Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-01 / 100. szám

ban az alkotmányi törvény megváltoztatásával járó lázas politikai küzdelmek daczára következő, részben nagy horderejű reformokat létesítő jogi törvények let­tek alkotva : esküdtszéki eljárásra fektetett új büntető rendtartás ; a magánfogságban töltendő büntetés végre­hajtására és e czélból felállítandó végrehajtó bizottsá­gok szervezetére vonatkozó törvények; a bagatell ügyekbeni peres eljárásról s a munkabér és szolgálati­dőra vezetett végrehajtás megszorításáról szóló törvé­nyek; ügyvédek s ügyvédjelöltek elleni fegyelmi tör­vény; a telekkönyvezés és helyszínelési eljárásról Dal­matában; rendőri fenyítő törvény kóborlók és munka­kerülők ellen ; külföldi biztosító intézetek üzleti enge­délyezése ; vízszabályozás által nyert földtalaj megszer­zéséről és a vastuti kisajátítási ítéletek mikénti végre­hajtásáról szóló törvények ; végre ide sorolhatók még az egyetemi tanácsok szervezetéről, az államtisztvise­lők fizetéseinek szabályozásáról és a bélyeg- és illeték­­törvény szükséges módosításáról, nevezetesen a baga­­tell-ügyek tárgyalása, hitelesítések, birtokszabályozá­sok, bányakönyvi igazításokra stb. vonatkozó bélyeg és illetékek leszállításáról szóló törvények. Ennek ellenében mi törvényhozásunknak hason­­lartamú ülésszakából egyetlen egy törvényt állíthatunk párhuzamba és az is nem a bélyeg- és illetékek leszállí­tását, hanem tetemes felemelését rendeli. Bővebb com­­mentárt írni talán nem szükséges. — A „N. Fr. Pr.“ azt újságolja, hogy Kerkapoly mindjárt az escompte-bank létesítése után egy új ma­gyar kereskedemi bankot szándékozik életre hívni, még pedig 45 millió alaptőkével, jelentékeny külföldi tőkepénzesekkel szövetkezve. Ez új bank feladata lenne a hazai nagyobb vállalatokat, közöttük első­sorban a magyar gőzhajózási társaságot, — támogatni.­­ A honvédségnél a „P. Lt.“ szerint má­jusra előbbléptetések terveztetnek, melyek legfelsőbb­ he­­lyén már el vannak fogadva. Ezen tervezet szerint ki­váló figyelem fordittatnék a régibb honvédek szolgála­tára s az ifjabbak igyekezetére s ez utóbbiak iránti te­kintetből most az alhadnagyoknál nem történnék előbb­­léptetés. Mintegy 80 hely lenne ezen rangban, t. i. körülbelül annyi menyi azon leginkább képesítettek száma, kik most a Ludoviceumban járnak, kiket tehát mind mellőzni kellene, mert vizsgáikat csak aug. hóban tehetik le, ha az előléptetések azok közül létetnék, kik a tiszti vizsgát bár előbb letették, de a Ludoviceumba nem jártak. A hadnagyoknál tehát az előléptetés csak az augusztusi vizsgák, ille­tleg az őszi gyakorlatok után történhetnek. A magyar észak-keleti vasúti társaság új­­ szükségletei. A magy. észak-keleti vasúti társulat igazgató­­­tanácsa a f. hó 27-ére tűzött, de meg nem tartott rendkívüli közgyűlés számára elősorolja azon szükségleteket, melyek az engedély-okmányban kitűzött összegeket túllépik s csak hitelművelet, illetőleg kölcsön utján fedezhetők. Előidéztettek ezen szükségletek: a) az enge­dély-okmánytól tett eltérések által, miszerint: „a. m. kormány a királyház-szigeti vonalrésznek a Tisza balpartjáról a jobb partra leendő áthelye­zését oly feltétel alatt engedte meg, hogy a Nagyág, Talabor és Taracz hegyi folyamokon átvezető hidak az építkezési tőke számlájára kő- és vasszerkezettel építtessenek;“ b) áradási vi­szonyok következtében az engedélyokmányokban­­ kitűzött fahidak helyett szintén erősebbet s ma­gasabbat kellett építni a Szamoson is ; c) a csat­lakozási pontok módosítása következtében; d) a raktározandó gabonakészletek czélszerű meg­óvása tekintetéből; e) a központi hivatal helyisé­geinek bővítése miatt, mely kiadások 1.468,996 frtra mennek. Előidéztetnek továbbá: f) a forgalmi eszkö­zök tervbe vett szaporítása folytán, mely az első­rendű vonalakon 50, a nyíregyház ungvárin 30 ezer frt mértföldenkint; g) a befektetett tőke százalékai arányában megállapítandó pénzalapra, h) pótépitkezésekre, melyek 2.409,879 frtba ke­rülnek s végre a szerencsétlen Nyíregyház-Ung­­vár közötti vonal miatt, melynek vállalkozója csődöt mondott és melynek kiépítéséhez: „a vál­lalat keletkezése által szükségessé vált 423.000 frt felemelést is odaértve körülbelöl 1.578.000 frt kell.“ Tehát egész sorozatával állunk szemben a mil­lióknak csupán ezen pályánál s méltán megdöb­benhet ezen előre nem látott szükségletek halla­tára, nemcsak a részvényes társaság, hanem az adózó közönség is, mert majd mindenik újabb pályavállalat hasonló bajokban szenved s újabb áldozatokat kér részint a kormánytól, részint a részvényesektől. Mennyire megy az összes szükséglet ? Meny­nyit remél az igazgató­tanács ezekből az állam terhére rovatni ? Határozottan kimondva nincs, de hogy ez utóbbi is jelentékeny leend, azt az igazgató­tanács következő szavaiból bőven meg­érthetjük : „Kötelességünknek tartottuk önökkel a szük­séglet egész összegét megismertetni, erre nézve azonban meg kell jegyeznünk, hogy annak jelen­tékeny része utólagosan kétségen kívül fedezve leend részint azon összegek megtérítése által, a a­melyeket a m. kormánytól, az általa megren­delt nagy mérvű teljesítményi többletért köve­telni fel vagyunk jogosítva; részint a vállalat óvadéka, és végre, amiről kételkednünk nem le­het — jó eredménye által azon törvényes lépé­seinknek, melyeket megtenni el nem mulasztot­tunk.“ Jegyezzük meg, hogy ezen újabb áldozatokon kivül az üzlet eredménye vagy inkább eredmény­telensége is jelentékeny terhet ró az adózó kö­zönségre s némi fogalmunk leend ezen pálya ál­tal igénylett áldozatokról. A magy, észak-keleti vasúttársulat igazgató­ságának ezen előterjesztése megerősíti azon véle­ményünket, miszerint legyen bár­mily mérvű, de valahára átalában tudnunk kell, mennyire men­t A delegációk által a határőrvidéki kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg Bécsből a következő tudó­sítást vette a P. N. Bécs ápril 29. A közös költségvetés fölött könnyű szerrel létre fog jönni a megegyezés a két delegatió­­ közt. A számbeli eltérések nem épen jelentékenyek és t­elvet csupán a közös hivatalnokok fizetésének föleme­lése érinthet. A magyar delegatió, a­mint látszik, hozzá fog járulni az osztrák delegációnak tegnap hozott ha­tározatához a fizetések fölemelése tárgyában , de egy­úttal határozatilag ki fogja fejezni azon óhajt, hogy a központi közös hivatalnokok létszáma, különösen a pénz- és hadügyminisztériumban, a valódi szükség mér­vére leszállíttassék. Ha e szerint a magyar delegáció a költségvetés egy és más tételében engedékenségre kész, viszont el­várja az osztrák féltől, hogy igazságos és méltányos legyen egy Magyarország közjogát érintő, tavaly füg­­­­gőben maradt indemnitási kérdés elintézésénél. Az 1870. évi közös államháztartásról a múlt évi delegátiók elé terjesztett zárszámadás ugyanis a had­ügyi költségek 18-ik czime: „katonai határőrvidék“ alatt 311,028 frt és 40 kr tulkiadást mutat ki. Ezen tulkiadás a határőrvidéki posta- és távirdaügyre, va­lamint a kikötői- s tengerészeti egészségi szolgálatra tett 264,649 frt 64 krnyi kiadásokkal és azonfölül egy 45,630 frt 13 krra rugó összeggel indokoltatik, mely a magyar kereskedelmi minisztériumnak a határőrvi­déken 1869- és 1870-ben felállított ménlovakért fizet­tetett le. Ezé­v 1869—70-iki tálkiadás megítélésénél min­denekelőtt megjegyzendő , hogy a magyar keres­kedelmi minisztérium csak 1871. január l-sejétől kezdve vette át a határőrvidéken a posta- s távirda­­ügy, valamint a kikötői és tengerészeti egészségügyi szolgálat kezelését. Ezen időpontig a határőrvidéknek úgy katonai, mint közigazgatási kiadásai ezen ország­rész saját bevételeiből és a mennyiben elégtelenek vol­tak, pótlólag a hadügyi kormányzat által, a mely alá minden tekintetben rendelve volt, fedeztettek. E pót­lék 1869-ben 1.004.047 frtot tett, 1870-re azonban 200,000 frtra szállíttatott le. A fönn részletezett tulkiadást ezen körülmények eléggé megmagyarázzák és kitüntetik egyszersmind azt, hogy a magyar delegatió tavaly teljesen correct járt el, midőn e tulkiadásra nézve a hadügyminiszter­nek a fölmentést a maga részéről megadta. Az osztrák delegáció azonban megtagadta a föl­mentést, és annak kijelentése mellett, hogy ezen túl­kiadást nem tartja igazoltnak, utasíta a hadügyminisz­tert, hogy „azon összegnek a magyar kir. kormány által leendő visszatérítését követelje.“ E különbözetet az összeegyeztető bizottságoknak sem sikerült elenyész­­tetni, és mivel a magyar delegáció nagy súlyt fektetett arra, hogy a magyar ezredek hazaszállítására irányzott határvozatok is vinyig emelkedjenek, nem kívánta tö­résre juttatni az ügyet, hanem belenyugodott abba, hogy az említett tulkiadás fölött csak akkor határozza­nak a delegatiók, midőn az 1871. évi kezelési számadá­sokban már a múlt év folyamán észlelt határőrvidéki tulkiadások megitélés alá kerülendnek. A két delegatió megegyezett e halasztásba, de már most kettőzött nyomatékkal sürgeti e függő kér­dés végleges elintézését. Eddig a hadügyminiszter kü­lönféle műveletekkel fedezte ezen túlkiadásokat, de ezeknek utoljára, akármely forrásból, de végleges fede­zetet kell találniok. Az 1871-diki határőrvidéki tulkiadás ugyanis 486.628 frt és 9 frt teszen. Támadt pedig ezen kiadás többlet az 1871. július 1-jén föloszlatott két varasdi ezredhez tartozó csapatok fentartásának költségeiből a katonai kincstárt megillető adókban beadott hátralé­kok folytán ; továbbá az ogulini határőrezredi kerület­ben kitört lázadás elfojtása költségeiből és végre a még nem polgárosított ezredek kerületeire fordított külön nemű oly kiadásokból, melyek minden kétségen fölül csakis a katonai kincstárt terhelik. A magyar delegatió az 1871. évi emlitett túlki­adásra hasonlókép megadja a fölmentést. Az osztrák delegatió még bizottságilag sem tárgyalta az 1ö71-ki zárszámadást. Tényt nem mondhatunk tehát, de érte­sülésünk és az eddigi előzmények szerint előrelátható, hogy az osztrák delegatió egyelőre ragaszkodni­­fog korábbi álláspontjához, de van ok azon föltevésre is, hogy a magyar részről a fizetések fölemelésénél és né­hány költségi tételnél tanúsítandó méltányosság fejében az osztrák delegáció föl fogja adni a ma túlkiadások iránt eddig elfoglalt ferde állását. Bármikép alakuljanak azonban az alkudozások, arra bizton számíthatunk, hogy a magyar delegátió nem fogja az e kérdésben adandó szavazatával és fölmentéssel kapcsolatos köz­jogi elvet legkevésbé is csonkítani. Kérdés merült fel, váljon a cortes, a­mely a köztársa­sági kormányformát procl­zálta, egy más alkotmány aégise alatt hivatván össze, váljon jogosult volt-e az új kormányformát a nemzet nevében meghatározni, — a­mely kérdésre nézve a mi kormányunk óvakodott, bár­mely nézetet jelenteni ki, miután nem tartja helyesnek ez irányban a nemzet jogának praejudicálni. A mi álláspontunk—éspedig teljesen önállóan,­­ az volt, hogy mi minden nemzet jogát, tehát a spa­nyolét is arra, hogy magának szabadon válaszszon kor­mányformát, elismerjük ; mindazáltal, hogy ez elisme­résünket alakilag is nyilváníthassuk, arra el kell vár­nunk, míg kétségbevonhatlan, s a nemzet akaratát kép­viselő módon áll a tény előttünk. Ezen nézetünknek helyessége nemcsak azáltal erősíttetett meg, hogy Amerika és Helvétia kivételével minden hatalom, a franczia köztársaság is, hozzájárult , hanem az­által is, mert maga a spanyol kormány is helyesnek ismerte el, úgy hogy az egy alkotmányozó gyűlés egybehívását helyezte kilátásba, a­mely a kormányforma tekinteté­ben a nemzet óhaját nyilvánítja. Míg így a kormány a köztársaság elismerését annak alaki, törvényes és vég­leges proclamálása előtt idő előttinek tartja, más rész­ről nem mulasztotta el a hozzánk tartozók védelmére és szerződéseinek fenntartására madridi ügyvivőnket arra utasítani, hogy a tényleges kormánynyal a hivatalos viszonyt létesítse. (Helyeslés.) Ezután a miniszter rövid, bizalmas vázolásásába bocsátkozik a spanyol pártviszonyoknak és késznek nyilatkozik az erre vonatkozó levelezéseket és utasításo­kat bemutatni bizottságnak Dr. Rechbauer másik kérdésére oda nyilatkozik a miniszter, hogy a szónok oly eshetőségről beszélt, melynek emlegetését ő nem tartja időszerűnek, s pedig annál kevésbé, mert örvendve tudathatja a bizottság­gal, hogy a szent atya állapota — ő­szentsége magas életkorától eltekintve, — semmi okot sem ad ily félel­mekre. Azért kéri a szónokot, hogy a pápa választásra vonatkozó nyilatkozatot engedje el, s a­mi a vetőt illeti elégedjék meg annak kinyilvánításával, hogy ő soha sem fog ő felségének olyas­valamit javasolni, hogy ő felsége bárminemű jogáról lemondjon ; azonben ily esetben az eljárás olyan volna, ami sok más kérdéssel van össze­függésben és a­miről nem lehet most beszélni (He­­geslés.) Dr. Rechbauer megelégedéssel constatálja, hogy a közös kormány elismeri a spanyol nem­et azon jogát, hogy maga válaszsza meg kormányformáját, és azon nézetét fejezi ki, hogy Spanyolország új kormánya erő­sebb talajon állana, ha Európa többi országai részéről az elismerés hamarabb bekövetkezett volna. Andrássy gr. megjegyzi erre utólagosan, hogy a szónok teljes megnyugtatására hozzáadja, miszerint a kormány magatartására egyátalában nem volt semmi hatással a köztársasági kormányformától való félelem, mert mi, kik tettes lélekkel más kormányformához ra­gaszkodunk, nem félünk — és szónok legkevésbé sem — attól, hogy a köztársaság létesülése Spanyoloszág­­ban legcsekélyebb hatással is volna a mi viszonya­inkra. Dr. Schaup előadó egy újsághírt említ, mely sze­rint a cseh püspöki kar a külügyminiszterhez fordult, hogy az olasz törvényhozásra hatást gyakoroljon az egy­ház törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Andrássy gr. megjegyzi, hogy ez megtörtént, s a beadványt ő el is fogadta ; miután azonban felfogása szerint a kormány feladata csak az államnak, mint Gyáonnak­, ők­-le Volt- e-nyom­a indokot sem talált, ez irányban további lépéseket tenni. MAGYAR ÚJSÁG leíti. MÁJUS 11. nek az 1865—1872. évek közt követett rendszer­telenség által kivánt áldozatok? Mennyi illeti vagy illetheti ezekből­ a részvényeseket, a vál­lalkozókat, s netalán kötelezettségeinél fogva az államot. Tudni akarjuk: mennyi a valóságos veszte­ség, mi, ki s mennyiben volt annak okozója s mennyi róható azokból a miniszteri felelősségre? ~'y'~ — Az osztrák delegatió külügyi bizottságában f. hó 29-én dr. Schaup előadó a következő határozati ja­vaslatot ajánlja elfogadásra: „A delegatió megelége­déssel üdvözli az összes monarchiának a többi európai hatalmakhoz való jelenlegi jó viszonyait s a külügymi­nisztérium által a legutóbbi háború óta követett politi­kának következetes keresztülvitelében azok további fennállásának biztos kezességéül tekinti.“ ■ Gr. Andrássy külügyminiszter erre hosszabban fejtegette a „vörös könyv“ összeállításánál követett rendszert. Szavainak lényege a magyar delegáció bi­zottságában e tárgyról előadottak ismétlésében áll. A vita folyamából kiemeljük e következőket: Rechbauer dr. megelégedését nyilvánítja a felett, hogy a külügyminiszter előadása szerint a külföldi ál­lamok irányában semmi nehézségek nem léteznek.­­ Mindazáltal indíttatva érzi magát azon megjegyzésre, hogy az utolsó időben oly államokban, a­melyekkel Ausztria-Magyarország szoros viszonyban áll, fontos események történtek. Szónok utal Spanyolországra, a­hol a kormányforma megváltozott s a köztársaság pro­­clamáltatott, kérdi, micsoda okok vitték rá a kormányt, hogy a köztársaságot még nem ismerte el? Továbbá kérdi a szónok, mint fog eljárni a kor­mány a kilátásban levő pápaválasztásnál az osztrák csá­szárt illető jogok fentartására nézve. A­mi a spanyol új kormányforma elismerését illeti: oda nyilatkozik a miniszter, hogy azért hagyta el eddig a publicatiót, mert az alkalom, a­mire nézve minden állam — Amerika és Svájcz kivételével, — habár előleges megegyezés nélkül, egyenlő eljárást czél­­zott, még nem ért végleges megóvési stádiumba. Azon A magyar d­elegátióból, Bécs, ápril 29-én. A hadügyi albizottság ma délelőtt tartott ülésében Benedek altábornagy előterjesztő a hadfelszerelés­­ ügyében kiküldött enquete osztrák tagjainak különvé­ ,­leményét Mayerhofer votumával együtt. Az albi­­í­zottság hosszas tanácskozás után megállapodásra jutott a javaslatba hozandó határozat alapelveire nézve, mely­­nek kidolgozásával Pulszky Ágost bízatott meg. Az albizottság javaslata valószínűleg hétfőn fog , csak a magyar delegátióban tárgyalás alá kerülni. Mi-­­­kor fog a birodalmi tanács delegátiójában e kérdés­­ napirendre kerülni, egyelőre beláthatja­, sőt hire jár,­­ hogy az ügy tárgyalása ott ez alkalommal elhalasz- t tatni szándékoltatik. A magyar delegátió azonban el van határozva e kérdésnek ez úttali elintézésére. Egy pesti polgár elmélkedése. A fővárosi összeírásokról. Tisztelt szerkesztő úr! A napilapok közül egyik is másik is kommentárral­­ kisérte a fővárosi összeírások eredményét, mely távol-­­­ról sem felel meg nemcsak azok számának, kiknek a fővárosi képviselet választásához joga van, de még­­ annak a számnak sem, melyet az országgyűlési képvis­­­seldi választás alkalmával az összeírás feltüntetett. A számadatokkal szemben, melyeket a „Magyar Újság“ tegnap közölt, a tény tagad­atlan. Mentegetni én sem akarom, de aligha csalódom, midőn azt mon­dom, hogy a napisajtó téves után nyomozta az okot. Fájdalmasan ismerem el, hogy a főváros lakossága nem különben mint az egész nemzet nagy adag közönynyel van megverve, hogy a közügyek iránt ritkán és csak kevés helyütt lángol az a buzgalom, melyet érdekeink megóvása követel. Annyira azonban még nem terjedt a részvétlenség kórja, hogy polgárságunk nagyobb ré­sze akár a viszonyokkal való elégedetlensége, akár a közérdekekkel nem éppen párhuzamban haladó áram­lat miatt visszavonulna legszebb joga, legfőbb köteles­sége teljesítésétől. A fővárosi választáshoz jelentkezők kis száma a leginkább ama sérelmekben találja magyarázatát, me­lyeket a választásokat vezető bizottság a törvény meg­szegésével és túlhajtásával a polgárság jogain ejtett. Midőn a főváros rendezéséről szóló törvényjavas­lat az országgyűlésen tárgyaltatott, — úgy hiszem —­­ éppen szerkesztő úr, mint képviselő szólalt fel az ellen,­­ hogy az írni-olvasni tudás a választói képesség kellé- j kévé tétessék. A 48-as párt részéről, mely a közmive- j­lődék terjesztésére az országgyűlésen és a sajtóban­­ olyannyiszor tett életrevaló javaslatokat, az írni-ol­­­­vasni nem tudók érdekében történt e felszólalást senki sem ismerhette félre. A szegényebb sorsú lakosság nagy részének érdekei indokolták, mint a­mely önhi­bája nélkül szenved közoktatásügyünk eddigi elhanya­golt állapota miatt. Ha a törvényhozás ez intézkedésének az lett volna czélja, hogy az irni- s olvasni tudás vagyis a mivelő­­dés iránt felkeltse vagy buzdítsa a vágyat, ez elérhető lett volna az esetben is, ha — mikép indítványoztatott — csak hat év múlva, vagyis a második választásnál lépett volna hatályba. Gyakran történik hivatkozás a mi különleges, sa­játságos viszonyainkra. Ha a kormányhatalom, kiter­jesztése van szóban, ezek a speciális viszonyok hathatós ürügyet szolgáltattak mindig. De nem tudok esetet, hogy e viszonyok létezéséről tudomása lett volna a kor­mánynak és az országgyűlési többségnek, midőn a nép jogai követeltek méltánylást és tekintetbe vételt. Úgy látszik, hogy a kormány az éremnek csak egyik felében találja gyönyörét. De ha már a törvényhozás ilykép megszorította a választói képességet, az összeíró bizottság meg épen ráduplázott azzal, hogy az írni-olvasni tudás megbirá­­lását a saját önkényes határozatától tette függővé, va­lamint hogy a törvény helytelen magyarázatával és még e magyarázatnak is túl szigorú alkalmazásával az 1872-ki adó lefizetésének kimutatását követelte. Hallom az ellenvetést, hogy hiszen mindezt az összeíró bizottság csak úgy rendelte el, de nem fogana­tosította egyszersmind?! Nem dicsérte-e meg ezt a gyönyörűséges bizottságot még az ellenzék egy lapja is, az „Ellenőr“, mondván, hogy jobb a hírénél és nem ragaszkodik szigorúan hirdetett figyelmeztetésének pontjaihoz. Igen, csakhogy a hiba már megtörtént volt. A kö­zönségnek után útfélen volt hirdetve, mi mennyit kö­vetel az összeíró küldöttség a törvény ellenére vagy rendeletén felül. A falragaszok betűit, s szájról-szájra adott határozatokat hivatalosan nem c­áfolták meg. Beavatottabb körökben csak annyi jött tudomásra, hogy az összeírás utolsó napjaiban a bizottság meglehetős elnézően bánik a közönséggel. De ki tudja, hány jogos választó nem hallott a határozat titkos meg­döntéséről semmit és visszariasztva a bizottság „figyel­meztetése“ által, elüttetett polgári jogának gyakorla­tától ? Ha tekintetbe veszszük, hogy az„utasítás szerinti“ írás-olvasás és a 72-i adónak követelt lefizetése legin­kább a szegényebb sorsunkat tartotta vissza a beirat­kozástól, azokat, kik műhelyekben vagy üzletekben a munkánál töltvén idejöket, nem érnek rá az összeírásra vonatkozó kószahíreket kergetni az utczákon , túlzás nélkül föltehetjük, hogy a választásra jogosultaknak legalább egy­hamad része ez után fosztatott meg jo­gától. Nagyon megfogytunk. Ez fájdalom igaz. Budapest háromszázezernyi lakosságából alig tízezer választó ke­rült ki. Mi következik ebből? Keleti fatalizmussal ke­resztbe fonjuk karjainkat és várjuk a ránk követke­zőket? A csüggedés biztos veszedelem volna. Kis számunk kétszeresen kötelességünkké teszi, hogy a választástól el ne maradjon egyikünk sem. A ki szivén hordja a főváros érdekeit, a ki érzi a polgár­társain elkövetett jogtalanságot, az tudni fogja kire adja szavazatát. Hogy máskép legyen, mint a hogy volt. Pesten, 1873. ápril 30. Egy választó. A világkiállításról. (A„Magyar Újság“ eredeti tudósítása.) B­éc­s, ápril 28. N­. S. Még Csak két napunk van a megnyitásig. Ha Isten csodája nem történik, nem tudom, hogy fog végbe menni a nagy blamage vagy hogy is nevezzük ? A konfúzió nőttön nő, az igazgatósági iroda inkább hasonlít tébolydához, mint rendesen működő hivatal­­t­- . _a_ a torna.QZ tele van kiallicikk“l’ futkároznak, nagy a „Schlosserei“ mint itt mondják, de azért még sem halad a munka. Az amerikai bizottság felfüggesztésénél, van egy igen jellemző momentum. A suspendált banda főnöke Van Buren Schwarz báró kedvenczeihez tartozott. És a rész­­szövegezésről híres kőnyomatú „Weltausstel­­lungs Corres­pondenz“-ben Van Buren legcsekélyebb levélkéje is lenyomatott, azt mutatandó, mily élénk pártolásra talál a kiállítá­s Amerikában. Az eredmény az lett, hogy Schwarz báró­ fűnek fának ígérte pártfogolását, így például jó pénzért há­rom vagy négy amerikai korcsmárosnak adta el a jo­got az amerikai osztályban italmérést nyitni. Persze mind a négy ide jött­ zsebében a szerződéssel és hozzá akart fogni az „American Care építéséhez. De ime elő­állott a három másik , identikus szerződéssel. Ez csak egy példa a sokból. Grant szövetségi elnök hallván a dologról, az itteni követet Mr Layt táviratilag utasí­totta, hogy az egész társaságot ereszsze szélnek. Jay az elnöklete alatt amerikai kiállítókból rög­tönöztek is azonnal más bizottságot. Ha ez valamely európai államnál történnék, azt mondják : el kell titkolni, fedezni kell a dolgot, ne­­hogy éppen a megnyitás előtt szégyent valljunk. Jel­lemző Grant elnökre nézve, hogy ő Amerika becsületét nem a takaródzás, hanem erélyes közbenjárás által látja inkább védve. Hja! Amerikában még nem ismerik azt a jó védőszert, mely mögé magasb egyéniségek bújhat­nak. És melynek az a neve, hogy: „Höhere Rücksich­ten.“ A frakkerek strikója mindinkább komolyabbá lesz. A vaspályáknál nagy a confusió. Az érkező podgyász ott hever. Az elutazni szándékosok pedig lemaradnak a vonalakról. Lemonnier úr azonban még mindég nem akarja belátni, hogy az új tarifa valóságos . Non sens. És hogy a szabályzott díjért még targonczás sem me­het. Vagy nem absurdum a bérkocsitulajdonostól kí­vánni, hogy éppen a kiállítás alatt menjen olcsóbban, mint akár­mikor ? A mi kedves barátnőnk a „Neue frei Presse“ palam et publice beismeri, hogy ezen lapot nem írják, hanem „gyártják.“ Állítatott ugyanis saját számára egy paviliont, a­melyen az olvasható „Erzeu­gung einer grossen Zeitung.“ Ezen lapot Schwarz báró különös pártfogása alá vette. Jó helyet adott neki a kiállítási téren sőt még a hivatalos jelentést is e lapra bízta. Gondolhatni, mily részrehajlatlan lesz azután ennek a referádája, nagy hűhóval kijelentették, hogy a kiállítási téren, van : „az idegen hírlapreferensek szá­mára“ egy külön pavilion íróasztalokkal és olvasó te­remmel stb. Szép dolog, csak az a hibája először, hogy nincs kész a pavilion , de ha kész volna is, mi haszna, ha nincs jegy? és csak kerülgetni kell a kerítést, mint az Ígéret földjét. Ha holnapután Németh, kiállítási biz­tos úr nem visz véghez valamely extra erőfeszítést, ak­kor nem jutnak be Kánaánba sem a kiállítók, sem a kiállítási tudósítók, hanem nézik szemben a „Konstan­tinhügel“ nevű homokbuczkáról, hogyan viszi be Wer­­theim pénztárbáró uram az ő hímzett zöld frakkját. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, április 30. — A ter­m­és­z­ett­ud­o­m­á­nyi társulat május 2-ikán, d. u. 6 órakor a vegytani intézetben (országút 42. sz.) természettudományi estélyt tart. Ez alkalom­mal Heller Ágost : „Az üstökösök physikája“ czimmel fog előadást tartani. — A v­asmegyei baloldali körnek 1. april 21-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből, mely hozzánk be-

Next