Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-01 / 49. szám

ban. Egy érett és mivelt nemzet között ne legyenek páriák ne legyenek jogtalan em­berek, csak a­kik a saját hibáiknál fogva azok. Minden ember le van alacsonyítva, akár van tudta róla, akár nincs, midőn más emberek az ő megkérdezése nélkül korlát­lan jogot gyakorolnak az ő sorsa rendezé­sében. Sőt még egy sokkal magasabb­ állás­­potban is, mint a­melyre az emberi szellem eddig eljutott az nincs a természetben,hogy azok kikkel így rendelkeznek, hasonló mél­tányos bánásmódban részesüljenek azok­kal, kiknek szavazatuk nincs. A kormány­zók és kormányzó osztályok kénytelenek a szavazatnak érdekeit és kívánalmait figye­lembe venni, ellenben szabad akaratjuktól függ a szavazatból kizártakkal ugyanazt tenni vagy nem tenni, s habár a legbecsü­letesebb hajlamúak, sokkal inkább el van­nak foglalva oly dolgokkal, melyeket ki­válóan tekintetbe kell venniök, hogy sem elegendő idejök maradna olyanra is, mit büntetlenül elhanyagolhatnak. Ám ezért nem lehet huzamosabb ideig kielégítő a szavazatjognak oly szervezete, a­melyben egy ember vagy egész osztály egyszer min­denkorra kizáratik, és a­melyben a szava­zatjoggal nincs minden felnőtt egyén, a­ki csak kívánja, felruházva.“ Az előadottakban válasz foglaltatik, a kormánypárt egy igen t. tagja által feltett ,azon kérdésre is, hogy semmi jelek a democratia alapjára fektetett radicális átváltoztatás szüksé­gére nem mutatnak, tehát mi er­re az ok? Ugyanis mindenki átláthatja, hogy míg a kormánypárt a közösügyes po­litika biztosítására kívánja a törvényt ak­­kor biztosítani, változtatni és pótolni, mi­szerint a demokratikus elemeket lehetőleg kiküszöbölvén, a szavazatot párthívei szá­mára megnyerhesse, addig az ellenzék tisz­ta meggyőződéséből részint a históriai jogo­kat óhajtja megvédeni, részint pedig azo­kat az 1848-diki törvényben letett egyenlő­ség elvének alapján e haza minden polgá­rára ténylegesen, nemcsak mint eddig esz­ményileg megosztani, s ez által a nép véle­ményének szabad nyilváníthatására módot szolgáltatni, mely válasz megtétele után a kérdést megfordítva hasonlókép kérdeni bá­torkodom, hogy miután a kormány az eddi­gi választási rendszer és felosztás mellett is nagy töbséget szerzett magának s arról jö­vőre is biztosíttatott, mi szüksége van arra, hogy a censust felemelve a históriai jogok megsemmisítését kimondja, és a választók köréből a népszerű demokratikus elemeket kiszorítsa ? Megvan a válasz az előadottak szerint azon érvelésre is, miszerint a tehervi­selési kötelezettség nem vonja maga után a jogosultságot, s mert a kettő egymástól elválhatlan, s mert a kinek kötelességében áll adózni s katonáskodni, annak jogában is áll megkérdezni, hogy az­­adó és katonaság mire fordittatik. Az sem c­áfoltatott meg, mikép nehéz határvonalat felállítani, melyen túl a jog megszűnik, s melynek korlátai közt gyako­­roltathatik; s tagadhatlan, hogy az állam, czéljainak elérése végett törvény által meg­szorításokat rendelhet, ezen megszorítási és kizárási jog nem rendesen, hanem csupán rendkívüli szükség esetén használtathatik, mely esetnek, oknak megszűntével, meg kell szűnni az okozatnak is. A kormánypárt veszedelmesnek mondja azon tant, hogy a jog és köteles­ség párhuzamban áll, és hogy a jogok az állam engedé­lye nélkül léteznek,­­ azon­ban ennek ellenkezőjét csak azok állít­ják, kik embertársaik felett, ezek jogai megszorításával uralkodni kívánnak, de a függetlenségi nyilatkozatban foglalt örök igazságot megdönteni nem képesek, mikép minden ember szabadnak született s igy a kormányzatban alapul azon tétel sem fogadtathatik el, mikép kiki csak tehet­sége szerint járulván a teherh­ez,ezen arány­ban élvezze a jogot is, mert ez oly kívánat, mintha a nap világa melege és a levegő is birtokarány szerint czéloztatnék felosz­latni. Hogy a census elmélete igazságtalan is, és mesterkélt osztályt állapít meg, az álta­lános szavazatjog szerint pedig természetes osztály jut uralomra — oly igazság, melyet a kormánypárt megc­áfolni nem képes még azon állítással sem, hogy a községben lehet­­általános szavazatjogot engedni, mert ott a hibás határozatot a felettes hatóság meg­szüntetheti, ellenben az országos ügyekben elkövetett hibát orvosolni nehéz volna,­­ m­ert a képviseleti kormányzat rendszere épen azon okból találtatott üdvösnek, mivel az önkormányzatot gyakorló nép a hibás­nak talált határozatot önmaga megváltoz­tathatja. Czélzás létetett a democratiának dema­gógiává fajulásáról és a nyers tömeggeli kaczérkodásról, de czélszerű nevelési rend­szer és folytonos alkotmányos gyakorlat mellett a kormányzatnak demagógiává tá­jolásáról kivált hazánkban, hol eddig is d­emocratikus rendszer divatozott, tartani nem lehet, — ezenkívül a tömeggeli ka­­czérkodás a szabadságra nem oly veszélyes mint a bérencz hivatalnokoknak, tudósok­nak s íróknak a despotismus zsoldjába sze­­gődése, és az annak hízelgés. Helytelenül hozatott fel, hogy ily parla­mentből az értelmiség kizáratnék, csekély vagyonú ember meg nem választatnék; — mert a nép a Jeffersonokat, Franklinokat, Washingtonokat, Garibaldikat, Kossutho­­k­at felismeri s bizalmával megtiszteli, f­ia pedig a zsarnokságra törekvő Julius Caesarokat, Napóleonokat, Jolmsonokat ki­járja, azzal épen értelmiségének adja bizo­­nyitékát. Ha ily parliamentben a monarchia kér­­lése szóba hozatik, arra az ilyetén mester­­séges többség szerzés és a népjog elnyo­mása ad okot, — példa erre az 1688 évi angol és az 1790-ki franczia forradalom és az északamerikai függetlenségi harcz, me­lyeknél a történelem tanúsága szerint több­nyire a kormányok erőszakoskodása, és a nemzetek jogainak elnyomása adott okot ar­ra,hogy a parliamentben a monarchia kérdé­se nemcsak ventiláltatott, de a trónvesztés is bekövetkezett; hasonló ok idézte elő a francziaországi 1830-as forradalmat, mert a restauratió után az 1790-ben kikiáltott általános szavazatjog eltöröltetvén, a cen­sus annyira felemeltetett, hogy jogaiktól felettébb sokan megfosztottak ; de ha még igazolva látnám a javaslatba hozott rend­szabály szükségét, s a haza fennállása ezt oö­vetlenül igényelné,­­ csak ezen legfőbb szabályt a veszély elhárításának hozathat­ná meg s kész volnék meghozni ezen áldo­zatot, melyet mint igazolatlant megtagadni vagyok kénytelen. A túloldalról előttem szólott Bausznern képviselőtársam az általános szavazatjogot hazánkra nézve veszélynek állítván, csak azon okból tartja ennek a 48-as párt általi indítványozását megengedhetőnek, mivel azt ezen nagy kisebbségben lévő párt amúgy sem érvényesítheti. Ezen állítására csak annyit jegyzek meg, hogy többségével nem igen dicsekedhetik, mivel az csak ke­rületek helytelen felosztásának következ­ménye, s ha azon felosztás, melynek követ­keztében ő is a kormánypárt többségét sza­poríthatja, kiigazíttatik, valószínűleg ő is több korhadt hatósági társaival követi ál­lását a kerület megszűntével elvesztvén, ezen mostani kis párt­többségre emel­­kedhetik. Ezek után Székesfehérvár általam igen tisztelt képviselőjének indítványára, mely szerint az általános szavazatjogot egyéb szükséges kellékek t. i. 20 éves kor és fedd­­hetlen élet mellett, az írni és olvasni tudás feltételéhez köti, felhíva érzem magamat kijelenteni, hogy bár a tudomány férfiait a politikai jog gyakorlatára első helyen jogo­sultaknak ismerem, mert a jelen haladás és a szellemi s anyagi jólét azon foka, melyet az emberiség élvez, a tudománynak köszön­hető, tehát annak ez utáni előmozdítása is kívánatos,­­ miután mégis az általános szavazatjognak e feltételhez­ kötését ezúttal elfogadtatni nem remény­em, arra azért sem szavazhatok, mivel Libernek „a sza­badság és önkormányzat“ czímű művének e tételre vonatkozó következő szavaiból arról hogy politikai jog az írni és olvasni tudás feltétele nélkül is gyakoroltathatik a sza­badság érdekében, vagy az írni olvasásnak a szabadság nem okvetlen következménye, — meggyőződtem: „Vannak sokan, kik a népnevelést tart­ják a népszabadság valódi alapjának. Nem szenved kétséget, és a szabadság minden igaz barátja elismeri, hogy a helyes népne­velés hathatós tényezője a szabadságnak; a népnevelés azonban még nem szabadság, és nem is fog okvetlenül szabadságra ve­zetni. Poroszország például a legjobb nép­nevelési intézményny­el dicsekszik; Porosz­­országot azonban jelenleg nem lehet a va­lódi szabadság hazájának nevezni. (A chi­­nai kormányzat tudvalevőleg a hivatalno­kok rangfokozatát az általános nevelés népszerű egyenlőségére alapítja, de China a szabadság ösvényén egy lépést sem tett. (A népoktatásra nézve is áll az, (mint a hangokra) miszerint hathatósága attól függ, hogy mikép alkalmaztatik. Tudjuk, hogy az önkényuralom is bizonyos körülmények kö­zött czéljaira nézve előnyösnek tartja a népnevelés gyámolítását, és az iskolames­ter maga sem szabadságot alkotni, sem azt fentartani maga nem képes, habár minden­ki elismeri, hogy az újkori szabadság ügyé­ben nélkülözhetlen tényező. A szabadság jellemszilárdságot igényel.1­2- szor. Az 1848. V. t. ez. 2-dik §-ának bekezdésében a törvényesen bevett vallá­­snak ismertetvén el választási joggal bírók­nak, ezen korlátozás megszüntetése kezde­ményezése a 19-ik század fel világosodott harmadik negyedében a magyar miniszté­riumtól alaposan váratott a magyar tör­vényhozás által, melyben még eddig senki nem találkozott, ki a választási jog gyakor­lására nézve a valláskülönbséget akadályul tétetni kívánná; — annak határozott kite­­zése azon okból látszik szükségesnek, hogy a vallási izgatás terére netán vihető politi­kai súrlódások csírája már kezdetben elfoj­­tassék , mégis a törvényjavaslatban ez iránt intézkedés annak ellenére nem történt, hogy a képviselőház negyedik osztálya erre a minisztérium figyelmét központi előadója által különösen is felhívni elhatározta. 3- szor: az 1848-dik évi V. t. ez. 2-dik §-ának a, b, c, d, e pontjai alatt különböző föltételekhez kötött választói minősítések helyett elegendő volna, az országbírói érte­kezlet Ilik részének 2. és 3-ik §§-ban fog­lalt már előbb említett értelmezés mellett, az V. t. ez. 1-ső §-ában fentartott általános szavazatjognak az ország összes polgá­raira kiterjesztését kimondani; — azonban a tvényjavaslat a minősítés különböző feltéte­leit, és az azokban megalapított a­n­n­u­s­t fentartja, sőt többszöri ígérete ellenére, mintha azok nézetét, kik már ma a census felemelését kivánják, nem osztaná, a cen­sust több pontok alatt tetemesen felemelni. Mert nem megszoritása-e az a jognak s nem felemelése-e a censusnak, hogy a tör­vényjavaslat 2-ik §-a szerint, az eddigi egynegyed telek szavazatra oly ház­ból belső és külső telekből álló birtok jogo­sít, mely mind alkatrésze, mind kiterjedé­sére nézve legalább annyit tesz, mennyit az 1836­­V. t. ez. 1-ső §-a egy negyed telki állományhoz, s ha a rendezés megtörtént, annak tartozékaihoz is megkívánta nem éb­reszti-e bennünk ezen intézkedés azon jogos gyanút, hogy a kormányt az urnék­ egy ne­gyed telek eldarabolását tiltó törvényjavas­lat beterjesztésénél nem a haladó korszel­lem, hanem as census felemelésének, és jogos megszorítását szándéka vezérelte ? — mert azon egynegyed telkes gazda, ki bel- vagy kültelkéből néhány öl földet, vagy legelő nád­las és erdő­ illetőségének egy részét el­adta, de a vételárt egész birtokára betáblá­zott adósság törlesztésére fordította,jogosan fosztatik-e meg a szavazati jogtól mind a mellett, hogy értékét nem csökkentette, ha­nem tehermentessé tevén gyarapította? — továbbá nem czáfolata-e az az 1848-iki tör­vény alapjául szolgáló egyenlőség elvének, — a mire jelen pontnál a minisztérium nem hivatkozik, — hogy csak az egy negyed telket gazda bírjon szavazattal, de a ka­tonáskodás és minden követelt adózás ter­hét egyenlő mértékben érző és a miveltség hasonló fokán álló egy nyolczad telket vagy épen kis házas birtokos pedig abból kizárassék? A törvényjavaslat 3-ik §-a által az 1848. V. t. ez. 2-ik §-a a. pontjának azon része nehezittetik meg, mely szerint eddig mind­azok választók voltak, kik szabad ki­rályi városokban vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300 pft. értékű házat vagy földet bírtak, mert a házak és földek értéke a 3-ik §. szerint a házbér vagy osz­tályadó után lévén meghatározandó, miután az adót 60-szorosan számítva 5 frt 50 fr, adó kívántatik ahhoz, hogy 300 pfrt vagyis 315 frt v. e. érték kiszámittassék, sokan azok közül, kiknek házuk vagy földjük a 300 pfrt többszörösen megéri, a szavazati jogtól meg fognak fosztatni, — mert az adó a jövedelem 10% százalékát tevén, — 300 frtot biró egyénnek jövedelem pedig 5 százalékkal csak 15 frt lévén, — miután MAGYAR ÚJSÁG 1872. MÁRCZIUS 1. ennek 10% adója csak 1 frt 50 fr, ezt 60- szor véve csak 90 frt jön ki, — ámde az ily számításban nagy fallatlal van, mivel ezen adókulcs nem a valódi értéket, hanem annak csaknem négyszeres összegét veszi alapul, és igy a 300 frt értékű birtok he­lyett 1000 pfrt értékűt kívánván, nem sza­­batositja, hanem gyökerestől felforgatja az 1848-as törvényt, s annak romjain a censust megnégyszerezi, miért is a jog és teher el­méletéből e pont alatt kovácsolt érvelések helytelenek. Ezen megjegyzés állt a 4-ik és 5-ik pont­ra, melyek szerint a földbirtok és tőkéből, továbbá az ipar és kereskedésből húzott jö­vedelem mennyisége is az adókönyv által bizonyítandó, mert e szerint az 1848. V. t. ez. 2-ik §-ban minősített földbirtokosok, iparosok és kereskedők közül sokan a vá­lasztói jogtól elesnek. Az iparosokat illetőleg, hogy azok közül a választói jogtól sokan megfosztatnak, ha eddig kételkedtem volna, Szilágyi Dezső osztálytanácsos és képviselő úr tegnapi fel­világosítása után teljesen meggyőződtem, mivel azon mesterember, a­ki egy legény­nyel dolgozik, 6 frt adóval, az pedig, a ki legény nélkül vallotta be magát, 4 frt adó­val rovatott meg, — ezen törvényjavaslat szerint azonban csak a magát egy legény­nyel bevalló, s 6 frt adót fizető bírván sza­vazattal, a szegényebb mesteremberek na­gyobb része, habár segéddel dolgoznak is, mivel az­ ellenfél előadása szerint bölcsen eltagadták,hogy egy legénynyel dolgoznak, a szavazati jogtól elesik ; de mivel ezt sor­suk könnyebbítése tekintetéből tették, s a képviselőház fagyjai szívükre tevén kezü­ket, kénytelenek beismerni, hogy ritka az, ki jövedelmét adó alá egy fillérig be­vallja; — megegyezik-e az a méltányos­sággal és osztó igazsággal, hogy épen a mesteremberek fosztassanak meg jogaik­tól a bevallást megvizsgáló adókivető bizott­ság beleegyezése mellett helytelenül történt adókivetés miatt még akkor is, ha más bi­zonyítékkal a törvényszabta feltételt bizo­nyítja ? A 6-ik §. a felsőbbségtől függésben álló alattas hivatalnokok nagy számát hordand­­ja be a választók jegyzékébe, s ezen intéz­kedés a szabadság rovására történik. E pont a szavazók számát szaporítja, — miután azok, kik mint gazdatisztek vagy hivatalnokok eddig földbirtok vagy tőke­pénz után 100 frt. jövedelmet ki nem mu­tathatván, szavazásra nem bocsáttattak, — mint szellemi tőke tulajdonosai ezen pótlás által szavazattal birandnak, a kiknek sza­­vazatjoggali felruházása ellen eddig ugyan senki fel nem szólalt, s az intelligenciának a közgyűlésbeni befolyását megtagadni én sem kívánom, mind­a mellett a szabadság­ra nézve ezen pótlást károsnak nem tartom, mert az alattas hivatalnok az illemnél és tiszteletnél fogva is tartózkodni fog nyíltan főnöke és a kormány ellen szavazni. A 7-dik pont, mely a honoratiókról szóló erdélyi törvényt a falukon lakó honoratiónkra is kiterjeszti, a miniszter úr által mint va­lami különös haladás jeleztetik, s gúnyosan hozatik fel általa, hogy ezen jogkiterjesztés talán nem találkozandik az ellenzék nem tetszésével; de elfelejté a t. kormány, hogy e pont alatti javítása még az 1848. Y. törv. czikkben foglalt 48-ki­haladásig sem jutott el, mert az 1848. Y. t. ez. 2-ik §-a e) pont­jában szavazati joggal felruházott jegy­zőket a IV-ik osztály határozata és sür­getése ellenére kihagyta. (Vége követ.) telmes pillantást vált segédeivel. Különböző nagyságú fegyvereket mutat elő, az idegen szakértő szemmel vizsgálja s aztán egyet kiválasztva a töltést kéri. — Az nincs ! — hangzik a kereskedő válasza. — Nincs? Hisz a nélkül nem vehetem hasznát a fegy­vernek ! Sajnálom, mert a fegyver tetszik. Lássuk hát amazt! — Annak sincs töltése ! — Furcsa, hát miféle töltése van ? — Sem­miféle — volt a türelmét vesztő kereskedő válasza — bizony itt a maga számára sem­miféle töltés nincs. Majd csak a kellene, hogy itt a szemem láttára meglője magát. — Megbolondult ön ? — Úgy látom, hogy az ön esze nincs egészen rendén. — E már mégis sok. Hallja az úr ... — Nem hallok semmit, hanem azt mondom, elmenjen in­nen vagy . . . Szó szót ért vevő és kereske­dő között, mit csak egy rendőrbiztos megje­lenése szakított meg rövid időre. A segédek egyike hívta be észrevétlenül az utczáról. A sok mi, ki, hogy, hogynem után végre kide­rült, hogy az egész levélhistóriával valami elménet fölültette a fegyverárust. Az idegen — egy P. A. nevű alföldi földesúr — bele­nyugodott, ámbár nem bírja kitalálni, hogy mikép írhatták le személyét, mikor ő senki­vel sem tudatta szándékát, hogy Pesten fegyvert vesz. — Egy nagyfontosságú kér­dést döntött el a bécsi hadügyminisztérium egész csöndben. Azt a kérdést t. i., hogy milyen szine legyen ezentúl a katonatiszti bugyogóknak? De eddig csak a lovassági részen estek túl s ennek számára a piros varrásu szürke bugyogó lett elfogadva,a gya­logsági kék nadrágra nézve azonban még nem hozatott meg a határozat s mint hírlik nincs kilátás, hogy a szürke szin győzzön. — A budai lövészek ez évi köz­gyűlése márczius 24-én d. e. 10 órakor lesz s ez alkalommal leleplezik a lövölde elnö­kének , Érczhegyi Ferencnn­k életnagyságu képét, melyet megrendeltek. Az ünnepélyen részt vesz a budai dalárda is. — A latin nyelvet a közoktatási mi­nisztérium kissé megszorítja az akadémiá­kon, annyiban t. i., hogy az „index“-ek és a bizonyítványoknál a magyar használatát rendelte el.­­ A buda­pesti Fröbel-nőegy-­­ e­t elhatározta, hogy addig is, míg saját kebelében egy gyermekkertésznőket képző intézetet állíthatna fel, egyelőre egy ma­gyar bonne (dajka) képezdét fog létesíteni, oly czélból, hogy a szegényebb sorsú csalá­doknak nőgyermekei, akik életpályájukat a gazdagabb családoknál mint gyermekdaj­kák akarják megkezdeni, pályájukra ezen intézetben lehetőleg tisztán a nagy paeda­­gog Fröbel elvei szerint kiképeztessenek. Az egyleti elnök, Vidats Jánosné asszony ennek értelmében felhívást tesz közzé, melyet melegen ajánlunk úgy a szülők mint a benne­ foglalkozásra hajlandó sze­gény sorsú nők figyelmébe. A felállítandó dajka-képezdében minden növendék ingyen nyeri az oktatást, tartozik azonban leköte­lezni magát, hogy úgy az előadásokban, mint a gyakorlati útmutatásokban szorgal­masan fog részt venni. A fölvételre megkö­­vettetik, hogy legalább 13 éves legyen, írni és olvasni tudjon s erkölcséről jó bizonyít­ványt mutasson fel. Nagykorúak s különö­sen az anyák mindenkor szívesen láttatnak az intézetben, ha szinte magukat be nem jegyeztették is. A jelentkezéseket folyó év ápril­i­sáig bezárólag Komáromy-Bayer Lujza úrhölgy, az egylet gyermekkertjének vezetőnője, fogadja el (király utczai 15. sz.) naponként reggel 9—11-ig s délután 2-4- ig. Az előadások és gyakorlati útmutatások folyó év ápril 3-án kezdetnek meg az inté­zet helyiségeiben (Király-utcza 15). — A marhahús drágasága ellen fordul a gazdasszonyok panasza, miután árát csak a múlt hóban rugtatták föl a mé­szárosok 30 krra, most pedig újra emelni akarják. — A Vesuv legújabb kitörését Palmieri olasz tanár hosszasabban ismer­teti. E szerint a tűzhányás kis mérvű s két ponton ismétlődik koronkint. A tüzes lávát néha 50 méternyi magasságra löveli. Te­kintettel a hegy sok látogatójára a közle­kedés most oly korban van, hogy az obser­­vatóriumig kocsin, innen a kitörések szín­helyéig pedig lóháton lehet jutni. — József főherczegről, a honvéd­ség főparancsnokáról írják, hogy legújabban esztergályos munkával foglalkozik legszíve­sebben. Régebben a kőmives és kertész mes­terséget is megtanulta. — Török János és Lonkay An­­t­a­l eddig egy falovon ült ugyan, de volt köztük mégis egy kis különbség. Török Jánosnak már két éve van arany sarkan­tyúja, míg Lonkay csak közönséges módra hajcsolt a közös nyeregből. Ma reggel óta azonban nem nézheti le többet „Magyar Állam“-t vitézlő vitéz tulajdonostársa. A „Mátyás diák“ kiadása által szerzett magá­nak annyi érdemet, hogy vele egy rangba jusson. S el is jutott. Irodalmi tevékenysége elismeréséül a pápa őt is kinevezte a szent­ Szilveszterrend középkeresztes és aranysar­kantyús vitézének. Hanem már most meg az a kérdés, hogy megtűri e lovuk a négy sarkantyút.­­ A szervezendő „országos köz­­oktatási tanács“ népnevelési osztá­lyába három tagot a buda­pesti összes nép­tanítók, polgári iskolai és képezdei tanárok közgyűlése választ. E gyűlés vasárnap i. é. márczius 3-án d. e. 10 órakor fog a pesti czukor-utezai polgári iskola helyiségeiben megtartatni, mire a helybeli tanfelügyelőség tisztelettel meghívja a jogosultakat. — Halálozás. Varjassy János ügy­véd 1861-ben Arad város főkapitánya folyó hó 24-én Aradon elhunyt. — A gyapjuutczai német szín­ház fölött megkondult a lélekharang. Mint hírlik, legalább a részvénytársulat igazgató-tanácsosai nem mervén újabb kö­vetelésekkel a részvényesek elé állni módot keresnek, hogy a társulat tömérdek adóssá­gait egyesítsék s a vállalaton túladva any­­nyit megmentsenek, a­mennyi ilyen körül­mények között lehetséges. Csak a legutóbbi tél deficitje meghaladja az 50.000 fo­rintot. — Másfélszázados hírlap. A ber­lini „Vossische Ztg.“ alapításának száz­ötvenedik évfordulóját ünnepelte múlt szom­baton. — Felfordult világ. Nálunk, hol rendszerint a legtöbb dologban felfordult a világ, nincs szükség, hogy a szökő­év februárjának utolsó napja azzá dekretálja. Hanem Amerikában ez a mai nap az úgy­nevezett felfordult világé. Ilyenkor a nők „szökőévi bálokat“ szoktak rendezni, me­lyekben az a szokás hnp-v­a­d­ it wwi. -tánczet. Ha a vacsora ideje közeledik a férfinak csöndesen le kell ülni s bevárni, mig valamely nő könyörül rajta s asztal­hoz viszi. Hogy a hölgyek bál után há­záig kisérik-e tánczosaikat azt nem tudjuk. — Több ur és nagyszámú né­zők. Egy vidéki lap szerint „a n.-kanizsai önkéntes tűzoltók e hó 25-én délután több ur és nagy számú nézők jelenlété­ben gyakorlatot tartottak.“Váljon szerkesz­tő-kollegánk melyikhez tartja mag­át a két osztály közül. ” Egy játékos vége. Párisban a napokban halt meg egy Garcia nevű spa­nyol, ki egy időben a badeni és homburgi játékasztaloknál olyan hírt szerzett, mely szélesebb földön ismeretessé tette nevét. Elszántsága szójárásossá lett. Vagy négy­szer vitte a millióig, de majd végkép hátat fordított neki a szerencse s mint koldus halt meg. — Ismét egy gyermek öngyilkos­­sági kísérletéről olvasunk. Egy 11 éves bu­dai tanuló, mivel atyja megfenyítette, a lánczhidon felül a Dunába ugrott. Hajósok megmentették és nagyobb baj nélkül visz­­szakerült a szülői házba. — Linné Károly, a nagy természet­búvárnak, hazája Svédország, emléket fog állítani halála századik évfordulóján 1878. jan. 10-én. — Ajánlkozás nevelőségre. Egy nyolcz gymn­­osztályt végzett és jeles ok­tatási oklevéllel biró ifjú, nevelői állást ke­res szerény feltételek mellett. — Öt évi neve­­lősége után gyakorlott kezekre bíznák a szülők gyermekeiket. — Szives megkeresé­seket elfogad a vallás és közoktatásügyi minisztériumnál a „Néptanítók Lapja“ szer­kesztője Mayer Miksa. A kholera. Hivatalos tudósítás sze­rint Gácsországban f. é. febr. hó 8-tól 16-ig újabb kholera-eset oly községben, mely ed­dig járvány­mentes volt, nem fordult elő, de e kór egyik járványos községben sem szűnt meg. E járvány jelenleg 3 községben uralt, hol az ápolás alatt maradt 17 cholera-be­­teghez újabban 35 járult, kik közül 24 meg­gyógyult, 10 meghalt, 18 pedig további ápolás alatt maradt. Kivonat a hivatásos lapból. A pénzügyminiszter Czerminger Jánost a köz­ponti számvevőséghez számtanácsossá nevezte ki Janausch­ek Gyula pozsonyi lakos vezetékne­vének „Jánosiéra, Chachinovich Endre pécsi la­kos vezetéknevének „Tarai“-ra, Schaschek Bá­lint magyar kir. államvasuti igazgatósági felügyelő saját és gyermekei vezetéknevének „Csáki“-ra Hohaneky Lajos pesti lakos vezetéknevének „Kállay“-ra és Bovancice György szomorand-ok­­lándi lakos vezetéknevének „Széplaky“-ra kért átv­áltoztatása megengedtetett. KRÓNIKA, Pest, f­bruár 29. — Az országos iparszövetség gy­ű­l­é­s­én jelen volt 18 szegedi iparos­­küldöttek testületileg megjelentek Kállay Ödön városuk képviselőjénél, hol Bakai Nándor iparos pár szóval bemutatta tár­sait, s biztositván Kállayt rendithetlen bi­zalmukról, a küldöttség nevében kijelenté, hogy a jövő választásnál ismét köréje fog gyűlni Szeged szabadelvű lakossága. — Vadász kirándulás. Főuraink közül többen, Eszterházy Antal és Erdődy György grófok, a három Baltazzi, Stokau és Lamberg grófok társaságában vadászati ki­rándulást szándékoznak tenni Angliába, hogy a Liverpooli meetingen is részt vehes­senek. — Az országházból. Szilágyi De­zső beszéde, jóllehet sok szót elölt, de szült is aztán szóbeszédet quantum satis. Az or­szágház folyosóján még ma is forgatták, főkép a deákpártiak. — Ez a Szilágyi be­széde — mondá többek közt egy jobboldali képviselő — két beszédet tett tönkre. — Tiszáét és Iványiét, ugy-e? — kérdi egy hivatalnok képviselőtársa. — Nem annyira hanem a Tóth Vilmosét. — Hát a másik ? — Az, a melynek Tóth Vilmos most ké­szül. — Annyi az öngyilkosság, hogy az alábbi kis történeten éppen nem lehet csodálkozni. Elsőrendű fegyverkereskedőnk egyike tegnap ismeretlen kézből eredt leve­let kapott, melyben tudatják vele, hogy hol­nap, már mint ma, egy elegáns külsejű, szőke fiatal ember fog nála revolvereket nézni,de szándéka nem az hogy venne egyet, hanem, hogy ama szerencsétlen hivatalnok példájára, kiről az egész város beszélt, a kereskedésben agyonlőtje magát. A keres­kedő elrémül. Rögtön meghagyja segédei­nek, hogy minden fegyverből szedjék ki a töltést, s ha holnap netán távollétében egy szőke fiatal­ember revolvert kérne tőlük, csak olyant mutassanak neki, melytől nem nem kell félniök, hogy bajt csinál, de a töl­tést a világért se adják kezébe, így kissé megnyugtatva magát, valahogy eltöltötte az éjt s már kora reggel a boltba ment. Délig nem jelenkezett semmi gyanús, hanem a váczi utczai kronométer még alig mutatott tizenkettőt, midőn a kérdéses személyleirás hű eredetije könnyed főhajtással a boltba lépett és revolvert kért. A kereskedő sej­irodalom és művészet. (A Kisfa­lu­d­y - T­á­r­s­a­s­á­g) tegnapi havi ülése há­rom felolvasásból és egy pár jelentéktelen titkári jelentésből állt. Első felolvasó Rá­kosi Jenő volt, ki Goethe „Reineke“-jének általa eszközölt fordításából az első éne­ket mutatta be. Utána Vadnay olvasta fel E­n­d­r­ő­d­y Sándornak szép költői évre mu­tató „Henrik“ ezi­ali beszélyét. Végül Gyu­lai Pál ismertetett részleteket Valerius Flac­­cus „Argonauticon“-jából, (fordította Fá­bián Gábor), ki e művét a társaság párto­lása mellett óhajtaná közrebocsájtani. A mű ennek okáért (Toldy Ferencznek és Hun­­falvy Pálnak) adatott ki bírálatra. Greguss Ágost titkár ezután a már rég odaítélt balladai díjra még egy elkésett ver­senyzőt, „Dugovits Titust“ jelentette be, mely decz. 31-ike helyett febr. 3-án érke­zett. Szerzője két hó alatt visszaveheti. Bemutatta ezután Kisfaludy Károlynak arczképét, melyet a társaság rendelt meg gyűlésterme ékitésére, s valóban ékitésül is szolgálhat, oly szép­ festmény. Jelenti továb­á, hogy az új tagok, Baksay és Sayous el­fogadták a megválasztást. Végre Hunfalvy Pál azon bírálatát közli, hogy Arisztopha­­nes egyik művének fordítását kiadásra nem ajánlja Hunfalvy már a harmadik bíráló volt, s mivel a két bíráló véleménye meg­oszlott, most az övé dönti el, hogy a fordí­tás nem fog kiadatni. Végül Arany László tesz jelentést azon hármas bizottság nevében, mely a tagvá­lasztási rendszabályok kidolgozása végett küldetett ki. A benyújtott javaslat tárgya­lása a legközelebbi ülésre létetett. * Bar­n­a Ferdinándot, a „Kaleva­la“ fordítóját a helsingforsi fin irodalmi tár­saság tagjává választotta. * A kritikának mindenesetre új ne­me az, melyet a „Delejtti“ gyakorol. Nálunk legalább nem ismerték eddig, hogy vala­mely referens színésznél tudakozódott, mint játszott ő vagy ama kollegája. A Delejtti más irányt kegyel. Egyik tegnapi polemi­kus czikkéből tudjuk, hogy Szigeti Polo­­niusát (Hamletben) azért szidta le, mivel „a darab főszereplőjétől tudja, hogy mily ki­nő volt az este Szigeti Józseffel neki ját­szani.“ Tehát Hamlet főszereplője a kriti­kus? Bravo. Uj, pálya, új ember! Hamlet főszereplője még jó kr­iikus is lehet. Ha­nem aztán megtagadja a „Del.“ szavát és ne pajtáskodjék a színészekkel. Egy napig késtünk üdvözletünkkel, mert azt hittük, l]°£y „Hamlet főszereplője“ visszautasítja a bírálói szerepet, mely neki tulajdoníttatik. Ma már megtehetjük és csak azt sajnál­­juk, hogy első debüt­jét nem dicsérhetjük meg,mert Szigeti Poloniusát mesteralakítás­­nak tartjuk. *A vidéki színészet nyugdíjalap­jára eddig 4500 frt gyűlt be. * A „Wagner e­gy­­­e­t“ alapszabály­­készítő gyűlése vasárnap márcz. 3-án d. e. 11 órakor lesz a „Hungária“ szálloda 4. számú termében. * Richter tegnapi zenekari hang­versenye nagy közönség előtt ment végbe s­ima sikerrel, mely a par excel­lence Wagnerista karnagy föllépését ná­lunk eddig is kitüntette. Miután a még kö­vetkező hangversenyek után részletesebben szándékozunk ez előadási ciklusról szólni, ezúttal csak a közönségre tett hatást kiván­­ták jelezni. Jegyzetek a múltból, Márcz. 1. 1456. (Kr. sz. e.) Mózes tör­vényhozó és próféta halála. 86. (Kr. sz. e.) Sulla Athénét elfoglalja és a polgárokkal kegyetlenül bánik. 1562. Nagy vérengzés Vassyban a huge­nották ellen. KÖZGAZDASÁG. Mai üzlet. Pest, febr. 29. A gabonaforgalom ismét igen csekély mérvű. Hivatalos jegyzés alá következő szerződések lettek bejelentve: Búza: tiszavidéki 86 fns 7 frt 25 kr. készp. 83 fns 7 frt 5 kr., 80 fns 6 frt 46­­, 90 kr.; 81 fél fns 6 frt 65 kr., mindkettő 3 hóra. Bánsági 83 fél fns 6 frt 95 kr. 3 hóra. Hevesmegyei 84 f­s 6 frt 95 kr. 3 hóra. Tőzsdei szerződés szerint: tavaszkor át­adva búza 646—650 kr; rozs 78 fns 357*/* —360 kr; zab 186—187 kr; tengeri 396 -397 kr. Az értéktőzsdén élénk üzlet mellett következő eladások jegyeztettek: Első ha­zai takarékp. 4200 frton, terézvárosi taka­rékpénztár 76 fton, külvárosi 107 fton, I. magy. biztosítás 900 fton, Pannónia viszon­­bizt. 530 fton Unió 335 fton, Haza 118 frton, francobank I. 117 fton, II. 108,75-ön, magyar hitelr. 170,50-en, anglo 117 frton fizetve. Osztr. hitelr. 351,60, Gschwindt-féle szeszgyár 226 frt, Drasche-féle téglagyár 135 frton véve. Valuták változatlanok. Na­­poleonbar 8.98, arany 5.36, tallér 1.68. Bécsi börze, febr. 29. (Távirati tudó­sítás.) Hitelrészvény 353.80 Északi vasút 350.— —. Államvasut 396.— Lombar­­dok 208.- 1860-ik 104.1/4 1864-diki 147.3/* —. Magyar jutalomsorsjegy —.—. Napo­leondor 898.— Magyar hitelrészvény 170VS­­—. Galicziai 261.— Angol Ausztriai 369.7. Franczia-magyar 116.1/4. Tramway 244.— Magyar földhitelintézet 1392. Útmutató. — márcz. 1. — Nemzeti színház. „Színre szint“. Vigj. öt felv. irta Rákosi Jenő. A redout terme 30 kr. díjért szemlélhető meg, Pestváros közgyűlését minden szerdán d. u. 4, Buda város pedig csütörtök d. u. 5 órakor tartja. A magy. tud. akadémia minden hétfőn, a Kis­faludy társaság minden hó utolsó szerdá­ján, a történelmi társulat minden első csütörtökön, a természettudományi tár­sulat minden hónap első és harmadik szerdá­ján tart népszerű előadásokkal egybekötött szak­­gyűlést, mindig d. u. 5 órakor az akadémia palo­tájában. Állatkert a városligetben. Beléptidij 20 kr. Országos képzőművészeti társulat. (Akadémiai palota 2-ik emelet, bejárat az akadémia utczából.) Naponként nyitva van. Nemzeti múzeum. Télen csak a könyvtár van nyitva 9-től 2-ig. Egyetemi könyvtár. Nyitva van naponkint 9—1 és 4—6 óra közt. Táviratok. Bécs, febr. 29. A pénzügyi bizottság hosszabb vita után a tisztviselők drágasági pótlékára vonatkozó határozati javaslatot elfogadta, mely szerint e czélra 5 millió en­gedélyeztetik, és szétosztásuk a következő elvek szerint kell, hogy történjék: Az első fizetési csoportban rangkü­lönbség nélkül 10%, a második csoport számára különbség nélkül 15%, a harmadikban (1050 frtón alul) Bécsben 25, és Bécsen kívül 20 száza­lék ; a drágasági pótlék márcz. 1-vel kez­dődik ; a határozati javaslat második pontja felszólítja a kormányt a hivatalnokok fize­tésének végleges rendezése iránti előterjesz­tését idejekorán az 1873. évi költségvetés­sel előterjeszsze. Prága, febr. 20. Sladkowsky az ó-cseh politikai clubb ellenlábasául egy nemzeti clubbot alapított. — A Pertheim-féle gya­potgyár ma reggel óta tűzben ég; a gyár­épületek elpusztíttattak, a gépek megsem­misültek ; az égés helyhez kötött maradt. Berlin, febr. 29. A szövetségtanács teg­napi ülésében a bécsi világkiállításra vo­natkozó valamennyi indítvány elfogadta­tott, a birodalmi költségek 500,000 tallért tesznek. Páris, febr. 29. A „Siécle“ jelenti: Bis­marck elfogadja márcziusban leendő előre­fizetését valamennyi 1872-ben esedékes ha­dikárpótlási összegeknek és 5 százalékos kamatokat megtérít. Arnim követnek Ber­linbe történt utazása pénzügyi megállapo­dásokkal hozatik kapcsolatba. Konstantinápoly, febr. 28. Hírszerint, a görög származású K­aratheodoros az oro­szok kedvelője török követté fogna Péter­­várra kineveztetni. Berlin, febr. 29. A „Staatsanzeiger“ a vallásügyminiszter egy rendeletét közli, mely szerint az eddig meg nem engedve volt fel­mentés a vallási oktatás alól a felsőbb tan­intézeteknél megengedhető, hogyha egyebütt elegendő vallásoktatás adatik. A képviselő­ház 20.000 tallért szavazott meg az iskola­felügyelet költségeinek szaporítására, me­lyeket a vallásügyminiszter különösen az ország azon részei számára kér, hol az isko­lafelügyeleti törvény valószínűleg legelőször fog alkalmaztatni. Felelős szerkesztő : Helfy Ignácz. Nyílt tér. *­ EKE* Ar­é engedés.­­*3^ | i «© T5 i ti S V « pH U I A Wheeler és Wilson­féle varrógépek Newyork­ban tisztelettel jelenti, hogy ké­szítményei­nek árát leszállí­totta és hogy Pesten OHM C. C. főképvise­­lőjénél, Jó­zseftől* 15. szám. legjobb hirben álló családi varrógépei VO írttól kezdve valódi minőségben beszerezhetők. Figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, hogy minden más ajánlat valódi készítményünk­nek csak csaláson alapszik és intéssel va­gyunk lelkismeretlen gépkereskedők ellené­ben, a­kik nem ártalanak védbélyegü­nket meghamisítani. Képes árjegyzékek kívánatra kiszolgáltatnak és elküldetnek. D&- ■sopaSuaajjv

Next