Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)
1872-02-01 / 25. szám
czímek alatt a Peklin-Soóvár uradalomban a Ránki fürdőben eszközlendő építkezésekre 23.500 forint, megjegyezvén, hogy az első változtatást a bíróságok szervezése folytán indokoltnak találja, a második utólagos beillesztésre nézve azonban kijelentette, hogy ezúttal nem akarja kifogásával a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását megakasztani, de a jövőre nézve határozatiig kívánja kimondatni, hogy a költségvetésbe valamely összeg utólagos beillesztésének nincs helye, hanem az illető miniszter utólagos költségei annak módja és rendje szerint póthitel alakjában a háznak előterjesztendők. A VIII. osztály a költségvetési törvényjavaslaton kívül tárgyalás alá vette még a pénzügyi bizottságnak a közös hadügyminiszternek 1870-re engedélyezett 300,000 frtnyi póthitel Magyarországra eső részének fedezéséről, és a magyar korona országai által az 1869. évi közösügyi kiadásokra még fizetendő összeg fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában tett jelentéseit és azokat minden változtatás nélkül el is fogadta. Az osztályok előadóiból alakult közp. bizottság tegnap d. 12 órakor tartott ülést, melyben az 1872. évi költségvetésről szóló tvjavaslatot elfogadta. Azonban egy hibát talált a költségvetésben t. i. az erdélyi katonai kórházak bérletére a képv. ház 38.000 frtot szavazott meg, és ezen tétel a költségvetésből kimaradt. Ez kiigazíttatni határoztatott. A III. osztály véleménye a költségvetésbe utólagosan beillesztendő tételekre nézve elfogadtatott. A vasúti bizottság február 1-én d. u. ülést tart, melyben a magy. kir. államvasut pesti indóházának kizárólag áru-pályaudvarrá leendő átalakulásáról szóló tvjavaslatot fogja tárgyalni. — A magyar miniszterelnök a horvát nemzeti párt megbízottjaival tegnap tarta az első értekezletet. — A határőrvidék a német-, szerb- és román-bánsági határőrezredek politikai beosztása már befejeztetett; az új beosztás szerint a németbánsági határőrezred következő négy kerületre oszlik: Perlaszváros, Antalfalva, Glogon és Kubin. A románbánsági ezred szintén négy közigazgatási kerületre, u. m. Borovicz, Perejova, Ó-Orsova és Karánsebes, oszlik. A szerb bánsági ezred négy kerületi főhelye: Karlsdorf, Jagouuva, Maidet vv alóe Deliblot. Végül a titeli zászlóalj két kerületre: a titelire és a josefsdorfira oszlik. Az említett kerületi hatóságok már megkezdték működésüket. — A temesvár-orsovai vasútvonal kiépítésére szükséges tőke új kötelezvények által jog előteremtetni. Az osztrák állam tiszavidéki vasúttársulatok mint engedményesek fogják ez elsőbbségi kötvényeket aláírni. Úgyszintén a kikinda-pancsovas bostyánrojteki vonal kiépítéséhez megkívántató összeg, mintegy 13 millió kötvény kibocsájtása által fog előteremtetni. Egy furcsa kis história. Múlt héten egy bécsi hetilap után azon, (mint látszik alapos) hírt hoztuk, hogy a tudvalevő 30 milliónyi pénzműveletet a mi pénzügyminiszterünk oly könnyelműséggel vitte végbe, hogy most, miután hibáját belátta, azt már csak úgy teheti jóvá, ha az illetőknek a törlesztési terv megváltoztatásáért 150,000 forintnyi bírságot fizet. Rákövetkező nap a „Pesti Napló“ egy leplezett communiquében megcáfolja e hírt. Ugyanaz nap (f. h. 26.) a „Pester Lloyd“ ugyanazon sorokat közli, de nem mint communiquét, hanem „eredeti távirat“ alakjában, amit neki Bécsből, mint a „N. Fr. Presse“ közleményét beküldtek volna. Kíváncsian vártuk a „N. Fr. Pr.“ illető számát, s mit láttunk, midőn kezünkbe vettük ? Azt hogy benne egy árva szó sem volt arról, amit a „Pester Lloyd“ nagy fontoskodással távirat czíme alatt közölt. Nem csak,de rákövetkező nap maga a „N.Fr. Presse“ a „Pesti Napló“-ból idézte az illető communiquét és szépen ki is gúnyolta. Tehát a „Pester Lloyd“ hazudott, a „Pester Lloyd“ táviratot hamisított azért, hogy a minisztert védelmezze. Nincs nyelvész a világon aki ezt más szavakkal tudná kifejezni, s így mi is csak e szavakat használtuk A „Pester Lloyd“ mélységesen hallgatott. Ismételt felszólalásunkra azonban elhatározta magát végre ma felelni. S mit felel ? azt, hogy nem felel. Íme saját szavai, mint mai (31) esti számában olvashatók : „A „Magyar Ujság“-nak azt jegyezzük meg, hogy mi egy tisztességes polémia útjából soha sem térünk ki. Igaz, rendszerint mi még többet is tettünk. Valahányszor azt hittük, hogy olvasóink azon laphoz, mely bennünket megtámad, nem jutnak, először mindig a támadást közöltük s csak azután feleltünk. Ha a „Magyar Újság“ fölünk az említett tudósítás forrását, illetőleg oly módon kért volna (uns ersucht hätte) fölvilágosítást, a mint az mivelt emberek közt szokás, úgy mi nem is vitatva egy oly inquisitorium nagyon is kétséges jogosultságát — azonnal megadtuk volna a feleletet, mely bebizonyította volna neki, hogy kombinatióval s insinuatióival téves utón jár ; ezután az ügyállást ismerve, ítélhetett volna tetszése szerint.De mindaddig mig a „Magyar Újság“ előbb hasábos szidalmakban tör ki s azután intéz hozzánk kérdést, ezt részünkről mindig felelet nélkül hagyandjuk.“ E nem felelő feleletre nekünk csak két ,igen rövid megjegyzésünk van. Első megjegyzésünk az, hogy ily hangon nem szabad szólni akkor, mikor az ember csúnya tetten kapatott. Másodszor, az hogy itt nem műveltségről, hanem becsületességről van szó. Mutassa ki a „Pester Lloyd“, ha képes, hogy nem csalta meg a közönséget, hogy az az „eredeti távirat“ nem volt hamis, s mi azonnal hangot fogunk változtatni irányában, — de miután ezt kimutatni nem képes, vagy némuljon el vag szóljon hozzánk oly hangon, minőt méltán megkövetelhetünk tőle mi, kik soha sem hamisítottunk semmit. Vagyis magyarán mondva: hátrább az agarakkal! A nagy vasutterv s a pest zimonyi vonal. A „Hon“ tegnapi száma Tóth Kálmán ország képviselőtől a következő sorokat közli. A nagy vasuttervezet miben létét a titok és bizonytalanság költői, de ezúttal nem igen „érdekes“ fátyola fedi. Kétszeres sürü pedig e fátyol a pest-zimonyi vasutat illetőleg, melynek iránya, ha a nagy vasuttervet úgy fogadjuk is, a mint van s a mint azt Kerkápoly miniszter úr méltányos leleplezése után ismerjük, a nagy vasúttervben közelebbről még nincs meghatározva. Simonyi Ernő, kitűnő szakkapacitásunk úgy látja a nagy vasúti tervből (lásd: „Szombati lapok“), hogy a pest-zimonyi vasút a Dunával párhuzamosan körülbelül Zomborig s onnan Újvidéknek elhajolva venné útját Zimonyba. — „Ezen irányt csak helyeselhetjük — írja Simonyi Ernő. Pestről lefelé a déli és az osztrák állampályák által képzett nagy négyszögben az egyetlen közlekedési eszköz a Duna, és ez a téli hónapokban nem használható. — Még kent sem köti össze ezen irányban az alvidéket az ország fővárosával. A pest-zimonyi vonal igy körülbelül felezné a két létező pálya közti szöget. Népes termékeny vidéket szel át s építése is könnyű. — Mindezek Simonyi Ernő szavai. Thomen Achilles, volt magyar kir. vasutigazgató, szintén közölte nagybecsű nézeteit a „Lloydsban a nagy vasúti tervről ,ő is határozottan a Kalocsa-Baja-Zombor felé vezető irány, vagyis a Duna melletti vonal mellett nyilatkozik, annál inkább, mert szerinte a halasszabadkai vonal felkarolása mellett az osztr államvaspálya közel fekvése mind a két pálya helyi forgalmára kártékonyan hatna, de Thomen nem üdvözli a kormánytervet, mint Simonyi, mert majd a királyhoz is, elégtételt kérve „e kis bourgeois“ arczátlan támadásaiért. Különösen haragudott egy humoros levél miatt, mely akkor az udvarnál körzött, s az ő modorát utánzó paródia volt, s hihetőleg Coulanges tollából való, igy kezdődött. A noyoni püspök levele Caumartin abbé beszédéről, mely az akadémiában a nevezett püspök fölvétele alkalmával tartatott. Caumartin abbé, nem tudom miféle, előttem ismeretlen gonosz szellem által fölbujtva, szorítva, reáliratva, izgatva, mozgatva, üldöztetve: az akadémiában egy kritikus, kaustikus, satyrikus, komikus, allegorikus, hyperbolikus, emphatikus, excentrikus, ironikus, fanatikus, fantastikus, exstatikus beszédet tartott ellenem. A keresztényi szeretet nem engedi őt felségednek bevádolnom, de a keresztényi igazság arra kényszerít, hogy, ha nem is mondom meg,hogy milyen, legalább azt mondjam meg, hogy milyen nem. Nem hosszú, sem rövid, nem aljas, sem fenséges, nem komoly, nem is tréfás. Nem papias ő reá nézve, sem püspökies rám vonatkozva, nem királyi felségedet tekintve. Nem papias ő rá nézve, mert nem említi szóval sem a szentirást, a szent atyákat, sem az ökumenikus zsinatokat, melyek pedig egyedüliek, melyek a pap szájába valók. Nem püspökies én reám vonatkozva, mert nincs meg benne a köteles tisztelet, melylyel mint alattvalóm a hierarchia rangfokozatai szerint tartoznék. Nem királyi felségedet érintve, mert nem is említi meg, csak annyiban, hogy felséged engem kinevet, mihelyt meglát . . .“ A király nevetett mint mindenki az első pillanatban, de rész néven vette az ingerlést, s nagyon elégedetlen volt az abbé eljárásával. A mértéken átlépett, az illem ellen vétett, s ezt a király nem szokta megbocsátani soha. Eleinte Caumartint el is akarta küldeni Párisból egy bretagnei apátságba, s ha ez abban is maradt, a király nem tudá elfelejteni e hibáját, s a szeretetre méltó abbé csak a király halála után bírt püspökséghez jutni. Ha többet remélt, s nagy tehetségei természetesen vágyat leheltek bele az emelkedésre, ez igen nagyon megkéslelte haladását, s visszavonta őt pályája elején, nem engedte azt egészen befutni. Néhány nappal a baleset után a király a noyoni püspököt bizta meg, hogy a franczia clerus gyűlésében ő tartsa az ünnepélyes zárbeszédet. A püspök vágytól égett, hogy eszéből valahogy fölemelkedhessék, s a király jóakarólag adott neki alkalmat reá. De gyöngéiből nem gyógyult ki. — Még 1698-ban, tehát négy évvel akadémiai mystificatiója után Cousin által egy „művet“ íratott és ajánltatott magának, melynek czíme: „Néhány szent férfi életrajza, kia Tonnere és Clermont grófok családjából származott.“ Tehát valóban még az égbe is fölvitte családját ! Egyébiránt alapjában jóindulatú ember lévén, mikor egyszer veszélyes betegségbe esett, ki akart Caumartinnal békülni, sőt fölgyógyulása után maga sürgette a királynál annak püspökké emelését, amit ez azonban következetesen megtagadott. MAGYAR ÚJSÁG 1872. FEBRUÁR 1. ő a kormánynak — úgy látszik — ezen iránynyal ellenkező nézeteket tulajdonít. Én természetesen nem akarok a dunai vonal mellett kardoskodni, mert midőn oly férfiak, mint Thomen és Simonyi, a legnagyobb határozottsággal a mellett nyilatkoznak, akkor én — bár ezen ügyet én is igyekeztem tanulmányozni — csak hallgathatok, vagy nagy bölcsességgel legfölebb annyit mondhatok, hogy „az előttem szólottak véleményét teljes szívből pártolom.“ Nem is szólaltam volna föl ezúttal ezen ügyben, ha a ,,Hon“-nak nem volna egy garmond betűs tisztelt névtelene, ki a szerkesztőség nem igen kedvező „fentartásai“ mellett már régebben megkezdte a halasszabadkai vonal iránti izgatást, legújabban pedig valóságos vasúti keresztes hadjáratra szólítja föl azon vidékeknek minden petítiófogható emberét. De még erre sem válaszoltam volna: becsülöm én a meleg helyi érzelmeket, elfogultságuk mellett is gyakran nemes forrásuk szokott lenni, s nem is érintem ezen érzelmeket addig, míg mások rovására nem akarnak buzogni. Ámde a tisztelt névtelen hazafinál épen ez az eset fordul elő. Ő nem elégszik meg azzal, hogy saját vonalát magasztalja, hanem a másikat lerántani igyekszik. És pedig mily esetlenül! Míg előbb — midőn vidéke iránt emberi részvétünket igyekezett fölhívni — annak elhagyottságáról értekezett, a mint a két vonal rentabilitásáról van szó, a homokbuczkák egyszerre megnépesülnek s Szabadka gazdagsága az egész dunai vonallal szembe állittatik ; de névtelen Arguszunk, aki imént ezer szemmel fedezte fel a buczkák „népes városait“, rögtön, amint a dunai vonal felé fordítja tekintetét, egyszerre tökéletesen vakká lesz. Az egész dunai vonalon csak a kalocsai érsekség gazdag uradalmait látja meg s azon túl semmit, épen semmit. Nem látja az emporialis Zombort, nem látja azon dús sváb községeket, melyek Bajától Zomborig s azon túl elterjednek, sőt Baja várost, az alföldi gabnakereskedelem ezen kulcsát, sem veszi észre, a honnan — nem az én poétái fantasiám, hanem az ottani „kereskedelmi csarnok“ hiteles jegyzései szerint — tavasz nyiltával naponként egy-egy millió értékű gabonát szállítanak s ahol a forgalmi érdekek már eddigi öt pénzintézetet létesítettek. Itt van az anglo-hungarian banknak egy fiókja is, amely bank rokonszenvével a tisztelt névtelen hazafi oly nagyon szeret kérkedni, s felhozza a bank által Halas-Szabadka felé eszközölt trackrozást; csakhogy ez a bank a kalocsa-baja-zombori trackrozást sokkal előbb eszközölte mint a másikat, s biztosíthatom a névtelen hazafit, hogy a bank legtekintélyesebb igazgató tanácsosának meggyőződései és véleményei mind a dunai vonal felé hajlanak. Én megvallom, nagyon soká és mindenfelé tudakoltam az illetékes véleményeket, mert saját, e részben csekély tanulmányaimmal épen nem elégedtem meg, s másrészt féltem is természetes helyi vonzalmaim túlbuzgósága által valami úton-módon magamat nevetségessé tenni, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az általam megkérdezett nagyon sok országos, sőt világkapacitás közt csak egyet találtam, ki nem a dunai vonal mellett nyilatkozott, bár ennek sok előnyét ez sem tagadta. És ez természetes is, régen megbukott az az orthodox vasúti theória, mely az alimentáló folyamokat ellenségéül tekintette, valamint az is bizonyos, hogy azon irányt, melyet magának a kereskedelem a legtermészetesebb viszonyoknál fogva évszázadokon keresztül ásott, nem lehet büntetlenül ignorálni, mert az erőszakoskodás a társadalomban, politikában, s a közlekedésben egyaránt megboszulja magát. Ennyit kötelességemnek tartottam ezen ügyre vonatkozólag elmondani, annál inkább, mert biztos tudomásom van arról, hogy azon esetben is, ha a nagy vasútterv megbuknék, a pest-zimonyi vonal kiépítése csak idő kérdésének tekinthető. Tóth Kálmán, községek s mezővárosok s a megyék szervezése iránt, oly törvényeket, melyeknél bajos elhatározni, váljon az elsők az ország népének anyagi s társadalmi viszonyaira nézve károsabbak s elviselhetetlenebbek, vagy az utóbbiak az állampolgárok politikai s polgári szabadságára nyomasztóbbak. E kiegyezés folyama alatt ezenkívül a pesti közös magyar-horvát országgyűlésen, valamint az osztrák-magyar delegátiókban oly törvényeket alkottak, miknek következtében a vér-s pénzadó jelentékenyen növeltetek, habár azok kétségbe vonhatlan szükségletek folytán igazoltaknak látszanak is. Nem elégelve meg e szövevényes, állítólagosan alkotmányos műveletet, mely Horvátország számára közvetve vagy közvetlenül, de leginkább ennek határozott hozzájárulása nélkül törvényeket alkotott, a közös külügyminiszter egyetértőleg a magyar korona első tanácsadójával,egyenesen absolutistikus utón s az egyedül illetékes háromegy királyság hozzájárulása nélkül a horvát-szlavon határőrvidék viszonyait rendezni s egészen uj alapra állítani sietett s miután a határőrvidék területe szétdaraboltatott, természetes gazdagságának nagyobb része, az erdőségek, a magyar kincstár rendelkezése alá helyeztetett. Távolról sem lehet szándékunk, a múlt országgyűlésen alkotott törvényeket egyenként s részletesen bírálgatni, de szívünk hazafias sarkalását nem fojthatjuk el, hogy ama nyomasztó körülmények közt, melyeket csak általánosságban, némelyeket különösen föl ne említsünk. A házközösségről szóló törvény a birtokoknak a vég nélküliségig való felosztását megengedve, valamint annak a meg nem határozott múltba való visszaható ereje által a vidéken a népet a veszély örvénye szélére állítás az országgyűlés feladata lett volna, e szomorú állapotnak véget vetni. Az úrbéri viszonyok azaz a határőrvidéki erdők s legelők rendezéséről szóló törvény, a vidéken az összes lakosság, különösen a slavonokra ép oly veszélyes s kártékony, s az országgyűlés föladata lett volna azt a jog s igazság szerint elintézni. Azon vasút, melyet a magyar kormány most Károlyvárostól az úgynevezett magyar Fiuméig építtet, oly módon nem trackozva, hogy az Fiume kivételével a horvát tengerpart semmi más városának, vagy kikötőjének nem válik előnyére. A többi vasutak épen nem építtetnek, mint például az eszék-sziszek-károlyvárosi, vagyis az ujgradiska-brod-mitroviczi, azután a varasd zapresiczai vonalak s ezek iránya megfelel a nemzet érdeke s akaratának s az országgyűlés föladata lett volna e tekintetben is az ország érdekeit fölkarolni. A határőrvidéki erdők, melyben talán a nemzetnek legnagyobb gazdagsága van, tövig levágatnak s az országgyűlés föladata lett volna, gondoskodni, hogy a felség szava, mely szerint az ezen erdőkből befolyó pénzösszeg kizárólag a határőrvidéki közoktatásügyre fordittassék valósuljon s követelni, hogy az összes határőrvidéki képviselők az országgyűlésen részt vegyenek s valamint ebben úgy más a határőrvidéket illető kérdésekben annak érdekeit megóvják. A pesti közös országgyűlésen már most s valószínűleg nem sokára az osztrák magyar delegátióban nem sokára oly tárgyakról lesz szó, melyek a közlekedésre s köztelkekre vonatkoznak, különösen a kölcsön melyet az 1872-ki hiány következtében kötni kell s királyságunkat ott oly férfiak képviselik, kik — a mi az egész világ parlamenti történetében hallatlan — egy egész éven át már nem csak a nemzet bizalmát, hanem a valódi megbízatást is elvesztették, s az országgyűlés föladata lett volna, mint e királyság egyedüli s jogos megbízója e parlamentáris önkény ellen hatalmas tiltakozó szavát hallatni. Végre az ez évi résztermés, mely hazánk némely vidéket sujtá, követeli, hogy az országgyűlés idején megtegye a segélyre a kellő intézkedéseket. Választók ! Mindezen részint álalkotmányos, részint absolutistikus faktorai a törvényhozásnak, továbbá az állítólagos autonóm kormányzat mely még akkor is, ha élén a legtehetségesebb, leghazafiasabb s legönzetlenebb férfiú állna, az ország életérdekeire nézve még azért is nagyon kétséges érdekű lenne, mert a fentebb említett kiegyezés folytán a magyar kormány határozott befolyásának korlátlanul alá van vetve, mindez mondjuk, természetesen zavart volt előidézendő a birodalomban s a törvényhozásban, az igazságszolgáltatási kormányzat szervezetében, az oktatásügy haladásának megakadályozásával, az anyagi jólét sülyedésével s a földmivelési viszonyok hanyatlásával végre is a nemzet elégedetlenségét kelté föl. Mind e bajokra utalva a múlt országgyűlés befejezetével ő felsége fölhívása folytán ez évben örömtelve s határozottan siettetek a választásokban részt venni, hogy bizalmatokra érdemesített férfiakat válaszszatok, kik él voltatok s most is meg vagytok győződve, hogy a számos baj orvosoltatni fog. Négy év előtt a kormány akkori híveinek részint csak rászabható s kártékony eszközök fölhasználásával, részint a hivatalnokok erőszakoskodása, részint az adók, illetékek lejebb szállítása s bizonyos állami monopóliumok eltörlésének ígérete végre a katonakötelezettség kilátásba helyzett könynyebitése által sikerült a kormánynak tetsző országgyűlést egybehozni; az utolsó választásoknál azonban törekvése határozott s rendithetlen akaratotok folytán meghiúsult, habár a kormány számos barátai minden emeltyűt mozgásba tettek. A nép szive fennen dobogott, midőn látta, hogy azok törekvései, kik azt hiszik, hogy a nép annál könnyebben hisz az üres ígéretnek, minél súlyosabbak a terhek, melyek rá nehezednek, ködként oszlott el, fennen dobogott a nép szive, mert azon reményben ringatta magát, hogy az annyira áhított országgyűlés nemsokára a választások után, már jun. 1-én, amint az ő felsége által eredetileg elrendeltetett, össze fog ülni. Sajnos a nép e reményében megcsalatott, miután az anyira óhajtott országgyűlés jun. 1-ről jun. 3-ra, ezután júl. 3-ről szept. 20-ra s végre az alkotmányos országokban hallatlan módon szept. 20-ról 1872. jan. 15-re elnapoltatott, midőn a képviselők nagyobb része az országgyűlésre már útban volt. Ily módon e királyság országgyűlése, bár mily világosan kimondatott a mult országgyűlésen hozott törvényben s a szokásos szabályok szerint minden évben összeülni tartozik, 1871-ben nem lesz képes a múlt év számadásait megvizsgálni, a jövő évre a budgetet megállapítani. Ítéletét az előbbi s mostani kormány fölött kimondani s eszközöket keresni a fentemlitett számos bajok orvoslására. Választók! Miután a horvát, slavon s dalmát királyság a korona tanácsosainak törvénytelen eljárása következtében minden más képviselettől meg van fosztva s minden előbb emlitett csapásoknak kitétetett mi, kik bizalmatok által kitüntettettünk, legszentebb kötelességünknek tartjuk, előttetek s az egész világ előtt nyíltan kijelenteni , hogy az országgyűlés elnapolásából származó káros következmények felelősségét magunktól visszautasítjuk s azokra hárítjuk, kik jónak látták ő felségének ez elnapolást ajánlani. A menyiben azonban a korona tanácsosai azon véleményben lennének, hogy az országgyűlés föloszlatása vagy elnapolása által nyert idő folytán végre mégis sikerülne titeket más nézetre bírni, mint az, melynek képviselésére ti bennünket megbiztatok: tőletek fog függni, minden alkalommal, mely erre kínálkozni fog, nyíltan s férfiasan kijelenteni , hogy az ország lakói más jogait oly szentnek tartják, mint a magukét, hogy mindig a törvényesség útján kívántok haladni s szilárdan el vagytok határozva ő felsége királyunk szelíd jogára alatt szabadon s függetlenül élni, s hogy nincs eszköz, nincs ígéret, melynek e szent czélt alárendelnétek. Részünkről fogadjátok azon ünnepélyes nyilatkozatot, hogy nincs hatalom, mely bennünket azon czéltól eltéríthetne, amelyek kitüntettek. Azon reményben ringatjuk magunkat, hogy a korona igazságszeretete, melyhez bizalommal emeljük föl tekintetünket, nem fogja megengedni, hogy a három egy királyság lakossága számos, ő felsége által ünnepélyesen elismert szolgálataiért, továbbra is oly lealázó módon alkotmányos jogai s jótéteményeitől megfosztassék. Zágrább, 1871. szept. 20-án. Az általatok megválasztott országgyűlési képviselők. (Következnek az aláírások.) A horvát nemzeti párt szeptemberi nyilatkozata. Most midőn a horvát nemzeti párt tagjainak a kiegyezés tárgyában folytatott értekezletek fonala Pesten fog fölvétetni, időszerűnek tartjuk a horvátügy állás megismerésére az azzal kapcsolatban elev szeptemberi nyilatkozatot közzé tenni, melyet a nemzeti párti képviselők választóikhoz intéztek, s mely ürügyül szolgált a horvát országgyűlés föloszlatására. A nyilatkozat így hangzik: Választók! A Horvát-, Szlavón-, s Dalmát királyságországgyűlése, mely négy év előtt választatott, a három egy királyság nevében, de népünk nagy részének közreműködése nélkül, a magyar királysággal egy úgynevezett kiegyezést kötött, ennek következtében a horvát-, szlavón s dalmát királyságok a legfontosabb s legéletbe vágóbb közügyekben, nevezetesen a pénz- s véradó, az utak s kikötők, az ipar, a szárazföldi s tengeri kereskedelemben a határozott befolyás s minden föllebbezést kizárólag a magyar országgyűlés s a magyar kormánynak jön alárendelve s saját kormánya utasittatott, melynek élére csak olyanok állíttathatnak, kik a koronának a mi országgyűlésünknek felelőséggel nem tartozó magyar miniszterelnöknek előterjesztetnek. Már előzetes e rothadt s tarthatlan kiegyezés megkötése előtt, mely több pontjában már eddig megsértetett , s a területi kérdést nevezetesen Dalmácziára vonatkozólag teljesitetlen maradt, az említett országgyűlés az akkori bán sugalmazása folytán megalkotáa az 1868-ki törvényt a Lonjs-konpolje kiszárítása iránt, mely a vállalkozó társulatnak meglehet sok hasznot hajtott, az országnak azonban a petrinjai törvényszék mocskos leleplezéseinél egyebet nem gyümölcsözött ; 1869- ben egy törvényt egy egyetemnek Zágrábban való fölállítása iránt, mely azonban mind e mai napig nem teljesittetett; továbbá törvényeket az úgynevezett autonom kormány szervezése iránt, melynek élén a fentebb említett kiegyezés értelmében a magyar miniszterelnök által előterjesztett bán áll; végre 1870- ben több törvényt, a ház közössége, az úrbéri ügyek rendezése, valamint a MEGYEI ÉLET. — Nagy Károly, jan. 26. Tisztelt szerkesztő úr ! Nem lehet boszantóbb valami, sőt erkölcstelenítőbb sem, mint midőn egyesek merészek — különösen a sajtó útján — a közvéleményt félrevezetni, s a lefolyt tiszta tényeket egészben elferdíteni. Ilynemű törekvéssel találkoztunk Szathmár megye új törvényhatóságának e hód-ik és következő napjain lett megalakulása tárgyában még a sajtó útján is. Általánosan el van terjedve ugyanis azon valótlan hír, miszerint megyénkben a jobboldal győzött. Adjon isten többi testvér megyéinkben is a mameluk seregnek hasonló győzelmet! Burkust fogtak ki, ők, mint az egyszeri német, csak hogy burkus vitte őket. E burkus Szathmár megye baloldali bizottsági többsége volt, s habár az uszály hordó tábort nem vitte ép oly meszszire, mennyi erejétől kitelt volna,, de csak mégis elvitte, s egy időre megfélemlítette. Idő és tér szűke miatt csak főbb pontjaiban érintjük e baloldali győzelmet. A pártok erejének mibenléte — az igen érdekes értekezletben — már nyilvánult. Az ülés a korelnök által megnyittatván, a párt együtt tartásra és egyöntetű eljárásra hivatott fél. Ám de ez nem volt egyelőre lehetséges, miként ezt Novák Gusztáv bizottsági tag felszólamlásában helyesen jegyzi meg — mindaddig, még a nagy számmal jelen volt bizottsági tagok, benső hitéről és határozott programmjáról a tagok meg nem győződnek. Ez okból Novák Gusztáv maga és elvtársai nevében határozott programmot követelt, és indítványba téve, hogy a programra világosan körvonalaztassék, ettől tévén függővé a lehető további egyöntetű eljárást. Vályi János ellenzékünk méltó vezére közmegnyugvásunkra 48-as programmal válaszolván, indítványozói jelen voltak általános beleegyezése folytán elfogadta, azt jegyzőkönyveztetni s kötelező garantiául a jelenlévők által aláiratni kérte. A programm azonnal 260 tag által aláíratván, a biztos alap ez által letetetett, s szivünkből örvendve jelezhetjük, hogy a harcz 48-as zászló alatt vivatott, s a győzelem e zászló által biztosíttatott. Másnap a kijelölő bizottság tagjaira a szavazás megtörténvén, daczára azon inpertinens eljárásnak, hogy a szavazatszedő bizottságnál a főispán, jelenléte és folytonos figyelemmel kisérése folytán, a szavazókra igen nagy nyomást gyakorolt, mégis a baloldal győzött. Ámde mosolygott habár vad alma módra a kényér, gondolván, coak baloldalra, majd én kandidálok jobboldalra. És ki hinné, e furfangos gondolat tetteben. Hiába fejtették ki teljes erélyüket a jelölő tagok, hiába támadták, mosták, és szapulták a bizottsági tagok , főispánságát hiába hivatkoztak a megye közönsége többségi akaratjának ily rút megvetése, és a nagy közvélemény ily lábbal tiprása ellen, a pártfőnök a neki adott (gyászos) törvény betűihez s az ülés alatt vett miniszteri távsürgöny utasításához ragaszkodva, merészen daczolt a többséggel, és az alispáni székre 3 jobboldalit jelölt. A baloldal felelete e kénykedéssel szemben teljes visszavonulásban nyilvánult, miáltal a mameluksereg szerepe megkönnyíttetvén, 170 szavazatával alispánul Jékey Mór hű társuk választatott meg. Az erőteljes baloldal a következő lépésnél, fájdalom, eltévesztő következetes szigorú álláspontját, és ahelyett hogy összetett karral, de fölemelt fővel a többi tiszti kinevezéseket tagadó állásában végig várta volna, és erkölcsi állását a kivívott magaslaton mindvégig megtartotta volna, miként az egyszeri éhező ember a kezében levő és és birtokát képező nagy czipót ellenfelének oda dobta, az abból nyerendő néhány darab morzsáért, és lett amit nem vártunk — egy generális fusió !!! E fusio szomorú eseményét nem akarjuk kapcsolatosan — azon általánosan elterjedt hírrel — miszerint bizonyos megyei vezérférfiu ezt már előkészítette — nem akarjuk elhinni, habár a látszat s fájdalom,,a eredmény tökéletesen igazolta. Nem pedig azért, mert Vályi János, ki a párt fővezére volt s kinek jellemtisztasága ismeretes — ilyesmiben soha sem egyezett volna. Tény azonban, hogy a Domahidy-párt az elfoglalható teret nem akart feladni. Tény, hogy számos baloldaliak candidáltattak, s el is választottak, de fájdalmas az is, hogy többet ne említsünk, miszerint több incarnatus jobboldali az ellenzék által választatott meg. Ezen fusionális tisztválasztás után következett a már napok előtt beadott határozati javaslat feletti vita, melynek értelmében a főispáni omnipotentia, és a törvény szellemével ellenkező méltánytalan eljárása rászaltatván, ennek orvoslása, valamint és főleg az új törvényhatósági törvény megváltoztatása iránti felirat, nagy többséggel elfogadtatott; sajnos azonban a felirat indokolását a gyenge jegyzői kar nem volt képes a tett indítvány szellemében erélyesen kifejteni. Ezután következett a fegyelmi bizottság tagjaira való szavazás, s két baloldali megválasztatott. A 60 tagból álló állandó választmány kérdésénél a széjjel tiport jobboldal a harczot elfogadni nem mervén, kegyelemre megadta magát, mely hunyászkodásért közülök a bizottságba 10 megválasztatott. Meglepő és politikai karaktert méltányló jelenet következett ezek után, amidőn Janka Antal határozott jobboldali hírneves szathmári ügyvéd a mameluk-tábor bámulatára, bizottsági tagsági jogáról írásban lemondott, azzal indokolván, hogy az alkotmányosság fogalmával nem tartja megegyezhetőnek azt, hogy a többség a kisebbség által túl uraltassék, ő jobboldali ugyan, de nem pártolhat oly eljárást, mely a főispáni omnipotentiát hizlalja és azt növeli, annál is inkább, mert az ilynemű eljárás esetleg a jobboldal ellen is fordulhat. Talán szükségtelen jeleznünk, hogy ere hulmánus nyilatkozat a baloldal tetszéséretalálkozott s nagy hiba az, hogy e mondás indoka nem jegyzőkönyveztetett. Végül — miután igen jellemzőnek találtuk — pár szóval meg kell említenünk Vályi János szeretett vezérünk zárszavait : „azon baloldali elvtársainkat, kik a főispán által kijelöltettek, megválasztottuk ugyan, de fájdalom, nem a megye, hanem a kormány számára.“ Ezzel egy heti küzdelem után kifáradt, de a 48 as zászlóval elvileg diadalt aratott baloldali többség, miután elnökül Vályi Jánost, központi alelnökül Novák Gusztávot, vidéki alelnökökül Solymossy Bálintot és Svartz Mórt, főjegyzőül Falussy Mihályt egyhangúlag megválasztá — szétoszlott. Egy 48 as. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése január 31-én d. e. 1 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést, bemutatja Pest város közönségének kérvényét, melyben az állami adók és illetékek beszedését Pest városában a magyar kormány kezelése alá helyeztetni , ennek foganatosításáig az államkincstárnak az adó és illeték behajtási költségekhez arányos hozzájárulását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. — Elnök jelenti továbbá gr. Lónyay Menyhért miniszterelnök a február hó 2-án az akadémia dísztermében 11 órakor tartandó b. Eötvös József gyászünnepélyre valamint a egyetemi templomban febr. 1-én d. e. 10 órakor lelki üdvéért tartandó gyász isteni tiszteletre a képv. ház összes tagjait tisztelettel meghívja. Zeyk József családi viszonyai folytán hat heti szabadsági időt kér. Megadatik: Fabricius Károly bemutatja Segesvár sz. k. város képviselő testületének kérvényét, melyben 1853. évi julius 12-én kelt miniszteriális rendelet eltörlése általános vámkötelezettség kimondása iránt, folyamodik. Stoll Károly beadja Körmöcz sz. k. bányaváros kérvényét, az iránt, hogy Selmecz és Bélabánya feliratát melyben a bányaszolgalommal terhelt erdőségek kezelésének, a bányászati igazgatóságtól tett különválasztásából a fém beváltására és a bányaiparra támadt sérelmek orvosoltatását kéri. Favlovits István beterjeszti egy újvidéki lakos kérvényét a 48-ik évből származó 450 írtról szóló 5 darab magyarországi kamatos utalványainak folyóvá tétele iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Következik a napirenden levő tárgy a közp. bizottság jelentése. Széll Kálmán a közp. bizottság előadója benyújtja a közp. bizottság jelentését a 72-dik évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Elnök: Ha a ház megengedi, ez a holnapi ülésre tűzetik. Holnap csak 11 órakor h^/jaivljuk t*u UIVOU^ invit ***'-nL1 -1-i. ^ képviselők közül a holnap 10 órakor tartandó gyász isteni tiszteletben fognak részt venni. Egyéb tárgya a mai ülésnek nem lévén azt feloszlatom. Ma osztatott szét az országházban a dohányjövedék tárgyában beterjesztett tvjavaslatot indokoló melléklet. Közgazdászatunk egyik igen fontos ágáról lévén szó, czélszerűnek véljük e munkálatot is egész terjedelmében ismertetni a gazda közönséggel, fentartván magunknak majd a közlés után megtenni rá észrevételeinket, indokolt a dohányjövedék tárgyában beterjesztett törvényjavaslathoz. A képviselőháznak 1868. évi június hó 22-kén, CCXLV. számú országos ülésében hozott határozatával megbizatott a ministerium, miszerint „azon végre, hogy a dohányegyedáruság minél előbbi megszüntetésének lehetősége törvényszerűen előkészítessék, állítson össze minden e tárgyra vonatkozó adatokat, hívjon össze a pénzügyi bizottság közreműködésével szakértőket, s ezek kihallgatása után, pontosan megtartva az 1867. évi XVI. t. cz.-nek rendeletét, készítsen javaslatot az iránt, hogy miképen s mikor lehetne a dohányegyedáruságot az állam szükségeinek igazságos, méltányos