Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-01 / 199. szám

Vasárnap, 1872. szept, 1. Szerkesztői iroda t Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s z e 11 e- mi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Béruientetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. #< iadó-hivu tat / Lipiit-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, u. m. az előfizetési pénz akiadáskörülipa- naszok és a hirdetmé­nyek. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ............................ Ml If" ..... II ■IMI I-1 .......... ■ Mire VI. évfolyam. E lőfizetési ár t Vidékre postán va'gy helyben házhoz hordva- Egész évre . . . 20 írt — kr. Fél évre .... 10 „ — „ Négyed évre . . 5 , — „ Egy hónapra . • 1 , 70 , Egyes szánTlO kr. Hirdetési dij t 9 hasábos petitsor egyszer hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr- Bélyegdij minden minden hir­detésér külön 30krNyilttér 6 hasábos petitsor 25 kr. Pest, augusz. 31. Politikai szemle. A berlini fejedelmi találkozás napja köze­leg. Ma e találkozásra vonatkozólag két újabb hir merült föl. A „Daily Telegraph“ levelezője szerint, az Internationale is tanácskozás tár­gyát fogja képezni, La alárendelt szerepben is. Az angol lap levelezője megjegyzi ehez, hogy Bismarck hg. szintén óhajtja e kérdés tárgyalását. A császári találkozáshoz érdekes adatot képez Chambord gr. levele, mely jelenleg a párisi legitimista körökben kézről kézre jár. E levélben Chambord gróf a császárok ta­lálkozásának alkalmából azon, rá nézve szo­morú véleménynek ad kifejezést, hogy az európai udvarok, s különösen Poroszország, Austro-Magyar- és Oroszország többé mit sem gondolnak a franczia legitimitással, s bogy ö (Chambord gróf) a nevezett országok pártolá­sától ügyére nézve nem sokat remél. Miután ezen — különben igen helyes — véleményé­nek kifejezést adott Chambord, a franczia trón elnyerésére vonatkozó reményét ö is az isteni gondviselésre alapítja. A berlini franczia követ a császárok talál­kozása idejére szabadságot nyert. A frankfurti jogászgyülés büntetőjogi szak­osztálya egy határozatot hozott, mely a nem­zetközi váltójog visszaállítását követeli. Az „Internationale“ e hó 2-án tartja ötödik gyűlését Haagában, melyre nagy előkészülete­ket tesznek s mint hire van, a szervezetben je­lentékeny változások fognak eszközöltetni. A társulatnak a kontinensen otthoniasabb s még inkább forradalmi jelleget akarnak kölcsönöz­ni. A kongressusra Amerikából, Ausztriából, sőt Indiából is várnak delegáltakat. Az Alabama-Ugyre vonatkozólag távirják a „Times“ nek Géni ből, hogy a kárpótlás, melyet a döntő bíróság Amerikának odaitélend, há­rom , egész négy millió font sterlingre fog rúgni. Az Amerikában élő magyarok a republiká­nus párthoz tartoznak s Grant jelöltsége mel­lett buzognak. Egy külön egyletet is alkottak, melynek czélja Grant mellett korteskedni, a tagok maguk közt magyarul leveleznek. Grant fáradozásukért köszönetét nyilvánitá. Lélektani alap a büntető törvény­könyvben. Megelőző czikkemben az állítólag el­készült büntető törvénykönyvről látatla­nul, ismeretlenül azt állítottam, hogy az nincs,és nemis lehet lélektani (psychologiai) alapra fektetve. íme megkísérlem ez állításomat bebizonyí­tani. Az ember ma alig hinné, de megtör­tént, hogy egy bika egy gyermek fel­bökése és megölése miatt biróilag kötél általi halálra Ítéltetett és kivégeztetett; egy sertésnek pedig hasonló tett miatt a megöletés előtt lábai rendeltettek elvá­gatni. A barmot is úgy büntették, mint az embert; lélek és lelkiállapot nem jött tekintetbe, azonban ma már aunyiia tisztultak a büntetőjogi fogalmak, hogy biróilag hüntetni csak lelkes lényt, csak embert lehet, s hogy ennélfogva bün­tető törvény csak ember számára alkot- tathatik. A mai büntetőjogban az ember lelki állapota viszi a főszerepet, az őrült, el- mekáborodott, a kába jogilag nem btin- tettetnek; kimenti, vagy legalább mér­sékli a büntetést, a tulizgatottság, az első fölhevülés (prima fúria) sőt bizo­nyos tekintetben még az oly fokú ré­szegség is, mely az ész használatát ki­zárja, vagyis oly lelki állapotot idéz elő, melyben a tettet vagy mulasztást, aka­ratosnak, öntudatosnak, s ennél fogva beszámithatónak tartani nem lehet. Nálunk Magyarországban, hol a bírót merev büntető törvények nem korlátoz­zák, a jó biró még a tettes vérmérsékle­tét, vagyoni állapotát, polgári állását is figyelembe veszi, mert mindezen kö­rülmények érintik a lélekállapotot, úgy hogy ugyanazon tett vagy mulasztás, mint bűn, más és más beszámítás alá esik. A jó büntető biró e szerint akarva nem akarva, foglalkozik — legalább a gyakorlati lélektannal, amidőn lélektani alapokra törekszik fektetni ítéletét. Azonban sokkal szebb, magasztosabb, de egyszersmind nehezebb feladata van a büntető törvényhozónak. Neki mindenek előtt lélektanilag ta­nulmányoznia kell azon népnek lelki ál­lapotát, erkölcseit, szokásait, hajlamait, melynek számára büntető törvényt akar alkotni. Ismernie kell az adatokat, melyekből kitűnik, mily bűnöket szokott elkövet­ni leggyakrabban. Meg kell vizsgálnia, hol rejlik valamely általánosan elkövet­ni szokott bűn alap oka ? nem fekszik-e az államviszonyokban, bizonyos fél­szeg intézményekben, milyenek példá­ul : az állandó nagy hadsereg, a katho- likus papok nőtlensége; — továbbá val­lástanokban, milyen például: hogy a zsidónak a Talmud szerint nem zsidó ellen hazudni, hamis tanúságot tenni, hamis esküt tenni szabad, sőt szabad a csalás, lopás, gyilkosság, bázasságtö- rés; — végre nem gyökerezik e vala­mely bűn elharapódzott közerkölcste­lenségben vagy közelszegényedés­ben sat. ? A törvényhozónak ezen vizsgálatok eredményéből azután hasznot kell von­nia s lélektani elvek szerint meg kell állapítania: mit lehet és mit kell az állam viszonyainak, intézményeknek, vallástanoknak, közállapotoknak változ­tatásával, javításával elhárítani; és med­dig terjed azon kör, melyen belül bün­tető törvényre van szükség. Az igy kipuhatolt, kiderített szükség képe­zi azután a büntető törvény lélektani alapját. Ezen szükség fenforgása nélkül bün­tetni akár általában, akár a kellőnél szi­gorúbban nem szabad, s czélszerüen nem lehet, akár a javítás, akár a meg­torlás , akár a visszarettentés czéljait tekintjük; hanem a büntetésnek a szük­ség mértékét el kell érnie, büntetés nél­kül semminek sem szabad hagyatnia, minek megbüntetésére szükség van. Ebből először is az következik, hogy nem azon országnak van legjelesebb büntető törvénykönyve,melynek legterje­delmesebb, legkiterjeszkedőbb, legrész­letesebb törvényei vannak, hanem a leg­jelesebb büntető törvénykönyvnek, ter­mészetesen csak viszonyszerüleg — re­lativ — az tekintendő, mely az illető nép szükségének egészen meg­felel. Ámde ez a szükség minden népnél a mondottakon kívül, még az éghajlatnál és az életmódnál fogva is különböző; a népeknek tehát egyforma büntető törvényt adni nem lenne czélszerü, úgy nem lenne czélszerü bármily miveit nép­nek büntető törvénykönyvét egysze­rűen átvenni. A büntető törvény egy igen hatalmas népnevelő eszköz; már j edig a gyermekeknél is tapasztaljuk, hogy velők ugyanazon nevelési eszközökkel nem boldogulunk. A büntető törvénykönyvnek sajá­tosnak kell lennie, magán kell hor­dania az illető nép erkölcsi jellegét. Mi­nél kevesebb, minél szelidebb büntető törvények léteznek valamely államban, annál kedvezőbb ítéletet következtethe­tünk azon állam népének erkölcsi álla­potára. A sok és tulszigoru törvények a nép szégyenére válnak, annak nyo­morúságára szolgáltatnak következ­tetést. Például egy valóban alkotmányos államban kevés politikai bűneset létez­hetik; mert a politikai nézet nyilvání­tása, és mások rábeszélése büntethető cselekvényt nem képezhet; — oly or­szágban , hol politikai vélemények, mint büntettek szerepelhetnek, valódi alkotmányos szabadság nem létezik. Szabad népnél ennélfogva a büntető tör­vénykönyvben a politikai bűnök és büntetések sorozata nem igen sok tért foglalhat el, mert nincsen rája szükség! No de már most azt kérdezzük, váj­jon codificatoraink, kik a büntető tör­vénykönyvet állítólag elkészítették, ki­nyomozták e Magyarországban s lélek­tanilag megállapitották-e azon szüksé­get, mely a magyarországi népnél a büntetések megállapítására nézve íen- forog ? Én legalább nem hallottam, hogy a kellő büntetőjogi satistikai adatokat az országból összeszerezték, az ország né­pének lélekállapotát, erkölcseit, szoká­sait, hajlamát, az elkövetett általános bűntetteket, azok alap okait kutatták, nyomozták volna. Ezek nélkül pedig — ismételve el­mondom, az ujdon készült büntető tör­vénykönyv nincs és nem lehet lélektani alapra, a szükségre fektetve; az lehet akár chinai, de nem lesz magyar. Dietrich Ignácz. A 48-as elvű országgyűlési képvise­lők a kör helyiségében (ősz utcza 28. SZ. 1-SÖ emelet) szept. 1-én reggeli 10 órakor tartandó értekezletre tisztelettel meghivatnak. — „Lónyay állása megszilárdult“ — ezt Írják ma ugyanazon kormánypárti lapok, me­lyek még csak néhány hét előtt is azt hirdet­ték, hogy „Lóuyay állása inog“, hogy „Ló­nyay állása tarthatatlan.“ — Már most csak azt volna jó tudni, hogy a kormánypárti lapok a múltkor, vagy pedig most nem mondanak igazat. — Vártuk, hogy a marosvásárhelyi, mohácsi, verbói, rimaszécsi és kovásznai gyászos eseményeket illetőleg a vizs­gálat az országgyűlés egybejöttéig be fog fejeztetni. E/. nagyon szükséges lett volna. Hanem úgy látszik, hogy bizo­nyos helyen nem akarják megérteni, hogy mi a szokás alkotmányos or­szágban. Különben a Besze-féle már 8 hóna­pos, valamint a ntiskolezi kiházaoitó- ügyet illetőleg jelenthetjük, hogy a vizs­gálat még nincs befejezve.. — A kormánylapok azt hirdették , hogy a Lónyay által tartott értekezleten Csengery An­tal is jelen volt. Mint teljesen biztos forrásból értesülünk, Csengery Antal az illető értekezlet­ben nem vett részt. Ebből lehet következtetni a kormánylapok e hírre vonatkozó többi állí­tásainak hitelességére. | Az országgyűlés előtt. Beköszöntött a nap, a melyre a fe- 1 jedelmi kézirat Magyarország uj tör­vényhozótestület tagjainak összejöve­telét kitüzé. Régi szokás szerint az országgyűlés ünnepélyes {megnyitásának nem a parlament egybejöttét meghatá­rozott napon, hanem 3 nappal későbben s igy szept. 4-én kellene megtörténnie, de a fejedelem Berlinbe utazása miatt a megnyitó ünnepélyesség, a szokástól eltérőleg, e hó 3-án fog végbe menni, melyen a képviselők, tekintettel az ud­var nagy gyászára, utasítás szerint, fekete disz magyarruhában fognak megje enni, már t. i. azok, a kik Budára elmennek. Eltekintve, formalitásoktól, az or- * szágra nézve legnagyobb fontossággal csak az bir, hogy a^ törvényhozótestület működését megkezdi. Ez időpont a legal- i kalmasabb arra, hogy visszapillantást vessünk a múltba, mily tényezők igény­be vételével kerültek ki az uj parlament tagjainak nevei az urnákból, mily hely- j zettel áll szemközt a parlament s mi- j lyen a terrénum, melyet a kormány j előkészített, hogy az országyyülés azon ! haladva az ország igényei kielégittes- senek, szóval: mit várhatunk az uj or­szággyűléstől. Tudjuk, hogy a múlt országgyűlés végén a kormány erőszakoló makacsko­dása szülte hibával íölzaklatá a kedé­lyeket, ingerültséget keltett, melyet a kormánypárt azzal is tetézett hogy — a lehetetlent lehetővé nem tehetvén, a vá­lasztásoknál mint bosszúálló állt elő. Hogy a boszut lihegő nem szokott a fegyverekben válogatós lenni, erről a példák hoszu sorozata tanúskodik. Meg­győződtünk ez utial is. Nem lebet borzadály nélkül vissza­gondolni ama néhány hónapra, midőn a véleményben eltérők nem mint párt ! ellenfelek, hanem mint valódi ellensé- I gek állottak egymással szemközt. A jog, törvény lábbal tapostatott, a határt nem ismerő vesztegetések és visszaélé­sek minden fokozata erénynek hirdette- tett, mert az egy párt többségre jutását helyezé kilátásba s mert a közvéle- máskép nem tudott megküz­deni, a paradicsomi kigyó, s a hol jónak látta, Kain szerepére vállalkozott. Emlit- sük-e az 1872-ki választásokra gyászos emlékűvé vált helyeket, hol a politikai vélemény, a gyűlöletnek adva helyet, ártatlanok vére folyt, mely az erő­szakoskodások szörnyű müvét betetőzte? Ezekről nem szólunk, mert nem akarunk recriminálni. Szomorú tények ezek, melyek minden ! hazafi keblét mély aggálylyal töl- ! tik el. xA lefolyt választások eseményeit latolgatva tehát, higgadt következtetés­sel azon eredményre jutunk, hogy Magyarország úgy politikailag, mint erkölcsileg nagy sülyedésben vau. Ves­senek magukra, kik ezt előidézni elég bátorsággal bírtak. Hogy ez események mily hangulatot keltettek, azt volt alkalmunk tapasz­talni. A már megmételyezett közvélemény a választási botrányok megbeszéléséből kifogyván, uj táp után óhajtozott, s a kormánylapok a közvélemény e kíván­ságát természetesnek is találván, a kor­mány gazdálkodását a legkirivóbban kompromittáló adatokat, tényeket löktek a fölszinre. Volt min bámulnia az or- ! szágnak, midőn maguk a kormánylapok | tárták föl, hogy az ország kormányzata : mily kezekben van. Do a coodálkozáa csak akkor érte el tetőpontját, midőn a j kormány elégnek tartotta a kormányla- pok ez állításaira azt mondani,hogy azok valótlanok és erre a kompromittálók is meghátráltak, s a kompromittálók| s kom­promittáltak közt ismét szent lett a bé­kesség. Ily változatosan folyt le azon négy és fél havi időköz, mely alatt Magyar- országnak nem volt törvényhozótes- tülete. Ma az ezen időszak alatt a többség szavazata folytán az urnából kikerült nevek tulajdonosai mint az ország képvi­selői jönnek össze. Az országgyűlés megnyitása előtt ál­lunk. Keressük az irányt, melyet a kor­mány követni a többség elé kijelölt. Se­hol semmi. Egy nagy chaos ez, mely­ből Magyarország felvirágoztatását, bol­dogságát akarják megteremteni. Az ily nagy dolgot nem rendszertelenséggel szokták kezdeni. Már most, az országgyűlés megnyi­tása előtt az látjuk , hogy a kormány a múlt vétkeinek súlya alatt nem tud kiszabadulni a hínárból, melybe te­hetetlensége folytán sodorta magát. Za­vartan, ide-oda kapkodva lép az uj tör­vényhozótestület elé. A kormány szán­dékát egy vagy más intézmény életbe léptetése iránt saját pártjabeliek sem tudják. Mondják, hogy ez és az a tör­vény fog megalkottatni; de ez nem elég, az ország előre tudni akarja a kormány véleményét. Angliában a kormány tagjai még ak­kor is, ha a parlament együtt van, al­kalmat szoktak keresni, hogy egy vagy más fontosabb törvényjavaslat előter­jesztése előtt nézeteiket elmondják; ná­lunk ez nem történik, hanem inkább korteskednek. De viszont Angliában nem történik meg az, hogy a parlament meg- ny itása miniszterválsággal köszöntessék, nem történik meg az, hogy a minisz­terelnöknek erőfeszítést kelljen tenni a múlt eseményeinek elodázására megnyer­ni azokat, kik vakon készek tüskén bok­ron követni a kormányt, mert ezt úgy kívánja az ország, nem — nem az ország, hanem az uralmat a jövőben is minden áron kezében tartani akaró párt érdeke. A helyzet tebát ma az, hogyr van egy bomlásnak indult minisztérium, mely látszólag compact fog az országgyűlés elé lépni, de melynek elemei közt nincs meg az összetartó kapocs s csak idő kérdése, mikor fog a szétmállás megtör­ténni; van egy parlamenti többségnek hirdetett párt, mely nincs tisztában a kormány szándékával, valamint a kor­mány sem tudja, hogy mennyiben szá­míthat a többségre, mert annak egy ré­sze gondolkozni akar, mielőtt a kormány akaratát teljesítené. Ez a helyzet leverő képe. S mire lehet kilátása az országnak a jövőt illetőleg? Nem hiszszük, hogy csa­lódnánk, midőn azt mondjuk, hogy mi­lyen volt a kezdet, milyen a jelen, olyan lesz a jövő is. Az ok az okozatnak, a hiba a még nagyobb hibának s a rend­szertelenség a zavarnak a követkéz- ménye. íme ez a jövő képe. Máris egész halmazt képeznek azon törvényjavaslatok, melyek meghozata­lát az Ország sürgetően várja. A fölső- ház szervezése már egyszer ígérve volt, most újra Ígérve lesz, a fővárosok ren­dezése, a telepitvényes és regale ügy, az erdélyi viszonyok, a teljes vallás- szabadság, a kötelező polgári házasság, a választási törvény, a bankügy, a vesz­tegetés,etetés s itatás megszüntetése, az incompatibilitás, büntető codex, kereske­delmi törvény, s sok más megoldandó kérdés, mely ma a kormány mulasztá­sait hirdető pyramis. Ez ügyeket, hogy évről évre ne sza­porodjanak a bajok, egyszer már meg kell oldani,még pedig a kor kívánalmának s a szabadelvüség követelményeinek megfelelőleg. Ha a kormány ez irányt követi, minden rövid idő alatt meg fog történni; ha nem, úgy nem fogja senki rósz néven vehetni, ha mindegyik kép­viselő elmondja aggodalmát azon veszély iránt, molybo a rcactionáiius irányzat hazánkat sodorni készül. Az ilyet csak az mondhatja szóáradatnak, ki annyira a hatalom eszközévé qualifikálódott, hogy a szabad vélemény-nyilvánítást bűnnek tartja. A. — Strossmayer a horv&t országos bizottság elnökségéről lemondott s helyére Mazuranies lön megválasztva. A horvát ügyek újabb fordulata folytán Strossmayer püspöknek zágrábi érsekké való kineveztetésének terve elejtetett. Az eszéki „Drau“ szerint Strossmayer püspök Pestre jön ugyan, de a magyar országgyűlésen, melynek tagjául választották, nem jelenik meg. — A „P. Napló“ szerint a kormány azon van, hogy az eddigi rendszertelenségnek véget vessen s ennek folytán a sorrend megállapítása ügyében nem rég minisztertanács tartatott, mely azt határozta, hogy az elkészült törvény- javaslatok tárgyalásuk sürgősségének szem­pontjából három osztályba Boroztassanak. Az első osztályba azon előterjesztések tartoznak, melyek tárgyalását a kormány sürgetöleg fogja ajánlani. A második osztályba a kevésbbé, a harmadikba a nem sürgős tvjavaslatok tartoz­nak. Eltekintve a költségvetés tárgyalásától, az első osztályba a többek közt következő tör­vényjavaslatok vétettek föl: Mindenek előtt a választási tvjavaslat. Ezt követik a múlt or­szággyűlésről visszamaradt vasúti előterjeszté­sek kamatbiztositás nélkül; az osztrák Lloyd- gőzhajótársasággal kötött posta szállítási szer­ződés, a posta szerződés Németországgal és Montenegróval, a vám- és hajózási szerződés Portugalliával, a „hajók építéséhez és felszere­léséhez szükséges tárgyak vámmentes keze­lése“ czimü trvjavaslat stb. stb. Csak azt saj­náljuk, hogy a métrerendszer behozatalára vo­natkozó tvnyjavaslat a harmadik osztályba, te­hát a nem sürgősek közé soroltatott. Az osztrák reichsrath már júliusban meghozta az ily tar­talmú törvényt, mely 1873. jan. elsején facul­tative életbe léptettetik. — A szerb patriarcbatust illetőleg a hivata­los lap ma következő királyi kéziratot tesz közzé : Magyar ministerelnökömnek vallás- és köz­oktatási magyar ministeremmel egyetértöleg tett előterjesztése alapján, Stojkoyics Arzén, budai görög-keleti püspököt a karloviczi érsek­ség és szerb patriarchátus administrátori hiva­talától kegyelemben felmentem és neki az egy­ház terén kifejtett sokévi működése elismeré­séül Ferencz Józséf-rendém nagy-keresztjét adományozom; egyúttal pedig az említett érsek­ség üresedése ideje alatti (sede vacante) ad- ministrátorává Gruics Nikonor pakráczi görög­keleti püspököt kinevezem. Kelt Bécsben, 1872. évi augustus hó 29-én. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért. b. k. D. Pauler Tivadar, s. k.

Next

/
Thumbnails
Contents