Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1872-04-03 / 75. szám
hogy természetes medrébe tereli az áradatot, ha a folyam medrén keresztül szilárd és magas gátat emel, nem gondolva meg, hogy ezzel az ártért csak nevelni fogja, mint ügyetlen tűzoltó, ki a tűz közelében gyúanyagot jobbra balra szórván, a bősz elemnek csak tápanyagot nyújt, így működik kormányunk is. Nem volt elég a virilis szavazat, most egy salto mortale csinál, a népjog elleni bűnös merénylet útján választási törvényjavaslatával , forradalmárnak jellemzi azon pártot, mely a népjog érdekében, nép és kormány közt közvetítőleg szót emel.Egy kiáltó tények után kérdem, elfogulatlan ember támogathatja-e szavazásával azon többséget, mely három évi munkássága eredményeit korszerű reformok helyett népboszantó reformokat mutat fel ? Kérdem, nincs-e indokolva, ha egyesek mint községek, kik eddig a jobboldalt támogatták az urnák mellett, most hitekben csalatkozva, elfordulnak azon párttól, mely a népet csak is teherhordó szamárként tekintve megfosztja királyilag szentesített, észjogilag elidegeníthetlen polgári jogaitól. Indokolva van tehát, hogy a zemplénmegyei KisDobsza község választópolgárai, kik a múlt választásban a jobbpártra szavaztak, most a tapasztalt tények után, meggyűlölve a mammonnak tömjénező plutokratikus irányzatú kormánypártot, az ellenzék jogvédő férfiait lelkesedve éltetik s elhatározták, a jövő választásnál követjelöltül halpárti férfiút léptetni fel. Fogadja honfiúi üdvözletünket, — a volt jobbpártiak nevében: Rigó József, református lelkész. Szabadka, márczius 59-én. Nem hiába nagy város Szabadita, de elég nevezetes is történik olyan, mely méltó a megörökítésre. Egy ily nevezetesség a többek között az is, hogy Szabadkán van egy-egy deákpárti ember is, kik közül afővezér talán egész országban ismert már, oly nagy hírnévre tett szert badarságai által. Ez a szabadkai Deákpárt az, mely a múltkori „Pesti Napló“ sürgönyében feljajdul, kárhoztatja az ellenzék eljárását, holott, mint eléggé be van bizonyítva, hogy az nemcsak jogos, de törvényes is — s másnap aztán a jajveszékelés után kapja magát és elhatározza, hogy a főispánt, mint törpe kisebbség (az arány 3 : 1) erőszakoskodásra, a többségi uralom kijátszására hívja fel az által, hogy küldöttséget menesztenek hozzá kérvén őt, miszerint a főbb hivataloknál ne candidáljon balpártit s csupán az alsóbb hivataloknál vegye tekintetbe a képességet. Ez aztán a nagyszerű logika ! — Felállitni valamit, de mert rájuk nem jó, hangoztatják ugyan, s mégis az ellenkezőreörnek. Különben szép világot vet a Deákpárt lojalitására is, valamint eszeveszettségére is, mert uramfia a főbb hivatalokra szerintük jó, ha akárki lesz, csak deákpárti legyen, ha talán nem egyéb pflasterkoptatónál s csak ott tekintsünk a képességre, ahol annyira érdekelve már nem vagyunk, mert nincs az alsóbb hivatalnokoknak voksuk a közgyűlésen. Mily szépen kilóg itt a lólább, az érdek? Már ily badarságot csak az tehet szemben a Szabadkán túl többségben lévő ellenzék határozatával , melyben kimondatott: a párt nem a pártállást, de minden hivatalnál a képességet veendő tekintetbe, aki minden áron feltűnni akarva, ily badarságokkal teszi magát nevetségessé; vagy pedig az olyan, ki már megszokott uralkodni, s nagyon sajnosan engedik ki kezeikből ama tért, melyet eddig oly hálátlanul töltöttek be, szerintem jobb kezekbe. Különben pedig, hogy ily badarságoknak lenne eredménye, főispánunkról fel nem teszszük annál inkább, mert a főispán a város érdekeinek és javának előmozdítására van adva; az ellenzék pedig az által, hogy a pártállásáról lelépvén a képességet vette fel zsinórmértékül, ez elvet fogadta el és tűzte ki magának ; nem szabad tehát fel se tennünk, hogy a főispán a város érdekeinek előmozdítására irányzott tevékenységnek hátat fordítva magát azzal ellentétbe helyezze, s ez által oly súrlódás alapját vesse meg, mely a koczka, az erőszak elvetésének pillanatában renkivüliekre is ragadtathatnék. Elválik nemsokára, ápril 4-én leend a tisztújítás, s a netáni visszaélések következményeire azt mondjuk: Videaut Consules! -------------a. nes felfüggesztése mellett a háznak azonnali tárgyalás végett mutassa be. Ha volt eset, melyről lehetett mondani, hogy bis datqui cito dat, úgy ezen eset az. Bizton állíthatja, hogy azon halasztás által, mely ezen ügynek 3 hét óta való fel nem vételéből ered, a szenvedés, az ínség, a halálozás az alsó vidékeken még nagyobb fokra hágott. Minthogy határozati javaslatának elintézése nem kerülne többe egy két óránál, kéri a házat, hogy azt a holnapi ülésre tűzze ki. Kéri azt a szenvedő 5 nép, a szenvedő emberiség nevében. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Méltóztassanak azok, kik e határozati javaslatot holnap kívánják felvétetni, felállani. E közben 20 balközépi képviselő névszerinti szavazást kér. Juszth József nem értette tisztán a kérdést. Ha csak arról van szó, váljon Vukovich javaslatát holnap kifejtheti-e, úgy ez ellen nincs észrevétele. Huszár Imre: Az elnök a házszabályok értelmében nem is tehette fel máskép a kérdést, mint a miként feltette, mert mindenek előtt azt kell eldönteni, mikorra tűzessék ki valamely indítvány felvétel végett. Ha a jobboldal beleegyezik abba, hogy Vukovics javaslatát holnap kifejthesse, úgy a névszerinti szavazásnak természetesen nincs helye. (Felkiáltások a jobboldalon: Szavazzunk ! Szavazzunk! A név szerinti szavazás folytán Vukovich Sebő indítványa 120 szavazattal 78 ellenében (távol volt 212 képviselő) elvettetett. Ónvásy Mátyás Zsadány és Varjas község választóinak kérvényét mutatja be,melyben kérik, hogy a a kormány előterjesztései törvényerőre emeltessenek. Vajda János több rendbeli kérvényt nyújt be a választási s az 5 éves országgyűlés fill P. Az állandó igazoló bizottság jelentésére idősb Elek Gábor és Lukács Béla 30 nap fenntartása mellett igazoltatnak. Az első a 8-ik, a második a 9 ik osztályba sorozhatik. Ezután Kautz Gyula jelentést tesz a könyvtári bizottság részéről a Ghyczy Ignácz-féle könyvtár átvétele iránt. Ajánlja, hogy ez, miután a könyvtár jelen hellyisége elégtelen az országgyűlés végeztével valamelyik osztályteremben helyeztessék el; javasolja továbbá, hogy az országgyűlési könyvtár, miután nagy becsű szakművek gyűjteményét képezi, szélesebb és nyilvános használatra bocsáttassák. — A jelentés ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. Ezután folytattatik a választásijavaslat tárgyalása Helfy Ignácz (beszédét holnap közöljük). Román Sándor: Sem ő, sem választói, sem nemzete nem tartják magukra nézve az általános szavazatjogot jelenleg égetőnek, minthogy azonban e kérdés fölmerült, hozzá akar szólani. — Azon felszólalásokra, melyek a balközép által az általános szavat eben intéztettek, megjegyzi, hogy különös, hogy azon párt, mely reformpártnak mondta magát, összehasonlásba js kitűzött programjával. A nemzetiségi képviselőknek az ellenzékhez való viszonyára nézve kijelenti, hogy ők nem elvrokonságnál fogva csatlakoznak a baloldalhoz, hanem azon kényszerhelyzetnél fogva, hogy sem a kormány, sem ennek pártja a nemzetiségi képviselőknek nem nyújt oly tért, amelyen becsülettel megálltatnának. Pártolja Madarász indítványát. — Ezzel az ülés 8 óra után véget ért. — A holnapi ülés délelőtt 10 órakor kezdődik. Nyilatkozatom második, hosszabb része a különféle keresztény felekezetű papságra vonatkozik. Amily üdvös volt a kereszténység az emberiségre nézve kezdetben, mikor ez még kereszténységnek nem neveztetett, mikor az még nem voló hitvallás, hanem csak jócselekedetekből állott, mikor még papság nem létezett, és oly kárhozatossá kezdett az elfajulni akkor, midőn a papság létrejött. Melyik lelkész vagy pap merné állítani, ha tudományosan képzett, ha lelkében igazság lakik, hogy a keresztény vallás kezdetekor papok voltak. Ezt józan eszű ember nem állíthatja, hanem éppen az ellenkezőt mondhatja, ha az emberiség fejlődésének történetében jártas. Állítom tehát én is, hogy a kereszténység kezdetekor pár évszázadon át nem voltak papok. Mi volt tehát? Tanítók voltak, öreg és ifjú tanítók. Midőn az öreg tanítók nagy és szent munkájukba végre belefáradtak, ifjabbaknak engedték át a tért, maguk pedig csupán felügyelték, hogy a tanítás akkér történjék, miszerint az üdvöt áraszszon, édes gyümölcsöt teremjen. De most papság létezik, sőt a népek fölött uralkodik, tehát hol vette magát, mikor, miként támadt az. Megmagyarázom. A dolgok természetes folyása szerint igen egyszerűen keletkezett. Az elaggott öreg tanítók már koruknál fogva fázékonyabbak lévén, hosszú ruhát öltöttek, és mivel a fekete színű ruha leginkább megtartja a meleget, ilyet választottak. És e ruhánál fogva mintegy megkülönböztetve lettek az ifjabb tanítóktól. Nem a legtermészetesebb dolog-e, hogy az öreg felügyelők, apák, sőt nagyapák lévén az ifjú nemzedék, a gyermekek abá-nak (apa, papa) nevezték el, s nem természetes-e az is, hogy az apa, papa, szóból módosult a pap nevezet ? Az elöregedett felügyelőkké vált tapasztaltabb férfiak eleinte csak tanácsokat osztogattak az ifjaknak, utóbb a dolog természetes emberi gyarlóság szerint a tanácsok idő folytán parancsokká váltak, és ez a papságnak uralmának kezdete. A melyik pap ezt el nem ismerné s a papság ily módon való keletkezését tagadná, tudatlanságáról tenne tanúságot. A papságnak melyik tagja az, ki be bírná bizonyítani, hogy a hosszú, fekete köntösű embert isten valami külön agyagból gyúrta s arra rendelte, hogy lenne az közte és az emberiség közt közvetítő ? Míg ezt pap be nem bizonyítja, míg meg nem győz bennünket arról hogy őt maga az isten rendelte pappá, az emberek isten előtti közbenjárójává, ámitónak, csalónak, ármányosnak tartom. Vagy talán azt akarja a pap velünk elhitetni , hogy akkor , midőn hivatalába beavatják, fölkenik istentől valami kizárólagosságot nyer, mi által egyéb halandótól meg van különböztetve? Nem! Azután is csak olyan marad, milyen előbb vala. Vesse csak le fekete, hosszú kabátját s öltsön magára más köntöst és lépjen a sokaság közé, pár hó múlva, midőn szakára, bajusza a férfiasság e jelvényei újra kinőttek: nincs ember, ki róla azt mondhatná, hogy az isten különös teremtménye. Még nem cáfolta meg senki azon állításomat, hogy a keresztény korszak első századában nem voltak papok; noha ezt különféle munkáimban oly sokszor állítom, mne most azt kérdem: inkább boldogulnak-e most az emberek, mikor papság létezik, mint akkor, még az nem volt? Nem! Negyven éve annak, hogy papra nem szorultam és mégis — hála a mindenhatónak — boldognak érzem magam. És ha tán nem élvezek annyi boldogságot, mennyit a földi javakból élvezni fel lennék jogosítva, nem azért van, mert papra nem szorulok. De boldogultak. Üdvözültek-e a síron túl azon korszakbeli emberek, kik azon időben éltek, midőn papok nem voltak ? E kérdésre minden ember, tehát pap is, kinek lelkiismerete nincs elnémítva, kinek lelkében igazság honol, kénytelen megvallani, hogy a mindenható isten teremtési munkájában a porszemet alkotó ember nem tudhatja azt, hogy ki és hogyan boldogul a síron túl. Tudni nem tudhatja, csak hiheti azt, hogy ha van lélekhalhatatlanság és ezen lelkek számára istentől kijelölt hely : bizonyára oda csak az fog eljutni, ki annyi jót cselekedett, a mennyit képes, ki családja boldogságát, hazájának és az emberiség jólétét minden tőle kitelhető módon eszközli . Az igaz lelkű papnak szükségképen igy kell felelni. Azon tilalmak és parancsok, miket Mózes kőre vésett, meg voltak a keleti népeknél , előtte is rég, beoltva maga az isten által az emberek kebelébe. Vájjon nincsenek e a tilalmak, parancsok, a jó tanáccsal, szoros igazsággal egygyé olvadva? Van-e ezek közt csak egy hajszálnyi különbség ? Ha embertársamat szeretem, irányában jó vagyok, vele jót teszek: ő is bizonyára úgy fogja magát viselni irányomban. Ha egyes példák vannak is, mik az ellenkezőt bizonyítják : elkorcsosodásunk következménye. Ha az emberi nem boldogságának alapelveit csak Mózes hirdette volna, vájjon az ő előtte élt nem keresztények nem üdvözültek, nem boldogultak-e ? Midőn az isteni ember született, mert Jézust tökéletességénél fogva kortársai, de még inkább azok, kik ő utánna éltek, isteni embernek nevezték, már 325 év folyt le és a felügyelő öreg tanítók már némikép paposztálylyá fejlődtek, s Niceában ugyanezen évben gyűlést tartottak, melyben elhatározták, hogy Jézus nem annyira rendkívüli derék, nem csupán jeles isteni tulajdonságokkal bírt, hanem hogy ő az embereknél felsőbb lény volt, azaz hogy istennek fia, vagyis valóságos isten volt légyen. De egyszersmind megállapították azt is, hogy ezt hinni kell, mert aki nem hiszi, az gonosz, hitetlen ember, azt üldözni kell. És el is kezdték üldözni mindazokat, kik a megállapított tant hinni nem akarák. A hívők sokasága, lelkük jóságának sugallatára lemondott vagyonáról, összehordták, hogy a szegényebbek közt feloszszák; e felosztást az érdemes öreg tanítókra, felügyelőkre bízták; ezek eszközölték is azt, hanem az emberi gyarlóság és a dolgok természete szerint : a kezükre bízott közös vagyon jobb része maguknál maradt meg; ez volt vagyonosságuk alapja, mely urakká, majd idővel parancsolókká s a nép zsarnokaivá tévé őket. És igy, a mikor ők a jó cselekedetekben nem igen tündököltek , könnyű volt nekik — a tőlük rettegő sokasággal elhitetni, hogy Jézus isten. Jézust, ki azt hirdette, hogy egymást szeressék, egymással jót tegyenek: erős, hatalmas bosszuáló istennek hirdették ! _ így lett a papságnak a hivek fölötti hatalma, uralma megállapítva, ez terjedt, növekedett addig, míg 1616-ban Zwingli Schweiczban, 1517-ben Luther Márton Németországban a papság kevélységét, elbizakodottságát tovább nem tűrhetvén, a visszaélések ellen kikeltek. És miért keltek ki ? Főleg azért, mert jobb érzelmüknek föl kellett mindazok láttára lázadnia, a mit a pápák és papjai a vallás örve alatt cselekedtek s miként törekedtek a sokaságot tudatlanságában megtartani, miként csalta meg ármánykodva még a fejedelmeket is. Kérdem önöket lelkész urak, kik hozzám levelet intéztek: azt hiszik-e, hogy azok, kik mint derék hazafiak a papok közül fölemlíttettek, kik főkép a forradalom után bekövetkezett nehéz napok alatt hazafiai, emberbaráti nagy és nemes kötelességeiket teljesíték, a bujdoklóknak menhelyet adtak, a bizonyos halál torkából megszabadítottak, azt hiszik-e kérdem, hogy ezt azért tevék, mert papok voltak ? Nem, korántsem! De tették azért, mert ámbár papok voltának, azt a honfiúi erényt, mit tőlük a haza megkívánt és mit isten keblükbe öntött pap létökre is le nem vetkezhetek , azoknak csak hosszú reverendájuk volt papi, szivük, lelkök hazafiui volt. Nem tudják-e önök, hogy az ily hazafiakat, mert ebbeli szent kötelességüket teljesíték, maga a papság kárhoztatta, üldöztette, büntette akkor, midőn a szabadságharcz leviharzott? Nyilatkozatom nem volt egyes paphoz intézve ; én a papságot egészben, illetőleg rendszerint kárhoztattam, mint olyat, mely a kereszténységnek alapelveit a szeretetből fakadó jó cselekedeteket külső szertartások alá temette. Minő czímekkel illettek önök engem azért, mert azt indítványoztam, hogy a papság ne bírjon választási joggal, hogy a két magyar haza 15.000 tagból álló papságát a választási jogból ki akarom zárni? Igaz, önök lelkészi hivatásuk mellett egyszersmind állampolgárok, és mint ilyenek emeltek-e szót a végből, hogy a férfi lakosságnak háromnegyed része, mely most még a választási jogokat nem élvezi, választási joggal ruháztassék föl ? Miért nem dörgik le önök a szent helyről, szószékeikből a kormányra, törvényhozásra, hogy égbekiáltó igaztalanság a férfinépesség */3 részét a vállasztási jogból kizárni ? ezek száma milliókra megy, míg az összes papságé önök szerint csak 15 ezret tesz? De önök ugye a vagyonosok és magasabb rangúak, kisebb számú előkelőkkel együtt, csak maguk számára óhajtják a szavazati jogot megtartani? Mernék, bírnák-e önök lelkész urak állítani, hogy a választási jogokból kizárt milliók csak egyetlen tagja is nem oly teremtménye-e az igazságos istennek, mint önök közül bármelyik? Jól teszik önök, nem kárhoztatom, ha e világ minden gyönyörével megtelt poharat fenékig üntik, mert minden munkás érdemes fáradságának jutalmára ; de kárhoztatom a papságban azt, hogy a gyönyöröket már itt a földön inkább csak maga kívánja élvezni, mig a sokaságot csak a síron túli boldogságra utalja. Mert nem igyekszik a papság a szegénységben jó példával előmenni? A mindenható, bölcs isten e földet olyanná teremté, hogy ezen mindenki boldogulhat és ha mégis rajta a nagy sokaság nyomorog, ki annak legfőbb oka? A papság, mert ez saját érdekében a sokaságot tudatlanságában igyekszik megtartani, mert tudja, hogy ha a sokaság a tudományokban előhalad, akkor uralmának meg kell szűnnie. És ki a dolgoknak e rende ellen egyszer másszor föl mer szólalni, azt a papság vallástalannak, istentelennek hirdeti nemcsak, hanem amenynyire tőle telik, üldözi is. A föntebb előadott három közmondás ez egyike: „Ne bántsd a papot!“ ugyan honnét vette eredetét ? talán onnét, mert valakik a papot személyében testileg bántalmazták, s azért keményen meglakoltak? Nem, de származott onnét, hogy mikor valakik érinteni merészelték azt, vagy annak némely részét, mit a papság hirdet, tanit nem lehet igaznak tartani, mert az a józan észszel ellenkezik, azt elhinni képtelenség volna, vagy más szóval az, mit a papság erről és arról a dologról előad nem egyéb, mint ámit is. Igen, innét veszi eme közmondás eredetét. Nem a történelem tesz-e arról számtalanszor tanúságot, hogy az, ki a papság rendszerét megtámadta, kegyetlenül bűnhődött, sőt néha halállal is lakott? Igaz, a papság saját érdekei szempontjából nem is lehet nagyobb bűn, mint annak álarczát lerántani akarni. Elismerem és nyíltan vallom, hogy a papság közt vannak oly tagok, kik nemeslelküek, jó hazafiak, emberbarátok, de mindezen dicséretes jó tulajdonságuk mellett az ámitás által gyakorolt bűnrészesség alól ők sem vétethetnek ki mindaddig, mig ez ellen lelkük egész erejéből föl nem szólalnak és tetteikkel az ellenkezőt be nem bizonyítják. Önök lelkész urak hozzám küldött levelükben egyéb derék férfiak közt Ballagi Mórt is kiemelik, és méltán, ő is az elfogulatlan, a tudományosan képzett, felvilágosodott férfiaknak egyike ; de róla jó tulajdonságai közt egyet alkalmasint nem tudnak ; megmondom önöknek, az egyeneslelkűség az. Midőn a múlt 1871. év őszén a prot. felekezet reformja fölött tanácskoztak, igy nyilatkozott: reformáljuk a két helv. és ágost hitvallást, legalább annyira, hogy a papság ne legyen kénytelen hirdetni azt, amit nem hisz. Nem világosan bizonyítja-e csak ez is, hogy még a protestáns két felekezet papjai is ámitek akkor, midőn azt tanítják, a mit maguk sem hisznek. A másik közmondás: „szólj igazat betörik a fejed,“ mellettem bizonyít. A lelkész urak, kikhez e soraim kiválóan vannak intézve, felindultak, mondhatnám feldühödtek ellenem: írásukból tűnik ki az, hogy nemcsak fejemet törnék be, hanem amennyire tőlük függ, még életemet is áldozatul vennék dühök csillapítására. Miért hághatott ellenem kiöntött haragjok oly magas fokra? természetesen csak azért, mert igazat mondottam. Én önöket jámbor atyámfiai nemcsak nem ismerem, de azt sem tudtam, hogy léteznek, tehát megbántani, személyüket sérteni nem akartam; miért jajdulhattak tehát más okból fel, mint azért, mert papi alkotmányukra egy bombát löktem, mely, ha azt más oldalról több is követi, az épület romba dőlhet, a papi status, mint olyan felbomolhatik, minélfogva a nagy sokaság tudatlanságának rovására fenálló egyházi szolgák (dologkerülők), tulajdonkép urak testületének földi jóléte nemcsak csorbát szenved, de meg is semmisülhet és helyüket majdan erkölcsös tanítók, szép erényekkel tündöklő férfiak foglalják el, kiknek nem az lesz főtörekvésök, hogy gond, teher és munka nélkül élhessenek, vagyont, gazdagságot, arany halmazokat gyűjtsenek, nem gondolva azzal, aimikép küzködjék a nehéz munkában izzadó sokaság. Tagadja-e akármelyik pap, hogy az egész papság minden erejével vagyon után áhítozik, földi javak gyűjtésében fárad ? És ha példáján okoskodva majdan azt kell róla föltennünk, hogy túlvilági boldogságáról maga nem is álmodik, hanem határozottan csak földi kincsekre áhítozik. Hány példát lehetne felhoznom, hogy egyik-másik lelkész a gazdagság élén, a jólétben úszva nem temette el a szegény ember gyermekét, míg vagy más, vagy maga a neki járó stólát le nem fizette ? Más emberek is vannak, kik földi javak szerzésében fáradnak, de mennyire jellemző, hogy csak az egyház szolgáinak (urainak) kapzsiságáról támadt közmondás, nevezetesen „telhetetlen vagy mint a papzsák.“ Kérdem önöktől lelkész urak, hiszik-e, hogy a kis gyermekek, kik csecsemő korukban halnak el, kik semmit sem tudnak arról, mi az önök különféle katekizmusok és bibliai történetekben van, mit minden keresztény embernek tudni kell, akkor önök istenkáromlók, kiről azt teszik föl, hogy örök kárhozatra taszítja azon ártatlanokat, kik a kátét nem tudják. Ha pedig azt hirdetik önök, hogy az ártatlan gyermekek káté és bibliai ismeretek nélkül is üdvözülhetnek, akkor amitek , ha másrészről még azt is tanítják, hogy mindazt tudni kell, mi a kettős bibliában (a benne foglalt jó, üdvös tanácsokon kívül) van, az üdvösség elnyerésére szükséges. Amely pap azt vallja, azt tanítja, hogy nem annyira a jó cselekedetek által, mint inkább az által juthatni menyországba, ha mindazt elhiszszük s az üdvösségre szükségesnek tartjuk, a mik a bibliai történetekben hosszasan elősoroltattatnak : számitó csaló, ármánykodó. Meg tudná-e a papság egyik legeszesebb tagja, vagy a hazán uralkodó papság legfőbbike, az orsz. prímása, vagy akár maga a pápa, ki pedig magát csalhatatlannak akarja tartatni, kérdem: meg tudná-e mondani, miként járt el teremtésében a mindenható, hogy minden ember szervezetében az orr és fül az agyvelővel össze van kötve, és mégis hogyan van az, hogy orrunkon nem hallunk, fülünkkel pedig nem szagolhatunk ? Vagy miért van a violának az a szaga, ami van, és miért van a szegfűnek az, amelylyel bír ? Mily semmik vagytok ti papok velünk világiakkal együtt a teremtőhöz képest! És ti mégis azt akarjátok a tudatlan tömeggel elhitetni, hogy ti az emberiség és isten között külön állást foglaltok el, hogy reátok a világnak szüksége van, hogy az emberi-nem nélkületek sem e földön nem boldogulhat, sem a siron fül nem üdvözüdlhet. Én pedig azt az erős meggyőződésemet nyilvánítom, hogy ellenkezőleg, míg a papság ámító rendszerével föl nem hagy, az emberiség soha nem boldogulhat, mintsem különben boldogulhatna nélküle. A gondolkozó ember kénytelen bevallani, hogy daczára annak, miszerint a papság gyámkodik, atyáskodik fölöttünk, mégis napról napra süélyed, erkölcsileg romlik, vagy inkább megfordítva, épen a papságnak erkölcsi romlottsága miatt sülyed. Isten maga önté belénk a jó cselekedetek forrását, és pedig nemcsak belénk keresztényekbe, hanem mindenkibe, bármely vallásfelekezetü legyen is, és a jó cselekedetek nagyon régen a kereszténység kezdetén messze túli időben következő mondatokban nyertek kifejezést: éhezőknek ételt adni, szomjúhozóknak italt adni, mezíteleneket ruházni, szomorúkat vigasztalni, kételkedőknek jó tanácsot adni, betegeket látogatni, hallottakat temetni. Ezeket minden ember megteheti, és a jólelkű ember teszi is. És ha a jó cselekedeteket egymás irányában kölcsönösen gyakoroljuk, mind a földi jólétet eszközölnünk, lehet, mind pedig a jövő vagy túlvilági boldogságot elnyerhetjük anélkül, hogy a papság uralkodjék fölöttünk. A lelkész urakat, kik nekem e sorok írására alkalmat adtak. Színi Károlynak a „Nép felség“ i. é. 13. számában megjelent „Közös egyház“ czimű nagybecsű cikkének olvasására utalom, írtam Budapesten, mácziusban 1872. cz Táncsics Mihály, vallás és közoktatási miniszter saját kérelme folytán a Pest-Pilis és Solt megyei tanfelügyelőség ideiglenes vezetése alól felmentette, s a jászkun-kerületek tanfelügyelői állomására ideiglenes minőségben áthelyezte. — Haynald érsek mint említettük, ápril 7-én d. u. 3 órakor a pesti plébániatemplomban magyar prédikácziót fog mondani. Ez alkalommal a bejáratoknál gr. Zichyné, szik. Metternik Melánia, gr. Pálffyné- Károlyi Geraldiné, gr. Károlyi Istvánné, gr. Andrássy Manóné, gr. Schlick Ignáczné, Vidats Jánosné, Ruprecht Károlyné és Jálics Ignáczné fognak gyűjtögetni a ferenczvárosi Erzsébet-kórház javára. • „Testvér“ czimü hetilapját gr. Csáky Gyula napilappá változtatta. Első száma vasárnap jelent meg s ha egyébként nem volna eléggé mulatságos, e kívánatnak busásan megfelel programmjának első sora, mely szerint,, egy általánosan érzett szükségnek“ vél megindulásával eleget tenni. Mondja pedig ezt gr. Csáky Gyula, pénzügyminiszteri titkár éppen az időben, midőn a kormány csak az imént alapított két új napilapot.— Lisztbankét volt tegnapelőtt este a „Hungária“ nagy termében, mely ez alkalomból nagy és diszes társasággal telt meg. A kedélyes estebédet, melyet a távozó mester tisztelői rendeztek, különösen a Liszt, Sipos és Beliczay által tartott zongoraelőadások fejezték be méltóan. Hogy felköszöntésekben nem volt hiány, azt mondanunk sem kell, de annál bajosabb az asztali beszédek közül a sikerültebbeket felsorolni. Némileg a sorrendhez is alkalmazkodva, megemlítjük, hogy elsőnek Ábrányi Kornél köszönte fel Lisztet, utána pedig Apponyi Albert gr. Széchenyi Imre grófnét mint háziasszonyt, majd Vadnay, Spiller és többen mondottak toasztokat, melyek többé kevésbé segíték elő a jó kedv lábrakapását. — A budai „tanitó-egyet“ rendes havi közgyűlése, i. e. ápril hó 6-án szombaton esti 6 órakor, az alsó-vizivárosi tanoda helyiségében fog megtartatni. — Egy kisdedovó jubilaeuma. Kohányi Sámuel, a terézvárosi mintafőtanodában kisdedovó s ismert paedagogiai író i. é. ápril 1-én tartotta meg 25 éves jubilaeumát, amely alkalommal a kezei alatt lévő kisdedekkel egy igen sikerült vizsgát is tétetett. Kohányi, aki egyik legbuzgóbb s legsikeresebb előharczos a főváros magyarosításában, ez alkalommal igen szép elismerésben részesült. A főváros legjelesebb paedagogjai, több író, képviselő stb. megjelent a szép ünnepélyen, Zichy Antal tanfelügyelő, Táncsics Mihály, Simon Florent, Kohn rabbi és Péterffy Sándor igen ügyes alkalmi beszédeket mondottak s végül Komáromy-Bayer Lujza a Fröbel nőegylet nevében, ahol a megtisztelt férfiú szinte igen tevékeny munkásságot fejt ki, egy csinos ezüst serleget nyújtott át emlékül. A köztiszteletben álló férfiú további működéséhez mi is szerencsét kivánunk. — Jótékony czélu tudományos fölolvasások. A Pászthory Lászlóné által nők számára alapított kereskedelmi tancsarnokban (kalap utcza sarkán báró Ambrózy-féle ház) hetenkint egyezer és pedig mindenkor szerdán, délután 4 órakor népszerű tudományos felolvasások tartatnak a nemzetgazdaságtan, történelem, irodalom, statistika és a háztartás köréből. Ezeken tetszés szerinti belépti díj mellett, melyet kiki maga dob be az előcsarnokban kitett perselybe, mindenki részt vehet. Az első ilynemű felolvasás, melyet mindenkor kiváló szakférfiak tartanak, szerdán, ápril. 3-án d u. 4 órakor lesz és összes jövedelme az irói segélyegylet javára fog fordittatni . Egyúttal megjegyezzük, hogy Pászthoryné asszonyság ez intézete, melyben a legjelesebb szaktanárok működnek, valósággal hézagot pótol s ekkép megmagyarázható azon nagy részvét melylyel a hölgyek ez intézetet felkankrolt. — Uj postahivatalok. Ápril 1-jétől a somogymegyei Vizvár és Andocs községben uj postahivatalok léptek életbe. Az elsőbbinek forgalmi köréhez Agarév, Háromfa, Bélavár s Vizvár községek, továbbá Zsitfa, Kettős, Alsó és Felső-Kallcsa puszták, az utóbbiéhoz Andocs, Mágocs, Fiád, K.-Bár, Miklósi, Bonnya, Kára, Zseh, Szorosad és Török-Koppány községek, továbbá Németsűrű, Bonnya, Bári, Keér és Jutom puszták tartoznak. — Megszűnt lap. A Milassin Vilmos által szerkesztett „Reggeli lapok“ tegnap utószor jelentek meg. Milassin különben igen, hogy nemsokára hasonirányu nagy lapot fog megindítani. —E perjést légszeszszel akarják világitani , egy társulat most van alakulóban, hogy az engedély megszerzése után azonnal dologhoz lásson. — A kártya áldozata. Váczott, mint az ottani lap írja, egy Galli István nevű fiatalember néhány száz forintot elkártyázott, és e feletti elkeseredésében hasba lőtte magát. A szerencsétlen aztán golyóval testében maga ment a kir. bírósághoz szorgalmazva, hogy végrendeletét vegyék fel. Kétnapi kínlódás után f. hó 27-én halt meg a közkórházban. — Sport. Az ápril 7-i pesti versenyekre következő nevezések történtek : I. Asszonyságok dija: 1. Blaskovich Ernő, 5 é. p. k. Hegyes a Luknow, a. Aranka. 2. Ugyanannak 4. é. p. k. Lenke, a. Cotswold, a. Gipsy Girl. 3. gr. Eszterházy Miklós, 5 é. p. m. Zápolya, a. Zetland, a. Jane Eyre. II. Gátverseny 1. gr. Lónyay Béla, 5 é. p. m. Horror, a. Zetland, a. Crafton Lass. 3. br. Wesselényi Béla, 4 é. s. k. Freudenau, a. Buccaneer, a Lotty. 3. Blaskovics Ernő, 5 é. p. k. Hegyes, a. Lucknow a. Aranka. 4. gróf Eszterházi Miklós, 4 é. p. k. o. Bachus, a Suplick. 5. br. Diller Lajos, id. s. k. Freya a. Champlain a. Dressmaker. 5 Fuchs Rudolf főhadn. 4 é. s. m. Talmigold, a Ephesus a. Alivo. 7. g. Sztráray János, id. p. k. Rubicon, a. Arsenala a. Sylph. III. Kisakadály-verseny. 1. Aczél Péter 5 é. p. k. First Lady, a. Cotswold. 1. Aczél Péter 5 é p. k. a. Lady of the Lake. (E versenyre a feltételekben (Propositions) kikötött legalább 3 név nem történvén meg, e futam elmarad.) IV. Akadály-verseny 1. gr. Fiisi János id. s. h. Royal Oak, a. King Charles a. félvér 2. gr. Eszterházy Miklós, 6 é. p. h. Kenthopper, a. (félvér) 3. br. Diller Lajos, id. s. k. Freya a. Champain, a. Dressmaker 4. gr. Sztáray János, id. p. k. Álmos, a. Little Harri, (félvér.) — Budavárosának a kormány újabban 40.000 forintot utalványozott közoktatási czélokra. — Tengerészeti statistika. A ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 2-án délután 5 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést, bemutatja a múlt hó folytán beadott és el nem intézett interpelláciok, indítványok, határozati és törvényjavaslatok jegyzékét. Bemutatja továbbá Sopron város kérvényét, hogy a Sopronon át Zsolnára és a Győrből Sopronon át az osztrák határszélig építendő két vasútvonalnak még az ülésszakban elintézése iránt a ház intézkedjék. Pestpilis és Soltmegye az 1844. IX. törv.czikk eltörlése iránt kérvényez. Schazer Frigyes képe végleg igazoltatik. Mocsáry Lajos: bemutatja Borsodmegye Csaba községe 87 választójának feliratát, melyben kérik, hogy a választási, 5 évi országgyűlési és az incompatibilitási miniszteri törvényjavaslatok elvettessenek. Ugyanezt kérik Görömböly községe 52 választói annak ünnepélyes kijelentésével, hogy ők eddig a jobboldal hívei voltak, végre azonban meggyőződtek affelől, hogy véleményük szerint a baloldal törekvéseitől lehet várni azt, hogy az ország népének jogai kivívassanak. Végül bemutatja Kisgyőr községe választópolgárainak hasonló tartalmú kérvényét. Helfy Ignácz benyújtja a nagybereghi választó kerülethez tartozó Kígyós község választópolgárainak a fentebbiekhez hasonló tartalmú kérvényét. Vukovich emlékezteti a házat múlt hó 11-én 12-ed magával beadott ama határozati javaslatra, mely szerint a pénzügyminiszter utasíttassék oda, hogy az alsó vidék felsegélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot, mely a minisztérium kijelentése szerint íliff/nn van vrtertfin « ttfmivf» Ufllftk idpifi'le Magyarázó nyilatkozat Vámosi István és Német Károly ev. ref. lelkész urakhoz intézve, az 1872. évi febr. 29-én a képviselőházi gyűlésen mondott beszédem végén tett indítványomhoz. A f. é. febr. 29-iki gyűlésben azt indítványoztam, hogy a papság és pedig felekezeti különbség nélkül, zárassék ki a választásjog gyakorlatából, mert ez csak lelki, sfronzáli dolgokkal, menyországgal foglalkozik. Ez indítványom folytán ellenem többen felzudultak, mind a katholikusok, lelkészek és nem lelkészek, mind pedig a protestáns két felekezetű lelkészek közül, jelesen Vámosy István lakszakálasi ref. lelkész és Német Károly nagymegyeri ev. ref. lelkész keltek ki. A „Hon“ 1872-ik évi márcz. 17. számában eleve annyit feleltem erre, hogy majd „magyarázó nyilatkozatot“ teszek közzé; megjegyzem egyúttal, hogy nem úgy értettem, mint ha a papságnak egyenként minden tagja olyan volna, milyennek a papságot átalán véve állitom, hogy az ármánykodik, amit. Minden vallás felekezetüek közt találkoznak derék férfiak, jóltevők, hazafiak, emberbarátok, de fájdalommal kell bevallanom, hogy ott ilyenek csak kivételek; a tapasztalás, az élet bizonyítja ezt; akik ilyenek, állításomat magukra ne vegyék. Igen, nem tartózkodom állításomat ismételni: a papság olyan, milyennek beszédemben, tulajdonkép annak végén javaslatomban állítom: csábít, ármánykodik és pedig mindenütt kisebb nagyobb mértékben, minden vallásfelekezetnél, az Indus és Ganges partjain épen úgy, mint a Duna és Tisza partján, a Nílus és Mississippi partjain, de főleg a Tiberis két partján Rómában. Adott szavamat, miszerint magyarázó nyilatkozatot bocsátok közre, ezennel beváltom, ígéretemet teljesítem. A föntebb említett lelkészek hozzám intézett levelükben komolyan fenyegetnek, hogy „állításomért lakolnom (?) kell.“ Tudom a közmondást: „szólj igazat, betörik a fejed;“ tudom a másik közmondást is: „ne bántsd a papot;“ de ismerek még egy harmadikat is, mely így szól: „telhetetlen, mint egy pap-zsák.“ Nyilatkozatomat két részre osztom; egyik csak igen rövid és a mely a keresztény vallású papságon kívül levő papságot illeti, mely bárhol a földgömbön létezzék is, vagy hiszi azt amit tanít, amit híveivel el akar hitetni, akkor tudatlan, az előítéletek rabja ; ha pedig nem hiszi és mégis hirdeti, akkor ámító, csaló. Ezekről azonban bővebben nem akarok szólani, mert tudom, hogy aki a nemzeteket szokásaikkal ismeri, vallásukról csak némi fogalommal is bir, és keblében igazság honol s lelkiismerete nincs elnémítva, az tudhatja, milyen eme népeknél a papság. — És aki talán e nagy fontosságú ügyet kellően nem ismerné : „Józan ész“ czimü könyvem II. részére,mely a vallásokról szól és „Hit, papok, pápák“ czimü munkámra utalom. Ez utóbbi most rendeztetik sajtó alá. MAGYAR ÚJSÁG 1872. ÁPRILIS 3. Kivonat a hivatalos lapból. Urbán Gyula és Hollán Sándor a közlekedési minisztériumhoz titkárokká, tutzingeni Tichtl Frigyes és Rapaics Radó miniszteri fogalmazókká, Bornemissza Bertalan és Urbánovich Nándor pedig miniszteri segédfogalmazókká, Riehter József és Szalay Elek pénzügyőri biztosokká neveztettek ki. Az eperjesi törvényszékhez irodatisztnek Semsey Adolf, az Ipolysági törvényszékhez telekkönyvezetősegédnek Sághi Benő, a körmöczi pénzverdéhez harmadvésnökké Mayer Elek neveztetett ki KRÓNIKA. Pest, ápril 2. — Husvét szent ünnepeinek csak félig kedvezett az idő. Vasárnap verőfényes tavaszi nap volt, de már tegnap — mondhatnék régi szokás szerint — az ég borult, levegő csípős volt, s hogy eső nem esett, az csak a felhőkergető szél érdeme, a minek különben a homokövezett Pesten megvan az a kellemetlen oldala, hogy —------no de ne bolygassuk most a város teendőit Elég, hogy vasárnap, akit lába birt, az a „zöldbe“ sietett. Mulatóhelyeinken hemzsegett a sokaság, a városliget, Oroszkert, Dunapart hullámzott a sok embertől és szemnek szájnak kijutott a maga része. Igazságtalanság volna e helyen megfeledkezni az ájtatásokról, hogy mily nagy számmal vannak Budapesten, azt a délelőttönkint a templom körül özönlő nagy tömegek mutatták meg. Ki hinne még ezek után is a „Magyar Áll. “-nak? — Szász Károly osztálytanácsost a