Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-01 / 99. szám

A pesti munkások pere. — Hetedik nap. — A tárgyalást rendkívül számos közönség jelentésében Sebestyén nyitja meg, fölszólít­ván a feleket, jelöljék meg azon vizsgálati iratokat, melyeknek fölolvasását kívánják. Közvádló nem kiván ilyeneket felolvas­tatni. Dr Schulhof újra sürgeti azon indokok felsorolását, melyeknek alapján védenczei elfogottak. Ezen kivonatától azonban az el­nök néhány megnyugtató szava után eláll Végre Füzesséri constatálni kéri mennyi ideig voltak védenczei elfogva. Ez megtör­ténvén a közvádló emel szót. Rozgonyi Bertalan hosszasan elősorolván a pör történetét, azt kezdi fejtegetni, hogy MAGYAR­ ÚJSÁG 1872. MÁJUS 1. --------—bbSBBBBm—-----­ összeülendő országgyűlés elé feliratot is határozott, s ez óvás mellett a központi választmányt megalakította mintegy 120 tagból, melynek elnökévé Király József ta­nácsnok választatott, s a jelenlevő tagok fel is eskettettek. A választmány megalakí­tásánál párttekintetek egyik részről sem ve­tettek figyelembe. Csernátoni Lajos beszédéből, melyet mint a pest-józsefvárosi ellenzék jelöltje múlt vasárnap a lovardában nagy számú hallgatóság előtt mondott. Régóta hangoztatta ez országban min­den párt, és 1867 óta különösen, hogy el­maradtunk a világtól, és ez tökéletesen igaz. Elmaradtunk a világtól, nem egészen saját hibánkból, saját bűnünk miatt, mert nagyon jól tudja mindenki, ki e hazában él, hogy e nemzetnek rég időktől fogva mindig saját tétele miatt kellett küzdeni. Már­pedig a létküzdelemnek tartós, és meg­­szakadhatlan folyama alatt nagyon nehéz mellék­gondolatokkal is foglalkozni, na­gyon nehéz arra gondolni, hogy ne ma­radjunk el másoktól, azoktól, kiknek a lét­küzdelem nem első feladatuk, mert a lét­­küzdelmen már túl vannak, következőleg már másod és harmadrendű érdekeik kielé­gítésével lehet foglalkozniok. (Igaz! úgy van!) De daczára ennek, én nem állítom, hogy ezen létküzdelem mellett is nem lehetett volna többet tenni saját haladásunk érde­kében, mint a­mennyit tettük. Ennélfogva elfogadom igenis azon jelszót, hogy elma­radtunk a világtól, tehát haladnunk kell. Többet mondok, nemcsak haladnunk kell, de sietnünk kell, hogy elérjük azokat, akik nagyon előre vannak. (Élénk tetszés.) De miként siessünk, miként haladjunk, ez a kérdés. Mert lehet sietni hátra, lehet ha­ladni visszafelé is. A kérdés tehát az, hogy mily irányban történik a haladás, mily irányban történik a sietség.­­ Másutt azt mondják, hogy a jogokat ter­jeszteni kell, mert csak jogterjesztés által lehet az elégedetlenséget csökkenteni, mert a jogoknak gyakorlata által az emberek elégedettebbekké lesznek.­­ Ha valaki bi­zonyos jogot, melyet előbb nem gyakorolt, gyakorol, épen ezen jog gyakorlata által némileg kielégítve érzi magát, még ha ezen jog gyakorlata terhekhez is van kötve. Ná­lunk a jogokat nem terjeszteni, hanem meg­szorítani akarják, mint ezt a választási tör­vénynél is láttuk. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van!) Másutt a népképviseletnek időtartamát csökkenteni akarják, abból indulván ki, hogy a mai világ nem hasonlít a múlthoz. A múlt világban lehettek 5—6—7 éves par­lamentek, mert a múlt világban nem voltak vasutak, nem voltak távírdák, következő­leg az egyes népek, az egyes államok közti viszonyoknak bonyolódásai nem merülhet­tek fel oly gyakran és ha valami krízis be­állott, ha valamiképen érzelemváltozás tör­tént, ennek következései megérlelésére hosz­­szú idő kellett. Ma mindenfelé távirdai sod­ronyok mennek, mindenfelé vasutak robog­nak, az egész világ közlekedésben van egy­mással, a gőzsajtó szétküldi az eszméket a föld kerekségén, úgy­szólván egy időben mindenfelé, következőleg az egész világ együtt érez, minélfogva az érdekközösség sokkal nagyobb és gyorsabb, mint volt va­laha. Mindezekből pedig kifolyólag a nem­zeti érzelem sokkal inkább változhat rövi­­debb idő alatt,­­ mint változott régeb­ben. Más országban igyekeznek lerontani a válaszfalat az osztályok közt, mert a ta­pasztalás bebizonyította, hogy mentül több válaszfal van egy országban, annál több ellenség áll egymással szemben. (Helyeslés) mentül inkább el vannak különözve az osz­tályok, annál ellenségesebben állnak egy­más ellenében. Mindenfelé, — nézzünk szerte egész Európában a czivilizált népek közt, nézzünk szerte az egész világon, — tapasztalni fogjuk, hogy a válaszfalak le­döntése az állami bölcseségnek egyik leg­­pregnánsabb faladata. Nálunk behozták a virilizmust, behozták mindenfelé és most Pest városára is rá akarják tukmálni. Fel­emelnek egy uj válasz­falat, mely által mindazok ellenében, kik ezen virilismusba bejönnek, — és bizony nem mindig eré­nyeik, polgári érdemeik és hazafiasságuk által, ámbár nem tagadom, hogy köztük, is lehetnek erényes, hazafias és becsületes em­berek, — feltámasztják a szenvedélyek egész seregét mindazokban, kik abba bele nem jönnek. Ugyan kérdem, használhat-e ily eljárás egy államnak, előmozdíthatja-e annak békéjét, szabadságát és jólétét ? So­ha, sehol. (Helyeslés.)* S mi akadályoztatja a valódi reformok létesítését? Az, hogy a jobboldali politiká­nak szüksége van a mágnásokra, szüksége van a főpapokra, szüksége van a bécsi ban­károkra, szüksége van az osztrák táborno­kokra, szüksége van mindezeknek gráczi­­ájára, hogy megélhessen. (Igaz! ügy van !­elénk tetszés.) Ezeket nem lehet megsér­teni, nem lehet boszantani, mert ezek képe­zik a kormánypárt erejének velejét. Csak a nemzetet lehet számba nem venni, csak a nemzetet merik számba nem venni, mert e nemzet hosszan tűrő; e nemzet lelkesül nagy eszmékért, nagy elvekért, hanem hosszan tűrő. És a nemzetnek ezen hosz­­szantürési tulajdonságára alapítják azon szolgaságukat, melylyel az imént nevezett nem nemzeties, nem hazánk érdekében dol­gozó elemek iránt viseltetnek. (Úgy van ! Éljenzés.)* Azt mondták — és ezt Andrássy Gyula gr. mondta — hogy a delegatio minta­­intézmény, melyet még más nemzetek is utánozni fognak. (Gúnyos nevetés.) És mit látunk most? Azt, hogy azon krízis, mely Ausztriának egy vagy más részében kiütött, azért ejtette rettegésbe a mi kormányfér­­fiainkat, államférfiainkat, mert az által­a mintaintézmény tönkrejutással fenyegette­­tik.Az olyan mintaintézmény, melynek, mint minden beteges alkotású embernek őriz­kedni kell minden küzdelemtől, mert minden megárthat neki, olyan mint a dáma-óra, nagyon szép lehet parádénak, csakhogy nem mutatja az órát. (Élénk tetszés. De­rültség). Mind a cseh, mind az osztrák-né­met, mind a galicziai lengyel krízis e töké­letes mintának mondott intézményt lételé­ben mindig veszélyeztette, és azért kellett Csehországban rendet csinálni, azért kel­lett a lengyeleknek engedményeket adni, és azért kell most Horvátországban vala­mit csinálni, hogy ezen mintaintézmény va­lahogy meg ne bomoljon. A­mi a közös hadsereget illeti, 1870 és 71-ben láttuk, hogy a közös hadsereg,a­melyre a monarchiának mindkét fele annyit költ, hogy ha egy tizedrészét, nem is mon­dom egy tizedét, hanem századrészét költe­­nők a nevelésre, a monarchia a leghatal­masabb monarchiák egyike volna. (Élénk helyeslés.) — mondom­­— a közös hadsereg 1870 71-ben, midőn ama nagy európai vál­ság beállott, mely a német-franczia háború­nak kezdete, folyama és vége által jelezte­­tett, oly állapotban volt, hogy nem volt mu­­nicziója, nem volt elég czipője, nem volt elég köpönyege, következőleg — bár na­gyon is szerették volna azon bizonyos oszt­rák katonai körök — nem mehetett hábo­rúba. Ez igen örvendetes következmény volt, az igaz, és emlékeztet azon, nem tu­dom, melyik darabban előforduló nótára, hogy így magyarázhatni jóra , hogy Pe­­leskén nincsen óra.“ (Zajos derültség.) Mert az csakugyan nagy áldás volt ránk nézve, hogy nem vitettünk háborúba. De miért nem vitettünk háborúba ? Azért, mert a borzasztó drága, közös osztrák-magyar, vagy minek nevezzük, hadsereg nem volt harczképes állapotban, nem tudott masírozni előre, mert nem volt czipője. (Derültség.) Ennek kö­szönhetjük, hogy megkíméltettünk ama nagy — már ez nem nevetni való — szerencsétlen­ségtől, mely a muszkát nyakunkra hozta volna az előre való masírozás által. És így csakugyan elmondhatjuk, hogy „Így ma­gyarázhatni jóra , hogy Peleskén nincsen óra.“ (Élénk helyeslés.)* Van olyan ember is, ki azt állítja, hogy pártunk nem kormányképes. Erre nézve csak egyet kérdek. Tegyük fel, hogy ebben a hazában megvolna a hadügy függetlensé­ge, megvolna pénzügyeink önállósága, s nem volna sem delegátio, sem közös mi­nisztérium : vájjon nem tartatnék-e ez or­szágban mindenki bolondnak vagy épen hazaárulónak, ki a hadügynek függőségét kívánná, ki pénzügyeinknek önállótlansá­­gát akarná, ki követelné, hogy legyen de­­legátió és legyen közös minisztérium? (Élénk helyeslés.) Ha e kérdésre kétségte­len a felelet — már­pedig az, mert senki se kívánhatná az előbb érintett áldások nem létesét és ez utóbbi nem áldások megterem­tését , mi következik ebből ? Következik az, hogy mikor az ellenzék programmja ezen áldások létesítését tűzi ki czélul, olyant kí­ván, mit a nemzetnek kívánnia kell mind­addig, míg nemzet akar maradni. (Helyes­lés.) Ha a dolog így áll, akkor kérdem, ugyan minő konstitutió, minő kormánypoli­tika az, melylyel a nemzet önállósága iránti elvek valósítása nem fér össze; kérdem, ugyan minő kormánypolitika, minő konsti­tutió az, melylyel az elvhűség, az elvekben való becsületes kitartás nem fér össze, ha­nem összefér mindenféle elvtelenség, min­denféle hitszegés, mindenféle muszkavezető és provisorium ? (Élénk helyeslés.) Én nem adok kelletén túl sokat ama fe­csegésekre, melyek e részben a jobboldali sajtó részéről oly meggondolatlanul és ho­t­ nrsin múlt v­ viszatorlásoknak tette ki magát, melyeknek én barátja nem vagyok. De ismét kérdem, miféle konstitutió az, melylyel a nemzet leg­szentebb érdekeinek érvényesítése nem fér­het össze? Már­pedig a baloldal semmi egyebet nem kíván, mint a nemzet szent ér­dekeinek valósítását, szent jogainak érvé­nyesítését. És még érteném azokat a botor nyilatkozatokat, ha arról volna szó, hogy az ellenzék többségre jutása esetében má­ról hónapra, erőszakkal, igyekeznek az ál­tala vallott elveket létesíteni. De ki akarja ezt ? Mi nem. Mi nem mondjuk, hogy 24 óra alatt, hogy erőszakkal fogjuk­­ az ál­talunk szükségeseknek tartott változtatáso­kat eszközölni. Mi tudjuk, hogy nehéz az állás, tudjuk, hogy Ausztriával úgy megkö­tötték kezeinket, hogy nem könnyű a ki­bontakozás. De azt mondjuk, hogy az elve­ket magasan kell tartani, sohasem kell azo­kat megtagadni vagy feladni. (Helyeslés.) Meg kell választani az időt, az eszközöket, az alkalmat azok létesítésére, és nem elha­lasztani a kínálkozó alkalmat, miként ez 67-ben történt, nem meghúzni magunkat, mikor az érvényesítés lehetséges lett volna. Mi tehát törvényes úton, alkotmányos esz­közökkel iparkodunk az általunk vallott el­veket létesíteni. (Tetszés.) És ez a programm nem kormányképes ? Ha ez nem az, mondhatjuk-e, hogy alkot­mányunk van ? (Élénk tetszés.) Ha az ellen­zék a bekövetkezendő katasztrófákra ala­pítaná politikáját, úgy járna el, mint a kor­mánypolitika, mely nem néz semmit, hímem leszakasztja minden órának virágát nem­csak, de tövestül kitépi a szép virágot. Utá­na vízözön. Bánja is ő, csak most legyen boldog. Hiszen szép az a boldogság, csak az a kérdés, meddig tart. — Ha az ellenzék katasztrófákra alapítaná politikáját, megkí­mélhette volna magát s megkímélhetné ma­gát sok keserűségtől és fáradságtól, össze­­tehetné kezét, s azt mondhatná: csinálj jobb­oldal, amit tetsziik, bizonyos lehetvén benne, hogy be fog következni a katasztrófa úgy, miként a Vezsonak kitörése most váratla­nul bekövetkezett, vagy miként a szerelem „Sie kommt nicht, sie ist da !“ (Nagy tet­szés.) Mi nem katasztrófákra alapítjuk po­litikánkat. A mi működésünknek az a czél­­ja, hogy békésen fejlődhessünk, hogy a rend fentartathassék, hogy azok, akik elégület­­lenek, a joggyakorlatban való részesítés ál­tal kielégíttessenek; szóval, hogy becsüle­tes, törvényes, konstutionális uton előrevi­­gyü­k az országot, melyet mindnyájan sze­retünk. (Élénk tetszés.) vádlottak a XIX. század nyílt sebét, a communismust szították. Majd igy foly­tatja : A belügyminisztérium 1870. jun. 11-én a pesti ált. munkás-egylet hozzá fölterjesztett alapszabályait szentesítvén, az megalakult, s habár az egylet által kitűzött czél a ma­gyar munkások kölcsönös anyagi s szellemi támogatása volt, mégis az államtörvények által tiltott social-democrata elvek valósí­tásán működött. Ezen utóbbi czélt elérendő közegeiül a „Munkás-ujság“,­­ a „Testvé­riség“ és a „Brüderlichkeit“ czímü tenden­­tiosus lapokat választotta, melyeknek fél­reismerhetetlen iránya a pártjuk hatalmá­nak — ha kell, erőszak általi fejlesztése, és ebből kifolyólag a jelenleg fennálló kor­mányforma megdöntése s eszményük a nép­állam behozatala. Ezek elveik, de ezek egyenlők a communismussal, a­mit leg­­praegnánsabban bizonyítnak a „gazdászok­­hoz“ a vagyontalan fejmunkásokhoz czim­­zett kiáltványok az „Einstimmiger Be­­schluss“ czimű Genfben hozott határozat tendentiája, mely oda megy ki, hogy a va­gyonosok birtokai köztük közösen feloszlat­ván, hogy azok jövedelmeinek felosztása által csekély munkabérük növekedjék. Ez megtámadja a fennálló rendet, a kapitálist, megüzeni a harczot az összes emberiségnek, a századnak, melyet vissza akarnak sodor­ni, egész a 17-dik század sötét világába! A tárgyilagos bűn, az elővizsgálatból s hat napi tárgyalásból eléggé bebizonyult. A pesti általános munkás-egylet czélja volt a tagok kölcsönös anyagi és szellemi támogatását előmozdítani, s e czélból a kis­iparost s munkást magukhoz vonni akarták. Ez nem bű­n. De ugyanazon elveket tették a magukévá, melyeket a párisi commune, és csak — ami a „Testvériségéből bebizo­nyul — a jelszóra vártak, hogy mihelyt elég erőseknek érzik magukat, eszméik va­lósításán fölkorbácsolt szenvedélyeik egész füzével működtek volna. „Socialis­ democ­­rata“, ez volt jelszavuk, melynek mentő kö­penyege alatt a népállamot akarták behozni, melynek védő szárnyai alatt biztosnak vél­ték sötét szándékukat, a commune be­hozatalát ! Az alapszabályok ugyan szentesítve vol­tak, de azok által az egylet bűnös levele­zésre nem volt jogosítva, mert ellenkezőleg világosan mondják az alapszabályok, hogy az egylet fő czélja: „a hazának hasznos pol­gárokat nevelni“, s így az alapszabályok szentesítése által nincs egyszermind szen­tesítve a bűnös eszköz. Megengedik továb­bá az alapszabályok az úgynevezett social­­democrata iskolát, mely azonban, sajnos, nem tudományos, de igenis forradalmi mun­kák terjesztését, fordítását­ tűzte volt ki czéljául. Ilyen a sokszor említett social-de­mocrata, ilyen a józsefvárosi templom mel­letti sociális iskola s így az „Agitation- Comité.“ Ezek után a közvádló a törvényekkel tá­mogatja állításait, olvasván a corpus juris 1715-ki 7. és 1723-ki 9. törvényczikkeinek latin szövegét, melyek az állam biztonságá­nak föntartása érdekében hozvák. Van egy törvényünk, mely közhites papírok hamisí­tását akkor is bebizonyítva látja, ha az áb­rák még csak a hamisító által föltalált u.­v.An la’tp?np,k. Ugyanilyen a fon for­gó vád, melynek tényálladéka az előte­remtett bizonyítékokban elég erős oszlo­pokra talál. Emlékezetbe hozza a közvádló a párisi kommune pusztításait, s biztosítja a tör­vényszéket, hogy a mi komm­ardjaink se kevésbé veszélyesek. Hisz Becker József genfi levele már azt kérdi! „Vannak-e önök közt tevékeny férfiak ?“ Ez annyit tesz hogy eleget beszéltünk már, most tehát tegyünk, vegyétek be a budai citadellát, s uraljátok a fővárost. Ezek után egyenként szól az egyes vádlot­takról. Először P­o­­­i­t­z e­r­r­ő­l szól, kinek bűnténye eléggé igazolva van. Ha tagadja is azokat a vádlott, a törvényszék nem ve­heti figyelembe, mert két fültanú vallomási jegyzőkönyvében, ha nem is ugyanazon, de igen feltűnően hasonló szavak foglaltatnak. E bű­n­tényálladékára nézve tekintetes törvényszék szükségtelen az eszméket to­vábbra is fejtegetni, mivel a már írásbelileg tárgyalt ad­ák a legfelsőbb ítélőszék által ide tétettek át elítélés végett. Terheltetik Politzer azzal is, hogy február 19-én a munkás-egylet tanácsülésében a ki­rályi kegyadomány tárgyalásánál sértő sza­vakat mondott ő felségére; terheltetik to­vábbá, hogy az internationale törekvéseit s elveit a saját elveivel és törekvéseivel azo­nosította, hogy a sociál-demokrata iskolát alapította, vádoltatik, hogy ő, Szvoboda és külföldi a fejmunkások osztályát alapítot­ták s pedig tették az „Internationale“ 1870. január 6-án kiadott fölhívása alapján. Ezen osztály, amily ártatlannak látszik, ép oly megrögzött, ezen osztály háborút szent az összes létező emberiségnek, háborút szent Magyarország alkotmányának s a társada­lomnak. Vádoltatik, hogy a „Reforment­wurf“ eszméi szerint oly szervezetet akart nálunk meghonosítani, hogy a tagokat zárt csapatrendszerré átalakítani s ilyennel ren­delkezni bármikor hatalmába álljon. Egy szóval „Status in statu“ — ez volt legfőbb eszményképe, ez után törekedett. Ezen „Reformentwurf“ a vádlott állítása szerint en bloc visszautasíttatott volna a munkások által, de a közvádló tagadja, miután úgy ezen vádlott, mint Ihrlinger is az elővizsgálat folyamában ennek ellenke­zőjét állították. Vádoltatik továbbá, hogy Bachruch Henrival tanácskozott az iránt, vajon hogyan lehetne a pesti munkásegyle­tet beleolvasztani a londoni „Internationale­“ ba, hogy ott egy külön sectiót képezve, csak magyarok felvételére szolgáljon. A vádlottak másodika Külföldi Victor a genfi szövetség által jan. 6-án „a gazdá­­szokhoz“ czímzett, valamint a vagyontalan fejmunkásokhoz intézett kiáltványát az ál­tala szerkesztett hírlapban közzétette, azt külön füzetben lenyomatta, egy szóval, az azon kiáltványokban foglalt elvekkel való rokonszenvezését és solidaritását bebizonyí­totta, de sőt azok terjesztése czéljából, Szvo­­bodával szövetkezett, azokat több nyelvre lefordították és Szvoboda egy alkalommal az utóbb nevezett kiáltványt a saját eszme­­szüleményeként adta ki, miből különben is eléggé kitűnik ambitiója, valamint kül­földi intenzióit is eléggé bizonyítják az ok­iratok. A védelem által ezen állítás ellen fölme­­rü­lő azon ellenérvet, hogy azáltal, ha vád­lotthoz bűnös tartalmú levelek intéztettek, még mi sincs bebizonyítva, úgy hiszi, elég­gé ellensúlyozza, ha rámutatunk az össze­­gördülő­s épen összeillő körülményekre. Kü­lönben is — és erről a közvádló meg van győződve, — hogy külföldi teljes tudatában volt annak, amit tett, tudta, hogy azt hazai törvényeink tiltják, mert különben nem czí­­meztette volna leveleit egy bizonyos „Ring Rosa“ asszonysághoz, hanem egyenesen ma­gához. Bornhorst és Bracke levelei vannak hivatva arra, hogy ezen vádlott bűnös te­vékenységéről bővebb felvilágosítást nyújt­sanak. A vádlottak harmadika Farkas Károly a genfi szövetség tagja volt, s Genfből azon megbízást kapta, hogy a szövetség számára a lehető legnagyobb számban toborzon ta­gokat, továbbá mint ez Becker jan. 13-iki leveléből kitűnik, ily értelemben magyaror­szági főügynökké is neveztetett ki, és a be­tegsegélyezés ürügye alatt — saját vallo­mása szerint — körülbelül 3000 tagot gyűj­tött. Leveleiből eléggé igazolva van, hogy a genfi szövetségnek buzgó tagja volt, an­nak elveit követte és terjesztésében tevé­keny részt vett és azoknak propagandát szerzett. Kitűnik ez azon levélből, melyet a „Vorbote“ 1871. máj. 5-iki számához Far­kas tollából, s mely a képviselőház előtti tüntetésről szól. Be van bizonyítva, mikép nem tudatlanság vezérelte vádlottakat tet­teikben, de sőt teljes tudatában voltak az ál­­taluk elkövetett bűntényeknek, s így ha bárki lett volna azon akadály, mely őket az örvény felé irányuló rohamukban föltartóz­tatni merészelte volna, az menthetlenül ál­dozatul esett volna, mert el voltak tökélve, hogy erőszak ellenére erőszakot fognak al­kalmazni. Ezen bűnös szándékuk az elővizsgálatból eléggé világosan bizonyult be, s helyén van fölemlíteni egyik kiáltványuknak azon pas­­susát, melyben az mondatik, hogy „az ural­kodók, de még ha kell, az isten is detroni­­sáltassék.“ Így fejtegeti közvádló még Ihrlinger An­tal, Szvoboda Lajos és Eis­ András bűnlaj­­stromát, és végre a következő indítványt teszi. „Indítványozom tehát, hogy az általam megnevezett hat vádlott ellen a perbefoga­­tási határozatot kimondani méltóztassék az összes többi vádlottak ellenében pedig a vizsgálat elejtését javaslom.“ A tárgyalás esti 7 órakor ért véget. El­nök kijelenti, hogy a tanácskozás nagyon sok időt vévén igénybe, az csak holnap fog megkezdetni, az ítélet pedig csak holnap­után szerdán fog kihirdettetni. Külföldi va­lamint Politzer szabadlábra helyeztettek. Pest város közgyűlése. — April 30-án. — Elnök Gyöngyösi Alajos h. főpolgár­mester. Simon Flór interpellátiót intéz a főpol­gármesterhez : Igaz-e mi a „Hon““ april 26-ki számában állíttatik, hogy a csőd alatt állott Román Román mezei kapitány hiva­talába visszahelyeztetett, daczára annak, hogy ellene hivatalos visszaélés és sikkasz­tás miatt vizsgálat van függőben? Gyöngyössy főpolg.válaszolja, hogy Po»«An all An 0^7 ATI P.££k7. Ifi/) fl.lfl.tt melyben csőd miatt hivatalától felfüggeszt­ve volt, semmiféle vád be nem nyujtatott; Román ellen 1871-ben adatott vád, de ez még ugyanazon évben a teljes tanács által elintéztetett. Felolvastatván a kisajátítási esküdtek 1872. évre összeállított névlajstroma, hely­­benhagyatik és a pesti kir. törvényszékhez át fog tétetni. A közmunkatanács évi működéséről je­lentését átteszi. — Tudomásul vétetik. Szemler Lőrincz rendbiztos szolgálatáról leköszönvén, végkielégítésért folyamodott, de a tanács által elutasittaott, mi ellen ez a közgyűléshez felfolyamodik. — Fenntarta­­tik a tanács végzése. A lipótvárosi takarékpénztár Pest város czimerének irományain használhatására en­gedélyt kér. 200 forint engedélydij mellett megadatik. Ezzel a gyűlés napirendre tért. Olvastatott a közlekedés és közmunka­­ügyi miniszternek leirata, melyben a várost az osztrák államvasuttársaság ellen a két szivatezai közlekedés megnyitása iránt foly­tatott perében a város kereskedelmének ér­dekében engedékenységre szólítja fel.­­ A közgyűlés múltkori határozatától el nem áll, és erről a közlekedési minisztert értesí­teni fogja. A Vrányi ház és Fehérhajó telkek szabá­lyozási és a keletkezendő új háztelkek ter­vei a tanács által bemutattatnak az eladási feltételekkel együtt. A tervek jóváhagyat­nak és az árverés május hóra rendeltetik. A redoutsörház árverésének eredménye helybenhagyatik, és Schallernell a szerző­dés újra megköttetik. A pesti dunai molnárok, kik hajómalmai­kat taval a megkezdett dunaszabályozás miatt állóhelyeikről eltávolítani kénytele­­níttettek, de az idén malmaik számára újabb állóhelyeket nyertek, kárpótlásért folya­modtak a városi hatósághoz. A közgyűlés kérvényeiket pártolólag a közmunka és köz­lekedési minisztériumhoz teszi át. Pest városa számtalan feliratot intézvén a honvédelmi minisztériumhoz, melyben a katonai békelétszám megállapítását és a hatóságok beszállásolási kötelezettségét sza­bályozhatni kéri, a honvédelmi minisztérium számos sürgetés után válaszol; a hatóságot türelemre inti, míg e tárgyban törvény al­kottatni fog. — Tudomásul vétetik. Kralovánszky István képviselő indítványt tett, hatósági szabályzat kidolgozása iránt, mely által a közönség a tűzifa és kőszén vételénél az eladók részéről szokásos csa­lások ellen megvédettessék. Javaslattétel­re a gazdasági bizottmánynak adatik ki. A koronázási domb tisztán tartására 1600 frt költség merülvén zaval fel, ez megsza­­vaztatik. A lipótvárosi bazár jövedelmei épitési költ­ségeit f. é. aug. le fogván tisztázni, azontúl évenként 30000 forintot tevő jövedelme a templom építésére lesz fordítható.­­ Minthogy a 60-as években ő felsége a vallásalapból évenkint 40000 irtot azon feltét alatt tett folyóvá, ha a város részéről is legalább ily összeg fog ugyane czélra fordittatni, és e 40000 frt a vallásalapból a kupola beomlásáig utalványoztatott is, azó­ta azonban szünetel, a lipótvárosi templom építési bizottsága a közgyűléshez azon kérel­met intézi, hogy azon évenkénti 10000 fton felül, melylyel a város a lipótvárosi temp­lom építésére felvett 100000 frtos kölcsönt törleszti, az építésre még 10000 frtot sza­b A közös hadsereg felszere­­lésére vonatkozólag az országos ma­gyar iparegyesü­let a következőket teszi közzé: Hogy nemcsak a honvédség, hanem a közös hadsereg felszerelési tárgyainak szál­lításánál a hazai ipar tekintetbe vétessék, régóta állandó kívánalma az érdekelt kö­röknek. E kivánalom gyakorlati megvalósításá­nak módozatait az iparegyesület egy em­lékiratba foglalta volt, mely még 1870. évi decz. havában a képviselőházhoz benyujta­­tott. Ez emlékirat az ország számos jelen­tékeny törvényhatósága részéről is melegen támogattatván, az valamint a támogató kér­vények az országgyűlés határozata folytán az illető minisztériumhoz létetett át ügye­lembe vétel végett. Miután e hó 29-étől kezdve enquete-bizottsági tanácskozások fognak tartatni, melyeknek feladata a Skene-féle consortiummal kötött szerződés megvizsgálása nyomán a követendő eljárás­ra nézve módozatokat hozni javaslatba, el­érkezettnek véljük az időt, midőn ezen, a hazai iparra nézve igen nagy fontosságú ügyben oly megállapodásokat lehet kezde­ményezni, melyek a hazai ipar és közgaz­daság érdekeinek megfelelők lesznek, s me­lyek útját fogják egyengetni azon elv élet­­beléptetésének, miszerint a hazai véderő felszerelési szükségletei kizárólag a hazai ipar által fedeztessenek. Az iparegyesület azért felkérte a földmi­­velési ipar- s kereskedelmi minisztériumot, hogy lehetőleg arra szíveskedjék törekedni, miszerint a Bécsben tartandó enquéte való­ban a kivánt eredményre vezessen, s ne­hogy Magyarország érdekeinek képviselői ez alkalommal is szép ígéretekkel halmoz­­tassanak el, melyek azonban soha sem vál­tatnak be. Mind az érdekelt hazai iparos osztály­nak, mind a tudományosan képzett közön­ségnek közvéleménye a február 25-én tar­tott iparos gyűlés és a márczius 24—26-ik napján tartott közgazdasági gyűlés alkal­mával ez irányban oly határozott kifeje­zést nyert, miszerint iparunk bizonnyára jogosan számíthat az egész hazai sajtó eré­lyes támogatására a közös hadügyminisz­térium netaláni ellenkező változtatásaival szemben. Azonban nem elegendő az, hogy az ér­vényben levő monopolisticus szállítási rend­szes illellő/slocöck, jag­­léuys­cgeveit mód­o­síttassék, sőt ha a szállításban teljesen életbe lépne a szabad verseny, még akkor is szükséges volna arról gondoskodni, hogy a magyar ajánlattevő ausztriai versenytár­sai együttes eljárása által háttérbe ne szo­­ríttassék. E tekintetben pedig oly garantiá­­kat kellene követelni, melyek a kijátszást lehetetlenné tennék. Csak ily garantiák mel­lett lenne lehetséges a hazai ipar verseny­zése, és az, hogy a szállítási kedv és a szál­lítási képesség biztos alapot nyerjen. A ha­zai sajtó hazafias kötelességét teljesítené, ha az enquete tanácskozásokról azok folya­ma alatt is közleményeket kívánna, azokat behatóan tárgyalná, s a hazai ipar érdeké­ben erélyesen felszólalna. — A dunafejedelemségi kor­mány által a horgonyozásért és a műpar­­tok (Quais) használatáért járó illetékek tár­gyában 1871. évi november hó 20-án ho­zott törvény, mely a közönség s nevezete­sen a hajózási vállalatok tudomása s mi­heztartása végett ezennel közzététetik, kö­vetkező : I. §. A hajózás a Dunán és mellékfo­lyóin a romániai partok hosszában semmi­féle díj vagy illetéktartozással nem terhel­hető, és szorosan tiltatik, hogy annak el­lenére bárminemű akadály tétessék. Ha­sonlóképen nem szabad a hajókban levő árukért bárminemű adót vagy illetéket szedni. II. §. Azon díjak, melyeket horgonyozási díjak nevezet alatt jelenleg szednek, vagy eddig szedtek, megszüntetnek. III. §. Mindazon kikötőkben, hol kész vagy épités alatt álló müpartok léteznek, minden és bármely lobogóju uszától bizo­nyos müpartilleték fog szedetni, mely ál­landó díjszabályt képezend s pedig az uszák­­nak (hajóknak, vontáknak, naszádoknak stb.) köb­öl száma és tartalma szerint. Ha­sonlón bizonyos megállapított dijak szedet­nek a nagy mérlegek (macarale balance) és más révparti építkezések használatáért, melyek a be- és kirakodás könnyítésére hi­­vatvák. IV. §. Mindezen dijak kizárólag egyedül azon Tiszáktól szedetnek, melyek a műpar­­tokat, a nagy mérlegeket és egyéb, a be- és kirakodás könnyítésére minden tisza ál­tal, tekintet nélkül, hogy azok honnan jöt­tek, vagy mivel terhelték, kivétel nélkül használható építményeket tényleg használ­ják. V. A megelőző §§-ok alapján megálla­pítandó díjszabások iránt való intézkedés érvénye egy külön e végre­hozandó tör­vény által, és­pedig olyképen fog megha­­tároztatni, hogy az azokból befolyó jövede­lem a műpartok felállítása költségeinek összegét túl ne lépje, és hogy ez összeg végre is egyedül a javítási, fentartási és felügyeleti költségek fedezésére terjed­jen ki. Kivonat a hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter a bajai törvényszék­hez írnoknak: Kanyó Jenő bajavárosi kiadót, a sziráki járásbírósághoz írnoknak : Révay Mik­lós dijnokot, a losonczi járásbírósághoz telek­könyvi írnoknak ; Géczy Gyula dijnokot, a pénz­ügyminiszter Zuna Ferenczet dohánybeváltó fel­ügyelővé, b. Vlatorpa Tivadart/ Mikschik Fe­­rencz, Willmouth Bódog, Magyar Gyula, Havelka KRÓNIKA. Pest, ápril 30. A m. t. akadémia tegnapi ülésében Szabó Imre szombathelyi püspök tartott emlékbeszédet B­­ 1r­u­­­c­z Lajos elhunyt tiszt, tag fölött. Bittnicz Lajos született 1790-iki jul. 17-én a régészetileg is nevezetes Templomujáton Vas megyében, hol atyja seborvos és egy­szersmind falusi jegyző volt. Szegényes anyagi állapota miatt atyja nem igen gon­doskodhatott a tudvágyó ifjú kellő kiképez­­tetéséről,a szombathelyi káptalan taníttatta a fiatal Lajost, ki már ifjú korában nagy szorgalommal tanult és nem csak szoros is­kolai, hanem lehetőleg tág műveltség után törekedett. 1811-ben Somogyi Lipót püspök mellé került, de nemsokára 1812-ki April 1-én a szombathelyi lyceumban, mielőtt még ál­­dozatrá szenteltetett volna, a mennyiségtan rendes tanárává len s e tanszéken 34 évig fá­­radhatlanul tanított. 1819-ben, elég későn, belátták, hogy nem­zeti művelődésünk első alapja,a nemzeti nyelv művelése, teljesen el van hanyagolva. Ek­kor lett a magyar nyelv az iskolákban ren­des tantárgygyá. Szombathelyen sem arra alkalmas tanító, sem alap, melyből az fize­tését nyerhette volna, nem volt. Bittnicz Lajos kész örömest vállalkozott annak taní­tására és 25 éven át dij nélkül tanított. Azonban mélyen elszomorodott hazai műve­lődési viszonyaink fölött: nem volt semmi­féle segédkönyve, ekkor írta „Magyar nyelv­­­beni előadásait,a­mely könyv három kiadást ért. Az akadémia megalakulásakor azonnal rendes taggá lön a mathematikai osztályban, mit azzal hálált meg, hogy a mathematikai műszók magyarításán folytonosan fárado­­zottt. Kanonok, püspök, akadémiai tiszteletbeli tag lett. Meghalt 1871-iki julius 28-án. Ezután folyó ügyek kerültek tárgyalás alá. A meteorológiai tanár fizetése fölemel­tetett 2400 forrintra ; a stockholmi tudo­mányos akadémia kérésére akadémiánk kiadványai megküldése elhatároztatott, a statisztikai bizottmány szükségessége meg­szűnvén, az közgazdasági bizottsággá ala­kul át. Végül a titkár bejelenti, hogy Ku­­bay Miksa rimaszombati volt birtokos 3000 frtot hagyott végrendeletileg az akadémi­ának. Székely Imre közkedvességü művé­szünk tamásházi birtokára vonult a nyári időszakra s az általunk is jelzett szépsikerű tanfolyamot csak hat hónap múlva kezdi il­letőleg újítja meg, a mikor, reméljük, ujult erővel s ujult sikerrel lát a „kis művészek“ tehetségének tovább fejlesztéséhez. Orczy Bódog bárótól a „Budapesti Közlöny“ mai száma következő nyilatkoza­tot tesz közzé. „Néhány lap hasábjain Némethy Irma kisasszonynak egy levele közöltetett, mely­ben állítja, hogy én a nemzeti színház tag­jairól és a journalistikáról az ő jelenlétében lealázólag nyilatkoztam ; ezen állítást mint teljesen alaptalant visszautasítom.“ Ámbár Orczy b. rég elszoktatott attól hogy nyilatkozatainak hitelt adjunk, — csak a Macsinszky botrány s a színházi tűzvészre vonatkozó s általa inspirált közleményekre utalunk — e nyilatkozatát közöljük, de egy­szersmind ama kijelentéssel, hogy az irányá­ban nyilvánult vélemények mellett e nyilat­kozatnak semmi fontossága. Mondhatnók ugyan, hogy Orczy bárónak a journalisti­káról ejtett s általa most tagadott szavairól nekünk is volt tudomásunk, még­pedig jóval előbb mint sem Némethy Irma k. a. azokat a nyilvánosság elé hozta, de mivel nekünk körülbelül mindegy, hogy az intendáns mi­­kép gondolkozik a sajtóról — a­mit külön­ben a színházi jegykérdésben eléggé mani­­festált — nem szólunk róla. A közönség előtt több súlylyal bír, hogy a sajtó mikép gon­dolkozik b. Orczyról s ez iránt kellően tájé­kozva is van. De az intendánsnak a nemzeti színház tagjairól állítólag tett nyilatkozata sem olyan, hogy Orczy b. viselt dolgaival ellentétben volna, sőt a színháznál divó rendszer egyenesen föltételezted. Halljuk azonban a hivatkozott tanukat, kiknek egyike az intendáns által drámabírálónak kinevezett Deák Farkas, másika a Pestre szerződni óhajtó T r p u s i­­ k­­a. A budai tanács megbízása folytán az ot­tani mérnöki hivatal terven dolgozik, mely szerint a budai hegyek s leginkább a zugliget meredek útjai kígyózó utak által fognak helyettesíttetni. A honvédek közül sokan a behívás da­czára sem jelennek meg a fegyver­gya­korlatokon, a kerületi és zászlóaljpa­rancsnokok tehát utasítást kaptak, hogy fegyvergyakorlatok után azoknak a név­jegyzékét küldjék be a honvédelmi minisz­tériumhoz, kik a gyakorlatokon meg nem jelentek, s ha azután ezek okmányilag nem adják elmaradásuk elégséges okát, szöke­vényeknek fognak tekintetni és büntetésül utólagosan, hosszabb ideig tartó ténylege­s szolgálatra behivatni. A nőképző-egylet közgyűlést tart­ván, elnökévé újból Glatz Antalnét, alel­­nökükké Sárkány Józsefnét és Houchard Fe­­rencznét, jegyzőkké: Radó Bélát és Fren­kel Sándort és pénztárnokká Ács Károlyt választotta. Nyáry Pál szerencsétlen halálának évfordulóját Izsán gyászistentisztelettel ül­ték meg, melynek kegyeletességét nem csökkenti az, hogy sem a katholikusok, sem a deákpártiak nem jelentek meg. K­u­d­­­i­c­h János, a 48-iki napokból is­meretes szabadelvű osztrák férfi 23 évi száműzetés után visszatért szülővárosába Linzbe, hol nagy ünnepélyességgel fo­gadták. vázzon meg, hogy így erre 40000 forint válván fordíthatóvá, ennek alapján a vallás és közoktatási­­­­inisztérium fölkeressék, a vallásalapból az évi subventiót újra folyó­vá tétetni. A közgyűlés a kért összeget meg­szavazza és a vallásalap 40000 frtos sub­­ventiójának utalványozása végett a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz felír. Ugyancsak a lipótvárosi templom­ bazár épületének községi adómentességet szavaz meg a közgyűlés. Ezután az újépület megötti tűzifa tele­pek eltávolításának és új telepek kijelölésé­nek kérdése jött tárgyalásra. A gazd. biz. e czélra a régi váczi temető megetti városi telket javasolja kijelölni. — Elfogadtatik. Az ülés tovább foly. Antal, Teply Ignácz, Hraszl József, Bielek Fe­­rencz, Feichtinger Miksa és Konrád Sándort do­hánybeváltó hivatali kezelővé. —Kohányi Róbert, Leidensfrost Gyula, Tomcsek Ferencz, Simonchich Emil, Kleeberg Osvát, Bathy Zsigmond, Heinlein Tamás és Bruckner Imrét dohánybeváltó hivatali tisztté, Czazik Pétert dohánybeváltó hivatali gyakornokká, Dávid Sándor és Schober János gyakornokokat a hitel-számvevőséghez harmad­osztályú számtisztekké nevezte ki.

Next