Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-01 / 26. szám

r 26. szám. Szombat. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendó a lap széliéiül részét Illett minden közle­mény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerés kezektől fogadtatnak el. ■'-vi v* i. ■ . • wmmsm VII. évfolyam. 1873. február 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 írt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 * Egyes szám 6 kr. Kiadó-hivatal: Egyetena-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Figyelmeztetés „MAGYAR DJSAG“ czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük január hó végével lejár, — tisztelettel felkérjük, (hogy a la­pok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedje­nek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési föltételek február 1-től kezdve: Öt hóra (febr.—jun.)..........................6 frt 80 kr. Három hóra (febr.—ápril.) . . . . 4 frt — kr. Két hóra (febr.—márcz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Hecke- nast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egye- tem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés hgczélszerübben posta utalváiiy- nyal eszközölhető. Pest, január 1873. A kiadó-hivatal. Pest. Január .‘ti. Politikai szemle. A Laurionügy nagyon komoly válsággal fenyeget. A görög kormány, a mint most már bizonyosnak lát­szik, ez ügy elintézését az uj kamra egy bejöttéig akarta elhalasztani. Olasz- és Francziaország knánatára a Laurionügy tisztába hozatalára Ausztria vállalkozott, de miután ez nem vezetett eredményre, most csak két eshetőség következhetik be: vagy kabinetváltozás, vagy a diplomatiai képviselők visszahívása. A berlini „Nat. Ztg.“ egy bécsi levelet közöl, mely uémi tájékozást nyújt arra nézve, hogy Ausztria miért vállalkozott a közvetítésre. A levél a többek közt eze­ket mondja: „Az itteni cabinotet, mióta Andrássy gróf veze­tése alatt áll, nem lehet azzal vádolni, hogy az európai viszályos ügyekbe hívatlanul avatkoznék. S ha most mégis erősitik, hogy a bécsi cabinet közvetítését a Laurion-kérdésben felajánlotta, erre csak igen fontos okok indíthatták. Mér midőn évekkel ezelőtt az ügy fölmerült, Francziaország akkori külügyminisztere Daru gróf Ausztria támogatását vette igénybe. A legújabb időben az athéni osztrák képviselőnek közvetítése sok­kal positivabb alakot öltött. A Bécsből kiindult ajánlat tulajdonképeni tartalmáról bizonyosat ugyan még nem tudhatni, de annyi kétségtelennek látszik, hogy noha a jelentékeny kereskedelmi érdek, melylyel Ausztria a görög vizeken bir, nem kis mértékben hozzájárult az eddigi tartózkodás megszüntetéséhez, mégis a franczia és olasz kormány ismételt felhívása volt az, melynél fogva diplomatánk oly közvetitőszerepet vállalt, mely­ről bizonyosan tudhatta, hogy Pétervárott sem fog bár­minemű érzékenységet kelteni.“ A persa sah a jövő májusban a czár látogatására Pétervárra megy s ezt az orosz udvarnál lévő persa követ Nalcolus Khán már hivatalosan is tudatta. — A diplomata körök hirei szerint ez utazás összefüggésben van a közép-ázsiai ügygyei. Cérésole, svájezi szövetségtanácsos hivatalos ada­tok alapján össze állította a svájezi kolostorok vagyoná­ról szóló kimutatást, mely eléggé kitünteti, mennyire megszedték magokat ez intézetek az idők folyamán e kis köztársaságban. Cérésole jelentése szerint 17 can- tonban van jelenleg 33 férfi és 55 női kolostor; összesen tehát 88 ; melynek összesen 546 férfi és 2020 női tagja van. Az összes vagyon, mrlylyel bir a 88 kolostor, 22,645,915 frai.kot tesz. Ebből 12 millió az ingatlanra, a többi ingóságra esik. Legtöbb kolostorral, szám sze­rint 13-mal, bir. St. Gallen canton ; azután Wallis és Freiburg 10-zel; Schwytz, Ttssin és Solothurn 7-tel ; Zug (13,000 lakossal I) 6 tál, Luzern 5-tel sbt.. Leg­gazdagabb kolostor az einsidelni 2.286,300 franc ér­tékű vagyonnal. Poroszországban az egyház — politikai törvény- javaslatok nagy mérvű mozgalmat keltettek, mely nem csak a kath., de íz évang. egyh. által is támogattatik és 8zittatik A kormány részéről a mozgalom követ­kezőleg eceeteltetik: „A jelentés k, melyek az ország különböző vidé­keiről érkeznek, kétségtelenné teszik, hogy az egyház- politikai törvényjavaslatok az ultramontánok körében igen nagy megütközést keltettek ; de ez a hangulat a kath. lakosságn k és papságnak nem minden rétegét jellemzi. Sokan a törvények által szabadabb állást remény­lenek szerezni s föltehető, hogy főleg a lelkészi kar idősebb része táplál ily reményeket. Ezt a részt ugyan­is ma az ujibb, jezsuita nevelésben fölnőtt clericusok, káplányok — terrorizálják. A törvényhozást, mely az egyházi büntető hatalom elé korlátokat von s a főbbek fegyelmi joga ellen védelmet igér, a papság ezen része örömmel fogja fogadni.“ Ez a hivatalos jelentés nem igen hiven Írja le a hangulatot; a tények épen ellen­kezőt mutatnak. A kath. clerus igen heves ellenzést fejt ki a nevezett javaslatok iránta az állammal szemben szoros összetartást mutat. Mindenfelől feliratokat készí­tenek, s ha a képviselőház a javaslatokat tárgyalni kezdi, a hozzá intézett kérvények és feliratok száma már óriási lesz. Különben oly feliratokat sem hiányoz­nak, melyek a törvényjavaslatokat helyesléssel fo­gadják. A „Schl. Ztg.“ egy porosz-orosz határvillongásról Brinnitza határfolyó mellett, a következőket Írja: Egy orosz százados vezénylete alatt álló több al­tiszt és határőrkatona jelent meg a nevezett folyó part­ján s ott egy porosz malomgátat kezdettek szétbontani. Épen akkor érkezett oda egy poroszhivatalnok a szom széd faluból s figyelmeztető az orosz katonákat, hogy ne bántsák a gátat, mert az porosz birtok. Az orosz ka i pitánynak erre az volt a válasza, hogy rálőtt az illető hivatalnokra s azt halálosan megsebesítette. Azt hiszik, hogy ez eset a porosz kormány erélyes fellépésére fog alkalmul szolgálni. Az „Assemblée Nationale“ czimü uj lap jelent meg 25-én Páriában. E lap kijelenti, hogy számos oly köve­tek által támogattatik, kik a nemzetgyűlés többségét kép ző összes különböző pártokhoz tartoznak, és saját programmjának főpontjául azt jelöli ki, hogy a társa dalmi rend összes alapjait védelmezni fogja. Kijelenti, hogy a különböző véleményű conservativ követek uni­ója most már teljes. — St. Denisben 25-én gyászmisé­nek kellett volna tartatni Napoleon császárért, azonban ellenparancs ad.tott ki, Ladmirault tábornok egy ren­delet által egy hónapra fölfüggoszté a „Grelot“ czimü képes élczlapnak az utczákon való árulását, mivel az e hunyt császárra nézve igen durván sértő verseket közlött. A kftlteégvetós tárgyalásához. V. Lónyay gróf beszédére jól jegyezték meg: hogy másképen beszél mint képviselő, mint a hogy mint miniszter cselekedett. A képviselöház jan. 25-ki ülésében, Lónyay a képviselő, egy ha­talmas vádbeszédet tartott, Lónyay a volt minis­ter ellen. Kár, hogy elhagyta a végén a záradé­kot: hogy „tekintve azt, miszerint Lónyay gróf éveken át viselte a pénzügyminiszteri tárczát, sót egy évig miniszterelnök is volt; tekintve, hogy Lónyay gróf ezen minőségben nem a szerint cse­lekedett, — mint akár a pénzügyi tudomány és nemzetgazdászat elvei, akár a haza érdekei köve­telték volna, mint az most hosszú beszédében Lónyay gr. képviselőnek kimutatva lett: Lónyay gróf volt miniszter, akár a szándékos mulasztás, akár a vétkes hanyagság bűne miatt vád alá he­lyeztessék.“ Lónyay gr. előadására ennél egyéb észrevételünk nincs. Ha Lónyay másképen beszélt, mint a hogy mint miniszter cselekedett: Kerkapoly pénzügy­miniszterről azt lehet mondani, hogy egyébben nem hibázott, csak abban, hogy ez előtt nehány vvel nem mondotta el azt a beszédet, melyet most post festa adott elő : mert akkor egyes né­zeteivel legalább újat mondhatott volna, — mig most, egy megállható ideát nem mondott, melyet az ellenzéktől már (öbb Ízben nem hallott volna ismételni. Hanem legjobban jellemzi a helyzetet az, hogy ha egy miniszter valami jót is mond egyszer, -- vagy ismétli azt, mit előtte már mások elmon­dottak, raii.t valami páratlan eseméay állittatik parlamentünk napi történetének élére. így szere­pel most Kerkapoly miniszternek a képviselőház jan. 27-én tartott ülésében mondott beszéde, a napi nagy es e mé ny ek sorában. Ugyan miért ? vegyük csak sorba: Mert 1-ször elismeri, hogy a fenforgó hiányt most a pénzügyi bizottság előadása szerint, ré­szint kölcsön utján, részint „adóreform“ czimen eszközlendő adó felemelés utján lehet és kell realizálni. Elmondja azon a közvetett és közvet­len adókra vonatkozó nézeteit, — melyek egyben öszpontosithatók: hogy tudniillik az adómennyi­ség minden tekintetben hiányosan van alkalmaz­va, s az fölemelendő. ígéri is, hogy legközelebb négy rendbeli törvényjavaslatot fogé czélból be­mutatni, s ezek: a házadó, a személykereseti és jövedelmi adó, aztán a bélyegre és az illetékekre vonatkozók lesznek. Már azt is kiszámolja, hogy ezen törvényjavaslatok életbeléptetésével meny­nyi többlet fog az eddiginél bejönni. — Majd ha ezen javaslatok beadva lesznek, akkoron bőveb­ben főjük észrevételeinket mi is megtenni. Most csak tudomásul veszszük, mint a Kerkapoly-féle államfinanczia magasabb felfogását, melyet még magasabbra emel azon röviden odavetett inci- sum: hogy a lőfegyvertartás után is lehetne adót kivetni s pár ezer forinttal a bevételt ez utón is szaporítani, — természetesen, mit gondol ö azon boszantó kutatási rendszerrel, mely ennek következménye volna, melynek ize a Bach-rend- szerböl még most is szánkban van, úgy hogy az ellen még a ,,P. L1.“ sem állhatta meg, hogy til­takozását ki ne jelentse. 2 szór kijelenti, hogy a financzialis állapotok állandó javítására nézve nagyban és egészben egyetért az ellenzék részéről felhozottakka’. — Különös fordulata az időknek. Mégis csak nagy mester az idő, hogy még Kerkapoly miniszter is képes volt meggyőződni arról, hogy a mód, mely­lyel eddig működtek , nem jó , nem helyes; hanem az a jó, és az a helyes, — mit az ellenzék évek óta javasol. Csakhogy hova lyukad ki aztán az a tanulmány, melyet Kerkapoly, idők folytán, az ellenzéktől elsajátított? Furcsa eredmény jön ki belőle. Kerkapoly például nem akar pénz­ügyi reformot,— ö megelégszik a dir ek t adók felemelésére irányzott intézkedéssel. Ez aztán a rafinirt finánczpolitika. Hiszen olyan hangzatosán emeli ki különben: hogy nem elég csak hangoztatni a pénzügyi re­formot, hanem tovább is kell menni, hangoztas­suk a közgazdászai reformot is. Hát nem ezt is hangoztatjuk évek óta, nem épen a közgazdászat érdekében hangoztatjuk az adóreformot, mely nélkül közgazdászatunk természetes fejlődéséről komolyan szólni nem is lehet ? — lévén épen a fennálló adózási rendszer legfőbb^ akadálya a közgazdászat elő haladásának. Nem elég csak szó­val hirdetni, hogy közgazdászatunk fejlesztessék: hanem a gátló körülményeket tessék eltávoli- tani. Szép és helyes felfogás, mit beszédében erős kinyomattal vázol, hogy a nemzet ne mindent kormányától várjon, hanem saját erején igye­kezzék magán segíteni. Természetesen, ne is vár­junk mindent a kormánytól, mely különben sem képes tenni; de egyet várunk: hogy hajót nem képes tenni, roszat ne tegyen, vagy ha roszat tett, azt szüntesse is meg. Ezt várjuk már évek óta a kormánytól, és semmi mást. Várjuk a kor­mánytól, hogy a közgazdászat fejlődését gátló rósz adórendszer reformáltassék, az adózás, köz­gazdászatunk érdekeinek megfelelő alapokra ál­líttassák, azt várjuk évek óta - hiába. Azt vár­juk a kormánytól, hogy a közgazdászat nélkü- lözhetlen kellékei, a közlekedési eszközök helyes irányban és czélszerüen rendeztessenek, a mi pedig a Kerkapoly szerint sem történt meg, mert <"> maga is elismeri, „hogy nem mindig a for­galmi szükséglet határozta és szabta meg azok­nak irányát;“ azt várjuk mi a kormánytól, hogy necsak elismerje azt: „hogy a vasutakhoz vezető köutaink elhanyagolása, bajaink egyik legna­gyobbika,“ — hanem, mint felelős kormány, feleljen is ezen elhanyagolásért, mely oly nagy bajok oka lett. 3-or. Elismeri Kerkapoly — a boldog rend szer 6-ik évében — hogy nem elég azon felfo­gásban megnyugodni, hogy mi „termelő ország vagyunk, földmivelö nép vagyunk“ — hanem iparunk fejlesztésére kell elkövetni mindent. Az ám, hanem hát elkövetett-e mindent a kormány saját hatáskörében az ipar fejlesztésére ? Minden a felfogástól függ. Például Kerkapoly, az ipar felvirágzásának egyik legnagyobb akadá­lyául tekinti az intellectualis erők hiányát. Ezt azért nevezi „legnagyobb“ akadálynak, hogy mindjárt demonstrálja azt, miszerint a kormány mennyire igyekezett a polytechnicum és egyes szakiskolák felállításával, e „legnagyobb“ aka­dályt megszüntetni Boldog tévelygés, ha ugyan az,itt kér- sni a „legnagyobb“ akadályt. Kérdezze meg a legutolsó iparost, mindjárt megfejti, hogy mi a „legnagyobb“ akadály. Az, a miről a minisz­ter is megemlékszik, de csak úgy mellékesen: a pénzerő hiánya; de a melyre nézve ismét utal a nemzet öntevékenysógi körére, hogy a nemzet maga-magán igyekezzék e tekintetben segíteni. Különös circulus vitiosusban tévelygő eszme­járat. Az ipar intellectualis ereje kifejlesztésére, megtesz a kormány mindent — t. i. Kerkapoly szerint — de az ipar anyagi erejére nézve utalja a nemzetet az öntevékenységre, és mikor ? midőn a közvetett adózás nemeivel, a kereskedelmi szerződéssel az osztrák bank monopóliumával, az anyagi, a pénz, a tőkeerő fejlesztésére, min­den akadályt útba tesz. Képzelhető-e nálunk az iparnak néikülözhetlen tőke képződése a fennálló adózási s pénzügyi rendszer mellett? Képzel­hető-e az osztrák bank nonopoliuma mellett, magyar önálló pénztőke-fejlődés? Képzelhetö-e az 1867. XVI. tezikk vám- és kereskedelmi szö­vetsége mellett, melyet a kormány eszközölt ki, önálló hazai iparfejlődés? És mindezen akadá­lyokat ki hozta létre? a kormány előterjesztésére megszavazta, és törvénynyé emelte a többség, a jobboldal. És intentiójában fekszik-e Kerkapoly- nak ezen akadályok elhárítása? Épen nem. íme, kimondja, hogy az osztrák bankkal a szakítást ellenzi, s igy önálló magyar bankrendszert nem akar. — Tehát, tovább is fenn óhajtja tar­tani azon idylli életet , mely az osztrák bank kényuralmi hatalma folytán fejlő­dött hazánkban. — Ha az osztrák bankkal szembe elfoglalt álláspontját Kerkapoly saját fel­fogásával és meggyőződésével indokolja, azt kell rá mondani, hogy mindenki saját Ízlése szerint cselekszik. De midőn Kerkapoly még ennél is Ghyczy köpenyét akarja magára venni, s e kö­penynyel igyekszik saját szegénységét elfödni, csak nevetségessé teszi magát. Ghyczy dolga azt a kölcsönzött köpenyt, mely most igy nagyon porosnak látszik, — kissé jóakarólag kipo­rolni; mi most csak azon pohár tartalmát akar­juk megnézni, mely Kerkapoly szerint, az önálló magyar bankrendszer, s igy az önálló pénzügy létrehozásával ki fogna csordulni. Valószínű, hogy Kerkapolynak ezen pohara, valami méregfélét tartalmazhat, melyet nemzetünknek kell meg­inni elöbb-utóbb. Már ez ideig is jó tele lehet, s valószínű, hogy ott Bécsben készítik tartalmát, s Kerkapoly tartja kezében, hogy az önismeret s önérzet Socratesének, Magyarországnak, kedvező ] időben beadja. Szép kilátásokat tár élőnkbe Ker­kapoly miniszter a jövőre. Ha statuspolitikáját oly szempontok vezetik, hogy a pohár még ki is csordulhat, — és még kivel szembe? a magyar pénzügyet lelketlenül zsákmányoló osztrák nem­zeti bankkal — akkor csak jobb lesz, mentői előbb hátat fordítani azon miniszteri széknek, mely reá nézve háladatlan terrénum. 4-er elösmeri Kerkapoly, hogy kereskedel­münk mostani állása nagy reményekre nem jogo­sító. Egész kereskedelmi rendszerünk zsákutezá- banmozog. Hát ki vitte zsákutezába ? az ellenzék? Ki vezette eddig a kereskedelem érdekeit? Mi? Valóban, ha Lónyay gróf vádbeszédet mondott Lónyay a miniszter ellen, Kerkapoly beszédét hasonlóképen ilyen vádbeszédnek lehet mondani önmaga, s az egész eddigi kormányrendszer ellen. De azért Kerkapoly nem igen látszik érezni azon vád súlyát, mely beszédéből csak önma­gára szál vissza, mert egész kedélyességgel kéri a házat,hogy csak szavazza meg részükre a pénz­ügyi bizottság javaslata szerint a költségvetést, melyet ő most, hosszú évekre terjedő finanezpro- grammal világított meg. És miben áll e Pro­gramm ? fentebbi sorainkban ösmertettük tételeit, röviden előadva ez: a pénzügyi hiányt kölcsön, nel s adófelemeléssel fedezni; a közgazdászatot, ipart, kereskedelmet fejlődésnek indítani. Hogy miképen érti Kerkapoly e fejlődést, ösmertettük, röviden ezt s ismételjük: nem kell adóreform, az eddigi vám- s kereskedelmi szövetség Ausztriá­val maradjon, a bécsi bank monopóliuma tovább is uralkodjék. íme, ennyiben áll Kerkapoly posi­tiv javaslata, pénzügyi programmja, melylyel a nemzetet jövöreds boldogítani akarja, mint bol­dogította 6 évig, melylyel szembe, természetesen más válasza nem lehet a 48-as pártnak, mint­hogy: nem szavazza meg e költségvetést. Szederkényi Nándor. Az országházból. A költségvetés feletti átalános vita ma véget ért, miután Helfylgnácz és Széli Kálmán zár­beszédeiket megtartották. Az első, a 48-as párt nevében benyújtott határo­zati javaslat védelme előtt, több jobboldali szónok ér­veit czáfolgatta győzelmesen, s a balközép magatartá­sának birálatával fejezte be ép oly átgondolt, mint tar­talmas beszédét, melyet lapunk egész terjedelmében ismertet meg olvasóinkkal. Széli Kálmán hasonlóképen megerőtleniteni igyekezett a Madarász, Csávolszky, Horn, Ghyczy és Lónyay képviselők által tett ellenvetéseket. A volt pénzügyminiszter és miniszterelnök úgy látszott res- telte a pénzügyi bizottság ifjú előadójának az ő számí­tásainak alapossága ellen tett észrevételeit. Egyébiránt Széli K. beszéde kissé hosszúra nyúlt s utolsó része el is maradhatott volna. A tárgyalás be lévén fejezve, a 48-as párt kivá- natára névszerinti szavazás következett, melynek ered­ményét országgyűlési tudósításunk hozza. A ház meglehetősen teljes volt az előadások alatt. — A „Reformból veszszük a következő közleményt: Köztudomású dolog, hogy a hiteltelekkönyvek be­hozatala után létesült birtokszabályozások folytán a te­lekkönyvek mindaddig, mig a bekövetkezett birtokvál- tozásokboz képest át nem alakíttatnak, nem egyezvén többé a tényleges birtokkal, nem is felelhetnek meg azon czélnak, mely szerint a tulajdont és igy a hitel- képességet kimutatnák. A telekkönyvek ezen, a közhi­tei érdekében oly annyira fontos átalakítása, a volt me­gyei törvényszékek által igen késedelmesen eszközöl­tetvén, sőt egyes törvényhatóságoknál, nem tekintve az igazságügyminiszterium idevágó számos rendeletéit, egészen mellőztetvén, azon községek száma, melyekben a telekkönyvek a birtokszabályozások folytán átalaki- taudók, az egész országban majdnem 2600-ra szaporo­dott föl. Hogy ezen nagy és sok időt igénybe vevő munka, mely a királyi törvényszékek személyzetének megállapításánál rendkívüli voltánál fogva, és mert csak egyszer fordul elő, számításba nem vétethetett mi­előbb beféjeztessék, az igazságügyminiszterium mindig szem előtt tartva a közérdeket, e tekintetben már a kö­rülményekhez képest legczélszerübben intézkedett, és pedig nemcsak az által, hogy k. törvényszékeket ezen hátralékként átvett átalakítások gyors elintézésére uta­sította, de ennek eszközlése végett a hátralékok ará­nyához képest az egyes törvényszékeket e végre és csak e czélra külön munkaerővel is ellátta. — A katonai nyugdijszabályok tárgyában már jó darab ideje kotyvasztanak az elavult helyébe valami illőbb és jobb rendszert, a katonai szakbizottságok, a nélkül, hogy a közvéleményt legalább alapnézeteik és eszméiről tájékoztatni érdemesnek tartanák. Ma végre hozzánk is átszivárgott annyi, hogy a munkálat kész és legközelebb szentesités végett a ki­rály elé fog terjesztetni. Nyugdij-alapul, rangra való tekintet nélkül, az eddigi 200 frt helyett 30Ó frt fog felvétetni, mely összeg 10 évi tényleges szolgálat után évről évre szaporodik. „Ellenőr.“

Next

/
Thumbnails
Contents