Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-01 / 26. szám

Beszélgetésünk folyamán szóba jött az ifjuság, mire Kossuth fájó hangon kérdé: hát van ifjúság ? E kérdés így és Kossuthtól megdöbbentett ; megijedtem, ha igaz talál lenni; átéreztem a fájdalmat, mely Kossuth arczán borongott; meg akartam vigasztalni; átszaladtam a közelmúlton; kerestem, kutattam a jelenben ; megvallom semmit sem találtam ; ezért a jövőt hívtam segélyül. Ha eljő a nagy idő — mondom — varázsütésre fog lehullani a törpeség . • . . . Adja az isten, ne legyen igazam — felelt Kossuth — de én önnek nem oszthatom véleményét. E lehangoló tárgygyal jön befejezve társalgásunk, melyben a jelenlevő Ihász ezredes is részt vett. A nagy férfiú szomszédságában anynyira el volt foglalva egész lelkem, hogy csak bucsúzásom előtt nyújtottam át ajánló levelemet. A szives fogadás és barátságos kézszorítás elfeledtették velem, hogy Turinban vagyok . Magyarországon éreztem magam. E kézszorításra mindig emlékezni fogok. A párisi események s következményei . A szabadság barátait mélyen megdöbbenteni képesek azon események, melyek Páris falai körül folyamatban vannak. A köztársaság fegyverei inognak a hódító német erő súlya alatt. A villamos zivatar szerte tépdeli az életteljes csemetéket, derékon tördeli a sudár ég felé nyúló ágakat ... a borulat mint egy óriás lepel terjeszkedik reá; a gyenge emberi szem, mely a dolgok ismeretlen mélyébe s sötétébe hatolni nem képes, már-már azt hiszi, hogy vége a világnak. Páris kapitulácziójának híre valóban mint egy'■les tőr döfése fájdalmas sebet ejt az ember kedélyén, mely az ifjú köztársaság hősies küzdelmén annyi rokon- szenvvel, annyi remegő várakozással őrködött. Kétségkívül az európai népszabadság óriás előőrse küzdött, mert a franczia köztársaság ifjú seregének dicső győzelme akabineti hódító politika felett az európai népszabadság biztos s rövid időm diadalára vezetett volna. A szabadság barátainak van tehát oka fájlalni az események mostoha igazságszolgáltatását.De mindebből a szabadság, a demokrázia szent ügyeinek hanyatlását, vagy épen visszaesését következtethetni — szerintünk csakis a fájdalom pillanatnyi nyomása folytán lehet, mely mélységével képes elborítani és elsötétíteni a kedély világát, úgy hogy az hosszú árnyékával még az ismeretlen jövőre is sötéten borong. A fájdalom kínzó gyötrelmének sok megengedhető. De szerintünk a népszabadság ügye sokkal erősebben élt, sokkal szilárdabban van meggyökerezve a szívekben, hogy sem annak jövőjét sötéten látni, bármily esemény elég indokot nyújtana. A demokrazia a föld egyik sarkától a másikig, az egyenlítő forró övén keresztül, mintegy mindenható delejes erő vonul keresztül. Megrázza a trónokat, helyet foglal a palota ősi czímerén, úgy mint a gunyhó szalma fedelén, itt életet adva, amott memento mórit dörögve a fülekbe . . . egy szóval a természet örök igazsága sokkal erősebben árasztotta el a társadalmi életet, mintsem hogy annak bűvös hatalmát, itt vagy amott feltörő esemény képes volna útjában s haladásában feltartóztatni. A Pandora-szelencze csak egyszer szerepelt a mesében. A körülzárolt Páris falait mi nem tartjuk Pandora szelenczének, mely a szabadság jövőjének titkát rejtette magában, s mert a német erő által feltörve, vészt és nyomort hintene a világ négy része felé. A demokratia jövője valamint Páris falai közé nem volt zárva, úgy nem volt az sem Trochusem Bourbaki szuronya hegyére tűzve. A demokráczia jövője az emberiség szivében van, melynek kulcsát sem Bismarck sem Moltke nem képes megsemmisíteni. Mi a folyó eseményt a 19-ik század szégyenfoltjának tekintjük ugyan, mely a napot pillanatnyira elhomályosítani igen, de rajta csorbát ütni nem képes. A történelem constatálni fogja majd, hogy a kabineti hódító politika még a 19-ik század közepén túl is terjedt,még akkor is mérkőzött a népjog hatalmával, de ebből a szabadság hanyatlását kivonni nem foghatja, ha a kor eseményeit intéző s vezérlő szálaival igazán ismertetni hajlandó. Nem ismerünk nagyobb félreértést annál, mint mikor a világ jövőjét képező igazság hatalmát, egy felkerekedett esemény mérlegébe dobni akarnak. Az előttünk folyó óriási zivatarra majdnem oly kérdőleg tekinthetünk mint Petőfi az égi felhőre, hogy „honnan jött,hová megy?“ .És erre akarjuk most, mint a hazard játékos az egész jövő titkát feltenni ? s még azt is utólagosan. Vagy kérdem azoktól, kik a demokráczia jövőjét Páris bukásával oly sötétnek látják, a háború kezdetekor tulajdonképen feltették-e a háború egyik vagy másik végű kimenetelére a szabadság ügyét így,mint most már azt kivonni hajlandók? Vagy kérdem, a háború kezdete előtt, a Napóleoni korszakban, melynek gyalázatos takarója a pápai uralom Vala, a demokrázia ügye előbb volt-e hát mint most áll ? Vagy kérdem, a világszabadság jövőjére Napoleon Pius zsarnoki önkénye volt-e kedvezőbb, mint a protestáns jezsuita Vilmos császársága? Kérdem: micsoda előnyöket vesztett a demokrázia ügye azokból, amiket a háború megindítása előtt beirt? Vannak az emberiségnek kedvencz képei, melyeket a múlt ködfátyolán bámulva szokott szemlélni. Páris, majd mintegy sokratesi bölcs jelenik meg előtte, Voltaire, Rousseau alakjaival,hogy hirdesse az embereknek örök jogait, majd mintegy boszuló nemezis Marattal tűnik fel, s kihirdeti a szabadság, egyenlőség, testvériség igéit; majd mintegy hadisten áll előtte Napóleonnal, ki harczol az egész világ ellen, mert a harcz az ő eleme, küzd, s végre a nagyszerű drámát szent Ilona szigetén fejezi be; majd mintegy két hölgy kaczérkodik a júliusi dinasztiával, a polgár királysággal, a köztársasággal, e közben szívja magába az erkölcstelenedés mérgét, mely a nemzet testét megemészti. Remegve várjuk a pillanatokat, melyek Páris s a franczia köztársaság jövőjét gombolyítják, de azért a népszabadság jövőjébe vetett bizalmunk s rendithetlen hitünk nem lehet megingatva, bármit hozzon is a holnap a franczia köztársasági ügyre. Indokaink ezek, s a folyó eseményekkel komoly sérülést nem szenvednek. Feltettük fentebb a kérdéseket, bővebb taglalását fentartjuk jövőre. Sz. N. Szerkesztő úr! Szlávi miniszter terjedelmesen és részletezve előadta azon hiányokat, melyek az ország anyagi léterére gátlólag hatnak , és az akadályok létezése súlyát a megyékre rója. Való az, hogy első helyen a megyéknek kellene az akadályok elhárításáról és a hiányok pótlásáról gondoskodni, azonban ha ezt tenni a megyék elmulasztják, a miniszteriumnak kötelessége intézkedni, miszerént a megyék mind ezen hiányokat pótolják, — ezt hozván magával felelősségök érzete. (48.) Megyei élet. — A tiszai ág. v. egyházkerületi püspök választási szavazatok beadásának végső határideje márczius 15-ike. A szavazatok Miskolczon számíttatnak össze, az egyházkerületi gyűlés pedig julius hó végső napjaiban Nyiregyházán fog megtartatni. — Kisküllömegye ez évi első rendes évnegyedes közgyűlése f. h. 2 és 3-ik napjain tartatott meg Dicső Szt.-Mártonban. — Vasat építési munkálatok haladása az alföld-fiumei pálya nagyvárad-eszéki vonalán az 1870. deczember hó végével. I. A nagyvárad nagyszalontai vonalrész 1868. decz. 12. engedélyezteti, hossza 5, 9 mérföld; a nagyváradi pályaudvar kitágításánál az alépítményt Both Ede, a felépítményt Gubányi A., a pályaépítést Haller Sándor gróf és Schwarcz M. L. vállalták el; de von krésznél deczember hóban működött 86 napszámos, 44 iparos; az építkezési előrehaladás az alépítménynél 64° 10; a felépítménynél 7°j és az épületeknél 66 perczent; az építőanyagkészlet következő: 43500 mázsa sin, 575 m. lemez, 2240 m. összekötő, 427 m. nagy szög, 926 m. szög, 33000 darab küszöb és 9050 drb. tégla. II. A nagyszalonta-csabai vonalrész 5,7 mértföldnyi, a vállalkozó az említett, a vonalrésznél működött 161 napszámos, 40 iparos, 2 ló, 51 taliga, 1 gőzgép; a munkálatok előrehaladása az alépítménynél 76 perczent, a felépítménynél 14 perczent, az építménynél 64 parczent; — az épitőanyagkészlet: — 36152 mázsa sin, 439 m. lemez, 1615 m. összekötő, 3380 m. nagy szeg, 820 m. szeg 28800 darab küszöb és 140,006 db. tégla. Iris-Körös, január 27. Azon szomorú emlékű bíró választási zavargások felett, melyeket e becses lapok január 10-iki száma ismertetett az olvasó közönséggel, a Kalocsai megyei fenyitó törvényszék által ide küldött vizsgáló bizottság múlt vasárnap megkezdvén a vizsgálatokat, tegnap este gyertyavilágnál ki is hirdette a városunkba localizált megyei fenyitó törvényszék az ítéleteket. A zavargások utáni éjen hajlékaikból összefogdosott foglyokhoz kiknek kezességre leendő kibocsájtatásukért városunk számos előkelő polgárai bár sikeretlen, de szünetlenül fáradoztak ezen vádlottakhoz a vizsgálat következtében még 4 lévén: ezen 13 ember közül itten ítéltettek el, és pedig egyik kapott 9 havi,— kettő 6—6 havi, — egy 4 havi, egy 14 napi börtönt, kik az ítéletet felebbezték azonban a fogság büntetést a kezességi kérelem elutasítása mellett, azonnal meg kezdeniük kellett. Mint a foglyok panaszolják, a vizsgálati fogság ideje alatt nagy tortúrát állottak ki , ugyanis állítólag kilencven 19 napig Vaskerten hideg börtönben oly szorosan voltak összezsúfolva, hogy mindig csak ülmök vagy államok lehetett, kettőt nem léphetett senki a nélkül, hogy emberbe ütközzék, éjjel csak oldalt s kinyujtásra fékhettek a szorosság miatt, s volt eset, hogy a cizma meg fagyott lábaikon s mindannyian megbetegedtek! — S ez azon város lakásával történt, melyről a szolgabiró szóról-szóra ekint nyilatkozott a megyei bizottmányi kisgyüléshez küldtt felterjesztésében „mikép Kis Kő MAGYAR ÚJSÁG 1871. FEBRUÁR 1. rös m.város a rendnek mindig példányképe volt s a törvény iránti tiszteletnek, a megyei autonom élet iránti ragaszkodásnak mindenkor kiváltó jeleit alá s magát a solti járás egyetlen községe által sem engedé túl szárnyaltatni.“ Megható volt látni a mint egy mellbeteg fogoly, ki ez előtt három héttel még egészséges volt, meg két hadnagy által vezettetve egy harmadik által pedig fegyveresen kisértetve, jött a törvényszék elé, hol sietve kellett alája széket tenni, hogy összes ne rogyjék. — Ezen emberre mi sem bizonyulván be, a törvényszék felmentette. A szolgabirónak a megyei bizottmányi kis gyűléshez küldött felterjesztésében foglalt ezen méltatlan vád ..m ként a biró választási zavargás, és követválasztási mozgalom következménye volt“, ezen méltatlan vád sok keserű emléket varázsolt elő, feltépte a már behagyott sebeket s nagy indignáziót okozott mind azoknál, kik a Rákóczy párthoz tartoztak. Ezen vád nemcsak azért fáj,mert ennek alaptalanságát kézzel foghatólag bizonyítja azon körülmény, mikép a vizsgálatokból az tűnt ki, hogy a biró választással meg nem elégedő tetemes többségnek jelöltjei a másik pártból valók voltak, hanem fáj nekünk e méltatlan vád azért is, mert okadatálni látszik azon hírt, mikép a biró választási zavarokért, egy pár Rákóczy párti úri egyén befogatása is czéloztatott. — Jó Isten! mikor veszed el már tőlünk e keserű pohárt?! Berky József ügyvéd, Országgyűlés. A képviselőház b dL. január 31-ikén d. n. 16 órakor. Elnök: Somssich Pál; Jegyzők: Jámbor, Széll. A kormány részéről jelen vannak : Kerkapoly, Horvát, Gorove, Szlávy. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : Báró Eötvös József kultusminiszter úr jelenti, hogy betegsége által akadályoztatva lévén a megjelenésben, költségvetése tárgyalásánál Tanárky Gedeon államtitkár fogja őt képviselni. Szeiliczey Ödön : Puszta-Baracs közbirtokossága esedezik, hogy úgy a járásbirósági ügyek, mint a házadó fizetés tekintetében a Dunaföldvári járásbíróság , illetőleg adóhivatalhoz csatoltassék. Irány Dániel: A pécsi tanító egylet a vallás és közoktatási miniszter által hibásan magyarázott közoktatási törvény egy szakaszának helyes magyarázatáért esedez. Következik a napirend , a tegnapi tárgyalásnak folytatása. Mátyás Aristid nyíltan bevallja, hogy kereskedelmi helyzetünkkel van legkevésbé megelégedve, és annak hiányai eltávolítására legkevesebb orvoslás alkalkalmaztatik. Nálunk igen kevés súly van fektetve azon organikus kapcsolatra, melynek a termelés és kereskedés között léteznie kell. Ezt igazolja Korizmics tegnapi felszólalása is. Az ő egész beszéde nem irányul egyenre, mint a földmivelés érdekeinek előmozdítására, és itt a súlyt ismét Csakis a gazdasági intézetekre fekteti, de a többi szónak előadása is azon erős meggyőződést szülte itt az általános kereskedelmi viszonyainkra kellő súly nem fektettetik. Kereskedésünk állapota pedig, a mi országunk felvirágzására a lehető legkárosabb befolyást gyakorolja, és ennek oka hitelviszonyaink hiányosságában, közlekedési eszközeink elégtelenségében és hiányosságában és egyébb forgalmi intézetek, mint entrepois és docksok teljes hiányában létezik. Az hogy a bajokat a kormány okozta volna, nem áll. De hogy ezen bajok krónikussá váltak, és hogy azok elhárítására oly kevés történt, annak igenis a kormány az oka.Hogy oly kevés történhetik a földművelés, ipar és kereskedelem érdekében, annak egyik fő indoka abban rejlik, hogy nálunk a földművelés,ipar és kereskedelem egy minisztériumban van összefoglalva, a közlekedési ügy pedig külön minisztériumot képez, s ezért minden körülmények közt megkívánja, hogy a kereskedelmi miniszter úr kövessen el minden lehetőt, hogy hathatósan befolyjon a közlekedésügyi miniszterre, hogy ez kötelességét kellően teljesítse. Az mondatott Horn által, hogy az államnak tulajdonképen egyebet sem kell tenni, mint a kereskedelem akadályait elhárítani. Ezen tétel a gyakorlati életben teljes meztelenségében nem állhat fenn . Magyarországon pedig legkevésbé alkalmazható, hol annyira zilált viszonyok közt élünk, s hol még számos reformok kellenek. Itt a helyes kereskedelmi politika nem az, hogy a kormánynak nem kell egyebet tenni, mint félretolni az akadályokat, mert itt a legnagyobb akadály az, hogy nincsenek positív institutióink És ez értelemben nem lehet beszélni akadályok elhárításáról, de újjáteremtéséről a kereskedelmi viszonyoknak. Nem akar kitérni odiosus tárgyra, szerencsétlen közjogi helyzetünkre ; nem akarja azt állítani, hogy egyes egyedül közjogi állapotunk az oka, hogy pénzügyeinken függetlenül segíteni nem tudunk. De intézkedjünk a menynyire állapotaink megengedik, hogy pénzügyi viszonyaink rendeztessenek, hogy ne legyünk kénytelenek egyetlen egy bécsi pénzintézet önkényének odadobva lenni. Hogy ez nagy baj, azt a kormány is beismerte, és ha ez a közjogi alappal nincs összeköttetésben, annál inkább megtámadható a kormány, hogy e téren mit sem tett. Örömmel hallja, hogy valahára kezd foglakozni az entrepois és docksok eszméjévé , de sajnálja, hogy 4 év múlt el, és pozitív lépések e téren mi történtek.A kereskedelmi törvényekre nézve nem ártott volna, ha a keeskedelmi miniszter figyelmeztette volna többi hivatal társait ezen reformok égető szükségére. De van egy oly tárgy, ahol a kormány közbenjárása nélkül épen nem lehet semmit sem tenni, ez a nemzetközi kereskedés. A vasúti calamitásokra térve így folytatja. Mindenki kell hogy belrása, hogy Magyarországban a vasutak kettős vágányok nélkül a kereskedelem igényeinek megfelelni nem képesek. Mit tett a minisztérium e tekintetben ? Vegyük az államvasut társaságot. Mit tett az 1868 óta? Czeglédtől Pestig és Pesttől Váczig csináltatott kettős vágányt, de Pest és Bécs között, valamint Czeglédtől lefelé nyoma sincs a kettős vágánynak. Azt mondja a t. közlekedési miniszter úr, hogy nincs jogunk ezt követelni .Szóló ezt tagadja. Az engedély okmány 5-dik pontja azt mondja szóról szóra, hogy a vasúttársaság minden időben köteles lesz a forgalomhoz mért közlekedési eszközökről gondoskodni. Erre támaszkodva szóló mint ügyvéd minden időben magára vállalná a felelősséget e társulatot bíró által kényszeríteni a második vágány rakására. Hogy ez így van, mutatja a bécsi kereskedelmi minisztérium eljárása amely által és most kényszeríttetett az állam-vaspálya társaság arra, hogy Bodenbach előtt egy másod vágányt létesítsen. A lapokban a kereskedés hiányairól néha elrémítő dolgokat olvas az ember. Ezt nem régen olvasta egy schtveiezi levélből, hogy csak negyedfél hónap kellett arra, hogy a gabona Magyarországból oda kijusson. E hibának azonban csak részben lehet oka a mi helyzetünk, mert ezen gabna keresztül megy Ausztrián és Bajorországon, azonban hogy nyitott, fedetlen kocsiban helyeztetett itt el, hogy negyedfél hónap kellett elszállítására és a gabna úgy érkezett meg, hogy kapával kellett kivájni a kocsiból, annak mindenesetre az itteni manipulatio volt az oka. A nemzet vagyona ez után évről évre tényleg milliókkal megkárosíttatik, hogy a kormány mégis oly keveset tesz ezen hiányoknak megszüntetésére és orvoslására, azon valóban csodálkozni kell, hogy ha ez néhány évig így megy, akkor Magyarország kereskedelme systematice tönkre lesz téve. Gorove István a Máttyás által felhozott vádakra a közlekedési sanyarúságokat illetőleg ezt a kereskedelem roppant emelkedésének tulajdonítja, melyekkel a közlekedési eszközök szaporítása lépést nem tarthatott. De a kormány ez irányban is működött, és az országgyűlés figyelmét oda fordította, hogy új összeköttetést hozzon létre északi Németország irányában Hatvanon keresztül Oderberg felé, azután Miskolczon keresztül és így a Tisza mentén ismét Oderberg felé, s végre harmadszor tavaly engedélyeztetett egy új összekötő vonal : az északnyugati a komáromi, trencsényi és ezzel összeköttetésben levő pálya. Tekintetbe veendő a szállítási calamitásoknál még az is, hogy azon ország, mely Magyarországgal legközelebbi kereskedelmi összeköttetésben áll, 8 hónap óta háborút folytat, s hogy 80 millió ember, mely Magyarország termelését, kivitelét leginkább igénybe veszi, ez idő szerint számításba alig vehető. Ha a külföld nem veszi át a magyar árukat, természetes, hogy vasúti szekereinknek heteken, hónapokon át kell a külföldön időzni, minek következése az, hogy azok Magyarországon szolgálatot nem tehetnek. Ezek azon következések, melyeket a háború idézett elő, de melyek a háború megszűntével el fognak múlni. Máttyás beszédével szemben, hogy a kormány részéről a kereskedelem és közlekedés érdekében semmi sem történik, magára a budgetre utal a miniszter. Ott van a közlekedési miniszter 9 millió forintra menő budgetje, ott van a rendkívüli kiadások közt 22—23 millió, a Duna szabályozására fordítandó 7 millió és ott lesznek a ház engedelmével a fiumei kikötő és pályaudvar kiépítésére fordítandó öszszegek. Mindez 45—50 millióra rúg összesen, bátran állítható, miszerint a kormány e tekintetben mindent megtesz, a mi pénzügyi helyzetünkkel szemközt tehető. Érkövy Adolf hosszabb beszédben párhuzamot von mostani és 1844-ik év előtti kereskedelmünk és termelésünk közt. Szólásra senki feljegyezve nem lévén elök Tiszát mint indítványozót szólítja fel. Tisza Kálmán. Köszönetet szavaz Erkövicnek, hogy oly sikeresen eloszlatta azon dicsőséges káprázatot, melyet az elért eredményekről a közlekedési miniszter az imént elénk varázsolt. Ha közelebbről megnézzük azon számokat, sokkal nagyobb ugyan a kiviteli érték melyet 68 mutat fel, mint a minő 44-ben volt, de ha ezen kiviteli érték mellé meggondoljuk azt is, hogy mi volt 44-ben és mi 68-ben egy köböl búzának, egy ökörnek, egy sertésnek ára, akkor kisül ugyan, hogy nagyobb az összeg, melyet kiviteli czikkeinkért beveszünk, de kisül egyszersmind az is, hogy államgazdászati, tenyésztési, és termelési tekintetben jóformán semmit sem haladtunk. A képviselő úr mondott egy igen nagy igazságot, hogy a tevékenységet, a munkásságot a vállalkozási szellemet decretálni nem lehet. Reménye, hogy miután ő is azon meggyőződésben van, hogy majd a jövőre, midőn oly törvények, oly kormányintézkedések ellen fogunk felszólalni, melyek épen arra fogják szoktatni az embert, hogy ne tudjon önmagától tenni, hogy ne gondolkozzék önmaga e tekintetben bennünket pártolni fog s nem fog ellenünk szavazni. Ami a gazdasági egylet ellen felhozott panaszt illeti, a gazdasági egyleteink iránti hidegségnek, mind pedig a tudomány némely helyes intéseinek irányában észlelhető majd megfoghatlan közönyösség egyik oka az, hogy gazdasági egyleteink, ahol tettek valamit, a csillogó után kapkodtak. Hogy a tudományos intézetek kevesebb hatásúak, annak oka az, hogy gazdasági tanintézeteinkben az oktatás theoretikus volt nagyot.. Erkövi felemlítette egyéb hiányaink között az úrbéri maradványok és más hasonlókról szóló törvényt. Szóló elvárja, hogy a képviselő úr pártolni fogja, midőn majd, ha más indítványozni fogja, hogy a budget bevégzése után első helyre tegyük ezen kérdések megoldását. Az igen t. közlekedési miniszter azt mondta, hogy Máttyus Arisztid képviselő úr 3—4-szer visszatért arra, hogy mennyire emelkedett Magyarország kereskedelme, tehát ez által mind a jelen miniszternek, mind neki ki kereskedelmi miniszter volt a legnagyobb elégtételt szolgáltatta. Szóló azt tudja, hogy ha sok a bevitel, és különösen mint említve volt, nem nyers termésnyekben, hanem mint gondolja „Stock Waaren “-ekben az minden esetre örvendetes jel, mert ez azt mutatja, hogy az országnak van miből venni. De annak oka, hogy volt mivel megvenni, abban rejlik, hogy hazánkban az utóbbi időkben elég jó termés volt, míg a külföldi résztermés kivételt idézett elő. Azt, hogy itt jó termés volt, vagy azt, hogy itt rosztermés volt, hogy ezt a minisztérium csinálta volna, azt minden tisztelete mellett nem hiheti. Azon kérdésre, hogy a második vágány mért nem állíttathatott fel, arra a miniszter úr nem felelt. Kereskedelmünknek egyik legnagyobb akadályát közlekedési tekintetben a czegléd-szolnok-pesti közlekedés nehézségei képezik. Két éve már hogy e nehézségen segíteni akart egy magántársulat az állam segély nélkül, de a minisztérium ellenszegült és a többség minket leszavazott, és ennek elhárítására még most sem történt semmi. Áttérve a kereskedelmi miniszter által mondottakra, szóló a miniszter által felhozott mentséget, hogy csak pár hónapja mióta a minisztériumot átvette, el nem fogadja a ház határozatainak , s a tett miniszteri ígéreteknek nem teljesítése s a nem teljesítés okainak elő nem adása iránt , mert nem csak azon esetben , midőn egyes tárcza változik ugyanazon minisztérium keblében; de változzék bár az egész minisztérium, a ház határozatának meg nem tartását, az illető miniszter mindig indokolni tartozik, és ha teljesíthetetlennek látja azt, a ház által kell hogy mindannak teljesítése alól magát feloldassa. Szóló erre helyezvén a fő fontosságot, és ha a miniszter úrtól e tekintetben tegnap határozott nyilatkozatot, jövőre nézve ígéretet nyert volna kész lett volna határozati javaslatát visszavenni; Így azonban annak elfogadását kéri. Ulmnaim Mór előadó örül annak, hogy a kereskedelmi budgetet átalánosságban senki meg nem támadta és hogy az általános vita oly sokáig tartott, mi az érdekeltségnek jele. Hogy kereskedelmünk csakugyan emelkedett, a liszt, sertés és juhok kivitelének emelkedésével igazolja. Igazolja az ország jövedelmeinek szaporodását az egyenes és közvetett adók jövedelmének folytonos emelkedése. A nemzet vagyonosodása nemcsak absolut, de relatíve is megvan, viszonyítva a többi európai nemzetek vagyonosodásához, ámbár e térén még sok a teendő. De e teendők nemcsak a kereskedelmi minisztérium alá tartoznak, hanem az egész kormányzat, sőt minden egyes polgár tartozik ehez munkásságával hozzájárulni. A Tisza által emelt vádak cáfolgatásába bocsátkozik, minek folyamán annak határozati javaslatát indokoltnak nem találja és azt el nem fogadhatja. Szlávy József a kereskedelmi budget ellen intézett számos támadás közül csupán azokra kíván válaszolni, melyek egész általánosságban a budgetre vonatkoznak, s melyekre az egyes tételeknél visszatérni nem lesz alkalma. Helfy Ignácz paralellát húzott Kossuth Lajos és Széchenyi István politikája között és rámondta, hogy a kormány a maga szempontjából nagyon helyesen tett, hogy elejtette az elsőét, de egyúttal megróvja, hogy nem követte Széchenyi politikáját sem, t. i. nem igyekezett az országot gazdaggá tenni, hanem folytonosan elszegényíti azt. Ilyen és hasonló vádakkal a kormány folytonosan és mindig találkozik, és ha mindannyiszor kötelességünknek tartanók magunkat e vádak ellen védeni, akkor alkalmasint elérnék azt, mivel bennünket a képviselő úr vádol, mert a folytonos védelem közben alig érnénk reá arra, hogy az ország anyagi jobb létéért valamit tehessünk. (Helyeslés.) Mondott J. képv. ur sok mindenfélét a consulátusokról is, mondta hogy mindaddig amíg Magyarország a külföldön nem lesz magyar consulok által képviselve, nem is lesz ott jól képviselve. Ez ellen hivatkozik a német szövetségi államokra, melyek szinte egy és ugyanazon képviselő által képviseltetnek nálunk, épen így van Svédia és Norvégia, így az észak amerikai államok. Azon állítás ellenében, hogy azok jelentéseket nem küldenek, a hivatalos lapra utal, hol azok jelentései időközönként megjeleni szoktak. Hogy a magyar bor külföldre nem vitetik oly nagy mérvben, mint az osztrák tartományokból, annak okát abban keresi, hogy a lajtántúliak jobban kezelik a bort. De van azért magyar borexport. Így például Palugyai Ignácz Pozsonyból ezer meg ezer akónyi bort szállít Indiába és száz meg száz hordóval szállít Braziliába és Amerika egyéb részeibe. Jálics pesti borkereskedő nagy borkereskedést űz a külfölddel. Ha ezek eszközölhetnek kivitelt, miért nem lehetne másnak ?Kétség kívül nem a kormány hibája az és nem a kormány tétlensége az oka, hanem az, hogy nincs elég borkereskedőnk. A mezőgazdasági tanításra vonatkozólag fölemlítetett, hogy az iránt még kérdés van, vájjon a földművesek kiképzése helyesebben történik a földműves iskolákban vagy pedig azon mód szerint, mely más országokban, úgy tudom különösen Belgiumban van gyakorlatban, ahol egyes farmerekhez vagy is haszonbérlőkhöz adatnak több fiatal emberek gyakorlati kiképzés végett. Magam is nagyon practicusnak tartanám ezen módot és nagyon osztom azon német professornak mondását, kire. barátom Tisza Kálmán hivatkozott, hogy bár mindenki előbb gyakorlatilag tanulmányozná a mezőgazdaságot, s azután jönne iskolába. — Azt vagyok azonban bátor Kérdezni hol vannak Magyarországon azon bérlők a kikhez tanulás végett lehetne valakit küldeni ? (Helyeslés Felkiáltások balról, minden megyében .) Felhozatott, hogy még mindig a széhrendszer bilincséiben nyög az ipar. Ez nem igy van. — Az 1848—49-ik években Klausál gazdasági és iparügyi miniszter adott ki egy rendeletet, az ipar rendezése tárgyában a czédrendszer alapján , később a provisorium alatt keletkezett egy iparrendtartás, mely a legjobb rendeletek közé tartozik, melyek az idő alatt keletkeztek, és ha méltóztatnak azt összehasonlítani a legújabb iparrendtartásokkal, melyek Németországban fennállanak azoktól bizonnyal kevésben tér el. Midőn a magyar kormány átvette teendőit, szóló elődje egy pillanatig sem habozott hanem ráért az ipar rendezését illetőleg azon alapra.