Magyar Ujság, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)

1872-12-01 / 276. szám

1872. decz. 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 18 frt. — kr. Fél évre Negyed évre -I » » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. 270. 82HI11. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám. II. emelet. Ide intézendő * lap HXelleitti részéi illető minden közle­mény. Kéziratok s levetek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velik csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: EgyuUin-Litcza 4-ik szám. földszint. ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle meny, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZET GAZ DÁSZ ATI NAPILAP. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Figyelmeztetés „MAGYAR ÚJSÁG“ politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük novem­ber hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a la­pok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedje­nek az előfizetést mielőbb megujitani. Előfizetési föltételek deczemb. 1-től kezdve: Hót hóra (dec.- -juni 1872—73). . 9 frt 40 kr. Négy hóra (dec. —maré. 1872 — 73) 5 frt 40 kr. Három hóra (dec. — febr. 1872—73) 4 frt — kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Ilecke- nast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egye- tem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés Pgczélszeriibben posta utalvány­nyal eszközölhető. Pest, november 1872. A kiadó-hivatal. egész haza dolga, s e kérdés az: vájjon be fogja-e látni a Deák párt, . hogy a jelen helyzet, vissza volta nem egyedül a- roszul választott-egyének működésének eredménye, hanem eredménye fö- kép azon visszás, természetellenes, rendszernek, melyhez Tiat év óta oly makacsul ragaszkodik1? Lőinyay sokat, irtózatosan sokat ártott Ma­gyarországnak, elannyira hogy bárki jöjjön is utána, ennyi roszat nem hozhat. Ámde ez csak negativ nyeremény — és többet nem is várhat az ország; mert nincs az a miniszter a világon, ki azon jrendszer TneHettr_mél3^^JQteák-párt zaszlajáKarTuzoff, jfcép^'jTegyen jót előidézni. Egy nagy Osztrákbirodalom s egy önálló Ma­gyarország czéljának egyszerre s hiven szolgálni, olyasmi, mintha valakitől azt követelnök, hogy legyen egyidejűleg hü férj és hü szerető. Lehetségesnek véli-e ezt a Deákpárt? Ha igen, ám folytassa rendszerét; de ne legyen aztán meglepetve^Jia egyik válságból a lyásikba jut s ha a nemzet egyedTUT'öt"teszi fele­tó 'azon koszért, mely reá:e válságos időkből származik. Alig volt még a Deák-pártnak oly alkalmas percze a magábaszállásra mint épen a jelenlegi. Használja fel jól, hazafiasán, és a válság gy ö­keresen lesz megoldva. Pest, november 30. # Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlésben kijelenté ma Thiers, hogy nem inditványozza a végleges köztársaság pro- klamálását, hanem csak azt, hogy a jelenlegi kormány­formának megadassanak a szükséges kormányzási fel­tételek. Létezik egy rendellenes párt, melyet felügye­let alatt kell tartatni, de nem csupán Francziaországban, hanem egész Európában. Thiers formaszerüen kárhoz­tatja a socialismust, a munkabeszüntetéseket, tiltakozik az atheismus ellen, megvilágítja a kormánynak a pápai székkel szemben követett politikáját, és roszalja a csá­szárság politikáját a pápa irányában, mint oktalant, ismert dynastikus érdekekre irányzottat. — Thiers méltatlankodását fejezi ki a miatt, hogy politikai maga­tartását, a rend pártjának mindenkor adott biztosításai daczára is gyanúsítják; a monarchiát lehetetlennek tartja, és azt hiszi, hogy egy conservativ köztársaság jobb mint a Bathie jelentésében magasztalt kormány- harcz. Thiers igy végzi: Már nem miniszter felelősség­ről, hanem a bizalmi kérdésről van szó. — Miután Er­nőül, Luczien és Brun (legitimisták) a bizottság javas­latait védték, a kormány javaslata (Dutaure javaslata) 370 szavazattal 334 ellen elfogadtatott. (Szavazott 704.) A baloldal a szavazás eredményét, „éljen a köztársa­ság“ kikiáltással üdvözlé. A madridi lapok egy forradalmi kiáltványt közöl­nek, mely, úgy látszik, sok példányban lett kiosztva. A nyilatkozat igy szól: „Murcia tartomány fegyvert ragadott s foederalista csapatok kalandozzák be, melyek mindegyike 200 főre megy. Főlső-Arragonia szintén föllázadt s Saragossában a foederalisták egy ütközet által nagy előnyt vivtak ki. Több középület „Éljen a foederalis köztársaság“ kiál­tással, melyet az összes lakosság viszhangozott, kivilá- gittatott. Az összeköttetés Andalusiával meg van szakitva, nem tudni, hogy e tartományban mi történik ; annyi bizonyos, hogy a hős Contriras tábornok Sevillát el­hagyta. A nagy városokban általános fölkelést látni. A nagy forradalom kezdődik, eredménye biztos. Éljen a demokrata, federista és socialis respublica 1“ A „Köln. Ztg.“ megczáfolja ama Versailles! sür­göny hírét, mely szerint Armin gróf kormánya egy sürgönyét nyújtotta volna át, melyben az Thiers vissza lépése esetére szabad kezet tart fen magának, és erre nézve megjegyzi : A német politika a franczia kormány­tól nem kíván egyebet, mint rendet befelé és kifelé; minden egyéb tökéletesen közönyös rá nézve. A nap eseménye. A Lónyay minisztérium tömeges lemondása immár befejezett tény. Hogy mik voltak tulajdonképen a bekövet­kezett válság szülöokai, ez ép oly érdekes, mint hasznos tanulmány tárgyául szolgálhat, melyet azonban későbbre is halaszthatunk, annyival inkább, minthogy ez okok számosak s oly sok­félék, miszerint, nem. át fogja-meglepni az orszá­got, hogy a Lónyay-kabinet y,cgr.e_valahára meg­bukott, hanem igenis az, hogy ennyi ideig fen h í r t á 11 m . Még a történetirónak is sok fejtörésébe kerü- lend, hogy magának e rejtélyt megfejtse. A mit, e perezhen megjegyzendőnek találunk, az azon zi Lált. ill Deák-pártot találta. Alig van egy-két tagja, a ki a hélyzéíreÁTézve kellőleg tájékozva lenne. Be­kötött szemmel várják a megindult áramlatot, kíváncsian találgatva: vájjon mit fog hozni a holnap ? Hogy mennyiben hangzik össze ily állapot egy magát az ország törvényes többségének ne­vező párttal, mely e szerint hivatva lenne v e­zetni az áramlatot, nem pedig magát általa meglepetni — .ez ha ennyi dicsőség­gel beéri, ám boldoguljon. De van e momentumnak egy másik oldala, mely nem kizárólag a domináló párt, hanem az — A „Pesti Napló“ ma esti számában a válságról a következőket írja: Ma délben volt a Lónyay kabinet utolsó miniszter- tanácsa. Erre, valamint általában a miniszterválság je­len állására vonatkozó értesüléseink a következők : Lónyay Menyhért grf, mint tudjuk, a tegnapi es­tét a kir. udvar körében Gödöllőn tölté, honnan késő éjjel tért vissza. Ma kora reggel a miniszterelnök Andrássy Gyula gr. látogatását fogadta, kivel hosszabb tanácskozmányt tartott. 11 órakor a miniszterek jelentek meg a miniszter­elnöki palotában. A miniszterek ismételve kijelenték, hogy nem hi­szik azt, hogy a jelen körülmények között a mostani kormány sikeresen működhessék, s kérték a miniszter- elnököt, hogy lemondásukat a király ő felsége tudomá­sára juttassa. Liónyay grf. erre azt leleté, hogy miniszter-társai e felfogását a maga részéről is osztja, a jelenlegi minisz­tertanácsnak csak az a czélja, hogy az együttes lemon­dásra vonatkozó kérvény formuláztassék. Ez azonnal megtörtént, sa lemondási okmányt első sorban Lónyay gr. miniszterelnök irta alá. A többi miniszterek rögtön követték, kivéve a jelen nem volt belügyminisztert és horvát minisztert, kik azonban azon kérelmüket fejeztették ki, hogy az okmány a mai nap folytán velük közöltessék, hogy azt szintén aláírják, a mi délután meg is fog történni. A lemondási kérvényt a miniszterelnök, holnap d. e. 10 órakor ő Felségénél kikért audientián fogja a királynak átnyújtani. ő felsége a király ugyanis az egész holnapi napot Budán tölti, s valószínű, hogy ekkor történik megálla­podás a részben, hogy kit biz meg a király a jövendő kabinet alakításával.“ A magyar vasúti kölcsön. A magyar vasúti kölcsön teljesen realizálva s legnagyobbrészt már beruházva van, mondja a ,,P. N.“, s elősorolja a különben is köztudomású tényeket, miszerint a kormány kibocsátott 85 millió 125,600 frtnyi ezüst névértékű kötvényt, melynek az 1867. XII. t. ez. kijelölt évi járadéka 4 650,000 ezüst frt, azon vigasztaló megjegyzés­sel, hogy : 100 frt ezüst névérték árán 80 frt 97 és ‘/a krt értünk el bankértékben. (!) Üzletemberek előtt, kik az állam vagyonával játszani szeretnek, ez mai viszonyok közt kielé­gítő eredménynek látszik. De minő eredményei leendenek ezen kölcsönnek az államvagyon s az adó jövedelem irányában ? Ennek súlyát már kezdjük érezni; pedig utódainké leend a teher jiva. Laikus emberek, kiknek észjárását t. i. nem ficzainitotta ki a magasb financzia vagyis a börze- spekulatió, az említett törvényeztkkben kijelölt kölcsönt rendesen 60 milliós kölcsönnek hívják. Úgy van az megirva a törvénykönyvben is. — Csodálkoznak tehát azon, hogy érette több mint 4y2 miiló kamat fizettetik s ezért igen drágának tartják egy államra nézve, mely 60 millió erejeig önhitelére is támaszkodhatott volna. Az úgynevezett magasb financzia emberei azonban különböző kérdésekhez képest különbö­zően tudják felállitni magát a törzsadósság szá­mait is; azért szeretik a börze spekulatiót. Ők is 60 milliós kölcsönnek nevezik ezt, mi­dőn arról van szó, hogy mennyit fektethetnek vasutakba, s fig) elmeztetve vannak, hogy az országot ne terheljék túl adósságokkal. A pénz ügyér számadásai szerint tényleg csakugyan nem több, mint 68.932,967 frtot vettek be, mi azon­ban jóval kevesebb annál, mint mennyit 60 millió érezpénz beváltása által, ha t. i. a pénz csak­ugyan kezökben volt, akkori 18~-20°/0 agió mellett kaphattak volna. De viszont, midőn azon kérdés, hogy sok-e I vagy mérsékelt a kamat ? Akkor azt mondják, I hogy hiszen ez nem 60 millió, hanem kerekszám 85.125,600 frtnyi valóságos ezüst kölcsön. S igazuk van, ha Magyarország a kölcsönt egy sommában viszsza akarná fizetni, ehhez 60 millió ezüst frt nem volna elég, hanem 85.125.600 frt kellene akkor, midőn a valuta helyre fog állani vagy bankjegyben épen 100 millió, ha csak 15°/0 lesz is az agió. S ennek járadékát fizeti 50 évig az ország. A magyar vasúti kölcsön tehát tényleg, való­ban 85.125,600 ezüst frt, s nem 60 millió, mint ezt a törvény alapján nevezni szokás, s csakis a magasb financzia mesterfogásának tulajdoníthat­juk, hogy 60-ból 85V4-et tudott csinálni. Tudott pedig azért, mert megiratott a tör­vényben is, hogy az évi járadék 4.650,000 ezüst frt, vagyis 11 625,000 frank leend; ésafrancziák nrm oly járatlanok a számtanban, hogy utána ne számították volna, miszerint ez 50 év alatt 232 millió 484,740 forintra, vagyis m. e. 600 millió frankra fog menni ezüstben és aranyban. Megiratott ez a „Magyar Újság“ első évi fo­lyamában, s kijelöltetett azon mód, miszerint az ország önhitele utján kamat nélküli kölcsönből ki építgethette volna vasutait. A börzespekulatió emberei azonban nem sze­retik, figyelembe sem vették ezen útmutatást. A nagy közönség bámulva kérdezte: miért megy harmadik országba drága kölcsönért, me­lyet úgy sem képes egy-két év alatt beruházni a pénzügyér, holott köztudomású dolog, hogy Ma­gyarország és Erdély bányái évenkint 30—32 mázsa szinaranyat, s több mint 500 mázsa ezüs­töt szolgáltatván, érczalapon oly hitelforrást le­hetett volna létesitni, mely most a 6-dik évben 30—32 millió érczalapon 90 —100 milliónyi for­galmi jegyet mutatna fel, s nem kellene meg buknia a magyar pénzügyérnek az osztrák n. bank miatt, melytől most csak fiókja jobb dota- tióját sem birja kivívni. De a „magas financzia“ politikája ezt igy kí­vánta. A francziók jól látták, hogy unokáik meg­gazdagodnak egy ily csekély látszatu kölcsönből. A kérdés csak az volt:.kénes leend e Macvnror- szág 50 év alatt 60Ö millió frankot leróni, arany és ezüstben, a mostani 60 millió forintért; és mert ez volt az első „államadósság“, könnyen megbíz­tak fizetés képességünkben. Pedig ime, már most is nagyon érezzük, mily áldozat évenkint 4.650,000 ezüst forintot fizetni oly vasutakért, melyek jóformán mi tiszta jöve­delmet se tudnak ég felmutatni. Az áliamszámvevőszék, mely a kérdéses köl­csön viszonyait behatólag átvizsgálta, ugyan csak a ,,P. N “ szerint ennek az áll am vagyonra tett hatását következőleg jellemzi: 60 millió befize­tendő ezüst írtért, az állam 85.125,600 forintnyi ezüst névértékű kötvényt tartoz:k beváltani- az árfolyamveszteség e szerint 25.125.600 frt ezüst­ben. Az agiónyereség ez ideig 8.712,835 forintot tesz ugyan bankértékben, de az agio megszűntéig előforduló tőketörlesztésre beszerzendő ezüst után nagy részben föl fog emésztetni. Ez a tények valódi állása, s bár mily szép színben tüntessék elő a börzespekulatiók kedve­lői a vasúti kölcsön műveleteit, kétséget sem szenved, hogy ez oly kedvezőtlen, oly terhes szer­ződés Magyarországra nézve, mikép azt az ország érdekeire nézv<‘jelentékenynek,sérelmesnek nevez­hetjük annyivalinkább, mert mai világban, mi­dőn az alapifók már azt sem tudják, hova dug­hassák el jobban pénzeiket, illetőleg a részvénye­sek pénzeit: ingyen is találkozott volna vállal­kozó, mind azon pályarészletek kiépítésére,melyek a vasúti kölcsön által csak megkezdve, de telje­sen bevégezve nem lettek. Találkozott volna, mint találkozik nemcsak az elsőrendű 50 — 60, hanem több száz mérföld- nyi vasutak kiépítésére is vállalkozó elég: ingyen s most nem terhelnék adózó közönségeinket a vasúti kölcsönök gondjai — egy fillérig sem, holott, mint az áliamszámvevőszék is megállapitá, csupán az árfolyam veszteség ezüstben: 25.125 ezer 600 forint. —k.— Miniszter-válság. — Megtörtént. A Lónyay-kabinet beadta lemon­dását. Csendesen múlt ki. Egy megnovezhetlen baj okozía halálát. Nem fogja gyászolni senki. Élete a sza­badság halála volt, vájjon halála a szabadság élete leend-e ? Ha hitelt adunk egy régi német közmondásnak, a távozó rósz nyomába aligha fog kevésbé rósz lépni. A Lónyay-kabinet bukása nem lepett meg senkit. Már régóta váratott, s esak az kelt feltűnést, hogy még csak most következett be. Hogy ugv bukott meg, a mint megbukott, mutatja azt, hogy a válság a Deák-pártban van. E párt oly kü­lönféle ellentétes elemekből áll, melyeket csak bizonyos érdekek tartottak eddig össze, s igy nem lehet csodálni, hogy az első válság alkalmával kormányképtelensógót I manifestálta. Most azonban tanakodnak, hogy a Deák-párt me­lyik árnyalata bizassék meg a kabinet alakításával. A határozatlanság roppant nagy. A Deák-part érzi, hogy a közvélemény ellene.van, a ez helyzetét -még zavar-, tabbá teszi, A közösügy gyümölcse érni kezd. A többség meg_ hasonolva önmagával s az ország közvéleményével, még is uralkodni akar, mert a hatalom polczáról leszállni nem bir bátorsággal. A kormánylapok mai számaikban megerősítik mindazt, a mit ellenzéki laptársainkkal öt év óta a Deákpártról hirdetünk. Tudtuk, hogy be fog követ­kezni az a nap, midőn elmondhatjuk, hogy lám, igazunk volt. E napot megértük. A Deákpárt mostani ziláltsága oly hatalmas érv^ melyef eem menteni, sem czáfolni nem lehet. Minden cselekedete a szabadelvüség ellen volt irányozva. Ez nem maradhatott boszulatíanul. Mi fog történni ? Ki lesz a miniszterelnök? E kér­désekre még az események forrásához legközelebb ál­lók sem tudnak felelni. Lónyay még az utolsó pillanatban is remélt. Kere­sett minisztereket. Nem talált. Végre meggyőződött, hogy a távozók közt neki kell az elsőnek lenni. így irta alá a lemondást ő is. Ezzel a számitás fonala megszakadt. A választá­sok alatt fölszinre hozott erőfeszítésekhez s áldozatok­hoz kötött tervek füstbe mentek. A közvélemény még most hallgat, de áramlata mégis megbuktatá a Lónyay-kabinetet. Várjunk még a közvélemény megszólal. Ehhez is közel vagyunk már. ^ .etrőj. Ezt tartják az egyedüli eszköznek, meiy a Deák-pártot zilált helyze­téből kimenthetné. Kérdés, hogy ez most már lehető volna-e ? Néhány nap s a kérdés el fog dőlni. Az uj kormány kinevezését jövő szerdára várják. — ii ii— .. — P est, 1872. nov. 28. fcvimdujűuh. luiiiüauiiyiszor, vala- -hányszor a magyar fajt végelpusztulással fenyegető elnémetesedés miatt, s az ennek meggátolására szolgá­landó intézkedések végett interpelláltainak, egyszerűen azt szokták felölni, hogy a magyar fajt. a. gulturának kőlTferitarfaSi, de néin a törvények hozatala által. “Nézzük tehát részletesén, hogy miként igyekszik a magyar kormány a magyar fajt a kereskedelmi téren, vagyis azon téren a cultura által fentartani, melyen az elnémetesedés már annyira elterji dt, hogy magyar kereskedőnek hire sincsen, és a magyar szülők gyerme­keiket ezen pályára, noha ezen osztálytól némileg ha­zánk jövője függ, még neveltetni is iszonyodnak már. Vegyük legelőször a kereskedelmi képviseltetést, vagyis a külföldi consulatusokat szemügyre. Mindazon nemzetek consul Húsainál, melyek Pesten vannak, azon nemzet anyanyüvén, melyet a kereske­delmi téren képviselnek, és a magyar nyelven, felvilá­gosítást. és útba igazítást kap a magyar kereskedő, azon saját hivatalnokaitól, már t. i. az ősz rák-magyar con- sulátusoktól, magyar nyelven kaphatni valamit, magyar kereskedői még nem érte meg, de azt igenisTöty tónusán kénytelen tapasztal ni, Fogy lia magyar nyelven ir hoz­zájuk, levelét még feleletre sem méltatják, még sajat hivatalnokai sem. És hogy mindez valóban igy van, mutatja a követ­kező tényállás: Egyik párisi képviseletemtől nv gbi- zatván, hazánk egyik legfőbb választott tisztviselőjétől egy ügyben felvil ígositást kérni, ez azt a legnagyobb készséggel magyar levélben velem tudatván is, ezen magt ar levelet beküldtem párisi képviseletemnek azon reményben, hogy az osztrák-magyar consulatus a hű fordítást legjobban eszközlendi, azonban saját hivatal­nokunk azt az illetőnek kereken megtagadta, és midőn e végett a közös külügyminiszterhez az eredeti válasz c-atlása mellett orvoslásért, folyamodtam, kérvényemre választ sem kapva, az eredeti magyar és franczia levél egy levélben egyszerűen visszaküld tvén, kénytelen voltam az itteni franczia consulatushoz, tehát egy ide­gen állam kereskedelmi képviselőjéhez ez ügy elintéz- tetése végett fordulni; noha a consulátusok eg rész­ben a magyar állam pénztárból tartatnak fe n. Ha másodszor hazánkban széttekintüi k, itt még furcsább do'gokat vagyunk kénytelenek tapasztalni, — m -rt az igazságügy miniszter ur a tőzsdei bíróságoknál, mint a melyek fel ebbvi teli bíróságok, mert tőlük feleb- bezés nincsen, a törvény azon rendeletét vagy végzé­seiket, határozataikat és Ítéleteiket mindig az állam hi­vatalos nyél vén hozzák, — mindddig érvényre nem emeftry ír pénzügyminiszter ur folytonosan német bank- jegygvel, melyen a kétfejű sas van, fizet, s Erklärung k. ung. Zollamt, magyar czimerrel ellátott Zahlungs-Bol- lette des k. ung. Verzehrungs-Amtes, s Zollquittung hivatalos okmányokkal árasztja el a hazát, a kereske­delmi miniszter ur pedig, Amtliche Notirugen dor Pes­ter Waaren und Effecten-Börse des ministerielle Bor- sencommisär, Correspondenzkarte magyar czimerr* 1 el­látott, Postanweisung, Telegramm s Frachtbrief. Nach­nahmeschein, Aufgabsrecepisse hivatalos okmányok megvételére s elfogadására hivatalosan kényszeríti a magyar kereskedőt, a ménesek nemesítésére majd 3 millió forintot a jövő év költségvetésébe is előirányoz, de állami, kereskedelmi akadémiák felállítására egy krajezárt sem, mert hát a ménesek gyarapítása szüksé­gesebb, mint a kereskedelmi osztály miveltotése és ne­veltetése, a közlekedési miniszter ur pedig daczára an­nak, bogy a gőzhajó és vasuttársulat >k az állampénz­tárból évenkint majd 20 millióval segélyeztetnek, meg­engedi azt, hogy ezen társulatok a magyar kereskedőt mindenről német nyelven értesítsék s még hozzá hiva-

Next

/
Thumbnails
Contents