Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1871-11-01 / 251. szám
251-ik szám. Szerda, 1871. november 10. évfolyam. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . .20 frt — kr. Félévre....................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. I 1Előfizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. i félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben potitánt alványnyal eszközölhetni. Pest, October 31. Az osztrák császár határozott. A miniszterelnök kivételével az újonnan alakítandó kabinet számára az illetők már ki vannak szemelve; ezek mind új férfiak lesznek a kormányon. A kinevezés azonban csak 2—3 nap múlva fog közzé tétetni. Az osztrák hivatalos lap ma hozza a császár kéziratait, melyekben Hohenwarth grófnak, Habietinek, Jirecek és Schäffle minisztereknek kitartásuk és odaadásukért a császár háláját fejezi ki. A Hohenwarthhoz intézett császári kézirathoz csatolvák a Habietinekhez, Schäfflehez és Jirecekhez intézett felmentő kéziratok. Egy másik császári kézirat Holzgethant eddigi pénzügyminiszteri állásában meghagyása mellett a minisztérium újjáalakításával és a minisztertanács ideiglenes elnökletével bízza meg. A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Wehle osztályfőnök, a közoktatásival Fiedler, az igazságügyivel Mitls, a kereskedelmivel Wiedenfeld, a földmivelésivel Possinger bízatott meg. Az új kabinet követendő eljárását illetőleg az hallatszik, hogy az a status quo, vagyis olyan se hideg se melegféle lesz, amennyiben a kiegyezési eszmét nem fogja elejteni, de a nemzetiségek ellen sem fog határozottan fellépni. Prágában nagyban tüntetnek. Rieger megérkezésekor nagy kitüntetéssel fogadtatott, mintegy 40 képviselő sietett fogadására, a kocsiból a tanulók a lovakat kifogták s a nép Andrássy s Beustra pereatot hangoztatva, énekelve kiséré a kocsit. Rieger a tömeghez tartott beszédében igy szólt: Nem mint legyőzöttek,hanem mint visszaszorítottak térünk vissza, kik nem hódoltak meg ; a minisztérium híven s becsületesen velünk tartott, a minisztérium szándéka azonban más elemek által lett meghiúsítva: eljövend az idő, midőn a király meg fog bennünket hallgatni. Ez után a kitartás szükségét hangsúlyozó s mintegy intő figyelmeztetést tett, hogy a bátorságnak nem szabad csökkenni. Este a német színházban volt nagy tüntetés. A cseh tanulók utczagyerkőczöket küldtek a színházba, hogy botrányt csináljanak. A darabban, midőn e szavak fordultak elő: Németekké kell lennünk! — a közönség tapsolt, a tanulók piszegtek ; ezt iszonyú zaj követé; a közönség a páholyokban s a földszinten fölállt s tiz perczig folyton tapsolt. Későbben a színház rendőrök által őriztetett. Azon nap éjjelén a „Tagesbote“ szerkesztősége előtt szintén nagy tüntetés volt; a nép be akart törni a szerkesztőség helyiségeibe. A rendőrség nagy erőfeszítéssel verte szét a tömeget. Tizenegy főszereplő elfogatott. Az utczákon egész későig tolongott a nép.— A „Politik“ esti lapja lefoglaltatott. Az olasz követ, Nigra csak akkor fog Versaillesba visszatérni, ha a franczia kormány olaszországi követének tartózkodási helye iránt határozott. Szicíliában az izgatottság folyton növekedik ; a nép Medicibk visszahivatását követeli. Az orosz kormány lépéseket tett volna, hogy a római szentszékkel diplomácziai összeköttetésbe lépjen. A pápa azonban mindaddig nem akar az orosz kormánynyal alkudozásba bocsájtkozni, míg a száműzött lengyel püspökök vissza nem hivatnak. A pápa legutóbbi allocutiója, melyet e hó 27-én tartott, amint azt előre gyanítani lehetett újabb hadszenet a szabadelvű kormányok ellen. Először Olaszország ellen, melynek püspöki székeit a pápa tölti be, anélkül, hogy erre jogosítva lenne, azután fordul Németország, főleg Bajorország ellen. A pápa beszélt azon szomorúságról, melyet okozott neki a Bajorországban mutatkozó látvány, az ó-katholikusok előtte eretnekek. De különösen megdicsérte a müncheni érseket a kormány elleni ellenállásáért. Azzal végzi beszédét, hogy reméli, miszerint a „félrevezetett“ keresztyének ismét megtérnek és a jó útra viszsza mennek. — A bit boldogít. A franczia hadsereg újjászervezéséhez erélyesen hozzá látnak, amire az „Independ.“ tudósítója szerint nagy szükség volt, mert mindenütt lehangoltság, elégületlenség és egyenetlenség uralkodik. Az előléptetések megvizsgálására kiküldött bizottság csak azon tiszteket degredálja, kik a köztársaság alatt léptettettek elő, míg a Bazaine által a metzi capitiolatio utolsó óráiban előléptetett tisztek rangjukat megtartják. A szállítmányoknál elkövetett csalások megvizsgálására kiküldött bizottság — a csalásokat büntetlenül hagyja. A capitulatiok megvizsgálására kiküldött bizottság pedig — semmit se határoz. A müncheni érsek tegnap személyesen excommunicálta a kiefersteini és tüntenhauseni plébánosokat. Kiefersfeldenben vasárnap ó-katholikusok gyűlése lesz a müncheni bizottsági tagok részvétele mellett. A lapok hírei, melyek szerint a minisztérium az ó-katholikusoknak az úgynevezett Studien egyház iránti megkeresésére megtagadó választ adott volna, alaptalanok. Válasz átalában még nem adatott, hanem legelőbb felső Bajorország kerületi kormánya bízatott meg jelentés tétellel. Juareznek további négy évre elnökké lett megválasztatása ellenei által felkelés előidézésére lön kizsákmányolva. A felkelésről a következő részletek érkeztek: Október 1-én délután mintegy 400 ember részint csendőrség, részint lovasság, megrohanta a citadellát, 800 foglyot kiszabadított és ezek segélyével elsánczolta magát. A lázadás vezetői Negrete, Toledo, Riveros és Echevarria tábornokok voltak. A helyőrség többi része hű maradt Juarez köztársasági elnökhöz s Rocha, Alatorre, Garcia Sándor tábornokok vezetése alatt megtámadta a lázadókat s éjfélkor rohammal visszafoglalta a czitadellát. A négy lázadó tábornok elmenekült. A czitadella megszállását borzasztó mészárlás követte; a lázadók tisztjei és altisztjei, valamint a megszabadult foglyok vezetői lekonczoltattak. Okt. 2-án reggeli 10 óráig 250 katonát és foglyot végeztek ki. Az angol királyné egészségi állapota az orvosok véleménye szerint még mindig aggasztó, minek folytán az összes kabinet azt az indít tatottak napján. Sürű köd szállt a földre, mintha azon lett volna, hogy ölelkezésre közelebb hozza az eget. De az ég nem mosolygott verőfényben, a nap nem hasadt ki rajta s a házak nem tudtak kibontakozni a sötét éktelen tömegből. A templomok tornyai, mintha éjjel ellopta volna valamely hitetlen ember, úgy eltűntek egyszerre, az utczák nedves hideg kövezetén gyalogosok kocsik egymásba ütköztek, olyan borongás őszi reg volt, aminivel nálunk rendesen be szokott köszönteni a november hónapja. Egy komor magas ház negyedik emeletén, egy keskeny alacsony szobában, melybe világos nyári napon is csak elvétve tört be egy-egy napsugár, szegényes menyezetlen ágy előtt ült egy gyászba öltözött fiatal hölgy. Könybe lábadt szemei az alvó gyermeken függőttek, mely mosolygó arczczal álmodó ártatlan korának rózsás perczeit. A nő visszafojtott lélekzettel szemlélte s képzelete nesztelenül követé a gyermek álmát. Most virányos réten játszik,— most felém szalad, most csókjaival áraszt el — gondolá, engem, ki mindene vagyok, amint ő is mindenem e világon. S aztán az anyai szeretet forró érzetével a szendergő fiú fölé hajolva egy csókot nyomott halvány arczára. A gyermek fölébredt s kiváncsi szeme anyjára esett, ki gyöngéden simitá vissza tiszta homlokára szökött fürtjeit. Aztán nyakába fűzte kis karjait s elmondá álmát, mely anyja arczára a gyér boldogság mosolyát csalta. Egy elvérzett szabadsághős özvegye és árvája volt e két lény, mely így egészen egymásnak s egymásban élt. A férj, az apa Budánál szenvedte a dicső halált, a gyászt és könyet hagyva örökül övéinek. A napok sűrü váltakozásban folytak le azóta, de itt az özvegy szivére egy sem hozott. Most is úgy könyer, ajka most is oly fájdalmasan vonaglik, mint midőn a lesújtó hirt vette. Felöltözteté és karjára vette gyermekét s az után megindult a hosszú, szomorú útra férje sírjához. Az előtte való éjeket munkánál töltötte s megtakarított filléreikért az után egyszerű repkénykoszorut vett, melylyel halottak napján föl akarta disziteni férje jeltelen sírját. Csak ő tudta, hol van, csak ő áztatta könyeivel a hantokat, melyek födték. Nagy közös sirba temették, bajtársai mellé, láncz és börtön érte, a ki szólni mert róluk. Kiértek a temetőbe s annak legtávolabb eső zugába, hol a sir feldomborodott, a bánatos özvegy letérdelt a fagyos rögre, a gyermek kezeit kulcsolá s ott sirtak és imádkoztak együtt. Senki sem zavarta őket. Ama helyen nem a gazdagok és hatalmasok ragyogó sírkövei emelkednek, nem vezetett oda ösvény, nem ment oda bámulni senki. Mikor aztán kiapadt szemeikből a köny, fölkeltek s egy végsőhajjal elbúcsúztak a kedves helytől. A temető elején hullámzott a nép, a fényes sírokat tarka csoportok állták körül, egy-egy kereszten lámpa világa csillogott, az özvegy és gyermeke csak nehezen hatolhattak a tömegen keresztül. Amikor haza felé tértek, útban egyre találkoztak a temetőbe sereglő emberekkel. Ezek is mind kimentek a halottak nyughelyére, egy pár órát töltendők a felkoszorúzott sírok közt, egy-egy rokon kebel fohászt is szentelt az ott nyugvó kedves emlékének, — csak a hazafi fájdalom hangja nem hallatszott. Elfojtva, néma volt, így ment ez évről-évre. A szomorgó özvegy oldalán felserdült a fiú s évenkint zokogva borultak elköltözött támaszuk sírjára. Az özvegy arczába a gond mély redőket vésett, és sötét haját a bu fehéríteni kezdé. Az évek egymásután gördültek s midőn egy nap — megint halottak napja volt — ismét a kedves hanton térdeltek, a sokaság is köréjök gyűlt. Kibontott gyászlobogóval jött élükön egy lelkes férfi. A sir előtt megállva egetrázó fájdalommal panasztá el az ott nyugvók gyászos sorsát. Átkot és kárhozatot esdekelt a zsarnokok fejére, kiket e honfi vér kiontása örök bűnül terhel. Majd engesztelő imát mondott, s a tömeg áhítattal ismétlé utána és babért tűzött az egyszerű keresztre, melyet kegyeletes kéz varázsolt oda. Majd megcsendült a szózat lélekemelő igéje s a meghatottak kezet szorítottak és hűséget s összetartást esküdtek egymásnak. Aztán az ihletség csendjében ismét elszélyedtek. A sírnál csak az ámvaló nő és fia maradtak vissza. Ők nem tudtak az idők fordultáról semmit. Hajlékukba nem hatott a külesemények viszhangja. Nekik rideg, puszta volt a világ most is, mint évek előtt, midőn először zokogtak e szent földön. Ismét évek teltek le. Az anya és fia megint csak egymaguk zarándokoltak ki a temető zugába. Elmállott az az egyszerű fakereszt, elhervadt, majd eltűnt a babér, mely egykor jelölte, az élők megint kerülik e helyet, mint egykor, mintha elpusztult volna az a nemzedék, mely ott egymás kezébe tette le a magasztos esküt. A temető elején pedig egyre tolong a nép, megcsodálja a legmagasabb sírköveket és csillogtatja szemét a ragyogó lámpákon. Tarka csoportokban csevegnek az uracsok s felpiperézett hölgyekre kacsingatnak. Távolabb egy-egy szerető szív sírja fölött hangzott az elhagyott panasza, — csak a honfi szív nem tör ki, csak az néma megint. Az özvegy s fia nem tudtak az idők újabb fordultáról s aggályos ámulattal látták évrőlévre elmaradni az egykor oly lelkes gyászoló sereget. Majd megfogyott a sir két ápolójának száma is, s ma már csak a nőt láthatjuk, gyászban, könyezve s szivének terhe alatt roskadva. Hol van fia ? A holló szrtti, tiszta homlokú fiú, a déli ifjú, ki atyja emlékén mindig oldalán zokogott, hová lett? Ne kérdezzük ! Új tövist szúrnánk az anya sajgó szivébe. Elveszté őt is, ki mindene volt e világon kinek , mindene volt. Rideg, puszta hajlékába nem hat, de ugyan a külesemények viszhangja, hanem az ifjú megtudta az idők fordultát s már éve, hogy megtagadta atyja emlékét.Kertili sírját s nem szól róla, mert tudja hogy gúny és megvetés érné, mint egykor láncz és börtön. Pedig mily közel van a hanthoz, melyet máskor buzgó térdeivel érintett. Most a fecsegek közé állt s ezekkel együtt neveti, ha valamely szorongó kebel sújtott érzetét látja adózni a nap kegyeletének. Mit neki fog, dicső emlék, múlt és jövő, ha a jelen élvet szór elkorcsosult ölébe. Feledte atyja véres szellemét, anyja intő könyeit s a kényuri hatalom zsoldjába állt, mely aranynyal fizeti azt, ki hallgat. Még sokra viheti. Ifjan kezdte s korában ritka szívtelenséggel fordult el a vonagló anya kínjaitól. A mi az öregek fásult keblében kihalt, azt ő kitépte ifjú testéből, haza, jog és szabadság neki rémek, melyektől fél, mert arany kalitjába nem illenek. S bizonyára holnap is ott lesz látható elfajzott társai közt, nevetve, kajánkodva a halottak országában. Mert van hozzá hasonló akárhány, és csak az özvegy nem talált mására, ki vele együtt keseregne a drága hantok fölött. Ő holnap is le fogja oda tenni szerény repkénykoszorúját, de a nép, mely a honszeretet fogadását tette e sírok fölött, megint távol lesz tőle, s esküje beváltásához messzebb áll mint valaha. Méltó. Halottak napján. (1871. nov. 1.) Sötét szárnyú éjfél jöttén A temető belsejében Csak a bolygó éji szellő És a fáklyák vannak ébren. S az oly rég várt megérkeztén A sir nyitó bűvös jelnek, A halottak hófehéren Ágyaikból mind kikelnek. S nesztelenül lengnek, szállnak, Mint a szelid halk lehellet, Fátylaikat melengetve A kegyelet lángja mellett.... Édes vágygyal, szeretettel, — Mit a halál meg nem ölhet — Szellemajkuk felcsókolja Az elhullott rokonkönyet A temető közepében Márványszobor tör magasra, Zöld borostyán-koszorúkkal Egész földig meg van rakva. Drága sir ez, — a szabadság Védőinek közös sirja, Oszlopának minden lapja Hős nevekkel teleirva. Mozdul a hant, rezdül a fir, S aljából a siri jelnek Véres arczczal, véres mellel A vitézek sorra kelnek . . . S egy csoportba összegyűlve, Látja a sok bus levente, Hogy sirjelük borostyánját Nem a szabadság nevelte . . . Látják, hogy a köny, a melylyel Halmuk füve megöntözve, Nyomorteljes szolgaságnak S fájdalomnak titkolt könnye. . . Látják szörnyű, vad gyümölcsét A kiontott honfivérnek . .. — És a hideg közös sirba Szomorúan visszatérnek. IMREFI JÁNOS i rányt szándékozik tenni, hogy a walesi herczeg kormányzónak neveztessék ki. A „L’ Avenire di Sardegna“ Garibaldinak Petroli ügyvédhez intézett hosszabb levelét közli, melyben az kijelenti,hogy Mazzini nézeteit nem osztja. Garibaldi az „Internazionale!“ radikális módosításokkal s korlátozással elfogadja s végül kijelenti, hogy minden körülmények közt hajlandó övéivel az olasz hadsereg soraiban küzdeni, hogy minden idegen kísérletet visszautasítson. Az amerikai kormány a mormonok többnejűségét meg akarván szüntetni, az ellen erélyesen fellépett. Legközelebb Hawkin mormonfőnök házasságtörés bűnténye czímén háromévi fegyházbüntetésre ítéltetett. Brigham - Young hir szerint megszökött. — A 48-as kör, ma szerdán, nov. 1 én délután 5 órakor értekezletet tart. Pro domo. II. Azon különböző fegyvernemek között melyekkel, mint már tegnap emlitem, a hirlap-sereg rám támadt, volt egy ágyú is, és mint hosszúságából sejtenem kellett, vontcsövű ágyú. Ezt a „Pester Lloyd“ sütötte el. Mindjárt az első szó, melylyel megtisztel az, hogy „tapintatlanság“. Tudniillik tapintatlanság volt egyátalán „az osztrák ügyeket a magyar országgyűlés elé vinni.“ Higye el tisztelt kollegám, hogy én ezt még sokkal többnek találom mint egyszerű tapintatlanságnak, mert nézetem szerint jelen helyzetünk egyik legroszabb s legveszélyesebb oldala épen az, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, sőt történniük kell. Önöknek politikája annyira összeolvasztotta a két különböző természetű s hivatásos államot, miszerint merő lehetetlenség, hogy egymás ügyeibe ne avatkozzanak . Eszközölje ki Faik képviselő úr, ki a hatalmasak közt ül, hogy Magyarország ügyei soha se vizessenek Ausztriába, s én esküvel lekötelezem magamat, hogy Ausztriának a magyar országgyűléseni még csak nevét sem ejtem ki soha. De mindaddig míg Pest és Bécs együtt kormányoztatnak, lehetetlen a kölcsönös összezavarást kikerülni, mint mutatja épen Andrássy maga, ki belemászott a közös tanácsba, daczára annak, hogy a törvény világosan tiltja, így tehát nem tapintatlanságról, hanem csak szomorú kényszerről lehet itt szó. Lehetetlen, hogy ezt Faik képviselő úr be ne lássa. De még meglepőbb volt rám nézve látni, mikép ily jeles publicista mint ő, nem restelte élni a Pesti Napló és Reform azon silány érvével, miszerint miniszterelnökünktől a fejedelem talán csak „személyes véleményét“ kérte ki, s tisztelt kollégám fölteszi rólam, hogy hasonló esetben én sem volnék oly udvariatlan ily kérésnek nem engedni. Megvallom, hogy nincs elegendő magasröptű képzetem magamat ily helyzetbe belegondolni, mint nem gondolhatom bele magamat abba, hogy miszerint cselekedném, ha a hold lakója volnék, arra azonban már nem kell igen nagy erőmegfeszítés, hogy az ember tudja, miszerint nagytanács és „személyes vélemény“ úgy férnek össze, mint tűz és víz, vagyis mint közösügy és önállóság. — Valóban nem hittem volna, hogy Fáik barátom még csak annyi fantáziával sem bír. Még egy másik dologban is követte tisztelt kollégám a Reform példáját; ő is szíveskedett nekem elmondani, hogy mit felelhet Andrássy. Majd ha a miniszterelnök csakugyan elfogadja a súgott feleletet, köszönetét, szavazandok Faik barátomnak, mert isten egyse ily felelettel nagyon könnyen megbirkóznám, ámbár nem tartom magamat nagy gladiátornak. De amit eddig érintettem, ez mind csak csatázás a P. Lloyd részéről. — Az ágyú most következik. Tisztelt kollégám bámulatát fejezi ki a felett, hogy én, ki hosszú évekig éltem alkotmányos államokban, egészen figyelmen kívül hagytam azon fontos körülményt, hogy (s ez ritkított betűkkel van kiemelve) a véghatározat nem is eszközöltethetik Andrássy által, aki egyedül csak a magyar parlamentnek felelős, hanem a cislaithaniai miniszter által, ki a cseh országgyűléshez intézendő leiratot majd ellenjegyzi. Szép felfedezés! de hiszen én csak annyit mondtam, amit maga a „Pester Lloyd“ is megerősít, hogy t. i. Andrássy és a fejedelem körüli magy. miniszter részt vettek azon nagytanácsban, melyben a tudvalevő megállapodás történt. S igy igazán kár volt e hibámat, ritkított betűkkel kiemelni. Végre, s itt az igazi ágyú, t. kollegám a fájdalomnak egy nemével constatálja, miszerint azon szemrehányásban , hogy miért nem intézett a miniszterelnök előleges kérdést az országgyűléshez — egy jó adag illegalitás fekszik. Engedje meg nekem Faik képviselő úr, hogy a lejalitásról nekem más fogalmam legyen mint neki. Ami pedig a dolog meritumát illeti, erre nem tartozom felvilágosítással mint azon fórumnak, melyhez interpellációt benyújtottam , ott pedig okvetlenül meg is fogom adni. Reményem, hogy akkor maga a „Pester Lloyd“ sem ítélend oly szigorúan ez „illegalitás“ felett. Helfy Ignácz: — A képviselőház pénzügyi bizottsága 28-án d. u. tartott ülésében a közlekedési miniszter rendkívüli költségvetésének tárgyalását folytatta. Vízépítés : Dunánál a hajózás akadályának elhárítására 100,000 frt szavaztatott meg az előirányzat szerint. Dunai védművekre 273,000 frt. A Tiszánál átmetszésekre 750,000 frt. A Marosnál szabályozási munkákra 44,000 frt. A Kőrösberettyónál átmetszésekre 375,930 frt. A Béga-csatorna munkálataira előirányzott összeg függőben hagyatik, mert a részletes költségvetés és tervezet nem terjesztettén elő, ezek ismerése nélkül a bizottság nem bocsátkozott a dolog érdemébe. Míg ezek előterjesztetnének, a felügyelő lakok építésére megszavazott 4600 frtot, a fölvett 400,000 frtot ezúttal törölvén. A Szamos szabályozására előirányzott százezer frt megszavaztatott. A Vágnál szabályozásra 50,000 frt. Az államkezelés alatt nem álló folyók szabályozásának előmunkálataira előirányzott összegből 50,000 frt törléssel — százötvenezer frt szavaztatott meg. Horvát-Szlavonország: Dráva-szabályozásra 60,000 forint, a Szavánál 275,000, a Kulpánál 37,000 összesen 347,000 frt szavaztatott meg. Tengeri kikötőkre: A gőzkotróra 50,000 frt, új kikötőkre 41,600 frt fénytornyokra 9200 frt, összesen 100,800 frt szavaztatott meg. Különfélékre 7 tétel alatt 59,800 frt. Gömöri iparvasutakra, melyek építését a törvény megrendelte, 4.000,000 frt. Bánréve-nádasdira 176,367 frt. A bányászat érdekében építendő mellékvasutakra előirányzott összeget, minthogy ezen építéséről törvény nem intézkedik, a törvényjavaslat előterjesztése előtt nem vélte megszavazhatnak a bizottság. Budapesti dunarész szabályozására 2.060,000 frt. Fiumei kikötő építésére 2.500,000 frt megszavaztatott. Október 29-én d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatólag tárgyaltatott a közlekedési miniszter rendkívüli költségvetése. A budapesti dunarész szabályozására előirányoztatott 2 mil- 1Só írt, felügyeletre 60.000 frt elfogadtatott. Fedezet az 1870. évi X. t. sz. alapján felvett sorsolási kölcsönből folyóvá teendő 2.060,000 frt. A fiumei kitöltő építésére előirányzott 2.500,000 frt megszavaztatott. Ezután következett a vasútépítés. A magyar kir. vasútépítészeti igazgagatóság költségei 529,19 frtban vannak előirányozva. A bizottság ez összeget néhány aprób törléssel megszavazta. Vasútépítésre 23,899,721 frt irányoztatok elő, elfogadtatott. Az engedélyezett vasutak feletti felügyelet költségeinek megtérítése fejében az egyes társulatokat,jelesül közvetlen költsége,kint 304,487 frt vetetek föl. Ez összeg felvételénél a miniszter azon vonalakra eső költségeket is figyelembe vette, amelyek 1872-ben lennének esetleg engedélyezve, miután azonban a bizottság szorosan azon vonalakat tartja szem előtt, melyek már a törvényhozás által engedélyezve vannak, az ezek felügyeletére előirányzott összeget megszavazta, a miniszter által feltételesen felvett ezután engedélyezendő vonalak költségeit törölte és ennek megfelelőleg 66000 frt törléssel 238,987 frtot szavazott meg . Fedezet szabvány rajzok eladásából befolyható 10,000 ft, és a felügyelet fejében a vasúti társulatok által fizetendő 274.000 frt elfogadtatott. A vasúti kölcsönből folyóvá teendő 15.731.448 frt. A vasúti kölcsön folyóvá tételét a bizottság nem szavazta meg miután csak ezután lesz kipuhatolandó, mily összeg folyóvá tétele lehetséges. A miniszter íelszólíttatott, hogy minő intézkedések történtek aziránt, hogy a képviselőház a múlt évben