Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1871-06-02 / 125. szám

125-ik szám. Péntek, 1871. junius 2. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-hivatal: Lipót-ntcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre ...................10 „ — „ N egyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . I „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSAG“ kiadó- hivatalához (Pesten, Lipótutcza 11. sz.) intézendők. Törökországi kirek szerint két hadsereg- nyomul Khivába és pedig Tekujajlun és Khaba- lán át, bogy Khivát herati és turkomanniai szö­vetségeseitől elvágja. A khedive Konstantinápolyba való utazása kétségessé lett. A porta túlzó követeléseiben. Combinált angol-osztrák diplomatiai közbenjá­rás van készülőben. A porta újból tüntetőleg fegyverkezik. Hohenwart, Schiiffle és Habietinek osztrák miniszterek állítólag nagy rendjeleket kapnak. Megérdemlik! Az átalakulás. Az előfizetést legczélszerííbben pos- ta utalvány nyal eszközölhetni. Adakozás. Marosvásárhelyről Erdélyi Lajos ur a Buda­vára bevételénél 1849. május 21-én elesett hon­védek emlékszobrára szerkesztőségünkhöz 3 fo­rintot küldött. Pest, junius 1. Párisban megkezdték a romok elhordását. A holttesteket eltakarítják s hogy e munka mi­nél tovább tartson, már megtétettek az előkészü­letek, bogy a folkelők tömegenként agyonlövet- tesseuek. A halálra ítéltek közt az első Roehe- fort. Ha a párisi vörös párt terrorismust gyako­rolt, úgy most azok, kik azt elnyomták, szintén terronsmussal járnak el. Ez a fehér párt terroris- musa. Már Thierst azzal vádolják, hogy minden áron mérsékeltséget akar tanúsítani. A vörösök terrorismusától megborzadt a világ, vájjon mit fog mondani a most következőkre. Észak-Ame- rika is győzött, de nem öletett. Ezt köztársasági kormány nem teheti. A szabad közlekedés Párissal csütörtökig, legkésőbb péntekig helyre lesz állítva. Paris egyideig még katonai törvénykezés alatt marad. — Uj lapok megjelenése az ostromállapottal járó feltételekhez van kötve. A franczia külügyminiszter tegnapelőtt egy köriratban adta tudtára a többi hatalmaknak a forradalom elnyomását, s egyúttal azt igyekszik bebizonyítani, liogya párisi felkelők csakugyan Sfjfib^p’éfizugyfmniszte'r az olasz kormáuybau azt inditványozá, hogy Tliiersuek köszönet sza­vaztassák, mert a párisi mozgalom elnyomásával az európai államoknak tett szolgálatot. Miután a brüsseli igazság és külügyminisz­ter a kormány eljárását Viktor Hugóra nézve igazolták ésakiutasitásokranézve minden egyes esetben szoros elöleges vizsgálatot igéitek, a kamara többsége elveti Duf'uisseaux indokolt napirendjét, mely szerint a kamara sajnálátát fejezte ki Victor Hugo kiutasittatása felett. Jules Favre kijelenté, hogy Francziaország- ban nincsenek már német hadifoglyok, s hogy a franczia kormány kész a név s a csapattest kijelölése után az elveszetteket nyomoztatni. A belga lapok Francois Hugónak egy leve­lét közük, melyből kitűnik, hogy a tüntetés Hugo Victor háza előtt komolyabb jelentőségű volt, mint eleinte gondolták. Másfél órai idő alatt három támadás intéztetett a ház ellen. Be akartak mászni a házba, kövekkel dobálták az ablakokat és fenyegető kiáltásokat hallattak. Az „Ind ep end.“ habár határozottan ro- szalta Hugo felszólalását, a kiutasítás ellenében mégis pártját fogja, azt mondva, hogy egy oly országban mint Belgium, a szabad vélemény nyilvánítását nem lehet megtagadni vagy meg­büntetni, habár az a közvélemény ellenére nyi­latkoznék is. S nagyon különösnek találja, hogy azok az emberek, kik a szomszédországban tör­ténteket elitélik, maguk is hasonló dolgokat visznek végbe. Az angol lapok közül a „Times“ az első, mely tiltakozik a tömeges kivégzések ellen. — Londonban a Hydeparkbau legközelebb mun­kás meeting fog tartatni, mely az angol mene­dék jog mellett fog felszólalni, s a sommás ki­végzéseket roszalni fogja. S vájjon hány kormány fogja emberiségi szempontból e példát követni! Beust az osztrák kormány nevében szintén köszönetét mondott Thiersnek azon nagy szol­gálatért, melyet a versaillesi kormány a com­mune elnyomásával a rend s az egész európai társadalomnak tett. Az olasz király egészségi állapota miatt le akar mondani az uralkodásról. Egyelőre azon­ban Rómába megy s hosszabb Ideig a Quirinal- ban szándékozik időzni A mint Flórenczböl jelentik, csakugyan va­ló, miszerint az olasz kormány elhatározta hogy a Francziaország- felé eső határt jobban meg­erősíti, mivel fél hogy egy későbbi franczia re- actionárius kormány a pápai hatalom vissza­állítására és a franczia hadi dicsőség helyre- ütésére háborút kezd majd Olaszország ellen. Manteuffel és Werder tábornokok követve Moltke példáját, nem fogadták el a császár ál­tal nekik ajánlott jelentékeny adományokat. Bismark adományul kapja az egy millió tallérra becsült Schwarzenberg uradalmat, melyet a lauenburgi országos képviselet a császár, mint lauenburgi herczeg számára kijelölt. Mint hír­lik Bismark a lauenburgi herczegséget Porosz- országgal való egyesítése után „Laueuburg her- czege“ czimmel nyerendi. Spanyolországban a carlisták s köztársasá­gi., 'gyeslilésc folytán kelteit mozgalom mind­inkább . agyobb mérvet ölt, melynek az aczélja, hogy a köztársaság Don Carlos elnöksége alatt megalapittassék. A kormányok, hogy hogy nem, azt nem feszegetjük: most Európaszerte oly nagy hatalomra vergődtek az országok és nemzetek ellenében, miszerint nagy­részben övék az országgyűlési többsé­gek akarata s hatalma, mindazon korlá­tokon belül, melyeket a népek s nemze­tek békeszeretete, türelme, alázatossága és áldozatképessége elbír. És e hatalom­nál fogva kisebb-nagyobb mérvben majd mindenik kormány újabb meg újabb alkot­mány-reformokat emel törvénynyé, azaz kísérleteket tesz, melyek czélja tulajdon- kép nem más mint ugyancsak e hatalom biztosítása, megerősítése s mindinkább kiterjesztése. A centralisatió elve tehát, ez idő sze­rint győzött a decentralisatió elve felett Magyarországon is. És a magyar kor- , mány minden erejével hozzá lát az expe- rimentatiókhoz, illetőleg: hatalma meg­örökítéséhez s kiterjesztéséhez a polgári tűzhely és szentély belsejéig. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat törvénynyé emelte­tett s most már életbe kell azt léptetni ha lehet önmaguk a megyék által t. i. a me­gyék feladatává tétetett hogy ön jogkö­reiket nyirbálják meg, ön magukat rend­szabályozzák meg teljesen s igy adják r . uü van: lehető leend-e ez? Magyarországon ugyanis, köztudomás szerint, nagymérvű önálló hatósági éle­tet éltek volt 48 előtt a megyék, mely életjogot a 48-ki törvények a kiváltságos osztály köréből a haza összes polgársá­gára volt kiterjesztendő. Ez azonban nem úgy történt. Nem létesült a 48-iki törvényhozás kivánata, törekvése, hanem az ország most ismét uj meg uj kísérleteknek vitetik elébe. Elsőben is a kinevezés, a közbizalom elve semmisittetett meg. Magyarországon, megyei tisztviselő- séget ezelőtt csakis a közbizalom, a jó hír­név, tevékenység, hazafiui áldozatkészség utján lehetett nyerni, mit akkori tisztvise­lők többre becsültek az anyagi díjazásnál; s átalában az egész nemzet többre becsülte a választás utján nyert hivatalt a kormány utján nyert kineveztetésnél, melyhez épen nem szükségeltettek az említett erélyek. És a megye oly erélyesen védte az ő em­bereit, védte az ő jogkörét a kormányzat ellenében, miszerint ennek egyes intézke­dései még az egyes tisztviselőkre vagy polgárokra vonatkozólag is kizárólag a megye hatósága után hajtattak végre sőt nem egyszer, midőn t. i. a jól értesült me­gye ellenében a nem jól értesült központi hatalom téves intézkedéseket küldött: azok szép tisztelettel félretétettek. A választás keretén belől természete­sen történt visszaélés, mint történik bár­mely rendszer keretén belől s történni fog még inkább a kinevezés körében. A rend­szer maga azonban t. i. a választás elve nem volt hibás, nem volt elvetendő. Sőt egyik legjobb iskola volt az arra, bogy a köztisztviselőket átalában a „jó hazafiság1, hírének elérésére ösztönözze. Az átalakulás által ezen ösztön be leend szüntetve. Legfőbb erény az enge­delmesség s feltétlen hűség leend s a me­gyei hatósági élet mozgalmai felülről fog­nak intézteim s vezettetni. így történik aztán, hogy most már nem akkor s nem azon ügyben tartanak gyűlést amikor s amire nézve szükséges­nek látják, hanem összehivatnak felsőbb rendelet folytán körülbelül ily forma körlevelek által: „A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 : XLIí. t. ez. végrehajtása tárgyában az összes m. kir. minisztérium nevében f. é. május hava 15-én 12,183 sz. alatt kelt belügyminisz­teri leirattal felhivatott a megye közönsége, hogy a jelzett törvény 91-ik §-ábau tüzetesen körvo- nalozott tervezet kidolgozásával megbízandó küldöttség kirendelése czéljából köz­gyűlést. tartson, egyúttal ezen közgyűlés határ­idejéül f. é. junius hava 15-ik napját tűzi, meg­bízván főispán ur ő méltóságát a közgyűlés­nek ezen napra leendő egybeliivására.“ „Ezen felsőbb rendelet folytán hiva­talosan közhírré teszem, hogy a közgyűlés f. é. junius 15-én, délelőtti 10 órakor fog megtartat­ni, és a midőn erről a bizottmányi tagokat érte­síteni, és tisztelettel meghívni szerencsém van, azon biztos reményt táplálom: miszerint áthatva az átalakulás e nagy müvének fontossá­gától, annak valósítását a közgyülésbeni megje­lenése és a tanácskozmáuybaui közreműködése által elősegítendő“ stb. stb. Az „átalakulás nagy müve“ tehát egy küldöttségre bizatik, mely tervet dolgoz ki a) a törvényhatóságnak (igy hívják a megyét) választó kerületekre s járásokra osztásáról; b) a kerületek alakításról; c) a tisztikar, a segéd-kezelő és szolga- személyzet létszámáról, hatásköréről, a fizetések mennyiségéről stb. stb. szóval oly dolgokról melyekhez ezelőtt a tör- vénybozótestiilet is a legnagyobb kímé­lettel nyúlt volna. A küldöttség munkálata felett igaz hogy határozhat, de természetesen csak a legcsekélyebb jelentőségű dolgokban egy újabb közgyűlés, mert hiszen a kor­mányzás folyamát csak nem akaszthatja meg egy-egy megye. A megye önállása pedig mai kormánypárti fogalmak szerint nem fér össze a miniszteri felelősség el­vével, mely feltétlen engedelmességet igényel s végre is a kormány és pedig az csakis azon esetben fogja jóváhagyni a munkálatot, ha az az ő nézeteinek a cen­tralisatió elveinek megfelel. így vagyunk, igy haladunk ahirhedt átalakulás terén, amennyiben t. i. az a kormánytól függ. Már hogy mit monda­nak reá majd önmaguk a tulajdonképeni megyék? Mikép fogják felvagdalni a megyék némely életereit a küldöttségek ? És mit szólnak ehez ismét a megyei gyűlések? Ezt most rém feszegethetjük. Annyi bizonyos hogy feszült figye­lemmel nézi s várja ezen átalakulás moz­galmait mindenki, akit Magyarország bel - szervezetének sorsa s jövője érdekel. A kormány hatalmát nem korlátolja senki. Nem korlátolhatják az egyéni né­zetek ; de még a leghatalmasb ellenérvek sem. Hanem mégis van ami korlátol­hatja. Ez a gyakorlati lehetetlenség. És pe­dig ez, mikép a köztörvényhatóságok rendezési folyamának eddigi zűrzavarai­ból láthatjuk, ez teljes kitűnő nagymérv­ben meg van. Az átalakulás eddigi folyama egy chaos, melyet nem fognak rendszerbe önthetni az általa vezetett megyei gyűlé­sek és küldöttségek. Nem látja-e ezt még most sem a kor­mány ? Vagy, ha netalán már belátta volna: nem tartja-e még elég idejekorán- nak az experimentátiók félbeszakítását? Irányi Dániel határozati javaslata a tornászat és fegyvergyakorlat tárgyában. Tekintve, hogy különösen a rövidebb szol­gálati idő mellett, a leendő katonák és honvé­deknek már ifjúkorukban, — valamint a sor- hadi s illetőleg honvédszolgálatra még vagy már nem köteles, azonban az országnak külel- lenség általi megtámadtatása esetén, a népföl­kelésben részt venni hivatott illetőleg kívánó honpolgároknak is a tornászat és fegyverforga­tásban gyakorlása kívánatos: Utasítsa a képviselöház a kormányt, hogy törvényjavaslatokat terjeszszen elő: 1- ször. A tornászainak az elemi és polgári iskolákba való mielőbb behozatala ; 2- szor. A középiskolákat látogató ifjaknak a tornászat s egyszersmind fegyver- s hadi gya­korlatában való kötelezett oktatása; s végre 3- szor. Onkénytes nemzetöri csapatoknak felállithatása iránt. Pesten, máj. 10-én 1871. Az indítvány kifejtése. Bármily kedvező véleménynyel legyen is va­laki a közös hadsereg és honvédség harczi ké­pességéről, lehetetlen el nem ismerni először azt hogy azok ereje csak növekednék, ha az egyik vagy másikban szolgálni hivatott ifjú már némi előkészülettel lépne be; másodszor: hogy jöhet eset, a hol, ha még oly jó és nagy lenne is a rendes haderő, az mégis a sorain kivül álló pol­gárok támogatására is szorulhat. Elismerte ezt maga az 18G8-ki törvény akkor, mikor egyfelől a tornászatot, tekintettel a katonai gyakorla­tokra, az iskolába behozatni rendelte, másrészt a népfölkelés lehető igénybevételét föltételezte. S ha a tornászat az iskolákba részint már behozatott, részint annak további fejlesztése munkába vétetett: a fejlesztésnek nem csak gyorsítása, de a középiskolai ifjúságot illetőleg, fegyvergyakor­latokkal is kiegészítése kívánatos. A népfölkelésben részt venni hivatott polgá- gároknak leképezéséről ellenben tleddig semmi gondoskodás nem történt, holott arra várni, hogy majd akár a sorhad akár a honvédségben nyert kiképeztetés folytán az egész fegyver­fogható népség fölkelés esetén jó szolgálatot tehessen, az előrelátás kötelességével alig volna megegyeztethetö. Ez okok bírtak a fentebb olvasható indít­ványra, s miután azt hiszem, hogy azok a ma­gok egyszerűségében is elég meggyőző erővel bírnak, szükségtelennek tartom akár tovább fejtegetni azokat, akár újakkal megtoldani. A helyett inkább a kivitel lehetőségét akarom ne­hány szóval bebizonyítani, s egyúttal anuak módjára nézve is előadni igénytelen nézeteimet azért, hogy egyrészt a kételkedőket a terv lehe­tőségéről felvilágosítsam, másrészt megnyug­tassam azokat, a kik akár költséges volta miatt akár a belnyugalomtekintetéböl aggodalommal, viseltetnének az indítvány ellen. A mi a tornászainak az elemi és középisko­lákba való behozatalát, helyesebben : nagyobb mértékben elterjesztését illeti, minthogy a fela­dat, a mint tudom, a közoktatási ministeriumot is foglalkoztatja s anuak megoldásán szakbi­zottság fáradozik: tartózkodom arról ezúttal bővebben szólani. Csupán annyit jegyzek meg, hogy az iskolatanitóknaktornaképcztetése végett az egy-két helyütt már létező torna-egyletek segélyezésén s más hasonlók alakítására adandó lendületen kivül, ott a hol igy egyletek vagy nem alakulnának vagy elegendő biztosítékot nyújtani képesek nem volnának, maga az állam emeltessen mielőbb tornacsarnokokat, a melyek­ben a nyári szünidő alatt a környékbeli tanitók a testgyakorlásban oktatást nyervén, azt azután a maguk vezette iskolákban taníthassák. A középiskolákban azonban nem elég, hogy csak a tornászat tanittassék. Az ezeket járó if­jak már a fegyverrel való bánást s hadi gyakor­latokat is kell hogy megismerjék, a kisebbek fapuskát, a nagyobbak igazi bár könnyű tűzi fegyvert használván. Ez igy van mintegy tiz év óta Olaszországban, igy különösen, pedig rég­óta Svajczban a hol; még a tüzéri szolgálatot is megtanulják a középiskolások, lévén nekik kis ágyujok, melyet magok húznak. Az ily gyakorlatok mig egyrészt kellemes szórakozást szereznek a tanuló ifjúságnak s a testet cdzik, másrészt a legjobb előiskola azok számára, a kik majd védkötelezettségöket le- róvni, s talán tiszti rangot viselni hivatvák a rendes és honvédseregben. A költség, mely a fegyverek beszerzése, fenn­tartása és őrzése által az államra háromolnék, bőven megtérülne a haderő nagyobb harczké- pessége által. Egyébiránt a vagyonosabb ifjakat bizonyos fegyverkoptatási és tanitási dijra is lehetne szorítani, annyival inkább mert az is­kolában ily módon nyert képzettség őket a tiszti rangok könnyebb elnyerhetésében is elősegítené, legyen az a sorhad vagy a honvédségnél. Áttérve már az iskolai ifjúság körén kivül eső részére a férfi népességnek, ez három osz­tályba sorozható. Az elsőbe esnek azon ifjak, a kik, noha testi kifejlődéseknél fogva szükség esetén fegy­verviselésre már alkalmasok, mint a 17—18 évesektől a 20 évesig valók, s a kik az ország­nak külellenség általi megtámadtatása esetére annak védelmére sietni hazafiui kötelességük­nek ismernék, mindamellett a katonai dolgok­nak még semmi legkisebb ismeretével sem bír­nak, kivéve azon keveseket, akik a középisko­lákat járják s a fenntebbi terv szerint azokban már fegyvergyakorlásban is résztvettek. A második osztályba tartoznának azok, a kik a 32-ik évet már meghaladván, sem a sor­had, sem a honvédséghez többé nem tartoznak, s igy az országot pusztító háború esetén amaz első osztálybeli ifjakkal együtt, mint népfelke­lés akarnának önkényt a haza és saját tűzhe­lyük védelmére szolgálni. Ezek az igaz, idővel — vagyis mikor majd az általános védkötele- zettség folytán senki sem lesz többé a ki vagy a sorhad vagy a honvédségben nem szolgált, — mind vagy csaknem mind fegyver viselt em­berek lesznek ugyan, de most még a legkeve­sebben dicsekedhetnek ily képességgel. Már pedig ha nem is a csatarendben való ütközés rendeltetése a felkelő népnek, az nem szenved kétséget, hogy a fegyverforgatásbani jártasság nagy előnyére van annak is. S maga a volt katona is jó ha szolgálati évein túl is gya­korolja magát előbbi mesterségében. Végre a harmadik osztályba jönnének azon férfiak, a kik vagy a sorhad vagy a honvédség kötelékében állanak ugyan, de zászló alatt, tett­leges szolgálatban nincsenek. Ilyenek a szabad- ságosok és a honvédek az év legnagyobb részé­ben, kivéve a tettleges állományban levőket. Ezek mind nem cselekszenek, véleményem sze­rint, fölösleges dolgot még magokra nézve sem, ha hadimesterségöket el nem hanyagolják, a nem-katona önkénytesekre pedig nagy haszon származik abból, ha katona-viselt emberek tár­saságában képezhetik magukat. Annálfogva nemcsak a 20 évesnél ifjabb s a 32 évesnél idősebbeknek, hanem az imént emlí­tett katonák és honvédeknek is részvéte a fegy­vergyakorlatokban kívánatosnak látszik nekem. Mindazonáltal ha ezeknek részvétele ellen — ámbár nem gondolom, hogy lehessen — katonai fegyelem szempontjából tétetnék alapos kifogás, ezeket ki is lehetne hagyni. S ezek lennének azon elemek, melyekből az önkénytes nemzetőri csapatok alakulnának. Ezen magyarázat előrebocsátása után le­gyen szabad pontonként adni elő azon föltétele­ket és szabályokat, melyek alatt az ily csapa­tok alakulását megengedni s illetőleg előmozdí­tani lehetne és kellene, figyelemmel úgy a taka­rékosság mint a belbátorság és rend igényeire. a) Onkénytes nemzetőri csapatok egyelőre csak sz. k. és rendezett tanácsú városok vala­mint oly községekben alakíthatók szabadon, melyeknek népessége a 3000 lelket megha­ladja. b) A belépés minden feddhetlen életű hon polgárnak 17 évestől 60 éves koráig szabad, azonban legalább egy évi tartamra terjed. Azok a kik akár a sorliad akár a honvéd­séghez tartoznak, azon időre mikor tettleges szolgálatban nincsenek, szintén beléphetnek az önkénytes nemzetőrségbe. c) Az önkénytes nemzetőr maga látja el ma­gát fegyverrel, — mely közönséges vadászpuska is lehet — azonban a kormány gondoskodni fog, hogy a 40 évesig való férfiak, kik katonai puskát s egyéb fegyvert venni akarnak, ilyet a kiállítási áron, s ha biztosítékot nyújtanak, leg­feljebb tiz évi részletekben leendő fizetés köte­lessége mellett az államtól vehessenek, az állam csupán a lőszert adván ingyen a ezéllövéshez. A magokat a gyakorlatokon különösen ki­tüntetett önkénytesek, ha az államtól vettek fegyvert, ennek árát vagy egészen, vagy csak részben visszakapják. d) Az önkénytes nemzetőrök szokott polgári öltözetüket tarthatják meg a gyakorlatok alatt is, de ha egyenruhát akarnak viselni, az 1848. nemzetőri ruhát, úgyszintén ha zászlót kívánnak használni, a magyar nemzeti zászlót tartoznak használni. e) Gyalogságon kivül lovas és tüzér s egyéb műszaki csapatok is alakxdhatnak, megannyiau mindennel saját költségükön tartozván ellátni magukat, úgy azonban, hogy valamint a pus­kát, úgy egyéb hadi eszközöket is részletfize­tésre a kellő biztosíték mellett az államtól kap­hassanak. f) Az önkénytes nemzetőrség maga választja tisztjeit, azokat azonban megerősítés végett az illető hatóságnak bejelenteni köteles, a pa­rancsnokok hasonló czélból a belügyminisz­ternek lévén felterjesztendök a törvényhatósá­gok által. g) Az önkénytes nemzetőrök vasár- és ün­nepnapokon tartanak gyakorlatokat saját köz­ségük határában. Ugyanazon törvényhatóság- beli több város vagy községben alakult csapa­toknak gyakorlatokra való összejövetele csak az illető törvényhatóságok — több törvényható­ságokhoz tartozó csapatoknak összejövetele pe­dig csak a belügyminiszter engedelmével eshe- tik meg. h) Onkénytes nemzetőröket akár cgyenkint akár csapatonkint akaratuk ellenére semmiféle szolgálatra kötelezni nem lehet, azonban azok akik az államtól vettek fegyvert, háború esetén, ha magok szolgálatot tenni nem akarnak, a fegyvert ideiglenes használatra ingyen áten­gedni tartoznak az államnak. i) Az önkénytes nemzetőrség a polgári ha­tóság s illetőleg a belügyminiszter felügyelete alatt áll. Irányi Dániel, s. k. „Löblich.“ Csókolni való egy miniszter az a Tóth Vil­mos : midőn kardját gróf Ráday védelmére vil­logtatja, könyökével Szlávyt löki oldalba. Tehát a királyi biztos által felterjesztett iro­mányok tanúbizonysága szerint Lobi testvérek ellen 15 vád és ezek közt olyan is van emelve, melyben nem egyszerű lopásról hanem a királyi biztos hatáskörébe eső nagyobb dolgokról van szó. Ezen irományok tanúbizonysága szerint a Löbl-féle postán 8 sikkasztás és ezek közt egy olyan is történt, mely 997 frt „elrablásban állt“ , de az azok megvizsgálására használt „rendes közegek“ Löbl-ékkel semmire sem men­tek, hanem itt is az eredményhez rendkívüli közeg, a királyi biztos buzgósága és ügyessége szükséges és mindezt az ország színe előtt a belügyér mondja el. Ugyancsak „rendes közegek“ lehettek Szlávy miniszter e közegei! Nem a helytartótanácstól hozta őket magával át a felelős kormány kere­tébe ? Valóban „Löblich“ póstatisztek Löbl- ék felett! Be kár, hogy Tóth Vilmos mindezt akkor nem mondta el az országházban, mikor Szlávy a póstai állapotok mellett tört lánd­zsát ! De egy kérdést teszek annak a csókolni való Tóth Vilmosnak, amely kérdésnek ő, ha horderejét jól megfontolja, gr. Ráday hatáskö­rének kiszélesbitésére, sőt működésének meg- hosszabitására nem kevés hasznát vehetné. Hallotta-e valaha akár Tóth Vilmos ur, akár más valaki az országban, hogy akár a kincstárnál, akár a közalapítványoknál, lopás­ról vádolt hivatalnok ellen eszközlendö vizsgá­latra kiküldött „rendes közeg“, a vizsgálat által kiderítendő volt ténykörülmények elsimí­tása miatt valaha megfenyittetett volna, pél­dául oly esetben, hol egy későbbi, ugyanazon ügyben egy másik kiküldött által teljesített vizsgálatból az elsimítás vétke világosan kide­rült? Avagy hallotta-e valaki, hogy az olyan elsimító „rendes közeg“ vizsgálat alá került volna olyan esetben, hol az elsimított lopás ké­sőbb csakugyan megfenyitést vont maga után? Én a helytartótanács vagy a császári közegek ide­jéből ilyesmit soha nem hallottam, de bogy a kultusminiszteriumnáJ az ilyen simitó „rendes közeg“ ellen emelt vádak agyonhallgattattak, azt tapasztalatból tudom, s anélkül hogy vala­ha ellenmondás vagy czáfolatra találtam volna azok ellen miket nyilvános lapokban, concrét ese­tek felsorolásával már többször elbeszéltem. Mit gondol Tóth Vilmos ur, nem jó volna-e azon megfizethetetlen Ügyességű és buzgóságu gróf Rádaynak mostani hatáskörét, mely a pós- taközegek hatáskörébe már is oly jótékonyan átjátszik, a kincstári és közalapitványi vagyon esetleges sikkasztói és ezek tetteinek elsimitóira is kiterjeszteni ?

Next

/
Thumbnails
Contents