Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)

1871-12-01 / 276. szám

276-ik szám. V. évfolyai Péntek, 1871.­ deczember 1. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-hivatal, Lipót­ utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — Félévre.....................10 ,­­Negyedévre ... 5 „ — Egy hónapra ... 1­9­70 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábo­­petitsor 25 kr. Adakozások. Az 1848/49-ki rokkant honvédek menházára adakoztak: Szabadka sz. kir város hatósága 2000 frt — kr. Vácz város közönsége 1 151 frt 39 kr. Átvettem Vidacs János, menház-bizotts. elnök. F­elszóntély­­ Pestváros ellenzéki szabadelvű polgáraihoz! A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé ke­rülvén, e fontos életkérdés tárgyában kö­telességünknek tartjuk a fővárosi ellenzéki szabadelvű polgárokat, elvbaráti értekez­letre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e. 10 óra; helye Pest vármegye gyűlés­terme. Pest, nov. 30. 1871. Csernátony Lajos, Pest, józsefvárosi orsz. képv. Jókai Mór, Pest, terézvárosi orsz. képv. Vidacs János, Pest, ferenczvárosi orsz. képv Pest, november 30. Alább közöljük az osztrák uj közösügyes miniszter első körsürgönyét, melynek közzété­tele mindennap váratott s mely a belpolitika terén első helyen áll. A ma reggeli bécsi lapok elismerőleg szólnak a körsürgönyről. A galicziai kérdés még nincs megoldva s az osztrák bonyodalmaknak ez képezi jelenleg tátongó sebét. Auersperg a lengyelekkel az al­kudozásokat még nem szakítá ugyan félbe, de ezeknek aligha lesz kedvező eredménye­, miután minden követelés, a­mi a lengyelek részéről létezik, a reichsrath elé tartozónak mondatik. A lengyel miniszteri hely sincs még eddig betöltve. Az új osztrák miniszterek közül Inger azzal kezdte meg hivatalos működését, hogy az eddigi sajtóosztály főnökét elbocsájta, Banhans pedig a cseh éjszaki vasút s több banknál viselt hiva­talairól tényleg lemondott. Francziaországban a közbeszéd tárgyát azon üzenet képezi, melyet Thiers az ismét egybejött nemzetgyűléshez fog intézni. Azon véleményben vannak, hogy Thiers a mostani állapot consoli­­dálásának szükségességét s a nemzetgyűlés részbeni megújítását fogja hangsúlyozni. A kegyelmezési bizottság még mindig titko­­lódzik, Thiers hétfőn, midőn Rouenből vissza­tért, Rossel atyját fogadá. Rossel maga is kérel­met intézett Thiershez, melyben azt kéri, hogy legalább a katonai degradatiótól kíméljék meg. Általánosan azt hiszik, hogy a kegyelmezési bizottmány, mely deczember 4-ikig napolta el magát, felhatalmazását visszaadja a nemzetgyű­lésnek, és erre bízza az elhatározást. E hosszú bizonytalanság úgy a közvéleményt, mint az elítélteket kínos izgatottságban tartja. Különben ma már mint bizonyost állítják, hogy a nemzetgyűlés fog határozni a halálra ítélt kommunisták fölött. Brüsselben az izgatottság folyton növekedő­ben van, mert a minisztérium még nem mondott le. A vidékről küldöttségek érkeztek zászlókkal. A kormány komolyabb zavaroktól tart s a város helyőrségét folyton szaporítja. Az a hir van el­terjedve, hogy a minisztérium elbocsájtatott s Thovisen a kabinet alakítására vonatkozó indít­ványt elfogadó,de nem találtatik jobboldali kép­viselő, ki tárczát vállalni akarna. A porosz képviselőház Benigsent második alelnökké választotta. — A képviselőház elé számos kormányi javaslat, terjesztetett. Köztük egy az államkincstár megszüntetése érdekében. Az 1872-ik évi államháztartási költségvetésben, mely nagy bevételi többletet mutat fel, 8 s fél millió tallér fordittatik a hivatalnok, tanítók, ta­nárok fizetéseinek javítására és egyetemek és adók reformjára. A havannai kormányzó jelentése folytán ott nagy az izgatottság 8 orvos tanhallgató hadbi­­rósági elitélése miatt, kik egy temetőt megbecs­­telenítettek, hol Castanon spanyol h­ó van elte­metve, ki a múlt évben amerikai párbaj­nak lett áldozata, mert Cubát illetőleg a spanyol uralmat védte. A haditörvényszék töb­beket súlyos börtönre s­s halálra ítélt. Az íté­let azonnal végrehajtatott. Havannában ez ese­mény mély benyomást szült. A „Moniteur Universel“ tudósítása szerint a pápa elnöklete alatt tartott consistoriumban szó­ba jött a pápa elutazása. A bíbornokok majd­nem egyhangúlag az elutazás mellett nyilatkoz­tak, mert a szent collegium conclave-tartás ese­tén nem határozhatna szabadon. A pápa ezt vá­­laszolá: „Francziaország be fog minket fogadni, ha vendégszeretetét igénybe vesszük , de mi nem szeretnők a vati­ánt itt hagyni, annak (Fran­­cziaországnak) politikai állapota is sokkal bi­zonytalanabb, hogy sem reá és reánk nézve kellemetlenség nélkül Pauban letelepedhetnénk. E tekintetek, melyek visszatartanak a Franczia­­országba való meneteltől, irányadók Ausztria irányában is. Anglia Máltát ajánlotta nekünk és kedvünk van ajánlatát elfogadni, de elfogad­hatjuk-e egy protestáns nemzet vendégszeretetét és elszigeteljük-e magunkat Európától ama szi­geten?“ Ezen allocutio következtében a bibor­nokok felhagytak kívánságukkal. Az „angol új szövetség“, mely annyi bajt hozott, majt hétfőn végképen fölbomlott. Scot Russel, Popper s több mások összejöttek, hogy tanácskozzanak, mi­tevők legyenek, s végre is abban állapodtak meg, hogy egyelőre semmit sem tesznek. Andrásy gr. körsürgönye. Andrásy gr. alább közlött körsürgöny­é­­ben óvatosan kerülve van azon program­nak, azon új rendszernek vagy feladatnak, melylyel Andrásy megbizatott, még csak érintése is. A közsürgöny, hogy az uj aera be­­léptét minél inkább elleplezze, épen azt akarja indokolni, miért kell Andrásy grófnak oly politikát követnie, miszerint: el ne térjen azon kitűnő államférfi által követett úttól, kinek ő utódja. Pedig hát miért mozdittatott el vagyis mentetett fel állomásától Beust ur, ha épen csak az ő politikáját kell követni ? holott Beust ur politikáját bizonyosan a legjobban és leg­­hivebben tudja követni önmaga,­­ nem pedig Andrásy gr. ? „Ezen politika a béke világos nyílt és szilárd politikája mondja a körsür­göny épen oly nyíltan (?) oly megbizhatólag (?) mint tette ezt a világ minden kül­­ügyére, diplomatája és döntő befolyással bíró államférfia még akkor is, sőt legin­kább akkor midőn leginkább készülődött a támadásra, vagyis: „a támadó fellépés visz­­szautasítására“ mert hiszen köztudomású dolog, hogy mai világban rendesen sikerül a kezdeményezés színét vagy vádját ellen­felükre hárítni ugyannyira, hogy tulajdon­kép csak utólagosan tudja meg a világ, ki csinálta a casus bellit? A birodalomnak, mondja, nem kiter­jedése, hanem e­r­e­j­e az, minek nevelé­sére törekednünk kell: a rendelkezésre álló csodás (prodigieuses) segélyforrások (!) fejlesztése által, melynek haladását, mint alább mondja: „még a belválságok sora sem állította meg — csak egy (!) pillanatig is.“ Ez t. i. a birodalom erejének fejlesz­tése azon indok, mely a grófot arra bírja, hogy Beust úr, vagyis a béke politiká­ját kövesse. Hogy Andrássy gróf ezen politika lehetőségében csakugyan hisz, azt ugyancsak erélyesen hangoztatja, eme nevezetes szavakkal: „Feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejé­ben“ — stb. Andrássy grófnak tehát feltétlen hite van az „osztrák-magyar monarchia“ élet­­képességének és erejének továbbfejleszt­­hetésében. Ez azon első ok, melynél fogva bizalommal fog a neki jutott „küldetés“ teljesítéséhez. Magyarországról Andrássy gr. kör­sürgönyében egy árva szó sem fordul elő. Alatta értetődik ez mindig a „birodalom“ a „monarchia“ szó alatt. Sőt hogy meg­érthessük és megérthessék a csehek s lengyelek is, miszerint az egység eszméje ellen küzdeni mai nap még hasztalan kér­dés, azt mondja a körsürgöny, hogy: „A nehézségek, melyekkel a monarchia megküzdött, és még m­o­s­t i­s (!) küzd, napról-napra kevesbedni fognak; — azt bizton remélhetjük“ t.i. remélhetik a cen­­tralisatio emberei Andrássy gr. kül- s bel­­kormányrendszere alatt. Kül- és belkormányzatról egyaránt beszélünk, mert hiszen, tessék megolvasni: Andrássy gr. távsürgönye csakis annyi­ban foglalkozik a „birodalom“ külügyi­vel, mennyiben azok a belügyeket, a biro­dalom erejének növelését t. i. a nagyha­talmi politikának továbbfejlesztését czé­­lozzák. Ezen politika űzése köztudomás szerint évenkint 120 — 150 millióba kerülvén s a munkás kezek nagyrészét a termelő és értékesbitő pályák helyett fegyverforgatásra kényszerítvén, merőben ellenkezik az anyagi segélyforrások fej­lesztésével s a jólét fokozatos emelkedé­sével, melyekről a körsürgöny szól. Nem akarunk Ausztriáról beszélni. Magyarország megérdemelte volna, hogy sajátságait, külön érdekeit, a magyar miniszterelnökből lett külügyét meg­­elítse , kiemelje s alattasainak kitű­nő figyelmekbe ajánlja. — De a volt magyar miniszterelnök nem ismer csak egy „nagy hazát“ , a „birodalmat“, melynek érdekeit teljesen azonosoknak hiszi (!) Magyarország érdekeivel. Ezért nem veszi észre hogy, ha­bár Ausztriában sőt Magyarországon is a németelem javára csakugyan mutatkozik valamely anyagi segélyforrás, jólét és gyarapulás, de ez épen nem mutatkozik s nem is jöhet létre Magyarországra nézve átalánosan épen a centralisatio az egységesítés politikája miatt. Sőt az ország bár gazdagabb leen a nagyszerű vasúti vállalatok s államadós­ságok papírjaiban, de napról-napra sze­gényedik a termelés, feldolgozás és érté­kesítés terén, miszerint a tőzsérek, con­­sortiumok s más hívek gyors meggazda­godása legfeljebb arra szolgálhat zsi­nórmértékül , mily gyorsan megy tönkre az állam. Mi pedig a külügyér azon reményét illeti, hogy azon nehézségek, melyekkel a „monarchia“ (értsd Magyarország és Ausztria) megküzdött és most is küzd napról-napra, kevesbedni fog s hogy ama bizonyos „ellentétek“ és keserűségek,t. i. az autonomikus küzdelmek „a monarchia átalános érdekei igazságos­ mél­­tánylatának“ t. i. az öszbirodalmi eszme elfogadásának fognak helyt adni, ezekre nézve a külügyér okvetlen csalatkozik. A külügyér hatályo s tekintélye leg­alább a mostani európai diplomatia sze­mében ugyan úgy kívánná, hogy Ausz­tria minden népeivel, sőt Magyarország­gal s ennek népeivel is együttesen úgy szerepeljen, mint „egy test s egy lélek“, melyet természetesen a külügyér tart fen és vezet s akkor dobhatja szava mérlegé­be, mikor nekie tetszik. Kérdjük most a mi jobboldalunktól s jobboldali sajtónktól, mely oly lelkes hym­­nusokat zengett el azon szerinte igen nagy jelentőségű esemény felett, hogy a mo­narchia külügy­éri állására egy magyar államférfin hivatott —: mi h­át a különb­ség e magyar és az előbbeni még az 1867 előtti osztrák miniszterek között is? Andrássy ép úgy hangoztatja a monar­chia­i „észbirodalom“ eszméjét, mint akár Bach vagy Schmerling. Hogy ő magyar ember, az nem örö­münkre, hanem csak annál nagyobb szé­gyenünkre válik. Íme a körsürgöny szövege: Bécs, nov. 23. Ő felsége, a császár és király méltóztatott engem külügyminiszterének kinevezni. Midőn hozzáfogok a feladathoz, melylyel fel­séges urunk akarata meghízott, teljes tudatával teszem ezt azon nagy nehézségeknek, melyekkel az egybe van kötve. Mindazonáltal két ok van, melynél fogva bi­zalommal fogok a nekem jutott küldetés teljesí­téséhez. Az első : feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejében, mely monarchia ma inkább, mint valaha az európai egyensúlyra nézve szükségesnek és az átalános béke egyik nélkülözhetlen biztosítékának bi­zonyul. A második az, hogy legbensőbb meggyőző­désem szerint, miként elődöm elé, úgy elém is a birodalom életérdekei szabják a követendő po­litikát. Ezen politika a béke világos, nyilt és szilárd politikája. Sokkal jelentékenyebb lévén, semhogy kül­detését máshol, mint önmagában keresse, — sokkal nagyobb kiterjedésre, sem hogy területi nagyobbodásra volna szüksége, az osztrák-ma­gyar birodalom nem vágyhatik határainak sem­miféle kiterjesztése után, úgy hogy nehéz volna bármely területi gyarapodást megjelölni, mely nem inkább zavarok forrásává válnék a biroda­lom két felére nézve. A birodalomnak nem kiterjedése, hanem ere­je az, minek nevelésére törekednünk kell a rendelkezésére álló csodás segélyforrások fej­lesztése által. Azon előnyök, melyeket bár a legszerencsé­sebb háború is nyújthatna nekünk, sohasem ér­nének fel azokkal, miket a jóllét fokozatos emel­kedéséből meríthetünk, melynek haladását még a belválságok sorsa sem állította meg csak egy pillanatig is. A nehézségek, melyekkel a monarchia meg­küzdött és még most is küzd, és melyek külön­ben csak természetes következményei minden nagy átalakulásnak, napról-napra kevesbedni fognak, azt bizton remélhetjük ; mindazonáltal nem fognak elütni a­nélkül, hogy az irányok­ban bizonyos ellentétet, a kedélyekben bizonyos keserűséget ne hagyjanak. Én bízom abban, hogy ez érzelmek a monarchia általános érde­kei igazságosabb méltánylásának fognak helyet engedni, de az eredményt csak annyiban re­mélhetjük nem túlságosan hosszú idő alatt elér­hetni, a­mennyiben lehető lesz külbonyodalma­­kat megelőznünk, melyek a belbéke megszilár­dulásának elhalasztása mellett akadályoznák a kormány engesztelő eszméjét és annak szilárd határozott alkalmazását. Nem kétlem, miszerint e politikai vonal, me­lyet elutasíthatlan érdekei szabnak a monar­chia elé, teljes összhangzásban áll a többi hatalmasságok óhajaival, melyek az utóbbi évek folyama alatt fokozatosan egész Euró­pán átvonult iszonyú rázkódások után mind­nyájan parancsoló szükségét érzik annak, hogy a mostani oly keményen megpróbált nemzedé­keknek a nyugalom és biztonság korszaka biz­­tosíttassék. A fentebbiekben jeleztem önnek azon fő in­dokokat, melyeknek engem arra kell bírniok, hogy el ne térjek azon kitűnő á­llamférfi által követett úttól, kinek utódja vagyok. Azért nem is tartom szükségesnek, hogy hivatalom elfog­lalása pillanatában módosítsam azon általános utasításokat, melyekkel ön el van látva és ön csak c­élzataimnak fog megfelelni, midőn azo­kat jövőre is zsinórmértékül veendi magatartá­sára nézve. Midőn felhívnám önt, hogy jelen sürgönyö­­nyömet ön által czélszerű­nek ítélendő módon felhasználja, befejezés előtt constatálni akarom megelégedésemet a fölött, hogy önnel ezentúl ügyleti összeköttetésben fogok állni. Azon reményt táplálom, miszerint ön szíves lesz engem odaadó támogatásában részesíteni és a feladat teljesítésében segíteni, melyet ő felsége a császár és király bizalma elém jelölt. Méltóztassék elhinni, én magam részéről nem mulasztandok el semmit, mi által jogokat sze­rezhessek magamnak azon bizalomra és becsü­lésre, melyben elődöm annyi joggal részesült azok részéről, kik alatta szolgáltak. Fogadja, uram stb. Andrásy s. k. — A pestmegyei baloldal tegnapi értekezletén a bizottmányi tagok választásánál követendő eljárás fölött volt élénk vita, mely akkor dőlt el, hogy a jobboldalnak a választási elnökök kiküldésénél, a mennyiben a párt érde­kei nem veszélyeztetnek általa, engedmények fognak létezni. Ezután kijelöltettek a kerületek, hova jobboldali elnökök küldése határoztatott el. E kerületek következők : Gyömrő, Vörösvár, Bogdán, N.-Körös két kerülete, Kis-Vácz, Solt, Sz. Szt. Márton, Ó-Buda, Promontor, Tápió- Bicske, Soroksár, Ság, Czegléd két kerülete,— összesen 15. Elvül kimondatott, hogy helyettes elnökök is választatnak, nehogy valamiképen a választás meghiusittassék. — A választások megejtése egy napra határoztatik, hogy a kor­teskedésnek ne legyen tág tere. Ezután minden választókerület számára az elnökök kijelöl­tettek és a választás megejtésére decz. 20-ika tűzetett ki. Megyei élet. — Pest megye most tartja utolsó közgyű­lését, melylyel kapcsolatban Nyáry Pál élet­­nagyságú képe a megyeház nagytermében fel­­állíttatván Gullner Gyula főjegyző meleg sza­vakban emlékezett meg a szerencsétlen halált ért jeles férfiról. Tevékeny életének ismertetése után így végző beszédét: És a nagy szellem nincs többé közöttünk, porait vissza­vette az anyaföld, lelke fölszállt az úr elé, és nekünk nem hagyott volna belőle semmit a halál ? Nem! A halálnak van uralma az élőkön, ki birja tépni sorainkból a legrőseb­­bet is, nagyot kicsinynyel vegyest sújt kegyet­len keze, de a hátra hagyott eszméken és érde­meken nagyjaink emléke felett hatalma megtö­rik, hatalma nincs. Ez a mienk most is, halha­tatlanok az ő érdemei Pest megyében s Pest megyének ezt elfeledni nem volt szabad, nem lesz szabad. Emléke mondta nekünk, hogy mienk a fájdalom joga, mienk a fájdalom köte­lessége is. — E kép legyen itt Pest megye ta­nácskozási termében egy kis tanujel arra, hogy emlékét nem feledtük el, ez szóljon hozzánk, szóljon utódainkhoz, s tanítson meg mint haza­fiakat férfi erővel lépni a jövő elé. — Emléke, szelleme maradjon közöttünk! A zajosan éljenzéssel fogadott beszédet Keglevich Béla gr. indítványára ki fogják nyo­matni és a községeknek megküldetni. Ezután Gullner felolvasta a Nyáry emlék­­bizottság jelentését, mely szerint a Than Mór által festett kép és ennek kerete 682 frtba ke­rült ; a megyeház udvarán felállítandó szobor ügyében a bizottság a képzőművészeti társulat­tal lépett érintkezésbe, s ez pályázatot fog hir­detni a szoborra és azok megbírálásáról is gon­doskodni fog. A Nyár­egyházán felállítandó síremlék ügyében addig nem határoznak, míg a szobor költségei iránt nem tájékozhatják magu­kat, hogy ahhoz mérten intézkedhessenek. Az eddigi gyűjtések eredménye 4589 frt, mely ösz­­szeg takarékpénztárba van helyezve, a gyűjté­sek tovább folynak. Következett a belügyminiszter leirata a szer­vezési munkálatnak a megye beosztása, a tiszti­kar, a segéd­kezelő s a szolgaszemélyzet lét­száma, a fizetések mennyisége és a napi díjak fokozatára vonatkozó részét illetőleg. A minisz­ter megjegyzései közül elfogadták azon módosí­tást, mely a kerületi szolgabirák elnevezése he­lyett a járási szolgabirói elnevezést ajánlja. A többi módosítást elvetette és ragaszkodott mun­kálatához. Ezután az igazoló és választó bizott­sági tagok iránt folyt a tanácskozás. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, nov. 30. Az 1872. évi költségvetési előirányzat tár­gyalásának megkezdése nagy számmal hozta a házba képviselőinket. Teljes számban volt kép­viselve a kormány, a honatyák — sőt az esős idő daczára a közönség is a karzatokon. ----------­------------------------------------------------­ Érdekesnek mondhatni a gyűlés előzményei is. Andrássy Gyula gróf közös külügyminiszter úrnak ugyanis tetszett az elnökhöz intézni egy levélkét, melyben lemond sátoraljaújhelyi kép­viselőségéről, minthogy az annak betöltésével járó kötelességeknek új hivatalában nem képes megfelelni. Ilyenformán tehát kényétől tette volna függővé lemondását, ha a baloldalnak azon helyeslése, melylyel Csernátony fel­szólalását kísérte, meg nem győzi vala­m excját arról, hogy itt nem passióról, hanem olyan kö­telességről van szó, melynek teljesítése egy kissé más motoroktól is függ, mint amilyen ő excel­­lentiájának­­ akarata. Az interpellációk közül horderejére nézve nagyobb fontosságú a Maximovítsé, ki a határőrvidéki ügyben tett intézkedésekre vonat­kozó eljárás felderítését sürgeti. (Tisza indítvá­nya ugyanide megy ki.) Továbbá Vidlicskayé, ki az igazságügyminiszter úr kinevezési ké­­sedelmezésének politikus kombinációi közé röpített egy kis bombát, végül pedig P­­­a­c­h­y Tamásé, ki a nógrádi ismeretes főispáni gazdál­kodás tárgyában pengette meg a vastag hurt. A figyelem, melylyel a ház ez interpelláció­t vé­gighallgatta, mutatja, hogy érdekelten várja Tóth Vilmos úr feleletét. A Bujanovics Sándor lemondása következ­tében megüresedett jegyzői széket is betöltötték még pedig úgy, hogy a távozó nem mond­hatja : pogány jött örökömbe. Megválasztatott ugyanis az irodalmi téren szép névvel dicsekedő­­ Huszár Imre 108 szavazata ellenében Szeniczey Ödön 139 szavazattal. Déli 12 óra körül kezdették meg a budget­­tárgyalást. Az előzmények után következtetve az ostrom kitartó és heves lesz. Ghyczy Kál­mán kezdte meg, mekkora sikerrel: a beszéd­nek elolvasása után ítélje meg maga az olvasó. * A képviselőház ülése. Nov. 30. d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést bemutatja a Hajdúkerület közönségének feliratát, mely­ben a közigazgatási költségeket más kulcs sze­rint megállapittatni kéri­ Sz. Fehérvár városát, az iránt, hogy e költ­ségekben a városok is részeltessenek. Bemutatja végül Andrássy Gyula gróf kül­ügyminiszter levelét, melyben a sátor­alj­a-ujhe­­lyi képviselői székről lemond, miután nincs azon helyzetben, hogy a tanácskozásokon részt ve­hessen. (Éljenzés.) Csernátony csatlakozik ugyan az éljen­zőkhöz, de kinyilatkoztatja, hogy levelét a le­mondás indokolására nézve nem tartja kielégí­tőnek. Ő ugyanis azt mondja, hogy azért mond le, mert kötelességének teljesítésére nincs ideje. Ebben azonban téved. Mert constitutionális fogalmak szerint a magyarországi képvi­selői állás nem fér össze a közös külügyér­­séggel, s ezt kellett volna levelében megjegyez­ni. Egyébiránt e lemondás példáját ajánlja a házban levő azon képviselőknek, kik azt még ekkorig nem követték. (Helyeslés.) Elnök. A lemondás tudomásul vétetik. — Binder Lajos hasonlag lemond. Az elnök a vá­lasztások elrendelése iránt intézkedni fog. Deák Ferencz a tiszáninneni evang res. egyházkerület kérvényét mutatja be, melyben a Palocsai-Horváth Mária-féle alapítványnak a sárospataki iskola részére adományozott összeg után járó illetéket elengedtetni kérik. Zahornáczky Bálint Farkas Máriának magán­kérvényét nyújtja be. Ivánka Imre az 1869-iki trónbeszédből merített rövid indokolás kíséretében a követ­kező interpellációt intézi az összes minisztéri­umhoz. Szándékozik-e a 1. ministérium a főrendiház­nak szervezetét c­élzó törvényjavaslatot még ez ülésszak tartama alatt, a képviselőház elé ter­jeszteni. Paczolay János a hazai magyar gőzhajó­­társaságok nevében helyez le egy kérvényt a ház asztalára, melyben onnan kiindulva, hogy a szabad, osztrák gőzhajótársaság a sodronyvonta­­tás eszközlése végett már több helyen lerakott a Dunának medrébe sodrony köteleket és ezzel is növelni óhajtja privilégiumait, azt ké­rik, hogy vájjon ezen uj kísérlet tanulmá­­nyoztassék előbb alaposan s ha czélszerűnek bi­­zonynl be, ne engedélyeztessék ez előzetesen a dunagőzhajó-társulatnak , hanem alkottassák oly módszer, hogy azt bizonyos díjért minden hajótulajdonos alkalmazhassa. A kérvényt prae­­ferenter tárgyaltatni kéri. (Helyeslés). Vidlicskay József tekintettel arra, hogy az igazságügy rendezése nem halad oly gyor­san előre, mint ezt az igazság­szolgáltatás ér­deke megkívánná, és hogy a helyzet bizonyta­lansága az igazságszolgáltatásra zavarólag hat, és végül, hogy az igazságszolgáltatás folyto­nossága emiatt lényegesen szenved, a követke­ző interpellációt intézi az igazságügyérhez: 1- ér. Szándékozik-e a t. igazságügyminisz­ter úr az uj bírósági szervezést jövő 1872-ik évi január 1-én életbe léptetni ? és ha nem, mi okon marad el annak a mondott határidőben való életbe léptetése. 2- ér. Micsoda intézkedéseket tett, s fog ten­ni jövőre miniszter úr azon czélra, hogy az igazságszolgáltatás folytonossága az új bírósági

Next