Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-01 / 1. szám

— A királyi táblához deczember hónapban hétezer néhány száz ügy érkezett föl s ebből is kétezernél több intéztetvén­el, a jövő évre mintegy ötezer intetik által. Az egész év alatt pedig 74.000 darab jött a pesti kir. táblához, a­mi — mint azt valaki kiszámította — 10 ügyet tesz egy-egy órára. Kevés hija ugyanannyi lett el is intézve. Ez ugyan mindenesetre a birák szorgal­máról tesz tanúságot, csakhogy aligha­nem az alapos­ság rovására történik. Nézetünk szerint a perrendtartás módosítása hovatovább elkerülhetlenné lesz. X. — A galicziai vasút Eperjestől a határszélekig idestova kész leend. Az ennek megfelelő Leluchow- Tarnow közti pálya pedig vállalkozókra sem talált. Nem is találhatott, mert az osztrák urak csak 24.000 frt biztosítékot állapítottak meg eme sok akadályokkal járó pályára. Sőt az időt is oly rövidre deéz. 14—29 épen csak 15 napra szabták, mi alatt 71 mérföldnyi pálya kiépítése s jövedelmezése iránt kellő tájékozást szerezni az ajánlattételhez, lehetlen. Mit akart e ko­­mpédiával az osztrák kereskedelmi minisztérium ? Ily eljárás következtében a magyar gácsországi vasút zsákutcza leend, mely saját tőkéjét emésztheti fel, ho­lott egyizben épen az osztrák hadügyér úr hangsú­lyozta a gácsországi összeköttetéseket és pedig ha jól emlékszünk, mérföldönkint egy millió költségvetéssel. Óhajtandó volna, hogy a magy. kir. közlekedési minisztérium, ébren legyen — azaz: ne engedje igy megröviditni Magyarország érdekeit. — A párisi „République Frangaise“ decz. 29-kén megjelent számában ismét egy levelet közöl Zágrábból decz. 18-ki kelettel. E levél hangja ugyan olyan, mint a minő volt azon levélé, melyről annak idejében meg­emlékeztünk, midőn a franczia lap hasábjain megjelent. Nem is azért említjük meg, hogy ismétlésbe essünk más nyomdokot követve, hanem hogy jelezzük a jó indulatot, melyet egyes horvát levelezők rólunk nem szűnnek meg terjeszteni a külföldi sajtóban. — Torz­agónia után csöndesen múlnak ki a válasz­tások idejére támasztott lapok, melyek az adózók pén­zéből fizetve oly önfeláldozó csatlósai voltak a kormány egyéniségeinek és tetteinek. Senki sem sajnálja, senki sem könnyezi meg őket és sirkzatuk hasonló ama dorbé­­zolóhoz, kinek fejfájára azt irta a község, melynek bot­rányköve volt. Itt született s itt itta magát halálba. Pesten Kemény Gábor b. kiadásában megjelent lap szállt korábban megérdemelt nyugalomra. Debre­­czenben a „Tiszavidék“ czimü jobboldali lap, mely há­romnegyed évig próbálkozott meg a sisifusi munkával, közös ügyes elvet gördíteni a tiszta ellenzéktől lakott alföldi magyar városba. A levegő tisztul! A kormányzat eszközei. A hivatalos közlöny karácson­yapjára meghozta Magyarország mindenjét váró közönségének a kor­mányzat azon főbb eszközeire vonatkozó szentesített törvényczikkeket, melyek a mostani költséges tökélet­len gépezet tovább működését biztosítják s a bécsiek­nek lehetővé teszik, hogy kedvük szerint folytassák a nagyhatalmassági meddő erőművészet szerepét. Eme törvények elseje az indemnity, mely felhatal­mazza a kormányt, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fenálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket, azoknak időközben bekövetkez­hető módosításaival (talán az adóemeléssel ?) az 1873-ik év első negyede folytán érvényben tarthassa. A második t. czikk az 54 milliós vagy inkább 39 milliós új kölcsönről szól, mely felhatalmazza a kor­mányt, hogy az általa kölcsönveendő 39.960.000 frtért 54 milliót írjon alá, t. i. 54 millió frt értékig államköt­vényeket bocsáthat ki, és az ország az egész 54 millió­tól fizet évenkint 5% járulékot 30 éven át. A harmadik t. sz.: „a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengerészethez 1873-ban kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalékáról szól. És pedig 1-fő §-a következőleg: „A hadsereg és haditengerészet törvény által sza­bályozott számerejének biztosítása végett a magyar ko­rona országaira eső 39,829 főnyi ujoncz-jutaléknak és az ehhez kivántató 3983 főnyi póttartaléknak kiállítása az 1873. évre, az 1868. XL. törvényczikk 3., 13. és 32. §§-ai értelmében megszavaztatik.“ Tehát ismét indemnyit, ismét drága kölcsön és ismét 43,812 ifjú ember a javából. Mi kell több egy boldog (?) békés kormányzathoz ? Legfelebb még egy parlamenti többség, mely szívesen megszavaz a kormány részére mindent, mi a kormány­zat folytatásához kell, mert hiszen az ő nézetük szerint ez idő szerint ők az állam, ők a békesség, ők az alkot­mány. És ő utánuk ? Vízözön. Pedig nem épen oly örvendetes karácsom ajándé­kok ezek,­­ az adózó népre nézve, mint minőnek a kor­mányférfiak vélik. Az indemnyu­ ugyanis az alkotmányosság mellő­zése. A drága kölcsön Magyarország hitelét igen ked­vezőtlen színben tünteti elő, mikép érdemes, hogy arról bővebb tájékozást szerezzünk. Az újonczozás pedig sajnos tény, melyről jobb nem is szólni. Mit kap egy-egy állam az ő kötelezvényeiért, ha az állam hitele szilárd ? Megmutatják a börzei árfo­lyamok, miszerint : teljes hitellel bíró államok teljes értéket kapnak, sőt a hitelezők 100 frtért kevesebb mint 5 frttal beelégesznek. Azon államok pedig, melyek kellő hitellel nem birnak 100 frtért csak 70—80, vagy épen 40—50 stb. frtot kapnak s igy 5%/o nál sokkal nagyobb kamatot fizetnek. Az ismertebb államok hitelműveletei e szerint 5% lábra Allit­va most ily viszonyban vannak: Egyiptom 33, Spanyolország 45, Törökország 51, Románia 61, Olasz­ország 65, Magyarország 76, Ausztria 79, Franczia­­ország 87, Oroszország 90, Északamerika 95, Schweiz 100, Bajorország 100, Baden 102, Würtenberg 103, Hamburg 105, Svédország 107, Németország 112, Poroszország 113, Anglia pedig csak 153 frt után fizet 5 frt kamatot. Kétséget sem szenved tehát, hogy oly államok, me­lyek kölcsönkép teljes értéket 21/*—3% kamatra kap­nak, előnyösen csinálhatnak adósságokat, míg viszont azon államok, melyek 40—50, vagy épen 76 frt után 5 frt kamatot kénytelenek fizetni, nagyon roszul gazdál­kodnak, ha a kormányzat fenakadás nélküli folytatása végett kölcsönökhöz folyamodnak. Ez jellemzi anyagi állapotunk ziláltságának, jöve­delmi forrásaink kimerültségének mérvét. Ily hitele­s pénzügyi viszonyok közt évenkint 43,812 fiatal embert venni el a köztevékenység mezelé­­séről , készpénzzel tartani őket, oly merev megtaga­dása az anyagi jólét kifejlődésének, mely mellett hiá­­ban minden igyekezet. MAGYAR ÚJSÁG 1873. JANUÁR 1. A kormányzatnak azonban mindezekre szüksége van. Szüksége van Európában mindenik kormánynak mindenik ellenében a hadseregekre. Mi máskép annyit tesz, hogy az örökjog Európában még érvényben van s a jogérzet, a jogfogalom az enyim és tiedre nézve leg­kevesebbé van tisztelve ott, hol arra legnagyobb szük­ség lenne. Pedig a­mig a múló év legnevezetesb mozgalmai ezen említett eszközök körül forognak s a­mig a jövőre nézve a kormányzat első gondja ezen eszközök érvény­ben tartása, addig nem mondhatjuk, hogy valóban bol­dog újévi ünnepekben részesülhetünk.­­ A kis-ujszállási 48-as párti olvasókör az or­szággyűlésen működő 48-as pártnak új évi üdvözletét a következő sorokban fejezi ki: Tisztelt hazafiak! A már-már belépő új év első reg­gelén van szerencsénk üdvözletünket Önökhöz eljut­tatni, nekünk, kik az 1867-ki közös ügyes alku óta, szi­gorú bírálatot tartván az akkor alakult különböző pár­tok czéljai s ezek kivitelére szánt eszközök felett, elv­zászlónkra a 48-at függesztettük fel, azon politikai meggyőződésünkből, hogy csakis ezen czél szentesítése által reménylhetjük ezer­éves alkotmányunk további sértetlen fenállását, nemzetünk jólétét s virágzását. Drága honunk s alkotmányunk ügyéért lángoló szerel­münk öntő belénk azon bátorságot, hogy szívélyes kö­­szönetünket nyilvánítsuk azon nagy érdemű férfiak előtt, kik e közös anyának jólétéért éltöket, vagyonu­kat, s mindenöket készek feláldozni. Fogadjátok azért tisztelt bajnokai e hazának, azon szives köszönetét, — mely mintegy 400—500 tősgyö­keres magyar polgár ajkairól leng felétek — az itteni 48-as pártnak ez uj év reggelén, mind azon működései­tekért, melyeket a múlt évben hazánk boldogitására po­litikai bölcs belátásból tevétek. S engedjétek meg, hogy nyilváníthassuk azon kedves óhajunkat is, hogy ez uj év beálltával uj erőt nyervén a munkára, eddigi elveitek s politikai nézeteitek szilárd megőrzése mellett, serényen megküzdhessetek, mint előbb megküzdött Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfia, a fenyegető aka­dályokkal, s sértetlenül menekülhessetek meg a több oldalról ellenetek hányt tőrökből s tartsátok szem előtt a költőnek eme szavait: „hass, alkoss, gyarapits , a haza fényre derül.“ Isten veletek! Boldog uj évet kiván a kisújszállási 48-as párti „olvasó kör.“ Janó Lajos, mint jegyző. Újévi üdvözletül. (A székelyföldről.) A népek sorsa Isten kezében van, kinek véletlen kegyelméből évek jőnek, századok múlnak, nemzetek születnek, országok enyésznek, és a változatosság ezen örök törvénye állandóan működik. Az anyag elporlik,de a szellem halhatatlan marad, kinézni, megölni lehet a testet, de a lélek örök éle­tet ad. Csak az ember legyen azon göröngyhöz kötött gyáva lény, mely magasztos hivatásának betöltésében a földi hatalmak önkénye által annyira korlátoltassék ? az nem lehet, hogy az emberi és polgári kötelmek öntuda­tos érzelme utóvégre is érvényre ne juthasson. Szabadok vagytok, csak akarnátok kell — mondja az írás — és ha egyszer az önérzet és tetterő fölébred, bizonyára az igazság az ármánynyal, a jog az önkény­nyel előbb utóbb diadallal fog megküzdeni. Az emberek újévkor egymásnak sok jókat kíván­nak, és egyik a másikat, hol szíves ajándékokkal, néha ravasz álnokságokkal lepik meg, szülők gyermekeik­nek és viszont, számos bókokkal áldoznak, úgy de igen kevesen emlékeznek meg a köz édes­anyáról, a szere­tett hazáról, melynek sorsától mindnyájunk sorsa függ. Újból lefolyt egy végzetes év, a folytonos küzdel­mek és megújuló remények nehéz éve, mely újdonsült alkotmányos életünkben, sok változást, és még több csalódást szült; de a­melynek kezdetén és végén, a sza­badság és igazság iránti hitünk biztos kalauzul szolgált arra, hogy az elvszilárdság, kötelességérzet és egyetér­tés hazánkat és nemzetünket az önálló függetlenség és szabadelvű haladás kiérdemlett polczára emelni képes leend. Ha visszapillantunk a lefolyt követválasztásokra, a kormányhatalom határtalan befolyására, a magyar és a németpártiak (nálunk az ellenzéket és Deák-pártot így szokták nevezni) ígéreteire, úgy találjuk, hogy a hongyűlés eddigi működése, sehogy sem felel meg azon óhajoknak és kívánalmaknak, melyekkel a kormánypárt az országot biztatni, az ellenzék pedig a veszélyes áramlatnak gátat vetni ígérkezett. Még eleven emlékünkben van a marosvásárhelyi 1872. május 12-ki balpárti híres gyűlés, melyen a bal­közép szereplő férfiai a pesti programmhoz híven igye­keztek a pártot tömöríteni, és a nemzet önállását a vér és pénzáldozatok terén visszavívni fogadkoztak, mely puszta ámításoknak Berzenczey László követ, érvekkel akart véget vetni, kit akkor rutul megbélyegezének, de a ki ma önelégülten nevezi egykori bajtársainak jobbra­­fordulását. De menjünk tovább egy lépéssel, midőn a múlt év vége felé az uj kormány — melynek mint a hétfejű sárkánynak feje elvágatván, azt önmagából újra kinövé — népboldogító uj programm gyanánt három havi bi­­zalomkéréssel, és a sok rész gazdálkodás fedezhetése végett, 54 milliomos kölcsönköthetéssel állott a nemzet képviselői elébe. És mit tett a balközép, az elsőt elvkövet­kezetes­­ségből megtagadta, az utóbbit pedig a legkiáltóbb kö­vetkezetlenséggel, épen vezérei tanácsára, mintegy egy harmad közvitéze hozzájárultával megadta, míg a na­gyobb többsége nem érezett magában annyi lelki erőt, és nem volt képes a pártfegyelmet ellökve szabad meg­győződését nyíltan bevallani, mint ezt a 48-as párt fér­fiai kezdettől végig jogosan és következetesen tették. A nép nem feled, a nép híven emlékezik az ígére­tekre, és a nép borzadálylyal tekint a tényekre,melyek legjobb hitét megzavarni, és az ily kétkulacsos ellen­zékhez ragaszkodását meghiúsítani képesek, — és főleg a székelyföldnek épen most megnyert ellenzéki hívei valóban ingadozni kezdenek reményükben, látván, hogy egy Ghyczy és Tisza épen azon kormány­nak adnak kezére kormányzási eszközöket, melyet nem sokkal azelőtt irgalmatlanul, de igazsággal elítélének, és a­melyről mindenfelé csak az hangzott: „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény.“ Valóban csodálatos fordulata nem a dolgoknak, hanem az egyéneknek, kik a Merkur (múlt évi bolygó) pénzpazarló uralkodását nem nézhetvén el, ezen, a hazára nézve veszélyes bolygónak eltűnését államférfiúi bölcsességgel be sem várták, hanem józan észszel siettek a H­o­l­d (ez idei uralkodó bolygó) tisz­teletére, feledvén — távol minden holdkóros eszmék­től — a haza elévülhetlen jogait, melyekért erélyesen küzdeni hazafi büszkeségüknek tartották, és megta­gadták az általuk oly férfiasan védett alkotmányosság és Parlamentarismus követelményeit, midőn ily teljes­ig igazolhatlan eljárásukkal önmaguk segíték a kor­mányt azon lejtőre jutni, honnan csak esni, de emel­kedni nem lehet. Szép emlék a múltból ! Az 1848-ks törvények fényes lapját képezik nem­zeti életünk szabadelvű és korszerű fejlődése kezdemé­nyezésének, melyek valódi alapját veték meg a szabad­ig, jogegyenlőség és testvériség vezérelveinek, és a melyek által hivatva jön hazánk a munkásság és műve­lődés terén előhaladva, idővel egy igazi jogállamot megteremteni, és ez­által az európai művelt népek csa­ládjában méltó helyet elfoglalhatni. Úgy de a végzet másként akarta, a mag, melyet a nemzet vezérszelleme, a halhatatlan Kossuth Lajos elvetett, bármily termékeny talajt talált légyen, részint az idők viharos rohama, részint az önvédelmi harcz, részint ellenséges áramlatok, részint némelyek árulása miatt parlagon maradni kényszerült, és mire az alkot­mányos élet új hajnala föltűnni kezdett, a jognak és törvénynek bajnokai kényszerű szükségnek vélték a hatalomnak akként tetszelegni, hogy a nemzet ősi jogaiból is föláldozni készek voltak azon reményben, hogy így legalább tért foglalva, majdan sikerülene mindent visszavívni. Ily merész politikával azonban csak a viszály és kétely dudváit szórták szét, nemcsak, sőt a nemzet keb­lében bizalom helyett aggályt, ragaszkodás helyett ingadozást oltanak azon hazai kormány iránt, mely annyi áldozatok árán képes volt olyasmikre vállal­kozni, a­miket az önkényuralom ellenséges érzelmű kormánya megkísérleni sem mert volna, de úgy látszik, az osztrák-magyar czég alatt 1867-ben újra teremtett szent István birodalmának vezérférfiai az öszpontosítás elvét saját mindenhatóságuk gyarapítására felhasználni hazafiságnak tekintették. De nem fűzzük tovább a szomorú képek vázolását, sem a balközép némely szélkakasainak zilált elvhar­­czát, annál kevésbé a Deák-párt bomladozó állapotát, hanem mindezen tényekből okulva, ez újév kezdetén kívánjuk a hazának. A magyarok istene áldja meg oly kormánynyal és hongyüléssel, mely az állami függetlenséget vissza­vívni, a szabadelvű haladást minden irányban elősegí­teni, e czélból mindenekelőtt a közös ügyes kiegyezést megszüntetni, a törvényhozó hatalmat a választási szabadság és független törvényhatóságok szervezése által, a bírói hatalmat minden ügyekben esküdtszékek fölállítása által, a végrehajtó hatalmat pedig egy nem­zeti, szabadelvű, független, erélyes kormány beállítása által, az alkotmányos szabadság és közjólét érdekében eszközölni, vagy képtelensége érzetében más jobbnak helyet adni hazafi kötelességének ismerje. Egy székely. Míg ez nem történik, hanem nemcsak utánozni, versenyezni is akarnak a fővárosi sajtóval, ne zúgolód­janak, ha észrevétlenül maradnak. Igaz, hogy néhány év óta a vidéki lapok száma örvendetesen megszaporodott, de sajnos, hogy azok számarányához képest nem áll azok jósága. Köztük nagyon kevés a kivétel. A politikától eltekintve, egyes vidéki lapok nem is pártok, hanem személyek befolyása alatt állnak, s a­hol érsek, püspök székel, az ottani vidéki lap kétségkívül ezeknek hódol s az alázatos czimezgetésekben nagyon is pazar, csakhogy a kegyet el ne veszítse. Kevés az önálló vidéki lap, mely férfiú­hoz illő komolysággal tudna a szabadelvüség útján haladni, önérzetet keltve s a szolgaságot minden lép­­ten-nyomon megtámadná. Kisértsék meg, foglalkozzanak kevesebbet a poli­tikával, de többet a közelükben dúsan burjánzó társa­dalmi gaz kiirtásával s tevékenységüknek üdvös hatása nem fog elmaradni. S mire való az az erőfecsérlés ? Egy helyen két­­három vidéki lap, melyek kicsinyes személyes hiúságok folytán keletkeznek. Álljanak össze a vidéki erők , egy városban adjanak jó lapot. Szabadelvüség legyen a vezéreszme s bizonyára meg fognak férni egymás mellett. (Add­l.) A vidéki lapok. Néhány őszinte szót kivánok a vidéki lapokat ille­tőleg elmondani. A múlt év utolsó napján s az újév küszöbén nagyon alkalmi tárgy, hogy a vidéki lapokról megemlékezzünk. Néhány nap előtt volt lapunkban fölemlítve azon tény, hogy a fővárosi sajtó a vidéki lapokat nem sok figyelemre méltatja. Ezen megjegyzésünk a vidéki saj­tóban némi mozgalmat keltett. A „Somogy“ czímű lap e tárgyban írt sorai a vidéki lapok legtöbbjei által után közöltettek. Az említett lap panaszos hangon igazolja a vidéki lapok mellőztetéséről mondott sza­vainkat s sorait azzal végzi, hogy „vidéki lapjaink az anyagot adják, tükrökben odaállítják az országot a fővárosi lapoknak; ezeké a feladat feldolgozni az anya­got a magasabb politika számára, s az országot meg­nyugtatni.“ Igenis, ez lenne a feladatuk, de gondolkoztak ezen feladat mikénti teljesítése fölött, s ha igen, mily felele­tet adhatnak? Épen azért, mert tudjuk, hogy a vidéki lapok a műveltség és szabadelvűség terjesztésében mily hasz­nos előharczások lehetnek a társadalomban, nem mu­lasztottuk el, hogy egy vagy más helyes mozzanatot, mely a vidéki lapok életében nyilvánult, fölemlítsük. De vegyük szemügyre azon körülményt, mely a fővárosi sajtót a vidéki lapok irányában hallgatásra bírja. Első­sorban ott látjuk a nagy politikával való foglalkozást. Némely vidéki lap mintegy feladatául tűzte, hogy e tekintetben a fővárosi sajtót túlszárnyalja. Ennek természetes következménye, hogy egy vidéki lap, mely nem igen rendelkezhetik sok erő fölött, a helyi érdekekre nem terjesztheti ki elegendőképen figyelmét, s az, ki egyik vagy másik vidék viszonyait akarná egy oly lapból megismerni, mindarról gyakran előbb értesül a fővárosi sajtóból. A vidéki lapok a saját tűzhelyük körül történte­ket következetesen mellőzik s foglalkoznak politikával, irodalommal, de a vidék gazdászati és társadalmi éle­tének mozzanatait elmulasztják följegyezni. Hogy olvasóik közül azok, kik fővárosi lapot nem hordálnak, a világ kiválóbb eseményei felől tájékozva legyenek, ezek kedvéért az egyes dolgokat registrálhat­­nák; de ha valamely kérdéshez már tüzetesen hozzá­szólnak, az rendszerint elkésett, haszontalan dolog, s a helyett egy tudósítás a vetések állásáról sokkal hasz­nosabb volna. !­*• Ha a vidéki lapok a fővárosi lapokból minél keve­sebbet vesznek át, hanem kizárólag helyi dolgokkal töltik meg hasábjaikat, ez esetben csakugyan azon csatornát fogják képezni, mely a központi sajtónak hasznos anyagot szolgáltat. Kivonat a hivatalos lapból. Bálint Károly gyergyó­ujfalvi lelkész a károlyfehérvári székesegyház tiszteletbeli kanonokává neveztetett ki. Birákká a nagyváradi törvényszékhez: Jedlicska Gusz­táv ügyvéd; a szombathelyi törvényszékhez: Gesztessy János Kőszegen volt vegyesbirósági biró; a gyergyó-szt-miklósi tör­vényszékhez : Csányi Ferencz gyergyó-szent-miklósi albiró; az eperjesi törvényszékhez: Rakovszky Ferencz, Eperjesen volt ve­gyesbirósági pótbiró ; a pesti törvényszékhez: Pázmány Elek, Nagyszombatban volt vegyesbirósági pótbiró; továbbá járásbi­­róvá az uj-egyházi járásbírósághoz : Sachsenheim Győző uj-egy­­házi biró ; végre albirákká: a zsombolyai járásbirósághoz : Ko­vács József nagykikindai ügyvéd s a mezőtúri járásbirósághoz. Erdős Áron ottani ügyvéd neveztettek ki. Rácz Gyula bil­éti albiró a nagy­szent­miklósi járásbiró­sághoz lett áthelyezve. A közös külügyminiszter egy a cs. és kir. házi, udvari és állami levéltárnál rendszeresített levéltári fogalmazói állást dr. Winter Gusztáv levéltári gyakornoknak adományozta. Az igazságügy miniszter Cs. Vajda Péter volt pozsonyi k, k. kir. váltótörvényszéki nyugalmazott jegyzőt a buda­pesti kir. váltótörvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A pénzügyminiszter a régi polgári horvát-szlavonországi terület számára rendszeresített adóhivatalok új létszámába a kö­vetkező tisztviselőket nevezte ki: Somossy Károlyt I., Mike­­lini Lajost és Peterlic Miklós II., Rittig Ignáczot, Kleibsner Fe­­renczet, Cernovszky Mátyás és Turkovic Boldizsárt III., Kopri­­canec Mátyást, Obradovic Arsént, Dujmovic Mátét és Russi An­talt IV., Sigler Mihályt, Korgic Mihályt, Despoth Lajost, Spretujak Ferenczet, Adrinegg Károlyt, Tekancic Jánost, Lazar­­nin Mártont, Hoch Jenőt, Bicanic Lukácsot, Mrazovits Imrét, Gregoric Károlyt és Pichler Józsefet V. oszt. adószedőkké ; Kor­­poric Lajost I., Zajc Rajmundot II, Kovác Mátyást III., Luka­­novic Tamást, Marikos Józsefet, Maximovics Mózest és Zeci­ Mihályt IV., Rossi Boldizsárt, Plemic Józsefet, Pannan Józsefet és Ábrahám Mártont V., Vujnovic Mátyást, Miklovic Jánost, Zuber Adolfot, Mraz Ignáczot Ivich­ Rajmondot, Tyrolt Bélát, Justenberg Józsefet, Arnold Ignáczot, Mesic Györgyöt, Jovich­ Józsefet Kassák Józsefet és Nemesz Józsefet VI. oszt. ellen­őrökké, végre Villan Jánost I. oszt. hivataltisztté. 1873. évi január 1-jétől kezdve a Svájczczal váltott leve­lezési lapok 4 krajczárral (10 rappes) szállittatnak le. Mi ezennel közhírré tétetik. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, deczember 31. Épen ötven éve. Épen félszázada, hogy mikép ra­gyogó nap egünkre vonult lángszelleme, hogy rövid idejű, de örök hatású fényárral letűnjék visszahozhat­­lanul, mint az idő, és rejtélyesen, mint a mythos fél­istenei. Épen ötven éve, hogy Petőfi született. Hol ringott bölcsője a nagynak, — ki tudja, hol porlanak csontjai, — ki fedi föl a helyet, hogy a nemzet bucsujárón ke­resse föl legnagyobb, legnemzetibb dalnokának, vér­tanú halált halt szabadságharczosának nyughelyét ? Ötven éve hogy született s ez időnek közel fele része már csak szemfödője a megtört látnoki tekintet­nek. De a megemlékezés tisztje, mely a nap alkalmából tollunkat hatalmába ejti, nem a nagy emlék felújítását jelenti. Petőfi szelleme csak e nemzet véglehelletével fogna kimúlni a hármas bérek honából. S e nemzet élni fog, mert nagyjainak szelleme él közötte. Türr István, mint a pesti népoktatási kör el­nöke a dologházbeli fegyenczek számára tavaly, húsz ez idén pedig 50 frtot küldött karácsonyi ajándékul. Ezen a gondnokság mindenik fegyencz számára egy czipót, sajtot és egy meszely bort vett s azt a szerencsétlen eltévedtek — többnyire fiatalok — közt kiosztotta. — Táncsics Mihály müveiből az első kötet pár nap alatt elhagyja a sajtót; a 2-ik 3-ik 4. és 11-ik kötet sajtó alatt vannak s mindegyikből több vagy ke­vesebb iv már ki van nyomatva. — Kalocsa Róza nőnöveldéjében , országút 39. sz. a. 1873. évi január 20-kán magán-tanfolyam nyittatik meg az egyszerű és kettős könyvvitel, keres­kedői levelezések, váltójog stb. megtanulására — na­gyobb leányok részére, melyre a tisztelt közönség figyelmét felhívjuk. — Kik a tanfolyamot látogatni óhajtják, jelentsék magukat e növelde igazgatónőjénél. A tanfolyam négy hónapig tart, s vidékiek az intézet­ben teljes ellátásra felvétetnek. — Szinházi hirek. Pauline asszony, makacs torokbaja miatt, hosszabb időre visszavonult a színpad­tól. Kivánjuk, hogy hangjának teljes üdeségével térjen vissza. Szerepei egy részét ideiglenesen Blaháné asz­­szony és Palikádi k. a. veszik át. — Az igazgatóság Kühnel-Toperczer Ilka asszonynak, Niczkyné asszony­nak, továbbá a zenekar tagjai közül Blau Gyulának és Spillernek felmondott. — Álarczos bálok. Miklósi színházában, az István-téren, jan. 7-től kezdve hetenkint kétszer ál­arczos bál lesz, mely alkalmakra a színházat tánc­te­­remmé alakítják át. Az álarczos bálok napjain csak délutáni előadások fognak tartatni.

Next