Magyar Ujság, 1871. augusztus (5. évfolyam, 174-199. szám)

1871-08-01 / 174. szám

174-ik szám. V. évfolyam. Kedd, 1871. augusztus 1. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. A,e intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva. Egész évre .... 20 frt — kr. Félévre . ... . . 10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 8 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. n 11 » 11 11 ii ii Adakozások. A „munkás mozgalom“ czimén elfo­gott egyének nyomorban sínylődő csa­ládjai javára: Áthozatal....................................182 frt 40 kr. A Vidats gyár­ munkásai Hajdú János gyűjtő ivén . . . 44 „ 20 „ Zürichből: Legányi...........................2 frankot. Mészöly............................1 ctto...........................1 Viski.................................1 Himmelstein.... 1 Herepes ..... 2 Lázár ........................ 1 Szentkirályi.... 1 Főösszeg 226 írt 60 kr és 10 frank. ii ii ii ii ii ii Pest, julius 31. Francziaországban a politika napi tárgyát még mindig a miniszter válság képezi. Favre­­nak a minisztériumból való kilépése bevégzett tény s a külügyminisztérium teendőit most még csakis azon reményben vezeti, hogy­ lemondását Thiers el fogja fogadni. A hadsereg újjá­szervezése tárgyában ki­küldött bizottság az általa elfogadott­­ terv főel­veit már megállapította s ezt nem sokára a nem­zetgyűlés elé terjesztendő mely ügyben Chasse­­lon­-Laubat marquis választatott előadónak. Thiers felhatalmazásának meghosszabbítása iránt a nemzetgyűlésben még a héten indítványt szándékoznak tenni. Az „Unio“ jelentése szerint a jobboldali képviselők egyik klubbja Thiers fehatalmazásának meghosszabbítására vonat­kozó indítványt elveté. A toursi kormány­bizottságnak az előlépte­tésre vonatkozólag hozott határozatainak meg­vizsgálására kiküldött bizottság előadóul Tro­­chut választó. Az új kölcsönkötvények még nem adattak ki és valószínűleg csak a jövő hóban fognak ki­adatni. Az angol alsóházban az ellenzék által indít­ványozni szándékolt bizalmatlansági szavazat­ról még semmit sem lehet hallani s valószinüleg egészen el fog maradni. A lord mayor legközelebb fényes lakomát adott, mely alkalommal a házigazda fölköszön­­te a diplomatiai testületet. Broglie herczeg kö­szönetet mondott az angol nemzetnek a franczia iránt tanúsított rokonszenvéért, mely tartósabb szövetséget létesít a két nép között mint a dip­lomata minden tanácskozásai.­­ Az amerikai követ azt mondá : A washingtoni szerződés Anglia és Amerika között tartóssá teendi a ba­rátságot. Gladstone constatálja, hogy Anglia az egész világgal békében él és felvirágzását is óhajtja s a franczia-angol barátságos viszony­ban változás nem fog történni. A pápa betegsége néhány nap előtt komoly fordulatot vett, de nem sokára ismét kedvezőbb lett. A Vatikánban különben már előkészülete­ket tesznek a pápaválasztásra s két jelölt van: Castelli és Patrizi bibornokok. A spanyol cortes utolsó ülésében Zorilla kor­mányelnök előadta programmját, mely abban összpontosul: az alkotmány és a törvényeknek pontos megtartása, az alkotmányban megjelölt jogok „vallásos“ tiszteletben tartása, a köz­rendnek minden áron való föntartása, mire nézve a kormány törekedni fog az egyház és az állam közt megállapítani a szükséges össz­hangot, anélkül azonban hogy fölhagyna az alkotmányozó kortesgyűlés által már megkez­­­­dett reformokkal. A kormány a jövő ülésszak­ban az egyensúly elvére alapított költségvetést fog előterjeszteni, törekedni fog megerősíteni azon barátságos viszonyokat, melyek Spanyol­­országot minden néphez, különösen Portugál­hoz és az amerikai spanyol eredetű államok­hoz kötik. A cortes összeülése nem október, hanem szep­tember 1-jére van kitűzve. — Az „Impartial“ tagadja, hogy a pénzügyminiszter az államadós­ság kamatainak fizetését be akarná szüntetni, de azt is koholmánynak mondja, mintha a had­sereg költségvetésében tett megtakarítások 72 milliót tennének. — Legközelebb a progressis­­ták nagy értekezletet tartanak.­­ Az államkölt­ségvetés járadékadó és fizetés levonások nélkül fog megállapíttatni. Az olaszországi félhivatalos sajtó, mint Fló­­renczből távírják, figyelmezteti a franczia ál­lamférfiakat, hogy a Lengyelország melletti buzgó óhajtások, melyek a franczia kamrákban minden évben ismétlődtek, a lengyeleknek sem­mit sem használtak, ellenben annál többet ártot­tak a franczia viszonylatoknak Oroszország irányában ; nem lenne tehát tanácsos, Olaszor­szággal szemben hasonló üdvös óhajtásokat nyilvánítani a Vaticán érdekében, mint a nem­­zetgyűlés júl. 22-iki ülésében történt. Buenos­ Ayresből írják, hogy ott a sárgaláza legrettentőbb alakban lépett fel, s ezer­vel ejti el az embereket, és borzasztóbban, rettenetesebben öl, mint a cholera vagy pestis. Két és fél hó alatt 12.000 ember halt meg e városban, pedig a la­kosság száma, minthogy menekült a városból, a­ki csak menekülhetett, 200.000 lejekről 40 ezerre apadt le. Negyvenezer lakosból 12 ezer halt meg, tehát több mint minden negyedik em­ber azok közöl kik nem távoztak, vagy nem távozhattak el a városból. Egy ily halálozásnak még csak hallatára is velőkig borzad az ember. A brünni tornaünnepély minden zavargás nél­kül ment végbe. A bevonulásban az egyesült torna- és tűzoltókon s a hal- és más egyleteken kívül mintegy 10,000 ember vett részt. Ausztria Montenegrónak 100,000 ftot készül előlegezni útépítésre Rijikáig. Az ügynek politi­kai jelentősége van. A porosz sajtó a kötelező polgári házasság behozatalát sürgeti. A szabadelvűk erélyesen lépnek föl a Németországban­ elterjedt klerikális mozgalom ellenében. Gasteinban a porosz s osztrák fejedelmek aug. 10-én fognak találkozni. Az első út oldala mellett Bismarck s az utóbbi mellett Beust lesz jelen a találkozásnál. Albániában a forradalom kitört s az albá­­niak a fegyvert nem akarják letenni mindaddig, mig régi jogaik nem biztosíttatnak. A tö­rök hajóhad egy része az albániai partokra csa­patokat szállít­­toztatni, különben meglehet a legköze­lebbi (zágrábi) országgyűlés majd három esztendő múlva újra változtatást fog kí­vánni, a­mi alaptörvényeknél, melyek azonfelül nemzetközi szerződés természe­tével bírnak, nem járja. Ámde nem kutatva, mennyire képvi­selte a múlt horvát-szlavón országgyűlés a horvát-szlavón nemzetet, mennyire nem, miután a mostani nemzeti képviselet a 08-ai egyezmény­nyel megelégedve nincs, nem jobb-e annak átnézésébe megegyezni, mint a revisió megtagadása által a test­vérnépet még inkább felingerelni, s talán arra indítani, hogy ha többségben lesz a zágrábi országgyűlésen a nemzeti párt, a pesti közös országgyűlésre követeket ne küldjön, s ha kisebbségben találna lenni, — ami nem valószínű — visszavonuljon és csonka parlamentté törpítse az országgyű­lést ? Azon aggodalom, mely szerint egy új országgyűlés ismét revisiót sürgethet­ne, egy az, nem igen alapos, mert a mos­tani többség csakugyan a nemzet többsé­gét látszik képviselni, más meg egy má­sodik s talán egy harmadik revisio is bi­zonyosan kisebb baj, mint déli szomszé­daink rész akarata, különösen ha bizonyos eshetőségekre gondolunk. Ez­ tehát a revistót elvileg nem ellen­zem. Csak az a kérdés, micsoda módosítá­sokat fognak indítványozni a horvátok. Ha pl. azt fogják kívánni, — mint a­hogy egyesek valóban teszik, — hogy a belszükségeikre való költség ne közösen, illetőleg a kötésben állapíttassák meg s a közös kincstárból — amelybe minden jö­vedelem foly — szolgáltassák ki nekik, hanem megfordítva, az ország összes jö­vedelme a horvát pénztárba folyjon s a közös szükségre megkivántató ösz­­szeg abból küldessék Budára, a többi pedig, akármennyi legyen is, a társor­szág rendelkezésére álljon , én részemről ebben szívesen megnyugszom. A horvá­tok lássák,ha úgy jobban boldogulnak-e, s ha nem inkább kárukra válik-e ezen módozat. Mi úgy is azt tartjuk, s a szá­mok nekünk adnak igazat, hogy a mos­tani egyezség mellett Magyarország töb­bet ad a testvér nemzetnek mint a­meny­nyit kap tőle; ha ők máskép vélekednek vagy ha mindamellett hogy tudják hogy anyagilag roszabbul járnak, csupán az önkormányzat elvénél fogva maguk akar­ják jövedelmüket kezelni, ugyan mi ellen­vetést tehetnénk ez ellen mi, a­kik vala­mint eddig nem nyerekedtü­nk rajtuk, ezután sem akarunk nyerekedni ? S ha az autonómia elvéből folyó egyéb kivonata lenne még Horvátország­nak, én azokra is reá­­llanék, föltéve hogy a Szt. István birodalmához való tartozását elismerné, s elvállalt köteles­ségeit hőven és őszinte jó indulattal tel­­­­­­jesíteni ígérné. Mit bánjuk mi a formát, ha csak a lényeg meglesz. Ha csalód­nánk, ámbár nagyobb baj úgy sem érhet­ne, mint a­milyen most létez, t. i. szö­vetségeseink ellenséges indulata, akkor is lesz idő gondoskodni a netaláni veszély elhárításáról. Hogy a revisto megejtése után is, bármennyire tágítsa egyébiránt Horvátország autonómiáját, lesznek elé­­gü­letlenek, azt megengedjük, tudva hogy vannak a­kik egy önálló délsláv király­ság eszméjét ápolják kebelükben. De a fődolog az, hogy a többséget, mely most még úgy hiszem a Magyarország­gal való frigyet óhajtja , magunknak megnyerjük , mi ha elvégre nem sikerül­ne is, legalább megmutattuk lesz, hogy nem rajtunk múlt az egyetértés helyre­állítása. Én tehát — hogy befejezésül pár szó­ba foglaljam nézeteimet — a revistót el­vileg nem ellenzem, elvárva hogy a teendő módosítások iránt a horvátok nyi­latkozzanak, s fentartva magamnak, hogy azokhoz tüzetesen akkor szóljak. Csak arra kérem horvát atyánkfiait, ne tegyék sem a 68-ki egyezmény netaláni tökélet­lensége, sem a ministérium hibáiért ma­gát a magyar nemzetet felelőssé, hanem legyenek meggyőződve, hogy Magyar­­ország Horváth-Slavonország szabadságát korlátolni nem akarja, s anyagi felvirá­goztatását is őszintén óhajtja. Engedjék csillapulni szíveikben az ingerültséget, s terjesszék elő kivonataikat higgadt fővel és a kölcsönös érdeket szem előtt tartva. Viszálkodásunk valamint a múltban, úgy a jelenben is sem ő nekik, sem nekünk nem válnék javunkra, abból csak egy harmadik húzna — bár ez is múlékony — hasznot. Irányi Dániel: Milyen democraták vagyunk mi ? Fürdői prédikáczió JÓKAI MÓRTÓL. — Az „Üstököséből. — Tisztelt közönség! Azaz hogy: bocsánat! Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, Nagyságos, Méltóságos, Föméltóságu és Kegyel­mes, — Tiszteletes, Tisztelendő, Nagytiszteletü és Fötisztelendő, Érdemes és Nagyérdemű, Mélytudományu és Széptehetségű, Reménytel­jes, Bájos és Szellemdús, uraim, jóhölgyeim és kisasszonyaim! Ha valakinek a czímét kifelejtettem volna, méltóztassék ez iránt utólagos kárpótlást kö­vetelni. Az előrebocsátott megszólításból is sejt­heti mindenki, hogy milyen demokraták va­gyunk mi? Pedig még nem mondtam el mind. Mert ná­lunk még a napszámosnak is van czíme. Német­ben, francziában, angolban az „ihr,“ a „vous,“ a „you“ csak a megszólítás, de a „kend“ az már titulus. A titulus dolga nálunk valódi tanulmány, mert itt nem tűri minden ember, hogy „excel­­lenza“-nak titulálják, mint Olaszországban, hanem megkívánja azt a czímét, a­mi épen őt megilleti. Nagy méltóságú úr nálunk a miniszter, ha egyúttal belső titkos tanácsos is, ha nem az, akkor kegyelmes úr. Nagyságos a báró, méltó­ságos a gróf, hanem ez csak Magyarországra nézve. Erdélyben megfordítva áll az illeték: ott méltóságos a báró, nagyságos a gróf; annál­­fogva ugyan vigyázzon, a ki egy teremben erdélyi és magyarországi grófokkal és bárókkal jön össze, hogy bele ne zavarodjék a czinte­­tésbe; mert ez hiba lesz. Azonkívül nagyságos urak a királyi táblai ülnökök k­ül­ö­n-k­ülön, hanem mikor e­gy U11 ülnek, akkor csak „tekintetes királyi tábla.“ Nagyságosok és főtisztelendők az uralkodó egyházi főméltóságok, csak főtisztelendök a más felekezetbeliek, nagytiszteletűek az espe­resek, tisztelendők a plébánosok, tiszteletesek a lelkészek és káplányok; a tanító, az csak rektrum. Ha egy méltóságos asszony egy tekintetes úrhoz megy nőül, mind a kettő nagyságosnak hivatik. Tens úr a diplomatizált ember, egész a vá­rosi hivatalnokig; még az esküdt is tens úr, de már a szolgabiró tekintetes. Jelesebb hybri­­dumot nem csinált a tekintetes czimmel senki, mint Bihar megye vidám emlékezetben levő egykori főispánja, kinek egyszer fáklyás zenét adtak, a mire ő megköszönő szónoklatot akar­ván tartani, e szókra nyitá ajkait, tekintetes urak! hanem a mint meglátta az ablakából azt a sok szűrös embert maga előtt, egyet változ­tatott a czimen s azt mondá: „tekintetes e­m­­berek!“ Nemes ur, a kinek armalisa van, és az prae­­dicatumot is visel, a mi ősi leszármazását jelezi, például Ludasy Gans Mór. Egyszerűen nemzetes ur az alsóbb gazda­tiszt, kisvárosi mérnök, pusztabiró és írnok. Vitézlő ur a jubiláns katona. Nagy uramnak hivatnak a borbélyok, ga­bonakereskedők, talpas kereskedők. Ifjú urnák czimeztetik pedig a fűszeres és röfös szatócs, a ki aztán megtisz­ihet, mégis mindig iQu ur marad. Kegyelmed a falusi bíró, kend, a mi azon alul van. Ezekhez az újabb kor még néhány czélszerű titulust csatolt. Tisztelt polgártárs! Nagyérdemű hazafi! Érdemdús lapszerkesztő! Tehetségteljes irótár­­sunk! Nagymiveltségü urhölgy! Lelkes hon­leány ! S mindezeknek helyes használatára ugyan ügyelni kell, mert akár a kisebb, akár a na­gyobb czimét alkalmazza az ember illetékte­lenül, a megtisztelt haragját vonja magára ok­vetlenül. Látjuk bizony, hogy miniszterek és k­étsze­­mélynökök lemondanak hivatalaikról, de meg­tartják a nagyméltóságú és méltóságos czimét. De megjárta ezzel a czimekben való váloga­tással egy Bach-korszakbeli hivatalnok, kit Bezirkskommissaer létére a panaszos ember egyre nagyságolt. „Én nem vagyok nagyságos, csak tekintetes.“ — „Már kérem szépen, mondá rá az együgyü paraszt, erre mifelénk csak azokat szoktuk tekintetes urnak hnni, a kiket m­egbecsü­link.“ De még szebben járt egyike a Schmerling­­korszakbeli Magyarország kanczellárjainak, kit a folyamodó polgártárs egyre cancellista urnak czimezgetett. No no atyafi, monda ő excellen­­tiája, én cancel­l­á­r vagyok, nem cancel­lista. — No hiszen még erre is rásegítheti a jó Isten! fohászkodék kegyesen a paraszt. — S úgy látszik, hogy a jó Isten meghallgatta a kíván­ságát. A sáros vármegyei táblabiró is szabadkozott a méltóságos czim ellen, a mivel az instans paraszt illetgette, mondván: mit ér a titulus vitulus nélkül ? — Mire a hízelgő paraszt azt mondá: „meg van te b­e­n­n­e­d uram mind a kettő!“ S a czimretartás megvan a legalsó ré­tegekig. Mikor Talpas János uramnak elkészíti a jegyző a bizonyítványát, nagy nehezteléssel mond neki: „De már hát semmit sem tesz a nevem elébe?“ „Ugyan mit tehetnék oda?“ „Hát legalább azt tenné oda, hogy „néhai.“ Egy erdélyi méltóságos urnak még az ösz­­szes rendelkezésünkre álló titulusok sem voltak kielégítők ; ő rangbeli társait úgy czimezte, hogy „íny lord“. Egyszer aztán csaknem botba ütközött e czimmel; egy falusi uraság, a kit mylordnak czimezett, ráförmedt: „mért ki az úr engem buldogénak?“ — , persze, vala­hány buldoggot látott, azt mind mylordnak hittük, s azontúl semmi mylordot nem ismert. De hát mikor még a szellem bajnokainál is kitörnek ezek a czím utáni epekedések. Nem rég azt indítványozták a magyar lapok, hogy Liszt Ferenczet ki kell nevezni „z e n e g r­ó­f­­n­a­k.“ Akkor aztán az analógia kedvéért egy festőt meg kell tenni „pemzli-bárónak s egy irót „undtollberezegnek.“ S miért ne, ha jó ötleteiért megtehette Bala­ton Füred a maga tréfavirtuózát nemzetbáró­jának? A képviselőházban az a szokás, hogy ott mindenki per tu van — a buffetben. Némelykor eszébe is jön az embernek Széchenyi István adomája, kinek a barátságával nagyon dicse­kedett egy pesti bankár: „mi egészen f­r­é­r­e et cochon vagyunk egymással!“ — „Oh igen,mondá erre Széchényién vagyok a frére, ő meg a c­o­c­h­o­n.“ Hanem benn a teremben nem járja a per­tu barátság, ott „Pinczehely képvi­selője“ felel „Nagybajom képviselőjének“ per tisztelt előttem szóló úr, ha mingjárt testvérek volnának is, s ha megint a Cassinoban jönnek össze, már nem tuduak semmit a tegezésről. Ezért újabb időben ez a czimezés lett felkapva az országgyűlésen, hogy ifjú, öreg, mind b­á­­tyámnak hívja egymást. Eleinte furcsa, ha nem aztán megszokja az ember. Külön­ben az alföldön régen szokásban van s pótolja az „uram“ czimét. Az „ur“ czimezést a jezsui­ták hozták be Magyarországra; az „ur“ és az „uram“ között nagy különbség van, mit meg­magyarázott Aranyi profeszor a kis diáknak, kit előfogott az utczán, hogy mit visz? „Bort viszek Aszályi urnak.“ — „Mondjad fiam Aszályi uramnak, mert csak neked urad az és senki­nek.“ Ezért az erdélyi krónakai­ók együtt is használják mind a két ezimet, ahol nagyon meg akarnak valakit tisztelni: „az uram.“ A képvi­selők czimei tehát a következők : Tea buflet­­ben, tisztelt előttem szóló a Lázban, bátyám a klubban, tisztelt honatyám, ha valami kollektára kell aláírni. Ha pedig a miniszterelnökhöz biják ebédre, a meghívón nagyságos ur a czime De hát mi jogon vagy te nagyságos ur! formed rám a szomszé­dom, a­ki ezt a czimet látja. „Vannak rá igé­nyeim. Először is most választottak meg tisz­teletbeli zsidónak.“ — Elég volt neki, nem kivánta a többi indokokat. Nemes faj vagyunk, valljuk meg az igazat. Democraták vagyunk csak nálunknál magasab­bakkal szemközt, arról pedig ki tehet, ha min­den emberre nézve van még egy másik ember, a­kivel szemközt aristocrata legyen. Már mint nemzet büszkék vagyunk. A minő mellékneveket a tótnak, a németnek, az oláhnak adunk, az minden egyéb, csak nem hizelkedés. 1848 márczius 15-én mondta Tisza Kálmánnak a házmestere azt a nevezetes észrevételt, hogy „beute bab’ ich zum ersteumahl gehört Német ohne hunczut.“ Ez persze régen volt, s azóta a vélemények gyakran változtak; a nóta is azt mondja, hogy süvegelje meg a magyart mind a német, mind az oláh mind a tót! Egy jó öreg táblabirának volt az a szavajárása hajdan, hogy „szolgáljon bennünket a német!“ Ugyanazt 49-ben a haditörvényszék elitélte s aztán mint maga mondá, két esztendeig úgy szolgálta a német, hogy még az ajtaját is az csukta be utána, azóta nem kívánja többé ezt a tisztességet. Az „éhnép“ maga is nagy aristocrata, a­hol magánál kisebbet talál. Az egész telkes gazda mesalliancenak tekinti, ha leánya fertálytelkes­hez megy térhez; a debreczeni civil polgár nem vegyül össze a kékbeli emberrel; világszerte tudva van, mily áthághatlan sorompó létezik a tanyás gazda és a gányó között, mily magas lény a pogár a pugris emberhez hasonlítva, mily megvetett embervakarcs a duhaj a redem­­tás szeme előtt. A botbüntetés eltörlése feletti vitában egy hatalmas szövetségese jelentkezett a mék­sás fel­­sőháznak: ezek a csikós- és gulyásgazdák vol­tak , a­kik lehetetlennek lárták megélhetni eb­ben az országban, ha nekik a bajtársaikat nem szabad többé megcsapatni. A horvát kérdés. II.. Mit kívánnak a horvátok ? Előbbi czikkemben mondom, nem is­merem apróra a nemzeti párt programm­ját, s azért ahhoz nem is szólhatok; any­­nyit azonban a legtöbb jelölt nyilatkozata, úgyszintén a nemzeti párti lapokból tu­dunk, hogy az 1868-as unió törvény revi­­sióját kívánják. Lesz talán, aki ezen kívánat ellen azt fogja felhozni, hogy az alig három év előtt kötött alkat nem lehet most már megvál­t A napokban egy római távirat azt je­lenté, hogy 13 magyar püspök a csalatkozhat­­lansági dogmát elismerő. Most egy újabb táv­irat csak 12 főpapot említ s egyszersmind tu­datja, hogy a püspökségek a következők: az egri, beszterczebányai, kassai, pécsi, szatmári, szombathelyi, zenggi, veszprémi, győri, lugosi s n.­váradi. A távirat csak a dogmának elismerését je­lenti, nem pedig kihirdetését. Hogy a magyar püspökök mint ilyenek mit ismernek el, ez az ő dolguk, de másként áll a dolog, ha azt amit el­ismernek, ki is hirdetik, még­pedig a törvény rendelete szerint, a fejedelem jóváhagyá­sa nél­kül. Ez esetben törvénysértést követnek el s ha a kormány ilyenkor nem lép föl azonnal teljes szigorral mint a törvény őre, kötelességmulasz­tást követ. Méltó kíváncsisággal lehet tehát nézni, hogy Panner vallás- és közoktatásügyi miniszter mit fog e főpapokkal szemben tenni, ha a csalat­­kozh­atlansági dogmának általuk tett elismeré­sét a hirdetés is fogná követni. A fehérvári püspök irányában tanúsított el­járásával tehetetlenségét oly­annyira bebizo­­nyítá, hogy ezután bármily biztatgatásokat te­gyen is, azoknak hitelt adni senki sem fog. Távol vagyunk attól, mintha a csalatkoz­­hatlansági dogmának valami nagy fontosságot akarnánk tulajdonítani. Nem, mert az egész annyira túl van a józan ész által való számba-­ vehetőségen, miszerint arról nem is érdemes szólni. Ha a katholikus papoknak s általában a katholikus hiveknek tetszik az ily dolgokat hin­ni, tegyék. Itt csak arról van szó, hogy a tör­vény által mit szabad s nem szabad kihirdetni, miután pedig e tekintetben a törvényes forma nem tartatott meg, tehát törvénysértés követte­­tett el, ily esetben pedig egy alkotmányosnak nevezett országban főpap s más bű­nös közt nem szabad különbséget tenni, mert ha a kormány ezt tenni elmulasztja, tekintélyét veszti el. A jobboldali „Reform“ ez esetről szólva, na­gyon találóan jegyzi meg, hogy „a kormánynak (értsd a magyar kormányt), csakis fenyegető ereje van, de nincs cselekvő hatalma“. Mi ezt már régóta mondjuk s örülünk, hogy a „Reform“ legalább is egy pontban észrevette. Majd észreveszi a többit is. — Pest városa és a­ pénzügyminisztérium közt hosszabb ideje tárgyalások folynak a magyar kincstár tulajdonát képező új­pesti ki­kötő sziget alsó részének folg­ozélból leendő át­engedése iránt, hogy a vízvezetéki állomás oda építtethessék. A városi közgyűlésnek e tárgy­ban m. é. decz. 14-én kelt utolsó felterjesztésére a pénzügyminisztérium ismét elutasítólag vála­szol. Mindazáltal hajlandónak nyilatkozik az újpesti szigetet vízvezetéki czélokra későbben megállapítandó feltételek mellett átengedni, azonban ezen kérdés szorosan összefüggvén a főváros emelése érdekében tervezett s kivitel alatt álló alakításokkal, ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldöntését köti ki, és erre vonatkozólag értesíti Pest város közönségét hogy a főváros czélszerű berendezésének akadá­lyául szolgáló Újépület, Valero kaszárnya, hajó­­hivatali, szekerészeti anyagszertár, a szinte kö­zös hadügyi czéloknak szolgáló úgynevezett lőporterület és rajta levő tüzérségi raktárak el­távolítása iránt megindított tárgyalások annyi­ban sikeresnek mutatkoznak, mennyiben a ka­tonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város részére átbocsájtani, ha a részére szüksé­ges építkezések az általa alkalmasakul kijelölt helyeken viszont eszközöltetnek, és az ezenfelül szükséges területek a város által rendelkezésére bocsáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges j­ö, hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék, s e tekin­tetben nem kívántatik egyéb a várostól, mint hogy kívánatra az arra szükséges terület kisajá­títását a kincstár terhére eszközölje a végre, hogy ezen területen, a városnak az eddigi ka­szárnya iránti tulajdoni igényeit semmiben nem érintve, különálló kaszárnya építtessék. E te­kintetben tehát a várostól legkisebb áldozat sem követeltetik. 2­or Hogy a város a felállít­­tatni tervezett lovaskaszárnya helyiségéül az Omnibusz társulattól megvett telket a vételáron átengedje, s a szükséges, mintegy 12.000 □ ös terület megnyerése czéljából a hiányzó terület kisajátítását a kincstár költségén eszközöltesse. 3­or Hogy a tüzérségi anyagszerraktár és tüzér gyakorló helyiség számára a puskaportérért a tábori kórházzal összefüggésben a lófuttatást

Next