Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-01 / 100. szám
ban az alkotmányi törvény megváltoztatásával járó lázas politikai küzdelmek daczára következő, részben nagy horderejű reformokat létesítő jogi törvények lettek alkotva : esküdtszéki eljárásra fektetett új büntető rendtartás ; a magánfogságban töltendő büntetés végrehajtására és e czélból felállítandó végrehajtó bizottságok szervezetére vonatkozó törvények; a bagatell ügyekbeni peres eljárásról s a munkabér és szolgálatidőra vezetett végrehajtás megszorításáról szóló törvények; ügyvédek s ügyvédjelöltek elleni fegyelmi törvény; a telekkönyvezés és helyszínelési eljárásról Dalmatában; rendőri fenyítő törvény kóborlók és munkakerülők ellen ; külföldi biztosító intézetek üzleti engedélyezése ; vízszabályozás által nyert földtalaj megszerzéséről és a vastuti kisajátítási ítéletek mikénti végrehajtásáról szóló törvények ; végre ide sorolhatók még az egyetemi tanácsok szervezetéről, az államtisztviselők fizetéseinek szabályozásáról és a bélyeg- és illetéktörvény szükséges módosításáról, nevezetesen a bagatell-ügyek tárgyalása, hitelesítések, birtokszabályozások, bányakönyvi igazításokra stb. vonatkozó bélyeg és illetékek leszállításáról szóló törvények. Ennek ellenében mi törvényhozásunknak hasonlartamú ülésszakából egyetlen egy törvényt állíthatunk párhuzamba és az is nem a bélyeg- és illetékek leszállítását, hanem tetemes felemelését rendeli. Bővebb commentárt írni talán nem szükséges. — A „N. Fr. Pr.“ azt újságolja, hogy Kerkapoly mindjárt az escompte-bank létesítése után egy új magyar kereskedemi bankot szándékozik életre hívni, még pedig 45 millió alaptőkével, jelentékeny külföldi tőkepénzesekkel szövetkezve. Ez új bank feladata lenne a hazai nagyobb vállalatokat, közöttük elsősorban a magyar gőzhajózási társaságot, — támogatni. A honvédségnél a „P. Lt.“ szerint májusra előbbléptetések terveztetnek, melyek legfelsőbb helyén már el vannak fogadva. Ezen tervezet szerint kiváló figyelem fordittatnék a régibb honvédek szolgálatára s az ifjabbak igyekezetére s ez utóbbiak iránti tekintetből most az alhadnagyoknál nem történnék előbbléptetés. Mintegy 80 hely lenne ezen rangban, t. i. körülbelül annyi menyi azon leginkább képesítettek száma, kik most a Ludoviceumban járnak, kiket tehát mind mellőzni kellene, mert vizsgáikat csak aug. hóban tehetik le, ha az előléptetések azok közül létetnék, kik a tiszti vizsgát bár előbb letették, de a Ludoviceumba nem jártak. A hadnagyoknál tehát az előléptetés csak az augusztusi vizsgák, illetleg az őszi gyakorlatok után történhetnek. A magyar észak-keleti vasúti társaság új szükségletei. A magy. észak-keleti vasúti társulat igazgatótanácsa a f. hó 27-ére tűzött, de meg nem tartott rendkívüli közgyűlés számára elősorolja azon szükségleteket, melyek az engedély-okmányban kitűzött összegeket túllépik s csak hitelművelet, illetőleg kölcsön utján fedezhetők. Előidéztettek ezen szükségletek: a) az engedély-okmánytól tett eltérések által, miszerint: „a. m. kormány a királyház-szigeti vonalrésznek a Tisza balpartjáról a jobb partra leendő áthelyezését oly feltétel alatt engedte meg, hogy a Nagyág, Talabor és Taracz hegyi folyamokon átvezető hidak az építkezési tőke számlájára kő- és vasszerkezettel építtessenek;“ b) áradási viszonyok következtében az engedélyokmányokban kitűzött fahidak helyett szintén erősebbet s magasabbat kellett építni a Szamoson is ; c) a csatlakozási pontok módosítása következtében; d) a raktározandó gabonakészletek czélszerű megóvása tekintetéből; e) a központi hivatal helyiségeinek bővítése miatt, mely kiadások 1.468,996 frtra mennek. Előidéztetnek továbbá: f) a forgalmi eszközök tervbe vett szaporítása folytán, mely az elsőrendű vonalakon 50, a nyíregyház ungvárin 30 ezer frt mértföldenkint; g) a befektetett tőke százalékai arányában megállapítandó pénzalapra, h) pótépitkezésekre, melyek 2.409,879 frtba kerülnek s végre a szerencsétlen Nyíregyház-Ungvár közötti vonal miatt, melynek vállalkozója csődöt mondott és melynek kiépítéséhez: „a vállalat keletkezése által szükségessé vált 423.000 frt felemelést is odaértve körülbelöl 1.578.000 frt kell.“ Tehát egész sorozatával állunk szemben a millióknak csupán ezen pályánál s méltán megdöbbenhet ezen előre nem látott szükségletek hallatára, nemcsak a részvényes társaság, hanem az adózó közönség is, mert majd mindenik újabb pályavállalat hasonló bajokban szenved s újabb áldozatokat kér részint a kormánytól, részint a részvényesektől. Mennyire megy az összes szükséglet ? Menynyit remél az igazgatótanács ezekből az állam terhére rovatni ? Határozottan kimondva nincs, de hogy ez utóbbi is jelentékeny leend, azt az igazgatótanács következő szavaiból bőven megérthetjük : „Kötelességünknek tartottuk önökkel a szükséglet egész összegét megismertetni, erre nézve azonban meg kell jegyeznünk, hogy annak jelentékeny része utólagosan kétségen kívül fedezve leend részint azon összegek megtérítése által, a amelyeket a m. kormánytól, az általa megrendelt nagy mérvű teljesítményi többletért követelni fel vagyunk jogosítva; részint a vállalat óvadéka, és végre, amiről kételkednünk nem lehet — jó eredménye által azon törvényes lépéseinknek, melyeket megtenni el nem mulasztottunk.“ Jegyezzük meg, hogy ezen újabb áldozatokon kivül az üzlet eredménye vagy inkább eredménytelensége is jelentékeny terhet ró az adózó közönségre s némi fogalmunk leend ezen pálya által igénylett áldozatokról. A magy, észak-keleti vasúttársulat igazgatóságának ezen előterjesztése megerősíti azon véleményünket, miszerint legyen bármily mérvű, de valahára átalában tudnunk kell, mennyire ment A delegációk által a határőrvidéki kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg Bécsből a következő tudósítást vette a P. N. Bécs ápril 29. A közös költségvetés fölött könnyű szerrel létre fog jönni a megegyezés a két delegatió közt. A számbeli eltérések nem épen jelentékenyek és telvet csupán a közös hivatalnokok fizetésének fölemelése érinthet. A magyar delegatió, amint látszik, hozzá fog járulni az osztrák delegációnak tegnap hozott határozatához a fizetések fölemelése tárgyában , de egyúttal határozatilag ki fogja fejezni azon óhajt, hogy a központi közös hivatalnokok létszáma, különösen a pénz- és hadügyminisztériumban, a valódi szükség mérvére leszállíttassék. Ha e szerint a magyar delegáció a költségvetés egy és más tételében engedékenségre kész, viszont elvárja az osztrák féltől, hogy igazságos és méltányos legyen egy Magyarország közjogát érintő, tavaly függőben maradt indemnitási kérdés elintézésénél. Az 1870. évi közös államháztartásról a múlt évi delegátiók elé terjesztett zárszámadás ugyanis a hadügyi költségek 18-ik czime: „katonai határőrvidék“ alatt 311,028 frt és 40 kr tulkiadást mutat ki. Ezen tulkiadás a határőrvidéki posta- és távirdaügyre, valamint a kikötői- s tengerészeti egészségi szolgálatra tett 264,649 frt 64 krnyi kiadásokkal és azonfölül egy 45,630 frt 13 krra rugó összeggel indokoltatik, mely a magyar kereskedelmi minisztériumnak a határőrvidéken 1869- és 1870-ben felállított ménlovakért fizettetett le. Ezév 1869—70-iki tálkiadás megítélésénél mindenekelőtt megjegyzendő , hogy a magyar kereskedelmi minisztérium csak 1871. január l-sejétől kezdve vette át a határőrvidéken a posta- s távirdaügy, valamint a kikötői és tengerészeti egészségügyi szolgálat kezelését. Ezen időpontig a határőrvidéknek úgy katonai, mint közigazgatási kiadásai ezen országrész saját bevételeiből és a mennyiben elégtelenek voltak, pótlólag a hadügyi kormányzat által, a mely alá minden tekintetben rendelve volt, fedeztettek. E pótlék 1869-ben 1.004.047 frtot tett, 1870-re azonban 200,000 frtra szállíttatott le. A fönn részletezett tulkiadást ezen körülmények eléggé megmagyarázzák és kitüntetik egyszersmind azt, hogy a magyar delegatió tavaly teljesen correct járt el, midőn e tulkiadásra nézve a hadügyminiszternek a fölmentést a maga részéről megadta. Az osztrák delegáció azonban megtagadta a fölmentést, és annak kijelentése mellett, hogy ezen túlkiadást nem tartja igazoltnak, utasíta a hadügyminisztert, hogy „azon összegnek a magyar kir. kormány által leendő visszatérítését követelje.“ E különbözetet az összeegyeztető bizottságoknak sem sikerült elenyésztetni, és mivel a magyar delegáció nagy súlyt fektetett arra, hogy a magyar ezredek hazaszállítására irányzott határvozatok is vinyig emelkedjenek, nem kívánta törésre juttatni az ügyet, hanem belenyugodott abba, hogy az említett tulkiadás fölött csak akkor határozzanak a delegatiók, midőn az 1871. évi kezelési számadásokban már a múlt év folyamán észlelt határőrvidéki tulkiadások megitélés alá kerülendnek. A két delegatió megegyezett e halasztásba, de már most kettőzött nyomatékkal sürgeti e függő kérdés végleges elintézését. Eddig a hadügyminiszter különféle műveletekkel fedezte ezen túlkiadásokat, de ezeknek utoljára, akármely forrásból, de végleges fedezetet kell találniok. Az 1871-diki határőrvidéki tulkiadás ugyanis 486.628 frt és 9 frt teszen. Támadt pedig ezen kiadás többlet az 1871. július 1-jén föloszlatott két varasdi ezredhez tartozó csapatok fentartásának költségeiből a katonai kincstárt megillető adókban beadott hátralékok folytán ; továbbá az ogulini határőrezredi kerületben kitört lázadás elfojtása költségeiből és végre a még nem polgárosított ezredek kerületeire fordított külön nemű oly kiadásokból, melyek minden kétségen fölül csakis a katonai kincstárt terhelik. A magyar delegatió az 1871. évi emlitett túlkiadásra hasonlókép megadja a fölmentést. Az osztrák delegatió még bizottságilag sem tárgyalta az 1ö71-ki zárszámadást. Tényt nem mondhatunk tehát, de értesülésünk és az eddigi előzmények szerint előrelátható, hogy az osztrák delegatió egyelőre ragaszkodnifog korábbi álláspontjához, de van ok azon föltevésre is, hogy a magyar részről a fizetések fölemelésénél és néhány költségi tételnél tanúsítandó méltányosság fejében az osztrák delegáció föl fogja adni a ma túlkiadások iránt eddig elfoglalt ferde állását. Bármikép alakuljanak azonban az alkudozások, arra bizton számíthatunk, hogy a magyar delegátió nem fogja az e kérdésben adandó szavazatával és fölmentéssel kapcsolatos közjogi elvet legkevésbé is csonkítani. Kérdés merült fel, váljon a cortes, amely a köztársasági kormányformát proclzálta, egy más alkotmány aégise alatt hivatván össze, váljon jogosult volt-e az új kormányformát a nemzet nevében meghatározni, — amely kérdésre nézve a mi kormányunk óvakodott, bármely nézetet jelenteni ki, miután nem tartja helyesnek ez irányban a nemzet jogának praejudicálni. A mi álláspontunk—éspedig teljesen önállóan, az volt, hogy mi minden nemzet jogát, tehát a spanyolét is arra, hogy magának szabadon válaszszon kormányformát, elismerjük ; mindazáltal, hogy ez elismerésünket alakilag is nyilváníthassuk, arra el kell várnunk, míg kétségbevonhatlan, s a nemzet akaratát képviselő módon áll a tény előttünk. Ezen nézetünknek helyessége nemcsak azáltal erősíttetett meg, hogy Amerika és Helvétia kivételével minden hatalom, a franczia köztársaság is, hozzájárult , hanem azáltal is, mert maga a spanyol kormány is helyesnek ismerte el, úgy hogy az egy alkotmányozó gyűlés egybehívását helyezte kilátásba, amely a kormányforma tekintetében a nemzet óhaját nyilvánítja. Míg így a kormány a köztársaság elismerését annak alaki, törvényes és végleges proclamálása előtt idő előttinek tartja, más részről nem mulasztotta el a hozzánk tartozók védelmére és szerződéseinek fenntartására madridi ügyvivőnket arra utasítani, hogy a tényleges kormánynyal a hivatalos viszonyt létesítse. (Helyeslés.) Ezután a miniszter rövid, bizalmas vázolásásába bocsátkozik a spanyol pártviszonyoknak és késznek nyilatkozik az erre vonatkozó levelezéseket és utasításokat bemutatni bizottságnak Dr. Rechbauer másik kérdésére oda nyilatkozik a miniszter, hogy a szónok oly eshetőségről beszélt, melynek emlegetését ő nem tartja időszerűnek, s pedig annál kevésbé, mert örvendve tudathatja a bizottsággal, hogy a szent atya állapota — őszentsége magas életkorától eltekintve, — semmi okot sem ad ily félelmekre. Azért kéri a szónokot, hogy a pápa választásra vonatkozó nyilatkozatot engedje el, s ami a vetőt illeti elégedjék meg annak kinyilvánításával, hogy ő soha sem fog ő felségének olyasvalamit javasolni, hogy ő felsége bárminemű jogáról lemondjon ; azonben ily esetben az eljárás olyan volna, ami sok más kérdéssel van összefüggésben és amiről nem lehet most beszélni (Hegeslés.) Dr. Rechbauer megelégedéssel constatálja, hogy a közös kormány elismeri a spanyol nemet azon jogát, hogy maga válaszsza meg kormányformáját, és azon nézetét fejezi ki, hogy Spanyolország új kormánya erősebb talajon állana, ha Európa többi országai részéről az elismerés hamarabb bekövetkezett volna. Andrássy gr. megjegyzi erre utólagosan, hogy a szónok teljes megnyugtatására hozzáadja, miszerint a kormány magatartására egyátalában nem volt semmi hatással a köztársasági kormányformától való félelem, mert mi, kik tettes lélekkel más kormányformához ragaszkodunk, nem félünk — és szónok legkevésbé sem — attól, hogy a köztársaság létesülése Spanyoloszágban legcsekélyebb hatással is volna a mi viszonyainkra. Dr. Schaup előadó egy újsághírt említ, mely szerint a cseh püspöki kar a külügyminiszterhez fordult, hogy az olasz törvényhozásra hatást gyakoroljon az egyház törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Andrássy gr. megjegyzi, hogy ez megtörtént, s a beadványt ő el is fogadta ; miután azonban felfogása szerint a kormány feladata csak az államnak, mint Gyáonnak, ők-le Volt- e-nyoma indokot sem talált, ez irányban további lépéseket tenni. MAGYAR ÚJSÁG leíti. MÁJUS 11. nek az 1865—1872. évek közt követett rendszertelenség által kivánt áldozatok? Mennyi illeti vagy illetheti ezekből a részvényeseket, a vállalkozókat, s netalán kötelezettségeinél fogva az államot. Tudni akarjuk: mennyi a valóságos veszteség, mi, ki s mennyiben volt annak okozója s mennyi róható azokból a miniszteri felelősségre? ~'y'~ — Az osztrák delegatió külügyi bizottságában f. hó 29-én dr. Schaup előadó a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: „A delegatió megelégedéssel üdvözli az összes monarchiának a többi európai hatalmakhoz való jelenlegi jó viszonyait s a külügyminisztérium által a legutóbbi háború óta követett politikának következetes keresztülvitelében azok további fennállásának biztos kezességéül tekinti.“ ■ Gr. Andrássy külügyminiszter erre hosszabban fejtegette a „vörös könyv“ összeállításánál követett rendszert. Szavainak lényege a magyar delegáció bizottságában e tárgyról előadottak ismétlésében áll. A vita folyamából kiemeljük e következőket: Rechbauer dr. megelégedését nyilvánítja a felett, hogy a külügyminiszter előadása szerint a külföldi államok irányában semmi nehézségek nem léteznek. Mindazáltal indíttatva érzi magát azon megjegyzésre, hogy az utolsó időben oly államokban, amelyekkel Ausztria-Magyarország szoros viszonyban áll, fontos események történtek. Szónok utal Spanyolországra, ahol a kormányforma megváltozott s a köztársaság proclamáltatott, kérdi, micsoda okok vitték rá a kormányt, hogy a köztársaságot még nem ismerte el? Továbbá kérdi a szónok, mint fog eljárni a kormány a kilátásban levő pápaválasztásnál az osztrák császárt illető jogok fentartására nézve. Ami a spanyol új kormányforma elismerését illeti: oda nyilatkozik a miniszter, hogy azért hagyta el eddig a publicatiót, mert az alkalom, amire nézve minden állam — Amerika és Svájcz kivételével, — habár előleges megegyezés nélkül, egyenlő eljárást czélzott, még nem ért végleges megóvési stádiumba. Azon A magyar delegátióból, Bécs, ápril 29-én. A hadügyi albizottság ma délelőtt tartott ülésében Benedek altábornagy előterjesztő a hadfelszerelés ügyében kiküldött enquete osztrák tagjainak különvé ,leményét Mayerhofer votumával együtt. Az albiízottság hosszas tanácskozás után megállapodásra jutott a javaslatba hozandó határozat alapelveire nézve, melynek kidolgozásával Pulszky Ágost bízatott meg. Az albizottság javaslata valószínűleg hétfőn fog , csak a magyar delegátióban tárgyalás alá kerülni. Mi-kor fog a birodalmi tanács delegátiójában e kérdés napirendre kerülni, egyelőre beláthatja, sőt hire jár, hogy az ügy tárgyalása ott ez alkalommal elhalasz- t tatni szándékoltatik. A magyar delegátió azonban el van határozva e kérdésnek ez úttali elintézésére. Egy pesti polgár elmélkedése. A fővárosi összeírásokról. Tisztelt szerkesztő úr! A napilapok közül egyik is másik is kommentárral kisérte a fővárosi összeírások eredményét, mely távol-ról sem felel meg nemcsak azok számának, kiknek a fővárosi képviselet választásához joga van, de még annak a számnak sem, melyet az országgyűlési képvisseldi választás alkalmával az összeírás feltüntetett. A számadatokkal szemben, melyeket a „Magyar Újság“ tegnap közölt, a tény tagadatlan. Mentegetni én sem akarom, de aligha csalódom, midőn azt mondom, hogy a napisajtó téves után nyomozta az okot. Fájdalmasan ismerem el, hogy a főváros lakossága nem különben mint az egész nemzet nagy adag közönynyel van megverve, hogy a közügyek iránt ritkán és csak kevés helyütt lángol az a buzgalom, melyet érdekeink megóvása követel. Annyira azonban még nem terjedt a részvétlenség kórja, hogy polgárságunk nagyobb része akár a viszonyokkal való elégedetlensége, akár a közérdekekkel nem éppen párhuzamban haladó áramlat miatt visszavonulna legszebb joga, legfőbb kötelessége teljesítésétől. A fővárosi választáshoz jelentkezők kis száma a leginkább ama sérelmekben találja magyarázatát, melyeket a választásokat vezető bizottság a törvény megszegésével és túlhajtásával a polgárság jogain ejtett. Midőn a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslat az országgyűlésen tárgyaltatott, — úgy hiszem — éppen szerkesztő úr, mint képviselő szólalt fel az ellen, hogy az írni-olvasni tudás a választói képesség kellé- j kévé tétessék. A 48-as párt részéről, mely a közmive- jlődék terjesztésére az országgyűlésen és a sajtóban olyannyiszor tett életrevaló javaslatokat, az írni-olvasni nem tudók érdekében történt e felszólalást senki sem ismerhette félre. A szegényebb sorsú lakosság nagy részének érdekei indokolták, mint amely önhibája nélkül szenved közoktatásügyünk eddigi elhanyagolt állapota miatt. Ha a törvényhozás ez intézkedésének az lett volna czélja, hogy az irni- s olvasni tudás vagyis a mivelődés iránt felkeltse vagy buzdítsa a vágyat, ez elérhető lett volna az esetben is, ha — mikép indítványoztatott — csak hat év múlva, vagyis a második választásnál lépett volna hatályba. Gyakran történik hivatkozás a mi különleges, sajátságos viszonyainkra. Ha a kormányhatalom, kiterjesztése van szóban, ezek a speciális viszonyok hathatós ürügyet szolgáltattak mindig. De nem tudok esetet, hogy e viszonyok létezéséről tudomása lett volna a kormánynak és az országgyűlési többségnek, midőn a nép jogai követeltek méltánylást és tekintetbe vételt. Úgy látszik, hogy a kormány az éremnek csak egyik felében találja gyönyörét. De ha már a törvényhozás ilykép megszorította a választói képességet, az összeíró bizottság meg épen ráduplázott azzal, hogy az írni-olvasni tudás megbirálását a saját önkényes határozatától tette függővé, valamint hogy a törvény helytelen magyarázatával és még e magyarázatnak is túl szigorú alkalmazásával az 1872-ki adó lefizetésének kimutatását követelte. Hallom az ellenvetést, hogy hiszen mindezt az összeíró bizottság csak úgy rendelte el, de nem foganatosította egyszersmind?! Nem dicsérte-e meg ezt a gyönyörűséges bizottságot még az ellenzék egy lapja is, az „Ellenőr“, mondván, hogy jobb a hírénél és nem ragaszkodik szigorúan hirdetett figyelmeztetésének pontjaihoz. Igen, csakhogy a hiba már megtörtént volt. A közönségnek után útfélen volt hirdetve, mi mennyit követel az összeíró küldöttség a törvény ellenére vagy rendeletén felül. A falragaszok betűit, s szájról-szájra adott határozatokat hivatalosan nem cáfolták meg. Beavatottabb körökben csak annyi jött tudomásra, hogy az összeírás utolsó napjaiban a bizottság meglehetős elnézően bánik a közönséggel. De ki tudja, hány jogos választó nem hallott a határozat titkos megdöntéséről semmit és visszariasztva a bizottság „figyelmeztetése“ által, elüttetett polgári jogának gyakorlatától ? Ha tekintetbe veszszük, hogy az„utasítás szerinti“ írás-olvasás és a 72-i adónak követelt lefizetése leginkább a szegényebb sorsunkat tartotta vissza a beiratkozástól, azokat, kik műhelyekben vagy üzletekben a munkánál töltvén idejöket, nem érnek rá az összeírásra vonatkozó kószahíreket kergetni az utczákon , túlzás nélkül föltehetjük, hogy a választásra jogosultaknak legalább egyhamad része ez után fosztatott meg jogától. Nagyon megfogytunk. Ez fájdalom igaz. Budapest háromszázezernyi lakosságából alig tízezer választó került ki. Mi következik ebből? Keleti fatalizmussal keresztbe fonjuk karjainkat és várjuk a ránk következőket? A csüggedés biztos veszedelem volna. Kis számunk kétszeresen kötelességünkké teszi, hogy a választástól el ne maradjon egyikünk sem. A ki szivén hordja a főváros érdekeit, a ki érzi a polgártársain elkövetett jogtalanságot, az tudni fogja kire adja szavazatát. Hogy máskép legyen, mint a hogy volt. Pesten, 1873. ápril 30. Egy választó. A világkiállításról. (A„Magyar Újság“ eredeti tudósítása.) Bécs, ápril 28. N. S. Még Csak két napunk van a megnyitásig. Ha Isten csodája nem történik, nem tudom, hogy fog végbe menni a nagy blamage vagy hogy is nevezzük ? A konfúzió nőttön nő, az igazgatósági iroda inkább hasonlít tébolydához, mint rendesen működő hivatalt- . _a_ a torna.QZ tele van kiallicikk“l’ futkároznak, nagy a „Schlosserei“ mint itt mondják, de azért még sem halad a munka. Az amerikai bizottság felfüggesztésénél, van egy igen jellemző momentum. A suspendált banda főnöke Van Buren Schwarz báró kedvenczeihez tartozott. És a részszövegezésről híres kőnyomatú „Weltausstellungs Correspondenz“-ben Van Buren legcsekélyebb levélkéje is lenyomatott, azt mutatandó, mily élénk pártolásra talál a kiállítás Amerikában. Az eredmény az lett, hogy Schwarz báró fűnek fának ígérte pártfogolását, így például jó pénzért három vagy négy amerikai korcsmárosnak adta el a jogot az amerikai osztályban italmérést nyitni. Persze mind a négy ide jött zsebében a szerződéssel és hozzá akart fogni az „American Care építéséhez. De ime előállott a három másik , identikus szerződéssel. Ez csak egy példa a sokból. Grant szövetségi elnök hallván a dologról, az itteni követet Mr Layt táviratilag utasította, hogy az egész társaságot ereszsze szélnek. Jay az elnöklete alatt amerikai kiállítókból rögtönöztek is azonnal más bizottságot. Ha ez valamely európai államnál történnék, azt mondják : el kell titkolni, fedezni kell a dolgot, nehogy éppen a megnyitás előtt szégyent valljunk. Jellemző Grant elnökre nézve, hogy ő Amerika becsületét nem a takaródzás, hanem erélyes közbenjárás által látja inkább védve. Hja! Amerikában még nem ismerik azt a jó védőszert, mely mögé magasb egyéniségek bújhatnak. És melynek az a neve, hogy: „Höhere Rücksichten.“ A frakkerek strikója mindinkább komolyabbá lesz. A vaspályáknál nagy a confusió. Az érkező podgyász ott hever. Az elutazni szándékosok pedig lemaradnak a vonalakról. Lemonnier úr azonban még mindég nem akarja belátni, hogy az új tarifa valóságos . Non sens. És hogy a szabályzott díjért még targonczás sem mehet. Vagy nem absurdum a bérkocsitulajdonostól kívánni, hogy éppen a kiállítás alatt menjen olcsóbban, mint akármikor ? A mi kedves barátnőnk a „Neue frei Presse“ palam et publice beismeri, hogy ezen lapot nem írják, hanem „gyártják.“ Állítatott ugyanis saját számára egy paviliont, amelyen az olvasható „Erzeugung einer grossen Zeitung.“ Ezen lapot Schwarz báró különös pártfogása alá vette. Jó helyet adott neki a kiállítási téren sőt még a hivatalos jelentést is e lapra bízta. Gondolhatni, mily részrehajlatlan lesz azután ennek a referádája, nagy hűhóval kijelentették, hogy a kiállítási téren, van : „az idegen hírlapreferensek számára“ egy külön pavilion íróasztalokkal és olvasó teremmel stb. Szép dolog, csak az a hibája először, hogy nincs kész a pavilion , de ha kész volna is, mi haszna, ha nincs jegy? és csak kerülgetni kell a kerítést, mint az Ígéret földjét. Ha holnapután Németh, kiállítási biztos úr nem visz véghez valamely extra erőfeszítést, akkor nem jutnak be Kánaánba sem a kiállítók, sem a kiállítási tudósítók, hanem nézik szemben a „Konstantinhügel“ nevű homokbuczkáról, hogyan viszi be Wertheim pénztárbáró uram az ő hímzett zöld frakkját. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, április 30. — A természettudományi társulat május 2-ikán, d. u. 6 órakor a vegytani intézetben (országút 42. sz.) természettudományi estélyt tart. Ez alkalommal Heller Ágost : „Az üstökösök physikája“ czimmel fog előadást tartani. — A vasmegyei baloldali körnek 1. april 21-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből, mely hozzánk be-