Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-01 / 75. szám
Megyei élet. Ó-Orsova, márcziusban. A határőrségi ügyben készülődik valami úgynevezett reform vagy tán „deform“! Csak hallomás, amit írok vagy írhatok, mivel katonai titok az egész. Még a múlt hé végével volt itt látás-futás, bizonyos tárgy titokbani tárgyalása, mivel úgy mondák, az iskolaügy és az erdők, melyek még léteznek — mivel sok eladva és pusztítva van — kezelése május hóban (de még nem egészen bizonyos, mondák) a m. kir. minisztérium hatósága alá kerülend már itt O-Orsován. De az administrate, hatósági intézkedés maradna a katonai elavult sehlendbau ismét, és meddig, ki tudja meghatározni azt? Vagy mégis nagy reform: a katonai hatóság köre kiterjed a katonaságra, a határőrség rendes katonai szervezetű katonaság-kerületre, tehát ezek nem honvédek, landwehrek, de rendes katonák lennének a dicsőséges közös had- ügyminiszter úr commandója alatt. Mi az ügyes-bajos dolgokat illeti: azt végezi, mint jelenleg is, egy cs. kir. főhadnagy, Storch Gyula,igazgatószaki tiszt (Verwaltungs-Branche) több helységek csoportozatában. Birtokrendezés is lesz: a mostan közös birtokok (házközösség) felméretnek, kiosztatnak és minden egyes család részt nyer belőle, melyet aztán sajátjául kezelhet, művelhet és el is adhat, mit eddig tennie nem vola szabad. Eddig terjedne a nagy katonai reform, ha igaz! Ha ezek így volnának, az most a kérdés: Lesz-e valaha a határőrség Magyarország kiegészítő része? tehát magyar föld? vagy lesz cs. kir. osztrák provinczia? Lesz-e valaha az aldunai vészhajó-itt járható és szbad hajózási közlekedés csak a romániai vaskapuig is?! Ki fog határozottan arra megfelelni? A gr. Széchenyi-út jó karban tartása, a partok erődítése, a határszél megerődítése, rendes hidak építése, mikor és ki által fog történni?! Így készül a határőrségi kérdés békés megoldása, vagy a hozott törvénycikk, melyben a kérdés megfejtése két millió ötszázezret ad a quotához, megfejtendi örök időre e kényes kérdést?! Ha életrevaló azon rég heverő t.-czikk, hadd legyen valóságos törvénynyé, sanctionáltatni kell, de mielőbb, különben itt majd elvágják az útját annak is, mint a dumaparti reklamált ügynek is meglett a maga vége, mivel — állítólag az igaz *)— a cs. kir. kiválts, dunagörhózási társaság telekkönyvileg már birná az ó-orsovai dunapart hosszát, s tavaszszal már rakpartot is készíttet, mi ugyan nem lenne rész , mivel a mostani dunapart nem egyéb, mint szemét- és ganajdomb — mint egykor a budapesti is volt — de baj csak az, hogy a parti lakók, ha az udvarról kijönek,már a cs. duagőzhajózási társaság birtokára lépnek, oda lépni pedig, vagy valamit valakinek letenni tilos, csak jó fizetés mellett lesz szabad megállás vagy kirakodás. De úgy, ha a társulat engedélyt adana arra. Amit most irtam, ismétlem, csak hallomás, apodictice nem tudom, nem is állíthatom szentül. Azonban ez elég arra, hogy az országgyűlés óvatosan, de egész erélylyel és sietve végezzen e tárgyban! „Periculum in mora.“ Nagy Soma, Dunafolyam-mérnök. — A keleti vasúttársaság és Waring testvérek közt a kiegyezés létrejött és a szerződés már meg is köttetett. A társulat 500000 frt átlagot fizet, melyből 300000 frt a Waringház n. várad erdélyi adósságainak kifizetésére lesz fordítandó. A munkálatok is a legközelebbi időben ismét megkezdetnének sőt biztosan állítják hogy a vonalak a határidőre elkészülnek. — Brassón magyar színi előadások lesznek Györffy Antal szinigazgatása alatt, ki társulatával ápr. 7. én fog oda érkezni. Lelkes pártolást kívánunk neki a brassóiak részéről. — Győrmegye bizottmánya igen helyes intézkedést tett. Elhatározta ugyanis, hogy azon községek, melyekben faiskolák még nincsenek, 40 frtnyi birság terhe alatt köteleztessenek ilyenek felállítására. Az erdélyi kereskedelmi és hitelbank a Maros-Ludas nevű községgel szemben az indóház közelében új telep létesítésén fáradozik, és erre i. e. 200 holdas területet osztott házhelyekre, utczákra piaczokra stb. — A nagyváradi dalárda április 2-án tisztújító gyűlést tart. Ápr. 1-én pedig a biharmegyei orvos gyógyszerész-és természettudományi egylet tart rendes szűkülést. — A biharmegyei szalontai járásban lefolyt sorozás eredménye következő. Katona-köteles volt: Hivatalból beállítandó 13. I-sö korosztálybeli (1851. született) 1200, mely összegből 233 felmentetett és a távollevőket levonva, vizsgálat alá került 957. Il-ik korosztálybeli (1850. szül.) 628. Illik korosztálybeli (1849. szül.) 322, összesen megvizsgáltatott 1930. Besoroztatott a rendes hadsereg jutalékba: I-ső korosztályból 227. Il-ik korosztályból 81, póttartalékos 31, összesen 339. A 9-ik honvéd-zászlóaljhoz : Il-ik és Ill-ik korosztályból 182. Felülvizsgálatra küldetett : I-sö korosztályból 83, II ik korosztálból 36, III-ik korosztályból 1, összesen 120. — Szolnok-Abonyban húsvéthétfőjén a az utána való vasárnap adják elő a „Gyöngéd rokonok“-at és a „Nők az alkotmányban“ czímű vígjátékokat. A tiszta jövedelem az árvízkárosultaké lesz. Kassán és Kolozsvárt is rendeznek a jövő hó elején ily előadásokat az árvízkárosultak javára. Az orsz. kath. congressus által kiküldött 27-es bizottság kisebbségének JAVASLATA. Benyújtják: Bartal György, Gajzágó Salamon, Babics János, Horváth Döme, Abonyi István, Hrabár Manó. A magyarországi római és görög egyesült kath. egyház önkormányzatának szervezete. (Folytatás.) Harmadik fejezet. Az egyházmegyékről. 55. §. Az egyházmegyék önkormányzati hatóságát az egyházmegyei gyűlés és az általa választott egyházmegyei tanács képezi. *) Ne feleltessék. levelezőnk ennek a telekhivatalban utátrjárni, és a tényállásról szerzett biztos tansztsltását velünk közölni. Szerk. 56. §. Mindkét önkormányzati hatóságnak rendes székhelye ugyanaz, mely a megyés püspöké. A) Az egyházmegyei gyűlés. 57. §. Az egyházmegyei gyűlésnek tagjai: a) a megyés püspök, ki egyszersmind az egyházmegyei gyűlésnek egyik elnöke; ezen elnökség akkor midőn a püspöki szék betöltve nincs, a káptalani helyünket illetvén: b) a székes káptalanok valóságos kanonokjai; c) a társas káptalanok egy-egy követe; d) a főesperesek és minden esperesi kerületből egy, s pedig a tényleg működő alesperes; e) a megye körében székhelyivel biró szerzetesrendek tartományi főnökei; f) a birtokos apátok és prépostok, amenynyiben székhelyük a megye területén van; g) az esperesi kerület papsága által kerületenkint választott egy-egy papi követ. (93. §. a. pont); h) a püspöki theologiai intézetnek egy küldötte; i) az egyházmegye területén levő s az egyházmegyei gyűlés hatósága alatt álló kath. jogakadémiák, fő-s algymnasiumok, tanitóképezdék és kath. reáliskoláknak az illető intézet tanárai által választott egy-egy követe; végre k) az esperes-kerületekben az egyházmegyei gyűlés által megállapítandó számban választandó világi képviselők. (60. és 93. §. b. pont.) 58. §. A választott papi s világi képviselők megbízatása (57. §. c. g. h. i. k.) három évre terjed. Ha választott tag időközben meghalna, vagy választhatási képességét (107. §. és 108. §. a. pont) elvesztené, az egyházmegyei gyűlés új választást rendel. A g. h. i. k. pontok alatt foglalt papi és világi képviselők az egyházmegyei gyűlés által meghatározandó utazási s ellátási átalányban részesülnek az egyházmegyei pénztárból. 59. §. Az egyházmegyei gyűlés kebeléből választ még egy világi elnököt és szükséges számú egyházi és világi elnököt és szükséges számú egyházi és világi jegyzőket. Tanácskozásaira s teendőinek kezelésére nézve szabályszerű Ügyrendről gondoskodik. 60. §. Az egyházmegyei gyűlés állapítja meg s időnkint kiigazítja azon számot, mely szerint az egyes kerületekből az egyházmegyei gyűlésbe világi képviselők választatnak. (54. §. k. pont.) Ezen eljárásnál azonban a) az összes világi képviselők számának megállapítása akkér történik, hogy az egyházmegyei gyűlés ezen választott világi tagjainak száma mindenkor kétannyi legyen, mint az 57. §. a—h. pontjaiban elősorolt papi tagok száma; b) a világi képviselők száma a megyebeli esperesi kerületek között akkép osztatik fel, hogy ennek alapjául az esperes-kerületekben lakó kath. hivek lélekszám-aránya szolgáljon. (93. §. b. pont.) (Folytatás köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése márczius 31-én. Elnök: Somssich Pál. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Majláth István nagy Maros kérvényét mutatja be járásbíróság tárgyában. Vidats János Buzó János, Majerfy Sándor is Babiák Mátyás honvédeknek magán kérvényeit és számos pesti polgárnak az alsó dunai híd kiépítése iránti kérvényeit mutatja be. Morove István Árvamegye közönségének, Zsedényi Ede a 16. szepesi város kérvényeit járóbiróság tárgyában. Széll Kálmán Vasmegye néptanító egyletének magán kérvényét — melyek mind a kérvénybizottsághoz utasittatnak. Németh Albert rövid indokolással beadja köv. határozati javaslatát: „A hűbéri viszonyoktól még fönnmaradt kiváltságos jogok, nevezetesen a kisebb királyi haszonvételek és úri jogok, n. m.: a korcsmáltatás és húsvágási jog, a halászat, vadászat, úgyszintén a magánbirtokosok tulajdonához tartozó hidak, révek és vásári jogczímen szedni szokott helypénzek és czédula illetékek, melyek a szabad iparűzés és annak fejlesztésének gátul szolgálnak,eltörölendők lévén, utasíttatik a minisztérium hogy ezekre vonatkozó törvjavaslatot a legközelebbi ülésszak alatt a ház elé terjesszen; egyszersmind felhatalmaztatik ezennel arra is, hogy a magántulajdonosok kárpótlására szükséges összeírásokat, becsléseket és kiszámításokat előlegesen foganatba vétethesse, körülírt javaslattal egyetemben e képv.ház elé terjeszthesse.“ Egyszersmind Justh József barátjának azon reményt fejezi ki, hogy daczára annak, miszerint szóló zöld oculárét visel, sokkal tisztábban lát ez ügyben, mint Justh, ki oculárét nem visel. (Justh szemüvegére mutat. Derültség.) Ivánka Imre törvényjavaslatot nyújt be azon módosítványának szellemében, melyet az úrbéri örökváltság országos alapból adandó térítéséről szóló 1868. 23. t. cz.-hez beadott. Következik a napirend. A brassói kérvény fölött kelt vitának folytatása. Halász Boldizsár a kérvényi bizottság tapintatos eljárását magáévá teszi s csupán azt kéri, hogy az indokolás el ne maradjon. Zichy Nándor gr. a miniszter határozati javaslatát pártolja és elfogadja. Hodossiy József pártolja MocsonyiS. indítványát. Pulszky Ágost pártolja a miniszter indítványát. Pauler Tivadar ismételve kéri saját módosítványának elfogadását. Papp Zs. a kérvénybizottság jelentését elfogadja, de indokolás nélkül. Lázár Ádám e módositványt nyújtja be: „A brassói görög román egyházközségek közt felmerült kérvények a vallás és közoktatási ügyéinek az 1868. IX. t. sz. értelmében újabb beható megvizsgálás és elintézés végett átadatnak.“ (Helyeslés.) Ürményi Miksa pártolja a bizottság jelentését. Simonyi Ernő. A képviselőháznak ellenőrzési jogát én is úgy értelmezem, mint előttem szólott. képv. társam. A ház a törvény alkalmazását magyarázta, mint annak törvényes magyarázója. Ha azután azt látja, hogy a miniszter nemcsak a törvényt magyarázta félre, hanem azt szándékosan roszul hajtotta végre vagy épen megszegte, akkor van helye azután a vád alá helyezésnek, de itt arról szó sincs. Az ellenőrzést itt a ház abban gyakorolja, hogy megmondja hogy nézete szerint itt a miniszter úr nem úgy hajtotta végre a törvényt mint ahogy a ház véleményezte. Mi a jelen kérdést illeti igen röviden és tisztán objectíve akarna a kérdéshez szólaln. Szóló nem fogadja el a kérvényi bizottság véleményét azért, mert abban az van hogy a miniszter e tárgyban véglegesen határozzon ; szóló nem ismeri el azon jogát a miniszternek, hogy véglegesen határozhasson oly ügyben, hol vagyon, tulajdon van kérdésben ; itt nézete szerint lehetetlen mást kimondani, mint azt, hogy ebben csak a bíróság határoz. Lényegében elfogadja a miniszter nézetét, de szeretné azt világosabban kifejezni. Úgy van meggyőződve, hogy e kérdésnél vissza kell menni a status quora. Ez pedig nem lehet más, mint az, amely a törvény kihirdetésekor létezett. Ezt ajálja a háznak és a miniszternek figyelmébe. Zsedényi E. kéri az ügyet egyszerűn a minisztériumhoz utasítani. Papp József az iratokat egyszerűn, minden indokolás nélkül kéri a minisztériumnak kiadatni. Hodossy Imre hasonló nézetben van. Szerinte a ház a kérvények elintézésébe nem bocsátkozhatni. Hoffmann Pál a kultusminiszter módosítása mellett van. Mocsonyi Sándor mint indítványozó újból ajálja a háznak elfogadás végett módosítványát. Szavazásnál Mocsonyi indítványai elejtetnek. Következik Pauer Tivadar cultusminiszteré. Tissa K. nehogy praecedens jöjjön létre kénytelen kinyilvánítani, hogy miután a cultusminiszter a háznak még nem tagja, módositványt nem adhat be. Egyébiránt valaki tegye magáévá s akkor lehet fölötte szavazni. Pulssky Ferencz magáévá teszi a módositványt. A többség elfogadja. Harmadszor olvastatik és végleg megszavaztatik a községi törvény. Következik Simonyi Ernő indítványa. Sir/’OnV'H Ernő. T. ház ! midőn a t. ház figyelmét közlekedési eszközeink mi módom létrehozására bátor vagyok fölhívni, teszem azt azon nagy fontosságnál fogva, melylyel ez ügy hazánk anyagi jövőjére bír. Megjegyzem mindenek előtt, hogy ezen indítványom semmi tekintetben nem foglal magában bizalmatlanságot a minisztérium irányában, nem azért kívárnám én országgyűlési küldöttség vagy bizottság által meghatároztatni a vasúti, úti és folyó szabályozási hálózatot, mert nem bízom a miniszterben, hanem azért, mert tudom, hogy ezen kérdés megfejtése rendkívüli nehézségekkel van összekötve, mert tudom hogy ezen kérdés csak úgy oldható meg, ha a törvényhozás és kormány együttesen és egy értelemben járnak el ebben. Ezen nehézségeknek földerítésére sokkal alkalmasabbnak és sokkal inkább szabad kézzel bírónak tartok egy országos bizottságot, mint ha a miniszter maga fogna ebben eljárni.Különben hogy indítványom nem foglal a miniszter iránt bizalmatlanságot, ez kitűnik magából az indítványból, midőn az első pontban azt mondja „egyetértőleg a közmunka és közlekedési minisztériummal,“ a második pontban pedig : „egyetértőleg a pénzügyminisztériummal,“ tehát egyetértőleg az illető miniszterekkel,kiknek szakmájukba vág a dolog kívánom hogy járjon el ezen bizottság melyet kiküldetni óhajtok. Hogy mily nagy fontossággal bírnak a közlekedési eszközök általában egy országnak anyagi jólétére, erről igen sokat lehetne mondani. Hanem engedje meg a t. ház, hogy épen a közelmúlt időből egy competens nyilatkozatra hivatkozzam. Midőn ugyanis a Franczia- és Poroszország közti béke föltételei tudva lettek, és amint méltóztatik emlékezni, Francziaországra 5000 millió franknyi sarct vettetett ki, azon kívül roppant költségébe került Francziaországnak maga a háború is — akkor azon kérdés szellőztetett az egész világban, ha váljon Francziaország megbirja-e ezen rettenetes összeget. Meg fogja engedni a t. ház mindenesetre, meg fogják engedni azok, kik ismerik Angolországot, hogy ha valaki competens az ily tárgyban ítéletet mondani, nincsen a nyilvánosságnak a világon egy orgánuma sem, amely competensebb lenne ezen tekintetben ítéletet mondani mint az angol citynek lapja a „Times“. Igen tanulságos egy czikket ir ezen ügyre vonatkozólag a „Times“ és miután ez kapcsolatba van hozva a közlekedési eszközök fontosságával, méltóztassék megengedni , hogy magyar fordításban felolvassak abból egy kis kivonatot. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem csak azt, hogy a „Times“ kérdésül tűzte ki azt, hogy valljon képes-e Francziaország azon 5 milliárdnyi sarczot megfizetni és egyszersmind Francziaország állapotát összeköttetésbe hozza az épen akkor az angol parlament alsó házánál tárgyalás alatt levő indiai budget kérdésével. A Times így szól: „Egy ország, mely bővelkedik jó utakban, kikötőkben, raktárakban, szóval mely közművekben gazdag, az átaljában gazdag országnak mondható, mert az valóságos nemzeti kincsek birtokában van. Ezek azon kincsek, melyeket mi lassú, de nem fukar beruházásokkal igyekszünk teremteni India népe számára. Ezek azon kincsek, melyek Francziaországot gazdaggá teszik, és melyek képesítendik azt azon óriási teher elviselésére, mely most reá nehezedett. Miért van az, hogy India daczára mesés hírnevének egyike a világ legszegényebb országainak.“ Méltóztassék t. hát „India“ helyett „Magyarországot“ tenni és a kérdés az utóbbira is rá illik — „mert nincsenek közutai, kikötői, hajózható folyói, öntöző csatornái, mert nem bir oly beruházásokkal, melyek által termékeny földje s gazdag bányái művelését s kiaknázását kifejleszteni képes volna. Miért gazdag Francziaország ? Mert egymást követő kormányai nemzedékek óta épen ezen nemzeti közkincsek gyarapítására fordították fő gondjukat. Jó közlekedés s könnyen szállítási eszközökkel, termékeny földdel, megtakarított készlettel és szorgalmas néppel biró ország, kell hogy gazdag ország legyen. Tekintsük a mi saját gyarmatainkat, melyek termékeny földdel, jó éghajlattal s mindazon kellékekkel bírnak, melyek az ígéret földjét képzik ; mi az a mit törvényhozásaik folyvást szem előtt tartanak ? mi az a mire Ausztrália és Uj-Leeland népe évenként uj meg uj pénzösszegeket megszavaz a közadóból, nem más, mint ugyanazon közmüvek létrehozása, ugyanazon közlekedési eszközök létesítése, melyeknek Francziaország tettleg birtokában van s melyek azt gazdaggá teszik.“ íme t. ház! A legnagyobb, legiparosabb és legelőhaladottabb nemzetnek főközlönye ily nagy fontosságot tulajdonít a közlekedési eszközöknek. Nem lehet kétségbe vonni, mondom, hogy ha valaki, akkor ezen közlöny illetékes arról beszélni, hogy mi képezi a nemzetnek közvagyonát ; ha tehát ez ily nagy fontossággal bírónak mondja a közlekedési eszközöket, úgy hiszem, a képv.háznak komoly megfontolását érdemli az, hogy mi módon hozassanak azok létre? T. hát! A mi közlekedési eszközeink előállítása 3 különböző ágazatra oszlik: a vasutak, a közutak építése és a folyók szabályozása, illetőeg a csatornák építése. Ami az utolsókat, a folyók és csatornákat illeti,kétséget sem szenved hogy a folyók és csatornák mint közlekedési eszközök legolcsóbbak, a vízen való szállítás sokkal olcsóbb lévén, mint bármely más módon történő szállítás. Tehát azon ország, mely hosszabb hajókázható folyókkal bir, az kétség kívül előnynyel bir a felett, mely kevesebb ily folyókkal bir. Bennünket a természet e tekintetben annyira megáldott, hogy mi hosszabb kiterjedésű hajózható és hajózhatóvá tehető folyóval bírunk,mint Európának bármely más országa, nemcsak a terület arányában, hanem absolute véve, kivéve Oroszországot, mert Oroszországban több van, de sem Francziaország, sem Németország nem bír annyi hajózható folyóval, mint amennyivel bír és bírhatna Magyarország, ha folyót szabályozva lennének. Ki fogja kétségbe venni, hogy a Duna Magyarországnak azon útja, amely egyedül képes azt a világvásárokkal úgy összekötni, hogy más világvásár és világpiaczokkal a versenyt kiállhatja ? Már most, hogy ezen Duna mi módon szabályoztassék, az igen nagy fontosságú kérdés. Nem értem én azon szabályozást ami évenként a közlekedési miniszter úr budgetjében előfordul, hogy egyik másik zátony eltisztíttatik, és amely szabályozás egyes helyi bajokon segíteni igyekszik, hanem értem azon szabályozást, amely lehetségessé teendi a Dunának közlekedését és biztosítaná a tengerrel egész éven át. Ha a Duna kellőképen és ily módon szabályoztatik, akkor lehetséges lesz az, hogy a Feketenger hajói egész Pestre jöjjenek és akkor Pest tengeri kikötő és világváros lesz. Igen természetes, hogy a Dunának ily módoni szabályozása igen nagy költségbe kerül, az tehát nem olyan kérdés, melyet bővebb megvizsgálás, bővebb megfontolás nélkül lehetne a törvényhozás tanácskozása elé hozni. Erre nézve szakértők meghallgatása és az ügynek tanulmányozása volna szükséges, úgy hiszem, ez igen arra való kérdés volna, hogy egy ily országos szakbizottság által minden tekintetben megvizsgáltassék. Ami többi folyóink szabályozását illeti, kétséget nem szenved az, hogy hová már annyi milliót költött az ország, részint a közvagyonból, részint az ott lakó birtokosok vagyonából, a Tisza szabályozásának befejezése okvetlenül szükséges. Szükséges más folyóink szabályozása is, mint ez kitűnt azon vitából, amely akkor támadt, midőn ezen folyók részletes szabályozásáról, vagy ezen folyók körüli csekély munka teljesítéséről volt e házban szó. Ami a csatornákat illeti, hogy szabályozása ezeknek, mint szállítási eszközüknek, nagy fontossággal bír, azt kétségbe nem fogja vonni senki, aki megfontolja azt, hogy egy ily csatorna sokszor mint vizit igen tetemesen megrövidíti az utat és felette nyereséges szállítási eszköz ott is, hol különben tengelyen akár vasúton, akár más uton kellene a szállítást eszközölni. Nagy fontossággal bírnak nálunk az öntözési csatornák is, de ezen öntözési csatornák még eddig elegendőképen tanulmányozva és egyátalában méltányolva nem voltak. Aki látni akarja, mily nagy fontossággal bírnak ezek, és mennyire nevelik az országnak közvagyonát, nézze meg Olaszországban, különösen Lombardiában, nézze meg Spanyolországban a csatornarendszert, mely által Spanyolország legterméketlenebb vidékei is, a legvirágzóbb és legszebb terekké alakíttattak át. Magyarországban, hol annyiszor szenvedi az ország kisebb nagyobb részében a szárazság által, ily öntözési csatornák megméhetlen kincsek fognának lenni. Én tehát azt hiszem, ami illeti úgy a folyók szabályozását, mint a csatornák hajózhatóvá tételét és az öntözési csatornák létrehozatalát, semmi sem volna szükségesebb, mint egy általános enquête-bizottság, mely megállapítaná azon rendet, melyben ezen folyók tisztán és egyedül országos szempontból lennének szabályozandók. Ha nagy fontossággal bírnak a folyók, kétségkívül nagy fontossággal bírnak a vasutak is. A vasutakra nézve tudjuk mindnyájan, hogy az utolsó évben nagy haladást tettünk. Sokkal több vasutunk részint készen, nagyobb részben épülőben, mintsem remény sem lehetett volna, hogy ily rövid idő múlva létre fognak jönni. De tehát, ezen vasutak létrejövetelére nézve mi volt az eljárás? — Először is 1867-ben a minisztérium a képviselőháznak egy vasut-hálózati tervet terjesztett elő, s ezen terv elfogadás végett közöltetett a törvényhatóságokkal is, ezek megtették rá észrevételeiket, de azután a terv terv maradt és mind a törvényhatóságoknál, mind a minisztériumnál elveszett, többé előtérbe sem jött és csak annak indokolásául szolgált, hogy akkor azon kölcsön fölvételére fölhatalmazást nyerjen a minisztérium a háztól, melyet azon év elején Párisban felvett. Akkor azon terv volt, hogy ezen kölcsönből vasutaink legszükségesebb része ki fog építtetni. A kölcsön megköttetett és az összegek körülbelül fele folyóvá tétetett, de mire a pénz megjött, a terv megváltozott. A kormány azt mondta, hogy mégsem jó, ha mi saját pénzünkön építünk vasutat, adjuk ki ezen vasutakat kamatbiztosítás mellett, akkor idegen pénzen fogjuk építeni vasutainkat. Nem akarom most vitatni melyik a két terv közt a jobbik, de ha már tetemes perczentre fölvétetett a pénz sokkal jobb lett volna rögtön beruházni, mint 2-3 évig a kamatot fizetni, és az összeget csekély kamatok mellett más bankokban bevertetni és így az országra nagy, talán elviselhetetlen terheket róni. Ha lett volna a törvényhozásnak némi megállapítása, ez fogott volna történni. De a törvényhozás bizonyos megállapítást Inában sürgetett a kormánytól. Vasutaink nagy része vagy épülőfélben van, vagy már meg van szavazva, azonban ámbár vasutaink hálózata igen terjedelmes mint kiegészítettnek nem tekinthető. Alig van vasút mely az országból kivezet. Építettünk vasutakat magunk magunknak és igyekeztünk reá, hogy mindenkinek jusson vasút, (Derültség.) hanem ezen vasutak sehova sem vezetnek ; nemzetgazdasági szempontból pedig ezért csak akkor érünk, hogy ha ezen vasutakat, országos szempontból egészítjük ki, hogy ha ezen vasutaknak összeköttetését a külfölddel biztosítjuk. Már most, midőn ezen összeköttetések biztosításáról van szó, igen nagy kérdés az, hogy p. o. Törökországgal hol történjék az összeköttetés váljon Kikindától Pancsováig menjen-e, váljon menjen-e e vonat, talán Pestről Belgrádig, vagy Budáról Belgrádig, vagy legyen egy összeköttetés Eszéken és Bródon át. Ezek mind oly kérdések, amelyeknek igen nagy megfontolása és bővebb tanulmányozása szükséges. Továbbá kellne nekünk az öszszeköttetés az Adriával, kell-e az összeköttetés Szalonikivel mert ezen kérdések a keleti kereskedelemre, a Suezi csatornával való összeköttetésre, az Indiából érkezett és érkezendő árukra és azok szállítására a legnagyobb fontossággal bírnak. Kérdés, hogy Oláhországgal hol, mely ponton történjék ezen összeköttetés. Vannak vasutaink, melyek Oláhország határszéléhez vezetnek; de hogy Oláhországnak mely pontjával kössük össze azokat, arra nézve még nem vagyunk tisztában, arra nézve sem, hogy Moldvaországgal kell-e összeköttetés, és hol kell az ? valljon a kolosvári, m.-vásárhelyi vonal helyes-e vagy a szathmár-szigeti vonal, kapcsolatba hozatva a Kassa-oderbergi vonallal, hogy az mintegy paralell vonalat képezzen a Kárpátok hosszában. Hogy ez létesíthető-e és miképen, mindezeknek megvizsgálása volna az enquête bizottság teendője. Itt a galicziai összeköttetésre nézve tervben van három vonal. Az első már törvényileg biztosítva is van. A másodikra vonatkozólag a 1. javaslat épen előttünk fekszik, a harmadik a képv.ház határozata által is némileg el van fogadva. Uraim, ha nekünk lett volna előre megállapított tervünk, bizonyosan nem fogtunk volna a galicziai összeköttetés czéljából 3 vonalat építeni, mert Galicziával 3 összeköttetés nem szükséges. Hogy építettünk volna vasutat Przemyslre vagy Tarnowra, megengedem, de nézetem szerint ezen útnak ki kellett volna mennie Eperjesről-Duklára más részről pedig Premiszlre és Ta.owra. Akkor leitt volna a vasút fontossággal stratégiai szempontból is, mert akárhonnan jött volna az ellenség, lehetett volna a központosítást eszközölni akár Premiszlen akár Tarnon és még a Kárpátok túlsó oldalán védhette volna magát a véderő, holott ha most megveretik, Premiszlen vissza kell mennie az ország szívébe ahol a vasutak összepontosulnak és meg sem állhat odáig. Ezek azon vasutak, melyeket különösen stratégiai szempontból sürgetnünk kell. Itt pedig mindent inkább tartottunk szem előtt, mint a stratégiai szempontot, mert elhatározásunk e szempontból a legroszabb volt. Itt van a fiumei vasút. Reánk nézve fontos ezen vasút, mert bennünket egyenes összeköttetésbe hoz a tengerrel. De akár legyen oly nagy jövője ezen vasútnak, mint némelyek hiszik, akár nem, mint mások gondolják, az mindenesetre áll, hogy ez a nemzetnek egyik kedvencz vasútja volt, és évek óta sürgettetik annak létrehozatala, régóta kívánja a nemzet azt hogy Magyarország fővárosa Fiuméval egyenes összeköttetésbe jizassék. Most tehát ezen vasút munkában van. De mi módon? Először Budáról Zákányig a déli vasúttársaság vasútvonalán megyünk, Zákányból Zágrábig a magyar államvasuton, Zágrábból Károlyvárig ismét a déli vasúttársaság vasútján, és innen Fiuméig ismét az államvasúton. Tehát a 4 darab két külön társaság tulajdonát képezi. Négy ily darab képezi összeköttetésünket Pestről Fiuméig. Vagy adtuk volna az egészet egy társaságnak, vagy építettük volna mi az egészet magunk, hanem hogy ily módon, különösen mikor az egyik társaságnak versenyvonalai is vannak, megfelelhessünk a forgalom szükségleteinek, azt részemről kétlem. Így vagyunk a Dunának Sziriával való összeköttetésében is, mely Mohácstól Pragerhofig megy. Mohácstól Pécsig a Duna gőzhajótársaság, Pécstől Barcsig egy másik, Barcstól Pragerhofig ismét egy harmadik társaság vonalán megyünk. Ezen társaságokra a kormánynak több kevesebb ellenőrzési hatalma van, hanem megvallom, hogy tapasztalásból beszélve inkább mondhatom, hogy kevesebb mint több. Lehetetlen pedig hogy a vasúti rendszer nemzetgazdászatilag felhasználtassék úgy, mint kellene, ha annak működése és használata nem egészen az állam ellenőrzése alatt áll. (Vége követk.) Czorove István közlekedési miniszter feleletében kiemeli, hogy ez indítványnak egy nevezetes részére a kőutakra nézve a ház már a budget tárgyalásnál határozott. Egyébiránt e javaslat kivitelének fő akadálya a vízi közlekedési eszközöknél van. Figyelmezteti az indítványozót arra, mily roppant nehézséggel jár csupán egy folyam költségvetésének elkészítése is. Elismeri, hogy szóló a vasúti rendszer megállapítására vonatkozólag sok érdekeset mondott de ezek a kormány előtt sem ismeretlenek. A mostani vasúthálózat tekintetében nálunk követett eljárás iránt a képviselő úr úgy nyilatkozott, hogy mintegy csak a magunk tűzhelye számára építünk és nem gondoskodunk az internationális összeköttetéssel. Ez is mutatja, hogy nincs annak értelme, hogy a törvényhozás maga állapítsa meg a vasúti rendszert,mert a végpontok megállapítása nem egyedül tőlünk függ, hanem azon idegen hatalmaktól is, kik a csatlakozási pontot adják. De az ő állítása különben sem áll, mert számos csatlakozás a külföldi pályákkal már megvan, mások iránt pedig a diplomatiai alkudozás foly. A határozati javaslat elfogadását ellenzi. Simonyi Ernő. A miniszter a hat javaslatot nem tartja elfogadhatónak, mert ez iránt a ház már tavaly utasította a minisztériumot. Igaz, de szóló épen azért tette indítványát mert a minisztérium azon határozatnak eleget nem tett. Utalt továbbá a miniszter a munkálat nehézségeire. Igen de ha nem fogunk hozzá, a hosszú idő még hosszabbra nyúlik. A fő okot, miért kívánja szóló hat. javaslatának elfogadását, eddig elhallgatta, és ez az, hogy egyszer már vége legyen azon visszaéléseknek és azon akár alapos, akár alaptalan gyanúsításoknak, melyek MAGYAR ÚJSÁG 1871. APRIL 1.