Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1872-04-03 / 75. szám

Szerda, S2orU.OB2toi Írod» ■ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Dórmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Hiacló-hi v atal Lipót-utcza 11. szám. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, akiadás körttli panaszok és a hirdet­mény ek. Előfizetési feltételek: A.pril—deczemberi*/* évre 15 frt. April—szeptemberi 1/2 évre 10 frt. April—júniusi 1/l évre 5 frt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Újság“ kiadó hi­vatalához (Pest Lipót-utcza 11. sz.) iutézendök. Az előfizetést legczélszeritbben esz­közölhetni póstautalvány által. TE* © s t, ap r. a. Politikai szemle, A Franczia- és Németország között kö­tött postaegyezmény megvizsgálására ki­küldött bizottság befejezte munkáját és jó- váhagytá a szerződést. Fourton megbizatott a jelentés szerkesztésével, mely a bizottság­nak újra összeülése alkalmával elő fog ter­jesztetni. Remélik, hogy e szerződés tár­gyalása a kamarában idején fog megtör­ténni, hogy az junius 1-jén hatályba léphes­sen. A „Journal Otíiciel“ jelenti, hogy az államkincstár bonjainak kamatjai x/2°/o'val leszálittattak. Az „Agence- Havas“ egy versaillesi je­lentése szerint Tbiers lemondott volna a tervről, a kormányt Párisba áthelyezni. Va- lószinüleg azonban ő maga néhány estét Párisban fog tölteni és azokon fogadni. Múlt hó 29-éu a nemzetgyűlés egy per­manens bizottságot választott a szünetelés alatt a kormánynyal való érintkezés czél- jából. E bizottság 25 tagja közül 9 jobbol­dali, 7 középjobbi, 21 középbali, 3 balol­dali, s 2 a kunion republicaineböl. A „Journal des Débats“-ban a kormány nyilatkozik a nemzetgyűlés egy múlt évi határozata értelmében a polgári háború ál­tal kárt szenvedettek kártalanítására nézve. A kormány 6 milliót ad rendelkezésére egy e czélra választandó bizottságnak, mely azután gonddal lesz annak arányos és igaz­ságos fölosztására. A károk megközelítőleg 24 millió 700000 frankra rúgnak. A franczia kormány pénzügyi művele­teire nézve távirják: Páris városa és a kor­mány között erélyesen folynak a tanácsko­zások a poroszoknak hadisarczul fizetett 200 millió frank visszafizetése tárgyában s mint hallatszik, a főváros részletekben fogná visszakapni ez összeget, más részről pedig kötelezné magát, hogy tiz éven át évenkint legalább 7 millióval járul a márcz. 18-ki felkelés által megkárosultak kártalanítá­sához. Spanyolországban a cortesválasztások ma vették kezdetüket. A „Siécle“ ez alkalomból a következőket irja : Több Ízben hallatszott a hir, hogy Amadé király és neje, előre látva a következő april 2-án vivandé választási csata rájok nézve kedvezőtlen kimenetelét,utikészületeket tesz­nek, hogy elhagyják Spanyolországot. A belügyminiszter e híreket egy, a tartomá­nyok kormányzóihoz intézett körtudósit- ványban tagadja, s igy nyilatkozik : „Sem a királyné nem akar idegen földre utazni, sem a király nem gondol arra, hogy elhagy­ja a trónt, melyet a nemzet teljhatalmánál fogva neki adott. Távol ettől, el van hatá­rozva tiszteletben tartani és tartatni e sou- verainitást mint király, és védeni mint ka­tona. Ha el van határozva, soha sem he­lyezné magát a törvényesen nyilatkozó nép­akarat fölé, még inkább elhatározva, hogy nem tűri el, baa népakarat az ő személyé­ben megsértetik.“ Érdekes eset, a mit egy madridi lap, az „Epoca“ ir: „Mondják — úgy szól e lap, hogy meghallván a közel tervezett Itáliába elutazása felől szállongó híreket, a király úgy nyilatkozott, hogy sohasem hagyja el Madridot, legfölebb . . . bebalzsamozva. Granadában a radikális ayuntamiento fel- oszlattatott. Midőn ez hírül ment, az utczák megteltek néptömeggel, a katonaság közé­be lőtt, 4 ' halott s sebesült maradt a téren Madridban s Sevillában a radikális válasz­tási bizottságok feloszlatása szintén kilá­tásba helyeztetett. Még egy lépés a beolvasztáshoz. Minéliukább legördül azon fátyol mely a közösügyeket borította, an- nálinkább kitűnik ezek végczélja, Magyarország beolvasztása az osz­trák birodalomba, nemcsak a közös­nek nevezett, de ezek folytán a közö­seknek nem nevezett, országos vagy nemzeti életmüveletekre nézve is. A közösügyes törvények szerint ugyanis Magyarország és Ausztria közössé tétetett területén csak a vámterület van közösnek mondva és politikai szempontokból, mivel az osztrák császárságot s a magyar ki­rályságot mint mondják nem lehetne külön képviseltetni, (pedig dehogy nem lehetne) a kiilügy. A vámterület közössége azonban maga után vonja a nemzetközi keres­kedelem közösségét annyival inkább, 1872. április 3. XUoQzotóal Ar ; Vidékre postán vagy lielyben házhoz hordva: Egész évra ............... Félévre ................... ...............10 „ N egyedévre .... Egy hónapra .... ............... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. .............-........-■ 1 ............... K irdetóBl cUJ ■ 10 hasábos petitsor ogyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr mert az osztrák konzulságok, mióta léteznek, nem annyira kereskedelmi, mint inkább politikai közegek az osztrák birodalmi nagyhatalmasság érdekében. A nemzetközi kereskedelem közös­sége pedig magával vonja a nemzet­közi áruezikkek, illetőleg a gyár s ipar közösségét, mint szintén ezek közössége maga után vonja a pénz­ügy, a forgalmi pénznemek azon közösségét, miszerint Magyarország ugyan ott van, szerepel, mint ipar s kereskedelmi kiegészítő része Auszt­riának, de nincs sem ipara sem keres­kedelme, mert nincs pénze — nincs önálló pénzrendszere, ipara s keres­kedelme. Természetes ezek szerint, hogy Magyarországnak nincs sem pénzügyi, sem közlekedési ipar s kereskedelmi, sem konzulsági statistikája, nincs tudomása azon dolgokról, melyek róla s nélküle történnek „Ausztria“ nevé­ben, hanem csupán Ausztriának van közgazdasági statistikája annyival inkább, mert ama 3 kereskedelmi tényező az állampálya, délipálya és cs. k. Dunagözhajózási társulat, mely Magyarország kereskedelmének leg­nagyobb részét monopolizálja, szintén csak a bécsiek, vagy külföldiek ke­zében van, kik nem szeretnék fel­mentve látni Ausztria kötelezettségei­től Magyarországot. Magyarország életmtiveleteinek adatait tehát most is épen ugy Bécs- ben kell keresnünk, csakis ott lehet feltalálnunk, mint lehetett az egysé­gesítés politikájának nyílt bevallá­sakor s figyelmet érdemel a bécsi cs. k. kereskedelmi minisztérium további összeolvasztási törekvése, miszerint mostanában egy statistikai osztályt állított fel, melynek feladata a statis- tikát és törvénytudományt oly mérv­ben felkarolni, minőben az a nevezett minisztérium érdekeinek meg fog felelni. Már hogy Bécsben a kereskedelmi minisztérium szemei előtt nem Ausztria, nem a népek, hanem csakis a kormány érdekei szolgálnak kiindulási pont és elérendő czél gyanánt, ezt értjük; mert hiszen ez igy volt mindig. Csak azt nem lehet aztán érteni, hogy ezen sta­tisztikai osztály az „Ausztria“ czimii hetilapban, mint azután leendő orgá­numában, közrebocsátja munkálatait l. törvények és rendeletek 2. statisz­tika 3. a konzulságok értesítései 4. közgazdasági hírek és 5. irodalom rovatok alatt. Mi hasznát veheti ezeu adatoknak az iparos, pénzes, kereskedelmi Auszt­ria, ha azok az ipar, pénz és keres- kedeleraszegény Magyarország ada­taival össze leendenek zavarva ? Pedig hogy összezavartassanak, ezt már csakugyan nagy mérvben megkívánja a cs. k. osztrák kormány s kereske­delmi minisztérium. Es viszont, mi hasznát vehetjük ezen adatoknak mi, kiknek termelési, iparfogyasztási s hitelviszonyai össze­zavartalak Ausztria termelési, hitel, ipar és kereskedelmi viszonyaival ? Igaz, hogy mint ismeretlen mennyi­séget, ismét ott találjuk Magyaror­szág életmozgalmait az osztrák biro­dalom gyomrában. Az uj „Ausztria“ nem fogja elmulasztani még azon ada­tok közlését sem, melyeket saját ha­zánkban fel nem találhatunk s kivált a vasutak, bankok mozgalmaiban, a nagy gyáraknál, uj vállalatoknál, társulatoknál stb. a bécsieké az orosz­lánrész s ezeket nem mondhatjuk ma­gunkénak saját hazánkban sem. De ha ez már mindég igy megy: ha az eddig nem közösöknek nyilvánított ügyek is mindinkább elközösittetnek, s az osztrák birodalomról szóló ada­tokban, kivált a nemzetközi viszonyok­ban napról napra gondosabban el le- end kerülve Magyarországnak még neve is: méltán kérdhetjük, méltán felkiálthatunk: hova lett Magyaror­szág 5 év alatt; és hova fog devalvá­lódni a következő öt év alatt. Beolvadt biz az, s mindinkább be­olvad az osztrák nagyhatalmiság bi­rodalmába, birtokába. Most már fö- uraink is jónak látják némely osztrák pénzintézetnek adogálni el birto­kaikat. Minő gazdák lesznek ezek ? Minő gazdálkodás ez ? Valódi osztrák-ma­gyar gazdálkodás, mely ha tovább igy megy, csakugyan más, nép más nemzet áll Ausztria és Magyarország népei helyére : az „osztrák-magyar“ — öszvórnép, mely a természet szi­gorú törvényei szerint, bár mennyire örülne (!) létének, nem tarthatja ma­gát fenn tovaképződés által. — K. — — A 48-as kör ma szerdán d. u. 4 órakor értekezletet tart. — Az országos 48-as párt tizenket­tes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jö­vő országgyűlési képviselő-választá­sokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, vala­mint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyülések, akár körök, akár pedig csak egyes tagok­tól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek 1 r á n y i Dániel, mint a tizenkettes bizottmány el­nökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztöhivatalába, Pest, Lipót ut- cza I1. sz. alatt. — Vasmegye kis-ezelli választó-kerüle­tének baloldali köre f. évi april hó 5-én dél­előtt 10 órakor KisCzellben a korona fo­gadó nagy termében a képviselő jelöltség tárgyában közgyűlést fog tartani. Melyre kérem a kerületbeli ellenzéki polgárokat minél számosabban megjelenni annyival inkább, mivel csak az leend a jövő válasz­tásnál ellenzéki követjelöltttl felléptctve. a kit a gyűlés többsége ezen állásra kijelel. Kelt Kis-Czellben 1872. márcz. 30-án. A mai napon tartott választmányi ülés határo­zata és a kerületi elnök megbízásából közli Boda Márton közp. jegyző. — Székes-Fehérvárról tegnap april 1-én a következő ere d e t i táviratot vettük, melynek eredetiségét aligha vonhatja két­ségbe valaki. A sürgöny igy hangzik : A „Magyar Újság“ szerkesztőségének Pesten. Székesfehérvár, april 1. — Schwarz Gyula független baloldali álláspontját sok ezernyi néptömeg viharos éljenzések közt fejtette ki ma délelőtt saját baloldali prog- rammjának alapján. Beszédének végén a baloldaliak elragadtatással Udvözölteték. Tisza-párt itten legfölebb nehány kortes­ből áll, kiknek journalistikai agitatioit az egész balpárt határozottan roszalja. Hor­váth József, Reiter Sándor baloldali vá­lasztópolgárok. Ugy-e bár, hogy eredeti ? Schwartz Gyu­la „független baloldali álláspontját — sa­ját haladási programjának alapján“; de mind ez nem elég az ő dicsőségének, ha­nem „az ö választói“ illetőleg két válasz­tója hozzá teszi, hogy a Tisza-párt csak pár kortesből áll, kik journalistikávál fog­lalkoznak. Sokáig gondolkoztunk e rejtélyes sür­göny megfejtésén, midőn végre eszünkbe jutott, hogy april elsején kelt. Ez mindent megmagyaráz. A négynapi szünidőt a kormány tanács­kozásra használta föl: hogy mit kellene a hátralevő 15 nap alatt tenni. Szóba hozatott az országgyűlés föloszlatása, ezt Tóth Vil­mos tette; de a miniszterek többsége s ezek élén Lónyay ezt ellenezte, hogy a kormány ne tűnjék föl ugy, mintha erőszakos eszkö­zökhöz nyúlna. S ha a kormány tovább is makacskodik a hatalmát biztosítani akaró javaslatoknak a napirenden hagyásához ? — A napokban egy cseh küldöttség járt Budán, hogy legfelsőbb helyen a katonai beszállásolás megszüntetését kérje. A ki­hallgatás megtagadtatott, de tudtukra ada­tott, hogy kérelmüket a kabineti irodában átadhatják, amit meg is tettek. A cseh la­pok e körülmény következtében oly czikke- ket közölnek, melyek a kedélyek nyugal­mát aligha fogják helyreállítani. Ellenzéki szervezkedő gyűlés. — A pestbelvárosi ellenzéknek húsvéthétfőre hirdetett közgyűlése tegnap esti 6 órakor a baloldali kör helyiségeiben megtartatott. A megjelent polgárok száma nem volt igen nagy, mert sem a gyűlés megtartása nem volt kellőleg hirdetve, sem az idő nem volt e gyűlés megtartására szerencsésen vá - lasztva, a kör térés helyiségei azonban e nehezítő körülmények daczára is szépeu megteltek. Az értekezletet Irányi Dániel nyitotta meg rövid bevezető szavakkal, mint az el­lenzéki központi választmány kebeléből e czélra kiküldött ötős bizottság elnöke s fel­hívta a jelenvoltakat, hogy a mai közgyű­lés vezetésére elnököt és jegyzőt válaszsza- nak, mire ezek elnökké egyhangú felkiál­tással Irányi Dánielt, jegyzővé pedig Csávolszky Lajost választották meg. Ekkor ismét Irányi vette át a szót, szép beszédben fejtegetvén azon kötelessé­geket, melyek az ország legelső választóke­rületének, Pest belvárosának ellenzéki vá­lasztó polgáraira várakoznak s meggyőző érveléssel mutatván ki, miszerint a kor­mány, a helyet, hogy 67-ben tett Ígéreté­hez képest a közjogi alap tágítására töre­kedett volna, a kormányhatalom merevköz- pontositásával, az elsőfokú bírák szabad választásáuák eltörlésével, a községi és me­gyei önkormányzat elpusztításával, s a vi- rilis szavazatok intézményének behozatalá­val az örvény szélére vitte a nemzetet. Ily körülmények között tehát, szemben az öt éven át szerzett tapasztalatokkal polgári kötelessége a pestbelvárosi ellenzéknek szervezkedni s a hazának megmutatni, hogy nem helyesli, sőt kárhoztatja azon politikát, melynek zászlóvivője épen Pest belvárosá­nak országgyűlési képviselője Deák Fe- rencz. Mindazon szabadságellcnes törekvések, melyek miudeu szükséges reformot megaka­dályoznak és az országot szellemileg és anya­gilag tönkre teszik, Deák Ferenczben van, nak megtestesülve. Ö a kormány tanács­adója, s ha egyes apró dolgokban ellene nyilatkozott is annak, a kormány főbűneit képező törvények mind az ő támogatásával létesülnek. Indítványozta tehát, hogy a közgyűlés mondja ki, miszerint az ellenzék Pest beírá­sában megalakult, másodszor válaszszou magának állandó elnököket és jegyzőket végül pedig alakítson egy ötveu tagból álló szükebb, úgynevezett végrehajtó és száz tagból álló nagyobb bizottságot. A közgyűlés lelkes éljenekkel fogadta a a tett előterjesztést, minek következtében elnök határozatilag kimondja .hogy az ellen­zék Pest belvárosában megalakult. Állandó elnökké Irányi Dániel, má­sodelnökké S i m o n y i Ernő, alelnökökké pedig Horn Ede és S i m o n y i Antal egy­hangú felkiáltással megválasztalak. Jegy­zőkké hasonlag közakarattal Csávolszky Lajos, dr. Krajcsik Feren z és Szitái- Déues választattak meg. Erre a végrehajtó és a nagybizottságba történtek meg a választások, fönnbagyat- ván mindkét bizottságnak a jog, hogy ma­gát belátása szerint és az igényekhez ké­pest kiegészíthesse. A teljes névsort alkal­milag később fogjuk közölni. Ezzel a közgyűlés túlesett volua már sa­játképi teendőin, de a jelenvoltak S i m o- nyi Ernő véleményét kívánták még hallani. Simony i Ernő annál szívesebben en­gedett a felszólításnak, mivel a személyébe helyezett bizalmat különben is megköszön­ni szándékozott. ígéri, bogy mint megvá­lasztott másodelnök mindent el fog követni ami csak erejétől kitelik arra nézve, hogy az ellenzék által vallott elvek Pest belváro­sában, az ország választó kerületeinek szi vében is diadalra juthassanak ; ha viszont ez ellenzéki polgárok a maguk részéről szintéu hasonló buzgalmat és lelkesedést fognak tanúsítani a szent Ugy lránt. (Zajos felkiáltások, Ígérjük.) Mélyen meg van győ­ződve arról, hogy Deák Ferencz becsületes, tiszta kezű és tiszta lelkű ember. Annyira meg van erről győződve, hogy ha akadna ember, ki ennek ellenkezőjét merné állítani, annak szemébe mondaná, hogy hazudik. De itt nem arról van a szó, hogy Deák Ferencz becsületes ember-e, hanem arról, az a politika, mely az ő nevében űzetik már öt év óta, kárhozatos Magyarországra nézve. Ecseteli ezután azt a nagymérvű corruptiót, mely a 67-ben megalakult kormány létezé­se óta a kormányzat minden izébe elhara­pózott s oly alakot öltött, hogy a kormány­párt nem is politikai párt többé, hanem egy nagy geschäftelö consortium. (Zajos tetszés.) Igaz, hogy Deák Ferencz ennek nyeremé­nyeiben nem osztozik, de hát utóvégre is ami történt, azt ő mind látta, tudta s még­sem akadályozta meg, noha ez hatalmában állott volna még régebben. Ma az igaz, Deák Ferencznek egykor példátlanul nagy népszerűsége is alászállott, mint ezt a leg­utolsó kérdésben láttuk, de ha Deák Fe­rencz a legelső piszkos geschaftnél „halt“- ot mond, megakadályozhatott volna min­dent. De ö ezt nem tettes épenebbeu rejlik bűue s ezért szükséges, bogy a pest-belvá­rosi ellenzék tömörülve kitűzze ellenében a baloldali zászlót, ők az országgyűlésen el­követtek mindent, egyes botrányosabb ese­tekben sürgették a vizsgálatot, de a kor­mányhivatalnokokból s a gfischeftelő con­sortium tagjaiból álló többség mind annyi­szor meghiúsította e vizsgálatot, ő tudja miért. Most a nemzeten vau a sor, kezében lesz az alkalom, hogy e vizsgálatot ö maga teljesítse. (Zajos helyeslés.) Ismételve ajánlja az ellenzéki polgárok­nak a fáradhatatlan buzgalmat, kitartást. (Hoszszas éljenzés.) Egyszeri hallás után csak töredékesen és hézagosán adhattuk vissza a körülbelül a/4 óráig tartó rögtönzött beszédet, melynél meggyőzőbbet és jelesebbet még talán ma­ga Simonyi Ernő sem mondott soha. Csak sajnálhatjuk, hogy gyorsírói följegyzés hiá­nyában azt egész terjedelmében vissza uem adhatjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy annak hatása olvasva széles körben érezhető lett volna. Mondanunk sem kell, hogy e beszédnek meggyőző és felvillányo- zó hatása alatt a közgyűlés emelkedett han­gulatban oszlott szét. A jelölt megállapítása a végrehajtó bi­zottság föladatai közé tartozván, erről egy­előre még hallgatnunk kell. Bécs, márcz, 31. — Eredeti levél. — Valóban sajátságos azou tapasztalat, me­lyet lajthántuli emberek, viszonyok s han­gulat gondosabb megfigyelése után szerzünk. Mindezt táróiról szemlélve, az ellentétessé­gek koránt sem (Unnék föl oly nagy mér- vtteknek; de ha hosszabb ideig köztük va­gyunk, megfordulunk a társadalom minden rétegében, érintkezünk ez emberekkel, kik­nek szükebb hazája más s tágabb hazája is más nevet visel, akkor látjuk, hogy itt egész osztályok küzdve állnak egymással szemben. Ezt fölülmúló az érdekharcz, mely­nek alapja a szédelgés, azufáu látjuk, hogy a katonai parancsszó uralkodik, a nemzeti­ségek jogaikat hangosan követelik s vajmi kevés azok száma, kik mint jó hazafiak az egyedül helyes utón haladnak. Azt mond­tam, hogy hazafi, pedig azt tán nem is lehet alkalmazni, miután ennek itt Bécsben nem annyira tág, mint inkább két értelme van, mert mindenkinek a hazája mellett ott van Ausztria is, hogy ö t. i. osztrák polgár. Kü­lönös, hogy Ausztriában ezek száma a leg­kevesebb s mégis ezek akarnak uralkodni a többiek fölött. íme, ez a folyton hullámzó viszály fő forrása. Önök sokat olvashattak a bécsi lapokban s ezekből a magyar kormánypárti lapokba is átszivárgóit heves czikkeket, melyek az ellenzék ellen irányultak annak mostani magatartása miatt. Lehet, hogy ha e czik- kek itt egy tényleg hatalmas párt közlö­nye által hozattak volna nyilvánosságra, az esetben számba vehetők volnának; de ak­kor is a helyzet nem ismeréséből irat- hattak volna, — de itt niucs párt oly ér­telemben, mint önöknél, az itteni pártoknak politikai színezete nagyon csekély homá­lyos. íme itt van az osztrák minisztérium; nincs ember, ki meg tudná mondani, hogy tulajdonképen mi fltzi azon többséghez, mely látszólag a háta mögött van. A mi­lyen az országok egymáshozi viszonya, olyan a kormányféríiaknak összeállítása. A véletlen, a sors, vagy bárminek mondjuk azt, a mi összehozta őket, de bizonyára nem a politikai nézetegység. Nem lehet tagadni, hogy az üzlet embe­rek rettenetesen el vannak keseredve, hogy a magyar parlament jelen helyzetében a számukra bő nyereséget kilátásba helyező vasúti vonalok kiépítése iránt a kellő intéz­kedést nem teheti meg. Ez az egyedüli ok. mi az itteni pénzvilág köreiben kedvetlen­séget szült. De ez uem lehet mérvadó, mert ez emberek nem a jog, hanem a pénzes zsákok mellett tudnak csak kardoskodni s az absolutistikus országban ép ugy mint a legszabadabb országban csak addig érzik jól magukat, míg hasznot tudnak hnzni. Ezekkel szoros összefüggésben állnak a bécsi lapok. Ha azok haragusznak, ez utób­biak is azt teszik, mert ha nincs vállalat, nincs hirdetés s más jövedelmet hajtó üzlet. Itt tehát egyedül a g’sohaft párt ural­kodik. A politika harmadrendű kérdés a bécsi sajtóban, csak ozég s hogy legyen mit szidni, ha a politika, akár a lajtháninneni akár a túli ag’schfiftelésre kedvezőtlen. Ez mindent megmagyaráz. Ha az ember maga nem győződik meg, el sem hinné, hogy a vállalatok létesítése mily óriási mérvben növekedik. Alig múlik el nap, hogy 1—2 újabb s czifrábbnál czlfrább nevű vállalat ne keletkezzék s minél inkább magán hordja, bécsiesen szólva, a schwin- I del j ellegét, a közönség annál mohóbban kap rajta, mert a sógorok már annyira vit­ték, hogy azt mondják, hogy nekik más nem is kell, csak a szédelgés, mert itt ha­mar és sokkat lehet nyerni. E tekintetben itt már csakugyan sokra vitték. De e baj már önökhöz is elszármazott s a kormány­párt eltanulta emberül. A politikában szélcsend uralkodik; de ez nem is a mi államférfiainknak való ; a törté­nelem is elég világosan bizonyítja, hogy ah- ' hoz soha sem értettek. Andrássy a maga­I sabb körökben nagyon kedvelt egyéniség, mert ép ugy sehogy sem tudja vezetni, vagy legalább is a reactionariusok kedvére a po­litikát, mint drága s szomorú emlékű elődei. A közvéleményben már erős gyökeret vert, hogy az 1867-iki kiegyezés tarthatat­lan; nem csak hogy a hozzákötött remények nem teljesültek, de az állapotot mindkét félre elviselhetetlenné teszi. S bár mint ir- ÍOn ia a musrvar 4. • ' tója, már észrevehető ugy itt, mind a vidé­ken a szabad gondolkozásnak köreiben azon hangulat nyilvánulása, hogy vajha e mes­terséges állapotnak mielőbb vége lenne. Ál­talánosan pedig az a nézet van elterjedve, hogy ha Lónyay az erőszakolt törvényja­vaslatokat még ez Ülésszak alatt nem tudja keresztül vinni, le fog mondani az egész magyar minisztérium. Miután a minisztéri­um annyira összeforrt e trvj avaslatokkal, mást nemi s tehet, ha még jobban nem akarja magát compromittálni. Vagy eztöuök- nél nem veszik oly szigornan ? A galicziai kiegyezés sehogy sem tud létre jönni, Ez egy újabb hibája készül len­ni az osztrák kormánynak. Ez is oly halvaszűlött lesz, ha t. i. lesz, mint a magyar kiegyezés. S vájjon e kivltl alkotmány, belül ki tud­ja miféle egy helyen való forgás meddig fog tartani Ausztriában? (4~eó.) Egyptomi levél. (Eredeti tudósítás.) Alexandria, márcz. 24. Ezelőtt szokásban volt, hogy minden újon­nan megjelent birlap, vagy folyóirat előfi­zetési hirdetménye külföldre az osztrák-ma­gyar újság kiadó, valamint az összes pósta- bivataloknak is megküldetett. Már többször felemlitém, bogy a Pesten székelő magyar kir. újság-kiadó póstabiva- tál — ez a külföldön létező társ hivatalokkal szemben oly rósz hirbe hozta magát ren­detlen és bizonytalan kezelése s hanyag el­járása következtében, hogy a külföldön ma­gyar embernek többször pirulnia kell, a mi­dőn saját hazai közegének ily fontos osztá­lyáról minden mást, csak jót nem lehet hallani. Ismertetésül hadd álljon a követ­kező eset: Midőn bár ki is külföldön magyar hlrla pót kíván megrendelni az oszt.-magyar pos­ta-hivatalnál, legelsőben is kijelenti az ille­tő postahivatalnok azt, hogy aár szívesen elfogadja az előfizetést a kivánt magyar la pokra, de egyúttal azt is tudtul adja az ille­tőnek, hogy a megrendelt hírlapok rendes érkezéséért kezességet nem vállal, azt mond­ván ; a magyar újságok kiadó postahivatala hanyag és rendetlen a küldési kezelésben, és hogy aunálfogva a folytonos nyomozás­nak se vége se hossza nincs, és a mely ép oly kevés eredményre vezet, miután több szőr megtörténik, hogy uem is válaszolnak, vagy csak igen későre, és többnyire hiá­nyosan és eltéröleg, mig másrészről az elő­fizetők által folytonos ostromnak vagyunk kitéve, kik különben jogosan követelik lap­jaikat, de mi nem segíthetünk a bajon; hozzá teszi továbbá, hogy többször jönnek hozzám hírlapokat megrendelni, de a me­lyekről nem is hallottam, s hozzánk azok előfizetési hirdetése el sem küldetett. Min­den, a mi nálunk van, az a régi közegtől átvett újságok hirdetési lajstroma. Újabban mit sem kapunk s igy nem is fogadhatunk el ismeretlen lapokra előfizetést, miután az sok zavart idéz elő a pénzkezelésben, mint­hogy nemcsak annak az árát, de létezését sem ismerjük, annál fogva nem fogadhatunk el megrendelést. E körülmény indított felszólalásra és hogy kérdést tegyek a tárgyban, hogy vájjon nem-e szigorú kötelessége az újság kiadó póstahivatalnak minden újabban megjelenő újság előfizetési hirdetését valamennyi társ pósta- s njság-kiadóhivatalának megkülde­ni és pedig a kellő számú példányban, hogy a véghatáron lévő osztrák-magyar pósta- és ujság'-kiadóbivatalok a velők bármely világ­részből összeköttetésben levőnek azonnal miudeu újabban megjelenő hírlap megjele­nésének előfizetési hirdetését árjegyzékkel együtt megküldhessék p. o. Pestről Triestbe és onnan Egyptom, China, Iudia és Auszt­ráliával közvetlen összeköttetésben van, hogy az által bármely újságot megrendelni kívánó honpolgár, ne legyen gátolva, éi bármily újabb hírlapot megjelenésekor l-ső számtól kezdve a világ minden részében elő­fizetés utján megrendelhesse. Az angol póstán helyben még az újabb könyvek hirdetése is feltalálható és meg­rendelhető. Gondoskodni kellene, hogy közlekedé­sünk szomorú helyzetén mielőbb gyökeres változtatás tétessék, őrködjenek & főnökök, hogy az alkalmazott egyéneik teljesítsék kötelességöket. Nem mondhatom azonban, hogy ez álta­lánosságban igy van-e? vagy kizárólag egyedül az ellenzéki lapokkal történik ez | de mindenkép igen szomorú. Én egyedül a következő ellenzéki lapokat emlitem fel az újabbakból: „Szabad Magyarország“ Szom­bati Lapok,“ „Csoda Bogár“, hogy többet ne említsek, mir második évnegyedre ren­deltem meg a fenntnevezett lapokat, de még máig sem tudja a helybeli póstahivatalnok az árát és ha mégis megkaphattam kezdet­től, abban egyedül mint igen ismert egyén részesülök e kedvezményben. óvdry Pető. MEGYEI ÉLET. — Kis-Dobsza, (Zemplén) márczius 28. T.. Szerkesztő ur! Ki korunk társadalmi mozgalmait figyelemmel kiséri, annak lehe­tetlen nem észlelnie amaz egymás ellen küzdő két áramlatot, melynek neve: inter­nationale és plutokratia. Ezekkel szemben működnek a reactionarius kormányok, mint ügyetlen orvos, ki nem gyógyítja de elmér gesiti a sebet; mint ügvetlen mAmHlr 1»

Next

/
Thumbnails
Contents