Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-01 / 49. szám

MAGTAB ÚJSÁG 1872. MÁRCZIUS 1. ható tanácskozások, melyekre úgy látszik pártszempontból tartattak és miután a leg- ujabbi választások s úgy a statistikai ada­tok arról győzték őt meg, hogy Magyaror­szágon, az ö pártja tulajkonkép megbukott, mert a magyarországi városok 1.372,953-ra rngó lakosságának 60 képviselője közül 42, kik 966,808 lakost képviselnek, az ellenzék padján ül, a megyék 272 képviselői között pedig 132 szintén az ellenzék padjáu ül, s ezek 4.664,930 lelket képviselnek,) tehát miután az tűnik ki, hogy daczára annak, miszerint az utolsó általános választások alkalmával pártja érdekében a vesztegeté­sek és a pressiónak minden nemei felhasz- náltattak, még is a régi Magyarországban 18 képviselővel több választatott olyan, ki a kormánynyal szemben ellenzéki állást foglal el, azon kényszerítésbe jött, hogy megtartsa az erdélyi schlendriant a maga taxalis választó helyeivel s a nép képvise­let gunyját képező, úgynevezett füstös vá­lasztóit. Szóló Tisza javaslata mellett szavaz. Podmaniczkv Frigyes b. Tisza javas­lata mellett szól. A kormány előterjeszté­sében nem találja azon haladást, melyet ö követel. Irányi javaslatát azért nem fogadja el, mert sem az általános sem a titkos sza­vazás mellett nem nyilatkozhatik. Mind a kettő különben is nyílt kérdés, melyekre legkevésbé sem lehet igennel felelni azon érvek után, melyeket itt felhozni hallott. Kemény Mihály az általános szavazat mellett szól s a törvényjavaslat mint jog- esorbitó fölött pálczát törve Tisza indítvá­nyához csatlakozik. Elnök: 5 perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Méltóztassauak helyeiket elfoglalni. (Felkiáltások: Nem vagyunk 100-an!) Caanády Sándor: T. ház ! Tegnapelőtt szives volt az általam nagyon t. elnök ur kinyilatkoztatni, hogy mihelyt a képvise­lők azon számmal nem lesznek jelen, mely a tanácskozásra szükségeltetik, kötelessé­gének fogja tartani a névsort felolvastatni, hogy azoknak nevei, kik távol vaunak, köz­tudomásra jussanak. Szabadjon a t. elnök urat ígérete beváltására figyelmeztetnem, illetőleg felkérnem. Elnök: Kérem a jegyző urakat, méltóz- tassék a képviselőket megszámlálni (Meg­történik.) A száz tag jelen vau, kérem kép selö urat, méltóztassék előadását megkez­deni. (Halljuk!) Helfy Ignácz. T. ház! Kötelességemnek tartom a t. ház megnyugtatására előre ki­jelenteni, bogy a szőnyegen forgó tárgy ér­deméhez csak igen röviden fogok szólni, ré­szint mert tudom, hogy a t. ház már megle­hetősen belefáradod — ámbár én azt nem bírom helyeselni, mert mint a miniszter ur maga beszédének elején szépeu és helyesen fejtegette, hogy egy parlamentnek alig le­het fontosabb tárgya, mint maga a parla­mentnek alapjáról szóló törvény — hanem tény az, hogy a ház ki van fáradva, más­részt azért, mert tudom, hogy Irányi Dániel t. barátomnak fen van tartva a szólási jog, ö tehát kétségkivül kimeritőleg fogja meg- czáfolni azon érveket, melyek ellenünk fel­hozattak. Felszólalásomnak fő czélja az, hogy röviden előadjam azon tanulságokat, melyeket én magamnak a vita eddigi fo­lyamából, különösen a t. jobboldali szóno­kok beszédéből kivontam. És épen mert ezt akarom tenni, kötelességemnek tartom, annyival is inkább, mert más senki sem tette, a magam részéről köszönetét szavazni a t. belügyminiszter urnák, hogy szives volt ez alkalommal engedni a parlamenti illem­nek, engedni az ellenzék többszöri felszóla­lásának és aként fektette meg a vita alap­ját, hogy ő mindjárt a tanácskozás elején előadta a kormány álláspontját és igy a vita parlamentáris szokás szerint indult meg. Óhajtandó lenne, hogy többi rninisz tertársai is kövessék példáját. Eddig nem tettek úgy, pl. a bankügy tárgyalásánál a pénzügyminiszter ur csak kérve-kérve mél- tóztatott szót emelni. (Helyeslés a szélső­balon.) T. ház ! Ha végig gondolkozom azon be­szédeken, melyek a kormány részéről tar­tattak, és melyeket nagy figyelemmel kisér­tem, ha tekintetbe veszem azon vallomáso­kat, a melyeket a szónokok csaknem mind­egyike tett, megvallom, nem bírom magam­nak megmagyarázni, hogy miként tudják ők ezen vallomásokat a szőnyegen levő tör­vényjavaslattal összeegyeztetni. A t. közp. biz. előadója, mint első szónok maga őszin­tén bevallotta, hogy ezen törvényjavaslat nem tökéletes mü, ellenkezőleg sok hiánya, talán hibája is van, hogy nagyon kívánatos, miszerint jó, gyökeresen átdolgozott tör­vényjavaslatot csináljunk a választásokra; de miután az idő nem engedi, tehát érjük be ezzel mint provisoriummal. Maga a t. belügyminiszter ur ugyanannyit, sőt vala­mivel többet mondott. Ő mintegy bűnnek jelentette ki azt, hogy a fenálló 1848-iki választási törvény alapjában most megin- gattassék, miért is ö tulajdonképen nem óhajtott egyebet, mint meghúzni azon de- marcationalis vonalat a bizottságok számá­ra, hogy se azon innen ne maradjanak, se rajta túl ne menjenek ; tehát maga bevallja, hogy a jelen törvényjavaslat csak proviso- rium. Ily értelemben nyilatkoztak a szóno­kok mind. Maga Szilágyi Dezső t. képvise­lő ur is, e törvényjavaslatnak legnagyobb dicsőítője, nem tagadta azt, hogy ez állan- dólag fen nem állhat. Természetes, ily vallo­mások után önként merül fel a kérdés: hogy miután e törvény semmikép nem felel meg a kívánalomnak ; miután a t. belügyminisz­ter ur maga bevallja, hogy bűn lenne a 48- ki törvény alapeszméjéhez nyúlni: tehát miért nyúltak ahoz most, s miért nem vára­koztak ezzel a jövő országgyűlésig ? már csak azon oknál fogva is, miként Vukovics t. barátom igen helyesen kiemelte, hogy az általánosan bevett parlamenti szokás, hogy a fontos törvények az országgyűlés elején terjesztetnek be. Erre nem hallottam egy szót sem, mely megmagyarázta volta azt, hogy miért hozzák be ezen törvényjavasla­tot épen most, holott magok ezen törvényja­vaslat védői bevallják, hogy az csak ideig­lenes ; maradtunk volna meg tehát a régi mellett; én nem látom át, minő szerencsét­lenség származott volna ebből. Kell tehát, hogy ennek legyen valami oka, s ezen ok, mit önök bevallni nem akarnak az, hogy az egy ad hoc törvény : épen csak a küszöbön levő választások számára (Helyeslés a szél­ső balfelől). Ez okot fürkészve, az okosko­dásnak hosszú lánczolátán mentem keresz­tül, melyet előadni talán unalmas lenne, hanem vég resultatuma az, hogy ezen tör­vényjavaslat tulajdonképeni értelme, me­lyet sokkal kényelmesebben lehetett volna 104 §.helyett egy §-ba foglalni, az: hogy a választó kerületek legnagyobb része köteles deákpárti képviselőt választani; és ebben némileg ki van mondva ez incompatibilitási törvény is t. i., hogy baloldali ember nem lehet egyszersmind képviselő is. (Helyeslés balfelől). Áttérek most azokra, miket Szilágyi De­zső t. képviselő előadott.Én nem leszek oly igazságtalan iránta, hogy be ne valljam, miszerint benne magam is örömmel üdvözlök egy újonnan felmerült szép parlamenti te­hetséget. Ő első fellépésével két óra alatt megfutotta azon pályát, melyet mások sok­szor csak hosszas éveken át futnak meg- Csak azt sajnálom, hogy a mily hamar meg futotta azon pályát, épen oly sebesen hala dott a reactio pályáján, úgy hogy első be­szédével odaérkezett, hová más reactioná- riusok csak hosszú, hosszú évek során át szoktak érkezni.(Helyeslés balfelöl).És hogy bebizonyítsam, hogy ez nem merő vád, idézni fogom beszédének azon részét, mely szerintem leginkább tükrözi vissza az ö el­méleteinek lényegét. Ö t. i. fejtegetvén azt, hogy miért nem pártolhatja az Irányi t. barátom által benyújtott határozati javas­latot, különösen az általános szavazatra nézve ezt mondja: leginkább megütköz­tem a túlsó oldalról hallott azon okoskodá­son, hogy ők az általános szavazati jog visszatartásából vádat faragnak a jelen ál­lapotok ellen, hogy azt úgy tüntetik elő, mintha százezrek egy már létező jogtól meg lennének fosztva. Ezt, megvallom, vesze­delmesnek tartom, mert következményter­hes tévedéseket okoz, mert én jogot csak a törvény alapján ismerek az országban, en­nélfogva ezen kifejezést, hogy „ösjog“ nem tekinthetem másnak mint metaphoráuak. T. ház! a theoriában sokkal nagyobb veszedelem rejlik, mint az, melyet a t. kép­viselő ur lát. Én igazán csudálkozom, hogy egy férfiú, ki oly annyira jártas a jogtudo­mányokban, a mennyire ö mutatta, annyira össze birja zavarni elméjében a jogot tör­vénynyel. Pedig a különbség világos. Tör­vényeket csinálunk kényünk kedvünk sze­rint, meg is változtatjuk, de a jogot nem csináljuk, a jog létezik. Á törvény csinálta- tik és megszüntettetik, a jog létezik és örök mint maga az igazság. Hiszi a t. képviselő ur, hogy mielőtt a polgároknak általában megadták volna a polgári jogokat, a feudalismus alatt azon polgároknak nem volt joguk arra. a mit most élveznek ? hogy nem létezett bennük a jog ? Igenis létezett, ép úgy miut most, a szabadság nem tett egyebet, mint törvény­ben kimondotta, hogy őket ezen jogtól többé megfosztani nem szabad. A jog létezik örö­kön, mint maga az igazság. Á föld nemcsak azóta forog a nap körül, mióta Galilaei azt kimondotta, hanem forgott már azelőtt is, a teremtés óta, csakhogy nem tudtuk. Úgy a jog is létezik önmagában, még akkor is mi­kor törvény által fel van függesztve. Ép azért, a nemzetek csak azon törvények iránt viseltetnek igazi tisztelettel, melyek nemzeti jogaikból önkényt és természetsze­rűleg fejlődtek. Más tehát a jog és más a törvény. E kettőnek összezavarása mutatja, hogy a t. képviselő ur vagy rósz ügyvéd, következőképen rom tanácsos, vagy pedig igen nagy reactionárius. Én hiszem hogy ez utóbbi. Beszédének folytán továbbá azt mondta, ugyan e tárgyról szólva, hogy „valamint a despotismus legveszedelmesebb emberei a despotismusnak hízelgői, úgy a democratiá- uak is legveszedelmesebb emberei a democ ratiának hízelgői.“ Igaz, hanem a t. képv. ur megfeledkezett egy 3-dik dologról, hogy az aristocratia hízelgői roszabbak az aristocra- tiánál. Pedig ezen beszédben ő kizárólag az aristocratiának hizelgett, még pedig a legroszabbnak, a péuzaristocratiáuak. Ezt kimutatta beszéde ezen részének végszavai­ban, midőn mintegy irouice fordult felénk s azt mondta : ha csakugyan minden áron akarjátok az általános szavazatot, ime adok nektek egy jó tanácsot és meglesz az álta­lános szavazat, „pl. méltoztassanak a 8 frtnyi censust nemeslevélnek tekinteni és azon belül megvan az általános szavazati jog.“ — Uraim, épen ez az a mit mi nem akarunk. Nem akarjuk, hogy Ma­gyarországon a pénz nemeslevélnek te­kintessék. Fájdalom, azon politika által, melyet Szilágyi Dezső kép. ur oly melegen véd, csakugyan odavitetik a magyar nem­zet. Ennek alapját megvetette a t. minisz­ter ur akkor, mikor a virilis szavazatot hoz­ta be, mi más szóval annyit jelent, hogy népünk a következő okoskodásra kénysze- rittetik: ha befolyást akarok gyakorolni hazámban, annak első részecskéjében, a községben, mire kell gondolnom? arra, hogy csináljak magamnak egy kis pénzt ; ha a megyében akarok befolyást gyako rolni, biztos befolyást — mert hiszen a vá­lasztás soha sem biztos — iparkodnom kell pénzt csinálni; ha a haza ügyeire aka­rok befolyást gyakorolni, választási jogra szert tenni, iparkodnom kell mindenekelőtt pénzt csinálni; tehát mindig csak pénz ! — Uraim, ez utón haladva oda fognak jutói, hogy önökről is azt fogják mondani, a mit az angol szokott mondani a quaeckerröl, hogy midőn fiát utazni küldi, ily utasítást ad neki: „go my son and make monney! ho­nestly,if you can, but make monney!“ azaz: menj fiam csinálj pénzt, becsületesen, ha lehetséges, de mindenesetre csinálj pénzt. Ezen theoriára tanitják önök a mi népün­ket. (Helyeslés a szélső balon.) Az általános szavazat ellen felhozatott egy érv a t. balközép részéről, melyre csak egy igen rövid megjegyzést akarok tenni. Mindazok kik e tárgyban felszólaltak, úgy Chorin, úgy Mocsáry, úgy Péchy Tamás barátim és képv. társaim, mind azon kezd­ték, hogy feldicsérték az általános szava­zatot, bevallották hogy az nagyon kívána­tos, hogy szivből óhajtják, hogy Magyaror­szág oda eljusson, de e perezben nem talál­ják alkalmasnak. Ez meggyőződés dolga; én, ellenkezőleg vagyok meggyőződve. De elfogadva bár az ö meggyőződésüket ebből semmikép sem következtethető az, hogy az a határozati javaslatban ki ne legyen mond­va. Már minap fejtegettem azon eszmét, hogy politikai óhajokat nem elég érezni, mert a szív rejtekébe senki sem pillant­hat ; hanem azokat jelezni kell, mert más­kép úgy fogunk járni, mint a bankügynél, midőn a kormány folyton állította,hogy igenis akarunk önálló magyar bankot, de még sem akarta, hogy e szó a törvényben ben legyen. Ha tehát a t. balközép őszintén óhajtja az általános szavazati jogot, sajnálom hogy nem egyezett bele abba, hogy e szabadelvű óhaj I tás jelezve legyen a határozati javaslatban, j Én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy Irányi barátom és azok, kik liatáro- rati javaslatát magukévá tették, nagy szol­gálatot tettek az ügynek az által, hogy ezen nagy elvet fölállították, ámbár fájdal­mas meggyőződésem, hogy ezt a házban ke­resztül vinni ez úttal nem leszünk képesek. Engedje meg a t. ház, hogy végezetül mondjak néhány szót, azon földről, melyen bölcsőmet ringatták, s a melyhez kiváló szeretettel ragaszkodom, Erdélyről.(halljuk!) Mert ne tagadjuk, hogy ebben fekszik tulaj­donkép az előttünk fekvő kérdésnek gyu- pontja. Miért ? Azért, mert nincs az egész házban senki, ki kétségbe vonta volna azt, hogy a 48-iki választási törvényt módosí­tani kell. De mi ismertetett és ismertetik el benne mint főhiány ? Épen az erdélyi álla­pot. Mindnyájan érezzük, miszerint lehetet­len ily abnormális, oly igazságtalan állapo­tot továbbra is fentartaui. És épen ezért, midőn hallottuk, hogy a kormány a választási törvény módosítá­sával foglalkozik, első gondolatunk Erdély felé fordult. Annyival nagyobb kellett hogy legyen meglepetésünk, midőn láttuk, hogy épen ezen egy pontot nem érintette, melyért főképen volt szükség a választási törvényt módosítani. Szükségesnek tartom t. ház, hogy e fontos kérdésben szóljunk nyíltan, ne titkolózzunk senki előtt, hisz az illetők úgyis kitalálják. A kormánypárt Erdélyben fenn kívánja tartani a jelen áliapatot, mert tart attól, hogy az ott létező nem magyar nemzetiség túlnyomó számmal fog az ország­házba jutni. Nagyon rósz politika azt hinni, hogy ily eszközökkel leszünk képesek hazánkban a nemzetiségi kérdést megoldani. Ne méltóztassék csodálkozni t. ház, hogy oly gyakran hozok fel példát Olaszhonból. Természetes, hogy az ember legtöbbet ész­lel azon országban, melyben legtovább él. Olaszországban nincsenek nemzetiségek. Ez tény, de a kik ismerik Olaszországnak régi és közel múltját, tudják, hogy volt ott más valami, a mi sokkal inkább osztályokra szakította azon nemzetet, mint a mennyire szakítva volt, van a magyar nemzet: ez volt a municipális szellem. Soha sem volt idő Magyarországon, midőn a nemzetiségek oly mereven álltak egymással szemben,mint álltak a különböző provincziák Olaszország­ban. A ki Olaszországban élt, tudni fogja, hogy ez nem tulság. A piemonti lakos mil­liószorta jobban gyűlölte a lombardot, a toscannit, a nápolyit, mint a mennyire gyű­lölheti a román, ha vau román, a ki gyűlöli, a magyart, a tótot vagy a németet. És csakugyan láttuk, midőn az olasz egység létre jött, hogy e viszály nem tűnt el egy­szerre. Létezett igen sokáig és igen sok kellemetlen eseményre szolgáltatott alkal­mat. Emlékezzünk csak azon időkre vissza, midőn a Rómára vonatkozó conventió létre jött, azon véres eseményekre, melyeknek színhelye Turin volt. És mikép egyengette ezt ki az olasz kormány ? úgy talán, hogy egy tartomány kezében összpontosította volna az uralmat s üldözőbe vette volna a többieket ? Nem! Az által, hogy őszintén alkalmazta a jogegyenlőséget és respectálta az uniót. S mit láttunk ? Láttuk, hogy rövid időn ez oly hatást idézett elő, hogy már most Olaszország igazán egynek mondható. Mélyen meg vagyok győződve, hogy csak hasonló politika enyésztetheti el Magyaror­szágon a nemzetiségi kérdést. Hogy még egy rövid példát idézzek más országból. Álig nehány napja, hogy az an­gol parlamentben, épen midőn a választási törvénynek egy részéről volt szó, az úgyne­vezett nemzetiségekért lelkesedő képviselők ellenezték az uj reformokat, mert azt mond­ták, hogy Irlaudban túlnyomó erőre emel­nék az angol nemzet elleneit. S mit mondott erre az Attorney General? (idéz): Sokkal jobb őket itt látni a képviselőházban mint, hogy ott lás uk az elégedetlenséget s talán az insurrectiót.“ így okoskodnak az igazi államférfiak. De hiszen tények állnak előt­tünk ; alkalmunk volt hallani itt e házban, és pedig a ház két különböző oldaláról két nemzetiségi szónokot; hallottuk Mocsouyi Sándor t. képviselőtársam ékes beszédét s hallottam tegnap Bauszneru t. képviselőtár­sunk beszédét. Daczára annak, hogy az egyik a jobboldalon, a másik a szélső bal­oldalon ül; daczára anak, hogy az egyik román, a másik német, nem mondták-e ki ők maguk, miszerint Magyarországon csak­is a magyar elem van hivatva, hogy a poli­tikai felsöbbséget gyakorolja ? Én megval­lom, hogy mint magyar ember, lehetetlen volt mély örömet nem éreznem, mikor ily- képen hallottam nyilatkozni két idegen aj­kú polgártársunkat. Igen ám, de miért be­szélnek és miért éreznek ők úgy ? mert ér­zik, hogy ők e hazának szabad és igazán velünk egyenlőjogu polgárai, velünk együtt töltik be a polgári tisztnek leguemesebbikét, a képviselőit. Idézzük elő az egész s mind­egyik nemzetiségben azon meggyőződést, hogy semmi különbség sincs köztünk és a nemzetiségi kérdés önmagától megfog szűnni. Pártolom Irányi Dániel t. képviselő tár­sam és barátom határozati javaslatát. (He­lyeslés szélső balról). Rónay János úgy találja, hogy a tör­vényjavaslat leginkább a választási cen- susra vonatkozó tételeiben tűnik fel leg­igazságtalanabbnak, mert ugyanazon viszo­nyok közt, ugyanazon elvek mellett egy polgárnak ad jogot, midőn a másikat attól megfosztja. A miniszter azt mondá indoko­lásában, hogy a 48-ki törvényekből egyet­len egy előnyt sem akar feláldozni. Tehát az 1-ső szakaszból azt sem lehet kihagyni, hogy az 1869-ben választói jogosultsággal összeirt polgárok ezen jogukat megtartják. Hanem úgy látszik, hogy a miniszter ur a törvény szerkesztése alkalmával megfeled­kezett arról, hogy a törvényhozásnak is vannak korlátái: a természetes igazság, a közjóiét és az alkotmányosság alapelvei. Ha ezen állítások nem állanak, akkor jogo­sítva volna egy ház, egy corrumpált többség oly törvényeket hozni, melyek csak saját magára nézve jók és üdvösek, sőt jogosítva lenne magát az alkotmányt is megsemmisí­teni. — Tisza javaslatát pártolja. Táncsics Mihály : T. képv. ház ! A sző­nyegen levő törvényjavaslat talán igen is bőven van már megvitatva, annyira hogy felesleges ahhoz még csak nehány szót is adni. Azonban e nagyfontosságu törvény- javaslat alapjául e kérdés szolgál mintegy tengelyül: Van-e az embernek, a polgárnak is joga az áilamügyekben részt venni ? Ez az egyik alapeszme, a főkérdés. Másik az, hogy ha vannak olyanok az államban, kik jogokban nem részesülnek, sokan vannak-e azok, vagy kevesen ? vagy másfszóval, azok vannak-e nagyobb szám­mal, kik a jogokban nem részesülnek? Ebből azután következik, a mi a vita alapjául szolgál, vájjon azok, a kik jelenben nem ré­szesülnek jogokban, részesittessenek-e vagy ne ? Az én meggyőződésem szerint e jogok­ból az emberek azon részének — a férfi tel­jes korú népességét értem, azoknak, kik ki vannak zárva, kell e jogokat osztani; az én meggyőződésem szerint azonban nem tőlünk függ jogokat osztani, mert egyikünknek sincs több joga mint azok akármelyikének. Többféle származású sorsú ember van a házban. Bethlen gr. fejedelmek ivadéka, én paraszt embernek gyermeke. Mikor Bethlen gr. született, több joggal született-e ő, mint én, mint paraszt? Ennek megitélését t. Schvarz Gyula kép­viselőtársamra bízom, úgyszintén azt is, vájjon azon jog, melyben magam lenni hit­tem, még azelőtt is, midőn képviselő nem voltam, vájjon azon jog miféle nevet vi­sel, természeti jog-e vagy polgári jog, em béri jog-e vagy velem született jog? Ennek meghatározását szintén ő reá bízom. Meggyőződésem szerint tehát minden­kinek megvan azon joga, a mely vele született, a melyet a természettől kapott. A másik kérdés, hogy hányán vannak azok, kik még most benne nem részesül­nek? Ezt meghatározni most nem lehet, mert nincsenek alapos statistikai adataink erre. Midőn a népszámlálás elrendeltetett, én felszólaltam és javaslatba hoztam, hogy egy külön rovat hagyassák azok számára, a kik szavazati jogokban nem részesülnek. Fájdalom, a javaslatomat még saját párt­feleim közül is csak ketten hárman pártol­ták. Most ennek nagy hasznát mindenki belátja. De ha nem tudjuk is egész biztossággal, hogy hányán vannak a kik jogokban nem részesülnek, és hányán vannak a kik ezek­ben részesülnek, Mocsonyi Sándor képvi­selő hozzávetőleg s/t-re határozza meg azok számát, a kik jogokat nem élveznek és csak 74-re, a kik jogokkal bírnak. Én nem akarom azok számát oly nagyra tenni, mégis 2/2-ra felrúg azok száma, a kik szavazati jogokat nem élveznek,és kér­dem, ha ugyané 2/3 része, mi jognál fogva tagadjuk meg és van-e jogunk megtagadni tőlük azt, a mi őket a természetnél fogva megilleti ? Ezeket előadva, minthogy a szőnyegen levő törv. javaslatban nem látszik szándé­koltnak, hogy azok joga megadassék : én e törvényjavaslatot rosznak találom, tehát természetesen el nem fogadhatom ; rosznak találom pedig azért, mert nem lengi keresz­tül a szabadság az egyenlőség szelleme; rosz­nak találom azért, mert homályos, bonyoló­dott,nem eléggé világos és a nagy sokaság nem fogja megérteni, nem tud rajta eliga­zodni ; rosznak találom azért, mert az egész nagy sokaság kivánatainak, óhajainak meg nem felel; továbbá rosznak találom azért, mert az 1/3 rész vagyonos osztály tetszés és önkény szerint intézkedik a sokkal na­gyobb rész sorsa felett, a nélkül hogy azt megkérdezné: váljon beleegyezik-e? rosznak találom azért is, mert ezen vagyonosak */s része terheket ró a másik 2/s részre, csakis kötelezettségeket és az azoknak megfelelő jogokat vele megosztani nem akarja, — vagyis nem megosztani, hanem azoknak létező természeti jogait meg nem adui; de végre rosznak találom azért, mert e tjavas- lat sem a méltányos, sem a szoros igazsá­gon nem alapszik. Ugyanis a sokkal na­gyobb rész, a 2/3 rész háromféle nagy terhet visel, t. i. a vagyontalan nagy rész viseli a közmunkák terheit, a tömérdek zaklatással, boszankodással és mindenféle kellemetlen­séggel járó közmunkákat, mig azok alól magát a vagyonos néhány forinttal kivonja. Ez x/3 rész még nagyobb terheket, kötele­zettségeket ró a másik részre az által, hogy főkép azon szegény sorsú sokaság állítja ki a haza védelmére a katonát, adja a vérál­dozatot, és 3-or a vagyontalanok vagy ke­vés vagyonnal bírók roppant nagy száma fizeti a legnagyobb adót az államnak : a fo­gyasztási adót. Ezek azon okok, melyeknél fogva rövi­den szólva e törvényjavaslatot el nem foga­dom, hanem elfogadom Irányi Dániel t. képviselő társam által benyújtott határo­zati javaslatot. Én ugyan azzal nem va­gyok tökéletesen megelégedve, de mégis elfogadom azért, mert e határozati javas­lat az én elvemhez, meggyőződésemhez leg­közelebb áll. Én saját nézetekkel birok erre nézve. Én nem tartom elégségesnek azt, a mi abban van, én többet kívánok, de azokat rövid előadásom végére hagyom, most Chorin t. képv. ur beszédének két kitételére vagyok bátor észrevételt tenni. Chorin t. képv. ur azzal ijesztette a házat, hogy ha az általá­nos szavazat, suffrage universel elfogadtat­nék, roppant calamitas nagy veszedelem hárulna a hazára, azt azonban nem mond­ta, hogy minő veszedelem, miként és ho­gyan hárulna az a hazára, pedig jó lett volna, ha azt kifejti, s meggyőz bennünket, mind pedig a nagy közönséget arról, hogy komolyan figyelembe vettük volna mi, mint úgy az egész nemzet is. T. ház! Én ebből nemcsak hogy vesze­delmet nem látok hazánkra nézve, sőt ha­zánk felvirágoztatására ez az egyetlen mód, épen az általános szavazatjog behozatala által. Én nem félek ennek behozatalától, hatalmas érvem van e mellett, hatalmas még senki által meg nem czáfolható. (Hall­juk !) 1848-ban midőn a pozsonyi országgyűlés e jogokat kiterjesztette az eddig jogokban nem részesült egész népeinek egy nagy ré­szére azon jogok ellen fellázadtak-e azok, kik előbb ezzel nem bírtak ? nem, hanem hálával, a dolog természete szerint hálával fogadták, és most hogy a jogok tovább is kiterjesztessenek, ha azokra,kik abban még nem részesültek, nem részesülhettek még e jogban akkor. S mi fog ez által bekövet­kezni? Az ami 1848-ban következettbe, hogy hálával ismerik el a képviselőháznak ezen szoros igazságra, jogegyenlőségre ala­pított határozatát. És ennek támogatására, hogy a jog kiterjesztessék, egy más nem ke- vésbbé nagy érvet hozok fel. (Halljuk!) az ternational törekvései ellen. Épen a napok­ban olvashattuk, hogy Spanyol- és Fran- cziaországban rendkívüli rendszabályokat, törvényeket alkalmaznak az international törekvései ellen, pedig azon országok ha­talmasak s egynyelvű országok s mégis fél­nek az international fondorlataitól, talán némelyek nem is tudják köztünk t. ház, hogy tulajdonképen mi czélja az internatio- nalenak? (Halljuk.) (Folyt, követk). Pavlovics István szerint a fönforgó törvényjavaslat vét az igazság, a politika, a nemzetgazdaság a következetesség, czél­szertiség, az erkölcsiség és a nemzetiség elve ellen, s mindezt fejtegeti egyenként. E törvényjavaslat hibájául rója fel, hogy egészen megfeledkezik a m. szt. korona egy integráns részéről, a határőrvidékről. Nem barátja a nők emancipátiójának azon érte­lemben mint azt Majoros kívánja, mert a nőknek értelmisége a mostoha körülmények miatt még nincs egészen kifejlesztve. Az általános szavazati jogot tartja a legigaz­ságosabbnak, legczélszerübbnek és legegy­szerűbbnek. Nem érti, miért irtózik a kor­mánya titkos szavazattól. A kormány nem véve föl javaslatában a megvesztege­tések megbüntetését, méltán alkalmazhatni rá „qui tacet consentire videtur.“ A javas­latnak a nemzetiségi elv ellen elkövetett vétkeiről nem ákar szólani, mert az olyan kormánytól, mely a maga nemzetiségével és a maga fajával oly mostohán bánik, a nemzetiségek sem várnak semmi jót. Sem a miniszter javaslatában, sem Tisza indítvá­nyában nem talál semmi jót, ez utóbbi meg­felel a balközép természetének, azaz kö­zépszerű. Irányi javaslatát pártolja. Lónyay Menyhért miniszterelnök átnyújt­ja a szentesített ipar törvényezikket, mely kihirdettetik. — Ezz el az ülés véget ért. Vajda János beszéde. (A képviselöház febr.28-ki üléséből.) T. ház! Az ellenzéknek az 1869. é. april 24-én mondott trónbeszéd azon része ellen, mely a belügyminiszter által felolvastatott, a válaszfeliratban kifejezett aggodalma, a jelen törvényjavaslat által teljesen igazolt­nak bizonyittatik, s annál fogva nem ok nélkül jelentetett ki az ellenzék részéről előlegesen, mikép a magyar törvényhozás határozottan elutasítja magától azon gon­dolatot, mintha a választási törvény hiá­nyainak orvoslása, a választási jog meg­szorításában lenne keresendő, ellenkezőleg annak okszerű tágítása szükségeltetik. A kormánytól a trónbeszédben foglalt utasításhoz képest, melynek minden pontját eddig az alkotmányos jogok korlátozása szempontjából híven teljesítette, csak a vá­lasztási törvény állítólagos hiányai pótlását lehetett várni, de a gyökeres reformjavaslat előterjesztését reményiette, az hiú ábrán­dokban ringatta magát. Bár a képviselőház a választási törvény reformjának szükségét elismerte, terhes, sőt hálátlan munkának tekinteném annak bebizonyítására vállalkozni, hogy a pozso­nyi 1848. V. t. czikkben foglalt erdélyi vá­lasztási törvény tökéletesen befejezett mü lévén, annak semmi pontja változtatás alá nem vétethetik ; mindamellett annak a tör­vényjavaslat szerinti módosítása és pótlása helyességét a t. miniszter ur igazolni nem képes. E helyen nem titkolhatom el sajnálato­mat e miatt, hogy egy igen tisztelt képvi­selő az 1848-ki választási törvényt, a lelke­sedés felmagasztalt pillanatában elzenge- dezett dicséneknek s nem komoly válasz­tási törvénynek állitván, sokkal inkább meg­támadta, mint maga a kormány, mely az 1848-ki választási törvényt használható nagy alkotásnak nevezi, én pedig ennek ellenében állitni bátor vagyok, hogy az 1848-ki törvény fentartása, a szabadság^ér- dekeit minden hiányai mellett is jobban elő­mozdítaná,mint a törvényjavaslat elfogadása s e végett még az elfogadhatónak tartott II. és III ik fejezet is mellőzhető volna. A miniszteri előterjesztés és törvényja­vaslat indokai szerint az 1848-ki t. ez. négy részre osztatván, melyek közül az első a vá­lasztási jogosultságot, második a választó­kerületek felosztását, harmadik a választók összeírását, a negyedik a választási eljárást tartalmazza, állittatik, mikép az ennek alap­ján létre jött négy országgyűlés elég alkal­mat adott a nemzetnek meggyőződnie an­nak hiányáról,s előnyeiről.—Ezen tapaszta- latsbeható tanácskozás utána minisztérium azon meggyőződésre jutott, hogy a válasz­tói minősítésre vonatkozó első rész, mivel sok eltérés s ellentétes magyarázatra adott alkalmat, szabatositandó, az összeírásra és eljárásra vonatkozó harmadik és negye­dik rész, mivel annak czélszerlitleusége tiint ki, megváltoztatandó,— a kerületek felosz­tását tartalmazó második rész pedig érin­tetlenül hagyandó. Ha csak részletes változtatására lehet a választási törvénynek szorítkozni, akkor legégetőbb szükség volna annak a felosztást tartalmazó második részét megváltoztatni, — az első részt pedig csak annyiban mó­dosítani,a mennyiben az 1848. V. t. ez. 1-ső §-ában említett kiváltságosok joga, a többi honpolgárok jogegyenlőségével ellenkezik; másodszor a mennyiben az 1848. V-ik t. ez. 2 ik §-ának bekezdésében csak a törvénye­sen bevett vallásnak ismertetnek választó képességgel minősitetteknek; — 3-or a mennyiben az 1848. V-ik t. ez. 2-dik §-a a, b, c, d, e, pontjai alatt a választói minősit- vény különböző feltétetekhez köttetik; — 4-er a mennyiben az összeférhetlenség, t, i. a miniszteri kinevezéstől függő hivatalnokok és az álladalommal számadási viszonyban álló egyének kizárása, és a vesztegetések s visszaélések megbüntetése iránti intézkedést nem foglal magában. Az itt elszámlált hiányok legnagyobb ré­szének figyelmen kívüli hagyásával, a vá­lasztói minősitvényre vonatkozó első részt feltartandónak tartja, mivel az oly szabad­elvű intézkedéseket tartalmaz, mely szerint a parlamentben minden érdek, a censusnak alacsony és a választói qualificatiónak tág- mérvü meghatározása folytán képviselve lehet; t. i. az 1-ső §-ban a privilegiált osz­tályhoz tartozók választási képessége jövő­re is fentartatik, ha azt már egyszer gya­korolták?; — a 2-ik §-ban a földbirtok, a vagyon, az ipar, a kereskedelem, a töke, a legalacsonyabb census mellett és a tudo­mány minden census nélkül választói minő- sitvény gyanánt meghagyatik ugyan; a mint azonban nem osztja sem azok nézetét, kik ma már a census felemelését, sem azo- két, kik a census leszálitását már ma kí­vánják ; — a törvényben idézett pontok szabatositása, illetőleg pótlása szükséges­nek mondatik. De a törvényjavaslat I. fejezetének 1-ső, 2-ik, 3-ik, 4-ik s 5-ik §-ai egy szempilla­natra kimutatják, hogy a többször említett szabatositás valódi értelme és eredménye nem más, mint részint jogeltörlés, részint jogmegszoritás; a 6, 7, 8, 9 §-ok szerint pedig oly egyénekre terjesztetik ki a vá­lasztási jog, kik attól az 1848. V. t. ez. be­kezdése értelmében, mint gazdai hatalom és felsőbbségi függés alatt állók elmozdi- tandókuak találtattak. Ugyanis I-ször az 1-sö § szerint „válasz­tói jog jövőre senkit sem illet egyedül azon alapon, mert az 1848. előtti kiváltságos osztályok valamelyikéhez tartozik.“ „Kivételkép azonban és az 1848. V. t. ez. 1-ső §-ában is kifejezett azon tekintetnél fogva, hogy*az eddig élvezett politikai jog­tól senki meg ne fosztassék, mindazok, kik az 1869-ki országos képviselőválasztások alkalmával a választók közé a régi jogo­sultság alapján írattak be, személyükre nézve a választói jog gyakorlatában meg­hagyatnak.“ Ez által az 1848. évi V. t. ez. 1-sö §-ának következő rendelete eltöröl­tetik : „Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a je­len országgyűlés hivatásának nem érezliet- vén, mindazok, kik a megyékben és a sza­bad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak.“ Mely jogeltörlés igazolására az idézett törvénynek két egymással homlokegyenest ellenkező magyarázata hozatik fel, és állit­tatik, mikép csak azon értelmezés helyes, mely szerint azon tagjai vétettek be a pri­vilegiált osztálynak a választói lajstromba, kik a választói jogot már előbb gyakorol­ták ; azok értelmezése pedig helytelen, kik úgy az 1861, mint az 1865 és 1869. évi vá­lasztáskor minden addig nagykorúvá lett nemes egyént a választási jegyzékbe fel­vettek ? A mely előadásból azt lehet következtet­ni, hogy az 1869-ik évi akképeni értelme­zés, hogy csak azok vétethessenek fel a választói jegyzékbe kik a választói jo got már előbb is gyakorolták — mi­niszteri rendelet kifolyása — de hogy épen ezen értelmezés helytelen, abból bizo­nyos, hogy ha az állana, 1848-ban, 1861-ben és 1865-ben is csak azok szavazhattak vol­na, kik már az 1848-dik évi lajstromban, mint szavazatképesek előfordulnak, mert csakis az 1847-ik szavazás előzte meg az 1848-iki törvényt, ám de ezt állítani sem 1848-ban, sem 1861 és 1865-ben senkinek még csak eszébe sem jutott. Nem mulasztja el a minisztérium még azon, az ellenzék tet­szését, is megnyerő, s első tekintetre a leg­szabadabb elvű democratának is tetsző okát is felhasználni, mikép az utóbbi értelmezés nem egyezik meg az 1848-iki törvény szel­lemével sem, mely nem más mint az egyen­lőség, és minden osztály privilégiumának ellentéte; mely’iudok,hogy eddig az ellenzék részéről hangosabb czáfolatot nem nyert, va­lóban csodálkozom, — mert ha ezen értel­mezés elfogadtatik, akkor az egyenlőség magasztos elve a szolgaság nem irigyelt alacsony fogalmává degredáltatik, mely az egyenlőséget a jognélküli szolgaságban ta­lálja, — sőt ellenkezőleg pedig az 1848-dik évi törvénynek ily értelmet tulajdonitni nem lehet, mely a szabad polgárt jog nélküli szolgává aljasitsa s azért töltötték el ki- mondhatlan örömmel és lelkesedéssel Kár­pátoktól Adriáig e haza összes fiait az 1848-ki törvények, mert Őket a jogokban és szabadságbani egyenlőséggel ruházták fel; s valóban különös és megfoghatlan, hogy még azok is, kik az általános szava­zatjognak érvényesítése mellett szólnak és lankadatlan hévvel küzdenek azon osztály­nak, mely az általános szavazatjogot élvez­te, jogát oly könnyen megsemmisittetui engedik. A kormánynak ezen támadása, mondhatni merénylete, annál fájdalmasabb érzést kell, hogyébreszszen a szabadság mindenmelegen érző barátjának keblében, mert a magyar kiváltságos osztálynak és az 1848-ik évi törvények által alapul vett egyenlőség foly­tán a magyar haza minden polgárának ez oly sarkalatos joga, mely a magyar alkot­mánynyal egyidejű, s mely létünknek, sza­badságunknak, s minden dicső intézménye­inknek alapja, — melyre alkalmazható a római philosoph mondása: „Non est scripta, séd nata lex, quam non didicimus séd ex natura ipsa hausimus (nem írott hanem ve­lünk született törvény, melyet nem tanul­tunk, hanem magából a természetből merí­tettünk), s miután az 1861-ik évi ország- gyűlés mindkét háza által elfogadott or­szágbírói értekezlet 2-ik részének 2. 3. §-a az 1848-ik évi V. t. ez. e pontjára nézve, következő jogérvényes és visszavonhatlan magyarázatot fogadott: „hogy a nemes és nem nemes közti különbség megszűnt, még pedig a nem nemesnek a nemeshez emelé­sével;“ továbbá azon nemesek, kikhez a nem nemesek felemeltettek, általános sza­vazatjogot élveztek s báró Kemény Gábor szerint — ide értve a Székelyeket is — él­veznek mai napiglan: ezen saját törvénye­ink által szentesitett jogaink fentartása mel­lett sem a Stuart Mill képviseleti kor­mány czimü munkájában említett, sem a schweiczi, franczia- s amerikai respublicá- ban életben lévő általános szavazatjogot irigyleni nincs okunk; — ellenben, ha ezeu az általános szavazatjog forrását képező jog eltörlésébe beleegyezvén úgy cselek­szünk, mint azon kertész, ki a jó gyümöl - csőt termő nemesitett fákat kiirtván azok helyére vad csemetéket ültet: az általá­nos szavazatjog visszaállításának lehetsége hosszú időre visszavettetik. Azoknak kik az általános szavazatjog behozatalát hazánk közgazdászai és mive- lődési viszonyaihoz hasonlítva czélszerttt- lennek mondották, — egyúttal czáfolatul szolgál azon körülmény, miszerint az álta­lános szavazatjog nálunk egy ezredévig gyakoroltatott, és az alkotmányos életnek és a közjólétnek nem veszélyeztetésére ha­nem biztosítására szolgál; továbbá azokon kívül, melyek az általános szavazatjog iga­zolására Irányi Dániel, Kállay Ödön, Vu­kovics Sebő és Mocsonyi Sándor képviselő- társaim által oly alaposan felhozattak, mi­után több és alaposabb érvek felhozására gyöngének érzem magamat, bátor leszek StuartMillnek képviseleti kormány czimü világhirü munkájából következő sza­vakat idézni: „Személyes igazságtalanság valakitől megtagadni, (ha csak nem valami nagyobb rósz megakadályozásért történik) azt az elemi kiváltságot, hogy a szavazatot adjon oly dolgok elintézésében, melyek iránt ö épen úgy van érdekelve mint mások. Ha kénytelen fizetni, ha kényszerithetni a háborúba menésre, ha engedelmességet kívánhatnak tőle, törvényesen föl kell arra is jogosítva lennie, hogy meg­kérdezze : miért ? — hogy adhassa vagy megtagadhassa beleegyezését, és , hogy tekintetbe vegyék az ő véleményét annyira a mennyire érdemli, és semmivel sem job-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents