Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)
1873-06-01 / 126. szám
126. szám. — VII. évfolyam. ■HmbVr* %j niurv.r-JBgMK^atst^ rc*4 Vasárnap. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. I 1 •IV i«(: £ de intézanió a lap idlotfj minden köal« alény. Kéziratul h levelek víhí'.xh neu; fcdatnak. — Bérmeiyetlen levelek csak ismerős kezeket fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-atCi* 4-ik s*á*n, földszint. Ide intézendő a lap anyagi rénzét illető minden közté pólig, a. D&. ax előfizet*«) pénz , a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Junius J. ■ Előfizetési ár: Vidékre postán vafey h- ■ bi a házhoz küldve évre . 16 tr. — kr . 8 * » Negyed évre 4 * » Egy hónapra ! » 1 ■ Ejryes száji á k ■ Hirdetési dij: kilencz hasábon petit.sai egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyagdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílttér: négy hajráit- & *»;tirr.or 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR IJSAG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május— junius) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (május—julius) . . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Kfém hóra.........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés Leczélszerűbben posta utalványnym eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Pest, május 31. Külföldi szemle. A versaillesi új kabinetben a zavar napról napra nő. Miután a monarchisták által várt „társadalmi megmentés“ elmaradt, a kormány lábai alatt ingadozni kezd a föld. M .et úgy igyekszik magán segíteni, hogy kormányzási programmjáról a figyelmet más dolgokra, nevezetesen a folyó államügyekre iparkodik fordítani. E programm szerint a nemzetgyűlés csak a budget és községi törvényjavaslat tárgyalásának befejezése után fogna elnapoltatni; az alkotmányjavasltok csak a téli ülésszakban vétetnének tanácskozás alá. Mac-Mahon üzenete a közvéleménynél általános megbotránykozást keltett. Az általa kérvényezési és egyéni jog van megsértve, mert bizonyos tekintetben azok, kik a nemzetgyűlés feloszlatását kérték, a törvényen kívül helyeztetnek. A republikánus lapok mellőzve a szigort, kicsinylőleg bírálják Mac-Mahon üzenetét. A „Temps“ az izenetről így ír : „A többség — írja a „Temps“ — önmagára ismert a programjában, s zajos örömmel fogadta. Mac- Mahon összekötött kézzel lábbal szolgáltatja át magát a többségnek, önállóságra sem hajlama, sem törekvése s hivatását abban látja, hogy a többség akaratának engedelmes végrehajtója legyen. Ezt természetesen jó szívvel veszi a többség. Az üzenetnek egy további pontját — azt, melyben az administrate gépezetének teljes kézrekerítése van kilátásba helyezve — indokolalan s önkényszü fenyegetésnek tekinti e lap. „Thiers kormánya — úgymond — ily erőszakos tények nélkül igen jól administrált, s renda béke volt az országban mindig.“ „Legsúlyosabb ez iréntnek az a fenyegetés , — mondja továbbá — melyet azon képviselők és választók ellen intéz, — akik a kormányforma végleget, eldöntését követelik; factiosusnak mondja ezek törekvését, s vádolja, hogy erőszakkal lépnek fel a többség által alkotott statusquo felforgatására. Logikai rend szerint e felfogás értelmében midenki erőszakosságban volna bűnös, aki a nemzetgyűlés örökkévaló permanenciáját el nem ismeri. — A köztársaság új elnöke nem látszik más törvényt respectálni, egyedül a nemzetgyűlés akaratát. — Ennek örülni is lehetne, ha ez a gyűlés bizonyos meghatározott időben megnyittatnék. De a mostani nemzetgyűlés a teljes, korlátlan, egyedüli hatalom, ép olyan ura saját életének, tartamának mint napirendjének. Oly souverainitással ruházta fel magát, aminőt alig ismertek valaha forradalmi nemzetgyűléseink. Thiers elismeri e hatalmat, de egyensúlyt bírt ellene a közvéleményben. Erre támaszkodva útját állhatta a parlamenti diktatúrának. Mac Mahonnak nincs meg az az ambitiója. Neki a közvélemény semmi, s mindene a többség. Pedig vajmi feltételes ez az ő 16 szónyi többsége.“ Az ultramontanok Európa mind a részében föltűnő örvendezéssel fogadták Thiers bukását. Egy új korszak beköszöntését látják a franczia kormányváltozásban, mely a klerikális párt alakulását lehetővé tevén, terveik megvalósításához foghatnak. Lyonban a papok processiót rendeztek, mely alkalommal hálát zengettek a város védszentjének, hogy az ország ,,megszabadult Thierstől.“ „Köln. Ztg.“-nak Párisból azt írják, hogy tömegesen jönnek a kormányhoz a denuntiatiók a polgárok, kivált pedig a különböző állású hivatalnokok politikai meggyőződéséről és hitvallásáról. Az új miniszterek nem is késnek ezeket értékesítni, mert egymásra bocsátják el azokat, kik a republikánus meggyőződés gyanújában vannak. Nagy vita tárgyát képezi jelenleg a rendőrfőnöki állás betöltése. A bonapartisták azt kívánják, hogy Renault (orleanista)mozdíttassék el. Az orleanisták pedig határozottan elleneszegülnek, mert attól tartanak, hogy egy szép reggel államcsinyra fognak ébredni, (a rendőrség tudvalevőleg egészen bonapartista érzelmű) s ők majd, mint 1851-ben, Mazasba kerülnek. Az orosz lapok kisebb nagyobb mértékben sajnálják Thiers bukását. Ez rájuk nézve ép oly váratlan mint megszomorító esemény. A conservativ „Russkij Mir“ szintén dicsérettel szól róla, szerinte Thiers azon államférfiú, kinek Francziaország nyugalmát, Európa pedig békéjét köszöni. De senki sem lehet úgymond, saját honában prophéta, s ezen közmondás a lelépett elnök személyén is teljesült, amit csak sajnálni lehet. Mac Mahonról e lap, mint a többi társai, egyelőre még hallgat, de némi aggodalommal néz a közeljövő elébe, mondva, miként várható, hogy Thiers bukása talán Európa nyugalmára fog visszahatást gyakorolni , s Francziaország mindenesetre annak súlyos következményeit megértendi. A monarchisták koalitiójára vonatkozólag utólag napvilágra került az a tény, hogy az Erneul által beterjesztett napirendet, mely Thiers bukását vonta maga után, Roucher (bonapartista) szerkesztette és hogy a Target által tett azon nyilatkozat a válságos pillanatban, hogy ők Ernőll napirendjére fognak szavazni, Target és Buffet között már előre meg volt állapítva. A „Bien Public“ nem fojthatja el keserűségét ez árulás s hálátlan eljárás felett. „Gyermekeink úgymond, olvasni fogják a történelemben : 1871. február 17 én választatott Thiers a köztársaság elnökévé. Miután az országot megmentette az anarchiától, kiszabadította az idegen kezéből, 5 milliárdot lefizetett, a pénzügyet rendbe hozta s hazájának visszavivta a külföld tiszteletét . 1873. május 24-ikén megdöntetett, mert az ország szabadon kijelentett kívánságához képest, kimondotta, hogy a köztársaság törvényesen szervezendő, és mert bebizonyítá, hogy a kormány ma állandó volta bénítja meg az ipart és kereskedelmet. Megbukott 362 orleanista, legitimista és bonapartista tüntető örömrivalgása közben. — És gyermekeink midőn ezeket olvassák majd felkiáltanak: Szegény Francziaország! Szegény 1873 iki francziák ! Megértik a háborúk legkeservesebbjét, szemtanúi voltak a legsiralmasabb forradalomnak, s még a legkegyetlebb, legsajnálatosabb háládatlanságot is meg kellett érniök!“ A hivatalos lap jelentése szerint du Barail lett hadügyminiszternek kinevezve, ki jelenleg Stockholmban van. A hadügyminiszteri állás betöltése sok nehézséggel járt, mert senki sem akarta elvállalni azt a felelősséget, hogy Bazaine szabadon bocsájtassék. Miután Barail elfogadta, valószínűleg e körülményen túl tette magát. A miniszterek közül Barail az egyedüli, ki a nemzetgyűlésnek nem tagja. A carlista lázadás újabb műveletéről a napokban nem érkezett hír. A hírhedté vált Santa Cruz szörny még mindig folytatja kegyetlenségét. Elorrioban, hova a szeretet e papja 500 emberével a napokban megérkezett, kitüzeté a fekete zászlót, tudatva, hogy jövőben nem fog szállást adni s ennek megerősítéséül egy tisztet rögtön agyonlövetett. A „Golos“ orosz félhivatalos lap arról értesül, hogy rövid idő múlva Lengyelországban az átalános orosz törvénykezési reformok léptetnek életbe, mi azon oknál fogva is szerfelett fontos, mert ezentúl az ottani összes bíróságoknál az orosz lesz a hivatalos nyelv. Már a múlt év végén rendelet adatott ki, hogy az üresedésbe jövő felsőbb birói állomások csak oly egyénekkel töltessenek be, kik az orosz nyelvet helyesen és alaposan ismerik, oly magasabb birói hivatalnokok pépedig, kik oroszul épenséggel nem tudnak, a teljes nyugdijra való igények beálltával, a lényeges szolgálatból azonnal bocsátassanak el. Római távirat szerint a pápa napról-napra gyengébb, s bár előbbi hirek javulásról szólnak, a Vatikánban mindennap el vannak készülve a legvégsőre. Újabb táviratok, melyek pápai elfogadásokat jeleztek, valótlanoknak bizonyultak. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. junius 1. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy fogadalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. (63 Folytatás.) — Herczeg — viszonzá Bruyeres, méltóságteljes hangon — oly embernek nem lennék se segédje, se tanúja. Személyesen ismerem Sigognac bárót, kinek kastélya jószágomtól csak néhány mértföldnyire van. Jót állok érte. Különben ha még kételkedik felette, nálam vannak az okmányok, melyek minden kételyeit eloszlathatják. Engedje meg, hogy behívjam inasomat, ki az előszobában vár és kinél az okiratok vannak. — Arra nincs szükség — feleségallombrevae — becsületszavával megelégszem, elfogadom a párbajt. Vidaline lovag, barátom, lesz segédem. Szíveskedjék vele értekezni. Minden fegyver és minden feltétel jó lesz nekem. Különben is kiváncsi vagyok látni, hogy Sigognac oly jól tudja-e magát a kardcsapások ellen védeni, mint a palctaütések ellen. A szép Izabella fogja majd a győzőt megkoszorúzni, mint a lovagok fénykorában. De ne engedje meg, hogy visszavonuljak, Vidaline barátom, ki e kastélyban lakik, le fog jönni, legyen szíves vele mindenről megállapodni, határozzák el a helyet, fegyvert és időt. E szavak után, Vallombreuse keresett udvariassággal köszöntött a marquisnak, aztán nehéz ajtó függönyt húzván félre, eltűnt a szobából. Néhány percz múlva Vidaline lovag jött a marquishoz, a föltételek rögtön meg lőnek határozva. Fegyvernek az egyenes kardot választék, az úriemberek rendes vívó eszközét, a találkozás másnapra jön kitűzve, Sigognac pajtásai érdekében nem akarván halála vagy megsebesíttetése esetére, elmulasztatni velők az egész városban kihirdetett előadást. A légyottnak igen alkalmas helyet választanak, Poitirs falain kívül, kis távolságra, mely magánya, elkülönített helyzete miatt kedvencz helye volt a párbajvívóknak. Bruyeres marquis visszatért „Frankország fegyvereihez, és számot adott Sigognacnak küldetése eredményéről a báró melegen megköszönő Bruyeresnek, hogy oly jól igazította el a dolgot. Az előadásnak három órakor kellett volna kezdődni. Reggel óta sétált már a kikiáltó a városban, nagyban dobolt és hirdető az előadást a körülötte sereglő csoportoknak. Ez embernek szenior hangja volt, mely a rendeletek kihirdetéséhez volt szokva, a legméltóságosabban és nyomatékosabban ejtette ki a darabok czímét és a színészek neveit. Az ablakok is rezegtek belé. Azonkívül oly különös módon tudta állát mozgatni, midőn a szavakat kiáltotta, hogy ilyenkor valósággal fürembergi magyarótörőhez hasonlított, az utczás gyerkőczök nagy mulattatására. De a szemek sem voltak kevésbé igénybe véve mint a fülek, és azok, kik a hirdetéseket nem hallották, láthatták a leglátogatottabb utcza Szegletken, a labdázó terem falán és „Frankország fegyverei“ kapuján a nagy falragaszokat, hol nagy ügyesen felváltva, hol feketén, hol vörösen tündöklőttek. Ez Scapin ecsetjének volt remekműve, ő volt a csa-pat szépírója. A vendéglő egyik szolgája, ki színpadi kapusnak jön öltöztetve, félig zöld félig sárga zekében, rettentő széles kardszijjal, melyen ószerü kard csüggött, széles karimáju nemezkalappal, mely oly hosszú tollal volt díszítve, hogy a pókhálókat lehetett volna vele a s mennyezetről leseperni, tartóztatta fel a tömeget az ajtóban, csak azokat eresztvén be, kik helyeik árát az elvégre az asztalra helyezett ezüst tálba letették, vagy legalább rendes belépti jegyet mutattak elő. Hiában igyekezett egy-egy tanuló, apród, vagy inas, csalással belopódzni a nézők közé, az éber cerberus hatalmasan visszalökte őket az utcza közepére, némelyek a közeli patakba hömpölyögtek, a többiek nagy vigságára, kik hahotában törtek ki , midőn sárosan látták őket felkelni. A nők gyaloghintókban érkeztek, izmos legények vállain, kik még szaladtak is könnyű terhek alatt. Némely urak, kik lóhátán vagy öszvéren érkeztek, a kantárt, az ezen czélra oda állított inasok karjára vetették. Két vagy három, megvörösödött aranyozásu és kopott festésű hintó, közeledett a kapuhoz méltóságosan, nehéz lovak által huzva, melyet ez ünnepélyes alkalomra húztak ki a szikekből. E lantokból, mint hajdan Noé bárkájából, mindenféle különös alakú vidéki lények szálottak ki, a néhai király alatt divatos ruhákba burkolva. E roppant hintók, minden rongáltságuk daczára, némi hatást gyakoroltak az oda tódult tömegre, mely a színházban érkezőket akarta szemlélni. S valóban, midőn sorban állottak a téren, elég méltóságosaknak látszottak. Nem sokára a terem annyira tömvelön, hogy még egy egér sem talált volna helyet. A színpad két oldalán karszékeket helyeztek el az első rangú egyének számára, mi a színészek játékát akadályoztatta és nézőkre nézve is kellemetlen volt, de ez akkor annyira szokás volt, hogy senkinek sem tűnt nevetségesnek. Az ifjú Vallombreuse herczeg, fényes fekete kővel ékített s csipkével elárasztott fekete bársony öltözetben ült ott Vidaline barátja mellett, kinek a leggyönyörűbb, aranynyal hímezett barna atlasz öltözete volt. Ami a marquis-t illeti, ő a zenekar mögött bérelt ki magának egy széket, hogy onnan Zerline-t jobban megtapsolhassa a nélkül, hogy észrevegyék. A terem túlsó oldalán, köröskörül páholy formákat készítettek fenyőfából, s azokat kopott zöld szőrelmével vagy régi fali szőnyegekkel vonták be Középen volt a földszinti álllóhely, hol a szegényebb sorsú polgárok, boltos legények, tanonczok, inasok és más alsóbb rend emberek állottak. A páholyokba helyezkedtek el a nők, a legpompásabb öltözetekben a milyeneket csak kaphattak vidéki ruhatárukban, melyek az udvari divatokkal szemben kissé elavultak voltak már. De a gazdagság majd mindenütt pótolta az ízléshiányt, legalább a kevéssé műértő poitiers-i közönség előtt. Sok nagy családi gyémántot lehetett ott látni, melyek azért, hogy régiesen voltak befoglalva, mégis megtartották nagy értéküket. Voltak iszonyú arany lánczok, nagy gonddal, bár régiesen kidolgozva, nehéz selyemköntösök, melyeket még őseiktől örököltek, de milyeneket többé nem szőnek se Vei mezében, se Lónban. Szép gyönyörű ifjú arczok sem hiányzottak, fehérek és pirosak, melyek bizony még Parisban is tetszettek volna, bár kissé ártatlan kifejezésűek voltak. E nők közül néhányan, nem akarván talán megismertetni, a teremben is megtartották árcráikat, ami nem akadályoztatta az álló közönséget, hogy nevetve meg ne nevezze őket és egyet mást ne beszéljen róluk. Mégis egy nő, egy más ékesebb asszony kíséretében, kinek arcza jobban volt elrejtve a többiekénél, és kissé hátrább ült, hogy a világosság ne essék reá, a legélesebb elmék által sem találtathatott ki, és nagy mértékben ingerelte a nézők kíváncsiságát. Fekete csipkefátyol boritotta fejét, úgy hogy haja színét sem lehetett látni. Öltözetének többi része, mely gazdag volt, de sötét színü, alig vola észrevehető a homályban, melyben ült, míg ellenben a többi nők épen a világosságot és fényt keresték. Néha még közepén tükröcskével ellátott fekete toll legyezőjét is kiterjesztette és szeme előtt tartotta. A hegedűk végre megszóltak, és a figyelmet a czinpd felé forditák. Senki sem ügyelt többé a rejte- A bánsági határőrség és a titeli zászlóalj polgárosítása. A magy. kir. miniszterelnök a bánsági határőrség és a titeli zászlóalj polgárosítására vonatkozólag az öszszes minisztérium aláírásával , s ezen kívül saját aláírásával egy törvényjavaslatot tett a képviselőház asztalára (a határőrvidéki lakosokat az ottani államerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról, mely már nemcsak a polgárosított részekre, hanem azokra is kiterjed, melyekben a határőrrendszer csak később fog feloszlatni. Ezen törvényjavaslatok közül az első(298. sz.) melyet egész terjedelmében közlöttünk, mint látható , oly nagy horderejű intézkedéseket tartalmaz, melyek méltán igénybe veszik a törvényhozás figyelmét. Ilyenek: a városi és falusi községek szervezése s a falusi községi rendtartás ; a népiskolák oktatási ügye s a tanítók jogviszonyainak szabályzása ; a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj területének polgárosítása — illetőleg egy uj megye „Szörénymegye“ alakítása 75,12 négyszög mérföldön 105,211 lakossal s a fenmaradt 88 négyszög mérföldnyi területnek m. e. 210 ezer lakossal a szomszédos Krassó-, Temes-, Torontál- és Bács-Bodroghmegyékhez csatolása, továbbá Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes városok törvényhatósági joggal felruházása, az 1870. XLII. törvényhatóságrendező s az 1871. XVIII. községrendező törvényeknek az említett részekre leendő kiterjesztése s az 1848. V. t. sz. értelmében tartandó képviselőválasztás s más a polgárosítás fölytán szükségessé vált intézkedés. Szintén nagyfontosságu a 299. számú törv.javaslat, mely a házközösségek rendezéséről, a 300-ik számú, mely a koronaországok közös törvényhozása alá tartozó polgári viszonyok rendezéséről, és a 301 -ik számú mely általában a határőrvidéki lakosokat az államerdőkben illető szolgalmak megváltásáról szól. Ezen intézkedések által, mondja a mellékelt indokolás: ,,ha Dalmatiától eltekintünk — helyre lesz állítva a magyar korona területén a törvényhozó hatalom egysége, a polgári kormányzás egyöntetűsége, a magyar alkotmány határai, a magyar birodalom határaival, századok múltán, első ízben tetteg összeesnek.“ Ezen mélyreható változások tehát méltán igénybe vehetik a törvényhozó testület figyel-mét, óvatos eljárását, miszerint gondosan átvizsgáljon minden szakaszt, minden pontot, hogy öszhangzatosan intézkedjék , megváltoztathassa mindazt, mi jelen ideig tarthatlannak vagy czálezerűtlennek bizonyult be az 1871-ik évben történt intézkedések közül. De a kormány törvény-javaslatai kizárják ennek lehetőségét. A magy. kir. miniszterelnök által benyújtott törvényjavaslatok ugyanis az 1871 iki pátensek, császári és királyi leiratok, rendeletek, illetőleg „törvények“ és „szabályrendeletek“ gyűjteményét tartalmazzák s a leglényegesb, legfőbb intézkedésekre nézve a javaslatok szerint még a vitatkozás lehetősége is kizáratnék, mert azoknak, ,jelen érvényükben továbbra is megtartása“ illetőleg csupán „beczikkelyezése“ kívántatik. Elismerjük, hogy van ezen különféle rendeletekben sok üdvös, szükséges intézkedés, de egy az, hogy mi nem vagyunk hajlandók cs.k rendeleteket mint ilyeneket a magyar törvénykönyvbe átvenni, ha mindjárt az azokban foglalt intézkedéseket megerősítenők is, ki merné azt állítani, hogy azok oly tökéletesek, mikép rajtuk változtatni, hozzájuk még szükséges és üdvösebb intézkedéseket tenni, vagy belőlük a körülményekhez a gyakorlati élethez nem ilő dolgokat elvenni, másokat módosítni s a törvényhozás szellemével, Magyarország jogaival, igényeivel inkább öszhangzatba hozni ne lehetne ? Különben is maga a törvényjavaslathoz csatolt indokolás mondja, hogy azon anyag, melyet a minisztérium ezen javaslatok készítéséhez felhasznált t. i. a „legfelsőbb intézkedések“ tartalma oly igen különféle, miszerint: „egy ugyanazon rendelet, amint a helyzet szükségelte, szabályoz oly viszonyokat, melyek a közös törvényhozás alá tartoznak, tartalmaz oly rendelkezéseket, melyekre nézve a magyar korona országai külön törvényhozással birnak s van bennök és pedig nem csekély számmal oly határozat is, melyek a végrehajtó hatalom rendelkezési körébe esnek.“ Megjegyzi ugyan az indokolás, hogy azon esetben, midőn némely rendeletre két különböző törvényjavaslat hivatkozik? „a törvény által való megerősítés, mindkét javaslatban megszorítással van kifejezve, hogy az a legfelsőbb intézkedéseknek csak azon határozataira vonatkozik, amelyek a törvényhozás alá eső viszonyokról rendelkeznek , nehogy oly tárgyak, melyek szabályzása törvényeink szerint a végrehajtó hatalmat illetik, a törvényhozás körébe vonassanak. Már kérjük szépen , ily halmaz törvényeknek átvizsgálás nélkül, tömegetől leendő elfogadását a kormány a törvényhozástól nem kívánhatja.. Ez nem volna alkotmányszerű, nem volna parlamentáris eljárás. Annak megítélését, hogy a legfelsőbb intézkedéseknek, mely részei tartoznak a törvényhozás, és mely részei a végrehajtó hatalom elébe , a törvényhozás másra nem bízhatja. E felett önmagának kell ítélnie, hogy alkotmányszerűen tegye magáévá az említett pátensekből, szabályokból stb. mit jónak, elfogadhatónak talál s megóvhassa magát attól, hogy tévedés esetében csakugyan oly térre, oly körbe vonassék, mely őt nem illeti, melyen törvényszerűen nem intézkedhetik. A törvényhozás, úgy tudjuk, pártszínezet