Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-01 / 75. szám

Megyei élet. Ó-Orsova, márcziusban. A határőrségi ügy­ben készülődik valami úgynevezett reform vagy tán „deform“! Csak hallomás, a­mit írok vagy írhatok, mi­vel katonai titok az egész. Még a múlt hé végével volt itt látás-futás, bizonyos tárgy titokbani tárgyalása, mivel úgy mondák, az iskolaügy és az erdők, melyek még léteznek — mivel sok eladva és pusztítva van — kezelése május hóban (de még nem egészen bizonyos, mondák) a m. kir. minisztérium ható­sága alá kerü­lend már itt O-Orsován. De az administrate, hatósági intézkedés maradna a katonai elavult sehlendb­au ismét, és meddig, ki tudja meghatározni azt? Vagy mégis nagy reform: a katonai ható­ság köre kiterjed a katonaságra, a határőrség rendes katonai szervezetű katonaság-kerületre, tehát ezek nem honvédek, landwehrek, de ren­des katonák lennének a dicsőséges közös­ had- ügyminiszter úr commandója alatt. Mi az ügyes-bajos dolgokat illeti: azt végezi, mint jelenleg is, egy cs. kir. főhadnagy, Storch Gyula,igazgatószaki tiszt (Verwaltungs-Branche) több helységek csoportozatában. Birtokrende­zés is lesz: a mostan közös bir­tokok (házközösség) felméretnek, kiosztatnak és minden egyes család részt nyer belőle, melyet aztán sajátjául kezelhet, művelhet és el is ad­hat, mit eddig tennie nem vola szabad. Eddig terjedne a nagy katonai reform, ha igaz! Ha ezek így volnának, az most a kérdés: Lesz-e valaha a határőrség Magyarország ki­egészítő része? tehát magyar föld? vagy lesz cs. kir. osztrák provinczia? Lesz-e valaha az aldunai vészhajó-itt járható és sz­bad hajózási közlekedés csak a romániai vaskapuig is?! Ki fog határozottan arra megfelelni? A gr. Széchenyi-út jó karban tartása, a partok erődí­tése, a határszél megerődítése, rendes hidak épí­tése, mikor és ki által fog történni?! Így készül a határőrségi kérdés békés megoldása, vagy a hozott törvényc­ikk, melyben a kérdés megfejtése két millió ötszázezret ad a quotához, megfejtendi örök időre e kényes kér­dést?! Ha életrevaló azon rég heverő t.-czikk, hadd legyen valóságos törvénynyé, sanctionáltatni kell, de mielőbb, különben itt majd elvágják az útját annak is, mint a dumaparti reklamált ügynek is meglett a maga vége, mivel — állítólag az igaz *)— a cs. kir. kiválts, dunagörh­­ózási tár­saság telekkönyvileg már birná az ó-orsovai dun­apart hosszát, s tavaszszal már rakpartot is készíttet, mi ugyan nem lenne rész , mivel a mostani dunapart nem egyéb, mint szemét- és ganajdomb — mint egykor a budapesti is volt — de baj csak az, hogy a parti lakók, ha az udvarról kijönek,már a cs. du­agőzhajózási tár­saság birtokára lépnek, oda lépni pedig, vagy valamit valakinek letenni tilos, csak jó fizetés mellett lesz szabad megállás vagy kirakodás. De úgy, ha a társulat engedélyt adana arra. A­mit most irtam­, ismétlem, csak hallomás, apodictice nem tudom, nem is állíthatom szentül. Azonban ez elég arra, hogy az országgyűlés óvatosan, de egész erélylyel és sietve végezzen e tárgyban! „Periculum in mora.“ Nagy Soma, Dunafolyam-mérnök. — A keleti vasúttársaság és Waring test­­vérek közt a kiegyezés létrejött és a szerződés már meg is köttetett. A társulat 500000 frt át­lagot fizet, melyből 300000 frt a Waringház n. várad­ erdélyi adósságainak kifizetésére lesz for­­dítandó. A munkálatok is a legközelebbi idő­ben ismét megkezdetnének sőt biztosan állítják hogy a vonalak a határidőre elkészülnek. — Brassón magyar színi előadások lesz­nek Györffy Antal szinigazgatása alatt, ki tár­sulatával ápr. 7. én fog oda érkezni. Lelkes pártolást kívánunk neki a brassóiak részéről. — Győrmegye bizottmánya igen helyes intézkedést tett. Elhatározta ugyanis, hogy azon községek, melyekben faiskolák még nincsenek, 40 frtnyi birság terhe alatt köteleztessenek ilye­nek felállítására.­­ Az erdélyi kereskedelmi és hitelbank a Maros-Ludas nevű községgel szemben az indó­­ház közelében új telep­ létesítésén fáradozik, és erre i. e. 200 holdas területet osztott házhe­lyekre, utczákra piaczokra stb. — A nagyváradi dalárda április 2-án tisztújító gyűlést tart. Ápr. 1-én pedig a bihar­­megyei orvos gyógyszerész-és természettudomá­nyi egylet tart rendes szűkülést. — A biharmegyei szalontai járásban le­folyt sorozás eredménye következő. Katona-kö­teles volt: Hivatalból beállítandó 13. I-sö kor­osztálybeli (1851. született) 1200, mely összeg­ből 233 felmentetett és a távollevőket levonva, vizsgálat alá került 9­57. Il-ik korosztálybeli (1850. szül.) 628. Ill­ik korosztálybeli (1849. szül.) 322, összesen megvizsgáltatott 1930. Beso­­roztatott a rendes hadsereg jutalékba: I-ső kor­osztályból 227. Il-ik korosztályból 81, póttarta­lékos 31, összesen 339. A 9-ik honvéd-zászlóalj­hoz : Il-ik és Ill-ik korosztályból 182. Felülvizs­gálatra küldetett : I-sö korosztályból 83, II ik korosztálból 36, III-ik korosztályból 1, összesen 120. — Szolnok-Abonyba­n húsvéthétfőjén a az utána való vasárnap adják elő a „Gyöngéd­ ro­­konok“-at és a „Nők az alkotmányban“ czímű vígjátékokat. A tiszta jövedelem az árvíz­károsul­­také lesz. Kassán és Kolozsvárt is rendeznek a jövő h­ó elején ily előadásokat az árvízkárosul­tak javára. Az orsz. kath. congressus által kiküldött 27-es bizottság kisebbségének JAVASLATA. Benyújtják: Bartal György, Gajzágó Sala­mon, Babics János, Horváth Döme, Abonyi István, Hrabár Manó. A magyarországi római és görög­ egye­sült kath. egyház önkormányzatának szervezete. (Folytatás.) Harmadik fejezet. Az egyházmegyékről. 55. §. Az egyházmegyék önkormányzati ha­tóságát az egyházmegyei gyűlés és az általa választott egyházmegyei tanács képezi. *) Ne feleltessék­­. levelezőnk ennek a telekh­i­­vatalban utátrjárni, és a tényállásról szerzett biztos ta­­nsztsltását velünk közölni. Szerk. 56. §. Mindkét önkormányzati hatóságnak rendes székhelye ugyanaz, mely a megyés püs­pöké. A) Az egyházmegyei gyűlés. 57. §. Az egyházmegyei gyűlésnek tagjai: a) a megyés püspök, ki egyszersmind az egyházmegyei gyűlésnek egyik elnöke; ezen elnökség akkor midőn a püspöki szék betöltve nincs, a káptalani helyünket illetvén: b) a székes káptalanok valóságos kano­­nokjai; c) a társas káptalanok egy-egy követe; d) a főesperesek és minden esperesi kerü­letből egy, s pedig a tényleg működő ales­­peres; e) a megye körében székhelyivel biró szer­zetes­rendek tartományi főnökei; f) a birtokos apátok és prépostok, ameny­­nyiben székhelyük a megye területén van; g) az esperesi kerület papsága által kerü­­­letenkint választott egy-egy papi követ. (93. §. a. pont); h) a püspöki theologiai intézetnek egy kül­dötte; i) az egyházmegye területén levő s az egy­házmegyei gyűlés hatósága alatt álló kath. jogakadémiák, fő-­s algymnasiumok, tanitóké­­pezdék és kath. reáliskoláknak az illető inté­zet tanárai által választott egy-egy követe; végre k) az esperes-kerületekben az egyházmegyei gyűlés által megállapítandó számban válasz­tandó világi képviselők. (60. és 93. §. b. pont.) 58. §. A választott papi s világi képviselők megbízatása (57. §. c. g. h. i. k.) három évre terjed. Ha választott tag időközben meghalna, vagy választh­atási képességét (107. §. és 108. §. a. pont) elvesztené, az egyházmegyei gyűlés új vá­lasztást rendel. A g. h. i. k. pontok alatt foglalt papi és világi képviselők az egyházmegyei gyű­lés által meghatározandó utazási s ellátási áta­lányban részesülnek az egyházmegyei pénz­tárból. 59. §. Az egyházmegyei gyűlés kebeléből választ még egy világi elnököt és szükséges számú egyházi és világi elnököt és szükséges számú egyházi és világi jegyzőket. Tanácskozá­saira s teendőinek kezelésére nézve szabály­szerű Ügyrendről gondoskodik. 60. §. Az egyházmegyei gyűlés állapítja meg s időnkint kiigazítja azon számot, mely szerint az egyes kerületekből az egyházmegyei gyűlésbe világi képviselők választatnak. (54. §. k. pont.) Ezen eljárásnál azonban a) az összes világi képviselők számának megállapítása akkér történik, hogy az egyház­megyei gyűlés ezen választott világi tagjainak száma mindenkor kétannyi legyen, mint az 57. §. a—h. pontjaiban elősorolt papi tagok száma; b) a világi képviselők száma a megyebeli esperesi kerületek között akkép osztatik fel, hogy ennek alapjául az esperes-kerületekben lakó kath. hivek lélekszám-aránya szolgáljon. (93. §. b. pont.) (Folytatás köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése márczius 31-én. Elnök: Somssich Pál. A m­últ ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Majláth István nagy Maros kérvényét mu­tatja be járásbíróság tárgyában. Vidats János Buzó János, Majerfy Sándor is Babi­ák Mátyás honvédeknek magán kérvé­nyeit és számos pesti polgárnak az alsó dunai híd kiépítése iránti kérvényeit mutatja be. Morove István Árvamegye közönségének­, Zsedényi Ede a 16. szepesi város kérvé­nyeit járóbiróság tárgyában. Széll Kálmán Vasmegye néptanító egyle­tének magán kérvényét — melyek mind a kér­­vénybizottsághoz utasittatnak. Németh Albert rövid indokolással beadja köv. határozati javaslatát: „A hűbéri viszo­nyoktól még fönn­maradt kiváltságos jogok, ne­vezetesen a kisebb királyi haszonvételek és úri jogok, n. m.: a korcsmáltatás és húsvágási jog, a halászat, vadászat, úgy­szintén a magánbirto­kosok tulajdonához tartozó hidak, révek és vá­sári jogczímen szedni szokott helypénzek és czé­­dula illetékek, melyek a szabad iparűzés és an­nak fejlesztésének gátul szolgálnak,eltörölendők lévén, utasíttatik a minisztérium hogy ezekre vonatkozó törv­­javaslatot a legközelebbi ülés­szak alatt a ház elé terjesszen; egyszersmind fel­­hatalmaztatik ezennel arra is, hogy a magán­tu­lajdonosok kárpótlására szükséges összeírásokat, becsléseket és kiszámításokat előlegesen foga­natba vétethesse, körülírt javaslattal egyetem­ben e képv.­ház elé terjeszthesse.“ Egyszersmind Justh József barátjának azon reményt fejezi ki, hogy daczára annak, misze­rint szóló zöld oculárét visel, sokkal tisztábban lát ez ügyben, mint Justh, ki oculárét nem visel. (Justh szemüvegére mutat. Derültség.) Ivánka Imre törvényjavaslatot nyújt be azon módosítványának szellemében, melyet az úrbéri örökváltság országos alapból adandó térítéséről szóló 1868. 23. t. cz.-hez beadott. Következik a napirend. A brassói kérvény fölött kelt vitának folytatása. Halász Boldizsár a kérvényi bizottság ta­pintatos eljárását magáévá teszi s csupán azt kéri, hogy az indokolás el ne maradjon. Zichy Nándor gr. a miniszter határozati javaslatát pártolja és elfogadja. Hodossiy József pártolja Mocsonyi­­S. in­dítványát. Pulszky Ágost pártolja a miniszter indít­ványát. Paul­er Tivadar ismételve kéri saját módo­­sítványának elfogadását. Papp Zs. a kérvénybizottság jelentését el­fogadja, de indokolás nélkül. Lázár Ádám e módositványt nyújtja be: „A brassói görög román egyházközségek közt felmerült kérvények a vallás és közoktatási ügyéinek az 1868. IX. t. sz. értelmében újabb beható megvizsgálás és elintézés végett átadat­nak.“ (Helyeslés.) Ürményi Miksa pártolja a bizottság je­lentését. Simonyi Ernő. A képviselő­háznak ellen­őrzési jogát én is úgy értelmezem, mint előttem szólott­­. képv. társam. A ház a törvény alkal­mazását magyarázta, mint annak törvényes ma­gyarázója. Ha azután azt látja, hogy a minisz­ter nemcsak a törvényt magyarázta félre, hanem azt szándékosan roszul hajtotta végre vagy­­ épen megszegte, akkor van helye azután a vád alá helyezésnek, de itt arról szó sincs. Az ellen­őrzést itt a ház abban gyakorolja, hogy meg­mondja hogy nézete szerint itt a miniszter úr nem úgy hajtotta végre a törvényt mint a­hogy a ház véleményezte. Mi a jelen kérdést illeti igen röviden és tisz­tán objectíve akarna a kérdéshez szólaln. Szóló nem fogadja el a kérvényi bizottság véleményét azért, mert abban az van hogy a miniszter e tárgyban véglegesen határozzon ; szóló nem is­meri el azon jogát a miniszternek, hogy végle­gesen határozhasson oly ügyben, hol vagyon, tulajdon van kérdésben ; itt nézete szerint lehe­tetlen mást kimondani, mint azt, hogy ebben csak a bíróság határoz. Lényegében elfogadja a miniszter nézetét, de szeretné azt világosabban kifejezni. Úgy van meggyőződve, hogy e kérdésnél vissza kell menni a status quora. Ez pedig nem lehet más, mint az, a­mely a törvény kihirdetésekor léte­zett. Ezt ajálja a háznak és a miniszternek figyelmébe. Zsedényi E. kéri az ügyet egyszerűn a minisztériumhoz utasítani. Papp József az iratokat egyszerűn, min­den indokolás nélkül kéri a minisztériumnak ki­adatni. Hodossy Imre hasonló nézetben van. Sze­rinte a ház a kérvények elintézésébe nem bo­csátkozhatni. Hoffmann Pál a kultusminiszter módosí­tása mellett van. Mocsonyi Sándor mint indítványozó új­ból ajálja a háznak elfogadás végett módosít­­ványát. Szavazásnál Mocsonyi indítványai elejtetnek. Következik P­a­u­­­e­r Tivadar cultusmi­­niszteré. Tissa K. nehogy praecedens jöjjön létre kénytelen kinyilvánítani, hogy miután a cultus­­miniszter a háznak még nem tagja, módosit­ványt nem adhat be. Egyébiránt valaki tegye magáévá s akkor lehet fölötte szavazni. Pulssky Ferencz magáévá teszi a mó­dositványt. A többség elfogadja. Harmadszor olvastatik és végleg megszavaz­­tatik a községi törvény. Köv­etkezik Simonyi Ernő indítványa. Sir/’OnV'H Ernő. T. ház ! midőn a t. ház figyelmét közlekedési eszközeink mi módom­ létre­hozására bátor vagyok fölhívni, teszem azt azon nagy fontosságnál fogva, melylyel ez ügy ha­zánk anyagi jövőjére bír. Megjegyzem mindenek előtt, hogy ezen indítványom semmi tekintetben nem foglal magában bizalmatlanságot a minisz­térium irányában, nem azért kívárnám én ország­­gyűlési küldöttség vagy bizottság által megha­­tároztatni a vasúti, úti és folyó szabályozási há­lózatot, mert nem bízom a miniszterben, hanem azért, mert tudom, hogy ezen kérdés megfejtése rendkívüli nehézségekkel van összekötve, mert tudom hogy ezen kérdés csak úgy oldható meg, ha a törvényhozás és kormány együttesen és egy értelemben járnak el ebben. Ezen nehézsé­geknek földerítésére sokkal alkalmasabbnak és sokkal inkább szabad kézzel bírónak tartok egy országos bizottságot, mint ha a miniszter maga fogna ebben eljárni.Különben hogy indítványom nem foglal a miniszter iránt bizalmatlansá­got, ez kitűnik magából az indítványból, midőn az első pontban azt mondja „egyetértőleg a közmunka és közlekedési minisztériummal,“ a második pontban pedig : „egyetértőleg a pénzügyminisztériummal,“ tehát egyetértőleg az illető miniszterekkel,kiknek szakmájukba vág a dolog kívánom hogy járjon el ezen bizottság melyet kiküldetni óhajtok. Hogy mily nagy fontossággal bírnak a köz­lekedési eszközök általában egy országnak anyagi jólétére, erről igen sokat lehetne mon­dani. Hanem engedje meg a t. ház, hogy épen a közel­múlt időből egy competens nyilatkozatra hivatkozzam. Midőn ugyanis a Franczia- és Po­roszország közti béke föltételei tudva lettek, és a­mint méltóztatik emlékezni, Francziaországra 5000 millió franknyi sarct vettetett ki, azon kí­vül roppant költségébe került Francziaországnak maga a háború is — akkor azon kérdés szellőz­tetett az egész világban, ha váljon Francziaor­­szág megbirja-e ezen rettenetes összeget. Meg fogja engedni a t. ház mindenesetre, meg fogják engedni azok, kik ismerik Angolországot, hogy ha valaki competens az ily tárgyban ítéletet mondani, nincsen a nyilvánosságnak a világon egy orgánuma sem, amely competensebb lenne ezen tekintetben ítéletet mondani mint az angol citynek lapja a „Times“. Igen tanulságos egy czikket ir ezen ügyre vonatkozólag a „Times“ és miután ez kapcsolatba van hozva a közlekedési eszközök fontosságával, m­éltóztassék megen­gedni , hogy magyar fordításban felolvassak abból egy kis kivonatot. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem csak azt, hogy a „Times“ kér­désül tűzte ki azt, hogy valljon képes-e Francziaország azon 5 milliárdnyi sarczot megfizetni és egyszersmind Francziaország álla­potát összeköttetésbe hozza az épen akkor az angol parlament alsó házánál tárgyalás alatt levő indiai budget kérdésével. A Times így szól: „Egy ország, mely bővelkedik jó utakban, ki­kötőkben, raktárakban, szóval mely közművek­ben gazdag, az átaljában gazdag országnak mondható, mert az valóságos nemzeti kincsek birtokában van. Ezek azon kincsek, melyeket mi lassú, de nem fukar beruházásokkal igyekszünk terem­teni India népe számára. Ezek azon kincsek, melyek Francziaországot gazdaggá teszik, és melyek képesítendik azt azon óriási teher elvi­selésére, mely most reá nehezedett. Miért van az, hogy India daczára mesés hír­nevének egyike a világ legszegényebb országai­nak.“ Méltóztassék t. hát „India“ helyett „Ma­gyarországot“ tenni és a kérdés az utóbbira is rá illik — „mert nincsenek közutai, kikötői, ha­józható folyói, öntöző csatornái, mert nem bir oly beruházásokkal, melyek által termékeny földje s gazdag bányái művelését s kiaknázását kifejleszteni képes volna. Miért gazdag Fran­cziaország ? Mert egymást követő kormányai nemzedékek óta épen ezen nemzeti közkincsek gyarapítására fordították fő gondjukat. Jó köz­lekedés s könnyen szállítási eszközökkel, ter­mékeny földdel, megtakarított készlettel és szor­galmas néppel biró ország, kell hogy gazdag ország legyen. Tekintsük a mi saját gyarmatainkat, melyek termékeny földdel, jó éghajlattal s mindazon kellékekkel bírnak, melyek az ígéret földjét kép­zik ; mi az a mit törvényhozásaik folyvást szem előtt tartanak ? mi az a mire Ausztrália és Uj-Leeland népe évenként uj meg uj pénzössze­geket megszavaz a közadóból, nem más, mint ugyanazon közmüvek létrehozása, ugyanazon közlekedési eszközök létesítése, melyeknek Francziaország tettleg birtokában van s melyek azt gazdaggá teszik.“ íme t. ház! A legnagyobb, legiparosabb és legelőhaladottabb nemzetnek főközlönye ily nagy fontosságot tulajdonít a közlekedési eszközök­nek. Nem lehet kétségbe vonni, mondom, hogy ha valaki, akkor ezen közlöny illetékes arról beszélni, hogy mi képezi a nemzetnek közvagyo­nát ; ha tehát ez ily nagy fontossággal bírónak mondja a közlekedési eszközöket, úgy hiszem, a képv.­háznak komoly megfontolását érdemli az, hogy mi módon hozassanak azok létre? T. hát! A mi közlekedési eszközeink előállí­tása 3 különböző ágazatra oszlik: a vasutak, a közutak építése és a folyók szabályozása, illető­­eg a csatornák építése. A­mi az utolsókat, a folyók és csatornákat illeti,kétséget sem szenved hogy a folyók és csa­tornák mint közlekedési eszközök legolcsóbbak, a vízen való szállítás sokkal olcsóbb lévén, mint bármely más módon történő szállítás. Tehát azon ország, mely hosszabb hajókázható folyók­kal bir, az kétség kívül előnynyel bir a felett, mely kevesebb ily folyókkal bir. Bennünket a természet e tekintetben annyira megáldott, hogy mi hosszabb kiterjedésű hajóz­ható és hajózhatóvá tehető folyóval bírunk,mint Európának bármely más országa, nemcsak a terület arányában, hanem absolute véve, kivéve Oroszországot, mert Oroszországban több van, de sem Francziaország, sem Németország nem bír annyi hajózható folyóval, mint a­mennyivel bír és bírhatna Magyarország, ha folyót szabá­lyozva lennének. Ki fogja kétségbe venni, hogy a Duna Magyarországnak azon útja, a­mely egyedül képes azt a világvásárokkal úgy össze­kötni, hogy más világvásár és világpiaczokkal a versenyt kiállhatja ? Már most, hogy ezen Duna mi módon szabályoztassék, az igen nagy fontosságú kérdés. Nem értem én azon szabá­lyozást a­mi évenként a közlekedési miniszter úr budgetjében előfordul, hogy egyik másik zá­tony eltisztíttatik, és a­mely szabályozás egyes helyi bajokon segíteni igyekszik, hanem értem azon szabályozást, a­mely lehetségessé teendi a Dunának közlekedését és biztosítaná a tenger­rel egész éven át. Ha a Duna kellőképen és ily módon szabályoztatik, akkor lehetséges lesz az, hogy a Feketenger hajói egész Pestre jöjje­nek és akkor Pest tengeri kikötő és világváros lesz. Igen természetes, hogy a Dunának ily mó­doni szabályozása igen nagy költségbe kerül, az tehát nem olyan kérdés, melyet bővebb meg­vizsgálás, bővebb megfontolás nélkül lehetne a törvényhozás tanácskozása elé hozni. Erre néz­ve szakértők meghallgatása és az ügynek tanul­mányozása volna szükséges, úgy hiszem, ez igen arra való kérdés volna, hogy egy ily or­szágos szakbizottság által minden tekintetben megvizsgáltassék. A­mi többi folyóink szabályozását illeti, két­séget nem szenved az, hogy hová már annyi milliót költött az ország, részint a közvagyon­ból, részint az ott lakó birtokosok vagyonából, a Tisza szabályozásának befejezése okvetlenül szükséges. Szükséges más folyóink szabályozása is, mint ez kitűnt azon vitából, a­mely akkor tá­madt, midőn ezen folyók részletes szabályozásá­ról, vagy ezen folyók körüli csekély munka tel­jesítéséről volt e házban szó. A­mi a csatornákat illeti, hogy szabályozása ezeknek, mint szállítási eszközüknek, nagy fon­tossággal bír, azt kétségbe nem fogja vonni senki, a­ki megfontolja azt, hogy egy ily csa­torna sokszor mint vizi­­t igen tetemesen meg­rövidíti az utat és felette nyereséges szállítási eszköz ott is, hol különben tengelyen akár vas­úton, akár más uton kellene a szállítást esz­közölni. Nagy fontossággal bírnak nálunk az öntö­zési csatornák is, de ezen öntözési csatornák még eddig elegendőképen tanulmányozva és egyátalában méltányolva nem voltak. A­ki lát­ni akarja, mily nagy fontossággal bírnak ezek, és mennyire nevelik az országnak közvagyonát, nézze meg Olaszországban, különösen Lombar­diában, nézze meg Spanyolországban a csatorna­rendszert, mely által Spanyolország legtermé­­ketlenebb vidékei is, a legvirágzóbb és legszebb terekké alakíttattak át. Magyarországban, hol annyiszor szenvedi az ország kisebb nagyobb részében a szárazság által, ily öntözési csator­nák megméh­­etlen kincsek fognának lenni. Én te­hát azt hiszem, ami illeti úgy a folyók szabályozását, mint a csatornák hajózhatóvá tételét és az öntözési csatornák létrehozatalát, semmi sem volna szükségesebb, mint egy általá­nos enquête-bizottság, mely megállapítaná azon rendet, melyben ezen folyók tisztán és egyedül or­szágos szempontból lennének szabályozandók. Ha nagy fontossággal bírnak a folyók, két­ségkívül nagy fontossággal bírnak a vasutak is. A vasutakra nézve tudjuk mindnyájan, hogy az utolsó évben nagy haladást tettünk. Sokkal több vasutunk részint készen, nagyobb részben épülőben, mintsem remény sem lehetett volna, hogy ily rövid idő múlva létre fognak jönni. De te­hát, ezen vasutak létrejövetelére nézve mi volt az eljárás? — Először is 1867-ben a miniszté­rium a képviselőháznak egy vasut-hálózati ter­vet terjesztett elő, s ezen terv elfogadás végett közöltetett a törvényhatóságokkal is, ezek meg­tették rá észrevételeiket, de azután a terv terv maradt és mind a törvényhatóságoknál, mind a minisztériumnál elveszett, többé előtérbe sem jött és csak annak indokolásául szolgált, hogy akkor azon kölcsön fölvételére fölhatalmazást nyerjen a minisztérium a háztól, melyet azon év elején Párisban felvett. Akkor azon terv volt, hogy ezen kölcsönből vasutaink legszükségesebb része ki fog építtetni. A kölcsön megköttetett és az összegek körülbelül fele folyóvá tétetett, de mire a pénz megjött, a terv megváltozott. A kor­mány azt mondta, hogy még­sem jó, ha mi saját pénzünkön építünk vasutat, adjuk ki ezen vas­utakat kamatbiztosítás mellett, akkor idegen pénzen fogjuk építeni vasutainkat. Nem akarom most vitatni melyik a két terv közt a jobbik, de ha már tetemes perczentre fölvétetett a pénz sok­kal jobb lett volna rögtön beruházni, mint 2-3 évig a kamatot fizetni, és az összeget csekély kamatok mellett más bankokban b­evertetni és így az országra nagy, talán elviselhetetlen ter­heket róni. Ha lett volna a törvényhozásnak némi meg­állapítása, ez fogott volna történni. De a tör­vényhozás bizonyos megállapítást Inában sür­getett a kormánytól. Vasutaink nagy része vagy épülőfélben van, vagy már meg van szavazva, azonban ámbár vasutaink hálózata igen terje­delmes mint kiegészítettnek nem tekinthető. Alig van vasút mely az országból kivezet. Építettünk vasutakat magunk magunknak és igyekeztünk reá, hogy mindenkinek jusson vasút, (Derültség.) hanem ezen vasutak sehova sem vezetnek ; nemzetgazdasági szempontból pedig ezért csak akkor érünk, hogy ha ezen vasutakat, országos szempontból egészítjük ki, hogy ha ezen vas­­utaknak összeköttetését a külfölddel biztosítjuk. Már most, midőn ezen összeköttetések biztosítá­sáról van szó, igen nagy kérdés az, hogy p. o. Törökországgal hol történjék az összeköttetés váljon Kikindától Pancsováig menjen-e, váljon menjen-e e vonat, talán Pestről Belgrádig, vagy Budáról Belgrádig, vagy legyen egy összeköt­tetés Eszéken és Bródon át. Ezek mind oly kérdések, a­melyeknek igen nagy megfontolása és bővebb tanulmányo­zása szükséges. Továbbá kellne nekünk az ösz­­szeköttetés az Adriával, kell-e az összeköttetés Szalonikivel mert ezen kérdések a keleti kereske­delemre, a Suezi csatornával való összeköttetésre, az Indiából érkezett és érkezendő árukra és azok szállítására a legnagyobb fontossággal bírnak. Kérdés, hogy Oláhországgal hol, mely ponton tör­ténjék ezen összeköttetés. Vannak vasutaink, melyek Oláhország határszéléhez vezetnek; de hogy Oláhországnak mely pontjával kössük össze azokat, arra nézve még nem vagyunk tisztában, arra nézve sem, h­ogy Moldvaországgal kell-e összeköttetés, és hol kell az ? valljon a kolosvári, m.-vásárhelyi vonal helyes-e vagy a szathmár-szigeti vonal, kapcsolatba hozatva a Kassa-oderbergi vonallal, hogy az mintegy pa­­ralell vonalat képezzen a Kárpátok hosszában. Hogy ez létesíthető-e és miképen, mindezeknek megvizsgálása volna az enquête bizottság teen­dője. Itt a galicziai összeköttetésre nézve tervben van három vonal. Az első már törvényileg bizto­sítva is van. A másodikra vonatkozólag a 1. ja­vaslat épen előttünk fekszik, a harmadik a képv.­ház határozata által is némileg el van fo­gadva. Uraim, ha nekünk lett volna előre meg­állapított tervünk, bizonyosan nem fogtunk vol­na a galicziai összeköttetés czéljá­ból 3 vonalat építeni, mert Galicziával 3 összeköttetés nem szükséges. Hogy építettünk volna vasutat Prze­­myslre vagy Tarnowra, megengedem, de nézetem szerint ezen útnak ki kellett volna mennie Eper­­jesről-Duklára más részről pedig Premiszlre és Ta­.­owra. Akkor leitt volna a vasút fontossággal stratégiai szempontból is, mert akárhonnan jött volna az ellenség, lehetett volna a központosí­tást eszközölni akár Premiszlen akár Tarnon és még a Kárpátok túlsó oldalán védhette volna magát a véderő, holott ha most megveretik, Premiszlen vissza kell mennie az ország szívébe a­hol a vasutak összepontosulnak és meg sem állhat odáig. Ezek azon vasutak, melyeket kü­lönösen stratégiai szempontból sürgetnünk kell. Itt pedig mindent inkább tartottunk szem előtt, mint a stratégiai szempontot, mert elhatározá­sunk e szempontból a legroszabb volt. Itt van a fiumei vasút. Reánk nézve fontos ezen vasút, mert bennünket egyenes összekötte­tésbe hoz a tengerrel. De akár legyen oly nagy jövője ezen vasútnak, mint némelyek hiszik, akár nem, mint mások gondolják, az minden­esetre áll, hogy ez a nemzetnek egyik kedvencz vasútja volt, és évek óta sürgettetik annak létre­hozatala, régóta kívánja a nemzet azt hogy Magyarország fővárosa Fiuméval egyenes össze­köttetésbe jizassék. Most tehát ezen vasút mun­kában van. De mi módon? Először Budáról Zákányig a déli vasúttársaság vasútvonalán megyünk, Zákányból Zágrábig a magyar állam­­vasuton, Zágrábból Károlyvárig ismét a déli vasúttársaság vasútján, és innen Fiuméig ismét az államvasúton. Tehát a 4 darab két külön társaság tulajdonát képezi. Négy ily darab ké­pezi összeköttetésünket Pestről Fiuméig. Vagy adtuk volna az egészet egy társaságnak, vagy építettük volna mi az egészet magunk, hanem hogy ily módon, különösen mikor az egyik tár­saságnak versenyvonalai is vannak, megfelel­hessünk a forgalom szükségleteinek, azt részem­ről kétlem. Így vagyunk a Dunának Sziriával való összeköttetésében is, mely Mohácstól Pra­­gerhofig megy. Mohácstól Pécsig a Duna gőz­hajótársaság, Pécstől Barcsig egy másik, Barcs­tól Pragerhofig ismét egy harmadik társaság vonalán megyünk. Ezen társaságokra a kor­mánynak több kevesebb ellenőrzési hatalma van, hanem megvallom, hogy tapasztalásból beszélve inkább mondhatom, hogy kevesebb mint több. Lehetetlen pedig hogy a vasúti rend­szer nemzetgazdászatilag felhasználtassék úgy, mint kellene, ha annak működése és használata nem egészen az állam ellenőrzése alatt áll. (Vége követk.) Czorove István közlekedési miniszter fele­letében kiemeli, hogy ez indítványnak egy ne­vezetes részére a kőutakra nézve a ház már a budget tárgyalásnál határozott. Egyébiránt e javaslat kivitelének fő akadálya a vízi közleke­dési eszközöknél van. Figyelmezteti az indítvá­nyozót arra, mily roppant nehézséggel jár csu­pán egy folyam költségvetésének elkészítése is. Elismeri, hogy szóló a vasúti rendszer meg­állapítására vonatkozólag sok érdekeset mon­dott de ezek a kormány előtt sem ismeretlenek. A mostani vasúthálózat tekintetében nálunk kö­vetett eljárás iránt a képviselő úr úgy nyilatko­zott, hogy mintegy csak a magunk tűzhelye szá­mára építünk és nem gondoskodunk az interna­­tionális összeköttetéssel. Ez is mutatja, hogy nincs annak értelme, hogy a törvényhozás maga állapítsa meg a vasúti rendszert,mert a végpontok megállapítása nem egyedül tőlünk függ, hanem azon idegen hatalmaktól is, kik a csatlakozási pontot adják. De az ő állítása különben sem áll, mert számos csatlakozás a külföldi pályák­kal már megvan, mások iránt pedig­ a diploma­­tiai alkudozás foly. A határozati javaslat elfoga­dását ellenzi. Simonyi Ernő. A miniszter a hat­ javasla­tot nem tartja elfogadhatónak, mert ez iránt a ház már tavaly utasította a minisztériumot. Igaz, de szóló épen azért tette indítványát mert a mi­nisztérium azon határozatnak eleget nem tett. Utalt továbbá a miniszter a munkálat nehézsé­geire. Igen de ha nem fogunk hozzá, a hosszú idő még hosszabbra nyúlik. A fő okot, miért kí­vánja szóló hat. javaslatának elfogadását, eddig elhallgatta, és ez az, hogy egyszer már vége legyen azon visszaéléseknek és azon akár ala­pos, akár alaptalan gyanúsításoknak, melyek MAGYAR ÚJSÁG 1871. APRIL 1.

Next