Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-01 / 199. szám

Vasárnap, 1872. szept. 1. ,K­iadó-hiva­tal / Lipiti-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli pa­­naszok és a hirdetmé­nyek. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ............................ Ml II" ..... II ■IMI I-1 .......... ■ Mire VI. évfolyam. Szerkesztői iroda­­ Lipót­ utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z­e 1t e­­mi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérulentetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. Előfizetési ár ! Vidékre postán va­gy helyben házhoz hordva- Egész évre . . . 20 frt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 , — „ Egy hónapra . • 1 , 70 , Egyes szán­ló kr. Hirdetési dij­­ 9 hasábos petitsor egyszer hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr­ Bélyegdij minden minden hir­detését külön 30 krNyilttér 6 hasábos petitsor 25 kr. Pest, augusz. 31. Politikai szemle. A berlini fejedelmi találkozás napja köze­leg. Ma e találkozásra vonatkozólag két újabb hír merült föl. A „Daily Telegraph“ levelezője szerint, az Internationale is tanácskozás tár­gyát fogja képezni, ha alárendelt szerepben is. Az angol lap levelezője megjegyzi ehez, hogy Bismarck hg. szintén óhajtja e kérdés tárgyalását. A császári találkozáshoz érdekes adatot képez Chambord gr. levele, mely jelenleg a párisi legitimista körökben kézről kézre jár. E levélben Chambord gróf a császárok ta­lálkozásának alkalmából azon, rá nézve szo­morú véleménynek ad kifejezést, hogy az európai udvarok, s különösen Poroszország, Austro-Magyar- és Oroszország többé mit sem gondolnak a franczia legitimitással, s hogy ő (Chambord gróf) a nevezett országok pártolá­sától ügyére nézve nem sokat remél. Miután ezen — különben igen helyes — véleményé­nek kifejezést adott Chambord, a franczia trón elnyerésére vonatkozó reményét ő is az isteni gondviselésre alapítja. A berlini franczia követ a császárok talál­kozása idejére szabadságot nyert. A frankfurti jogászgyűlés büntetőjogi szak­osztálya egy határozatot hozott, mely a nem­zetközi váltójog visszaállítását követeli. Az „Internationale“ e hó 2-án tartja ötödik gyűlését Hangában, melyre nagy előkészülete­ket tesznek s mint hite van, a szervezetben je­lentékeny változások fognak eszközöltetni. A társulatnak a kontinensen otthoniasabb s még inkább forradalmi jelleget akarnak kölcsönöz­ni. A kongressusra Amerikából, Ausztriából, sőt Indiából is várnak delegáltakat. Az Alabama-ügyre vonatkozólag távirják a „Times“ nek Géni­ből, hogy a kárpótlás, melyet a döntő bíróság Amerikának odaitélend, há­rom , egész négy millió font sterlingre fog rúgni. Az Amerikában élő magyarok a republiká­nus párthoz tartoznak s Grant jelöltsége mel­lett buzognak. Egy külön egyletet is alkottak, melynek czélja Grant mellett korteskedni, a tagok maguk közt magyarul leveleznek. Grant fáradozásukért köszönetét nyilváni ta­­nulmányoznia kell azon népnek lelki ál­lapotát, erkölcseit, szokásait, hajlamait, melynek számára büntető törvényt akar alkotni. Ismernie kell az adatokat, melyekből kitűnik, mily bűnöket szokott elkövet­ni leggyakrabban. Meg kell vizsgálnia, hol rejlik valamely általánosan elkövet­ni szokott bűn­alap­oka ? nem fekszik-e az államviszonyokban, bizonyos fél­szeg intézményekben, milyenek példá­ul : az állandó nagy hadsereg, a katho­­likus papok nőtlensége; — továbbá val­lástanokban, milyen például, hogy a zsidónak a Talmud szerint nem zsidó ellen hazudni, hamis tanúságot tenni, hamis esküt tenni szabad, sőt szabad a csalás, lopás, gyilkosság, házasságtö­­rés; — végre nem gyökerezik e vala­mely bűn elharapódzott közerkölcste­lenségben vagy közelszegényedés­ben sat. ? A törvényhozónak ezen vizsgálatok eredményéből azután hasznot kell von­nia s lélektani elvek szerint meg kell állapítania: mit lehet és mit kell az állam viszonyainak, intézményeknek, vallástanoknak, közállapotoknak változ­tatásával, javításával elhárítani, és med­dig terjed azon kör, melyen belül bün­tető törvényre van szükség. Az így kipuhatolt, kiderített szükség képe­zi azután a büntető törvény lélektani alapját. Ezen szükség fenforgása nélkül bün­tetni akár általában, akár a kellőnél szi­gorúbban nem szabad, s czélszerűen nem lehet, akár a javítás, akár a meg­torlás , akár a visszarettentés czéljait tekintjük, hanem a büntetésnek a szük­ség mértékét el kell érnie, büntetés nél­kül semminek sem szabad hagyatnia, minek megbüntetésére szükség van. Ebből először is az következik, hogy nem azon országnak van legjelesebb büntető törvénykönyve,melynek legterje­delmesebb, legkiterjeszkedőbb, legrész­letesebb törvényei vannak, hanem a leg­jelesebb büntető törvénykönyvnek, ter­mészetesen csak viszonyszerűleg — re­latív — az tekintendő, mely az illető nép szükségének egészen meg­felel. Ámde ez a szükség minden népnél a mondottakon kívül, még az éghajlatnál és az életmódnál fogva is különböző; a népeknek tehát egyforma büntető törvényt adni nem lenne czélszerű, úgy nem lenne czélszerű bármily mivelt nép­nek büntető törvénykönyvét egysze­rűen átvenni. A büntető törvény egy igen hatalmas népnevelő eszköz; már­p­edig a gyermekeknél is tapasztaljuk, hogy velük ugyanazon nevelési eszközökkel nem boldogulunk. A büntető törvénykönyvnek sajá­tosnak kell lennie, magán kell hor­dania az illető nép erkölcsi jellegét. Mi­nél kevesebb, minél szelídebb büntető törvények léteznek valamely államban, annál kedvezőbb ítéletet következtethe­tünk azon állam népének erkölcsi álla­potára. A sok és túl szigorú törvények a nép szégyenére válnak, annak nyo­morúságára szolgáltatnak következ­tetést. Például egy valóban alkotmányos államban kevés politikai bűneset létez­hetik, mert a politikai nézet nyilvání­tása, és mások rábeszélése büntethető cselekvényt nem képezhet; H oly or­szágban , hol politikai vélemények, mint büntettek szerepelhetnek, valódi alkotmányos szabadság nem létezik. Szabad népnél ennélfogva a büntető tör­vénykönyvben a politikai bűnök és büntetések sorozata nem igen sok tért foglalhat el, mert nincsen rája szükség! No de már most azt kérdezzük, vál­jon codificátoraink, kik a büntető tör­vénykönyvet állítólag elkészítették, ki­nyomozták e Magyarországban s lélek­tanilag megállapították-e azon szüksé­get, mely a magyarországi népnél a büntetések megállapítására nézve fen­­forog ? Én legalább nem hallottam, hogy a kellő büntetőjogi satistikai adatokat az országból összeszerezték, az ország né­pének lélekállapotát, erkölcseit, szoká­sait, hajlamát, az elkövetett általános bűntetteket, azok alap­okait kutatták, nyomozták volna. Ezek nélkül pedig — ismételve el­mondom, az újdon készült büntető tör­vénykönyv nincs és nem lehet lélektani alapra, a szükségre fektetve; az lehet akár c­inai, de nem lesz magyar. Dietrich Ignácz. A 48-as elvű országgyűlési képvise­lők a kör helyiségében (ősz utcza 28. SZ. 1-SD emelet) szept. 1-én reggeli 10 órakor tartandó értekezletre tisztelettel meghivatnak. — „Lónyay állása megszilárdult“ — ezt írják ma ugyanazon kormánypárti lapok, me­lyek még csak néhány hét előtt is azt hirdet­ték, hogy „Lónyay állása inog“, hogy „Ló­nyay állása tarthatatlan.“ — Már most csak azt volna jó tudni, hogy a kormánypárti lapok a múltkor, vagy pedig most nem mondanak igazat.­­ Vártuk, hogy a marosvásárhelyi, mohácsi, verbói, rimaszécsi és kovásznai gyászos eseményeket illetőleg a vizs­gálat az országgyűlés egybejöttéig be fog fejeztetni. Ez­ nagyon szükséges lett volna. Hanem úgy látszik, hogy bizo­nyos helyen nem akarják megérteni, hogy mi a szokás alkotmányos or­szágban. Különben a Besze-féle már 8 hóna­pos, valamint a nuiskolczi kiházad­tó­­ügyet illetőleg jelenthetjük, hogy a vizs­gálat még nincs befejezve.. Lélektani alap a büntető törvény­könyvben. Megelőző czikkemben az állítólag el­készült büntető törvénykönyvről látatla­nul, ismeretlenül azt állítottam, hogy az nincs,és nem is lehet lélektani (psychológiai) alapra fektetve. Íme megkísérlem ez állításomat bebizonyí­tani. Az ember ma alig hinné, de megtör­tént, hogy egy bika egy gyermek fel­bökése és megölése miatt bíróilag kötél általi halálra ítéltetett és kivégeztetett; egy sertésnek pedig hasonló tett miatt a megöletés előtt lábai rendeltettek elvá­gatni. A barmot is úgy büntették, mint az embert; lélek és lelkiállapot nem jött tekintetbe, azonban ma már annyira tisztultak a büntetőjogi fogalmak, hogy bíróilag büntetni csak lelkes lényt, csak embert lehet, s hogy ennélfogva bün­tető törvény csak ember számára alkot­­tathatik. A mai büntetőjogban az ember lelki állapota viszi a főszerepet, az őrült, el­­meháborodott, a kába jogilag nem bü­n­­tettetnek, kimenti, vagy legalább mér­sékli a büntetést, a túlizgatottság, az első fölhevülés (prima fúria) sőt bizo­nyos tekintetben még az oly fokú ré­szegség is, mely az ész használatát ki­zárja, vagyis oly lelki állapotot idéz elő, melyben a tettet vagy mulasztást, aka­ratosnak, öntudatosnak, s ennél fogva beszámíthatónak tartani nem lehet. Nálunk Magyarországban, hol a bírót merev büntető törvények nem korlátoz­zák, a jó bíró még a tettes vérmérsékle­tét, vagyoni állapotát, polgári állását is figyelembe veszi, mert mindezen kö­rülmények érintik a lélekállapotot, úgy hogy ugyanazon tett vagy mulasztás, mint bűn, más és más beszámítás alá esik. A jó büntető bíró e szerint akarva nem akarva, foglalkozik — legalább a gyakorlati lélektannal, amidőn lélektani alapokra törekszik fektetni ítéletét. Azonban sokkal szebb, magasztosabb, de egyszersmind nehezebb feladata van a büntető törvényhozónak. Neki mindenek előtt lélektanilag ta­g A kormánylapok azt hirdették , hogy a Lónyay által tartott értekezleten Csengery An­tal is jelen volt. Mint teljesen biztos forrásból értesülünk, Csengery Antal az illető értekezlet­ben nem vett részt. Ebből lehet következtetni a kormánylapok e hírre vonatkozó többi állí­tásainak hitelességére.­ ­ Az országgyűlés előtt. Beköszöntött a nap, a­melyre a fe-­­­jedelmi kézirat Magyarország új tör­vényhozótestület tagjainak összejöve­telét kitűző. Régi szokás szerint az országgyűlés ünnepélyes­­megnyitásának nem a parlament egybejöttét meghatá­rozott napon, hanem 3 nappal későbben s így szept. 4-én kellene megtörténnie, de a fejedelem Berlinbe utazása miatt a megnyitó ünnepélyesség, a szokástól eltérőleg, e hó 3-án fog végbe menni, melyen a képviselők, tekintettel az ud­var nagy gyászára, utasítás szerint, fekete dísz magyar ruhában fognak megje­­nni, már t. i. azok, a­kik Budára elmennek. Eltekintve, formalitásoktól, az or­­­­szágra nézve legnagyobb fontossággal csak az bír, hogy a­ törvényhozótestület működését megkezdi. Ez időpont a legal­­­­kalmasabb arra, hogy visszapillantást vessünk a múltba, mily tényezők igény­be vételével kerültek ki az új parlament tagjainak nevei az urnákból, mily hely­­­­zettel áll szemközt a parlament s mi­­­­lyen a terrénum, melyet a kormány­­ előkészített, hogy az országgyűlés azon­­ haladva az ország igényei kielégíttes­­senek, szóval, mit várhatunk az új or­szággyűléstől. Tudjuk, hogy a múlt országgyűlés végén a kormány erőszakoló makacsko­dása szülte hibával fölzaklatá a kedé­lyeket, ingerültséget keltett, melyet a kormánypárt azzal is tetézett hogy­­ a lehetetlent lehetővé nem tehetvén, a vá­lasztásoknál mint bosszúálló állt elő. Hogy a boszut lihegő nem szokott a fegyverekben válogatós lenni, erről a példák hoszu sorozata tanúskodik. Meg­győződtünk ez­úttal is. Nem lehet borzadály nélkül vissza­gondolni ama néhány hónapra, midőn a véleményben eltérők nem mint párt­­­ellenfelek, hanem mint valódi ellenség I­gek állottak egymással szemközt. A jog, törvény lábbal tapostatott, a határt nem ismerő vesztegetések és visszaélé­sek minden fokozata erénynek hirdette­­tett, mert az egy párt többségre jutását helyezé kilátásba s mert a közvéle­­máskép nem tudott megküz­deni, a paradicsomi kigyó, s a­hol jónak látta, Kain szerepére vállalkozott. Említ­­sük-e az 1872-ki választásokra gyászos emlékűvé vált helyeket, hol a politikai vélemény, a gyűlöletnek adva helyet, ártatlanok vére folyt, mely az erő­szakoskodások szörnyű művét betetőzte? Ezekről nem szólunk, mert nem akarunk recriminálni. Szomorú tények ezek, melyek minden­­ hazafi keblét mély aggálylyal töl­­­­tik el.­­A lefolyt választások eseményeit latolgatva tehát, higgadt következtetés­sel azon eredményre jutunk, hogy Magyarország úgy politikailag, mint erkölcsileg nagy sülyedésben van. Ves­senek magukra, kik ezt előidézni elég bátorsággal bírtak. Hogy ez események mily hangulatot keltettek, azt volt alkalmunk tapasz­talni. A már megmételyezett közvélemény a választási botrányok megbeszéléséből kifogyván, új láp után óhajtozott, s a kormánylapok a közvélemény e kíván­ságát természetesnek is találván, a kor­mány gazdálkodását a legkirívóbban kompromittáló adatokat, tényeket löktek a felszínre. Volt min bámulnia az or­­­­szágnak, midőn maguk a kormánylapok­­ tárták föl, hogy az ország kormányzata­­ mily kezekben van. De a csodálkozás csak akkor érte el tetőpontját, midőn a­­ kormány elégnek tartotta a kormányla­­pok ez állításaira azt mondani,hogy azok valótlanok és erre a kompromittálók is meghátráltak, s a kompromittálók i­s kom­promittáltak közt ismét szent lett a bé­kesség. Ily változatosan folyt le azon négy és fél havi időköz, mely alatt Magyar­­országnak nem volt törvényhozó tes­­tülete. Ma az ezen időszak alatt a többség szavazata folytán az urnából kikerült nevek tulajdonosai mint az ország képvi­selői jönnek össze. Az országgyűlés megnyitása előtt ál­lunk. Keressük az irányt, melyet a kor­mány követni a többség elé kijelölt. Se­hol semmi. Egy nagy c­aos ez, mely­ből Magyarország felvirágoztatását, bol­dogságát akarják megteremteni. Az ily nagy dolgot nem rendszertelenséggel szokták kezdeni. Már most, az országgyűlés megnyi­tása előtt az látjuk , hogy a kormány a múlt vétkeinek súlya alatt nem tud kiszabadulni a hínárból, melybe te­hetetlensége folytán sodorta magát. Za­vartan, ide-oda kapkodva lép az új tör­vényhozótestület elé. A kormány szán­dékát egy vagy más intézmény életbe léptetése iránt saját pártjabeliek sem tudják. Mondják, hogy ez és az a tör­vény fog megalkottatni, de ez nem elég, az ország előre tudni akarja a kormány véleményét. Angliában a kormány tagjai még ak­kor is, ha a parlament együtt van, al­kalmat szoktak keresni, hogy egy vagy más fontosabb törvényjavaslat előter­jesztése előtt nézeteiket elmondják; ná­lunk ez nem történik, hanem inkább korteskednek. De viszont Angliában nem történik meg az, hogy a parlament meg­­ny­itása miniszterválsággal köszöntessék, nem történik meg az, hogy a minisz­terelnöknek erőfeszítést kelljen tenni a múlt eseményeinek elodázására megnyer­ni azokat, kik vakon készek tüskén bok­ron követni a kormányt, mert ezt úgy kívánja az ország, nem­­ nem az ország, hanem az uralmat a jövőben is minden áron kezében tartani akaró párt érdeke. A helyzet tehát ma az, hogy­ van egy bomlásnak indult minisztérium, mely látszólag compact fog az országgyűlés elé lépni, de melynek elemei közt nincs meg az összetartó kapocs s csak idő kérdése, mikor fog a szétmállás megtör­ténni; van egy parlamenti többségnek hirdetett párt, mely nincs tisztában a kormány szándékával, valamint a kor­mány sem tudja, hogy mennyiben szá­míthat a többségre, mert annak egy ré­sze gondolkozni akar, mielőtt a kormány akaratát teljesítené. Ez a helyzet leverő képe. S mire lehet kilátása az országnak a jövőt illetőleg? Nem hiszszük, hogy csa­lódnánk, midőn azt mondjuk, hogy mi­lyen volt a kezdet, milyen a jelen, olyan lesz a jövő is. Az ok az okozatnak, a hiba a még nagyobb hibának s a rend­szertelenség a zavarnak a következ­­ménye. íme ez a jövő képe. Máris egész halmazt képeznek azon törvényjavaslatok, melyek meghozata­lát az ország sürgetően várja. A felső­­ház szervezése már egyszer ígérve volt, most újra ígérve lesz, a fővárosok ren­dezése, a telepítvényes és regale ügy, az erdélyi viszonyok, a teljes vallás­­szabadság, a kötelező polgári házasság, a választási törvény, a bankügy, a vesz­tegetés,etetés s itatás megszüntetése, az incompatibilitás, büntető codex, kereske­delmi törvény, s sok más megoldandó kérdés, mely ma a kormány mulasztá­sait hirdető pyramis. Ez ügyeket, hogy évről évre ne sza­porodjanak a bajok, egyszer már meg kell oldani,még­pedig a kor kívánalmának s a szabadelvűség követelményeinek megfelelőleg. Ha a kormány ez irányt követi, minden rövid idő alatt meg fog történni; ha nem, úgy nem fogja senki rész néven vehetni, ha mindegyik kép­viselő elmondja aggodalmát azon veszély iránt, melybe a reactionárius irányzat hazánkat sodorni készül. Az ilyet csak az mondhatja szóáradatnak, ki annyira a hatalom eszközévé qualifikálódott, hogy a szabad vélemény-nyilvánítást bűnnek tartja. A.­­ Strossmayer a horvát országos bizottság elnökségéről lemondott s helyére Mazuranics jön megválasztva. A horvát ügyek újabb fordulata folytán Strossmayer püspöknek zágrábi érsekké való kineveztetésének terve elejtetett. Az eszéki „Drau“ szerint Strossmayer püspök Pestre jön ugyan, de a magyar országgyűlésen, melynek tagjául választották, nem jelenik meg.­­ A „P. Napló“ szerint a kormány azon van, hogy az eddigi rendszertelenségnek véget vessen s ennek folytán a sorrend megállapítása ügyében nem­rég minisztertanács tartatott, mely azt határozta, hogy az elkészült törvény­­javaslatok tárgyalásuk sürgősségének szem­pontjából három osztályba soroztassanak. Az első osztályba azon előterjesztések tartoznak, melyek tárgyalását a kormány sürgetőleg fogja ajánlani. A második osztályba a kevésbbé, a harmadikba a nem sürgős tvjavaslatok tartoz­nak. Eltekintve a költségvetés tárgyalásától, az első osztályba a többek közt következő tör­vényjavaslatok vetettek föl. Mindenek­előtt a választási tvjavaslat. Ezt követik a múlt or­szággyűlésről visszamaradt vasúti előterjeszté­sek kamatbiztosítás nélkül, az osztrák Lloyd­­gőzhajótársasággal kötött posta­szállítási szer­ződés, a posta­szerződés Németországgal és Montenegróval, a vám- és hajózási szerződés Portugálliával, a „hajók építéséhez és felszere­léséhez szükséges tárgyak vámmentes keze­lése“ czímű tívjavaslat stb. stb. Csak azt saj­náljuk, hogy a metrórendszer behozatalára vo­natkozó tényjavaslat a harmadik osztályba, te­hát a nem sürgősek közé soroltatott. Az osztrák reichsrath már júliusban meghozta az ily tar­talmú törvényt, mely 1873. jan. elsején facul­tative életbe léptettetik. — A szerb patriarchatust illetőleg a hivata­los lap ma következő királyi kéziratot tesz közzé : Magyar ministerelnökömnek vallás- és köz­oktatási magyar ministeremmel egyetértőleg tett előterjesztése alapján, Stojkovics Arzén, budai görög-keleti püspököt a karloviczi érsek­ség és szerb patriarchátus administrátori hiva­talától kegyelemben felmentem és neki az egy­ház terén kifejtett sokévi működése elismeré­séül Ferencz József­ rendőri nagy­ keresztjét adományozom; egyúttal pedig az említett érsek­ség üresedése ideje alatti (sede vacante) ad­­ministrátorává Gruics Nikonor pakráczi görög­keleti püspököt kinevezem. Kelt Bécsben, 1872. évi augustus hó 29-én. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, b. k. D. Pauler Tivadar, s. k.

Next