Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1872-03-01 / 49. szám
Péntek, SaierVesztői iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Ír adóhivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872. márczius 1. E brli Potówíer: Vidékre postán vagy helyben házhos hordva. Egész évre............... Félévre................... ...............10 Negyedévre .... ................*. .. „ Egy hónapra .... ............... 1 „ 70 „ Egyes számi ára 10 kr. Hirdetési elíj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílt tér: 6 hasábos petitsor 26 kr Pest, február 29. Politikai szemle. Páris legközelebb az ostromállapot alól föl fog mentetni. Az összes hatalmak, melyek Francziaországgal kereskedelmi szerződéseket kötöttek, együttes jegyzéket fognak intézni Thiershez, melyben kijelentik, hogy a szerződések lejárása előtt a nyersanyagok megadóztatásába nem fognak egyezni. A nemzetgyűlés elveti az indítványt egy bizottság kiküldése iránt, mely a franczia területnek a megszállástól való gyorsított megszabadítására szolgáló eszközök fölött tanácskozzék, miután a belügyminiszter a bizottsággal öszhangzólag az indítvány ellen nyilatkozott és kijelentette, hogy a kormány és a nemzetgyűlés nem tehetik ki magukat egy vereségnek, mely rájuk nézve végzetessé válnék és legczélszerűbb eszközül kölcsönt ajánlott. A Barthélemy St.-Hilaire levele által előidézett izgatottság lecsillapult. Valótlan, hogy a levél előbb Thiers-sel közöltetett volna. Erősítik, hogy erre vonatkozó felvilágosítások csak a bizottságban fognak adatni. A legközelebb kibocsátandó üzenet, fölötti hír félhivatalos oldalról megczáfoltatik. A franczia nemzetgyűlés által a márcz. 18-ki eseményeinek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésével elkészült, mely csakis a forradalmi események tárgyilagos előadására szorítkozik. Chambord gróf Antwerpből lett eltávozása által a zaj elmúlt, melyet e kalandor keltett s most azzal mintegy utóhangul csak a sajtó foglalkozik még. Francziaország részéről az olasz udvarhoz követté Fournier neveztetett ki. Az olasz kamara ülésében előterjeszté a hadügyminiszter a 12 milliónyi hitel iránti javaslatot; ebből 4 millió az első korsorozatú katonák begyakorlására, 4 millió új hadiszerek előállítására és 4 millió katonai építkezésekre fogna fordíttatni. A javaslatra a sürgősség kéretett. A jezsuita párt a Vatikánban nagy tevékenységet fejt ki a mellett, hogy az egyetemes zsinat ismét egybe hivassék. A bajor képviselőkamara elfogadta a negyedik bizottság indítványát, a kötelező tornatanítás elvetése iránt; továbbá a második bizottság indítványát, mely szerint egyházi alapítványok tőkejáradékai jövőre ne tőkejáradéki adót, hanem jövedelmi adót fizessenek. Az is ritka eset a parlamenti életben, ami közelebb a porosz képviselőházban történt. Az adókivetésre vonatkozó törvény bocsáttatott szavazás alá, s a ház — Bismarck közlönye szavai szerint — „jelentékeny többséggel“ elfogadta azt. Erre föláll Camphausen pénzügyminiszter, s kijelenti, hogy a kormány a már elfogadott előterjesztést visszavonja. Keletkezett ugyan erre vita, s Lasker, a nemzeti liberálisok vezérszónoka élesen és több ízben kelt ki az ellen, hogy a kormány mint bánik el a ház határozataival, azonban a többség — rendes szokása szerint — meghátrált a kormány akarata előtt, s 164 szóval 142 ellen kimondta, hogy a kormány visszavonhatja javaslatát már akkor is, ha az a ház határozatává vált. Ez természetesen igen jó precedens arra, hogy a kormány megakadályozhassa benyújtott javaslatainak kellemetlen módosításokkal való törvénynyé tételét. A görög pátriárka elnöklete alatt Chanariban tartott gyűlés elvetette az exarcha választását. A pátriárka a kormánynyal szemben a gyűlés nevében késznek nyilatkozott a tárgyalást törvényesen megválasztott bolgár képviselőkkel egyezség létrehozatala czéljából megújítani. — Hilarion választása megsemmisittetett és exarchává a widdini püspök választatott. — A dohánykezelés bérletére számos versenyző jelentkezett. A svájczi nemzeti tanács elfogadta a rendi tanács határozatait, melyek szerint a megszüntetett kolostorok helyreállítása iránti tilalom a szövetségi alkotmányból kitöröltessék. Az Egyesült Államokban az elnökválasztási mozgalom már javában foly. Ezúttal a republikánusok s demokraták mellett mint külön faktor a munkások is föl fognak lépni. Jelöltjük Davis főtörvényszéki bíró. Az osztrák közoktatási választmány az általános vitát a nép- és középtanodai vallásoktatás ellátása iránti törvényjavaslat fölött beható tárgyalás után befejezte, melyben a közoktatási miniszter kijelenti, hogy a kormány a választmánynyal együtt elismeri, miszerint e viszonyokat lehető gyorsan és véglegesen el kell intézni. Troppauból jelentik, hogy a községi tanács, a heves ellenzék daczára a népiskolához egy izraelitát nevezett ki tanítóvá. A lembergi orsz.,iskolai, tanács„egy leirata felszólítja az iskolai igazgatókat hogy a tanulók demoralisatiójának okai fölött terjeszszék elő véleményüket. Bielitz és a bialai iparosegylet központi választmánya kérvényt és küldöttséget határozott a birodalmi tanácshoz intézni, Bialának Galicziától elkülönittetése és Sziléziába kebeleztetése iránt, állampapírok realizálására s az osztrák nemzeti bank 80 milliónyi követelésének kifizetésére fordittatnék s a 700 millió tallér terheiből Magyarországra eső quóta biztosítékául a határőrségi erdők leendenének kijelölve. Kétséget sem szenved, mondja az öreg bécsi Presse, hogy kormányunk t. i. az osztrák kormány a magyarok ellenében szigorúan fog ragaszkodni jogalapjához s legkevésbé sem fog eltérni a kiegyezkedési quóta 70: 30 arányától. Már tegnap említek azon hírt, miszerint az osztrák pénzügyér a valuta helyreállítása iránt még tárgyalásokba sem akar bocsátkozni, míg a magyar kormány az említett 80 milliónyi adósságnak 30 százalékát Magyarország részére átvállalni meg nem ígéri. Közös adósságnak tartják ezt a bécsi urak nemcsak a reichsrabhban, hanem a kormányban is s mig egyrészt az osztrák nemzeti bank minden tőle telhető mesterfogást meg fog kisérteni, hogy anyagi oldalról ennek megadására szorongassa az országot, másrészt a reichsraths kormánya fog mindent elkövetni a közös ügyes törvények alapján, hogy követelésének jogi s államkapcsolati szempontokból szerezzen érvényt. És ha még mindez kevés lenne? Ott, van ismét a „méltányossági“ szempont, melyet a mi országgyűlési többségünk az államadósságokra nézve rendezési alapul elfogadott; csak módot kell találni ahhoz , hogyan lehet Ausztriának mindenféle terhét s nyomorát ezen alapon Magyarországra is átszármaztatni. Ilyen mód: egy nagyszerű közös adósságot csinálni külföldön. Eme közös adósságból fedezni az osztrák absolut kormány két, évtizeden át elkövetett bűneit, illetőleg kiadásait az akkori politikai kísérletekre. Ausztria pénzügye „ad hoc“ meg van mentve a bukástól, legalább annyiban, amenynyiben a latin közmondás szerint örülhet, hogy hű társra talált a nyomorban. Meg van mentve mindaddig, míg az a tömérdek hitelező, kiknek vasutaink, bányáink, az állami és koronás birtokok elzálogi itatnak, egyszer azt nem mondják, hogy azok tulajdonkép az övék. Eme 700 millió tallérnyi új kölcsön eszméje a felemlített lap szerint nem új, s nem is a bécsi vagy budapesti kormánytól keletkezett, hanem kívülről jött, hol a pénzkirályok nem lelnek kamatozó helyet pénzeik befektetéséhez s e boldog embereknek úgy látszik, azon szerencsétlen eszméjük keletkezett, hogy azt leginkább feltalálnák a határőrségi erdőkben. Ide vágnak a „jól értesült“ közlőnek eme szavai: Miután Németországban tudva van, hogy Magyarország majdnem fölényező ezen kérdésben, mivel épen Translajthaniában találtatnának azon tárgyak, melyek ily óriási pénzművelet zálogalapjául szolgálhatnának, ezen terv annak idejében Lónyay birodalmi miniszter elé lett terjesztve. Lónyay úr azt elfogadhatónak találta stb. Most tehát Kerkápoly úr tette sajátjává. „Hogy mely tárgyak szolgálnának zálogul, még nincs meghatározva, de aligha tévednénk, mondja , ha Translajthaniára nézve, mely ezen kölcsönben a 30:70 arány szerint osztoznék, a határőrségi erdőket tartanánk legalkalmasbaknak, annyival inkább, mert ezeket azon bankházaknak, melyek a vállalatba belépnek, részenkénti okszerű kiaknázás alá lehetne bocsátani. Különös világosságot vet ezen tervezet a zimony-bécsi és horvát-szlavónaisHgi vasutak „szükségességére“ s sürgetőleges voltára. S csodálnánk, ha az osztrák miniszterek sürgősen el nem fogadták volna. Hiszen Ausztriának már úgy sincs ezt vesztenie. Allaro vagyonának java része el van adva, el van zálogitva s azok a külföldi pénzkirályok is főkép csak Magyarországot szeretnék kiaknázni, illetőleg „Transalthaniát“ mert hiszen ők a határőrséget nem tartják Magyarországhoz tartozó részletnek, mikép azt mostani szerkezeténél fogva nem is lehet. Hétszáz millió tallérnyi kölcsönnel pedig szépen meg lehetne fejelni a nagyhatalmiság hadicsizmáját. Mit mondanak erre a határőrvidéki s horvát és szlavonországi népek, kik az ottani őserdőket nemzeti kincsnek tekintik? Vasutaik lesznek. Vasutaik sürgősen ki fognak épittetni. Hanem hogy lesz-e köszönet bennök ? Azt bajos lenne előre elhinni. Nekünk meg, azaz hogy az osztrák nemzeti banknak helyre lenne állítva a valutája. De mily áron ! S mi hasznát venné ezen óriási kölcsönnek a hazai ipar , kereskedelem és mezei gazdászat ? Körülbelül semmit, mert ezek a mostani kormány politikájának sorrendjén mindig utal járnak, kikre semmi sem jut, vagy ha jut is egy „német-magyar“ egy pestbudai központi pénzintézet, ez oly magas lábra teszi kamatját, hogy a hazai gazda és iparos nemcsak nem versenyezhet az osztrákokkal, de mert keresete javát kamatokra kell adnia, alig tarthatja fen önmagát. Ily közös kölcsönökből tehát nem kérünk. —k.— — Az idő rövidsége folytán az országgyűlés ez ülésszakában több törvényjavaslat leszokíttasik a napirendről. E sors érte a fővárosok rendezéséről sóló törvényjavaslatot, mely ez ülésszak alatt már nem fog tárgyalásra kerülni. Hiába, Lónyay vasutjainak okvetlenül tárgyaltatni kell. — Újvidékről írják, hogy az ottani egyházközség sürgetni szándékozik a kormánynál azon gyanusítók perbe idézését, kiknek föladásai folytán legutóbbi elfogatások történtek. Továbbá elhatározták, a kormányhoz föliratot intézni, melyben a congressusi javaslatok gyors elintézését kérik s tiltakoznak az ideiglenesen összehívandó választási congressus ellen s ennek következményeiért a kormányt teszik felelőssé. — Vasúti cserebere. A Károlyváros-fiumei vasút nem fog a nagy vasúti üzletbe fölvételni, még pedig azon okból, mert a kötött magyar kölcsönt illetőleg némi zavarokra adhatna alkalmat. E végből, hir szerint, a magyar kormány a károlyvárosfiumei, valamint a zákány-zágrábi vonalakat a befektetett tőke megtérítésével az uj vasúti társulatnak fogja átadni s az ez által nyert pénzből új államvasutak vagy csatornákra fordittatnék, melyek az említett vonalak helyett a vasúti kölcsön fedezetéül szolgálnának. Uj kölcsöne i pedig közös s nem kevésb 10 millió tallérra menendő kölkezdenek biztatni a bécsi lasty kölcsönnek 2/5 része a ránézésére, illetőleg az osztrák VI. évfolyam. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 29-én d. e. 10 órakor. Elnök Somsich Pál. Vécsey Tamás egy lublói városi tanácsnok részéről ad be kérvényt a szabadságharczban tett kiadásai kárpótlása iránt. Bizottsági jelentések. Hajdú Ignácz a közp. bizottság előadója az urbériség szabályozására czéltó törvényjavaslat tárgyában tesz jelentést. — Ki fog nyomatni és szétosztatni. Pulszky Ágost a közp.bizottság előadója a bizottságnak a kolozsvári egyetem felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyában tett jelentését teszi a ház asztalára. — Ki fog nyomatni és kiosztatni. Ordódy Pál az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, miszerint Gál István illyefalvi képviselőt a harmincz nap fentartásával igazolja. — A ház tudomásul veszi, Gál beosztatik az első osztályba. Napirend : a választási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Plathy György nem fogadhatja el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot több oknál fogva így, mert a választási jogot megszorítja, továbbá, mivel a választási jog gyakorlatát nem biztosítja kellőleg, mivel nem engedi meg a titkos szavazást s mivel a választási visszaéléseket nem torolja meg ; nem fogadja el továbbá azért a tvjavaslatot, mert a választókerületeket nem szabályozza és végül mivel nem világos olyan mértékben, hogy a haza minden polgára által megértessék. Mindezeknél fogva félve attól, hogy ezen javaslat törvénnyé legyen, azt visszautasítja és csatlakozik Tisza K. kat. javaslatához. Horváth Sándor figyelmezteti a jobboldalt, hogy ne igen sokat emlegesse annak a 48-iki törvénynek szellemét, mert nem méltó arra, hogy azt ajkaira vegye. (Derültség és helyeslés.) Az 1848-ks törvény a kor színvonalán áll, de a jobboldal törvényhozói működése messze alatta áll a kor niveauján. — Áttérve Szilágyi Dezső beszédére, kijelenti, hogy nem irigyli tőle azon dicsőséget, melyet aratott a jobboldal azon beszéddel, melyben a demokratiát rágalmazta. Mit lehet Szilágyi Dezsőtől várni ha még most szűz beszédében is rágalmazta a demokratiát ? Hát ha majd kinövi magát! (Derültség.) A jobboldal akkor, mikor boldogult Eötvös József báró és Horváth Boldizsár a demokratia vívmányait magasztalták, megéljenezte őket; most, úgy látszik, megváltoztak a körülmények ; most megéljenzi a jobboldal azt a fiatal képviselőt, ki rágalmazza a demokrátiát. (Helyeslés baloldalról.) — Ebből az tűnik ki, hogy a kormánypárt fél a néptől. Ami magát a törvényt illeti, számos hibái mellett és kívül még szerfelett homályos és félreértésekre ad alkalmat. De majd, ha a megyékben alkalmaztatni fog s felmerülnek a félremagyarázások, minek következtében majd meg fogja azt a belügyét magyarázni, a jobboldaliak részére pedig — szintén jobboldali értelemben. Pártolja Tisza K. kat. javaslatát. I Patay István : T. ház ! Azon kezdem beszédemet, hogy óhajtottam volna, hogy a miniszterek jelen legyenek. Egyiket ugyan van szerencsém már tisztelhetni, de leginkább megvártam volna a belügyminiszter úrtól, ki ezenjavaslatot beadta, hogy itt legyen, mert ez kötelessége. A jelenjavaslatról, mely előttünk fekszik, már annyit beszéltek, és annyian,hogy nehéz volna ismétlésekbe nem esni. Nem igen szoktam önöket untatni, de nem is szeretnék azon helyzetbe jönni, hogy a miniszter urak már megengedjék ha nem excellentiázom őket, mint a philosophur itten (Hátrafelé mutat. Nagy nevetés) mondom nem akarnék azon helyzetbe jöni,hogy valamelyik miniszter úr engem avval gyanúsítson, amint pár nap előtt tette azt, nagyon ildomtalanul Lónyay miniszterelnök úr Ghyczy Kálmán képviselőtársam,mai, hogy választóival koketírozik. Én bizony azt nem teszem, hanem nagyon röviden el akarom mondani, hogy miért nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. (Halljuk!) Mégpedig harag nélkül. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy miért nem vihettünk az úgynevezett átkos kiegyezésnél fogva egyetlen egy életrevaló reformot sem keresztül, ennek fő okai a miniszteriális hivatalnok urak, és az igazságtalan alapon megválasztott erdélyi képviselők többsége. (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbalon: Igaz ! úgy van !) A 48-diki törvényekből meghagyatott ajavaslatban az, ami hibás, sőt még kiszélesítetett, hogy minél több búvó ajtó maradjon a választásoknál. Én az ily törvényjavaslatot — már volt szerencsém mondani az osztályülésben is, összehasonlítom a lyukas csizmával (Nagy derültség!) abban a sár be is megy ki is jön, a lábon csak is a piszok marad. (Derültség.) Én visszautasítom a törvényjavaslatot , és hogy magában ne maradjon Vukovits képv. ur, felszólítom a kormányt, csináltasson becsületes fuj csizmát, melyet a becsületes magyar ember, ha az alkotmányos ösvényen járni akar felhúzva, szabadon élvezhesse a választási jogot. Ezt akarom én uraim Én a túlvilágra,hová Papp Zsigmond képviselő úr akar menni, vele ugyan nem is mennék, (Derültség) nem megyek nem akarom ott keresni a tökéletes igazságot- nem is akarok az ő léghajójában a jövő reményeiről álmodozni, hanem nekem ha visszagondolok a múlt választási törvényre, az nem kell, mert elmondhatom róla, „múltadban nincs öröm“; ha pedig elfogadtatik azon törvényjavaslat, mely előttünk fekszik és amelyben egy árva szó sincs arról, hogy a vesztegetések megbüntettetnek, akkor bízvást elmondhatom azt is, hogy „jövődben nincs remény.“ Nekem tehát nem marad egyéb hátra mint az Iványi Dániel képviselőtársam által beadott és általam is aláírt határozati javaslatra szavaznom, amit ezennel teszek is, de mielőtt bevégezném beszédemet, sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr, — hozzá akarnék egy kérést intézni, mit mégis teszek, hisz majd megmondják neki: amilyen jogtalanul ideparancsolták a miniszteriális hivatalnokokat szavazni mindannyiszor, most jogosan parancsoljákőket — emlékeztetve még esküjükkel pecsételt hivatalos kötelességük teljesítésére is, — innen ki és akkor oly büszkén a bársonyszékre mutatva a miniszter úr nem fogja tárczáját e törvényjavaslat elfogadásához kötni. (Helyeslés a baloldalon). Makray László Bujanovics és Papp Zsigmond beszédére reflektálva ítéli el a a törvényjavaslatot és csatlakozik Tisza indítványához. Papp Zsigmond erre személyes kérdésben szól minapi szavait helyreigazítva. Kiss János: T. ház ! A képviselőválasztásra vonatkozó törvényjavaslat, mely jelenleg tárgyalás alatt van, nekem is kötelességemül teszi, hogy elsoroljam e tárgyban nézeteimet, jóllehet az érvelések az ellenzék részéről a tárgyat s az adatokat majdnem teljesen kimerítették; de kötelességem teljesítésénél fogva mégis el kell mondanom azon nézeteket, melyeket a népnek megválasztatásom alkalmával ígértem, s minthogy a 48. V. t. ez. megváltoztatása forog kérdésben, megengedni méltóztatik a t. háznak,hogy 48. törvények alkotását megelőző eseményeket figyelmébe ajánljam mint olyanokat, melyek azon törvény alkotásánál alapul szolgáltak. (Halljuk a szélsőbal felől.) A 48. törvényalkotás alkalmával a nemesség választotta a követeket a képviselőházba a népnek kizárásával, mégis az ekként választott képviselők a 48-as országgyűlésen megértve hivatásukat és a kor szellemét, átlátva Európában a politikai állást és föllelkesítve azon nagy hazafi által, kit lángelméjestehetséges nép atyjává tették, kiben a szabadság teremtőjét a magyar hazában kell elismerni s kit maga Európa és Északamerika is ilyenül ismer, fellelkesitve Kossuth Lajos által, (Éljenzés a szélsőbalon), hajlandók voltak ledönteni a választó falakat és megalkotni a 48—49-ki törvényeket, fölszabaditni a hazánál rabigában lévő jobbágyságot és a jobbágyságot hasonló jogokkal felruházni, mint minőkkel maga a nemesség felruházva volt. Ha ezen eseményeket tekintetbe vesszük, ha tekintetbe vesszük, mily haladást tett a magyar nemzet az 1848 dik Y. t. czikk alkotása által, ha figyelembe vesszük azt, hogy mekkora aristocratiával szemben kellett küzdeni azon országgyűlésnek, hogy megalkothassa a jogegyenlőségi törvényt, ha figyelembe vesszük azt, hogy az akkori európai viszonyok közt, mily haladás és átalakulás volt a parlamenti rendszer behozatala, megfoghatatlan, hogy most 25 év után a t. kormány oly törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé, mely az akkor kimondott népszabadságot, a kimondott jogegyenlőséget legalább 50 évvel visszaveti. Lehetetlenség az, hogy a t. kormány ne látta volna és ne látná azt,hogy a magyar nemzet is mint más európai államok népei, 25 év alatt csak előre haladhatott a műveltségben nem pedig hátra, s ezáltal a politikai jogok gyakorolhatására érettebbé vált és mégis annak ellenére összeállított egy törvényjavaslatot, mely a népnek a 48-diki V. t. ez. által biztosított jogát megcsonkítani kívánja. Azonban meglehet,hogy ezen események a kormány által úgy kívántatik feltüntetni a nép előtt, mintha ez előhaladás volna. Én nem csodálkozom a kormány ezen eljárásán, mert a kormány 67- ben egy oly állást foglalt el a közös ügyes törvények megalkotása által, amelyben a haza népének a magyar nemzet minden jogának romba döntése előre meg volt alapítva. Megmutatta már a 67/68-ki törvényekkel,melyekkel a 48-ki alkotmánynak legsarkalatosabb törvényei hatályon kívül helyeztettek, a törvényhozás egyszerűen azt mondaján ki, hogy ezen törvények továbbá nem gyakorolhatók. Ezzel a kormány a nemzeti jogokat csorbító közösügyes alapra reáállott, és ha egyszer ezen sikamlós meredekre lépett, nem tud megállani; a t. kormány és önállása nem tudja megvédeni, mert az föl van adva a közösügyes törvények által, s így következik az most, hogy a nemzet által máig gyakorlott szabad választási jogot ismét a közösügyes alapon föl kell adni. Így történt, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről oly törvény alkottatott, melyben a nép csak szemfényvesztést játszik, de semmi befolyása nincs, mert az egész hatatalom a főispán kezébe van adva, mert egyenes kinevezéseitől még nem függő tisztviselők és az alispán kivétele nélkül hivatalaiktól bármely perezben felfüggeszthetők és elmozdíthatók, a főispán kedve, tetszése szerint, így következett az, amit bizton várhattunk s a mi ránk nézve nem is lehet meglepő, hogy a kormány a választási törvényt, úgy mint a többieket, a nép jogai megcsorbításával terjesztett a ház elé, hogy a maga részére a központi hatalmat biztosítsa és a népnek még ezen egyetlen jogát is kivegye kezéből: a képviselői választást, hogy a kormány annál jobban biztosíthassa a maga részére azt a hatalmat, amelyet megragadott és a többséget, mely nélkül, amint azt igen jól tudja, kormányon nem maradhat, hogyha t. i. a képviselőházban nem bír többséggel. Mindezen körülmények igen lesújtók a hazafiakra, hogy az ellenzék hasztalan hozza fel minden érvelését, kimutatón igazságait, mert a t. kormány és pártja azt figyelmen kívül hagyja, sőt az illető miniszter úr még annyira sem érdemesíti, hogy midőn az ő törvényjavaslata tárgyalás alá jön s az ellen érveléseket hoznak fel, legalább itt a házban jelen legyen, legalább kötelességét teljesítse. Látszik ebből, hogy az illető miniszter úr mily pietással viseltetik a képviselőház méltósága irányában és midőn a képviselőház az ő személye és hivatali állása iránt megteszi azon kötelességét, amelylyel tartozik, ő még hallgatásra sem méltatja, hanem távol tartja magát, hogy az érvelések súlyát ne kelljen hallgatnia; ezt ő bizonyosan azért teszi, mert mégis van lelkiismerete, s ha van lelkiismerete, hatással vannak az ő lelkiismeretére érveink s azoknak súlya alul akar menekülni midőn a folyosóra megyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az illető jobboldali képviselők által felhozott érvelésekre nem kivánok terjeszkedni , mert jól tudom, hogy az ellenzék által felhozott érvelések az illető jobboldali képviselők szivét meglágyítani nem lesznek képesek, ők megmaradnak azon téren, a melyből kiindultak, az 1867. 12. t. czikkben foglalt közösügyi alapon, melyen a hazának sirja ásatot. Azonban ha valamely képviselő sértő kifejezéssel él a nép irányában, kénytelen vagyok felszólalni. Nagyon megdöbbentő tehát, hogy Bausnern tegnap azt merte állítani itt a házban, hogy az alföldi nép esztelen. Ez uraim a nemzet egyik osztályának, az alföldi népnek megsértése a nemzet előtt. Azt állítják, hogy mert írni és olvasni nem igen tudnak, azért esztelenek, meg lehet nézni a jegyzőkönyvet, az meg fogja mutatni, hogy azt mondta a képviselő úr. Bátor vagyok a t. képviselő úrnak felvilágosításául megjegyezni, hogy az 1848 előtti időszakban is, ha igaz is, hogy a nemesség egy része nem tudott írni olvasni, azért mégis oly bölcsen gyakorolta jogát mind a képviselő választásnál, mind a megyei közgyűléseken, hogy tudja mégis mi a nemzet joga, meg is tudta védelmezni, 1867- ig, és 1848-ban bevevén a sorompóba többi polgártársait, megmutatta az a nemesség, hogy ha írni és olvasni nem is tud, hazaszeretete és bölcsesége megtudta ítélni, hogy a hazára nézve mi veszélyes, mi nem ? Íme, uraim! midőn az alkotmány sorompójába be van véve a nép, midőn már nem egy aristocraticus rész teszi az országnak parlamentjét, hanem egy millió nép, akkor lesz feladva a haza függetlensége, a haza ün-_ akkor lobog útja felett a gyász" lobogó ! Íme uraim ! fényesen be van bizonyítva, hogy nem kívántatik írás és olvasás ahhoz, hogy a hazaszeretetlegyen a honpolgárok kebelében; az mindig bír annyi értelemmel, hogy meg tudja különböztetni mi a hazaszeretet, mi a honárulás bűne ? Ezzel megfeleltem azon súlyos vádra, melyet emelt Bauszneru kép ur. Most már bátor leszek megmondani azt is, hogy az 1867- ki közösügyi törvényalkotásra nem folyt be a nép, hanem az mesterségesen létesíttetett, mert az 1861-ki feliratban meg lett alapítva a képr. ház által, hogy a nemzetnek jogait minden áron védelmezni kell,s azokat feladni nem szabad,mert adandó alkalommal a nemzet mindig visszaszerezheti a rajta elkövetett erőszak által elrabolt jogait. Ezen feliratot az 1861-ki országgülés 2-ik feliratában is fentartotta, tehát a haza népe azon hitben élt, hogy ezen feliratban foglalt elveket az 1865-ki esztendőben összehívott, s működő országgyűlés 1867-ben is meg fogja tartani. S ime a nép reménye is meghiúsult, a nép reménye a semmiségbe döntetett, mert 1862- ben az opportunitás elvének felállítása által a képr.ház többsége jogosítva hitte magát arra, hogy a haza függetlenségét, alkotmányos szabadságát a nép akarata ellenére feladja és megalkossa a veszélyt, méhében hordó 1867-iki 12-ik törvényczikket a köz- Ügyet, mi által feledte Magyarország függetlenségét, feledte és leolvasztotta Magyarországnak önállóságát, s alkotmányos szabadságát. Itt állunk tehát a jogfeladással s ezzel kapcsolatban a képv. választási jog megcsonkításával szemben, de ezeknek feladása nem lesz még az utolsó, és ha azon szerencsétlenség fogja a magyar nemzetet érni, hogy a jelenlegi többség a magyar országgyűlésnek tovább is többsége lesz, az ily jogcsorbítást, az ily jogfeladást még több is fogja követni. Átmegyek már most tehát magára a törvényjavaslatra. Én tehát ezen törvényjavaslatot nem tartom, még olyannak sem, amely megérdemelte volna azon fáradságot, hogy az ellenzék azt részletesen vegye tárgyalás alá. Ezen törvényjavaslatok nem egyéb uraim, mint szemfényvesztés, játszás a nemzettel szemközt, ez nem egyéb, mint a nép számára készített ámítás. Ezen törvényjavaslatnak számos hézaga és zavaros kitételei arra céloznak, hogy a nép értelme zavarba jöjjön és azt se tudja, hogy merre igazoljon, ki a jogos választó és ki nem a jogos választó. E törvényjavaslathoz kell egy commentár, vagy az illető miniszternek kegyétől függő magyarázat. E törvényjavaslat egy merő zavar, haos. Maga az istenség, mikor megteremtette a földet, ha ily zavaros teremtést állított volna elő, amilyen ezen törvényjavaslat, bizonyára soha sem bontakozott volna ki a világosság a homályosságból. Én nem vagyok barátja a censusnak, ezen törvényjavaslat pedig merő censusra van fektetve. S ha tisztán kimondaná a kormány ezt még jó volna, de erről nincs említés téve benne, hanem tessék belőle kiválasztani mindenkinek, ami tetszik, majd a kormány megmondja, hogy mi szabad ? Ezen törvénynek rosszaságát az ellenzék már annyira kimutatta, hogy abból mindenki megérthette volna, hogy voltaképen mit kell tartani ezen törvényről. Most átmegyek azon nézetek előadására, melyekről én és elvtársaim óhajtottunk, hogy valaha, ha most nem is, a választási törvénybe beigtattassanak. Ezek elseje az általános szavazati jog, beleértve, amit a határozati javaslat nem tartalmaz, az özvegy nőket is. Az általános javaslatot méltányosnak, haladásnak kell tekinteni. A 48-as törvényben az akkori körülményekhez képest, amint előzetesen bátor voltam megmagyarázni,legfölebb 300 frtnyi birtok kivágatott ahhoz, hogy valaki választói képességgel bírjon, most 25 évi haladás után a magyar nemzet is haladt annyit az írás és olvasás tudásában, hogy a haza népe is megérdemli azt, hogy az átalános szavazatjogban részesüljön, annyival inkább te hát! mert most legdrágább kincseit, legbecsesebb vagyonát t. i. az illető honpolgárok személyét kívánja a haza a véradóban, vagyis kívánja, hogy a nemzet fiai részt vegyenek a haza védelmében. Már most igen csodálkozom azon, hogy hogyan kívánhat a haza oly valakitől áldozatot, akit semmi jogban részesíteni nem akar, kitől még ezen polgári jogot is meg akarja tagadni s páriákká alacsonyítani. Hiszen nincs annak semmi érdeke az állam iránt, akinek politikai jogot nem adott az állam. Ha az állam jogosan követelhet valakitől bármi részben teherviselést, viszont ezen joggal követelheti a politikai jogaikban való részvehetést, mert váljon nagyobb adó az, melyet az illető nagy urak pénzben fizetnek annál, mikor a szegény napszámostól elveszik fiát, aki ápolója öreg szüleinek ? Nagyobb adó ez a vagyontalan emberre, ki oda adja fiát, és ki szívesebben megfizetné az adót, ha volna pénze, mintsem hogy oda adja fiát és pedig minő czélokra ? Idegen, meglehet hazaellenes érdekekre, sőt meglehet arra, hogy apja leigázására használják fel fiát. Ha ezen áldozatot képes a kormány a polgártól követelni, mi jogon meri tőle megtagadni a választási jog gyakorlatát? Azt hiszi talán a kormány, hogy fennállhat az állam, ha morális igazság nincs benne? Szerintem a morálon kell alapulni minden törvénynek, morál pedig jelenleg nincs, mert a t. kormány Ferencz megboldogult királynak szavait, a melyeket felíratott a curiára, „iustitia et regnorum fundamentum,“ ignorálja. (Folyt. köv.) Szomjas József azt várta a belügyminisztertől, hogy legalább indokolni fogja, miért a különböző census s miért az aránytalanság a képviseletben. Miután a belügyminiszter ez iránt nem nyilatkozott, szóló arra a meggyőződésre jutott, hogy azon be-