Magyar Ujság, 1871. augusztus (5. évfolyam, 174-199. szám)
1871-08-01 / 174. szám
174-ik szám. V. évfolyam. Kedd, 1871. augusztus 1. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. A,e intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre .... 20 frt — kr. Félévre . ... . . 10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 8 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. n 11 » 11 11 ii ii Adakozások. A „munkás mozgalom“ czimén elfogott egyének nyomorban sínylődő családjai javára: Áthozatal....................................182 frt 40 kr. A Vidats gyár munkásai Hajdú János gyűjtő ivén . . . 44 „ 20 „ Zürichből: Legányi...........................2 frankot. Mészöly............................1 ctto...........................1 Viski.................................1 Himmelstein.... 1 Herepes ..... 2 Lázár ........................ 1 Szentkirályi.... 1 Főösszeg 226 írt 60 kr és 10 frank. ii ii ii ii ii ii Pest, julius 31. Francziaországban a politika napi tárgyát még mindig a miniszter válság képezi. Favrenak a minisztériumból való kilépése bevégzett tény s a külügyminisztérium teendőit most még csakis azon reményben vezeti, hogy lemondását Thiers el fogja fogadni. A hadsereg újjászervezése tárgyában kiküldött bizottság az általa elfogadott terv főelveit már megállapította s ezt nem sokára a nemzetgyűlés elé terjesztendő mely ügyben Chasselon-Laubat marquis választatott előadónak. Thiers felhatalmazásának meghosszabbítása iránt a nemzetgyűlésben még a héten indítványt szándékoznak tenni. Az „Unio“ jelentése szerint a jobboldali képviselők egyik klubbja Thiers fehatalmazásának meghosszabbítására vonatkozó indítványt elveté. A toursi kormánybizottságnak az előléptetésre vonatkozólag hozott határozatainak megvizsgálására kiküldött bizottság előadóul Trochut választó. Az új kölcsönkötvények még nem adattak ki és valószínűleg csak a jövő hóban fognak kiadatni. Az angol alsóházban az ellenzék által indítványozni szándékolt bizalmatlansági szavazatról még semmit sem lehet hallani s valószinüleg egészen el fog maradni. A lord mayor legközelebb fényes lakomát adott, mely alkalommal a házigazda fölköszönte a diplomatiai testületet. Broglie herczeg köszönetet mondott az angol nemzetnek a franczia iránt tanúsított rokonszenvéért, mely tartósabb szövetséget létesít a két nép között mint a diplomata minden tanácskozásai. Az amerikai követ azt mondá : A washingtoni szerződés Anglia és Amerika között tartóssá teendi a barátságot. Gladstone constatálja, hogy Anglia az egész világgal békében él és felvirágzását is óhajtja s a franczia-angol barátságos viszonyban változás nem fog történni. A pápa betegsége néhány nap előtt komoly fordulatot vett, de nem sokára ismét kedvezőbb lett. A Vatikánban különben már előkészületeket tesznek a pápaválasztásra s két jelölt van: Castelli és Patrizi bibornokok. A spanyol cortes utolsó ülésében Zorilla kormányelnök előadta programmját, mely abban összpontosul: az alkotmány és a törvényeknek pontos megtartása, az alkotmányban megjelölt jogok „vallásos“ tiszteletben tartása, a közrendnek minden áron való föntartása, mire nézve a kormány törekedni fog az egyház és az állam közt megállapítani a szükséges összhangot, anélkül azonban hogy fölhagyna az alkotmányozó kortesgyűlés által már megkezdett reformokkal. A kormány a jövő ülésszakban az egyensúly elvére alapított költségvetést fog előterjeszteni, törekedni fog megerősíteni azon barátságos viszonyokat, melyek Spanyolországot minden néphez, különösen Portugálhoz és az amerikai spanyol eredetű államokhoz kötik. A cortes összeülése nem október, hanem szeptember 1-jére van kitűzve. — Az „Impartial“ tagadja, hogy a pénzügyminiszter az államadósság kamatainak fizetését be akarná szüntetni, de azt is koholmánynak mondja, mintha a hadsereg költségvetésében tett megtakarítások 72 milliót tennének. — Legközelebb a progressisták nagy értekezletet tartanak. Az államköltségvetés járadékadó és fizetés levonások nélkül fog megállapíttatni. Az olaszországi félhivatalos sajtó, mint Flórenczből távírják, figyelmezteti a franczia államférfiakat, hogy a Lengyelország melletti buzgó óhajtások, melyek a franczia kamrákban minden évben ismétlődtek, a lengyeleknek semmit sem használtak, ellenben annál többet ártottak a franczia viszonylatoknak Oroszország irányában ; nem lenne tehát tanácsos, Olaszországgal szemben hasonló üdvös óhajtásokat nyilvánítani a Vaticán érdekében, mint a nemzetgyűlés júl. 22-iki ülésében történt. Buenos Ayresből írják, hogy ott a sárgaláza legrettentőbb alakban lépett fel, s ezervel ejti el az embereket, és borzasztóbban, rettenetesebben öl, mint a cholera vagy pestis. Két és fél hó alatt 12.000 ember halt meg e városban, pedig a lakosság száma, minthogy menekült a városból, aki csak menekülhetett, 200.000 lejekről 40 ezerre apadt le. Negyvenezer lakosból 12 ezer halt meg, tehát több mint minden negyedik ember azok közöl kik nem távoztak, vagy nem távozhattak el a városból. Egy ily halálozásnak még csak hallatára is velőkig borzad az ember. A brünni tornaünnepély minden zavargás nélkül ment végbe. A bevonulásban az egyesült torna- és tűzoltókon s a hal- és más egyleteken kívül mintegy 10,000 ember vett részt. Ausztria Montenegrónak 100,000 ftot készül előlegezni útépítésre Rijikáig. Az ügynek politikai jelentősége van. A porosz sajtó a kötelező polgári házasság behozatalát sürgeti. A szabadelvűk erélyesen lépnek föl a Németországban elterjedt klerikális mozgalom ellenében. Gasteinban a porosz s osztrák fejedelmek aug. 10-én fognak találkozni. Az első út oldala mellett Bismarck s az utóbbi mellett Beust lesz jelen a találkozásnál. Albániában a forradalom kitört s az albániak a fegyvert nem akarják letenni mindaddig, mig régi jogaik nem biztosíttatnak. A török hajóhad egy része az albániai partokra csapatokat szállíttoztatni, különben meglehet a legközelebbi (zágrábi) országgyűlés majd három esztendő múlva újra változtatást fog kívánni, ami alaptörvényeknél, melyek azonfelül nemzetközi szerződés természetével bírnak, nem járja. Ámde nem kutatva, mennyire képviselte a múlt horvát-szlavón országgyűlés a horvát-szlavón nemzetet, mennyire nem, miután a mostani nemzeti képviselet a 08-ai egyezménynyel megelégedve nincs, nem jobb-e annak átnézésébe megegyezni, mint a revisió megtagadása által a testvérnépet még inkább felingerelni, s talán arra indítani, hogy ha többségben lesz a zágrábi országgyűlésen a nemzeti párt, a pesti közös országgyűlésre követeket ne küldjön, s ha kisebbségben találna lenni, — ami nem valószínű — visszavonuljon és csonka parlamentté törpítse az országgyűlést ? Azon aggodalom, mely szerint egy új országgyűlés ismét revisiót sürgethetne, egy az, nem igen alapos, mert a mostani többség csakugyan a nemzet többségét látszik képviselni, más meg egy második s talán egy harmadik revisio is bizonyosan kisebb baj, mint déli szomszédaink rész akarata, különösen ha bizonyos eshetőségekre gondolunk. Ez tehát a revistót elvileg nem ellenzem. Csak az a kérdés, micsoda módosításokat fognak indítványozni a horvátok. Ha pl. azt fogják kívánni, — mint ahogy egyesek valóban teszik, — hogy a belszükségeikre való költség ne közösen, illetőleg a kötésben állapíttassák meg s a közös kincstárból — amelybe minden jövedelem foly — szolgáltassák ki nekik, hanem megfordítva, az ország összes jövedelme a horvát pénztárba folyjon s a közös szükségre megkivántató öszszeg abból küldessék Budára, a többi pedig, akármennyi legyen is, a társország rendelkezésére álljon , én részemről ebben szívesen megnyugszom. A horvátok lássák,ha úgy jobban boldogulnak-e, s ha nem inkább kárukra válik-e ezen módozat. Mi úgy is azt tartjuk, s a számok nekünk adnak igazat, hogy a mostani egyezség mellett Magyarország többet ad a testvér nemzetnek mint amenynyit kap tőle; ha ők máskép vélekednek vagy ha mindamellett hogy tudják hogy anyagilag roszabbul járnak, csupán az önkormányzat elvénél fogva maguk akarják jövedelmüket kezelni, ugyan mi ellenvetést tehetnénk ez ellen mi, akik valamint eddig nem nyerekedtünk rajtuk, ezután sem akarunk nyerekedni ? S ha az autonómia elvéből folyó egyéb kivonata lenne még Horvátországnak, én azokra is reállanék, föltéve hogy a Szt. István birodalmához való tartozását elismerné, s elvállalt kötelességeit hőven és őszinte jó indulattal teljesíteni ígérné. Mit bánjuk mi a formát, ha csak a lényeg meglesz. Ha csalódnánk, ámbár nagyobb baj úgy sem érhetne, mint amilyen most létez, t. i. szövetségeseink ellenséges indulata, akkor is lesz idő gondoskodni a netaláni veszély elhárításáról. Hogy a revisto megejtése után is, bármennyire tágítsa egyébiránt Horvátország autonómiáját, lesznek elégületlenek, azt megengedjük, tudva hogy vannak akik egy önálló délsláv királyság eszméjét ápolják kebelükben. De a fődolog az, hogy a többséget, mely most még úgy hiszem a Magyarországgal való frigyet óhajtja , magunknak megnyerjük , mi ha elvégre nem sikerülne is, legalább megmutattuk lesz, hogy nem rajtunk múlt az egyetértés helyreállítása. Én tehát — hogy befejezésül pár szóba foglaljam nézeteimet — a revistót elvileg nem ellenzem, elvárva hogy a teendő módosítások iránt a horvátok nyilatkozzanak, s fentartva magamnak, hogy azokhoz tüzetesen akkor szóljak. Csak arra kérem horvát atyánkfiait, ne tegyék sem a 68-ki egyezmény netaláni tökéletlensége, sem a ministérium hibáiért magát a magyar nemzetet felelőssé, hanem legyenek meggyőződve, hogy Magyarország Horváth-Slavonország szabadságát korlátolni nem akarja, s anyagi felvirágoztatását is őszintén óhajtja. Engedjék csillapulni szíveikben az ingerültséget, s terjesszék elő kivonataikat higgadt fővel és a kölcsönös érdeket szem előtt tartva. Viszálkodásunk valamint a múltban, úgy a jelenben is sem ő nekik, sem nekünk nem válnék javunkra, abból csak egy harmadik húzna — bár ez is múlékony — hasznot. Irányi Dániel: Milyen democraták vagyunk mi ? Fürdői prédikáczió JÓKAI MÓRTÓL. — Az „Üstököséből. — Tisztelt közönség! Azaz hogy: bocsánat! Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, Nagyságos, Méltóságos, Föméltóságu és Kegyelmes, — Tiszteletes, Tisztelendő, Nagytiszteletü és Fötisztelendő, Érdemes és Nagyérdemű, Mélytudományu és Széptehetségű, Reményteljes, Bájos és Szellemdús, uraim, jóhölgyeim és kisasszonyaim! Ha valakinek a czímét kifelejtettem volna, méltóztassék ez iránt utólagos kárpótlást követelni. Az előrebocsátott megszólításból is sejtheti mindenki, hogy milyen demokraták vagyunk mi? Pedig még nem mondtam el mind. Mert nálunk még a napszámosnak is van czíme. Németben, francziában, angolban az „ihr,“ a „vous,“ a „you“ csak a megszólítás, de a „kend“ az már titulus. A titulus dolga nálunk valódi tanulmány, mert itt nem tűri minden ember, hogy „excellenza“-nak titulálják, mint Olaszországban, hanem megkívánja azt a czímét, ami épen őt megilleti. Nagy méltóságú úr nálunk a miniszter, ha egyúttal belső titkos tanácsos is, ha nem az, akkor kegyelmes úr. Nagyságos a báró, méltóságos a gróf, hanem ez csak Magyarországra nézve. Erdélyben megfordítva áll az illeték: ott méltóságos a báró, nagyságos a gróf; annálfogva ugyan vigyázzon, a ki egy teremben erdélyi és magyarországi grófokkal és bárókkal jön össze, hogy bele ne zavarodjék a czintetésbe; mert ez hiba lesz. Azonkívül nagyságos urak a királyi táblai ülnökök külön-külön, hanem mikor egy U11 ülnek, akkor csak „tekintetes királyi tábla.“ Nagyságosok és főtisztelendők az uralkodó egyházi főméltóságok, csak főtisztelendök a más felekezetbeliek, nagytiszteletűek az esperesek, tisztelendők a plébánosok, tiszteletesek a lelkészek és káplányok; a tanító, az csak rektrum. Ha egy méltóságos asszony egy tekintetes úrhoz megy nőül, mind a kettő nagyságosnak hivatik. Tens úr a diplomatizált ember, egész a városi hivatalnokig; még az esküdt is tens úr, de már a szolgabiró tekintetes. Jelesebb hybridumot nem csinált a tekintetes czimmel senki, mint Bihar megye vidám emlékezetben levő egykori főispánja, kinek egyszer fáklyás zenét adtak, a mire ő megköszönő szónoklatot akarván tartani, e szókra nyitá ajkait, tekintetes urak! hanem a mint meglátta az ablakából azt a sok szűrös embert maga előtt, egyet változtatott a czimen s azt mondá: „tekintetes emberek!“ Nemes ur, a kinek armalisa van, és az praedicatumot is visel, a mi ősi leszármazását jelezi, például Ludasy Gans Mór. Egyszerűen nemzetes ur az alsóbb gazdatiszt, kisvárosi mérnök, pusztabiró és írnok. Vitézlő ur a jubiláns katona. Nagy uramnak hivatnak a borbélyok, gabonakereskedők, talpas kereskedők. Ifjú urnák czimeztetik pedig a fűszeres és röfös szatócs, a ki aztán megtiszihet, mégis mindig iQu ur marad. Kegyelmed a falusi bíró, kend, a mi azon alul van. Ezekhez az újabb kor még néhány czélszerű titulust csatolt. Tisztelt polgártárs! Nagyérdemű hazafi! Érdemdús lapszerkesztő! Tehetségteljes irótársunk! Nagymiveltségü urhölgy! Lelkes honleány ! S mindezeknek helyes használatára ugyan ügyelni kell, mert akár a kisebb, akár a nagyobb czimét alkalmazza az ember illetéktelenül, a megtisztelt haragját vonja magára okvetlenül. Látjuk bizony, hogy miniszterek és kétszemélynökök lemondanak hivatalaikról, de megtartják a nagyméltóságú és méltóságos czimét. De megjárta ezzel a czimekben való válogatással egy Bach-korszakbeli hivatalnok, kit Bezirkskommissaer létére a panaszos ember egyre nagyságolt. „Én nem vagyok nagyságos, csak tekintetes.“ — „Már kérem szépen, mondá rá az együgyü paraszt, erre mifelénk csak azokat szoktuk tekintetes urnak hnni, a kiket megbecsülink.“ De még szebben járt egyike a Schmerlingkorszakbeli Magyarország kanczellárjainak, kit a folyamodó polgártárs egyre cancellista urnak czimezgetett. No no atyafi, monda ő excellentiája, én cancellár vagyok, nem cancellista. — No hiszen még erre is rásegítheti a jó Isten! fohászkodék kegyesen a paraszt. — S úgy látszik, hogy a jó Isten meghallgatta a kívánságát. A sáros vármegyei táblabiró is szabadkozott a méltóságos czim ellen, a mivel az instans paraszt illetgette, mondván: mit ér a titulus vitulus nélkül ? — Mire a hízelgő paraszt azt mondá: „meg van te benned uram mind a kettő!“ S a czimretartás megvan a legalsó rétegekig. Mikor Talpas János uramnak elkészíti a jegyző a bizonyítványát, nagy nehezteléssel mond neki: „De már hát semmit sem tesz a nevem elébe?“ „Ugyan mit tehetnék oda?“ „Hát legalább azt tenné oda, hogy „néhai.“ Egy erdélyi méltóságos urnak még az öszszes rendelkezésünkre álló titulusok sem voltak kielégítők ; ő rangbeli társait úgy czimezte, hogy „íny lord“. Egyszer aztán csaknem botba ütközött e czimmel; egy falusi uraság, a kit mylordnak czimezett, ráförmedt: „mért ki az úr engem buldogénak?“ — , persze, valahány buldoggot látott, azt mind mylordnak hittük, s azontúl semmi mylordot nem ismert. De hát mikor még a szellem bajnokainál is kitörnek ezek a czím utáni epekedések. Nem rég azt indítványozták a magyar lapok, hogy Liszt Ferenczet ki kell nevezni „z e n e g rófnak.“ Akkor aztán az analógia kedvéért egy festőt meg kell tenni „pemzli-bárónak s egy irót „undtollberezegnek.“ S miért ne, ha jó ötleteiért megtehette Balaton Füred a maga tréfavirtuózát nemzetbárójának? A képviselőházban az a szokás, hogy ott mindenki per tu van — a buffetben. Némelykor eszébe is jön az embernek Széchenyi István adomája, kinek a barátságával nagyon dicsekedett egy pesti bankár: „mi egészen frére et cochon vagyunk egymással!“ — „Oh igen,mondá erre Széchényién vagyok a frére, ő meg a cochon.“ Hanem benn a teremben nem járja a pertu barátság, ott „Pinczehely képviselője“ felel „Nagybajom képviselőjének“ per tisztelt előttem szóló úr, ha mingjárt testvérek volnának is, s ha megint a Cassinoban jönnek össze, már nem tuduak semmit a tegezésről. Ezért újabb időben ez a czimezés lett felkapva az országgyűlésen, hogy ifjú, öreg, mind bátyámnak hívja egymást. Eleinte furcsa, ha nem aztán megszokja az ember. Különben az alföldön régen szokásban van s pótolja az „uram“ czimét. Az „ur“ czimezést a jezsuiták hozták be Magyarországra; az „ur“ és az „uram“ között nagy különbség van, mit megmagyarázott Aranyi profeszor a kis diáknak, kit előfogott az utczán, hogy mit visz? „Bort viszek Aszályi urnak.“ — „Mondjad fiam Aszályi uramnak, mert csak neked urad az és senkinek.“ Ezért az erdélyi krónakaiók együtt is használják mind a két ezimet, ahol nagyon meg akarnak valakit tisztelni: „az uram.“ A képviselők czimei tehát a következők : Tea bufletben, tisztelt előttem szóló a Lázban, bátyám a klubban, tisztelt honatyám, ha valami kollektára kell aláírni. Ha pedig a miniszterelnökhöz biják ebédre, a meghívón nagyságos ur a czime De hát mi jogon vagy te nagyságos ur! formed rám a szomszédom, aki ezt a czimet látja. „Vannak rá igényeim. Először is most választottak meg tiszteletbeli zsidónak.“ — Elég volt neki, nem kivánta a többi indokokat. Nemes faj vagyunk, valljuk meg az igazat. Democraták vagyunk csak nálunknál magasabbakkal szemközt, arról pedig ki tehet, ha minden emberre nézve van még egy másik ember, akivel szemközt aristocrata legyen. Már mint nemzet büszkék vagyunk. A minő mellékneveket a tótnak, a németnek, az oláhnak adunk, az minden egyéb, csak nem hizelkedés. 1848 márczius 15-én mondta Tisza Kálmánnak a házmestere azt a nevezetes észrevételt, hogy „beute bab’ ich zum ersteumahl gehört Német ohne hunczut.“ Ez persze régen volt, s azóta a vélemények gyakran változtak; a nóta is azt mondja, hogy süvegelje meg a magyart mind a német, mind az oláh mind a tót! Egy jó öreg táblabirának volt az a szavajárása hajdan, hogy „szolgáljon bennünket a német!“ Ugyanazt 49-ben a haditörvényszék elitélte s aztán mint maga mondá, két esztendeig úgy szolgálta a német, hogy még az ajtaját is az csukta be utána, azóta nem kívánja többé ezt a tisztességet. Az „éhnép“ maga is nagy aristocrata, ahol magánál kisebbet talál. Az egész telkes gazda mesalliancenak tekinti, ha leánya fertálytelkeshez megy térhez; a debreczeni civil polgár nem vegyül össze a kékbeli emberrel; világszerte tudva van, mily áthághatlan sorompó létezik a tanyás gazda és a gányó között, mily magas lény a pogár a pugris emberhez hasonlítva, mily megvetett embervakarcs a duhaj a redemtás szeme előtt. A botbüntetés eltörlése feletti vitában egy hatalmas szövetségese jelentkezett a méksás felsőháznak: ezek a csikós- és gulyásgazdák voltak , akik lehetetlennek lárták megélhetni ebben az országban, ha nekik a bajtársaikat nem szabad többé megcsapatni. A horvát kérdés. II.. Mit kívánnak a horvátok ? Előbbi czikkemben mondom, nem ismerem apróra a nemzeti párt programmját, s azért ahhoz nem is szólhatok; anynyit azonban a legtöbb jelölt nyilatkozata, úgyszintén a nemzeti párti lapokból tudunk, hogy az 1868-as unió törvény revisióját kívánják. Lesz talán, aki ezen kívánat ellen azt fogja felhozni, hogy az alig három év előtt kötött alkat nem lehet most már megvált A napokban egy római távirat azt jelenté, hogy 13 magyar püspök a csalatkozhatlansági dogmát elismerő. Most egy újabb távirat csak 12 főpapot említ s egyszersmind tudatja, hogy a püspökségek a következők: az egri, beszterczebányai, kassai, pécsi, szatmári, szombathelyi, zenggi, veszprémi, győri, lugosi s n.váradi. A távirat csak a dogmának elismerését jelenti, nem pedig kihirdetését. Hogy a magyar püspökök mint ilyenek mit ismernek el, ez az ő dolguk, de másként áll a dolog, ha azt amit elismernek, ki is hirdetik, mégpedig a törvény rendelete szerint, a fejedelem jóváhagyása nélkül. Ez esetben törvénysértést követnek el s ha a kormány ilyenkor nem lép föl azonnal teljes szigorral mint a törvény őre, kötelességmulasztást követ. Méltó kíváncsisággal lehet tehát nézni, hogy Panner vallás- és közoktatásügyi miniszter mit fog e főpapokkal szemben tenni, ha a csalatkozhatlansági dogmának általuk tett elismerését a hirdetés is fogná követni. A fehérvári püspök irányában tanúsított eljárásával tehetetlenségét olyannyira bebizonyítá, hogy ezután bármily biztatgatásokat tegyen is, azoknak hitelt adni senki sem fog. Távol vagyunk attól, mintha a csalatkozhatlansági dogmának valami nagy fontosságot akarnánk tulajdonítani. Nem, mert az egész annyira túl van a józan ész által való számba- vehetőségen, miszerint arról nem is érdemes szólni. Ha a katholikus papoknak s általában a katholikus hiveknek tetszik az ily dolgokat hinni, tegyék. Itt csak arról van szó, hogy a törvény által mit szabad s nem szabad kihirdetni, miután pedig e tekintetben a törvényes forma nem tartatott meg, tehát törvénysértés követtetett el, ily esetben pedig egy alkotmányosnak nevezett országban főpap s más bűnös közt nem szabad különbséget tenni, mert ha a kormány ezt tenni elmulasztja, tekintélyét veszti el. A jobboldali „Reform“ ez esetről szólva, nagyon találóan jegyzi meg, hogy „a kormánynak (értsd a magyar kormányt), csakis fenyegető ereje van, de nincs cselekvő hatalma“. Mi ezt már régóta mondjuk s örülünk, hogy a „Reform“ legalább is egy pontban észrevette. Majd észreveszi a többit is. — Pest városa és a pénzügyminisztérium közt hosszabb ideje tárgyalások folynak a magyar kincstár tulajdonát képező újpesti kikötő sziget alsó részének folgozélból leendő átengedése iránt, hogy a vízvezetéki állomás oda építtethessék. A városi közgyűlésnek e tárgyban m. é. decz. 14-én kelt utolsó felterjesztésére a pénzügyminisztérium ismét elutasítólag válaszol. Mindazáltal hajlandónak nyilatkozik az újpesti szigetet vízvezetéki czélokra későbben megállapítandó feltételek mellett átengedni, azonban ezen kérdés szorosan összefüggvén a főváros emelése érdekében tervezett s kivitel alatt álló alakításokkal, ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldöntését köti ki, és erre vonatkozólag értesíti Pest város közönségét hogy a főváros czélszerű berendezésének akadályául szolgáló Újépület, Valero kaszárnya, hajóhivatali, szekerészeti anyagszertár, a szinte közös hadügyi czéloknak szolgáló úgynevezett lőporterület és rajta levő tüzérségi raktárak eltávolítása iránt megindított tárgyalások annyiban sikeresnek mutatkoznak, mennyiben a katonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város részére átbocsájtani, ha a részére szükséges építkezések az általa alkalmasakul kijelölt helyeken viszont eszközöltetnek, és az ezenfelül szükséges területek a város által rendelkezésére bocsáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges jö, hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék, s e tekintetben nem kívántatik egyéb a várostól, mint hogy kívánatra az arra szükséges terület kisajátítását a kincstár terhére eszközölje a végre, hogy ezen területen, a városnak az eddigi kaszárnya iránti tulajdoni igényeit semmiben nem érintve, különálló kaszárnya építtessék. E tekintetben tehát a várostól legkisebb áldozat sem követeltetik. 2or Hogy a város a felállíttatni tervezett lovaskaszárnya helyiségéül az Omnibusz társulattól megvett telket a vételáron átengedje, s a szükséges, mintegy 12.000 □ ös terület megnyerése czéljából a hiányzó terület kisajátítását a kincstár költségén eszközöltesse. 3or Hogy a tüzérségi anyagszerraktár és tüzér gyakorló helyiség számára a puskaportérért a tábori kórházzal összefüggésben a lófuttatást