Magyar Ujság, 1871. augusztus (5. évfolyam, 174-199. szám)

1871-08-01 / 174. szám

174-ik szám. V. évfolyam. Kedd, 1871. augusztus 1. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. U,e intézendő a lap szellemi részé! illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli danaszok és a hirdetmények. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház hoz hordva: Egész évre .... 20 frt — kr. Félévre . ... . . 10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél W kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Adakozások. A „munkás mozgalom“ czimén elfo­gott egyének nyomorban sínylődő csa­ládjai javára: Áthozatal ....................................182 frt 40 kr. A Vidats gyár-munkásai Hajdú János gyűjtő ivén . . . 44 „ 20 „ Zürichből: Legányi...........................2 frankot. M észöly............................1 dtto...........................1 V iski.................................1 Himmelsteiu.... 1 Herepei ..... 2 Lázár E....................... 1 S zentkirályi.... 1 Főösszeg 226 írt 60 kr és 10 frank. n 11 » 11 11 ii ii ii ii ii ii ii ii Pest, julius 31. Francziaországban a politika napi tárgyát még mindig a miniszter válság képezi. Favre- uak a minisztériumból való kilépése bevégzett tény s a külügyminisztérium teendőit most még csakis azon reményben vezeti, hogy' lemondását Thiers el fogja fogadni. A hadsereg újjá szervezése tárgyában ki­küldött bizottság az általa elfogadott - terv főel­veit már megállapította s ezt nem sokára a nem­zetgyűlés elé terjesztendő mely ügyben Chasse- lonp-Laubat marquis választatott előadónak. Tbiers felhatalmazásának meghosszabbítása iránt a nemzetgyűlésben még a héten indítványt szándékoznak tenni. Az „Ünio“ jelentése szerint a jobboldali képviselők egyik klubbja Tbiers fehatalmazásának meghosszabbítására vonat­kozó indítványt elveté. A toursi kormány-bizottságnak az előlépte­tésre vonatkozólag hozott határozatainak meg­vizsgálására kiküldött bizottság előadóul Tro- chut választó. Az uj kölcsönkötvények még nem adattak ki és valószínűleg csak a jövő hóban fognak ki­adatni. Az angol alsóházbau az ellenzék által indít­ványozni szándékolt bizalmatlansági szavazat­ról még semmit sem lehet hallani s valószinüleg egészen el fog maradni. A lord mayor legközelebb fényes lakomát adott, mely alkalommal a házigazda fölköszön- té a diplomatiai testületet; Broglie herczeg kö­szönetét mondott az angol nemzetnek a franczia iránt tanúsított rokonszenveért, mely tartósabb szövetséget létesít a két nép között mint a dip­lomata minden tanácskozásai. — Az amerikai követ azt mondá : A washingtoni szerződés Anglia és Amerika között tartóssá teeudi a ba­rátságot. Gladstone eonstatálja, hogy Anglia az egész világgal békében él és felvirágzását is óhajtja s a franczia-angol barátságos viszony­ban változás nem fog történni. A pápa betegsége néhány nap előtt komoly fordulatot vett, de nem sokára ismét kedvezőbb lett. A Vatikánban külömben már előkészülete­ket tesznek a pápaválasztásra s két jelölt van: Castelli és Patrizi biboruokok. A spanyol cortes utolsó ülésében Zorilla kor­mányelnök előadta programmját, mely abban összpontosul: az alkotmány és a törvényeknek pontos megtartása, az alkotmányban megjelölt jogok „vallásos“ tiszteletben tartása, a köz­rendnek minden áron való föntartása, mire nézve a kormány törekedni fog az egyház és az állam közt megállapítani a szükséges össz­hangot, anélkül azonban hogy fölhagyna az alkotmányozó kortesgyülés által már megkez- | dett reformokkal. A kormány a jövő ülésszak­ban az egyensúly elvére alapított költségvetést fog előterjeszteni, törekedni fog megerősíteni azon barátságos viszonyokat, melyek Spanyol- országot minden néphez, különösen Portugál­hoz és az amerikai spanyol eredetű államok­hoz kötik. A cortes összeüiése nem október, hanem szep­tember 1-jére van kitűzve. — Az „Impartial“ tagadja, hogy a pénzügyminiszter az államadós­ság kamatainak fizetését be akarná szüntetni, de azt is koholmánynak mondja, mintha a had­sereg költségvetésében tett megtakarítások 72 milliót tennének. — Legközelebb a progressis- ták nagy értekezletet tartanak. — Az államkölt­ségvetés járadékadó és fizetés levonások nélkül fog megállapittatni. Az olaszországi félhivatalos sajtó, mint Fló- reuczből távirják, figyelmezteti a franczia ál­lamférfiakat, hogy a Lengyelország melletti buzgó óhajtások, melyek a franczia kamrákban minden évben ismétlődtek, a lengyeleknek sem­mit sem használtak, ellenben annál többet ártot tak a franczia viszonylatoknak Oroszország irányában ; nem lenne tehát tanácsos, Olaszor­szággal szemben hasonló üdvös óhajtásokat nyilvánítani a Vatican érdekében, mint a nem- zetgyüiés jul. 22-iki ülésében történt. Buenos-Ayresből írják, hogy ott a sárgaláza legrettentöbb alakban lépett fel, s ezerivei ejti el az embereket, és borzasztóbban, rettenetesebben öl, mint a cholera vagy pestis. Két és fél hó alatt 12,000 ember balt meg e városban, pedig a la­kosság száma, minthogy menekült a városból, a ki csak menekülhetett, 200,000 leiekről 40 ezerre apadt le. Negyvenezer lakosból 12 ezer balt meg, tehát több mint minden negyedik em­ber azok közöl kik nem távoztak, vagy nem távozhattak el a városból. Egy ily halálozásnak még csak hallatára is velőkig borzad az ember. A brünui tornaünnepély minden zavargás nél­kül ment végbe. A bevonulásban az egyesült torna- és tűzoltókon s a dal- és más egyleteken kívül mintegy 10,000 ember vett részt. Ausztria Montenegrónak 100,000 ftot készül előlegezni útépítésre Rijikáig. Az ügynek politi­kai jelentősége van. A porosz sajtó a kötelező polgári házasság behozatalát sürgeti. A szabadelvűk erélyesen lépnek föl a Németországbau[elterjedt klerikális mozgalom ellenében. Gasteinban a porosz s osztrák fejedelmek aug. 10-én fognak találkozni. Az elsö'j oldala mellett Bismarck s az utóbbi mellett Beust lesz jelen a találkozásnál. Albániában a forradalom kitört s az alba- niak a fegyvert nem akarják letenni mindaddig, mig régi jogaik nem biztosíttatnak. A tö­rök hajóhad egy része az albániai partokra csa­patokat szállít. A horvát kérdés. II.. Mit kívánnak a horvátok ? Előbbi czikkemben mondám, nem is­merem apróra a nemzeti párt programm­ját, s azért ahhoz nem is szólhatok; any- nyit azonban a legtöbb jelölt nyilatkozata, úgyszintén a nemzeti párti lapokból tu­dunk, hogy az 1868-ki unió törvény revi- sióját kívánják. Lesz talán, aki ezen kívánat ellen azt fogja felhozni, hogy az alig bárom év előtt kötött alkut nem lehet most már megvál­toztatni, különben meglehet a legköze­lebbi (zágrábi) országgyűlés majd három esztendő múlva újra változtatást fog kí­vánni, a mi alaptörvényeknél, melyek azonfelül nemzetközi szerződés természe­tével bírnak, nem járja. Ámde nem kutatva, mennyire képvi­selte a múlt borvát-szlavon országgyűlés a borvát-szlavon nemzetet, mennyire nem, miután a mostani nemzeti képviselet a 08-ki egyezmény nyel megelégedve nincs, nem jobb-e annak átnézésébe megegyezni, mint a revisió megtagadása által a test­vérnépet még inkább felingerelni, s talán arra indítani, hogy ha többségben lesz a zágrábi országgyűlésen a nemzeti párt, a pesti közös országgyűlésre követeket ne küldjön, s ha kisebbségben találna lenni, — ami nem valószínű — visszavonuljon és csonka parlamentté törpitse az országgyű­lést ? Azon aggodalom, mely szerint egy uj országgyűlés ismét revisiót sürgethet­ne, egy az, nem igen alapos, mert a mos­tani többség csakugyan a nemzet többsé­gét látszik képviselni, más meg egy má­sodik s talán egy harmadik revisio is bi­zonyosan kisebb baj, mint déli szomszé­daink rósz akarata, különösen ha bizonyos eshetőségekre gondolunk. Eli tehát a revisiót elvileg nem ellen­zem. Csak az a kérdés, micsoda módosítá­sokat fognak indítványozni a horvátok. Ha pl. azt fogják kívánni, — mint a hogy egyesek valóban teszik, — bogy a belszükségeikre való költség ne közösen, illetőleg a kötésben állapíttassák meg s a közös kincstárból — amelybe minden jö­vedelem foly — szolgáltassák ki nekik, hanem megfordítva, az ország összes jö­vedelme a horvát pénztárba folyjon s a közös szükségre megkivántató ösz- szeg abból küldessék Budára, a többi pedig, akármennyi legyen is, a társor­szág rendelkezésére álljon : én részemről ebben szívesen megnyugszom. A horvá­tok lássák,ha úgy jobban boldogulnak-e, s ha nem inkább kárukra válik-e ezen módozat. Mi úgy is azt tartjuk, s a szá­mok nekünk adnak igazat, hogy a mos­tani egyezség mellett Magyarország töb­bet ad a testvér nemzetnek mint a meny­nyit kap tőle; ha ők máskép vélekednek vagy ha mindamellett hogy tudják hogy anyagilag roszabbul járnak, csupán az önkormányzat elvénél fogva magok akar­ják jövedelmüket kezelni, ugyan mi ellen­vetést tehetnénk ez ellen mi, a kik vala­mint eddig nem nyerekedtíink rajtok, ezután sem akarunk nyerekedni ? S ha az autonómia elvéből folyó egyéb kivánata lenne még Horvátország­nak, én azokra is reá állanék, föltéve hogy a Szt. István birodalmához való tartozását elismerné, s elvállalt köteles­ségeit biven és őszinte jó indulattal tel­ * S jesíteni ígérné. Mit bánjuk mi a formát, ha csak a lényeg meglesz. Ha csalód­nánk, ámbár nagyobb baj úgy sem érhet­ne, mint a milyen most létez, t. i. szö­vetségeseink ellenséges indulata: akkor is lesz idő gondoskodni a netaláni veszély elhárításáról. Hogy a revisio megejtése után is, bármennyire tágítsa egyébiránt Horvátország autonómiáját, lesznek elé- giiletlenek, azt megengedjük, tudva hogy vannak a kik egy önálló délsláv király­ság eszméjét ápolják kebelükben. De a fődolog az, bogy a többséget, mely most még úgy hiszem a Magyarország­gal való frigyet óhajtja , magunknak megnyerjük , mi ha elvégre nem sikerül­ne is, legalább megmutattuk lesz, hogy nem rajtunk múlt az egyetértés helyre­állítása. Eu tehát — hogy befejezésül pár szó­ba foglaljam nézeteimet — a revisiót el­vileg nem ellenzem, elvárva bogy a teendő módosítások iránt a horvátok nyi­latkozzanak, s fentartva magamnak, hogy azokhoz tüzetesen akkor szóljak. Csak arra kérem horvát atyánkfiáit, ne tegyék sem a 68-ki egyezmény netaláni tökélet­lensége, sem a ministerium hibáiért ma­gát a magyar nemzetet felelőssé, hanem legyenek meggyőződve, hogy Magyar- ország Horváth-Slavonország szabadságát korlátolni nem akarja, s anyagi felvirá­goztatását is őszintén óhajtja. Engedjék csillapulni sziveikben az ingerültséget, s terjesszék elő kivánataikat higgadt fővel és a kölcsönös érdeket szem előtt tartva. Viszálkodásunk valamint a múltban, úgy a jelenben is sem ő nekik, sem nekünk nem válnék javunkra: abból csak egy harmadik húzna — bár ez is mulékouy — hasznot. Irányi Dániel. — A napokban egy római távirat azt je­lenté, hogy 13 magyar püspök a csalatkozhat- lansági dogmát elismerő. Most egy újabb táv­irat csak 12 főpapot említ s egyszersmind tu­datja, hogy a püspökségek a következők: az egri, beszterczebányai, kassai, pécsi, szatmári, szombathelyi, zenggi, veszprémi, győri, lugosi s n.-váradi. A távirat csak a dogmának elismerését je­lenti, nem pedig kihirdetését. Hogy a magyar püspökök mint ilyenek mit ismernek el, ez az ö dolguk; de másként áll a dolog, ha azt amit el­ismernek, ki is hirdetik, még pedig a törvény rendelete szerint, a fejedelem jóváhagyá sa nél­kül. Ez esetben törvénysértést követnek el s ha a kormány ilyenkor nem lép föl azonnal teljes szigorral mint a törvény őre, kötelességmulasz­tást követ. Méltó kíváncsisággal lehet tehát nézni, hogy Panier vallás- és közoktatásügyi miniszter mit fog e főpapokkal szemben tenni, ha a csalat- kozliatlansági dogmának általuk tett elismeré­sét a hirdetés is fogná követni. A fehérvári püspök irányában taunsitott el­járásával tehetetlenségét oly annyira bebizo- nyitá, hogy ezután bármily biztatgatásokat te­gyen is, azoknak hitelt adui senki sem fog. Távol vagyunk attól, mintha a csalatkoz- hatlansági dogmának valami nagy fontosságot akarnánk tulajdonítani. Nem; mert az egész annyira túl van a józan ész által való számba-' vehetőségen, miszerint arról nem is érdemes szólni. Ha a katholikus papoknak s általában a katholikus hivekuek tetszik az ily dolgokat hin­ni, tegyék. Itt csak arról vau szó, hogy a tör­vény által mit szabad s nem szabad kihirdetni, miután pedig e tekintetben a törvényes forma nem tartatott meg, tehát törvénysértés követte- tett el, ily esetben pedig egy alkotmányosnak nevezett országban főpap s más hiinös közt nem szabad különbséget tenni, mert ha a kormány ezt tenni elmulasztja, tekintélyét veszti el. A jobboldali „Reform“ ez esetről szólva, na­gyon találóan jegyzi meg, hogy „a kormánynak (értsd a magyar kormányt), csakis fenyegető ereje van, de nincs cselekvő hatalma“. Mi ezt már régóta mondjuk s örülünk, hogy a „Reform“ legalább is egy pontban észrevette. Majd észreveszi a többit is. — Pest városa és a. pénzügyminisztérium közt hosszabb ideje tárgyalások folynak a magyar kincstár tulajdonát képező uj-pesti ki­kötő sziget alsó részének^oly ezélból leendő át­engedése iránt, hogy a vízvezetéki állomás oda építtethessék. A városi közgyűlésnek e tárgy­ban m. é. deez. 14-én kelt utolsó felterjesztésére a pénzügyminisztérium ismét elutasitólag vála­szol. Miudazáltal hajlandónak nyilatkozik az újpesti szigetet vízvezetéki czélokra későbben megállapítandó feltételek mellett átengedni; azonban ezen kérdés szorosan Összefüggvén a főváros emelése érdekében tervezett s kivitel alatt álló alakításokkal, ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldöntését köti ki, és erre vonatkozólag értesíti Pestváros közönségét hogy a főváros czélszerü berendezésének akadá­lyául szolgáló Újépület, Valero kaszárnya, hajó- hivatali, szekerészeti anyagszertár, a szinte kö­zös hadügyi czéloknak szolgáló úgynevezett lüporterület és rajta levő tüzérségi raktárak el­távolítása iránt megindított tárgyalások annyi­ban sikeresnek mutatkoznak, mennyiben a ka­tonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város részére átbocsájtaui, ha a részére szüksé­ges építkezések az általa alkalmasakul kijelelt helyeken viszont eszközöltetnek, és az ezenfelül szükséges területek a város által rendelkezésére bocsáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges 1-ör hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék, s e tekin­tetben nem kívántatik egyéb a várostól, mint hogy kívánatra az arra szükséges terület kisajá­títását a kincstár terhére eszközölje a végre, hogy ezen területen, a városnak az eddigi ka­szárnya iránti tulajdoni igényeit semmiben nem érintve, különálló kaszárnya építtessék. E te­kintetben tehát a várostól legkisebb áldozat sem követeltetik. 2-or Hogy a város a felállit- tatni tervezett lovaskaszárnya helyiségéül az Omnibusz társulattól megvett telket a vételáron átengedje, s a szükséges, mintegy 12,000 □ öl terület megnyerése ezéljából a hiányzó terület kisajátítását a kincstár költségén eszközöltesse. 3-or Hogy a tüzérségi anyagszerraktár és tüzér gyakorló helyiség számára a puskaportérért a tábori kórházzal összefüggésben a lófuttatásj Milyen democraták vagyunk mi ? Fürdői prédikáczió JÓKAI MÓRTÓL. — Az „Üstököséből. — Tisztelt közönség! Azaz hogy: bocsánat! Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, Nagyságos, Méltóságos, Föméltóságu és Kegyel­mes, — Tiszteletes, Tisztelendő, Nagytiszteíetü és Fötisztelendő, Érdemes és Nagyérdemű, Mélytudományu és Széptehetségü, Reménytel­jes, Bájos és Szellemdüs, uraim, íuhölgyeim és kisasszonyaim! Ha valakinek a czimét kifelejtettem volna, méltóztassék ez iránt utólagos kárpótlást kö­vetelni. Az eiörebocsátott megszólításból is sejt­heti mindenki, hogy milyen democraták va­gyunk mi? Pedig még nem mondtam el mind. Mert ná­lunk még a napszámosnak is van czime. Német­ben, fraueziábau, angolban az „ihr,“ a „vous,“ a „you“ csak a megszólítás; de a „kend“ az már titulus. A titulus dolga nálunk valódi tanulmány, mert itt nem tűri minden ember, bogy „excel- lenza“-nak titulálják, mint Olaszországban; hanem megkívánja azt a czimét, a mi épen őt megilleti. Nagy méltóságú úr nálunk a miniszter, ha egyúttal belső titkos tanácsos is, ha nem az, akkor kegyelmes úr. Nagyságos a báró, méltó­ságos a gróf; hanem ez csak Magyarországra nézve; Erdélyben megfordítva áll az illeték: ott méltóságos a báró, nagyságos a gróf; anuál- fogva ugyan vigyázzon, a ki egy teremben erdélyi és magyarországi grófokkal és bárókkal jön össze, hogy bele ne zavarodjék a czinie- tcsbe; mert ez hiba lesz. Azonkívül nagyságos urak a királyi táblai ülnökök k U1 ö n-k ülőn, hanem mikor e gy U11 ülnek, akkor csak „tekintetes királyi tábla.“ Nagyságosok és főtisztelendök az uralkodó egyházi főméltóságok, csak főtisztelendök a más felekezetbeliek, nagytiszteletüek az espe­resek, tisztelendök a plébánosok, tiszteletesek a lelkészek és káplányok; a tanító, az csak rektram. Ha egy méltóságos asszony egy tekintetes úrhoz megy nőül, mind a kettő nagyságosnak kivatik. Tens ur a diplomatizált ember, egész a vá­rosi hivatalnokig; még az esküdt is tens ur; de már a szolgabiró tekintetes. Jelesebb hybri- dumot nem csinált a tekintetes czimmel senki, mint Bihar megye vidám emlékezetben levő egykori főispánja, kinek egyszer fáklyás zenét adtak, a mire ő megköszönő szónoklatot akar­ván tartani, e szókra nyitá ajkait: tekintetes urak! hanem a mint meglátta az ablakából azt a sok szűrös embert maga előtt, egyet változ­tatott a czimen s azt mondá: „tekintetes e m- berek!“ Nemes ur, a kinek armalisa van, és az prae- dicatumot is visel; a mi ősi leszármazását jelezi, például Ludasy Gans Mór. Egyszerűen nemzetes ur az alsóbb gazda­tiszt, kisvárosi mérnök, pusztabiró és írnok. Vitézlö ur a jubiláns katona. Nagy uramnak hivatnak a borbélyok, ga­bonakereskedők, talpas kereskedők. Ifjú urnák czimeztetik pedig a fűszeres és röfos szatócs, a ki aztán megüszUihet, mégis mindig iQu ur marad. Kegyelmed a falusi bíró, kend, a mi azon alul van. Ezekhez az újabb kor még néhány czélszerü titulust csatolt. Tisztelt polgártárs! Nagyérdemű hazafi! Érdemdús lapszerkesztő! Tehetségteljes irótár- sunk! Nagymiveltségü urbölgy! Lelkes hon­leány ! S mindezeknek helyes használatára ugyan ügyelni kell, mert akár a kisebb, akár a na­gyobb czimét alkalmazza az ember illetékte­lenül, a megtisztelt haragját vonja magára ok­vetlenül. Látjuk bizony, hogy miniszterek és liétsze- mélynökök lemondanak hivatalaikról; de meg­tartják a nagyméltóságu és méltóságos czimét. De megjárta ezzel a czimekben való váloga­tással egy Bach-korszakbeli hivatalnok, kit Bezirkskommissaer létére a panaszos ember egyre nagyságolt. „Én nem vagyok nagyságos, csak tekintetes.“ — „Már kérem szépen, mondá rá az együgyü paraszt, erre mifelénk csak azokat szoktuk tekintetes urnák hini, a kiket m egbecsüIlink.“ De még szebben járt egyike a Schmerling- korszakbeli Magyarország kanczellárjainak, kit a folyamodó polgártárs egyre cancellista urnák czimezgetett. No no atyafi, monda ő excellen- tiája, én cancel 1 á r vagyok, nem cancel lista. — No hiszen még erre is rásegítheti a jó Isten! fohászkodék kegyesen a paraszt. — S úgy látszik, hogy a jó Isten meghallgatta a kíván­ságát. A sáros vármegyei táblabiró is szabadkozott a méltóságos czim ellen, a mivel az instans paraszt illetgette, mondván: mit ér a titulus vitulus nélkül ? — Mire a hízelgő paraszt azt mondá: „meg van te b e n n e d uram mind a kettő!“ S a czimretartás megvan a legalsó ré­tegekig. Mikor Talpas János uramnak elkészíti a jegyző a bizonyítványát, nagy nehezteléssel mond neki: „De már hát semmit sem tesz a nevem elébe?“ „Ugyan mit tehetnék oda?“ „Hát legalább azt tenné oda, hogy „néhai.“ Egy erdélyi méltóságos urnák még az ösz- szes rendelkezésünkre álló titulusok sem voltak kielégítők ; ő raugbeli társait úgy czimezte, hogy „íny lord“. Egyszer aztán csaknem botba ütközött e czimmel; egy falusi uraság, a kit mylordnak czimezett, ráförmedt: „mért bi az ur engem buldogénak?“ — ü persze, vala­hány buldoggot látott, azt mind mylordnak hittak, s azontúl semmi mylordot nem ismert. De hát mikor még a szellem bajnokainál is kitörnek ezek a czim utáni epekedések. Nem rég azt indítványozták a magyar lapok, hogy Liszt Ferenczet ki kell nevezni „z e u e g r ó f- u a k.“ Akkor aztán az analógia kedvéért egy festőt meg kell tenni „pemzli-bárónak s egy irót „lndtollberezegnek.“ S miért ne, ha jó ötleteiért megtehette Bala­ton Füred a maga tréfavirtuózát nemzetbáró­jának? A képviselöbázbau az a szokás, hogy ott mindenki per tu van — a buffetben. Némelykor eszébe is jön az embernek Széchenyi István adomája, kinek a barátságával nagyon dicse­kedett egy pesti bankár: „mi egészen f r é r e et cochon vagyunk egymással!“ — „Oh igen,mondá erre Széchényién vagyok a frére, ő meg a c o c h o n.“ Hanem benn a teremben nem járja a per tu barátság, ott „Piuczehely képvi­selője“ felel „Nagybarom képviselőjének“ per tisztelt előttem szóló ur, ha mingyárt testvérek volnának is, s ha megint a Cassinoban jönnek össze, már nem tuduak semmit a tegezésről. Ezért újabb időben ez a czimezés lett felkapva az országgyűlésen, hogy ifjú, öreg, mind b á- tyamuak hívja egymást. Eleinte furcsa, hanem aztán megszokja az ember. Külön­ben az alföldön régen szokásban van s pótolja az „uram“ czimét. Az „ur“ czimezést a jezsui­ták hozták be Magyarországra; az „ur“ és az „uram“ között nagy különbség van; mit meg­magyarázott Aranyi profeszor a kis diáknak, kit előfogott az utczán, hogy mit visz? „Bort viszek Aszályi urnák.“ — „Mondjadfiam Aszályi uramnak, mert csak neked urad az és senki­nek.“ Ezért az erdélyi krónakairók együtt is használják mind a két ezimet, ahol nagyon meg akarnak valakit tisztelni: „ur uram.“ Ä képvi­selők czimei tehát a következők : Tea buflét- ben, tisztelt előttem szóló a Lázban, bátyám a klubban, tisztelt honatyám, ha valami kollektára kell aláirni. Ha pedig a miniszterelnökhöz biják ebédre, a meghívón nagyságos ur a czime De hát mi jogon vagy te nagyságos ur! formed rám a szomszé­dom, a ki ezt a ezimet látja. „Vaunak rá igé­nyeim. Először is most választottak meg tisz­teletbeli zsidónak.“ — Elég volt neki; nem kivánta a többi indokokat. Nemes faj vagyunk, valljuk meg az igazat. Democraták vagyunk csak nálunknál magasab­bakkal szemközt: arról pedig ki tehet, ka min­den emberre nézve van még egy másik ember, a kivel szemközt aristocrata legyen. Már mint nemzet büszkék vagyunk. A minő mellékneveket a tótnak, a németnek, az oláhnak adunk, az minden egyéb, csak nem hizelkedés. 1848 márczius 15-éu mondtaTisza Kálmánnak a házmestere azt a nevezetes észrevételt, hogy „beute bab’ ich zum ersteumabl gehört Német ohne hunczut.“ Ez persze régen volt, s azóta a vélemények gyakran változtak; a nóta is azt mondja, hogy süvegelje meg a magyart mind a német, mind az oláh mind a tót! Egy jó öreg táblabiráuak volt az a szavajárása hajdan, hogy „szolgáljon bennünket a német!“ Ugyanazt 49-beu a haditörvényszék elitélte s aztán mint maga mondá, bét esztendeig úgy szolgálta a német, hogy még az ajtaját is az csukta be utána, azóta nem kivánja többé ezt a tisztességet. Az „óhnép“ maga is nagy aristocrata, a hol magánál kisebbet talál. Az egész telkes gazda mesalliancenak tekinti, ha leánya fertálytelkes­hez megy térhez; a debreczeni civis polgár nem vegyül össze a kékbeli emberrel; világszerte tudva van, mily áthághatlan sorompó létezik a tanyás gazda és a gányó között, mily magas lény a pógár a pugris emberhez hasonlítva, mily megvetett embervakarcs a duhaj a redem- tus szeme előtt. A botbüntetés eltörlése feletti vitában egy hatalmas szövetségese jelentkezett a méltsás fel- sőháznak: ezek a csikós- és gulyásgazdák vol­tak ; a kik lehetetlennek tárták megélhetni eb­ben az országban, ha nekik a bojtárjaikat nem szabad többé megcsapatni.

Next

/
Thumbnails
Contents