete, és közösen egyetér­tésre jutottak abban, hogy a több bűn­­cselekménnyel gyanúsított volt elnö­köt előzetes letartóztatásba kell helyez­ni. A testület tanácskozásáról Vojislav Koštunica államelnök nyilatkozatban számolt be a sajtónak. Közölte, senki, még Slobodan Milošević sem ér any­­nyit, hogy miatta vérontásra kerüljön sor, senki sem veszélyeztetheti az álla­mi és nemzeti érdekeket, senki sem sérthetetlen. Az említett értekezleten a szövetségi és köztársasági vezetők, to­vábbá a belügy és a hadsereg képvise­lői vettek részt, s teljes egyetértésre ju­tottak. Október 5-én elkerültük a vér­ontást, most sem engedjük meg, hogy válságba kerüljünk egyetlen ember miatt, mondta nyilatkozatában Košta­elég gondunk, Dél-Szerbiát, nica. Van enélkül hangsúlyozta az elnök, Macedóniát, a föderáción belüli viszo­nyokat és a súlyos szociális és gazdasá­gi problémákat nevezve meg. Aki a rendőrségre lő, nem kerülheti el az előállítást, akit a vizsgálóbíró elé idéz­nek, meg kell jelennie, aki akadályozza a törvények érvényesítését, viselje a következményeket függetlenül rang­jától, tisztségétől, hangsúlyozta az el­nök. Aki valamit elkezd, azt fejezze is be, viseljen gondot a törvényességre és cselekedeteinek lehetséges következ­ményeire, utalt Kostunica a megkez­dett akcióra, amely szombaton hajnal­ban a munka elvégzése nélkül szakadt félbe. Ezt megelőzően Zoran Zivkovic szövetségi belügyminiszter kijelentet­te, hogy a köztársasági rendőrségnek eltökélt szándéka, hogy a megkezdett munkát befejezi. Hozzáfűzte, Milose­­vic mellett másnak is felelnie kell, ami­ért az éjszaka folyamán rálőttek a ren­dőrökre, éspedig olyan fegyverrel, amelyek tartása polgári személyek szá­mára tilos. Időközben a nap folyamán, úgy es­te hat óra körül a rendőrség megaka­dályozta Slobodan Milošević híveinek és ellenfeleinek összetűzését Belgrád Topčider negyedében. Az incidenst Milosevic ellenfelei váltották ki, tíz perc alatt a rendőrség kordont állított fel, és szétválasztotta őket. Az ellentá­borban az Ellenállás aktivistáit ismer­ték fel, de közöttük voltak a D­ zvezda labdarúgóklub szurkolói és a Demok­rata Párt zászlaját is látták. A rendőr­ség nem alkalmazott erőszakot. Egyébként a Dedinjén, Milosevic villája közelében a rendőrség három­szoros kordont állított fel, és senkit sem enged az épület közelébe. A rezi­dencia előtt az esti órákban csupán tíz­egynéhány rendőr tartózkodott, este nyolc óra után továbbiak csatlakoztak hozzájuk. Milošević mintegy száz ki­tartó támogatóját a villától háromszáz méternyire tartóztatták fel a rendőrök. (A nap eseményeiről a 6. és 7. oldalon számolunk be bővebben) A különleges rendőralakulat tagjainak kísérlete a behatolásra tegnap hajnalban (FoNet) TAVASZI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK Szekrénysor lesz a szuperfőnyeremény Nyereményszelvény a 22. oldalon GYÁR­­­TT­KANIZSA KANIZSA, telefon: 024/874-700 ES EN ISO 9001 A Záróra a Dedinjén dedinjei autonóm körzet szombatra virradó éjjel kiállta az első roha­mot. A drámai éjszakán és a felvirradó március 31-én, amikor Slobo­dan Milošević utolsó magánháborúját vívja a NATO-bérencekkel, ismét a háborús hangulat lett úrrá az országon. Rohamosztagokat mutat a tévé, fegyverropogás hangzik a képernyőről, csak a békeaktivisták hiányoznak. Lehullottak az álarcok: az egykor hatalmasként hatalmasságokkal tár­gyaló volt államelnök, a balkáni háborúk és békék ura, ezen az éjszakán közönséges bűnözővé vált, akit az egész ország, az egész Európa és a fél világ rendőrsége üldöz. Nem hagyják nyugton sem őt, sem a családját, hogy békességben töltse kisunokájával nyugdíjas napjait. Ellenszegül a letartóztatási parancsnak, nem ismeri el ezt a karhatalmat, ezt a bíróságot, ezt a demokratikus rendet (amely alapjaiban különbözik az övétől). Élve nem adja meg magát, nem kerül rendőrkézre. (Azon töpren­gek, született-e e világra olyan bűnöző, aki respektálta volna a bíróságot, a karhatalmat, a törvényes rendet. Úgy hiszem, a bűnözésnek a természetéből fakad a törvényesség tagadása.) A hivatalos letartóztatási paranccsal érkező rendőröket Milošević zárt ajtókkal fogadta. Az erőszakos behatolási kísérletre bérencei fegyverrel vá­laszoltak. Az ellenállás jól megtervezett és megszervezett volt, áldozatok nélkül lehetetlen lett volna végrehajtani a letartóztatási parancsot. Vissza­kozni? Ezzel a szerb jogállam hitelét veszíti, mondja Đinđić, s igaza van. De nemcsak a tekintély forog kockán. Az egész ország rendőrségének szégye­ne, ha nem tud kifüstölni odújából egy bűnbandát. Szégyent emleget Zoran Lilic is, aki politikai pályafutása során most először nyilvánította ki saját véleményét. Milutinovic elnökre apellál, vessen véget az egésznek, mert ez Szerbia szégyene. Azt már nem fejtette ki, hogyan kellene ezt befejezni: visszaparancsolni a rohamrendőröket, vagy elrendelni az erőszakos beha­tolást. Nincs kompromisszum, nincsenek törvények fellett álló sérthetetlenek ebben az országban. Milošević ezt még nem érti meg, s talán soha nem is fogja megérteni. S az övéi sem. Az a szánalmas maroknyi ősz fej, a jogtalanul bitorolt dedinjei elnöki rezidencia előtt. A himnuszt éneklő ötvenen felüli­ekben egy világ omlik éppen össze. Nincs az a rendőr, aki kezet emelne rájuk. Pedig ezek nem az ő rendőreik. Az övéik tavaly még a gyerekeket verték véresre. Szombaton megszólaltak a szocialisták is. A „válság békés rendezését” szorgalmazzák. Egyetértünk? Tíz éve nem­­ szorgalmaztak mást a derék szo­cialisták. Vagy csak a szókincsük szegényes, s többre nem telik? Egy diktatúra szomorú vége ez, mondja a montenegrói Marovic. Miért szomorú? Miért lenne szomorú az október 5-i események betetőzése? Mar­­šićanin parlamenti elnök már precízebben fogalmazott péntek este, amikor az események felperegtek: van, aki számára szomorú, van, akinek viszont örömhír ez. Draškovićnak most is kifogásai vannak. Kifogásolja, hogy Slo­­bót nem azért keresik, mert elrendelte az ibari merényletet, Canak pedig (a kórházból is) kíméletlenül nevén nevezi a dolgokat. Slobodan Milošević a legközönségesebb bandita, aki terrorista akcióival rettegésben tartotta az országot. Igazságszolgáltatás elé kell kerülnie tettestársaival együtt. Ellen­ben? Ellenkező esetben ez szabotázs, árulás és teljes összeomlás. De ki az áruló? A hadseregnek október 5-én és most is kulcsszerep jutott az események alakulásában, de mindmáig tisztázatlan szerep. Állítólag Pavkovic tábornok volt az, aki október 5-én nem rendelte ki a tankokat, most - a Politika szerint - Pavkovic volt az, aki megakadályozta a dedinjei villa elleni első rohamot. Ilyesmiről természetesen nem dönthetett egyedül, csak a feletteseivel. Ki áll felette? Kostunica, a legfelsőbb parancsnok és a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (amelynek tagjai Dukanovic, Milutinovic és Koštunica). Mellesleg, a SKY televízió szerint a szerb kormány sincs megelégedve „a hadsereg egyes alakulatainak magatartásával”. Akárhogy is végződik, Slobodan Milosevicet a történtek után nemcsak jogtalan építkezéssel, hivatallal való visszaéléssel és nagy összegű pénzügyi malverzációkkal lehet terhelni (a többi Hágára tartozik), hanem hivatalos közeggel szembeni ellenállással, közrend és közbiztonság elleni vétséggel, a fegyvertartásról szóló törvény megsértésével és­­ szombat éjjeli magatartá­sán a lázadás elemei is felismerhetőek. A záróra közeleg. Robin Cook szerint vége a játéknak, ha egyáltalán já­ték volt az egész. Velja Ilic szerint az, mert a karhatalmi szervek nem tesznek semmit az ellen a „néhány huligán” ellen, s nem marad más hátra, mint a polgárokra hallgatni: ajmo bre, hol az a báger! GYARMATI József REAKCIÓK A LETARTÓZTATÁSI KÍSÉRLETRE Zavaros fejlemények - elhalasztott döntés Az USA várakozó álláspontra helyezkedett a belgrádi hírek hallatán (Tudósítónktól) Washington, március 31. Az amerikai kormány szemmel láthatólag ugyanolyan zavaros híreket kapott pénteken Belgrádból Slobodan Mi­losevic sorsáról, mint mindenki más, és nyilván ez is hozzá­járult ahhoz, hogy a segélynyújtási feltételek teljesítésének igazolása elmaradt az utolsó márciusi munkanapon. A Wa­shington Post értesülése szerint a State Department dönté­sére még hétfőig várni kell. Szombaton délelőtt az Egyesült Államokban úgy tudták, hogy a szerb rendőrségnek nem sikerült kézbesítenie a le­tartóztatási parancsot, de kordont vont az Užice utcai villa köré, és „a megfelelő pillanatban” újra megkísérli majd vég­rehajtani a tervet. Pénteken este még az állítólagos letartóztatás hírét kom­mentálták vezető amerikai politikusok, de az éjjeli órákban a Fehér Ház szóvivője már csak annyit mondott, hogy „fi­gyelik a fejleményeket”. „Mi mindig is azt mondtuk, hogy Miloševićet felelősség­re kellene vonni” - állapította meg pénteken éjjel Bush elnök. A külügyminisztérium magas rangú képviselője szerint tartós amerikai álláspont az, hogy Miloševićet előbb-utóbb nemzetközi törvényszék elé kell állítani. Washington azon­ban Hága és Belgrád megállapodására bízza, hogy erre a szerbiai korrupciós per előtt vagy után kerül-e sor. (Folytatása a 7. oldalon)

Next