Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-01 / 99. szám

JSSu ÁXXXm teifiesHäeilÄBiäBFF^isÄ^Äii Szerda, Szerb.esztói iroda,: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét lletö minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. liindd-liivmtnl : Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­mények. 1872. május 1. Eloílzotósi ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .....................................20 frt — kr. F élévre.........................................10 „ — „ N egyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1 „ 70 „ Egyes^szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. mrdetésl díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 kr ” JL* est, ap r. 30. Politikai szemle. A cseh országgyűlés elintézvén az igazo­lást, megalakult. Az országos bizottságba ma megválasztattak : Gross, Todesco, Wal- dert, Alter, Pécsé, Theumer, Scbmeykal s Flirstl. Május 4-ikén a választások is meg fognak történni, azután az országgyűlés el- napoltatik. Az országgyűlés tegnapi ülésében fölol­vastatott az országos választmánynak a nagybirtokossági választásokra vonatkozó jelentése, mely reprodukálja Lobkowitz ker- czeg tiltakozását, összefoglalja a conserva- tivek fölülfolyamodását a hatóságilag kiiga- zitott választói névjegyzék ellen, és kije­lenti, hogy az országos választmány nem indítványozhatja a nagybirtoktfssági válasz­tások igazolását. — A helytartó kijelenti, hogy a kormány csak holnap válaszolhat az alaptalan kifogásokra, mert a választ­mány elnöke által nem lett, mi.it szokás, a tiltakozásról értesítve. Az országosmarsall sajnálja, hogy az igazoló bizottság üléseire nem hivatott meg kormányképviselő. Az országgyűlés holnap­ra halasztja a tárgyalást és megválasztja a budget-bizottságot. A carlista mozgalom elveszté jelentőségét s nem sokára az egész fölkelés el lesz nyom­va. Saragoza tartományban már nincsenek felkelő csapatok. — Serrano ma kezdi mű­veleteit Navarrában. A vasúti összeköttetés Madriddal helyre van állítva. A pamplunai republikánusok fegyvert kértek a hatóságtól és egyesülnek a progreszisztikus nemzetőrökkel a carlisták ellen. A pamplunai parancsnok, Morionis tá­bornok, nagy erélyt fejt ki. Valamennyi fel­kelő csapat papok vezetése alatt áll. Negy­ven fegyveres carlista alávetette magát, 60 elfogatott és Vitoriába szállíttatott. Mad­ridi levelek f. hó 27-röl jelentik, hogy a had­sereget kitűnő szellem lelkesíti; szökés nem fordult elő. Langumero tábornoknak, ki az elöhaladt radikálisok közé tartozik, és Zo- rilla követője, egy Navara tartományban működő hadoszlop parancsnokává történt kineveztetése nagy benyomást tett és bi­zonyságul tekintetik arra, hogy a republi­kánusok és radikálisok nem fognak csatla­kozni a karlista mozgalomhoz. A törvényszékek utasittattak,hogy minden carlista lap ellen, mely don Carlos lázitó felhívását közölte, pert indítsanak s a car- lista-bizottságok tagjait elfogják. Eddig már több kiváló pártember vitetett fog­ságra. A lázadás élén mintegy harmincz pap áll. Az elűzött toskani fejedelem megláto­gatta Viktor Emanuelt, mi nagy föltünést keltett. Az, a kit a múltkor Romania fejedelmé­nek mondtunk, hogy országát elhagyva, Pesten átutazott, Frigyes Károly porosz herczeg volt. fiit beszélnek a jobboldalon ? < Azt szokták mondani rendesen a j jobboldalon, hogy ennél a mostani ál- j lapotnál külömb helyzete soh’ sem volt Magyarországnak, s igy ezen minek volna változtatni! de nem is lehet — mint ök állítják — mert az 1867. XII. törvényczikk a közösügy­ről, az osztrák tartományokkal kötött kétoldalú szerződés, mert ennek foly­tán a közös kill- had- s pénzügymi­niszter, oly közös hivatalnok, mely kizárólag sem a mienk, sem az osz­trákoké nem lehet; s e törvényczik- ket, maga Magyarország egyedül fel nem bonthatja; különben érdekében sincs felbontani, mert igy az osztrák tartományokhoz forrasztva a netán föltámadható s Magyarországot el­pusztítással fenyegető vésznek köny- nyebben szembe nézhet; de meg az európai viszonyok, a külhatalmak sem egyeznének bele, hogy Magyaror­szág önálló állam legyen. Hogy az európai hatalmak mibe egyeznének bele, azt Trefort épen úgy nem tudja, mint bármely más halandó. A történet, de a legutóbbi események tapasztalata azt tanúsítja, hogy az európai hatalmak mindig abba egyeznek bele, a mit a tények szentesítenek. Az európai hatalmak az 1852-iki Napóleoni államcsíny keresztülvitelét tudomásul vették épen úgy, mint az 1871-iki elüzetését Napóleonnak, a köztársaság procla- málását Francziaországban, Elszász- Lotharingia bekeblezését Németor­szágban stb. Azt állítani tehát, hogy az európai hatalmak Magyarország önálló állami léteiét elleneznék — egyszerű ráfogás, melynek alapja nincs. De miért is volna oka ellenez­ni Magyarország önálló államiságát az európai külhatalmaknak ? Azt mondják, hogy az európai érdek az, hogy itt a Duna mentén kelet kapu­jánál, egy erős birodalom álljon. Ezen erős birodalom fenkll most itt Ausz- tria-Magyarország képében? Ugyan ne tegyék magokat nevetségessé, hogy a czitromot vasbombának muto­gassák. Igen, ha európai czél az, hogy itt egy erős fellegvára legyen Keletnek, akkor az csak az önálló Magyarország lehet, mely történeti­leg képes beigazolni: hogy a régibb múltban a Hunyadiak idejében, mig Magyarország nem volt kitéve az idegen érdekek cselszövényeinek, e hivatásnak az európai polgárosodás hálájára méltólag tudott eleget tenni. Arra nézve pedig, hogy Magyar- ország még most is mire képes, ott van az 1848-icliki időknek bizonyít­ványa, mely előtt még az ellenség­nek is tisztelettel kell meghajolnia. Magyarország képességét tehát arra, hogy akár a kelet irányába fennálló európai érdeknek eleget tegyen, akár az önálló állam igényeinek megfelel­jen — kétségbe vonni nem lehet. En­nek kétségbevonása annyi, mint ki­állítani Magyarország halotti bizo­nyítványát, melyre ha a jobboldal vállalkoznék, valóban nem irigylendő vállalatba bocsátkozik. Innen most már könnyű az átme­netei azon kérdésre, hogy érdekében áll-e Magyarországnak az 1867. XII. törvényczikk megváltoztatása, azaz másképen : érdekében áll-e Magyar- országnak rendithetlenül törekedni, önálló állami létei után. Fentebb mondottuk, hogy európai szempontból véve: igen, érdekében áll. Tisztán Magyarország szempont­jából véve, azonkívül, hogy ízlés dolga, még a nemzeti hivatás s lel­kiismeret szózata is felhangzik, mely életet s jövőt kér népének. A jelen ugyan a mienk, azt felhasználhatjuk tetszésünk szerint de e kötelességet, melyet egy ország irányába örököl­A MAGYAR ÚJSÁG TÁROM. — 1872. április 29. — A kovács leánya. — Angol beszély. •— (Folytatás,) A mint a két férfiú leült, zsákmányukat megolvasandók, Anna félelem s aggodalom­tól eltelve zavará őket. — Csaló dől, kedves atyám! — mondá — e szekrény nem lehetett oly sokáig elrejtve, a mint gondolod, mert nézd csak, ez arany­darabok csak pár év előtt kerültek ki a p énzverdéből. ügy látszott, hogy az öreg szavait nem hallá. — Kedves atyám — folytatá — nem akarod kitudni, hogy e kincs kié ? Nemde megfogod tenni? Megtartani jogtalanság lenne! — Hallgass, ostoba! —- Kiáltá John bo- szusan. Nem hallottad, hogy tulajdonosa már régen meghalt s el is van temetve, s hogy örökösei idegen emberek ? Tán kimen­jünk az utczára s ott mindenkinek tudtára adjuk, hogy mit találtunk s kérjük föl, hogy osztozzék ? — Azt kell tenni, a mit a becsület s jog parancsol — feleié határozott hangon. Fia haragos kitörését megakadályozandó, atyja közbe veté magát. — Igazad van gyermekem, mi is azt akarjuk — mondá. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mit teszünk. Te nagyon jó lány vagy Anna, derék lány, ki jogtalanságot nem tűr, de mi sem. De lásd gyermekem, ha e tár­gyak már évek óta elfelejtve s elrejtve he­vertek, úgy az által senki sem leend meg­károsítva, hogy ezt mi megtartjuk, s atyád­nak ezután nem kell oly fáradságosan dol­gozni, mint eddig, s még kedves lánya is szép ajándékba részesülhet. Anna azonban e rábeszélés által nem ha- gyá magát elámittatni. — Tudhatod, kedves atyám! — tévé hozzá — hogy e tárgyak nem lehettek so­káig elrejtve. Hisz ott papirosok is hever­nek s ha átkutatjuk, tán mindent meg fo­gunk tudni, a mit tudni akarunk. Anna a papirosok után nyúlt, de John erős keze visszatartá, s a papircsomagot Ralph élvévé s kabátja alá dugva, mondá: — Még ma este nem lányom, nem ma este, — az idő már későre jár s el vagyunk fáradva. Azt hagyjuk máskorra. Most eredj aludni, — kívánom, akarom. Minden további ellenvetése hasztalan volt s igy engedelmeskedék. Atyja gyöngé­den megcsókolá. » — Kedvemért a titkot meg fogod őrizni, nemde gyermekem? r— mondá. Legalább addig, mig elhatározzuk, hogy mit tevők le­gyünk ? — Tanácslom is neki — tévé hozzá John sötét vonásokkal — mert nincs kedvem hozzá, hogy az ő fecsegése miatt börtönbe kerüljek. — Börtönbe ? — ismétlé Anna a félelem­től annyira elfogva, hogy egy széktámlájá­ba kellett megfogódzkodnia. Börtönbe? Az isten szerelméért ne tegyék ki magukat oly nagy veszélynek! — könyörgött Anna. Kérlek benneteket, vigyétek a pénzt oda, tünk, s melyet viszont örökségképen fogunk hagyni az utókornak, saját egyéni érdekeinknek alárendelni, a legnagyobb bűn. Vannak, kiknek szelleme már-már siketté lett a nem­zeti aspiratiók esdő szózatára, mert mint Quinet Edgár mondja: „az em­ber midőn hanyatlik, vagy midőn csak helyet cserél is az időben, elveszti felfogási tehetségét némely igazsá­gok iránt, melyek vagy nagyon ma­gasan állanak, vagy nagyon a lát határ felé hajolnak, vagy nagyon is távol feksz enek .... főkép a félelem vakítja el az embert, s teszi valójában önkénytes vakká.“ Vannak, kiknek örömük telhetik benne,hogy Magyar- országnak létele, egy osztrák-magyar katona szuronyán nyugszik, hogy a bécsi hadügyminiszter szavára Ma­gyarország minden embere, egyszer -e a katonai ostromállapot foglya lehet; vannak a kiknek tetszhetik az, hogy Bach financzai magyar zsinóros ru­hában járnak, hogy a legméltányta­lanabb alapon álló adórendszer miatt, még hátraléki kamatokkal is sujta- tunk, hogy saját házunk felett az osztrák tartományok érdeke a paran­csoló, hogy pénzügyi, ipar, kereske­delmi dolgainkban a legcsekélyebb változtatás az osztrák miniszterek tetszésétől függ: mindez igen sokak­nak tetszhetik, mert ez ízlés dolga, melyre csak annyit jegyzünk meg, hogy Ízlését kiki tartsa megmagáuak s ne kívánja a közügy rovására fel is tolni. Ha a legszűkebb körű háztartásnak egyik nélkülözlietlen feltétele a füg­getlenség, mely nélkül dolgait senki nem intézheti czélszeriien, mennyivel szükségesebb az egy állami háztartás­nál. A kinek konyháján a szomszéd saját érdeke szerint gazdálkodhatik, meglehet ott köszönni az ebédet. Mind elpusztul az a gazda, ki földjét a mások egyéni érdekei szerint művel­heti csupán, ki kiadásait nem a saját bevételéhez irányozhatja elő. Tehát, hogy érdekében áll-e Ma­gyarországnak az önállóság, hogy pénze vére felett önmaga függetlenül intézkedjék, ez oly kérdés, melyre az igenlő feleletet a józan ész dik­tálja. Szeretnek a jobboldaliak nagy han­gon utalni a lefolyt porosz-franczia háborúra, melynél a pesti országgyű­lést úgy akarják feltüntetni, hogy az állotta útját annak, hogy Ausztria mindjárt kezdetben nem avatkozott bele Napóleon javára, mint ezt a bé­csi miniszterek akarták. Ebből oly for­mán okoskodnak, hogy ime a kül- íigyre is mily befolyással van a ma- gyarországgyülésnek,holott ebbe kizá­rólag a delegatiók szólhatnak. Az or­szággyűlésen a baloldal s különösen a 48-as párt részéről ez ügyben tett interpellálok élesen jelezték az el­lenszenvet, mely az országban ily bea­vatkozás ellen fejlődött. De megállít­hatta volna-e, ha a bécsi miniszterek mégis megüzenik a háborút? nem; mert hogyan állíthatná meg a bécsi miniszterek által kezdett háborút ? ha a költséget nem szavazná meg a hol találtátok. Az ily pénz csak átkot hoz. — Ostoba liba! — kiáltá John, mialatt hevesen fölugrott. Ostoba fecsegésével az egész falut föl fogja lármázni. Csak nem fogjuk tűrni, hogy nekünk ő parancsoljon? Vigyázz magadra, nem akarok felőled sem­mit sem tudni, vigyázz magadra ! Az utolsó szavakat oly fenyegető mozdu­lattal mondá, hogy Anna megijedve atyjá­tól, minden ellenvetés nélkül hagyá magát a szobából kivezettetni s kívánságát követ­ve lefeküdt. Ágyában sokáig feküdt s hal­lotta az aranyak csörgését s tulajdonosaik hangját, mig végre elaludt, hogy álmában atyja borzasztó sovárgó tekintetét lássa s bátyja durva fenyegetéseit hallja. II. Következő nap reggelén a találmány minden nyoma eltűnt, s a mint Anna al­kalmat talála atyjával egyedül lehetni, kérdezé, hogy mit tevő akar lenni, ez a neki szokásos tagadásával tért ki s kérése s kö­nyörgésére semmit sem mondó fejbólintás- sal s mosolylyal felelt, mig végre Urügyöt ta­lált a távozásra. Több nap mult el a nélkül, hogy e tárgy szóba jött volna, s hogy a házban valamely észrevehető változás történt volna, de Anna érezé, hogy közte s azok közt, kiknek tet­tét roszalá, válaszfal emelkedék. Az előzé­kenység, melyet atyja s bátyja irányában tanúsított, ezek elfogadták ugyan, de az estéli bibliai fölolvasás elmaradt, a mely helyett a két utóbbi közt titkos beszélgetés folyt, melyből Anna ki volt zárva. Ezen kí­vül azon kínos meggyőződést szerzé, hogy John, noha ritkán szólt hozzá, mindég s hadviselésre. De ezt nem az ország- gyűlés szavazza ám meg, hanem meg­szavazzák a delegatiók, melynek el­határozása teljesen függetlenül törté­nik az országgyűléstől. Sympathia, antipatkia, erre Bécsben nagyon ke­veset adnak. Az országgyűlés pedig csak annyit fejezhet ki, a mi a ma­gyar ember szójárása szerint, alig ér többet egy pipa dohánynál. A ki azt hiszi, hogy a bécsi mi­niszterek háborúsdi szándékát a pesti országgyűlés akadályozta meg, téve­désben van. Megakadályozta az, hogy midőn körülnézték az arsenálokat, meg a hadi készleteket, melyek éven­ként milliókat emésztenek fel az adó­ból, hát találtak — egy nagy sem­mit, semmiből pedig nem lehet vala­mit csinálni. Gyönyörű világot vetett ez akkoron a bécsi közös külügyér gazdálkodási rendszerére, mint erről annak idejében kimeritöleg szólott a krónika. Ne akarják tehát elhitetni azt, mintha a magyar országgyűléstől függne a háború kérdése, ámítás ez, mindaddig, mig vérünk s pénzünk felett nem a magyar parlament intéz­kedik — önállóan s függetlenül, a mi a mostani rendszer szerint nincs s nem is lesz meg, mig fen fog állani. A magyar országgyűlés most nem te­het egyebet, mint legfeljebb boszan- kodását fejezheti ki, hogy háborúba keverik a nemzetet, s aztán tudomá­sul veszi. Ha vannak olyanok, akik ezt a helyzetet úgy fogják fel, hogy ennél különb soh’ sem volt, ismét Íz­lés dolga, melyet legfeljebb szánni s mosolyogni kell. Az igaz, hogy ha­zánk 300 év óta tettleg küzd törvé­nyeivel biztosított önállóságáért, mely annyiszor megsértetett s kiját­szatott. De — küzdelmében mindig volt egy bátorító szellem, mely ki­tartásra ösztönzé, s ez a törvény és jog szelleme volt, mely az ősök po­raiból kikelve, hitében s igazságában erősité meg a nemzet fiait. Szenve­dései közepette is büszkén mutatott törvénykönyvére , melyből vezérlő fényként sugárzottak ki a szavak: erős várunk nekünk az igazság is­tene! Ma már ezzel is kevesebb van, tör­vénykönyvünkbe beíratott az 1867. XII. tczikk. Szerencse, hogy csak a néma lapon van még, mert a nemzet kegyelete a haza önállósága iránt sokkal féltékenyebb volt, hogy sem a szivekbe is engedte volna bevé- setni. Van még e tekintetben több mon­dani valónk is, — melyekről a vá­lasztó közönséggel, hasznos is czél- szerii is értekezni. Szederkényi Nándor. Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyel­ven kapható. Száza 1 frt 50 kr, ezre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a mindenütt figyelemmel kiséré. Ha a szom- szédnök közül valamelyik a ház mellett el­haladva vele szóba állt, bátyja azonnal va­lamely ürügy alatt hozzá sompolygott s hallgatódzott. A levelek, melyeket nagy- nénjének s volt jótevőjének irt, kitől oly hirtelen elhivaték, a konyha asztaláról, ho­va azokat tenni szokta, eltűntek, mielőtt a postára adhatta volna; s gyakran, ha ka­lapját s kendőjét véve, a szabadba menve sétát akart tenni, hogy a ház tikkasztó me­legétől s kinzó gondolataitól megszabadul­jon, atyja visszahívta s valamely ürügy alatt otthon marasztald. Világos volt, hogy Ralph s John gyana­kodtak rá s féltek tőle. Nem tudták fölfogni Anna gyűlöletét törvénytelen tettük miatt s csak arról gondoskodtak, hogy ne tegyen oly lépést, mely rájok nézve veszélyes lehet. A roszlelkti John volt az első, ki oly tervet gondolt ki, hogy az Anna jelenléte által fe­nyegetett kincs biztosítva legyen s atyjával tett titkos beszélgetései mindinkább sűrűb­bek lettek s serényebben folytattalak. Egy napon, a mint történetesen mindkettőjüket ily beszélgetésben találta, tekintetük oly fe- nyegetőleg s sötéten nézett rá, hogy a féle­lemtől elfogva majd hogy a házból meg nem szökött. De atyja néhány barátságos szava s bátyja kevésbé durva viselete félelmét tova űzték; s midőn következő nap tudtára lett adva a terv, kirándulást tenni s Anna nagynénjét váratlan látogatással meglepni, örömében minden mást elfelejtett. A szükséges előkészületek gyorsan meg lettek téve,s Anna örömteljes arczczal fogódz­kodott atyja karjába s ment vele a közel­fekvő városba, hogy az utazást onnan vas­„Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költsé­gek már fedezve vannak. Az országos 48-as párt tizenket­tes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jö­vő országgyűlési képviselő-választá­sokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, vala­mint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyülések, akár körök, akár pedig csak egyes tagok­tól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány el­nökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztöhivatalába, Pest, Lipót ut­cza 11. sz. alatt. W A belügyminiszteri s államügyészi rendeletekben sok mindenről van szó, a mi természetesen a kormánypártnak válhatik előnyére. Egy fontos dolgot azonban — ta­lán bizony készakarva — kihagytak. Azt kérdezzük ugyanis a belügyminisz­ter s államügyész úrtól, hogy rendeleteik- ből mért hagyták ki a vesztegetés, az etetés s itatásra vonatkozó tilalmat, miután tudva levő dolog, hogy a választásoknál ez szok­ta a viszályt szülni ? — Ha ez iránt pótló­lag intézkedés nem fog tétetni, a vesztege­tés, etetés s itatás olybá fog tekintetni,mint a jobboldal megengedett főkorteskedési üzelme. — A szerb kongressus a napokban löl fog oszlattatok Stojkovics püspök levélben fogja a congressus tagjait tudósítani, hogy három évi mandátumok letelvén, a congres­sus föloszlatottnak tekintendő. Az uj vá­lasztások még a nyár folyamában mennek végbe s az uj congressus aug. 18-án fog megnyittatni. Választási mozgalmak. Sz.-Xtörinczről Ilangai balpárti elnök­től ma a következő táviratot vettük: Az ellenzéki nagy értekezlet közfelkiál­tással Helfyt lépteié fel jelöltül. A lelkese­dés a kerületben és az egész megyében ál­talános. * A gyöngyös-patai választókerületből Írják lapunknak : hogy ott most tartja N é- m e t Albert diadalmenetét. Szombaton, az­az 27-én érkezett Patára, mely válasz­tási hely, midőn nagy meglepetésünkre megérkezik K o v á c h László, a kit nem vártak. Az egész tömeg ketté válva, egy hangos szó nélkül hagyta tisztességesen elvonulni a néhai jobboldali képviselőt. Csakhamar jött aztán Német Albert, s a lelkesedés elérte tetőpontját nagy hatástt beszédére. Az egész Pata, a sekrestyés had kivételével, mind baloldali. Innen tovább Tarján, Rhéde, At­kái- r a ment, mintegy 26 kocsi kíséretében. Leirkatlan lelkesedéssel üdvözöltetett min­uton tovább folytassák. Midőn azonban Lon­donba érkeztek, az öreg Thorley nem ment ama külváros felé, hol a nagynéne lakott, hanem az ut tovább folytatására egy más kocsiba szálltak, s mig a főváros közepén áthaladtak,Annával tudatá,hogy e terv meg lett változtatva s hogy John kívánságára a sussexi parton fekvő kis halász faluba mennek. Miután kedvetlensége bátyja különös észjárása miatt elmúlt, Anna arcza ismét derült lett. Már félni kezdett, hogy éltes nagynénje vasárnapi nyugalmát három hí­vatlan vendég fogja megzavarni, s a rég táplált vágy a tengert láthatni, a mely most teljesedni fog, teljesen megnyugtatá. Midőn utazásuk végczélját elérték s a roppant viz tömeg felületét megpillantá, a mint az csen­des, elhagyott partjával előtte elterült, e bű­vös szemlétől alig tudott megválni, hogy a közeli gunyhóban, valamely csekély tidi- töszert élvezzen. E gunyhó a part sziklái közt magányo­san feküdt s oly emberek laktak benne, kik egykor jobb sorsban látszottak részesülni, mint a távol fekvő falu gunvhóinak lakói. A gyorsaság, hogy a megérkezett utasok azonnal ebédhez ülhettek, oly annyira cso­dálatos volt, hogy Anna csodálkozva s a háziasszonyt tréfásan kérdezé, ha vájjon a vendégek jöttét nem-e valamely jószivü tün­dér adta tudtára. John e kérdésre komor arczot mutatott s atyja nagyon zavart volt, egyedül a bázinö tudta feleletével a zavart eloszlatni s Anna bátyja duzzogását csak­hamar elfelejtő s atyját rávette, hogy ki­sérje ki a tengerpartra, hogy kagylókat i szedhessen. denütt útjában,1 mely Kovách László képvi­selőségének — halálkongása volt. Vasár­nap volt Hatvanban,mely város pöffeszkedő birája azt hiresztelte, hogy majd ő vasvilla között fogja kikisértetni a határból. Hanem hát Hatvan város népe nem igy gondolko­dik, mely óriási tömegben gyűlt össze a kastély előtt, hogy meghallhassa a balol­dali jelöltet. Jöttem, láttam, győztem — elmondhatja Német Albert Hatvanról is, mert a vas­villás biró aligha maga nem maradt jobb­oldalinak, — lévén ott a nagy többség már eddig is baloldali. Horton, hol szintén az egész község várta, s nagy lelkesedéssel üdvözölte, az az eset történt, hogy a káplán összeszedte az uraság béreseit, s egy hordó bort a taligára téve, azokkal tolatva és itatva vonult el e díszes társasággal a község népe előtt, mely épen Német Albert beszédét hallgatta. A káplán ur valószinti, hogy agyon akarta magát veretni, midőn a község népe ellen béresekkel ezen insultust elkövette, úgy hogy még közéjök is dobatott ittas embe­reivel. Már-már kitörőben volt a jupiterharag ezen borbékák ellen, és csak a mérsékletre intők buzgalmának sikerűit az ingerültséget lecsillapítani. Alig húzódott el a káplán a kordo-bibliával, midőn Gobády plébános je­lenik meg ordítozva mint egy őrtilt, böm­bölve mint egy vad állat. E jelenet már inkább szánalmat keltett. — Azt mondják, hogy a plébános oly részeg volt, hogy el­vesztette eszét. ügy látszik, hogy ezen kitörésekben a haldokló jobboldal utolsó vonaglásai jelent­keznek. A diadalmenet folyik tovább. * Léváról a köve'kezö táviratot vettük: A városunkban ma tartott balpárti értekez­letben b. Mednyánszky Árpád nagy lelke­sedéssel tűzetett ki képviselőjelöltül. * Ungvárról írják lapunknak, hogy a teg­nap tartott deákpárti értekezletre csak 5 vá­lasztó polgár jelent meg. Nehrebeczky mi­niszteri tanácsocs, bukása tudatában a jelöltségre nézve kitérőleg nyilatkozott. Técsőröl (Máramarosm.) következő táv­irat érkezett: Várady Gábor városunkban, mint a vá­lasztó kerület székhelyén, tegnap megjelen­vén, rendüivuu nagy ovatióval fogadtatott. Országgyűlési működéséről, képviselői kö­telességének miként történt megoldásáról szóló beszéde nagy lelkesedést keltett. Újó­lag felszólittatott a képviselőségnek ezen kerületből elvállalására ; körútját a kerü­letben tovább folytatja. * Pozsonyban, múlt vasárnap számolt be Horn választóinak, kik rendkívül tet­széssel fogadták beszédét. * Gyertyámosról táviratilag tudósíta­nak, hogy Huszár Imre az ellenzéki párt- gyűlésben egyhangtdag kikiáltatott a bil­iéti kerület országgyűlési jelöltjének. * Nagyváradon Győrfy Gyula vasárnap tartá követjelentési beszédét, mire a jelölt­ség elfogadására újra fölkéretett. * A debreczeni városi közgyűlésen teg­nap, mint a „Debr.“-böl olvassuk, az elnöki széket a főispán foglalta el, s miután elő­adta, hogy a közgyűlés tárgya a központi választmány megalakítása, Molnár György és Nagy Ferencz indítványai folytán jegy­zőkönyvileg óvás tétetett a főispán elnök­lése ellenében, mivel Debreczen még az uj törvény szerint rendezve nem lévén, s igy a 48-iki törvények alapján állván, mely sze­rint a királyi városokban a polgármester az elnök, — az elnökséget a főispán nem viheti. A főispán ez ellenében a törvényre (?) hivatkozott, miszerint a belügyminiszter az uj törvényt életbe léptette a főispánok kinevezésével. A közgyűlés e tárgyban az Miután a kosár s kendője tele volt, egy nagy kőre leült, hogy a tengertől elszedett zsákmányt megszemlélje s rendezze, mialatt atyja nyugtalanul járt föl s alá, és a fejét, a mint látszik Johntól készakarva elforditá, ki csekély távolságra a part fövényén ki- nyujtózva hevert s látszólag egy könyvben olvasgatott, de valóságban atyja s Anna mozdulataira ügyelt. Hosszabb idő eltelte után Ralph fiának intésére lányához közeledett, de ismét el­fordult, anélkül hogy megszólította volna, a mint az kellemes hangjával egy dalt kez­dett elénekelni. John másod ízben füttyen- tett, s atyja mélyen sóhajtva másodízben ment Anna közelébe, mellé ült és karjával átölelé. — Tetszik e neked e hely, gyermekem ? —- kérdezé. Nem lenne-e kedved rövid időt itt tölteni ? — 0 igen — viszonzá — mily jó lenne, ha mi továbbra is itt maradhatnánk ! Nézd, kedves atyám, ama magas kősziklát, mely­nek legmagasabb pontjára egy ösvény ki- gyódzva vezet föl. Kedvem volna oda föl­menni. — Te tehát szeretnél itt maradni ? Jól van tehát, teljesedjék a te akaratod, mert te azt megérdemled ; tölts tehát itt két vagy három hetet s akkoron el fogok érted jönni. Atyjára hálás pillanatot vetett, de fe­jét rázta. — Nagyon jó vagy kedves atyám — vi­szonzá — de én nem azt kívánom. Veled itt maradhatni rám nagy élvezet lenne, de nem egyedül. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents