Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)

1872-06-01 / 123. szám

Szombat, Saterk­olastos irodát: Lipót-utcza 11. szám, földszint­ide intézendő a lap a­z e 11 e m i részét llető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó:Int’iratíva : Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­mény­ek. ■ m M­­SO­POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. junius 1. B­­orlasotási Air ( Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre......................................20 frt — kr. Félévre..........................................10 „ — „ Negyedévre ..................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. E krdtetési cru­j : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyilttér: 11 hasábos petitsor 25 kr Fest, mí­jus 31. Politikai szemle. Spanyolországban az egyik bonyodalom a másikat szüli. A Serrano által a carlis­­tákkal Amorobietában kötött egyezmény, mely szerint a carlista főnökök és a forra­dalomban részt vett hadseregi tisztek rangja elismertetik, Madridban mély benyomást tett.­­ Lehetetlennek tartják, hogy Serrano a hadsereg parancsnoka vagy a király mi­nisztere maradhasson. A miniszterek több­sége rossz­alja ezen egyezményt. Kétségbe vonják, hogy a kabinet megmaradjon, mi­vel több tagja csak oly feltétel alatt lépett be, ha Serrano az elnökletet viszi.­­ Attól tartanak, hogy Serrano eljárásának rosz kö­vetkezményei lesznek a hadseregben. A cortes ülésén Topete elismeri a carlistákkal kötött egyezmény hitelességét, de megta­gad minden felvilágosítást. Zorilla kívona­­tára, hogy a kormány jelentse ki, váljon elvállalja-e a felelősséget ezen egyezmé­nyért, Topete kitérőleg válaszol, mire Zo­rilla egy rászólási indítványt terjeszt elő. A nemzetgyűlés folytatja az újonczozási törvény tárgyalását. Egyéb szónokok kö­zött Dupanloup püspök is beszélt, ki bele­egyezik az általános védkötelezettségbe és mondja: Poroszország e pillanatban talán a legjobb tüzérséggel bír és az első kaszár­nya , de nem az első nemzet a világon. Mindenekelőtt a nagylelkűség és a lovagi­asság teszik egy nemzet nagyságát, oly tu­lajdonok, melyek Poroszországban teljesen hiányzanak. Ő látta a poroszokat; kegyet­lenségük, zsarolásaik megszilárdították ben­ne a meggyőződést, hogy egy katona nép végre barbár néppé lesz. A hadsereg ala­kítása kedvéért nem szabad Francziaorszá­­got megrontani. Szónok bírálja a törvény két czikkét, melyekben akadályt lát a clas­sical vallási és tudományos tanulmányokra nézve. A beszéd nagy tetszéssel fogadtatott. Az általános vita be van fejezve. Következő nap a nemzetgyűlés elfogadta a hadseregi törvény első czikkét, és azzal a személyes szolgálati kötelezettség, a tobor­­zási díjak megtartása, a helyettesítés meg­szüntetése van kimondva, és a tényleges szolgálatban álló katonáktól a szavazati jog megvonatik. A lapok Aumale herczeg beszédének a háromszinű zászlóra vonatkozó részét vá­lasznak tekintik Chambord grófnak mani­­festumára, mely válaszban a herczeg értésül akarta adni, hogy minden egyesülési terv fel van adva. A „Times“ írja: Egy newyorki jól érte­sült levelezőtől következő sürgönyt vettünk : „A washingtoni szerződés boltnak tekint­hető. Amerika a módosított pótczikkre vo­natkozólag Anglia részéről tett kifogásokra azt fogja válaszolni, hogy semmiféle utóla­gos változtatás nem eszközölhető, és a se­­natus és az elnök semmi további változta­táshoz nem fogják beleegyezésüket adni.­­ A „Daily Tel.“ közzétesz egy new-yorki sürgönyt, mely szerint a minisztertanácsnak, Angliának a washingtoni szerződés módo­sított pótczikkére vonatkozólag tett kifogá­sait tárgyalta, és hogy Fish államtitkár megbizatott válaszolni, miszerint a módo­­sítványok semmiféle változtatása el nem fo­gadható. A Leamingtonban tartott földművelő­­munkás-congressus egy nemzeti földmű­­velő­ munkás-társaság alakítását határoz­ta el. A Washingtonból a pótczikkre vonatko­zólag érkezett utolsó hírek kedvezőbben szól­nak, minthogy a két kormány kielégítő nyilatkozatokat cserélt ki a senatus módo­­sítványai tekintetében. Németországban a kormány s a kath. papság közt a viszálykodás még egyre tart. Az ügy ismertetéséül közlünk néhány adatot. A hivatalos „Prov. Corr.“ következő köz­leményt hoz: „A kath. egyház egy újabb kihívó lépése, a porosz állam­kormányt épen most a határozott visszautasítás intézkedé­seire indította. Kölnben az evang. St. Pan­taleon egyházban 24 év óta kölcsönös jó­váhagyás és egyetértés mellett, a katholi­­kus katonai istentisztelet is tartatik. Né­hány hét előtt a kölni ókatholikusok azt kí­vánták, hogy a Pantaleon egyház bizonyos órákban istentisztelet végett nekik átenged­tessék. A hadügyminiszter helyeslésével ez megengedtetett. Ennélfogva Namszanovszky püspök és tábori prépost megtiltotta, hogy a Pantaleon templomban továbbá kath. is­tentisztelet tartassák. A hadügyminiszter azonnal figyelmeztette a tábori prépostot eljárásának helytelenségére, ki tilalmának egyelőre nem adott további következmé­nyeket, hanem bejelentő, hogy az ügyről a pápát értesítette, hogy meggyőződjék, meny­nyiben helyesli eljárását a pápai szék. Ez márczius hó első napjain történt. De múlt héten (május 29.) a tábori pré­post — eljárásának a pápa részéről való helyeslése alapján — újból megtiltott min­den egyházi adtus gyakorlását a Pantaleon templomban mindaddig, mig az ókatholiku­sok a templomból ki nem záratnak. Az ál­lamkormány ezen eljárás folytán, mely nem­csak az állam jogait sérti, hanem a tábori prépostnak, mint katonai hivatalnoknak hi­vatalos kötelelességeibe is ütközik, indíttatva érzé magát a prépost ellen a fegyelmi vizs­gálatot megindítani s hivatalából ideiglenes felfüggesztését elrendelni, és egyidejűleg ge­­neralvicariusának minden tevékenysége gya­korlását betiltani. További lépések ez in­tézkedések végrehajtása körül küszöbön állanak.“ A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. május 31. — Egy szegény ember szerelme. — Javai beszély. — Saidjah atyjának volt egy bivalya, a mely­­lyel földjét művelé; midőn azonban P . . . ...............ng kerületi főnök a bivalytól megfosztá, nagyon komor volt s napokon át egy szót sem szólt, mert a szántás ideje kö­vetkezők, s félt, hogy azt nem végezheti el s igy nem fog rizst termeszthetni neje s egyetlen gyermeke, Saidjah, élelmezésére, így adóját sem fizetheti le, az ilyenekre pe­dig a hollandus törvény Jáván kemény bün­tetést szab. Saidjah atyja e végett kénytelen volt el­adni egy kzis­t,*) a melyet atyjától örökölt s a melyet tőle egy khinai meg is vett. A kris nem volt nagyon szép, de a markola­ton néhány ezüstbojt volt s a khinai huszon­négy forintot adott érte, a mely pénzen a jávai egy más bivalyt vásárolt. Saidjah, ki akkoriban hét éves volt, a bi­­valylyal csak hamar megbarátkozék. — Készakarva használom a „barátság“ szót, mert a javai karba ragaszkodását a kis fiú irányában, ki gondoskodott róla, csakis e szóval lehet kifejezni. Ennek bebizonyítá­sára egy példát fogok elmondani, mely va­lódiságon alapszik. Az erős állat nyakát a kis barna kéz nyomására lehajtja, a melyet már ismer, miután simogatja, takarmányt nyújt neki s nem egyszer játszik hosszú sö­rényével. Saidjah tehát az uj bivalylyal barátságra lépett s élesen csengő hangja, melylyel szán­táskor bátorítólag buzdját, az állat erejét s kitartását növelni látszik. A bivaly a ba­rázda végén készséggel fordult meg, az éles­eket újra a nehéz agyag földben végig húzni *­ Kardhoz hasonló fegyver. A horvát választások­ Lónyaynak rész­árnapja volt. Horvátországban a képviselők vá­lasztása megtörtént. A nemzeti párt nagy többséggel győzött. Zágráb mind a három válasz­tókerületében, úgyszintén a többi na­gyobb városokban is, mint Varasd, Buccari, Zeng, Belovár, Vukovárott mindenütt a nemzeti pártiak jelöltjei választottak meg nagy szótöbbséggel. Vakanovich­, a báni helytartó, Zágráb­ban megbukott. Mily hangos elítélése ez a kormány politikájának. A hivatalos részről tett erőfeszíté­seknek nem lett az az eredménye, a­mit attól vártak. A hivatalnokok ha­talmaskodása, a tenger pénz, a sok szép ígéret a népet nem volt képes meghódítani, mely látja, tapasztalja,­ hogy a kiegyezés daczára mily mó­don folyik a kormányzás Horvátor­szágban. Legutóbbi, 29-től este kelt magán távirati tudósításunk szerint, melyet a pesti távirda hanyagsága folytán, mintha csak készakarva tette volna, oly későn kézbesített, hogy lapunk s az egész vidéken senkinek a rizsföldje sem volt oly jól megművelve, mint Said­­jahé. Az ő földjei határosak voltak Adinda aty­­jaival, ama gyermek atyjáé, ki későbben Saidjah nejévé lön kiszemelve s ha Adin­da kis testvérei a földön voltak s Saidjaht megpillanták, ekkor örömhangon kiáltoztak hozzá s bivalyaik erejét s kitartását dicsér­ték, de Saidjah erre semmit sem felelt, ke­zével halkan a bivaly nyakát érinté s ezál­tal fejét a földre hajtá s fiatal urának enyel­­gését megérté. Saidjah kilencz s Adinda 6 éves volt, a mint az előbbinek bivalyát P . . . k . . . ng kerületi főnök ismét elvétete. Saidjah atyja nagyon szegény volt, de volt két ezüst fejszéje, a­melyeket neje any­jától örökölt. Ezeket egy khinainak tizen­­nyolc­ forintért eladta, a­mely pénzen a ja­vai ismét egy másik bivalyt vett. De Saidjah nagyon komor volt, mert Adinda kis testvérei elmondták neki, hogy a másik bivaly a kerületi főnök lakhelyére hajtatott, hogy ott megölessék. S Saidjah keservesen sírt, ha a szegény állatra gon­dolt — de tekintetbe veendő, hogy Saidjah még gyermek volt. Az új bivaly, noha korántsem volt oly erős, mint a régi, helyét a fiatal jávai szivé­ben nemsokára mégis elfoglaló. Egy napon Saidjah hiában szólt rá. Az ál­lat nem mozdult s mintegy legyökerezve állt. Orrlyukai kitágultak, egész testében reszketett, nagy kék szemeiből félelem s borzadály tört elő s felső ajkát felvonta úgy, hogy az inyhust s a fehér fogakat látni le­hetett. — Menekülj ! — kiálták Adinda testvé­rei — menekülj Saidjah, egy tigris kö­zeleg ! A szíjat, melylyel a bivaly az ekéhez volt kötve, gyorsan eloldták, széles hátára ug­ráltak s készült gyorsasággal szaladtak a falu felé. Midőn azonban rémült arczokkal oda érkeztek, Saidjah nem volt köztük. Mint a­mint ez a többiek példáját akará kö­vetni, a bivalyra fölkapaszkodva, lába el­csütörtöki számában nem jelenhetett meg — ez ideig 50 nemzeti párti jön megválasztva, négy kerületből az eredményt még nem lehetett tudni, s az valószínűleg csak ma délután fog jelentetni. Horvátország országgyűlésére 78 képviselőt küld, ha tehát a 27 képvi­selő kormánypárti lesz is, a nemzeti pártiak roppant nagy többségben lesz­nek az országgyűlésen. Már most az a kérdés, hogy ily ve­reséggel szemben mit fog a kormány tenni? Összehívja-e az országgyűlést vagy nem ? Hogy számítottak a vá­lasztások ilyetén eredményére, azt bi­zonyítja azon körülmény, hogy az or­szággyűlés alkotmányos szokás sze­rint nem hivatott egybe a választások folyama alatt, sőt most már a válasz­tások befejezvék s a horvát képvise­lők még ma sem tudják, hogy mikor kell összejönniük. A Lónyay kabinet a horvát ügyek iránt tanúsított eljárásával oly hely­zetet teremtett, mely senkit sem fog meggyőzni kormányképességi tapin­tatosságáról. S úgy látszik, a követett útról nem akar letérni, a nyakasság­politika rész következményeit még nem elégelték meg. Mindig lejebb s lejebb haladnak a lejtőn. Vukanovich Horvátországban már csak oly módon tarthatja meg állá­sát, ha az ostromállapotot kihirdetik. A kedélyeket maga ellen ingerli. A horvát nép csak most nyilatkozott, hogy rosznak tartja a mostani kor­mánypárt politikáját, midőn oly férfia­kat küldött az országgyűlésre, kik mint többség­e nézetét ott tolmácsolni is fogják. Horvátországnak már közel két éve nincs törvény szerint megállapí­tott budgetje, a kormány élén a nem­zet óhajtásának meg nem felelő fér­fiak ülnek, a promemoriák­ története még most sincs tisztába hozva: le­­het-e remélni, hogy a két nemzet­ közt a testvéri egyetértés megszi­lárduljon, midőn ennek útjába, mely megvalósításához vezetne, oly óriási akadályok gördíttetnek. Meddig fog ez tartani ? A Lónyay kabinet legkisebb reménynyel sem biztat, hogy a horvát ügy tisztába ho­zassák akár a képesség, akár az aka­rat hiánya miatt. Az ország pedig megelégelte már a haszontalan experimentumokat, de nem is lehet érdeke, hogy egyesek téves politikája miatt a magyar nem­zet iránt a horvátok gyűlölete foko­zatosan növeltessék. E bajon segí­teni kell, s ha a Lónyay kabinet ezt nem képes tenni, adja át helyét oly férfiaknak, kik a két testvér nemzet közti egyetértést megteremteni s fen­­tartani tudják.­­a­ csúszott, a földre esett s a tigris egészen közelében volt. A mint a bivaly észrevette, hogy fiatal gazdája a földön hever, nehéz­kes lábaival maga alá fogta úgy, hogy teste védő tetőt képezett Saidjah fölött. Erős fe­jét hegyes szarvaival előre tartva várta a tig­ris támadását. Ez merész szökéssel ma­gasan fölugrott — de utolján ugrott, mert a bivaly szarvaival fölfogta s a vérszopó állatot a levegőbe magasra hajita. A tigris fölhasitott hassal feküdt a földön, mig a bi­valy a tigris körmölése által nyakán kissé meg volt sebezve. Ama időben, midőn ez a bivaly is a kerü­leti főnök parancsára elhajtatott, hogy meg­ölessék, Saidjah tizenöt éves volt s Adinda is elég idős arra, hogy ábrándos gondola­tait egymásba tudja tonni, midőn a szövő­­vetélyt ide-oda csúsztató. De a gondolatok, melyekkel foglalkozók, nagyon szomorúak voltak, mert Saidjaht komornak látta. De a bivaly elvesztése miatt mégis leg­­szomorubb volt Saidjah anyja. A htt állat sebét nyakán, mely gyermekét megmenté, begyógyitá, mert Saidjaht már elveszettnek hitte, midőn Adinda testvérei ama rémhír­rel tértek vissza a faluba. A sebet gyakran megnézte s borzalommal gondolt rá, hogy a tigris körmei mily mélyen hatottak volna gyermeke testébe, ha a hát bivaly meg nem őrzi. S minden alkalommal, midőn az állat nyakán ejtett sebre fris gyógyfüveket ra­kott, bozontos szőrét megsimogatá s né­hány barátságos szót rebegett, hogy tu­dassa, egy anya mily háládatos tud lenni. Nem sokára ez eset után Saidjah atyja hazáját elhagyó, mert már semmije sem volt, mit eladhatott volna, hogy az adót megfizethesse s félt a kemény büntetéstől, mely ennek nem teljesítése miatt utól ér­­hető. Kevéssel ez előtt Saidjah anyja bánat­ból — vagy is inkább a nyomortól halt meg s ez atyja kibujdosását nagyban elő­­segíté. A falutól azonban csak néhány mér­földre távozhatott, mert a hatóság még elég jókor elfogató. Botveréssel jön megbün­tetve, mert faluját engedelem nélkül hagyta . A horvát választások eredményének a fentebbi czikkben említett adatait a ma délutáni postával érkezett hírek szerint ki­egészíthetjük. Megválasztatott 47 nemzeti­párti s 28 kormánypárti képviselő. Három kerületben a választás még nem történt meg. A virilisták fele szintén nemzeti párti­akból fog állni. — A „P. Napló“ a kormánypárt egy ve­terán tagjától egy czikket közöl. E czikk­ben sok mulatságos dolog van fölsorolva, miután oly tények közöltéinek, miknek va­lótlanságáról minden kormánypárti ember első­sorban meg van győződve, így a vete­rán czikkező a többek közt azt akarná el­hitetni, hogy azon irány, mely a minden­áron többségben maradás elvét vallaná so­ha sem fért össze e hazafipárt (t. i. a kor­mánypárt) nemes (!) intenzióival. — Minek azé tehát a kormánypárt a választók össze­írásakor az önkénykedést s erőszakoskodást oly iszonyú mérvben, melyhez a törvény mellőzésével csak az folyamodik kétségbe­esésében, ki mindenáron többségben akar maradni ? — Zágrábból távirják, hogy a választá­sok eredményének örömére a város Ünne­­pies színben pompázott, amely alkalommal a túlbuzgó hatóság jónak látta néhány egyént elfogatni, mi nagy népcsődületet idézett elő s a katonaság is beavatkozott. — Pestmegye bizottsági évnegyedes ren­des közgyűlése f. évi június 4-kén, délelőtt 10 órakor veendi kezdetét. —■ A kiház­asitó egyletek ügyében a ke­reskedelmi miniszter által egybehívott en­­quéte­ tagjai W­e­n­i­n­g­e­r Vincze a ma­gyar hitelbank igazgatója, Vész budai műegyetemi számtanár, P­e­t­z­v­ál pesti egyetemi számtanár, K­u­n­o­s­s­y Lajos a „Kelengye“ igazgatója, a trieszti általános biztosító társulat életbiztosító osztályának eddigi főnöke és Lazsánszky az első magyar általános biztosító társulat számta­nácsosa. Ezeken kívül négy kiházasító egy­let hivatott fel, hogy az enquête-ban képvi­seltesse magát. Az országos 48-as párt tizenket­tes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jö­vő országgyűlési képviselő-választá­sokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, vala­mint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyűlések, akár körök, akár pedig csak egyes tagok­tól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni, el s azután tömlöczbe vetteték. De nem volt sokáig fogva, mert rövid idő múlva meghalt. A házzal, a melyben a jávai nejével s gyermekével békében élt, — mi tör­tént — azt nem tudom. — Nem so­kára összedült, mert csak bambuszágakból volt összerakva s náddal födve, a földön a helyet kis szemet s hamu jelölé, a melyen annyit sírtak s szenvedtek. Jávában nagyon sok ilyen hely van .... Saidjah tizenöt éves volt, midőn atyja el­bujdosott. Azt mondták neki, hogy Bata­­valában nagy sok gazdag úr él, kik bendies­­ben *) kocsiznak s hogy talán ő is mint ben­­dies ifjú foglalkozást nyerhet. Ekkor három év alatt sok pénzt szerezhetne, mi elég len­ne arra, hogy két bivalyt vehessen. E re­ménytől eltelve, Adinda gunyhójába ment s tervét közlé vele. — Ha visszatérek — mondá — akkora már elég idősek leszünk, hogy egybekel­­jünk, s én sok pénzt fogok hozni, annyit, hogy két bivalyt vehetünk. — Én pedig nagyon szorgalmatos fogok lenni, hímezek s szövök — viszonzá Adinda. — S midőn visszajövök, messziről foglak hivni. — De ki fog téged hallani, ha mi itthon a faluban rizst kölyüzünk ? — Az igaz — de halld Adinda, én várni foglak ott a ketapanja alatt, hol nekem melattit**) adtál. — De hogyan fogom tudni, mikor jösz vissza? Sadijah gondolkozott s viszonzá : — Számláld a hónapokat, Adinda. Há­romszor tizenkét hónapig fogok elmaradni s minden uj holdkor vágjál rizstörzsöködbe egy kis rovátkát s midőn már háromszor tizenkét rovátkát vágtál, akkor én téged a ketapanja alatt foglak várni. ígérd meg, hogy ott leszesz. S a mint Adinda sötét szemeivel igenlő­*) Nagyon könnyű két kerekű jármű. **) Paszulyhoz hasonló gyümölcs. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány el­nökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót ut­­cza 11. sz. alatt. Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyel­ven kapható. Száza 1 frt 50 kr, erre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a „Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költsé­gek már fedezve vannak. — Irányi Dániel jelentése az 1869—72-ki országgyűlésről külön lenyo­matban is megjelent, s kapható a „Magyar Nyomdában“. Száza 1 frt 50 kr. — erre 12 forintért. Német nyelven 100 db 1 frt 50 kr., 1000 db 12 frt. — Bírói végrehajtásokra vonatkozólag a magyar igazságügyminisztérium egy előron­dult eset alkalmából elhatározta, hogy ezen­túl az osztrák tartományokból érkező bírói végrehajtások iránti megkereséseket csak akkor foganatosítsák a hazai bíróságok, ha a végrehajtó fél a megkeresett bíróság szék­helyén ügyvédet vagy megbízottat vall, ki­nek azon esetben, ha a végrehajtás foga­natosítását megelőzőleg tartozását járulé­kaival együtt ki akarná fizetni, joga le­­end azt kézhez venni és jogérvényesen nyugtatni. Nyílt kérdés Kerkápolyi pénzügyér úrhoz. A pécsi pénzügyi igazgatóság a követ­kező rendeletet küldötte alárendeltjeinek : A képviselő választásra a beiratás 1. hó 13. megkezdődvén, tart f. hó 26-ig bezárólag, felhívom tá­m­aságodat, miszerint a válasz­tásra magát a fenn kitett határidő alatt o­k­­vetlenül beiratni, és a szózásnál szavaz­ni szoros kötelességének ismerje,“­mely rendelettel szembeszökőleg jogosulat­lan kényszer gyakoroltatik a közegek ellen a kormánypárt javára. Ennek folytán a pénzügyér úr a közvé­lemény ítélőszéke előtt ezennel kérdeztetik: utasította-e hasonló rendelet kibocsátása végett a pénzügyi igazgatóságot ? ha igen, mi jogalapon utasította ? miután mások po­litikai meggyőződésére senkinek, de legin­kább egy alkotmányos miniszternek nem illik, nem­ szabad erőszakkal egyértelmű hivatalos nyomást gyakorolni. Ha pedig nem utasított hasonló rendelet kibocsátására a pénzügyi igazgatóságot, úgy mi jogon tett azt az illető ? és váljon az-e feladata a pénzügyi igazgatóságoknak, hogy az adózó közönség véres verítékéből fentartatott pénzügyi közegekkel hivatalból leszavaztassák az adózó közönséget ? leg s bensőleg tekintett rá, ekkor Saidják a keskeny kendőről, melyet fejére csavarva hordott, keskeny szegélyt lehasitott s a vá­szondarabot Adindának adta, azt mint zá­logot megőrzendő. Ezután a falut elhagyó. Messze behatott az ország belsejébe s sok nagyobb városban megfordult, hol a hollan­dus hivatalnokok székeltek. Saidjaht a nagy kőházak vörös téglával födve, csodálkozásra ragadták, mert ő ilyet még soha sem látott. Saidjah e helyek egyikében tölté az­éjt, mert nagyon el volt fáradva s másnap reg­gel ismét útra indult. Daczára annak, hogy atyja toedoeng*)-ét hordá, az árnyék ajakát még sem érinté, a mint atyja egyik barátjá­nak házába bekopogtatott. Ez megtanító a szalmakalap fonásra, melyek nagyon ha­sonlítanak azokhoz, melyek Mannillá­ból jönnek s Saidjah egy nap ott maradt. Követ­kező este, a­mint a levegő hűvös lett, Said­jah gazdájának köszönetét nyilvánitá s út­ját tovább folytató. Midőn egészen sötét lett s senki sem látható, egy kis selyem táskát vont elő, a­melyben a melattit érze, a­mit egykoriban Adinda adott neki, mert nagyon szomorú volt, hogy Adindát oly sokáig nem fogja láthatni. Minél to­vább haladt, annál csü­ggetegebb lett, mert egy szomorú sejtelem szállta meg, hogy Adindát soha sem fogja többé meglát­hatni. A jávaiaknak különös jellemvonásuk, hogy szomorú hangulatukat többnyire egy­hangú, bánatos dalban nyilvánítják, s igy történt, hogy Saidjah a következő dalt halk hangon dandlá, melynek dallama a hűvös esti légben tovaszállt. Nem akarjuk megkí­sérleni e dalt alak és n­m mértékben vissza­adni, hanem sőt inkább eredeti egyszerű­ségében fogjuk azt bemutatni. Nem tudom, hol fogok meghalni. A déli parton, midőn atyámmal ott va­lók sót készíteni, láttam a nagy tengert. Ha a tengeren halok meg, s holttestemet a vízbe dobják, előjönnek a c­ápák. E kérdésre nyílt felelet kéretik : ha alfö­ldet elmarad, úgy az adózó közönség tudni fogja, miként a miniszteri kinevezéstől füg­gő 30.000 hivatalnok az adózó közönség véres verítékéből főleg azért tartatik fenn, hogy velük és általok a kormány uralma tartassék fönn, és nem azért, hogy pártat­lanul szolgálják az államot, óh de akkor joggal kiálthatni föl: szegény adózó közön­ség ! !! és jó éjszakát alkotmányosság!!! Cassius. Népkör szabályok. Hazánkban számos helyen csupán az akadályozván újabb meg újabb 48-as olvasó vagy népkör alakítását, hogy az illetők az alapszabályok ki­dolgozásában járatlanok, ezen aka­dály elhárítása végett közöljük a „Pesti népkör“ alapszabályait, ki­hagyva belőlük azt, mi a községek­ben felesleg volna, hogy párthíveink ne késedelmezzenek minél több 48-as olvasó vagy népköröket alakítani. A.........i olvasó, vagy „n­é­p­k­ö­r“ 48-as alapszabályai: I. szakasz. Az egylet neve. 1. §. 48-as kör név alatt egylet alakul, melynek székhelye .... II. szakasz. A kör czélja, hatásköre, eszközei. 2. §. A kör czélja: egyesülési pontot ké­pezni, hol a város, község, szabadelvű lako­kosai, rang, állás, nemzetiség és vallás kü­lönbsége nélkül egymással minél gyakrab­ban és számosabban találkozhassanak, köz­vetlen eszmecsere, kölcsönös öztönzés és szilárd összetartás által odamű­ködés végett, hogy az újkor democratikus elvei hazánk­ban minél inkább elterjedjenek, törvénye­ink­ és intézményeinkben minél inkább ér­vényre jussanak. 3. §. A kör oda fog működni, hogy min­den rendelkezésére álló eszközökkel, a foly­tonos és határozott haladást mind anyagi, mind szellemi, úgy a politikai, mint a társa­dalmi téren előmozdítsa. 4. §. E czélból a kör igyekezni fog, hogy a) tagjainak mindennap egymásközt köz­lekedése, valamint ama társas élvezetek által, melyeket nekik nyújt, a társadalmi osztályok közt netalán még fenálló idegen­kedést és felekezeti előítéletet gyökeresen kiirtsa és az együttes közös működésre és teremtésre való szeretetet felköltse és erő­sítse ; b) hogy hírlapok olvasása, czélszerűen összeállított könyvtár, népies előadások és egyéb művelődési eszközök által az átalá­­nos műveltséget emelje; c) hogy a mindennemű napi kérdések, va­lamint egyátalában átalános érdekli ügyek szorgalmas és beható tárgyalása által a közügyek iránt valódi érdekeltséget erő­sítse ; d) hogy ösztönzés és részvétel által kor-­­­szerű népgazdászati és egyéb közhasznú vállalatok alapítását, fenntartását és fej­lesztését lehetőség és tehetség szerint elő­mozdítsa. III. szakasz. A népkor tagjai, azok jogai és kötelességei. 5. §. Egyleti tag lehet minden tisztessé­ges ember. Az egyleti tagok 1 évre vállal­nak kötelezettséget. 6. §. A kör minden tagjának joga van: az egyleti helyiségeket látogatni és az egy­let által nyújtott minden kényelmekben és élvezetekben részesülni. Holttestemet körül fogják úszkálni s kér­­dendik: közülünk e holttestet, mely itt a víz­ben úszkál, melyikünk nyelje el? Én nem fogom hallani. Nem tudom, hol fogok meghalni. Láttam Pa­ansae házát elégni, a melyet maga gyújtott föl, mert őrült volt. Ha égő házban fogok meghalni, holt­tes­temre sok parázs fog hullani. S a ház előtt sok ember fog állni, kiál­tozni fognak s igyekezendnek a tüzet elol­tani. — Én nem fogom hallani. Nem tudom, hol fogok meghalni. Láttam a kis Si-Denaht a klappafáról le­esni, midőn anyja számára arról gyümölcsöt szakgatott. Ha majd a fáról én is leesem s a csalit­ban halva fekszem, mint a kis Si-Denah. Anyám akkor nem fog sírni, mert ő már meghalt. De idegen emberek fogják mon­dani : Lássátok, itt fekszik Saidjah. Én nem fogom hallani. Nem tudom, hol fogok meghalni. Láttam Pa­lisoe holttestét. Agg­korban halt meg, mert haja ősz volt. Ha aggkorban őszhajjal fogok meghalni, a siránkozó asszonyok akkor holttestemet körül fogják állni. Sírni és jajveszékelni fognak, mint azt Pa­lisoe holttestével tevék, és a gyermekek s unokák is hangosan fognak sírni. Én nem fogom hallani. Nem tudom, hol fogok meghalni. Sok embert ismertem, ki Badoeben meg­halt. Fehérbe öltöztették és a földbe te­mették. Ha én is Badoeben halok meg, s ha ke­letnek a halom felé temetnek el, hol a ftt magasra nő. Akkor Adinda el fog mellette menni, s ruhája szegélye zörögve mozgásba hozza a füvet. S én meg fogom hallani! (Vége köv.)

Next