Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1872-04-03 / 75. szám

hogy természetes medrébe tereli az árada­tot, ha a folyam medrén keresztül szilárd és magas gátat emel, nem gondolva meg, hogy ezzel az ártért csak nevelni fogja, mint ügyetlen tűzoltó, ki a tűz közelében gyúanyagot jobbra balra szórván, a bősz elemnek csak tápanyagot nyújt, így műkö­dik kormányunk is. Nem volt elég a virilis szavazat, most egy salto mortale csinál, a népjog elleni bű­nös merénylet útján választási törvényja­vaslatával , forradalmárnak jellemzi azon pártot, mely a népjog érdekében, nép és kormány közt közvetítőleg szót emel.E­gy kiáltó tények után kérdem, elfogulatlan ember támogathatja-e szavazásával azon többséget, mely három évi munkássága ered­ményeit korszerű reformok helyett népboszantó reformokat mutat fel ? Kér­dem, nincs-e indokolva, ha egyesek mint községek, kik eddig a jobboldalt támogat­ták az urnák mellett, most hitekben csalat­kozva, elfordulnak azon párttól, mely a népet csak is teherhordó szamárként tekint­ve­­ megfosztja királyilag szentesített, ész­­jogilag elidegeníthetlen polgári jogaitól. Indokolva van tehát, hogy a zemplén­­megyei KisDobsza község választó­polgárai, kik a múlt választásban a jobbpártra szavaz­tak, most a tapasztalt tények után, meg­gyűlölve a mammonnak tömjénező plutok­­ratikus irányzatú kormánypártot, az ellen­zék jogvédő férfiait lelkesedve éltetik s el­határozták, a jövő választásnál követjelöltül halpárti férfiút léptetni fel. Fogadja honfiúi üdvözletünket, — a volt jobbpártiak nevében: Rigó József, református lelkész. Szabadka, márczius 5­9-én. Nem hiába nagy város Szabadit­a, de elég nevezetes is történik olyan, mely méltó a megörökí­­tésre. Egy ily nevezetesség a többek között az is, hogy Szabadkán van egy-egy deákpárti ember is, kik közül a­­­fővezér talán egész országban ismert már, oly nagy hírnévre tett szert badarságai által. Ez a szabadkai Deákpárt az, mely a múltkori „Pesti Napló“ sürgönyében feljaj­­dul, kárhoztatja az ellenzék eljárását, holott, mint eléggé be van bizonyítva, hogy az nemcsak jogos, de törvényes is — s más­nap aztán a jajveszékelés után kapja magát és elhatározza, hogy a főispánt, mint törpe kisebbség (az arány 3 : 1) erőszakoskodásra, a többségi uralom kijátszására hívja fel az által, hogy küldöttséget menesztenek hozzá kérvén őt, miszerint a főbb hivataloknál ne candidáljon balpártit s csupán az alsóbb hi­vataloknál vegye tekintetbe a képességet. Ez aztán a nagyszerű logika ! — Felállitni valamit, de mert rájuk nem jó, hangoztatják ugyan, s mégis az ellenkezőre­­örnek. Különben szép világot vet a Deákpárt lojalitására is, valamint eszeveszettségére is, mert uramfia a főbb hivatalokra szerin­tük jó, ha akárki lesz, csak deákpárti le­gyen, ha talán nem egyéb pflasterkoptató­­n­ál s csak ott tekintsünk a képességre, a­hol annyira érdekelve már nem vagyunk, mert nincs az alsóbb hivatalnokoknak vok­­suk a közgyűlésen. Mily szépen kilóg itt a lólább, az ér­dek? Már ily badarságot csak az tehet szem­ben a Szabadkán túl többségben lévő ellen­zék határozatával , melyben kimondatott: a párt nem a pártállást, de minden hivatal­nál a képességet veendő tekintetbe, a­ki minden áron feltűnni akarva, ily badarságok­kal teszi magát nevetségessé; vagy pedig az olyan, ki már megszokott uralkodni, s nagyon sajnosan engedik ki kezeikből ama tért, melyet eddig oly hálátlanul töl­töttek be, szerintem jobb kezekbe. Különben pedig, hogy ily badarságoknak lenne eredménye, főispánunkról fel nem teszszük annál inkább, mert a főispán a vá­ros érdekeinek és javának előmozdítására van adva; az ellenzék pedig az által, hogy a pártállásáról lelépvén a képességet vette fel zsinórmértékül, ez elvet fogadta el és tűzte ki magának ; nem szabad tehát fel se tennünk, hogy a főispán a város érdekeinek előmozdítására irányzott tevékenységnek hátat fordítva magát azzal ellentétbe he­lyezze, s ez által oly súrlódás alapját vesse meg, mely a koczka, az erőszak elvetésé­nek pillanatában renkivüliekre is ragadtat­hatnék. Elválik nemsokára, ápril 4-én leend a tisztújítás, s a netáni visszaélések következ­ményeire azt mondjuk: Videaut Consu­les! -------------a. nes felfüggesztése mellett a háznak azon­nali tárgyalás végett mutassa be. Ha volt eset, melyről lehetett mondani, hogy bis dat­­qui cito dat, úgy ezen eset az. Bizton állít­hatja, hogy azon halasztás által, mely ezen ügynek 3 hét óta való fel nem vételéből ered, a szenvedés, az ínség, a halálozás az alsó vidékeken még nagyobb fokra hágott. Minthogy határozati javaslatának elintézé­se nem kerülne többe egy két óránál, kéri a házat, hogy azt a holnapi ülésre tűzze ki. Kéri azt a szenvedő 5 nép, a szenvedő emberiség nevében. (Élénk helyeslés bal­felöl.) Elnök: Méltóztassanak azok, kik e ha­tározati javaslatot holnap kívánják felvé­tetni, felállani.­­ E közben 20 balközépi képviselő név­szerinti szavazást kér. Juszth József nem értette tisztán a kér­dést. Ha csak arról van szó, váljon Vuko­­vich javaslatát holnap kifejtheti-e, úgy ez ellen nincs észrevétele. Huszár Imre: Az elnök a házszabályok értelmében nem is tehette fel máskép a kér­dést, mint a miként feltette, mert mindenek előtt azt kell eldönteni, mikorra tűzessék ki valamely indítvány felvétel végett. Ha a jobboldal beleegyezik abba, hogy Vuko­­vics javaslatát holnap kifejthesse, úgy a névszerinti szavazásnak természetesen nincs helye. (Felkiáltások a jobboldalon: Szavaz­zunk ! Szavazzunk! A név szerinti szavazás folytán Vukovich Sebő indítványa 120 szavazattal 78 ellené­ben (távol volt 212 képviselő) elvettetett. Ónvásy Mátyás Zsadány és Varjas köz­ség választóinak kérvényét mutatja be,mely­­ben kérik, hogy a a kormány előterjeszté­sei törvényerőre emeltessenek. Vajda János több rendbeli kérvényt nyújt be a választási s az 5 éves országgyű­­lés fill P. Az állandó igazoló bizottság jelentésére idősb Elek Gábor és Lukács Béla 30 nap fenntartása mellett igazoltatnak. Az első a 8-ik, a második a 9 ik osztályba sorozh­a­­tik. Ezután Kautz Gyula jelentést tesz a könyvtári bizottság részéről a Ghyczy Ig­nácz-féle könyvtár átvétele iránt. Ajánlja, hogy ez, miután a könyvtár jelen hellyisége elégtelen az országgyűlés végeztével vala­melyik osztály­teremben helyeztessék el; ja­vasolja továbbá, hogy az országgyűlési könyvtár, miután nagy becsű szakművek gyűjteményét képezi, szélesebb és nyilvános használatra bocsáttassák. — A jelentés ki fog nyomatni s napi­rendre tűzetni. Ezután folytattatik a választási­­javaslat tárgya­­lása Helfy Ignácz (beszédét holnap közöljük). Román Sándor: Sem ő, sem választói, sem nemzete nem tartják magukra nézve az általános szavazatjogot jelenleg égető­nek, minthogy azonban e kérdés fölme­rült, hozzá akar szólani. — Azon fel­szólalásokra, melyek a balközép által az általános szav­­at eben intéztettek, meg­jegyzi, hogy különös, hogy azon párt, mely reformpártnak mondta magát, összehason­­lásba js kitűzött program­jával. A nemze­tiségi képviselőknek az ellenzékhez való viszonyára nézve kijelenti, hogy ők nem elvrokonságnál fogva csatlakoznak a bal­oldalhoz, hanem azon kényszerhelyzetnél fogva, hogy sem a kormány, sem ennek pártja a nemzetiségi képviselőknek nem nyújt oly tért, a­melyen becsülettel megáll­t­atnának. Pártolja Madarász indítványát. — Ezzel az ülés 8 óra után véget ért. — A holnapi ülés délelőtt 10 órakor kezdődik. Nyilatkozatom második, hosszabb része a különféle keresztény felekezetű papságra vonatkozik. Amily üdvös volt a kereszténység az em­beriségre nézve kezdetben, mikor ez még kereszténységnek nem neveztetett, mikor az még nem voló hitvallás, hanem csak jócse­lekedetekből állott, mikor még papság nem létezett, és oly kárhozatossá kezdett az el­fajulni akkor, midőn a papság létrejött. Melyik lelkész vagy pap merné állítani, ha tudományosan képzett, ha lelkében igaz­ság lakik, hogy a keresztény vallás kezde­tekor papok voltak. Ezt józan eszű ember nem állíthatja, hanem éppen az ellenkezőt mondhatja, ha az emberiség fejlődésének történetében jártas. Állítom tehát én is, hogy a kereszténység kezdetekor pár évszázadon át nem voltak papok. Mi volt tehát? Tanítók voltak, öreg és ifjú tanítók. Midőn az öreg tanítók nagy és szent munkájukba végre belefáradtak, ifjabbaknak engedték át a tért, maguk pe­dig csupán felügyelték, hogy a tanítás ak­­kér történjék, miszerint az üdvöt áraszszon, édes gyümölcsöt teremjen. De most papság létezik, sőt a népek fö­lött uralkodik, tehát hol vette magát, mikor, miként támadt az. Megmagyarázom. A dolgok természetes folyása szerint igen egyszerűen keletkezett. Az elaggott öreg tanítók már koruknál fogva fázékonyabbak lévén, hosszú ruhát öltöttek, és mivel a fekete színű ruha leg­inkább megtartja a meleget, ilyet válasz­tottak. És e ruhánál fogva mintegy megkü­lönböztetve lettek az ifjabb tanítóktól. Nem a legtermészetesebb dolog-e, hogy az öreg felügyelők, apák, sőt nagyapák lé­vén az ifjú nemzedék, a gyermekek abá-nak (apa, papa) nevezték el, s nem természe­­tes-e az is, hogy az apa, papa, szóból mó­dosult a pap nevezet ? Az elöregedett felügyelőkké vált tapasz­taltabb férfiak eleinte csak tanácsokat osz­togattak az ifjaknak, utóbb a dolog termé­szete­s emberi gyarlóság szerint a tanácsok idő folytán parancsokká váltak, és ez a papságnak uralmának kezdete. A melyik pap ezt el nem ismerné s a pap­ság ily módon való keletkezését tagadná, tudatlanságáról tenne tanúságot. A papság­nak melyik tagja az, ki be bírná bizonyí­tani, hogy a hosszú, fekete köntösű embert isten valami külön agyagból gyúrta s arra rendelte, hogy lenne az közte és az emberi­ség közt közvetítő ? Míg ezt pap be nem bi­zonyítja, míg meg nem győz bennünket ar­ról hogy őt maga az isten rendelte pappá, az emberek isten előtti közbenjárójává, ámitónak, csalónak, ármányosnak tartom. Vagy talán azt akarja a pap velünk el­hitetni , hogy akkor , midőn hivatalába beavatják, fölkenik istentől valami kizáró­lagosságot nyer, mi által egyéb halandótól meg van különböztetve? Nem! Azután is csak olyan marad, milyen előbb vala. Vesse csak le fekete, hosszú kabátját s öltsön magára más köntöst és lépjen a sokaság közé, pár hó múlva, midőn szakára, baju­sza a férfiasság e jelvényei újra kinőttek: nincs ember, ki róla azt mondhatná, hogy az isten különös teremtménye. Még nem c­áfolta meg senki azon állítá­somat, hogy a keresztény korszak első szá­zadában nem voltak papok; noha ezt külön­féle munkáimban oly sokszor állítom, mne most azt kérdem: inkább boldogulnak-e most az emberek, mikor papság létezik, mint akkor, még az nem volt? Nem! Negyven éve annak, hogy papra nem szo­rultam és mégis — hála a mindenhatónak — boldognak érzem magam. És ha tán nem élvezek annyi boldogságot, mennyit a földi javakból élvezni fel lennék jogosítva, nem azért van, mert papra nem szorulok. De boldogultak. Üdvözültek-e a síron túl azon korszakbeli emberek, kik azon időben éltek, midőn papok nem voltak ? E kérdésre minden ember, tehát pap is, kinek lelkiismerete nincs elnémítva, kinek lelkében igazság honol, kénytelen megval­­lani, hogy a mindenható isten teremtési munkájában a porszemet alkotó ember nem tudhatja azt, hogy ki és hogyan boldogul a síron túl. Tudni nem tudhatja, csak hiheti azt, hogy ha van lélekhalhatatlanság és ezen lelkek számára istentől kijelölt hely : bizonyára oda csak az fog eljutni, ki annyi jót cselekedett, a mennyit képes, ki csa­ládja boldogságát­, hazájának és az emberi­ség jólétét minden tőle kitelhető módon eszközli . Az igaz lelkű papnak szükségképen igy kell felelni. Azon tilalmak és parancsok, miket Mózes kőre vésett, meg voltak a keleti népeknél , előtte is rég, beoltva maga az isten által az emberek kebelébe. Vájjon nincsenek e a tilalmak, parancsok, a jó tanác­csal, szoros igazsággal egygyé olvadva? Van-e ezek közt csak egy hajszálnyi különbség ? Ha embertársamat szeretem, irányában jó va­gyok, vele jót teszek: ő is bizonyára úgy fogja magát viselni irányomban. Ha egyes példák vannak is, mik az ellenkezőt bizo­nyítják : elkorcsosodásunk következménye. Ha az emberi­ nem boldogságának alapel­veit csak Mózes hirdette volna, vájjon az ő előtte élt nem keresztények nem ü­dvözü­l­­tek, nem boldogultak-e ? Midőn az isteni ember született, mert Jé­zust tökéletességénél fogva kortársai, de még inkább azok, kik ő utánna éltek, isteni embernek nevezték, már 325 év folyt le és a felügyelő öreg tanítók már némikép pap­­osztálylyá fejlődtek, s Niceában ugyanezen évben gyűlést tartottak, melyben elhatároz­ták, hogy Jézus nem annyira rendkívüli de­rék, nem csupán jeles isteni tulajdonságok­kal bírt, hanem hogy ő az embereknél fel­sőbb lény volt, azaz hogy istennek fia, vagy­is valóságos isten volt légyen. De egyszer­smind megállapították azt is, hogy ezt hinni kell, mert a­ki nem hiszi, az gonosz, hitet­len ember, azt üldözni kell. És el is kezdték üldözni mindazokat, kik a megállapított tant hinni nem akarák. A hívők sokasága, lelkük jóságának su­gallatára lemondott vagyonáról, összehord­­ták, hogy a szegényebbek közt feloszszák; e felosztást az érdemes öreg tanítókra, fel­ügyelőkre bízták; ezek eszközölték is azt, hanem az emberi gyarlóság és a dolgok természete szerint : a kezükre bízott közös vagyon jobb része maguknál maradt meg; ez volt vagyonosságuk alapja, mely urakká, majd idővel parancsolókká s a nép zsarno­kaivá tévé őket. És igy, a mikor ők a jó cselekedetekben nem igen tündököltek , könnyű volt nekik — a tőlük rettegő sokasággal elhitetni, hogy Jézus isten. Jézust, ki azt hirdette, hogy egymást szeressék, egymással jót tegyenek: erős, hatalmas bosszuáló istennek hir­dették ! _ így lett a papságnak a hivek fölötti ha­talma, uralma megállapítva, ez terjedt, nö­vekedett addig, míg 1616-ban Zwingli Schweiczban, 1517-ben Luther Márton Né­metországban a papság kevélységét, elbi­zakodottságát tovább nem tűrhetvén, a vis­szaélések ellen kikeltek. És miért keltek ki ? Főleg azért, mert jobb érzelmüknek föl kel­lett mindazok láttára lázadnia, a mit a pá­pák és papjai a vallás örve alatt cseleked­tek s miként törekedtek a sokaságot tudat­lanságában megtartani, miként csalta meg ármánykodva még a fejedelmeket is. Kérdem önöket lelkész urak, kik hozzám levelet intéztek: azt hiszik-e, hogy azok, kik mint derék hazafiak a papok közül fölem­­líttettek, kik főkép a forradalom után bekö­vetkezett nehéz napok alatt hazafiai, em­berbaráti nagy és nemes kötelességeiket teljesíték, a bujdoklóknak menhelyet adtak, a bizonyos halál torkából megszabadítottak, azt hiszik-e kérdem, hogy ezt azért tevék, mert papok voltak ? Nem, korántsem! De tették azért, mert ámbár papok voltának, azt a honfiúi erényt, mit tőlük a haza megkívánt és mit isten keb­lükbe öntött pap létökre is le nem vetkez­­hetek , azoknak csak hosszú reverendájuk volt papi, szivük, lelkök hazafiui volt. Nem tudják-e önök, hogy az ily hazafia­kat, mert ebbeli szent kötelességüket telje­síték, maga a papság kárhoztatta, üldöztette, büntette akkor, midőn a szabadságharcz le­­viharzott? Nyilatkozatom nem volt egyes paphoz in­tézve ; én a papságot egészben, illetőleg rendszerint kárhoztattam, mint olyat, mely a kereszténységnek alapelveit a szeretetből fakadó jó cselekedeteket külső szertartások alá temette. Minő czímekkel illettek önök engem azért, mert azt indítványoztam, hogy a papság ne bírjon választási joggal, hogy a két magyar haza 15.000 tagból álló pap­ságát a választási jogból ki akarom zárni? Igaz, önök lelkészi hivatásuk mellett egy­szersmind állampolgárok, és mint ilyenek emeltek-e szót a végből, hogy a férfi­ lakos­ságnak háromnegyed része, mely most még a választási jogokat nem élvezi, választási joggal ruháztassék föl ? Miért nem dörgik le önök a szent helyről, szószékeikből a kormányra, törvényhozásra, hogy égbekiáltó igaztalanság a férfinépesség */3 részét a vál­­lasztási jogból kizárni ? ezek száma milliókra megy, míg az összes papságé önök szerint csak 15 ezret tesz? De önök ugy­e a va­gyonosok és magasabb rangúak, kisebb számú előkelőkkel együtt, csak maguk szá­mára óhajtják a szavazati jogot megtar­tani?­­ Mernék, bírnák-e önök lelkész urak állí­tani, hogy a választási jogokból kizárt mil­liók csak egyetlen tagja is nem oly te­­remtménye-e az igazságos istennek, mint önök közül bármelyik? Jól teszik önök, nem kárhoztatom, ha e világ minden gyö­nyörével megtelt poharat fenékig ün­tik, mert minden munkás érdemes fáradságának jutalmára ; de kárhoztatom a papságban azt, hogy a gyönyöröket már itt a földön inkább csak maga kívánja élvezni, mig a sokaságot csak a síron túli boldogságra utalja. Mert nem igyekszik a papság a sze­génységben jó példával előmenni? A mindenható, bölcs isten e földet olyan­ná teremté, hogy ezen mindenki boldogul­hat és ha mégis rajta a nagy sokaság nyo­morog, ki annak legfőbb oka? A papság, mert ez saját érdekében a sokaságot tudat­lanságában igyekszik megtartani, mert tudja, hogy ha a sokaság a tudományokban előhalad, akkor uralmának meg kell szűn­nie. És ki a dolgoknak e rende ellen egy­szer másszor föl mer szólalni, azt a papság vallástalannak, istentelennek hirdeti nem­csak, hanem amenynyire tőle telik, ül­dözi is. A föntebb előadott három közmondás ez egyike: „Ne bántsd a papot!“ ugyan hon­nét vette eredetét ? talán onnét, mert vala­kik a papot személyében testileg bántal­mazták, s azért keményen meglakoltak? Nem, de származott onnét, hogy mikor va­lakik érinteni merészelték azt, vagy annak némely részét, mit a papság hirdet, tanit nem lehet igaznak tartani, mert az a józan észszel ellenkezik, azt elhinni képtelenség volna, vagy más szóval az, mit a papság erről és arról a dologról előad nem egyéb, mint ámit is. Igen, innét veszi eme köz­mondás eredetét. Nem a történelem tesz-e arról számtalan­szor tanúságot, hogy az, ki a papság rend­szerét megtámadta, kegyetlenül bűnhődött, sőt néha halállal is lakott? Igaz, a papság saját érdekei szempontjából nem is lehet nagyobb bűn, mint annak álarczát lerántani akarni. Elismerem és nyíltan vallom, hogy a pap­ság közt vannak oly tagok, kik nemeslel­­küek, jó hazafiak, emberbarátok, de mind­ezen dicséretes jó tulajdonságuk mellett az ámitás által gyakorolt bűnrészesség alól ők sem vétethetnek ki mindaddig, mig ez ellen lelkük egész erejéből föl nem szólalnak és tetteikkel az ellenkezőt be nem bizonyítják. Önök lelkész urak hozzám küldött leve­lükben egyéb derék férfiak közt Ballagi Mórt is kiemelik, és méltán, ő is az elfogu­latlan, a tudományosan képzett, felvilágo­sodott férfiaknak egyike ; de róla jó tulaj­donságai közt egyet alkalmasint nem tud­nak ; megmondom önöknek, az egyenes­­lelkűség az. Midőn a múlt 1871. év őszén a prot. felekezet reformja fölött tanácskoztak, igy nyilatkozott: reformáljuk a két helv. és ágost hitvallást, legalább annyira, hogy a papság ne legyen kénytelen hirdetni azt, a­mit nem hisz. Nem világosan bizonyítja-e csak ez is, hogy még a protestáns két felekezet papjai is ámitek akkor, midőn azt tanítják, a mit maguk sem hisznek. A másik közmondás: „szólj igazat betö­rik a fejed,“ mellettem bizonyít. A lelkész urak, kikhez e soraim kiválóan vannak in­tézve, felindultak, mondhatnám feldühödtek ellenem: írásukból tűnik ki az, hogy nem­csak fejemet törnék be, hanem amennyire tőlük függ, még életemet is áldozatul vennék dühök csillapítására. Miért hághatott ellenem kiöntött harag­­jok oly magas fokra? természetesen csak azért, mert igazat mondottam. Én önöket jámbor atyámfiai nemcsak nem ismerem, de azt sem tudtam, hogy léteznek, tehát megbántani, személyüket sérteni nem akartam; miért jajdulhattak tehát más ok­ból fel, mint azért, mert papi alkotmányukra egy bombát löktem, mely, ha azt más ol­dalról több is követi, az épület romba dől­het, a papi status, mint olyan felbomolha­­tik, minélfogva a nagy sokaság tudatlansá­gának rovására fenálló egyházi szolgák (do­logkerülők), tulajdonkép urak testületének földi jóléte nemcsak csorbát szenved, de meg is semmisülhet és helyüket majdan er­kölcsös tanítók, szép erényekkel tündöklő férfiak foglalják el, kiknek nem az lesz fő­­törekvésök, hogy gond, teher és munka nél­kül élhessenek, vagyont, gazdagságot, arany halmazokat gyűjtsenek, nem gondolva azzal, aimikép küzködjék a nehéz munkában iz­zadó sokaság. Tagadja-e akármelyik pap, hogy az egész papság minden erejével vagyon után áhíto­zik, földi javak gyűjtésében fárad ? És ha példáján okoskodva majdan azt kell róla föltennünk, hogy túlvilági boldogságáról ma­ga nem is álmodik, hanem határozottan csak földi kincsekre áhítozik. Hány példát lehetne felhoznom, hogy egyik-másik lelkész a gazdagság élén, a jólétben úszva nem temette el a szegény ember gyermekét, míg vagy más, vagy maga a neki járó stólát le nem fizette ? Más emberek is vannak, kik földi javak szerzésében fáradnak, de mennyire jellemző, hogy csak az egyház szolgáinak (urainak) kapzsiságáról támadt közmondás, neveze­tesen „telhetetlen vagy mint a pap­zsák.“ Kérdem önöktől lelkész urak, hiszik-e, hogy a kis gyermekek, kik csecsemő ko­rukban halnak el, kik semmit sem tudnak arról, mi az önök különféle katekizmusok és bibliai történetekben van, mit minden keresztény embernek tudni kell, akkor önök istenkáromlók, kiről azt teszik föl, hogy örök kárhozatra taszítja azon ártatlanokat, kik a kátét nem tudják. Ha pedig azt hirdetik önök, hogy az ár­tatlan gyermekek káté és bibliai ismeretek nélkül is üdvözü­lhetnek, akkor amitek , ha másrészről még azt is tanítják, hogy mind­azt tudni kell, mi a kettős bibliában (a benne foglalt jó, üdvös tanácsokon kívül) van, az üdvösség elnyerésére szükséges. A­mely pap azt vallja, azt tanítja, hogy nem annyira a jó cselekedetek által, mint inkább az által juthatni menyországba, ha mindazt elhiszszü­k s az üdvösségre szüksé­gesnek tartjuk, a mik a bibliai történetekben hosszasan elősoroltattatnak : számitó csaló, ármánykodó. Meg tudná-e a papság egyik legeszesebb tagja, vagy a hazán uralkodó papság leg­­főbbike, az orsz. prímása, vagy akár maga a pápa, ki pedig magát csalhatatlannak akarja tartatni, kérdem: meg tudná-e mon­dani, miként járt el teremtésében a minden­ható, hogy minden ember szervezetében az orr és fül az agyvelővel össze van kötve, és mégis hogyan van az, hogy orrunkon nem hallunk, fülünkkel pedig nem szagolhatunk ? Vagy miért van a violának az a szaga, ami van, és miért van a szegfűnek az, a­mely­­lyel bír ? Mily semmik vagytok ti papok velünk világiakkal együtt a teremtőhöz képest! És ti mégis azt akarjátok a tudatlan tö­meggel elhitetni, hogy ti az emberiség és isten között külön állást foglaltok el, hogy reátok a világnak szüksége van, hogy az emberi-nem nélkületek sem e földön nem boldogulhat, sem a siron fül nem üdvözüdlhet. Én pedig azt az erős meggyőződésemet nyilvánítom, hogy ellenkezőleg, míg a pap­ság ámító rendszerével föl nem hagy, az emberiség soha nem boldogulhat, mintsem különben boldogulhatna nélküle. A gondolkozó ember kénytelen bevallani, hogy daczára annak, miszerint a papság gyámkodik, atyáskodik fölöttünk, mégis napról napra süélyed, erkölcsileg romlik, vagy inkább megfordítva, épen a papságnak erkölcsi romlottsága miatt sülyed. Isten maga önté belénk a jó cselekede­tek forrását, és pedig nemcsak belénk ke­resztényekbe, hanem mindenkibe, bármely vallásfelekezetü legyen is, és a jó cselekede­tek nagyon régen a kereszténység kezdetén messze túli időben következő mondatokban nyertek kifejezést: éhezőknek ételt adni, szomjúhozóknak italt adni, mezíteleneket ruházni, szomorúkat vigasztalni, kételkedők­nek jó tanácsot adni, betegeket látogatni, hallottakat temetni. Ezeket minden ember megteheti, és a jó­­lelkű ember teszi is. És ha a jó cselekede­teket egymás irányában kölcsönösen gyako­roljuk, mind a földi jólétet eszközölnünk, le­het, mind pedig a jövő vagy túlvilági bol­dogságot elnyerhetjük anélkül, hogy a papság uralkodjék fölöttünk. A lelkész urakat, kik nekem e sorok írá­sára alkalmat adtak. Színi Károlynak a „N­é­p f­e­l­s­é­g“ i. é. 13. számában megje­lent „Közös egyház“ czimű nagybecsű cik­kének olvasására utalom, írtam Budapesten, mácziusban 1872. cz Táncsics Mihály, vallás és közoktatási miniszter saját kérel­me folytán a Pest-Pilis és Solt megyei tan­­felügyelőség ideiglenes vezetése alól felmen­tette, s a jászkun-kerületek tanfelügyelői állomására ideiglenes minőségben áthe­lyezte. — Haynald érsek mint említettük, ápril 7-én d. u. 3 órakor a pesti plébánia­­templomban magyar prédikácziót fog mon­dani. Ez alkalommal a bejáratoknál gr. Zi­chyné, szik­. Metternik Melánia, gr. Pálffyné- Károlyi Geraldiné, gr. Károlyi Istvánné, gr. Andrássy Manóné, gr. Schlick Ignáczné, Vidats Jánosné, Ruprecht Károlyné és Jálics Ignáczné fognak gyűjtögetni a ferenczváro­­si Erzsébet-kórház javára. • „T­e­s­t­v­é­r“ czimü hetilapját gr. Csá­­ky Gyula napi­lappá változtatta. Első szá­ma vasárnap jelent meg s ha egyébként nem volna eléggé mulatságos, e kívánatnak busá­san megfelel programmjának első sora, mely szerint,, egy általánosan érzett szükség­nek“ vél megindulásával eleget tenni. Mond­ja pedig ezt gr. Csáky Gyula, pénzü­gymi­niszteri titkár éppen az időben, midőn a kormány csak az imént alapított két új na­pilapot.­­— Liszt­bankét volt tegnapelőtt este a „Hungária“ nagy termében, mely ez alkalomból nagy és diszes társasággal telt meg. A kedélyes estebédet, melyet a távozó mester tisztelői rendeztek, különösen a Liszt, Sipos és Beliczay által tartott zongoraelő­adások fejezték be méltóan. Hogy felkö­­szöntésekben nem volt hiány, azt monda­nunk sem kell, de annál bajosabb az asz­tali beszédek közül a sikerültebbeket felso­rolni. Némileg a sorrendhez is alkalmaz­kodva, megemlítjük, hogy elsőnek Ábrányi Kornél köszönte fel Lisztet, utána pedig Apponyi Albert gr. Széchenyi Imre grófnét mint háziasszonyt, majd Vadnay, Spiller és többen mondottak toasztokat, melyek többé kevésbé segíték elő a jó kedv lábrakapását. — A budai „t­an­itó-egy­­­et“ ren­des havi közgyűlése, i. e. ápril hó 6-án szombaton esti 6 órakor, az alsó-vizivárosi tanoda helyiségében fog megtartatni. — Egy kisdedovó jubilaeuma. Ko­hányi Sámuel, a terézvárosi mintafőtano­dában kisdedovó s ismert paedagogiai író i. é. ápril 1-én tartotta meg 25 éves jubilae­­umát, a­mely alkalommal a kezei alatt lévő kisdedekkel egy igen sikerült vizsgát is té­tetett. Kohányi, a­ki egyik legbuzgóbb s legsikeresebb előharczos a főváros magya­rosításában, ez alkalommal igen szép elis­merésben részesült. A főváros legjelesebb paedagogjai, több író, képviselő stb. meg­jelent a szép ünnepélyen, Zichy Antal tan­felügyelő, Táncsics Mihály, Simon Florent, Kohn rabbi és Péterffy Sándor igen ügyes alkalmi beszédeket mondottak s végül Ko­­máromy-Bayer Lujza a Fröbel nőegylet ne­vében, a­hol a megtisztelt férfiú szinte igen tevékeny munkásságot fejt ki, egy csinos ezüst serleget nyújtott át emlékül. A köz­tiszteletben álló férfiú további működéséhez mi is szerencsét kivánunk. — Jótékony czélu tudományos fölolvasások. A Pászthory Lászlóné által nők számára alapított kereskedelmi tancsarnokban (kalap utcza sarkán báró Ambrózy-féle ház) hetenkint egyezer és pe­dig mindenkor szerdán, délután 4 órakor népszerű tudományos felolvasások tartat­nak a nemzetgazdaságtan, történelem, iro­dalom, statistika és a háztartás köréből. Ezeken tetszés szerinti belépti díj mellett, melyet kiki maga dob be az előcsarnokban kitett perselybe, mindenki részt vehet. Az első ilynemű felolvasás, melyet mindenkor kiváló szakférfiak tartanak, szerdán, ápril. 3-án d u. 4 órakor lesz és összes jövedelme az irói segélyegylet javára fog for­­dittatni . Egyúttal megjegyezzük, hogy Pászthoryné asszonyság ez intézete, mely­ben a legjelesebb szaktanárok működnek, valósággal hézagot pótol s ekkép megma­gyarázható azon nagy részvét melylyel a hölgyek ez intézetet felkankrolt. — Uj postahivatalok. Ápril 1-jé­­től a somogymegyei Vizvár és Andocs köz­ségben uj postahivatalok léptek életbe. Az elsőbbinek forgalmi köréhez Agarév, Há­romfa, Bélavár s Vizvár községek, továbbá Zsitfa, Kettős, Alsó és Felső-Kallcsa puszták, az utóbbiéhoz Andocs, Mágocs, Fiád, K.-Bár, Miklósi, Bonnya, Kára, Zseh, Szorosad és Török-Koppány községek, továbbá Német­­sűrű, Bonnya, Bári, Keér és Jutom puszták tartoznak. — Megszűnt lap. A Milassin Vilmos által szerkesztett „Reggeli lapok“ tegnap utószor jelentek meg. Milassin különben igen, hogy nemsokára hasonirányu nagy lapot fog megindítani. —E perjést légszeszszel akarják világi­­tani , egy társulat most van alakulóban, hogy az engedély megszerzése után azon­nal dologhoz lásson. — A kártya áldozata. Váczott, mint az ottani lap írja, egy Galli István ne­vű fiatal­ember néhány száz forintot elkár­tyázott, és e feletti elkeseredésében hasba lőtte magát. A szerencsétlen aztán golyóval testében maga ment a kir. bírósághoz szor­galmazva, hogy végrendeletét vegyék fel. Kétnapi kínlódás után f. hó 27-én halt meg a közkórházban. — Sport. Az ápril 7-i pesti versenyekre következő nevezések történtek : I. Asszony­ságok dija: 1. Blaskovich Ernő, 5 é. p. k. Hegyes a Luknow, a. Aranka. 2. Ugyanan­nak 4. é. p. k. Lenke, a. Cotswold, a. Gipsy Girl. 3. gr. Eszterházy Miklós, 5 é. p. m. Zápolya, a. Zetland, a. Jane Eyre. II. Gát­verseny 1. gr. Lónyay Béla, 5 é. p. m. Hor­ror, a. Zetland, a. Crafton Lass. 3. br. Wes­selényi Béla, 4 é. s. k. Freudenau, a. Buc­caneer, a Lotty. 3. Blaskovics Ernő, 5 é. p. k. Hegyes, a. Lucknow a. Aranka. 4. gróf Eszterházi Miklós, 4 é. p. k. o. Bachus, a Suplic­k. 5. br. Diller Lajos, id. s. k. Freya a. Champlain a. Dressmaker. 5 Fuchs Ru­dolf főhadn. 4 é. s. m. Talmigold, a Ephe­sus a. Alivo. 7. g. Sztráray János, id. p. k. Rubicon, a. Arsenala a. Sylph. III. Kisaka­dály-verseny. 1. Aczél Péter 5 é. p. k. First Lady, a. Cotswold. 1. Aczél Péter 5 é p. k. a. Lady of the Lake. (E versenyre a felté­telekben (Propositions) kikötött legalább 3 név­ nem történvén meg, e futam elmarad.) IV. Akadály-verseny 1. gr. Fiisi János id. s. h. Royal Oak, a. King Charles a. félvér 2. gr. Eszterházy Miklós, 6 é. p. h. Kent­­hopper, a. (félvér) 3. br. Diller Lajos, id. s. k. Freya a. Champain, a. Dressmaker 4. gr. Sztáray János, id. p. k. Álmos, a. Little Harri, (félvér.) — Budavárosának a kormány újab­ban 40.000 forintot utalványozott közokta­tási czélokra. — Tengerészeti statistika. A ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 2-án délután 5 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést, bemutatja a múlt hó folytán beadott és el nem intézett interp­elláciok, indítványok, ha­tározati és törvényjavaslatok jegyzékét. Be­mutatja továbbá Sopron város kérvényét, hogy a Sopronon át Zsolnára és a Győrből Sopronon át az osztrák határszélig építendő két vasútvonalnak még az ülésszakban­ el­intézése iránt a ház intézkedjék. Pestpilis és Soltmegye az 1844. IX. törv.czikk eltör­lése iránt kérvényez. Schazer Frigyes képe végleg igazoltatik. Mocsáry Lajos: bemutatja Borsodme­­gye Csaba községe 87 választójának felira­tát, melyben kérik, hogy a választási, 5 évi országgyűlési és az incompatibilitási mi­niszteri törvényjavaslatok elvettessenek. Ugyanezt kérik Görömböly községe 52 vá­lasztói annak ünnepélyes kijelentésével, hogy ők eddig a jobboldal hívei voltak, végre azonban meggyőződtek affelől, hogy véleményük szerint a baloldal törekvéseitől lehet várni azt, hogy az ország népének jo­gai kivívassanak. Végül bemutatja Kisgyőr községe választópolgárainak hasonló tartal­mú kérvényét. Helfy Ignácz benyújtja a nagybereghi választó kerülethez tartozó Kígyós község választó­polgárainak a fentebbiekhez ha­sonló tartalmú kérvényét. Vukovich­ emlékezteti a házat múlt hó 11-én 12-ed magával beadott ama határo­zati javaslatra, mely szerint a pénzügymi­niszter utasíttassék oda, hogy az alsó vidék felsegélyezésére vonatkozó törvényjavasla­tot, mely a minisztérium kijelentése szerint íliff/nn van vrtertfin « ttfmivf» Uf­­llftk idpifi'le Magyarázó nyilatkozat Vámosi István és Német Károly ev. ref. lelkész urakhoz intézve, az 1872. évi febr. 29-én a képvi­­selőházi gyűlésen mondott beszédem v­égén tett indítványomhoz. A f. é. febr. 29-iki gyűlésben azt in­dítványoztam, hogy a papság és pedig fe­lekezeti különbség nélkül, zárassék ki a vá­­­lasztásjog gyakorlatából, mert ez csak lelki, sfronzáli dolgokkal, menyországgal foglal­kozik. Ez indítványom folytán ellenem töb­ben felzudultak, mind a katholikusok, lelké­szek és nem lelkészek, mind pedig a pro­testáns két felekezetű lelkészek közül, jele­sen Vámosy István lakszakálasi ref. lelkész és Német Károly nagymegyeri ev. ref. lelkész keltek ki. A „Hon“ 1872-ik évi márcz. 17. számában eleve annyit felel­tem erre, hogy majd „magyarázó nyilatko­zatot“ teszek közzé; megjegyzem egyúttal, hogy nem úgy értettem, mint ha a papság­nak egyenként minden tagja olyan volna, milyennek a papságot átalán véve állitom, hogy az ármánykodik, amit. Minden vallás­ felekezetüek közt találkoz­nak derék férfiak, jóltevők, hazafiak, em­berbarátok, de fájdalommal kell bevallanom, hogy ott ilyenek csak kivételek; a tapasz­talás, az élet bizonyítja ezt; akik ilyenek, állításomat magukra ne vegyék. Igen, nem tartózkodom állításomat ismé­telni: a papság olyan, milyennek beszé­demben, tulajdonkép annak végén javasla­tomban állítom: csábít, ármánykodik és pedig mindenütt kisebb nagyobb mértékben, minden vallásfelekezetnél, az Indus és Gan­ges partjain épen úgy, mint a Duna és Ti­sza partján, a Nílus és Mississippi partjain, de főleg a Tiberis két partján Rómában. Adott szavamat, miszerint magyarázó nyilatkozatot bocsátok közre, ezennel be­váltom, ígéretemet teljesítem. A föntebb említett lelkészek hozzám in­tézett levelükben komolyan fenyegetnek, hogy „állításomért lakolnom (?) kell.“ Tudom a közmondást: „szólj igazat, betö­rik a fejed;“ tudom a másik közmondást is: „ne bántsd a papot;“ de ismerek még egy harmadikat is, mely így szól: „telhe­tetlen, mint egy pap-zsák.“ Nyilatkozatomat két részre osztom; egyik csak igen rövid és a mely a keresztény val­­lású papságon kívül levő papságot illeti, mely bárhol a földgömbön létezzék is, vagy hiszi azt amit tanít, amit híveivel el akar hitetni, akkor tudatlan, az előítéletek rab­ja ; ha pedig nem hiszi és mégis hirdeti, akkor ámító, csaló. Ezekről azonban bővebben nem akarok szólani, mert tudom, hogy aki a nemzeteket szokásaikkal ismeri, vallásukról csak némi fogalommal is bir, és keblében igazság honol s lelkiismerete nincs elnémítva, az tudhatja, milyen eme népek­nél a papság. — És aki talán e nagy fon­tosságú ügyet kellően nem ismerné : „J­ó­­zan ész“ czimü könyvem II. részére,mely a vallásokról szól és „Hit, papok, pápák“ czimü munkámra utalom. Ez utóbbi most rendeztetik sajtó alá. MAGYAR ÚJSÁG 1872. ÁPRILIS 3. Kivonat a hivatalos lapból. Urbán Gyula és Hollán Sándor a közlekedési minisztériumhoz titkárokká, tutzingeni Tichtl Frigyes és Rapaics Radó miniszteri fogalma­zókká, Bornemissza Bertalan és Urbánovich Nán­dor pedig miniszteri segédfogalmazókká, Riehter József és Szalay Elek pénzügyőri biztosokká ne­­veztettek ki. Az eperjesi törvényszékhez iroda­tisztnek Semsey Adolf, az Ipolysági törvény­székhez telekkönyvezetősegédnek Sághi Benő, a körmöczi pénzverdéhez harmad­vésnökké Mayer Elek neveztetett ki KRÓNIKA. Pest, ápril 2. — Husvét szent ünnepeinek csak félig kedvezett az idő. Vasárnap verőfényes ta­vaszi nap volt, de már tegnap — mondhat­nék régi szokás szerint — az ég borult, levegő csípős volt, s hogy eső nem esett, az csak a felhőkergető szél érdeme, a minek különben a homokövezett Pesten megvan az a kellemetlen oldala, hogy —------no de ne bolygassuk most a város teendőit Elég, hogy vasárnap, a­kit lába birt, az a „zöldbe“ sietett. Mulatóhelyeinken hemzse­gett a sokaság, a városliget, Oroszkert, Du­napart hullámzott a sok embertől és szem­nek szájnak kijutott a maga része. Igazság­talanság volna e helyen megfeledkezni az ájtatásokról, hogy mily nagy számmal van­nak Budapesten, azt a délelőttönkint a tem­plom körül özönlő nagy tömegek mutatták meg. Ki hinne még ezek után is a „Magyar Áll. “-nak? — Szász Károly osztálytanácsost a

Next