Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)
1872-02-01 / 25. szám
Csötörtsik, szerkosztói iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kacó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető inden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok és a hirdetények. iiriMWBriiriffiiniifiFiTT^n tiiiMiifMrmr t~~ itt £20. szám. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ...................... müiitiaMBiiiwiii VI. évfolyam. «■■■>—■........ w*i 1872. február 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre....................................20 frt — kr. Félévre........................................10 „ — „ Negyedévre..................................5 „ — „ Egy hónapra..................................1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésér külön 30 kr. Nyílt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr . Pest, januuár 31. Politikai szemle. Ma ismét Bedekovich bán lemondását emlegeti a hír, ami annak jeléül vehető, hogy a horvát nemzeti pártiak a kiegyezést bizonyosnak tartják, mely esetben a horvát ellenzék embere, Nugent gr. fogna bánnak kineveztetni. úgy látszik, hogy a horvátok által tett feltételek közt főszerepet játszik a személykérdés is s ha a kiegyezés létrejön, a horvátok e kívánsága teljesíttetni fog — több személyváltoztatás következik be. A spanyol radicálisok központi bizottsága legközelebbi péntekre nyilvános gyűlést hívott össze valamennyi pártból; a vidéki bizottságok szervezésére a legtekintélyesebb férfiakat fogja kiküldeni. A barcellonai kormányzó sürgönye jelenti, hogy az odvoi visszaállítása következtében zavargások, de minden jelentőség nélkül fordultak elő. A tömegből néhány pisztolylövés süttetett el. A fegyveres erőt nem kellett igénybe venni. A bíróságok erélyesen nyomozzák a zavargások okozóit. Az angol parlament új ülésszakában jövő kedden kezdi meg működését. Angliában nagy zajt üt Otway külügyi államtitkár beszéde, melyben a többi közt így szól: Semmi, amit Angolország tehetett, nem háríthatta volna el a Poroszország s Francziaország közti háborút. Ízetlenség volna azt állítani, hogy két nagy nemzet visszalép a bábomtól, ha Angolország azzal fenyeget, hogy hatalmát a mérlegbe veti, s mit segített volna a mi 34.000 emberünk akár az egyik, akár a másik nemzet hadseregének. Hami ilyes fenyegetést hallottunk volna, a következménye az lesz, hogy a hadviselő felek Belgiumra és Hollandra teszik kezeiket s ellenünk fordulnak.“ Londonban a tegnapelőtti választó-meeting elfogadott egy végzést, melyben a kormány a ballot bill javára az utolsó reformbili kisebbségi záradékának eltörlése, és a parlamenti ülések új szétosztása érdekében erélyes eljárásra szólíttatik fel. A meeting elnöke azon aggályt fejezte ki, hogy a szabadelvű párt félénk szabadelvűekre és előhaladott radicalsokra fogna szakadni. A lancashirei és manchesteri conservativek egyletének meetingjén bizalmatlansági szavazatot határoztak a kormány ellen. Angolországnak a genfi választott bíróság elé terjesztett védő munkálata az Alabama ügyben állítja, hogy a washingtoni szerződés a választott biróság működését a szobait forgó hajók által elkövetett tényekre szorította. Angolország ezen irat szerzése idején a washingtoni kabinet ilyen okmányának tartalmát még nem ismerte. Londonban a köztársaságiak Dilke tiszteletére meetinget akartak rendezni s erre nézve a Freemaso-Twavern-Compagnie helyiségeit kérték. Ennek igazgatói azonban megtagadták azt. A Dilke demonstratio rendezői most a meetinget szabad ég alatt, a Trafalgare squaren rendezik, miáltal a dolog jelentőségben csak nyer. Igaz ugyan hogy egy parlamenti végzés szerint egy angol mértföldnyire a parlamenttől meeting szabad ég alatt nem tartathatik, de e rendelkezés az utóbbi idő alatt annyira nem tartatott meg, hogy a kormány e rendelet szerinti jogát épen nem érvényesítheti, ha A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. január 31. — Egy akadémiai fölvétel 1694-ben. Dangeau marquis naplójának ötödik kötete igen érdekes irodalmi adomát tartalmaz, melyet hiven követve az eredetit, anélkül hogy hozzátennénk, vagy elvennénk belőle valamit, be akarunk olvasóinknak mutatni. Akadémikusaink is kivehetik belőle az ökot iljp.tartói Clermont-Tonnerre Ferencz noyoni püspök, egyike a tizenhetedik század eredeti alakjainak. Jellemében tarkán volt keverve a hiúság, nemesi rátartás, főpapi buzgalom, éretlen tudomány és bizarr ékesszólás. Tehetségei és hibáival mindig ki akart tűnni, tevékeny, fáradhatlan, de inkább alkalmatlan volt mint kellemes, s tudtán kívül adott tárgyat s alkalmat az éltelésre; ily különös szerepet játszva, mindenütt magára vonta a figyelmet ami leginkább hizelgett neki. Előkelő családból származván, öröklött büszkesége túlment a komolysághatárain, de azért nem kevésbé akarta játszani az érseket és szent embert a herczegnél. Nevelése még az ő korától is hátramaradt s — mint nála természetes — már ifjúkorában lévén püspökké, hittérítő buzgalommal s herczegi szokásokkal ment tartományába. A pazarságig volt jótékony, s gondatlanul veszélyeztette életét a halotti szentség kiszolgáltatásakor, de ha megyéjét látogatta, alattvalóitól keleti hódolatot követelt, s a pápáról szólva, csak római kollégájának szokta nevezni. Végre közszokás szerint imádta XIV. Lajost s ezt a királynak értésére is tudta adni. Ez meg is kedvelte a noyoni püspököt és szívesen társalgott, vagy mulatott vele; a főpap excenttricitása, hirtelen hízelgései s váratlan, csapkodó fordulatai tetszettek neki. A franczia akadémián ekkor egy hely ürült meg Barbier halála által 1694-ben s a király kijelentette, hogy a noyoni püspök megválasztását szívesen látná. Ez szeszélynek csak liberális irányzatát teljesen nem compromittálja. Az elszászi nők példájára az összes franczia lapok aláírást nyitottak a franczia terület kiürítésének siettetésére. Nancyban egy nap alatt 400,000 frank gyűlt egybe s remélik, hogy néhány nap alatt egy milliót hoznak össze. A kis Pont-à-Mousson, mely a háború alatt sokat szenvedett, két nap alatt 70,000 frankot írt alá, mibe nincsenek beszámítva a nők által a haza oltárára letett ékszertárgyak. Kilátás van rá, hogy ily módon sikerülni fog 500 millió frankot gyűjteni, s a kiürítést siettetni. Bismark herczeg, mint délnémetországi lapoknak Párisból jelentik, állítólag már notificálta készségét a megszállva tartott departementnak kiürítésére az önkéntes aláírások sikerülésének esetében, habár Németország a szerződés szövege szerint nincs erre kötelezve. A kereskedelmi szerződések felmondására vonatkozó törvényjavaslat elfogadása valószínű. Thiers tegnap Parisba ment, hogy első ízben meglátogassa a commune által összerombolt palotáját. A kormány valószínűleg nem fog a hadsereg újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatot előterjeszteni, hanem elfogadandja némi módosításokkal a bizottság által kidolgozott tervezetet. A nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésén a kereskedelmi tengerészeti törvény 422 szavazattal 239 ellen elfogadtatott. Holnap kezdődik a vita az Angolországgal való kereskedelmi szerződés felmondása felett. Samis basa tengerészeti miniszterré, és Mustafa basa tüzérségi nagymesterré neveztetett ki; közelebb még több miniszteri kinevezések fognak megtörténni. A tőketeremtés példánya, Langrand Dur volt a jelenleg már lankadni kezdő tőketeremtő korszak egyik előharczosa, példánya, kinél több, nagyobb tőkéket és vállalatokat nem teremtett senki; kinek viselt dolgai kellő tanulságot nyújthatnának a még most is mindig szédelegni vágyó állam és kormányférfiaknak, kivált arra nézve,hogy: van bizonyos netovább, melyen túl a közönség hiszékenysége s fizetésképessége megszűnik s a jövő évtizedek reményeire épített számítások romba, halomba dőlnek. Langrand D ur szédelgései szerencsésen véget értek. — Szerencsésen, mondjuk Langrand urra nézve, mert nagy ur jóbarátai s még magasabb pártfogói és érdekjelei lévén — bár száz meg száz milliót pazarolt el, mint közelebbi tudósítások mondják, ügye rendezve van : az angol és belga hitelezők aláírták a kiegyezést, a szász jelzálogbank csatlakozik hozzájuk, miszerint 75 százalék kártérítéssel beelégesznek; a Langrand-féle társulat kiegyezési javaslata, mondja egyik belga lap, az Erlanger-ház és osztrák hitelintézet irányában, hosszas hányásvetési huzavonáé után aláíratott, csak az „International“ és az „Agricol“ kötelezvényei birtokosainak s a kereskedelmi törvényszék jóváhagyásának kell még hozzájárulnia, mondja s vigasztalja az International hitelezőit, hogy követelésüknek legalább is 60 százalékát megkapják, sőt kilátás van reá, hogy a részvényesekre rovandó újabb 15 frank befizetése s bizonyos egyéniségektől teendő bizonyos behajtások után, a 17 millió frankra menő kötelezvényeknek i. e. 70 százalékát kifizethetik; az „Industrier” 1 és fél milliónyi tartozásai pedig teljesen kifizettetnek. És miután a német „Société Generale“ is részt vesz a rendezésben, kilátás van reá, hogy az az illető törvényszék által el leend fogadva, így már liquidatióban levő pénzintézetek helyreállanak, a rendezők remélik, hogy hitelezőiknek 70 százaléknyi kárpótlást nyújthatnak stb. Langrand Dur s az általa teremtett vagy épen kizsákmányolt pénzintézetek tehát boldogak, hogy is ne ? Rendezve lesznek. És a hitelezők, a nagy közönség ? Ez 70 százaléknyi kárpótlást kap — nem számítva ide ha netalán részvényeire újabban felül kell fizetnie. Szédelgéshez értő pénztekintélyek nyilatkozatai szerint azonban ez is sok, váratlan, rendkívüli vívmány, mert hiszen csak egy Lónyay (s ki tudná még kik) által lett eszközölhető. Elhiszszük. Elhiszszük még azt is, hogy azon eszményi tőkékből, melyeket Langrand Dura jövő reményeiből teremtett, s a hitelezők és részvényesek jóhiszeműség vagy nyereségvágya következtében valódi pénzzé tett,nemcsak 25, de 50 s több százalék is el van már pocsékolva, s igy valóban rendkívüli ügyesség vagyis jelentéken „nyomást kell hozzá „felülről, hogy ennek nagy része ismét léptetővé tétessék, s a hitelezők közt tőkében vagy kamatokban kiosztassék. De hát: mi jóra volt teremtve ama sok száz millió, vagyis mi hasznot nyújthatott az érdekelteknek,ha létrejöttének vége célja az, hogy hitelezőit megrabolja? Ha bankok, vasutak építésére, birtokok vásárlására, gyárak állítására vagy fentartására vállalkoznak s vállalataik nem sikerülvén, hátrányban maradnak s a bankokat ez esetben senki sem nevezi fosztogatóknak , ezt még értjük, vagy legalább érthetnénk, ha az európai pénzintézetek rendesen ily reális ezést tűznének ki maguknak. De az európai s kivált az osztrák és ezekkel szoros viszonyban levő némely úgynevezett „magyar“ pénzintézetnek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az ipari kereskedelem vagy földhitel terén igyekezne némi sikert, némi lendületet idézni elő. Langrand Dur ugyan Magyarországon is vett több mint százezer hold földet, de nem azért, hogy ennek művelését előmozdítsa, nem is azért, hogy a kisbirtokosok vagy bérlők útját egy-egy részlet kisbirtok megszerzéséhez megkönnyítse. „Olcsón venni, drágán adni, és pedig a nagytőke ereje által a kisebbeket háttérbe szorítni s nem tartva : szem előtt az ipar, kereskedelem vagy a gazdászat érdekét, eszményi tőkéket teremteni, ezeket és saját hitelét vagy a támolygó vállalatokat, illetőleg reményeket és eszményi tőkéket adni és venni: ez volt Langrand Dur irányzata a pénzteremtés s a jövő tőkéinek kiaknázása terén. Ezen irányzatot követik fájdalom a legtöbb pénz- és hitelintézetek, mint látjuk, az állam s kormányférfiak által támogatva, kik pedig igen sokat használhatnak egymásnak. Ez azon veszélyes irányzat, melyet Langrandurban unificálva szerettünk volna látni. Langrand D ur azonban nem unicum. A tőketeremtés korszaka, melyet ő inaugurált, napról-napra nagyobb mérvet ölt, mert a nagy közönség nem tanul saját kárán: nem szűnik meg hinni, remélni és fizetni. Elvégre is a nagy közönség teszi úrrá a tőketeremtő lovagokat; ez realizálja azok terveit s ha a terv rész, vagy a tervező csupán játszani akart saját nyereményére , a nagy közönség fizeti meg költségeit s örüljön, ha 70 százalékot visszakap követeléseiből. Miután pedig a törvényhozás szabad tért enged », szédelgéseknek, sőt tekintve a lottó, az állami sorsjegy, a sorsjegy kölcsön stb.-féle játékokat, maga a törvényhozás szentesíti — a nagyközönségnek érdekében van, hogy tisztább fogalmakat szerezzen, mint eddig, s egyszersmind okuljon a tőketeremtés műveletein, melyeknek tulajdonképp maga az anyaga. — A 48-as kör ma csütörtökön esti 6 órakor ülést tart. Mocsáry Lajos barátunk a következő, a többi ellenzéki lapokban is megjelenő felhívás közzétételére kért föl. Felhívás. A borsod-miskolczi baloldali kör tagjait tisztelettel felkérem, hogy az országos baloldali gyűlés tárgyában intézkedés végett február 13-én esti 6 órakor Miskolczon a szokott tanácskozási helyiségben minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Pesten, január 31-én 1872. Mocsáry Lajos. Ajánljuk a jobboldali olvasóknak a következő sorokat, melyeket a Bécsben megjelenő „Sonn-und Feiertags-Courier“ czímű lapján, 28-dik számából szóról szóra fordítottunk. Ennek tartalmából meggyőződhetnek, miszerint Bécsben sokkal világosabban látják a helyzetet, mint Pesten ; ott nyíltan kimondják, hogy Magyarország Bécsből kormányoztatik s hogy Andrássy nem egyéb mint egy uj — Metternich! íme mikép szól az idézett bécsi lap „Wer regiert?“ czimü czikkében : A tett embere mindig győzelmet fog aratni a gondolkozó, szellemdús, sőt a találékony politikus fölött. Ausztriában ezt megértük , Andrássy Beustot legyőzte. Ez utóbbinál minden eredmény kézzelfogható volt, majdnem látni lehetett, hogy az észi szerencse mennyire összefűződtek. Mégis az ellenkezőt láttuk, egy nagy elme hajótörését. Andrássy irányában egészen más érzelmektől vagyunk áthatva. Az eredményt nem tudjuk fölfogni, mindamellett az eredmény megvan. Szeretnénk ellentállni s mégis legyőzve érezzük magunkat. E hasonlat tételére vagyunk most utalva, mert Beust ismét Bécsben van, s mert nagyon kényelmes, elődöt s utódot, az örökhagyót örököst együtt a közelben szemlélni. Magyarországban s Ausztriában nem egy csodálatos átalakulás folyt le. A magyarok büszke népe nyugodtan tűri, hogy Bécsből kormányoztatik. Az osztrákoknak pedig többé semmi ellenvetésük sincs, mert félnek a durva ököltől. Andrássy magyar kíméletlenségétől. Mi volna az Auerspergminisztérium,ha a mögötte nem volna Andrássy ? A békák végre megtalálták a gólyakirályt, akit Jupitertől kértek? Így azután oda jutottunk, hogy Ausztria- Magyarországban ismét egy ember uralkodik ; minden érdem, de minden felelősség is ráháramlik. Ugyan mi az új grófisított Lónyay, mi az őseire büszke Auersperg ? A miniszter miniszterei, tánczolniok kell, amint fütyülnek.............................................. A magyar miniszterelnök országgyűlésével ép oly pontosan tartozik Andrássy intésének engedelmeskedni, mint az osztrák miniszterelnök reichsrathjával. S igy Ausztriában nem eszme s nem egy rendszer, hanem egy személy uralkodik. Csodálatos, hogy egy állam miként esik vissza régi jellegébe s végre is mint lett ismét az öreg Metternich herczeg helyettesitéje ,megtalálva......................................................... — A „Pesti Napló“-nak jan. 30-ról írják, hogy az egri főkáptalan azon vaspályának, mely Nagyváradtól Debreczen és Polgáron át Miskolczig terveztetik, létesítését előmozditani óhajtván, a költségek azono5 része kamatainak fedezésére, mely törzsrészvényekben a kormány által fogna előállíttatni, évenkinti 26,560 litot ezüst pénzben osztrák érték szerint tíz éven át fizetendőt szavazott meg. Ha e példát a többi érdeklett felek is követik, a 2/5 költség kamatai teljesen fedezve lesznek, s az országgyűlés egy fillér kockáztatása nélkül engedélyezheti e vonalat, mely nevezetes és fontos nemcsak az általa létrehozott öszszeköttetések szempontjából; például, hogy a Tiszán állandó hidat állítson, s így a gyér állandó összeköttetéseket a folyón át egy gyér szaporítja; hogy a keleti világpályákat a nyugati és éjszakiakkal a legegyenesebb, tehát a legrövidebb vonalban (a Fekete tengertől Hamburgig s Moszkva- és Pétervárig) összeköti stb., hanem a tiszavidék művelődési és polgárosodási szempontjából is, mint amely vonal ezen vidéket a ház-, út-, utcza-, csatorna stb. építési anyagokkal a legjutányosabban, valamint viszont ez a felső vidéket mindennemű élelmiszerekkel ugyanazon módon s nagy bőségben látandja el, vagy ingerkedésnek látszhatott volna a király részéről, de akkor nem igen beszéltek ilyenekről s a püspököt egyhangúlag megválasztották. Az akadémia elnöke vagy kanczellárja akkor Caumartin abbé volt, ki maga sem volt még régóta az intézet tagja. Még csak huszonhat éves volt, de a mivelt világ személyesített példánya, finom, s ügyes életü, s „fölvilágosodott“ ember. Maga is tisztességes nemesi családból származott, s bár nem irt soha semmit, terjedt ismeretei, szembeszökő tehetsége, s kitűnő ügyessége miatt a társas közlekedésben, egyszóval azon tulajdonai miatt, amelyek „meglátszottak **da'ettek az akadémiába. Ama természetes gondolata támadt, hogy a noyoni püspököt nem úgy kellene fogadni, mint ez rendesen történt, hanem hozzá méltólag, s megfeledkezve a komoly szerepről, melyet játszania kellett, merészen rágondolt, hogy őt szemtől szembe mintegy az intézet nevében támadja meg gunyorával, azon jognál fogva, melylyel a szellemdús ember bírni gondol a hiú és dőre pöffeszkedés ellenében. Mindenfelől nagy kíváncsisággal néztek elébe e fölvételnek, s a kevés helyet, mely a közönség számára volt fenntartva, az udvar legelőkelőbbjei kérték ki maguknak. A püspök az előtte való héten nem hagyta el Versailles t, ott a nap hősének szerepét játszotta s előre fogadta s vette komolyan az üdvözlő bókokat. Mikor a fölvétel napja ki volt tűzve, a király fennhangon jegyezte meg : „hétfőn fogadják a noyoni püspököt az akadémiába; attól tartok, hogy itt magam maradok.“ Hogy jobban fölérhessük, mily hatást tehetett a püspök s Caumartin találkozása, ide állítjuk mind akettőnek könnyű tollal odavetett jelemzését az egykorú Faydit abbétól. Gróf Clermont Ferencz, noyoni püspök, ki a Vermandois fölött uralkodik, fényes származását a menykőre viszi vissza. Lelke tüzes és emelkedett s eredete helyére emlékeztet. A szószékben dörgő ékesszólásu, s lesújtja az eretnekeket. Tökéletesen megfelel főpásztori tiszténnek. S valamivel később: „Caumartin abbé egy kép van beavatva a scholastika s a történet mélyeibe. Alaposan ismeri a szent atyákat. Nagy tudományával ritka erkölcs-tisztaságot és ártatlanságot egyesit. Ifjúsága és kellemes társalgása még szeretetre méltóbbakká teszi erényeit. . . A püspök önmagát akarta fölülmúlni. Beszédét a köteles hízelgéssel kezdé: „Igaz, s ki ne tudná, hogy a fenséges szellem,mely e testet élteti s fenntartja, tűzte elém a szép ezést, hogy tagjává legyek, s miután fölébe emelkedett mindennek, s minden eszméjén meglátszik nagyszerűsége , szerencsésnek érzem magamat, hogy ezt uramtól elfogadhattam, s melyet önök meg is valósítottak.“ Richelieu dicsbeszéde, mely ezután következett, különös keverékben tartalmazott bizalmasságot s tiszteletet. Majd kedves Armandját említette, s aztán csodálta e sasszárnyalatot, mely az égben vesz el. Nemcsak Ausztriát győzte le a nagy bíbornok, a szónok szava szerint, hanem még az elemeket is, a tengert Rochelle alávetése által, a lázadás s az eretnekség tüzét, miáltal megtisztította a levegőt, és csodálatra gerjesztette a földet. Ennyire mindenható volt a kedves Armand. Ségnier kanczellár, ki a bibornok halála után házában fogadta a vándorló akadémiát, mint a tudomány látható őrangyala lön magasztalva. Időről időre a Szentirás, az Elysium, Pharao, Mózses,és különösen Tertullián egy házatya tűnt föl a püspök beszédében, ki ismét Nagy Lajos dicsbeszédébe kezd, s Tertulliánt követve, először XIV. Lajost mint királyt, azután mint embert veszi vizsgálat alá. Elragadtatva az ember tökélye által tételkép állitja föl, hogy: Jobb Lajosnak lenni király nélkül, mint királynak Lajos nélkül.“ „Ritka, fölülmulhatlan példány kép !“ kiált föl loyális buzgalmában „bájos és méltóságos külseje nyomot, hogy minden tettén, királyi családja is ragyog dicsősége sugaraitól, kora érett és tökéletes, (mikor már ötven évig uralkodott), a folytonos munka második természete, szeretete irántunk föláldozva épít a mi nyugalmunknak . . Ne csodálkozzanak uraim, beszédem hevén: minden szavam láng . . Ez nevetségesnek tűnhetett föl, még akkor is, s bár a beszéd végén tisztességesen szólt az adókról, a béke óhajáról, mihelyest elhagyta a mulattató frázisokat, untatta a közönséget, mely megelégedve fogadta a szónok elhallgatását. Most Caumartin abbé szólalt föl, s már élénk és finom hangjártatása is pillanatban elárulhatta szándékát. Sikerének biztosítéka már az előtte tartott beszédben feküdt. A közönség három negyedrésze ironikus hangulatban volt, s ö ügyes kifejezést adott a hangulatnak. „Uram,“ kezdő, „ha a franczia akadémia helyei csak azoknak méltósága szerint jönnének tekintetbe, kik azokat elfoglalják, nem mertük volna Önnek azt ajánlani, melyet jelenleg elfoglal, s ön nem tartotta volna érdemesnek utána törekedni. Társunk, kit a halál ragadt el tőlünk, nem köszönhetett a szerencsének semmit; gazdag azon kincsekben, melyek az igazi szót ékítik, nem bir egyikével sem azon fényes kincseknek, melyek utódját oly magasra emelik, de könnyed s alapos szelleme oda emelte őt szárnyain.“ Majd az új akadémikus dicséretére térve Caumartin nem átallott egy igen gyöngéd pontot, az akadémiai czimek becsét érinteni . — Joggal sajnáljuk vesztét, — monda Barbier szerény erényeiről emlékezve, s vigasztalódásunk nem volna teljes, ha csak az állások különbségére volna alapítva. Ismerjük e nemes vért, mely magában foglalja a föld nagyságait,s mely annyi helyen, annyi személyhez van fűzve; mi látjuk Önt fölruházva azon czimmel, melyet egy király a legdicsőbbnek mondott, melylyel a franczia birhat (a pairség); tiszteljük Önben a szentséget, melyet a megváltó egyházának minden szolgájára ruházott, s mégis, uram, nem e fényes tulajdonainak köszöni ön társulatunk szavazatát : nem ezeknek, hanem oly szellemnek, mely nemesebb az Ön vérénél, magasabb az ön rangjánál. Miután igy tetszése szerint veszi föl vagy veti félre a püspök főbüszkeségét, — magas arisztokratikus rangját—annak mint szónoknak magasztalásához kezd, a szellem élénkül, a paródia szúró s merészkedő lesz, vigyázzunk csak a jelenet érdekes játékára, míg az egyiknek szikrázó szelleme könnyű szökelléssel támadja meg s csipdesi a másiknak gyengéit, ez dicsértetve gondolja magát, s értelmetlen örömtől ragyog; a hallgatóság , mely a születés- és szellemarisztokratia világát foglalja magában, élvez minden finom árnyalatot, átgondol minden czélzást, s zajos tapssal mutatja helyeslését. ‘ — A hely, melyet Ön most elfoglal, — folytatá kérlelhetlen komolysággal Caumartin abbé, régóta illette meg Önt. Ezen ékesszál:!.«, mely tökéletesen legyőzött bennünket, melynekpéldánya az ön műve, mindenhova követi Önt. Nemcsak nyilvános és hitszónoklatban, hanem leveleiben és legbizalmasabb társalgásában is rátalálhatunk. A legmerészebb s legverősebb képletek, melyeket a legnagyobb írók is csak kimérve alkalmaznak, pazarul vannak bennük elszórva, oly helyeken, hol eddig nem találtunk még rájuk soha. S ezen valóban apostoli levelek, melyek csak a lelkek fölépülésére vannak szánva, kivetkőzve pongyolai egyszerűségeikből, az Ön keze alatt az emberi ékesszólás remekeivé lettek. Míg az egyház megelégedéssel látja ezen eszélyes szabványokban a tanok igazságát, a morál tisztaságát, a fegyelem szigorát a hierarchia tekintélyét, melyet az Ön szelleme alapított, szervezett, erősített s megőrzött a noyoni püspükségben, mi bámuljuk bennük e szabatos fölosztásokat, e találó czélzatokat és képleteket, melyekre másutt nem találunk, melyek nélkül nem érthetnek meg azon nagyszerű eszméket,melyeket ki akar-nak fejezni. Zajosan tapsoltak rá, s a püspök sugárzott dicsőségében. Most vagyunk benne e finom epigrammok esetében, mely a beszéd ■ végéig nem szűnik meg. — A valódi ékesszólás , — folytatá, Caumartin, — illik a szónok személyiségéhez: az Öné nem hagy kétséget — hallgatóinak vagy olvasóinak, hogy Ön honnan ered s kicsoda. Ha irátya nemes is, de ennél még inkább püspökies. Mindenütt a szentirás és szent atyákból vett szerencsés idézeteket látunk: Ön sajátjaivá tette minde nyáját, s ha egynémelyikük gyakrabban tűnik föl a többinél, (Tertullián) ez csak az emelkedett szellemek rokonszenvének következménye, melyet a természet csak kedvenczeinek enged meg. Mily hatalmas okok bírták tehát az akadémiát az Ön választására, s mily szerencse rá nézve, hogy Önt kebelébe fogadva, egyszerre tehet eleget az igazságnak, saját hajlamainak s fenséges védője akaratának ! Ő bárkinél jobban ismeri az Ön becsét, alaposan átérzi tehetségeit, szereti társalgását, s ha társalog Önnel, arcza könnyen érthető vidámságot mutat. Ő óhajtotta ennek befogadását az akadémiába, s mi egyhangúlag egyeztünk bele kivonatába. Az ékes dicsbeszéd után, melyet Ön az imént a fejedelemnek tartott nem akarom gyönge vonásokkal a nagy s fényes eszmék képét elhomályosítani, csak annyit jegyezek meg, hogy míg királyi jogaira, s a vallás ügyeire éberen figyel, a mi veszteségünket is ki akarja pótolni, kegyesen adván nekünk valakit, kire ő nélküle sohsem mertünk volna gondolni. Egyesítse uram, Ön is munkáit mivelünk, hogy előtte őszinte hálánkat bebizonyítsuk.“ Ilyen e beszéd egészben; nem csoda, hogy oly nagy zajt ütött, hogy nem merték az Akadémiai Értesítőben kinyomatni. Mint látjuk, ez teljes ellentéte a püspökének, s ha hozzágondoljuk az élő szóvali előadást, az arczjátékot és hangjártatást, valódi franczia jelenetet kapunk: minden él benne, s a csiklandó csintalanságok példányai a finom persiflatiónak. Fénelon az ülés végén azt mondá Can martinnek, szavaiba különös mosolyt vegyítve: „Uram, én hallottam, értettem önt.“ (Je vous ai entendu et entendu.) A noyoni püspök csak néhány nappal később vette észre, hogy ő általános beszéd s irónia tárgya. Eleintén nem akarta hinni, mert Caumartin beszéde előbb eléje volt terjesztve, s ő jóvá is hagyta. Sőt egy-két helyen javítgatva is. De Harlay, a párisi érsek, ki szívesen látta az alkalmat hogy boszanthassa, teljesen felvilágosította őt. Mihelyt a fátyol leesett szemeiről, harag követte a jubilácziót. Panaszra ment a király gyóntatójához, La Chaise abbéhoz. Az országos 48-as párt programja, kapható a „Magyar Nyomdádban (Pest, Lipót utcza 11.) Egy példány ára 2 krajczár, 100 példány írt 50 kr, 1000 példány 10 forint. Vidéki megrendelések azonnal teljesíttetnek. Miután a napokban mint bevégzett tény emlegettetett, még az úgynevezett jól értesültek által is, hogy a sugárút kiépítése tárgyában a magyar kormány s a sokszor nevezett consortium közt a szerződés jan. uyen ala fog karni, Kemjua miueu an az, annyira titkolt ügy : megköttetett-e a szereződés vagy nem ? mert az nem csak az illetéket, de a közönséget is érdekli talán. A képviselőház osztályai 10 órakor tartott tanácskozásaiban tárgyalás alá vették az 1872. évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottságnak indokoló jelentésével együtt. A törvényjavaslat mind a 9 osztályban változatlanul úgy , mint azt a pénzügyi bizottság szövegezte elfogadtatott. A II-dik osztály azonban azon két utólagosan a költségvetésbe beillesztendő tételre nézve, t. i. az igazságügyi költségvetésnél a bíróságok szervezése folytán szükségessé vált változtatást és a pénzügyminiszter költségvetésénél az „államjószágok