Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-01 / 49. szám

Péntek, SaierU.esztoi iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. rri adó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, akiadás körüli panaszok és a hirdet­mény ek. Pest, február 29. Politikai szemle. Páris legközelebb az ostromállapot alól föl fog mentetni. Az összes hatalmak, melyek Francziaor- szággal kereskedelmi szerződéseket kötöt­tek, együttesjegyzéket fognak intézniThiers- hez, melyben kijelentik, hogy a szerződések lejárása előtt a nyers anyagok megadózta­tásába nem fognak egyezni. A nemzetgyűlés elveté az indítványt egy bizottság kiküldése iránt, mely a franczia területnek a megszállástól való gyorsított megszabadítására szolgáló eszközök fölött tanácskozzék, mintán a belügyminiszter a bizottsággal öszbangzólag az indítvány ellen nyilatkozott és kijelentette, bogy a kor­mány és a nemzetgyűlés nem tehetik ki ma­gukat egy vereségnek, mely rájuk nézve végzetessé válnék és legczélszerübb eszkö­zül kölcsönt ajánlott. A Barthélemy St.-Hilaire levele által elő­idézett izgatottság lecsillapult. Valótlan, bogy a levél előbb Thiers-sel közöltetett volna. Erősítik, hogy erre vonatkozó felvilá­gosítások csak a bizottságban fognak adat­ni. A legközelebb kibocsátandó üzenet, fö­lötti hir félhivatalos oldalról megczáfoltatik. A franczia nemzetgyűlés által a márcz. 18-ki eseményeinek megvizsgálására kikül­dött. bizottság jelentésével elkészült, mely csakis a forradalmi események tárgyilagos előadására szorítkozik. Cbambord gróf Antwerpből lett eltávozá­sa által a zaj elmúlt, melyet e kalandor kel­tett s most azzal mintegy utóbangul csak a sajtó foglalkozik még. Francziaország részéről az olasz udvar­hoz követté Fournier neveztetett ki. Az olasz kamara-ülésében előterjeszté a hadügyminiszter a 12 milliónyi hitel iránti javaslatot; ebből 4 millió az első korsoro- zatu katonák begyakorlására, 4 millió uj hadiszerek előállítására és 4 millió katonai építkezésekre fogna fordittatni. A javaslatra a sürgősség kéretett. A jezsuita párt a Vatikánban nagy tevé­kenységet fejt ki a mellett, hogy az egye­temes zsinat ismét egybe bivassék. A bajor képviselökamara elfogadta a ne­gyedik bizottság indítványát, a kötelező tornatanitás elvetése iránt; továbbá a má­sodik bizottság indítványát, mely szerint egyházi alapítványok tőkejáradékai jövőre ne tőkejáradéki adót, hanem jövedelmi adót fizessenek. Az is ritka eset a parlamenti életben, a mi közelebb a porosz képviselőházban tör­tént. Az adókivetésre vonatkozó törvény bocsáttatott szavazás alá, s a ház — Bis­marck közlönye szavai szerint — „jelenté­keny többséggel“ elfogadta azt. Erre föláll Campliausen pénzügyminiszter, s kijelenti, bogy a kormány a már elfogadott előter- jesztést — visszavonja. Keletkezett ugyan erre vita, s Lasker, a nemzeti liberálisok vezérszónoka élesen és több ízben kelt ki az ellen, hogy a kormány mint bánik el a ház határozataival, azonban a többség — rendes szokása szerint — meghátrált a kor­mány akarata előtt, s 164 szóval 142 ellen kimondta, hogy a kormány visszavonhatja javaslatát már akkor is, ha az a ház hatá­rozatává vált. Ez természetesen igen jó praecedens arra, bogy a kormány megaka­dályozhassa benyújtott javaslatainak kelle­metlen módosításokkal való törvénynyé té­telét. A görög pátriárka elnöklete alatt Cba- uariban tartott gyűlés elvetette az exarcha választását. A pátriárka a kormánynyal szemben a gyűlés nevében késznek nyilat­kozott a tárgyalást törvényesen megválasz­tott bolgár képviselőkkel egyezség létreho­zatala czéljából megújítani. — Hilarion vá­lasztása megsemmisittetett és exarchává a widdini püspök választatott. — A dohány- kezelés bérletére számos versenyző jelent­kezett. A svájczi nemzeti tanács elfogadta a rendi tanács határozatait, melyek szerint a megszüntetett kolostorok helyreállítása iránti tilalom a szövetségi alkotmányból ki- törUltessék. Az Egyesült-Államokban az elnök válasz­tási mozgalom már javában foly. Ezúttal a republikánusok s demokraták mellett mint külön faktor a munkások is föl fognak lépni. Jelöltjük Davis főtörvényszéki biró. Az osztrák közoktatási választmány az általános vitát a nép- és középtanodai val­lásoktatás ellátása iránti törvényjavaslat fölött beható tárgyalás után befejezte, mely­ben a közoktatási miniszter kijelenté, hogy a kormány a választmánynyal együtt elis­meri, miszerint e viszonyokat lehető gyor­san és véglegesen el kell intézni. Troppauból jelentik, bogy a községi ta­nács, a heves ellenzék daczára a népiskolá­hoz egy izraelitát nevezett ki tanítóvá. A lembergi orsz..iskolai, tnnáo.s„egy le­irata felszólítja az iskolai igazgatókat hogy a tanulók demoralisatiójának okai fölött ter- jeszszék elő véleményüket. Bielitz és a bialai iparosegylet központi választmánya kérvényt és küldöttséget ha­tározott a birodalmi tanácshoz intézni, Bia- lanak Galicziától elkülönittetése és Szilé­ziába kebeleztetése iránt. Uj kölcsön. i pedig közös s nem kevesb i0 millió tallérra menendő köl- kezdenek biztatni a bécsi la- ,jy kölcsönnek 2/5 része a rá­nézésére, illetőleg az osztrák ÚJSÁG 1872. márczius 1. Eloíliüotówí Ar: Vidékre postán vagy helyben házhos hordva: Egész évre ............... Félévre ................... ...............10 N egyedévre .... ...............<*» .. - „ Egy hónapra .... ............... 1 „ 70 „ POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. állampapírok realizálására s az osz­trák nemzeti bank 80 milliónyi kö­vetelésének kifizetésére fordittatnék s a 700 millió tallér terheiből Magyar- országra eső quóta biztosítékául a határőrségi erdők leendenének kije­lölve. Kétséget sem szenved, mondja az öreg bécsi Presse, hogy kormányunk t. i. az osztrák kormány a magyarok ellenében szigorúan fog ragaszkodni jogalapjához s legkevésbé sem fog el­térni a kiegyezkedési quóta 70: 30 arányától. Már tegnap említők azon hirt, mi­szerint az osztrák pénzügyér a valuta helyreállítása iránt még tárgyalá­sokba sem akar bocsátkozni, mig a magyar kormány az említett 80 mil­liónyi adósságnak 30 százalékát Ma­gyarország részére átvállalni meg nem Ígéri. Közös adósságnak tartják ezt a bécsi urak nemcsak a reichsrathban, hanem a kormányban is s mig egy­részt az osztrák nemzeti bank min­den tőle telhető mesterfogást meg fog kisérteni, hogy anyagi oldalról ennek megadására szorongassa az országot, másrészt a reichsrath s kormánya fog mindent elkövetni a közösügyes tör­vények alapján, hogy követelésének jogi s államkapcsolati szempontokból szerezzen érvényt. Es ha még mindez kevés lenne? Ott, van ismét a „mél­tányossági“ szempont, melyet a mi országgyűlési többségünk az állam- adósságokra nézve rendezési alapul elfogadott; csak módot kell találni ahhoz : hogyan lehet Ausztriának mindenféle terhét s nyomorát ezen alapon Magyarországra is átszár­maztatni. Ilyen mód: egy nagyszerű közös adósságot csinálni külföldön. Eme közös adósságból fedezni az osztrák absolut kormány két, évtizeden át el­követett bűneit, illetőleg kiadásait az akkori politikai kísérletekre. Ausztria pénzügye „ad hoc“ meg van mentve a bukástól, legalább annyiban, ameny- nyiben a latin közmondás szerint: örülhet, hogy hű társra talált a nyo­morban. Meg van mentve mindaddig, mig az a tömérdek hitelező, kiknek vasutaink, bányáink, az állami és ko­ronái birtokok elzálogi itatnak, egyezer azt nem mondják, hogy azok tulaj­donkép az övék. Eme 700 millió tallérnyi uj köl­csön eszméje a fenemlitett lap szerint nem uj, s nem is s bécsi vagy buda­pesti kormánytól keletkezett, hanem kívülről jött, hol a pénzkirályok nem lelnek kamatozó helyet pénzeik befektetéséhez s e boldog emberek­nek úgy látszik, azon szerencsétlen eszméjük keletkezett, hogy azt legin­kább feltalálnák a határőrségi er­dőkben. Ide vágnak a „jól értesült“ közlő­nek eme szavai: Miután Németország­ban tudva van, hogy Magyarország majdnem fötényező ezen kér­désben, mivel épen Translaj- thaniában találtatnának azon tárgyak, melyek ily óriási pénzműve­let zálogalapjául szolgálhatnának, ezen terv annak idejében Lónyay birodal­mi miniszter elé lett terjesztve. Ló­nyay ur azt elfogadhatónak találta stb. Most tehát Kerkápoly ur tette sajátjává. „Hogy mely tárgyak szol­gálnának zálogul, még nincs megha­tározva, de aligha tévednénk, mondja : ha Translajthaniára nézve, mely ezen kölcsönben a 30:70 arány szerint osztoznék, a határőrségi erdőket tarta­nánk legalkalmasbaknak, annyival in­kább, mert ezeket azon bankházak­nak, melyek a vállalatba belépnek, részenkénti okszerű kiaknázás alá le­hetne bocsátani. Különös világosságot vet ezen ter­vezet a zimony-bécsi és horvát-szla- v unui'MHgi vasuiaK „szükségességére“ s sürgetőleges vol­tára. S csodálnánk, ha az osztrák mi­niszterek sürgősen el nem fogadták volna. Hiszen Ausztriának már úgy sincs —;t vesztenie. Allarovagyonának java része el van adva, el van zálogitva s azok a külföldi pénzkirályok is fökép csak Magyarországot szeretnék kiak­názni, illetőleg „Tranlajthaniát“ mert hiszen ők a határőrséget nem tartják Magyarországhoz tartozó részletnek, mikép azt mostani szerkezeténél fogva nem is lehet. Hétszáz millió tallér­nyi kölcsönnel pedig szépen meg le hetne fejelni a nagyhatalmiság hadi­csizmáját. Mit mondanak erre a határörvidéki s horvát és szlavonországi népek, kik az ottani őserdőket nemzeti kincsnek tekintik? Vasutaik lesznek. Vasutaik sürgősen ki fognak épittetni. Hanem hogy lesz-e köszönet bennök ? Azt ba­jos lenne előre elhinni. Nekünk meg, azaz hogy az osztrák nemzeti banknak helyre lenne állítva a valutája. De mily áron ! S mi hasznát venné ezen óriási köl­csönnek a hazai ipar s kereskedelem és mezei gazdászat ? Körülbelül sem­mit, mert ezek a mostani kormány politikájának sorrendjén mindig utói járnak, kikre semmi sem jut. vagy ha jut is egy „német-magyar“ egy pest­budai központi pénzintézet, ez oly ma gas lábra teszi kamatját, hogy a ha­zai gazda és iparos nemcsak nem versenyezhet az osztrákokkal, de mert keresete javát kamatokra kell adnia, alig tarthatja fen önmagát. Ily közös kölcsönökből tehát nem kérünk. —k.— — Az idő rövidsége folytán az ország­gyűlés ez ülésszakában több törvényjavas­lat leszoritta.fik a napirendről. E sors érte a fővárosok rendezéséről s ólé törvényja­vaslatot, mely ez ülésszak alatt már nem fog tárgyalásra kerülni. Hiábau, Lónyay vasutjainak okvetlenül tárgyaltatni kell. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselöház ülése február 29-én d. e. 10 órakor. Elnök Somsich Pál. Vécsey Tamás egy lublói városi tanács­nok részéről ad be kérvényt a szabadság- harezban tett kiadásai kárpótlása iránt. Bizottsági jelentések. Hajdú Ignácz a közp. bizottság előadó­ja az urbériség szabályozására ezélzó tör­vényjavaslat tárgyában tesz jelentést. — Ki fog nyomatni és szétosztatni. Pulszky Ágost a közp. bizottság elő­adója a bizottságnak a kolozsvári egyetem felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyá­ban tett jelentését teszi a ház asztalára. — Ki fog nyomatni és kiosztatni. Ordódy Pál az állandó igazoló bizott­ság előadója jelenti, miszerint Gál István illyefalvi képviselőt a karmincz nap fentar- tásával igazolja. — A ház tudomásul veszi, Gál beosztatik az első osztályba. Napirend : a választási törvényjavaslat jolytatólagos tárgyalása. Plathy György nem fogadhatja el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot több oknál fogva igy, mert a választási jogot megszorítja, továbbá, mivel a választási jog gyakorlatát nem biztosítja kellőleg, mivel nem engedi meg a titkQs szavazást s mivel a választási visszaéléseket nem torolja meg ; nem fogadja el továbbá azért a tvja- vaslatot, mert a választó kerületeket nem szabályozza és végül mivel nem világos olyan mértékben, hogy a haza minden pol­gára által megértessék. Mindezeknél fogva félve attól, hogy ezen javaslat törvénnyé legyen, azt visszautasitja és csatlakozik Tisza K. hat. javaslatához. Horváth Sándor figyelmezteti a jobbol- dalt, ^ hogy ne igen gokat emlegesse annak a 48-iki törvénynek szellemét, mert nem méltó arra, hogy azt ajkaira vegye. (De­rültség és helyeslés.) Az 1848-ki törvény a kői színvonalán áll, de a jobboldal törvény­hozói működése messze alatta áll a kor ni- veaujáu. — Áttérve Szilágyi Dezső beszé­dére, kijelenti, hogy nem irigyli tőle azon dicsőséget, melyet aratott a jobboldal azon beszéddel, melyben a demokratiát rágal­mazta. Mit lehet Szilágyi Dezsőtől várni ha még most szűz beszédében is rágalmazta a demokratiát ? Hát ha majd kinövi magát! — Újvidékről Írják, hogy az ottani egy­házközség sürgetni szándékozik a kormány­nál azon gyanusitók perbe idézését, kiknek föladásai folytán legutóbbi elfogatások tör­téntek. Továbbá elhatározták, a kormány­hoz föliratot intézni, melyben a congressusi javaslatok gyors elintézését kérik s tilta­koznak az ideiglenesen összehívandó vá­lasztási congressus ellen s ennek következ­ményeiért a kormányt teszik felelőssé. — Vasúti cserebere. A károly város-fiu­mei vasút nem fog a nagy vasúti üzletbe fölvétel ni, még pedig azon okból, mert a kötött magyar kölcsönt illetőleg némi zava­rokra adhatna alkalmat. E végből, hir sze­rint, a magyar kormány a károlyváros- fiumei, valamint a zákány-zágrábi vonalakat a befektetett töke megtérítésével az uj vas­úti társulatnak fogja átadni s az ez által nyert pénzből uj államvasutak vagy csator­nákra fordittatnék, melyek az említett vo­nalok helyett a vasúti kölcsön födözeteül szolgálnának. (Derültség.) A jobboldal akkor, mikor bol­dogult Eötvös József báró és Horváth Bol­dizsár a demokratia vívmányait magasztal­ták, megéljenezte őket; most, úgy látszik, megváltoztak a körülmények ; most megél- jenzi a jobboldal azt a fiatal képviselőt, ki rágalmazza a demokratiát. (Helyeslés bal­oldalról.) — Ebből az tűnik ki, hogy a kor­mánypárt fél a néptől. A mi magát a törvényt illeti, számos hi­bái mellett és kívül még szerfelett homályos és félreértésekre ad alkalmat. De majd, ha a megyékben alkalmaztatni fog s felmerül­nek a félremagyarázások, minek következ­tében majd meg fogja azt a belügyér ma­gyarázni, a jobboldaliak részére pedig — szintén jobboldali értelemben. Pártolja Ti- | sza K. hat. javaslatát. I Patay István : T. ház ! Azon kezdem beszédemet, hogy óhajtottam volna, hogy a 1 miniszterek jelen legyenek. Egyiket ugyan ; van szerencsém már tisztelhetni, de legin- i kább megvártam volna a belügyminiszter úrtól, ki ezen tjavaslatot beadta, hogy itt legyen, mert ez kötelessége. A jelen tjavaslatról, mely előttünk fek- ' szik, már annyit beszéltek, és annyian,hogy nehéz volna ismétlésekbe nem esni. Nem igen szoktam önöket untatni, de nem i is szeretnék azon helyzetbe jönni, hogy a miniszter urak már megengedjék ha nem excellentiázom őket, mint a philosoph ur itten (Hátrafelé mutat. Nagy nevetés) mon­dom nem akarnék azon helyzetbe jöni,hogy valamelyik miniszter ur engem avval gya­núsítson, — mint pár nap előtt tette azt, i nagyon ildomtalanul Lónyay miniszterel­nök ur Ghyczy Kálmán képviselő társam- , mai, hogy választóival koketirozik. Én bi­zony azt nem teszem, hanem nagyon rövi­den el akarom mondani, hogy miért nem fo- ! gadom el ezen törvényjavaslatot. (Halljuk!) j Még pedig harag nélkül. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy mi­ért nem vihettünk az úgynevezett átkos ki­egyezésnél fogva egyetlen egy életrevaló reformot sem keresztül, ennek főokai a mi­niszteriális hivatalnok urak, és az igazság­talan alapon megválasztott erdélyi képvise­lők többsége. (Helyeslés és felkiáltások a szélső balon: Igaz ! úgy van !) A 48-diki törvényekből meghagyatott a tjavaslatban az, a mi hibás, sőt még ki- szélesitetett, hogy minél több buvó ajtó ma­radjon a választásoknál. Én az ily törvény- javaslatot — már volt szerencsém mondani az osztálytilésben is, összehasonlitom a lyu­kas csizmával (Nagy derültség!) abban a sár be is megy ki is jön, a lábon csak is a piszok marad. (Derültség.) Én visszautasí­tom a törvényjavaslatot — és hogy magá­ban ne maradjon Vukovits képv. ur, felszó­lítom a kormányt, csináltasson becsületes ! uj csizmát, melyet a becsületes magyar em- : bér, ha az alkotmányos ösvényen járni akar felhúzva, szabadon élvezhesse a vá- tasztási jogot. : Ezt akarom én uraim Én a túlvilágra,hová Papp Zsigmond képviselő ur akar menni, ; vele ugyan nem is mennék, (Derültség) nem megyek nem akarom ott keresni a tökéletes igazságot- nem is akarok az ő léghajójában a jövő reményeiről álmodozni; hanem ne­kem ha visszagondolok a múlt választási törvényre, az nem kell, mert elmondhatom róla, „múltadban nincs öröm“; ha pedig el- fogadtatik azon törvényjavaslat, mely előt­tünk fekszik és a melyben egy árva szó sincs arról, hogy a vesztegetések megbün- tettetnek, akkor bízvást elmondhatom azt is, hogy „jövődben nincs remény.“ Nekem tehát nem marad egyéb hátra mint az Irányi Dániel képviselőtársam által beadott és általam is aláirt határozati ja­vaslatra szavaznom; a mit ezennel teszek is, de mielőtt bevégezném beszédemet, saj­nálom, hogy nincs itt a belügyminiszter ur, — hozzá akarnék egy kérést intézni, mit mégis teszek, hisz majd megmondják neki: a milyen jogtalanul ideparcncsolták a mi­niszteriális hivatalnokokat szavazni mind annyiszor, most jogosan parancsolják [őket — emlékeztetve még esküjükkel pecsételt hivatalos kötelességük teljesítésére is, — innen ki és akkor oly büszkén a bársony­székre mutatva a miniszter ur nem fogja tárczáját e törvény javaslat elfogadásához kötni. (Helyeslés a baloldalon). Makray László Bujanovics és Papp Zsigmond beszédére reflektálva Ítéli el a a törvényjavaslatot és csatlakozik Tisza in­dítványához. Papp Zsigmond erre személyes kérdés­ben szól minapi szavait helyreigazítva. Kiss János: T. ház ! A képviselőválasz­tásra vonatkozó törvényjavaslat, mely je­lenleg tárgyalás alatt van, nekem is köte­lességemül teszi, hogy elsoroljam e tárgy­ban nézeteimet, jóllehet az érvelések az el­lenzék részéről a tárgyat s az adatokat majdnem teljesen kimerítették; de köteles­ségem teljesítésénél fogva mégis el kell mondanom azon nézeteket, melyeket a nép­nek megválasztatásom alkalmával Ígértem, s minthogy a 48. V. t. ez. megváltoztatása forog kérdésben, megengedni méltóztatik a t. háznak,hogyT8. törvények alkotását meg­előző eseményeket figyelmébe ajánljam mint olyanokat, melyek azon törvény alkotásá­nál alapul szolgáltak. (Halljuk ! a szélsőbal felől.) A 48. törvényalkotás alkalmával a ne­messég választotta a követeket a képviselő- házba a népnek kizárásával; mégis az ek­ként választott képviselők a 48-ki ország­gyűlésen megértve hivatásukat és a kor szellemét, átlátva Európában a politikai ál­lást és föllelkesítve azon nagy hazafi által, kit lángelméje stehetsége a nép atyjává tet­ték, kiben a szabadság teremtőjét a ma­gyar hazában kell elismerni s kit maga Eu­rópa és Északamerika is ilyenül ismer, fel- lelkesitve Kossuth Lajos által, (Éljen­zés a szélsőbalon), hajlandók voltak le­dönteni a választó falakat és megalkotni a 48—49-ki törvényeket, fölszabaditni a ha­zánál rabigában lévő jobbágyságot és a jobb ágyságot hasonló jogokkal felruházni, mint minőkkel maga a nemesség felruházva volt. Ha ezen eseményeket tekintetbe vesszük, ha tekintetbe vesszük, mily haladást tett a magyar nemzet az 1848 dik Y. t. czikk al­kotása által, ha figyelembe vesszük azt, hogy m -kkora aristocratiával szemben kel­lett küzdeni azon országgyűlésnek, hogy megalkothassa a jogegyenlőség! törvényt, ha figyelembe vesszük azt, hogy az akkori európai viszonyok közt, mily haladás és át­alakulás volt a parlamenti rendszer beho­zatala, megfoghatatlan, hogy most 25 év után a t. kormány oly törvényjavaslatot terjeszt a képviselöház elé, mely az akkor kimondott népszabadságot, a kimondott jogegyenlőséget legalább 50 évvel vissza­veti. Lehetetlenség az, hogy a t. kormány ne látta volna és ne látná azt,hogy a magyar nemzet is mint más európai államok népei, 25 év alatt csak előre haladhatott a mű­veltségben nem pedig hátra, s ez által a po­litikai jogok gyakorolhatására érettebbé vált és mégis annak ellenére összeállított egy törvényjavaslatot, mely a népnek a 48-diki V. t. ez. által biztosított jogát meg­csonkítani kívánja. Azonban meglehet,hogy ezen események a kormány által úgy kí­vántatik feltüntetni a, nép előtt, mintha ez előhaladás volna. Én nem csodálkozom a kormány ezen eljárásán, mert a kormány 67- ben egy oly állást foglalt el a közösügyes törvények megalkotása által, a melyben a hazanépének a magyarnemzet minden jogá­nak romba döntése előre meg volt alapítva. Megmutatta már a 67/68-ki törvényekkel,me­lyekkel a 48-ki alkotmánynak legsarkala­tosabb törvényei hatályon kívül helyeztet­tek, a törvényhozás egyszerűen azt mond- Aán ki, hogy ezen törvények továbbá nem gyakorolhatók. Ezzel a kormány a nemzeti jogokat csorbitó közösügyes alapra reá ál­lott, és ha egyszer ezen sikamlós meredekre lépett, nem tud megállani; a t. kormány és önállása nem tudja megvédeni, mert az föl van adva a közösügyes törvények által, s igy következik az most, hogy a nemzet ál­tal máig gyakorlott szabad választási jogot ismét a közösügyes alapon föl kell adni. így történt, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről oly törvény alkottatott, mely­ben a nép csak szemfényvesztést játszik, de semmi befolyása nincs, mert az egész hata- talom a főispán kezébe van adva, mert egyenes kinevezéséitől még nem függő tiszt­viselők és az alispán kivétele nélkül hiva­talaiktól bármely perezben felfüggeszthetők és elmozditbatók, a főispán kedve, tetszése szerint. így következett az, a mit bizton várhat­tunk s a mi ránk nézve nem is lehet meg­lepő, hogy a kormány a választási törvényt, úgy mint a többieket, a nép jogai megcsor­bításával terjesztett a ház elé, hogy a maga részére a központi hatalmat biztosítsa és a népnek még ezen egyetlen jogát is kivegye kezéből: a képviselői választást, hogy a kormány annál jobban biztosíthassa a maga részére azt a hatalmat, a melyet megraga­dott és a többséget, mely nélkül, a mint azt igen jól tudja, kormányon nem maradhat, hogyha t. i. a képviselőházbau nem bir többséggel. Mindezen körülmények igen lesujtók a hazafiakra, hogy az ellenzék hasztalan hozza fel minden érvelését, kimutatón igazságait, mert a t. kormány és pártja azt figyelmen kívül hagyja, sőt az illető miniszter ur még annyira sem érdemesíti, hogy midőn az ő törvényjavaslata tárgyalás alá jön s az el­len érveléseket hoznak fel, legalább itt a házban jelen legyen, legalább kötelességét teljesítse. Látszik ebből, hogy az illető mi­niszter ur mily pietással viseltetik a képvi­selöház méltósága irányában és midőn a képviselőház az ő személye és hivatali ál­lása iránt megteszi azon kötelességét, a melylyel tartozik, ő még hallgatásra sem méltatja, hanem távol tartja magát, hogy az érvelések súlyát ne kelljen hallgatnia; ezt ő bizonyosan azért teszi, mert mégis van lelkiismerete, s ha van lelkiismerete, hatással vannak az ö lelkiismeretére érve­ink s azoknak súlya alul akar menekülni midőn a folyosóra megyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az illető jobboldali képviselők által fel­hozott érvelésekre nem kivánok terjeszked­ni ; mert jól tudom, hogy az ellenzék által felhozott érvelések az illető jobboldali kép­viselők szivét meglágyítani nem lesznek ké­pesek, ők megmaradnak azon téren, a mely­ből kiindultak, az 1867. 12. t. czikkben foglalt közösügyi alapon, melyen a hazának sirja ásatot. Azonban ha valamely képvi­selő sértő kifejezéssel él a nép irányában, kénytelen vagyok felszólalni. Nagyon meg­döbbentő t. ház, hogy Bausnern tegnap azt merte állítani itt a házban, hogy az alföldi nép esztelen. Ez uraim! a nemzet egyik osztályának, az alföldi népnek megsértése a nemzet előtt. Azt állítják, hogy mert Írni és olvasni nem igen tudnak, azért esztele­nek, meglehet nézni a jegyzőkönyvet, az megfogja mutatni, hogy azt mondta a kép­viselő ur. Bátor vagyok a t. képviselő urnák felvilágosításául megjegyezni, hogy az 1848 előtti időszakban is, ha igaz is, hogy a ne­messég egy része nem tudott írni olvasni, azért mégis oly bölcsen gyakorolta jogát mind a képviselő választásnál, mind a me­gyei közgyűléseken, hogy tudja mégis mi a nemzet joga, meg is tudta védelmezni, 1867- ig, és 1848-ban bevevén a sorompóba többi polgártársait, megmutatta az a nemesség, hogy ha írni és olvasni nem is tud, hazasze­retete és bölcsesége megtudta Ítélni, hogy a hazára nézve mi veszélyes, mi nem ? íme, uraim! midőn az alkotmány sorompójába be van véve a nép, midőn már nem egy aristocraticus rész teszi az országnak par­lamentjét, hanem egy millió nép, akkor lesz feladva a haza függetlensége, a haza ün­Egyos száui ára 10 kr. Hirdetési ellj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 26 kr _ akkor lobog útja felett a gyász" lobogó ! ime uraim ! fényesen be van bizo- nyitva, hogy nem kívántatik irás és olvasás ahhoz, hogy a hazaszeretet {legyen a hon­polgárok kebelében; az mindig bir annyi értelemmel, hogy megtudja különböztetni mi a hazaszeretet, mi a honárulás bűne ? Ezzel megfeleltem azon súlyos vádra, me­lyet emelt Bauszneru kép. ur. Most már bá­tor leszek megmondani azt is, hogy az 1867- ki közösügyi törvényalkotásra nem folyt be a nép, hanem az mesterségesen létesittetett, mert az 1861-ki feliratban meglett alapítva a képv. ház által, hogy a nemzetnek jogait minden áron védelmezni kell,s azokatfeladni nem szabad,mert adandó elkalommal a nem­zet mindig visszaszerezheti a rajta elkövetett erőszak által elrabolt jogait. Ezen feliratot az 1861-ki országgülé's 2-ik feliratában is fentartotta, tehát a haza népe azon hitben élt, hogy ezen feliratban foglalt elveket az 1865-ki esztendőben összehívott, s működő országgyűlés 1867-ben is meg fogja tartani. S ime a nép reménye is meghiúsult, a nép reménye a semmiségbe döntetett, mert 1862- ben az opportunitás elvének felállítása által a képv. ház többsége jogosítva hitte magát arra, hogy a haza függetlenségét, alkotmá­nyos szabadságát a nép akarata ellenére feladja és megalkossa a veszélyt, méhében hordó 1867-iki 12-ik törvény czikket a köz- Ugyet, mi által feledte Magyarország füg­getlenségét, feledte és leolvasztotta Magyar- országnak önállóságát, s alkotmányos sza­badságát. Itt állunk tehát a jogfeladással s ezzel kapcsolatban a képv. választási jog megcsonkításával szemben; de ezeknek fel­adása nem lesz még az utolsó, és ha azon szerencsétlenség fogja a magyar nemzetet érni, hogy a jelenlegi többség a magyaror- szággyülésnek tovább is többsége lesz, az ily jogcsorbitást, az ily jogfeladást még több is fogja követni. Átmegyek már most t. ház magára a törvényjavaslatra. Én t. ház ezen törvényjavaslatot nem tartom, még olyannak sem, a mely megér­demelte volna azon fáradságot, hogy az el­lenzék azt részletesen vegye tárgyalás alá. Ezen törvényjavaslatok nem egyéb uraim, mint szemfényvesztés, játszás a nemzettel szemközt, ez nem egyéb, mint a nép szá­mára készített ámítás. Ezen törvényjavas­latnak számos hézaga és zavaros kitételei arra czéloznak, hogy a nép értelme zavar­ba jöjjön és azt se tudja, hogy merre iga­zoljon, ki a jogos választó és ki nem a jo­gos választó. E törvényjavaslathoz kell egy commentár, vagy az illető miniszternek ke­gyétől függő magyarázat. Etörvényjavas- lat egy merő zavar, chaos. Maga az isten­ség, mikor megteremtette a földet, ha ily zavaros teremtést állított volna elő, a mi­lyen ezen törvényjavaslat, bizonyára soha sem bontakozott volna ki a világosság a ho­mályosságból. Én nem vagyok barátja a censusuak, ezen törvényjavaslat pedig merő censusra van fektetve. S ha tisztán kimondaná a kormány ezt még jó volna, de erről nincs említés téve benne, hanem tessék belőle kiválasztani mindenkinek, a mi tetszik, majd a kormány megmondja, hogy mi sza­bad ? Ezen törvénynek rosszaságát az ellen­zék már annyira kimutatta, hogy abból min­denki megérthette volna, hogy voltaképen mit kell tartani ezen törvényről. Most át- megyek azon nézetek előadására, melyek­ről én és elvtársaim óhajtajtunk, hogy va­laha, ha most nem is, a választási törvény­be beigtattassanak. Ezek elseje az általá­nos szavazati jog; beleértve, a mit a hatá­rozati javaslat nem tartalmaz, az özvegy nőket is. Az általános javaslatot méltányos­nak; haladásnak kell tekinteni. A 48-ki törvényben az akkori körülményekhez ké­pest, a mint előzetesen bátor voltam megma­gyarázni,legfölebb 300 frtnyi birtok kivága­tott ahhoz, hogy valaki választói képességgel bírjon, most 25 évi haladás után a magyar nemzet is haladt annyit az irás és olvasás tudásában, hogy a haza népe is megér­demli azt, hogy az átalános szavazatjogban részesüljön, annyival inkább t. ház! mert most legdrágább kincseit, legbecsesebb va­gyonát t. i. az illető honpolgárok személyét kívánja a haza a véradóban, vagyis kí­vánja, hogy a nemzet fiai részt vegyenek a haza védelmében. Már most igen csodálko­zom azon, hogy hogyan kívánhat a haza oly valakitől áldozatot, a kit semmi jogban ré­szesíteni nem akar, kitől még ezen polgári jogot is megakarja tagadni s páriákká ala- csonyitani. Hiszen nincs annak semmi ér­deke az állam iránt, a kinek politikai jogot nem adott az állam. Ha az állam jogosan kö­vetelhet valakitől bármi részben tehervise­lést, viszont ezen joggal követelheti s politikai jogaikban való részvehetést, mert váljon nagyobb adó az, melyet az illető nagy urak pénzben fizetnek annál, mikor a szegény napszámostól elveszik fiát, a ki ápolója öreg szüleinek ? Nagyobb adó ez a vagyon­talan emberre, ki oda adja fiát, és ki szíve­sebben megfizetné az adót, ha volna pénze, mintsem hogy oda adja fiát és pedig minő czélokra ? Idegen, meglehet hazaellenes érdekekre, sőt meglehet arra, hogy apja leigázására használják fel fiát. Ha ezen áldoza.ot képes a kormány a polgártól követelni, mi jogon meri tőle megtagadni a választási jog gya­korlatát? Azt hiszi talán a kormány, hogy fennállhat az állam, ha morális igazság nincs benne? Szerintem a morálon kell alapulni minden törvénynek, moral pedig jelenleg nincs, mert a t. kormány Ferencz megbol­dogult királynak szavait, a melyeket felíra­tott a curiára, „iustitia et regnorum funda­mentum,“ ignorálja. (Folyt, köv.) Szomjas József azt várta a belügymi­nisztertől, hogy legalább indokolni fogja, miért a különböző census s miért az arány­talanság a képviseletben. Miután a belügy­miniszter ez iránt nem nyilatkozott, szóló arra a meggyőzédésre jutott, hogy azou be-

Next

/
Thumbnails
Contents