Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-01 / 100. szám

MAGYAR ÚJSÁG löítf. MÁJUS 11. ban az alkotmányi törvény megváltoztatásával járó lázas politikai küzdelmek daczára következő, részben nagy horderejű reformokat létesítő jogi törvények let­tek alkotva : esküdtszéki eljárásra fektetett uj büntető rendtartás ; a magánfogságban töltendő büntetés végre­hajtására és e czélból felállítandó végrehajtó bizottsá­gok szervezetére vonatkozó törvények; a bagatell ügyekbeni peres eljárásról s a munkabér és szolgálati­déra vezetett végrehajtás megszorításáról szóló törvé­nyek; ügyvédek s ügyvédjelöltek elleni fegyelmi tör­vény; a telokkönyvezés és helyszinelési eljárásról Dal­matában; rendőri fenyitő törvény kóborlók és munka­kerülők ellen ; külföldi biztositó intézetek üzleti enge­délyezése ; vizszabályozás által nyert földtalaj megszer­zéséről és a vastuti kisajátitási ítéletek mikénti végre­hajtásáról szóló törvények ; végre ide sorolhatók még az egyetemi tanácsok szervezetéről; az államtisztvise­lők fizetéseinek szabályozásáról és a bélyeg- és illeték- törvény szükséges módosításáról, nevezetesen a baga- tell-ügyek tárgyalása, hitelesítések, birtokszabályozá­sok, bányakönyvi igazításokra stb. vonatkozó bélyeg és illetékek leszállításáról szóló törvények. Ennek ellonében mi törvényhozásunknak hason- tartamu ülésszakából egyetlen egy törvényt állíthatunk párhuzamba és az is nem a bélyeg- és illetékek leszállí­tását, hanem tetemes felemelését rendelé. Bővebb com- mentárt irni talán nem szükséges. — A „N. Fr. Pr.“ azt újságolja, hogy Kerkapoly mindjárt az escompte-bank létesítése után egy uj ma­gyar kereskedemi bankot szándékozik életre hivni, még pedig 45 millió alaptőkével, jelentékeny külföldi tőkepénzesekkel szövetkezve. Ez uj bank feladata lenne a hazai nagyobb vállalatokat, közöttük első sorban a magyar gőzhajózási társaságot, — támogatni. — A honvédségnél a „P. L1.“ szerint má­jusra előbbléptetések terveztetnek, melyek legfelsőbb|he- lyon már el vannak fogadva. Ezen tervezet szerint ki­váló figyelem fordittatnék a régibb honvédek szolgála­tára s az ifjabbak igyekezetére s ezutóbbiak iránti te­kintetből most az alhadnagyoknál nem történnék előbb- léptetés. Mintegy 80 hely lenne ezen rangban, t. i. körülbelül annyi menyi azon leginkább képesitettek száma, kik most a Ludoviceumban járnak; kiket tehát mind mellőzni kellene, mert vizsgáikat c-ak aug. hóban tehetik le, ha az előléptetések azok közül tétetnék, kik a tiszti vizsgát bár előbb letették, de a Ludoviceumba nem jártak. A hadnagyoknál tehát az előlépte'és csak az augusztusi vizsgák, ille őleg az őszi gyakorlatok után történhetnék. A magyar észak-keleti vasúti társaság uj j szükségletei. A magy. észak-keleti vasúti társulat igazgató j tanácsa a f. hó 27-ére tűzött, de meg nem tartott rendkívüli közgyűlés számára elősorolja azon szükségleteket, melyek az engedély-okmányban kitűzött összegeket túllépik s csak hitelművelet, illetőleg kölcsön utján fedezhetők. Elöidéztettek ezen szükségletek; a) az enge­dély-okmánytól lett eltérések állal, miszerint. „a, m. kormány a királyház-szigeti vonalrésznek a Tisza balpartjáról a jobb partra leendő áthelye­zését oly feltétel alatt engedte meg, hogy a Nagyág, Talabor és Taracz hegyi folyamokon átvezető hidak az építkezési tőke számlájára kö- és vasszerkezettel építtessenek;“ b) áradási vi­szonyok következtében az engedélyokmányokban | kitűzött fahidak helyett szintén erősebbet s ma­gasabbat kellett épitni a Szamoson is ; c) a csat­lakozási pontok módosítása következtében; d) a raktározandó gabonakészletek czélszerü meg­óvása tekintetéből; e) a központi hivatal helyisé­geinek bővítése miatt; mely kiadások 1.468,996 írtra mennek. Előidéztetnek továbbá: f) a forgalmi eszkö­zök tervbe vett szaporítása folytán, mely az első­rendű vonalokon 50, a nyíregyház ungvárin 30 ezer frt mértföldenkint; g) a befektetett töke százalékai arányában megállapítandó pénzalapra, h) pótépitkezésekre, melyek 2.409,879 írtba ke­rülnek s végre a szerencsétlen Nyiregyház-Ung- vár közötti vonal miatt, melynek vállalkozója csődöt mondott és melynek kiépítéséhez: „a vál­lalat keletkezése által szükségessé vált 423,000 frt felemelést is odaértve körülbelöl 1.578,000 frt kell.“ Tehát egész sorozatával állunk szemben a mil­lióknak csupán ezen pályánál s méltán megdöb­benhet ezen előre nem látott szükségletek halla­tára, nemcsak a részvényes társaság, hanem az adózó közönség is, mert majd mindenik újabb pályavállalat hasonló bajokban szenved s újabb áldozatokat kér részint a kormánytól, részint a részvényesektől. Mennyire megy az összes szükséglet ? Meny­nyit remél az igazgató-tanács ezekből az állam terhére rovatni ? Határozottan kimondva nincs; de hogy ez utóbbi is jelentékeny leend, azt az igazgató-tanács következő szavaiból bőven meg­érthetjük : „Kötelességünknek tartottuk önökkel a szük­séglet egész összegét megismertetni; erre nézve azonban meg kell jegyeznünk, hogy annak jelen­tékeny része utólagosan kétségen kívül fedezve leend részint azon összegek megtérítése által, a a melyeket a m. kormánytól, az általa megren­delt nagy mérvű teljesítményi többletért köve­telni fel vagyunk jogosítva; részint a vállalat óvadéka, és végre, amiről kételkednünk nem le­het — jó eredménye által azon törvényes lépé­seinknek, melyeket megtenni el nem mulasztot­tunk.“ Jegyezzük meg, hogy ezen újabb áldozatokon kivül az üzlet eredménye vagy inkább eredmény­telensége is jelentékeny terhet ró az adózó kö­zönségre s némi fogalmunk leend ezen pálya ál­tal igénylett áldozatokról. A magy. észak-keleti vasuttársulat igazgató­ságának ezen előterjesztése megerősíti azon véle­ményünket, miszerint legyen bár mily mérvű, de yalahára átalában tudnunk kell, mennyire men­nek az 1865—1872. évek közt követett rendszer­telenség által kivánt áldozatok? Mennyi illeti vagy illetheti ezekből: a részvényeseket, a vál­lalkozókat, s netalán kötelezettségeinél fogva az államot. Tudni akarjuk: mennyi a valóságos veszte­ség, mi, ki s mennyiben volt annak okozója s mennyi róható azokból a miniszteri felelősségre? ~'y'~ — A delegatiók által a határőrvidéki kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg Bécsből a következő tudó­sítást vette a P. N. Béc% ápril 29. A közös költségvetés fölött könnyű szerrel létre fog jönni a megegyezés a két delegatió : közt. A számbeli eltérések nem épen jelentékenyek és ! elvet csupán a közös hivatalnokok fizetésének föleme­lése érinthet. A magyar delegatió, a mint látszik, hozzá fog járulni az osztrák delegatiónak tegnap hozott ha­tározatához a fizetések fölemelése tárgyában ; de egy­úttal határozatilag ki fogja fejezni azon óhajt, hogy a központi közös hivatalnokok létszáma, különösen a pénz- és hadügyminisztariumban, a valódi szükség mér­vére leszállittassék. Ha e szerint a magyar delegatió a költségvetés egy és más tételében engedékenségre kész, viszont el­várja az osztrák féltől, hogy igazságos és méltányos legyen egy Magyarország közjogát érintő, tavaly füg- | gőben maradt indemnitási kérdés elintézésénél. Az 1870. évi közös államháztartásról a múlt évi delegatiók elé terjesztett zárszámadás ugyanis a had­ügyi költségek 18-ikczime: „katonai határőrvidék“ alatt 311,028 frt és 40 kr tulkiadást mutat ki. Ezon tulkiadás a határőrvidéki posta- és távirdaügyre, va­lamint a kikötői- s tengerészeti egészségi szolgálatra tett 264,649 frt 64 krnyi kiadásokkal és azonfölül egy 45,630 frt 13 krra rugó összeggel indokoltatik, mely a magyar kereskedelmi minisztériumnak a határőrvi­déken 1869- és 1870-ben felállított ménlovakcrt fizet­tetett le. Ezé i 1869—70-iki tulkiadás megítélésénél min­denekelőtt megjegyzendő , hogy a magyar keres­kedelmi minisztérium csak 1871. január l-sejétől kezdve vette át a határőrvidéken a posta- s távirda- ügy, valamint a kikötői és tengerészeti egészségügyi szolgálat kezelését. Ezen időpontig a határőrvidéknek úgy katonai, mint közigazgatási kiadásai ezen ország­rész saját bevételeiből és a mennyiben elégtelenek vol­tak, pótlólag a hadügyi kormányzat által, a mely alá minden tekintetben rendelve volt, fedeztettek. E pót­lék 1869-ben 1.004,047 frtot tett, 1870-re azonban 200,000 frtra szállíttatott le. A fönn részletezett tulkiadást ezen körülmények eléggé megmagyarázzák és kitüntetik egyszersmind azt, hogy a magyar delegatió tavaly teljesen correct járt el, midőn e tulkiadásra nézve a hadügyminiszter­nek a fölmentést a maga részéről megadta. Az osztrák delegatió azonban megtagadta a föl­mentést, és annak kijelentése mellett, hogy ezen tul­kiadást nem tartja igazoltnak, utasitá a hadügyminisz­tert, hogy „azon összegnek a magyar kir. kormány által leendő visszatérítését követelje.“ E különbözetet az összeegyeztető bizottságoknak sem sikerült elenyész- tetni; és mivel a magyar delegatió nagy súlyt fektetett arra, hogy a magyar ezredek hazaszállítására irányzott katáironatok ii viuyiv emelkedjenek, nem kívánta tö­résre juttatni az ügyet, hanem belenyugodott abba, hogy az említett tulkiadás fölött csak akkor határozza­nak a delegatiók, midőn az 1871. évi kezelési számadá­sokban már a múlt évfolyamán észlelt határőrvidéki tulkiadások megitélés alá kerülendnek. A két delegatió megegyezett e halasztásba; de már most kettőzött nyomatékkai sürgeti e függő kér­dés végleges elintézését. Eddig a hadügyminiszter kü­lönféle műveletekkel fedezte ezen tulkiadásokat, de ezeknek utoljára, akármely forrásból, de végleges fede­zetet kell találniok. Az 1871-diki határőrvidéki tulkiadás ugyanis 486.628 frt és 9 Irt teszon. Támadt pedig ezen kiadás többlet az 1871. julius 1-jén föloszlatott két varasdi ezredhez tartozó csapatok fentartásának költségeiből a katonai kincstárt megillető adókban beadott hátralé­kok folytán ; továbbá az ogulini határőrezredi kerület­ben kitört lázadás elfojtása költségeiből és végre a még nem polgárosított ezredek kerületeire fordított külön nemű oly kiadásokból, melyek minden kétségen fölül csakis a katonai kincstárt terhelik. A magyar delegatió az 1871. évi emlitett tulki­adásra hasonlókóp megadja a fölmentést. Az osztrák delegatió még bizottságilag sem tárgyalta az lö71-ki zárszámadást. Tényt nem mondhatunk tehát, de érte­sülésünk és az eddigi előzmények szerint előrelátható, hogy az osztrák dolegatió egyelőre ragaszkodni §fog korábbi álláspontjához, de van ok azon föltevésre is, hogy a magyar részről a fizetések fölemelésénél és ne­hány költségi tételnél tanúsítandó méltányosság fejében az osztrák delegatió föl fogja adni ama tulkiadások iránt eddig elfoglalt ferde állását. Bármikép alakuljanak azonban az alkudozások, arra bizton számíthatunk, hogy a magyar delegatió nem fogja az o kérdésben adandó szavazatával és fölmentéssel kapcsolatos köz­jogi elvet legkevésbé is csonkítani. — Az osztrák delegatió külügyi bizottságában f. hó 29-én dr. Schaup előadó a következő határozati ja­vaslatot ajánlja elfogadásra: „A delegatió megelége­déssel üdvözli az összes monarchiának a többi európai hatalmakhoz való jelenlegi jó viszonyait s a külügymi­nisztérium által a legutóbbi háború óta követett politi­kának következetes keresztülvitelében azok további fennállásának biztos kezességéül tekinti.“ ■ Gr. Andrássy külügyminiszter erre hosszabban fejtegette a „vörös könyv“ összeállitásánál követett rendszert. Szavainak lényege a magyar delegatió bi­zottságában e tárgyról előadottak ismétlésében áll. A vita folyamából kiemeljük e következőket: Rechbauer dr. megelégedését nyilvánitja a felett, hogy a külügyminiszter előadása szerint a külföldi ál­lamok irányában semmi nehézségek nem léteznek. — Mindazúltal indíttatva érzi magát azon megjegyzésre, hogy az utolsó időben oly államokban, a melyekkel Ausztria-Magyarország szoros viszonyban áll, fontos események történtek. Szónok utal Spanyolországra, a hol a kormányforma megváltozott sa köztársaság pro- clamáltatott, kérdi, micsoda okok vitték rá a kormányt, hogy a köztársaságot még nem ismerte el? Továbbá kérdé a szónok, mint fog eljárni a kor­mány a kilátásban levő pápaválasztásnál az osztrák csá­szárt illető jogok fentartására nézve. A mi a spanyol uj kormányforma elismerését illeti: oda nyilatkozik a miniszter, hogy azért hagyta el eddig a publicatiót, mert az alkalom, a mire nézve minden állam — Amerika és Svájcz kivételével, — habár előleges megegyezés nélkül, egyenlő eljárást czél- zott, még nem ért végleges megórési stádiumba. Azon kérdés merült fel, vájjon a cortes, a mely a köztársa­sági kormányformát procl málta, egy más alkotmány aegise alatt hivatván össze, váljon jogosult volt-e az uj kormányformát a nemzet nevében meghatározni, — a mely kérdésre nézve a mi kormányunk óvakodott, bár­mely nézetet jelenteni ki, miután nem tartja helyesnek ez irányban a nemzet jogának praejudicálni. A mi álláspontunk—éspedig teljesen önállóan, — az volt, hogy mi minden nemzet jogát, tehát a spa­nyolét is arra, hogy magának szabadon válaszszon kor­mányformát, elismerjük ; mindazáltal, hogy ez elisme­résünket alakilag is nyilvánitbassuk, arra el kell vár­nunk, mig kétségbevonhatlan, s a nemzet akaratát kép­viselő módon áll a tény előttünk. Ezen nézetünknek helyessége nemcsak azáltal erősittetett meg, hogy Amerika és Helvetia kivételével minden hatalom, a franczia köztársaság is, hozzájárult : hanem az által is, mert maga a spanyol kormány is helyesnek ismerte el, úgy hogy az egy alkotmányozó gyűlés egybehivását helyezte kilátásba, a mely a kormányforma tekinteté­ben a nemzet óhaját nyilvánítsa. Mig igy a kormány a köztársaság elismerését annak alaki, törvényes és vég­leges proclamálása előtt idő előttinek tartja: más rész­ről nem mulasztotta el a hozzánk tartozók védelmére és szerződéseinek fenntartására madridi ügyvivőnket arra utasitani, hogy a tényleges kormánynyal a hivatalos viszonyt létesítse. (Helyeslés.) Ezután a miniszter rövid, bizalmas vázolásásába bocsátkozik a spanyol pártviszonyoknak és késznek nyilatkozik az erre vonatkozó levelezéseket és utasításo­kat bemutatni bizottságnak Dr. Rechbauer másik kérdésére oda nyilatkozik a miniszter, hogy a szónok oly eshetőségről beszélt, melynek emlegetését ő nem tartja időszerűnek, s pedig annál kevésbé, mert örvendve tudathatja a bizottság­gal, hogy a szent atya állapota — ő szentsége magas életkorától eltekintve, — semmi okot sem ad ily félel­mekre. Azért kéri a szónokot, hogy a pápa választásra vonatkozó nyilatkozatot engedje el, s a mi a vetőt illeti elégedjék meg annak kinyilvánításával, hogy ő soha sem fog ő felségének olyas valamit javasolni, hogy ő felsége bárminemű jogáról lemondjon ; azonben ily esetben az eljárás olyan volna, ami sok más kérdéssel van össze­függésben és a miről nem lehet most beszólni (He- yeslés.) Dr. Rechbauer megelégedésszl constatálja, hogy a közös kormány elismeri s spanyol nem et azon jogát, hog) maga válaszsza meg kormányformáját, és azon nézetét fejezi ki, hogy Spanyolország uj kormánya erő­sebb talajon állana, ha Európa többi országai részéről az elismerés hamarabb bekövetkezett volna. Andrássy gr. megjegyzi erre utólagosan, hogy a szónok teljes megnyugtatására hozzáadja, miszerint a kormány magatartására egyátalában nem volt semmi hatással a köztársasági kormányformától való félelem, mert mi, kik tettel lélekkel más kormányformához ra­gaszkodunk, nem félünk — és szónok legkevésbé sem — attól, hogy a köztársaság létesülése Spanyoloszág- ban legcsekélyebb hatással is volna a mi viszonya­inkra. Dr. Schaup előadó egy újsághírt emlit, mely sze­rint a cseh püspöki kar a külügyminiszterhez fordult, hogy az olasz törvényhozásra hatást gyakoroljon az egy­ház törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Andrássy gr. megjegyzi, hogy ez megtörtént, s a beadványt ő el is fogadta ; miután azonban felfogása szerint a kormány föladata csak az államnak, mint Ggáonnolr, őri-loVoit- U-nvotnű indokot sem talált, ez irányban további lépéseket tenni. A magyar cielegatióbol. Becs, ápril 29-én. A hadügyi albizottság ma délelőtt tartott ülésében Benedek altábornagy előterjesztő a hadfelszerelés I ügyében kiküldött enquete osztrák tagjainak különvé- , leményét Mayerhofer votumával együtt. Az albi- í zottság hosszas tanácskozás után megállapodásra jutott a javaslatba hozandó határozat alapelveire nézve, mely- nek kidolgozásával Pulszky Ágost bízatott meg. Az albizottság javaslata valószínűleg hétfőn fog ; csak a magyar delegátióban tárgyalás alá kerülni. Mi- j kor fog a birodalmi tanács delygátiójában e kérdés | napirendre kerülni, egyelőre beláthatja», sőt hire jár, j hogy az ügy tárgyalása ott ez alkalommal elhalasz- I tatni szándékoltatik. A magyar delegátió azonban el van határozva e kérdésnek ez uttali elintézésére. Egy pesti polgár elmélkedése. A fővárosi összeírásokról. Tisztelt szerkesztő ur! A napilapok közül egyik is másik is kommentárral i kisérte a fővárosi összeírások eredményét, mely távol- ; ról sem felel meg nemcsak azok számának, kiknek a fővárosi képviselet választásához joga van, de még | annak a számnak sem, melyet az országgyűlési képvi- < soldi választás alkalmával az összeirás feltüntetett. A számadatokkal szemben, melyeket a „Magyar Újság“ tegnap közölt, a tény tagadbatlan. Mentegetni én sem akarom, de aligha csalódom, midőn azt mon­dom, hogy a napisajtó téves utón nyomozta az okot. Fájdalmasan ismerem el, hogy a főváros lakossága nem különben mint az egész nemzet nagy adag közönynyel van megverve, hogy a közügyek iránt ritkán és csak kevés helyütt lángol az a buzgalom, melyet érdekeink megóvása követel. Annyira azonban még nem terjedt a részvétlenség kórja, hogy polgárságunk nagyobb ré­sze akár a viszonyokkal való elégedetlensége, akár a közérdekekkel nem éppen párhuzamban haladó áram­lat miatt visszavonulna legszebb joga, legfőbb köteles­sége teljesítésétől. A fővárosi választáshoz jelontkezők kis száma a leginkább ama sérelmekben találja magyarázatát, me­lyeket a választásokat vezető bizottság a törvény meg­szegésével és tulhajtásával a polgárság jogain ejtett. Midőn a főváros rendezéséről szóló törvényjavas­lat az országgyűlésen tárgyaltatott, — úgy hiszem — j éppen szerkesztő ur, mint képviselő szólalt fel az ellen, | hogy az irni-olvasni tudás a választói képesség kellé- j kévé tétessék. A 48-as párt részéről, mely a közmive- j lődÓ8 terjesztésére az országgyűlésen és a sajtóban | olyannyiszor tett életrevaló javaslatokat, az irni-ol- j vasni nem tudók érdekében történt e felszólalást senki sem ismerhette félre. A szegényebb sorsú lakosság nagy részének érdekei indokolták, mint a mely önhi­bája nélkül szenved közoktatásügyünk eddigi elhanya­golt állapota miatt. Ha a törvényhozás ez intézkedésének az lett volna czélja, hogy az irni- s olvasni tudás vagyis a mivelő- dés iránt felköltse vagy buzditsa a vágyat, ez elérhető lett volna az esetben is, ha — mikép inditványoztatott — csak hat év múlva, vagyis a második választásnál lépett volna hatályba. Gyakran történik hivatkozás a mi különleges, sa­játságos viszonyainkra. Ha a kormányhatalom, kiter­jesztése van szóban, ezek a specialis viszonyok hathatós ürügyet szolgáltattak mindig. De nem tudok esetet, hogy e viszonyok létezéséről tudomása lett volna a kor­mánynak és az országgyűlési többségnek, midőn a nép jogai követeltek méltánylást és tekintetbe vételt. Úgy látszik, hogy a kormány az éremnek csak egyik felében találja gyönyörét. De ha már a törvényhozás ilykép megszoritotta a választói képességet, az összeiró bizottság meg épen ráduplázott azzal, hogy az irni-olvasni tudás megbirá- lását a saját önkényes határozatától tette függővé, va­lamint hogy a törvény helytelen magyarázatával és még e magyarázatnak is tulszigoru alkalmazásával az 1872-ki adó lefizetésének kimutatását követelte. Hallom az ellenvetést, hogy hiszen mindezt az összeiró bizottság csak úgy rendelte el, de nem fogana­tosította egyszersmind?! Nem dicsérte-e mog ezt a gyönyörűséges bizottságot még az ellenzék egy lapja is, az „Ellenőr“, mondván, hogy jobb a hírénél és nem ragaszkodik szigorúan hirdetett figyelmeztetésének pontjaihoz. Igen, csakhogy a hiba már megtörtént volt. A kö­zönségnek utón útfélen volt hirdetve, mi mennyit kö­vetel az összeiró küldöttség a törvény ellenére vagy rendeletén felül. A falragaszok betűit, s szájról-szájra adott határozatokat hivatalosan nem czáfolták meg. Beavatottabb körökben csak annyi jött tudomásra, hogy az összeirás utolsó napjaiban a bizottság meglehetős elnézően bánik a közönséggel. De ki tudja, hány jogos választó nem hallott a határozat titkos meg­döntéséről semmit és visszariasztva a bizottság „figyel­meztetése“ által, elüttetett polgári jogának gyakorla­tától ? Ha tekintetbe veszszük, hogy az„utasitás szerinti“ irás-olvasás és a 72-i adónak követelt lefizetése legin­kább a szegényebb sorsuakat tartotta vissza a beirat­kozástól, azokat, kik mühelyökben vagy üzletökben a munkánál töltvén idejöket, nem érnek rá az összeírásra vonatkozó kószahireket kergetni az utczákon : túlzás nélkül föltehetjük, hogy a választásra jogosultaknak legalább egy hamad része ez utón fosztatott meg jo­gától. Nagyon megfogytunk. Ez fájdalom igaz. Budapest háromszázezernyi lakosságából alig tizezer választó ke­rült ki. Mi következik ebből? Keleti fatalismussal ke­resztbe fonjuk karjainkat és várjuk a ránk követke­zőket? A csüggedés biztos veszedelem volna. Kis számunk kétszeresen kötelességünkké teszi, hogy a választástól el ne maradjon egyikünk sem. A ki szivén hordja a főváros érdekeit, a ki érzi a polgár­társain elkövetett jogtalanságot, az tudni fogja kire adja szavazatát. Hogy máskép legyen, mint a hogy volt. Pesten, 1873. april 30. Egy választó. A világkiállításról. (A„Magyar Újság“ eredeti tudósítása.) B éc s, ápril 28. II. S. Még C9ak két napunk van a megnyitásig. Ha Isten csodája nem történik, nem tudom, hogy fog végbe menni a nagy blamage vagy hogy is nevezzük ? A konfúzió nőttön nő, az igazgatósági iroda inkább hasonlit tébolydához, mint rendesen működő hivatal- í-- . _a_ a torná.QZ tele van kialli^iKk“1’ futkároznak, nagy a „Schlosserei“ mint itt mondják, de azért még sem halad a munka. Az amerikai bizottság felfüggesztésénél, van egy igen jellemző momentum. A suspendalt banda főnöke Van Buren Schwarz báró kedvenczeibez tartozott. És a rósz .szövegezésről hires kőnyomatu „Weltausstel- lnngs Corre,;pondenz“-ben Van Buren legcsekélyebb levélkéje is lenyomatott, azt mutatandó, mily élénk pártolásra talál a kiállító s Amerikában. Az eredmény az lett, hogy Schwarz báré) fűnek fának ígérte pártfogolását; igy például jó pénzért há­rom vagy négy amerikai korcsmárosnak adta el a jo­got az amerikai osztályban italmérést nyitni. Persze mind a négy ide jött: zsebében a szerződéssel és hozzá akart fogni az „American Car“építéséhez. De ime elő­állott a három másik : idontikus szerződéssel. Ez csak egy példa a sokból. Grant szövetségi elnök hallván a dologról, az itteni követet Mr Layt táviratilag utasí­totta, hogy az egész társaságot ereszsze szélnek. Jay ur elnöklete alatt amerikai kiállítókból rög­tönöztek is azonnal más bizottságot. Ha ez valamely európai államnál történnék, azt mondják : el kell titkolni; fedezni kell a dolgot, ne- hogy éppen a megnyitás előtt szégyent valljunk. Jel­lemző Grant elnökre nézve, hogy ő Amerika becsületét nem a takaródzás, hanem erélyes közbenjárás által látja inkább védve. Hja! Amerikáben még nem ösmerik azt a jó védőszert, mely mögé magasb egyéniségek bújhat­nak. És melynek az a neve, hogy: „Höhere Rücksich ten.“ A fiakkerek strikeja mindinkább komolyabbá lesz. A vaspályáknál nagy a confusió. Az érkező podgyász ott hever. Az elutazni szándékolok pedig lemaradnak a vonalakról. Lemonnier ur azonban még mindég nem akarja belátni, hogy az uj tarifa valóságos : Non sens. És hogy a szabályzott díjért még targonczás sem me­het. Vagy nem absurdum a bérkocsitulajdonostól kí­vánni, hogy éppen a kiállítás alatt menjen olcsóbban, mint akár mikor ? A mi kedves barátnónk a „Neue frei Presse“ palam et publice beismeri, hogy ezen lapot nem írják, hanem „gyártják.“ Állitatott ugyanis saját számára egy pavillont, a melyen az olvasható „Erzeu­gung einer grossen Zeitung.“ Ezen lapot Schwarz báró különös pártfogása alá vette. Jó helyet adott neki a kiállítási téren sőt még a hivatalos jelentést is e lapra bízta. Gondolhatni, mily részrehajlatlan lesz azután ennek a referádája, nagy hűhóval kijelentették, hogy a kiállítási téren, van : „az idegen hirlapreferensek szá­mára“ egy külön pavilion Íróasztalokkal és oivasó te­remmel stb. Szép dolog; csak az a hibája először: hogy nincs kész a pavilion ; de ha kész volna is, mi haszna, ha nincs jegy? és csak kerülgetni kell a kerítést, mint az Ígéret földjét. Ha holnapután Németh, kiállítási biz­tos ur nem visz véghez valamely extra erőfeszítést, ak­kor nem jutnak be Kánaánba sem a kiállítók, sem a kiállítási tudósítók, hanem nézik szemben a „Konstan­tinhügel“ nevű homokbuczkáról, hogyan viszi be Wer- theim pénztárbáró uram az ő himzett zöld frakkját. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, április 30. — A tér m és z ett ud o m á nyi társulat május 2-ikán, d. u. 6 órakor a vegytani intézetben (országút 42. sz.) természettudományi estélyt tart. Ez alkalom­mal Heller Ágost : „Az üstökösök physikája“ czimmel fog előadást tartani. — A v asmegyei baloldali körnek f. april 21-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből, mely hozzánk be-

Next

/
Thumbnails
Contents