Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-01 / 126. szám

126. szám. — VII. évfolyam. ■HmbVr* %j iiurv.r-JBgMK^atst^ íc*4 Vasárnap. Szerkesztői iroda: Barátok-tere 1-ső szám. I 1 •ÍV i«(: £ de iutézanió a lap itlotfj minden köal« aiény. Kéziratul h levelek víhí'.xh neu; fcdatnuk. — Bérmeiuetbn le­velek ceak ismerős kezek ól fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: E^yöUem-atCi* 4-ik s*á*n, földszint. Ide intézendő a lap anyagi rénxét illető minden közié o\óíiy, a. D&. ax előfizet*«) pénz , a kiadás körüli pa­naszok és a htrdrtméayek. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETŐAZDÁSZATI NAPILAP. Í873. Junius J. Előfizetési ár: Vidékre postán vafey h- ■ ■ bi n házhoz küldve évre . 16 tri. — irr . 8 * » Negyed évre 4 * » Egy hónapra i » 1 ■ Ejryes száji á k ■ Hirdetési dij: kilencz hasábon petit.sűi egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyűgdij miuden hirdetésért külön 30 ki. Nyllttér: négy hajráit- & *»;tir>.or 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ll J SAG“ czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május— junius) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (májas—julius) • . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Kfcy hóra .........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés Lgczélszerübben posta utalvány- ii yni eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Post, májas 31. Külföldi szemle. A vereaillesi uj kabinetben a zavar napról napra nő. Miután a monarchisták által várt „társadalmi meg­mentés“ elmaradt, a kormány lábai alatt ingadozni kezd a föld. M ,et úgy igyekszik magán segíteni, hogy kormányzási programmjáról a figyelmet más dolgokra, nevezetesen a folyó államügyekro iparkodik forditani. E programm szerint a nemzetgyűlés csak a budget és községi törvényjavaslat tárgyalásának befejezése után fogna elnapoltatni; az alkotmányjavasl tok csak a téli ülésszakban vétetnének tanácskozás alá. Mac-Mahon izenete a közvéleménynél általános megbotránykozást keltett. Az által a kérvényezési és egyéni jog van megsértve, mert bizonyos tekintetben azok, kik a nemzetgyűlés feloszlatását kérték, a törvé­nyen kívül helyeztetnek. A republikánus lapok mellőzve a szigort, kicsiny- lőleg birálják Mac-Mahon izenetét. A „Temps“ az izeuetről igy ir : „A többség — írja a „Temps“ — önmagára is­mert a programiéban, s zajos örömmel fogadta. Mac- Mahon összekötött kézzel lábbal szolgáltatja át magát a többségnek, önállóságra sem hajlama, sem törekvése s hivatását abban látja, hogy a többség akaratának en­gedelmes végrehajtója legyen. Ezt természetesen jó szivvel veszi a többség. Az izeuetnekegy további pont­ját — azt, melyben az administrate gépezetének teljes kézrekeritése van kilátásba helyezve — indokola lan s önkényizü fenyegetésnek tekinti e lap. „Thiers kormá­nya — úgymond — ily erőszakos tények nélkül igen jól administrált, s rend óa béke volt az országban mindig.“ „Legsúlyosabb ez izén tnek az a fenyegetés , — mondja továbbá — melyet azon képviselők és válasz­tók ellen intéz, — akik a kormányforma végleget, el­döntését követelik; factiosusnak mondja ezek törekvé­sét, s vádolja, hogy erőszakkal lépnek fel a többség által alkotott statusquo felforgatására. Logikai rend szerint e felfogás értelmében mi denki erőszakosság­ban volna bűnös, a ki a nemzetgyűlés örökkévaló per- manenciájút el nem ismeri. — A köztársaság uj elnöke nem látszik más törvényt respectálni, egyedül a nem­zetgyűlés akaratát. — Ennek örülni is lehetne, ha ez a gyűlés bizonyos meghatározott időben megnyittatnék. De a mostani nemzetgyűlés a teljes, korlátlan, egyedüli hatalom, ép olyan ura saját életének, tartamának mint napirendjének. Oly souverainitással ruházta fel magát, a minőt alig ismertek valaha forradalmi nemzetgyűlé­seink. Thiers elismerő e hatalmat, de egyensúlyt bírt A MAGYAR ÚJSÁG TARCZAJA. — Pest, 1873. junius 1. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ík századból, melyben a nagy foga­dalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gaotier Théophile. Franoziából fordította G. T. Ant. (63 Folytatás.) — Herczeg — viszonzá Bruyeres, méltóságteljes hangon — oly embernek nem lennék se segédje, se ta­núja. Személyesen ismerem Sigognac bárót, kinek kas­télya jószágomtól csak nehány mértfóldnyire van. Jót állok érte. Különben ha még kételkedik felette, nálam vannak az okmányok, melyek minden kételyeit eloszlat­hatják. Engedj« meg, hogy behívjam inasomat, ki az előszobában vár és kinél az okiratok vannak. — Arra nincs szükség — feleié Yallombreuae — becsületszavával megelégszem, elfogadom a párbajt. Yidalinc lovag, barátom, lesz segédem. Szíveskedjék vele értekezni. Minden fegyver és minden feltétel jó lesz nekem. Különben is kiváncsi vagyok látni, hogy Sigognac oly jól tudja-e magát a kardcsapások ellen védeni, mint a pálezaütósek ellen. A szép Izabella fogja majd a győzőt megkoszorúzni, mint a lovagok fényko­rában. De ne engedje meg, hogy visszavonuljak, Vida- linc barátom, ki e kastélyban lakik, le fog jönni, legyen szives vele mindenről megállapodni, határozzák el a helyet, fegyvert és időt. E szavak után, Vallombreuse keresett udvarias­sággal köszöntött a marquisnak, aztán nehéz ajtó füg­gönyt húzván félre, eltűnt a szobából. Nehány perez múlva Vidalinc lovag jött a marquis- boz, a föltételek rögtön meg lőnek határozva. Fegy­ellene a közvéleményben. Erre támaszkodva útját áll­hatta a parlamenti diktatúrának. Mac Mahonnak nincs meg az az ambitiója. Neki a közvélemény semmi, s min­dene a többség. Pedig vajmi feltételes ez az ő 16 szó- nyi többsége.“ Az ultramontanok Európa mind n részében föltűnő örvendezéssel fogadták Thiers bukását. Egy uj korszak beköszöntését látják a franczia kormányváltozásban, mely a klerikalispárt alakulását lehetővé tevén, ter­veik megvalósításához foghatnak. Lyonban a papok processiot rendeztek, mely alka­lommal hálát zengettek a város védszentjének, hogy az ország ,,megszabadult Thierstől.“ „Köln. Ztg.“-nak Párisból azt Írják, hogy tömege­sen jönnek a kormányhoz a denuntiatiók a polgárok, kivált pedig a különböző állású hivatalnokok politikai meggyőződéséről és hitvallásáról. Az uj miniszterek nem is késnek ezeket értékesitni, mert egymásra bo­csátják el azokat, kik a republikánus meggyőződés gyanújában vannak. Nagy vita tárgyát képezi jelen­leg a rendőrfőnöki állás betöltése. A bonapartisták azt kívánják, hogy Renault (orleanista)mozdittassék el. Az orleanisták pedig határozottan elleneszegülnek, mert attól tartanak, hogy egy szép reggel államcsinyra fognak ébredni, (a rendőrség tudvalevőleg egészen bo- napartista érzelmű) s ők majd, mint 1851-ben, Mazasba kerülnek. Az orosz lapok kisebb nagyobb mértékben sajnál­ják Thiers bukását. Ez roájok nézve ép oly váratlan mint megszomoritó esemény. A conservativ „Russkij Mir“ szintén dicsérettel szól róla, szerinte Thiers azon államférfiu, kinek Francziaország nyugalmát, Európa pedig békéjét köszöni. De senki sem lebet úgymond, saját honában prophéta, s ezen közmondás n lelépett elnök személyén is teljesült, a mit csak sajnálni lehet. Mac Mahonról e lap, mint a többi társai, egyelőre még hallgat, de némi aggodalommal néz a közel jövő elébe, mondva, miként várható, hogy Thiers bukása talán Európa nyugalmára fog visszahatást gyakorolni , s Francziaország minden esetre annak súlyos következ­ményeit megérzendi. A monarchisták coalitiójára vonatkozólag utólag napvilágra került az a tény, hogy az Ernőül által be- tirjesztett napirendet, mely Thiers bukását vonta maga után, Rouher (bonapartista) szerkesztette és hogy a Target által tett azon nyilatkozat a válságos pillanat­ban, hogy ők Ernőül napirendjére fognak szavazni, Target és Buffet között már előre meg volt állapítva. A „Bien Public“ nem fojthatja el keserűségét ez áru­lás s hálátlan eljárás felett. „Gyermekeink úgymond, olvasni fogják a történelemben : 1871. február 17 ón választatott Thiers a köztársaság elnökévé. Miután az országot megmentett) az anarchiától, kiszabadította az idegen kezéből, 5 milliárdot lefizetett, a pénzügyet reudb; hozta s hazájának visszavivta a külföld tiszte­letét : 1873. május 24-ikén megdöntetett, mert az or­szág szabadon kijelentett kívánságához képest, kimon­dotta, hogy a köztársaság törvényesen szervezendő, és mert bebizonyitá, hogy a kormány m m állandó volta bénítja meg az ipart és kereskedelmet. Megbukott 362 orleanista, legitimista és bonap irtista tüntető örörnri- valgása közben. — És gyermekeink midőn ezeket ol­vassák majd felkiáltanak; Szegény Francziaország! Szegény 1873 iki francziák ! Megérti k a háborúk leg­keservesebbjét, szemtanúi voltak a legsiralmasabb for­radalomnak, s még a legkegj etl nebb, legsajnálatosabb háládatlanságot is meg kellett érniök!“ A hivatalos lap jelentése szerint du Barail lett hadügyminiszternek kinevezve, ki jelenleg Stockholm­ban van. A hadügymioiszteri állás betöltése sok nehéz­séggel járt, mert senki sem akarta elvállalni azt a fele­lősséget, hogy Bazaine szabadon bocsájtassék. Miután Barail elfogadta, valószínűleg e körülményen túl tette magát. A miniszterek közül Barail az egyedüli, ki a nemzetgyűlésnek nem tagja. A carlista lázadás újabb inüvelotéről a napokban nem érkezett hir. A hírhedté vált Santa Cruz szörny még mindig folytatja kegyetlenségét. Elorrioban, hova a szeretet e papja 500 emberével a napokban megérke­zett, kitüzeté a fekete zászlót, tudatva, hogy jövőben nem fog szállást adni s ennek megerősítéséül egy tisz­tet rögtön agyonlövetett. A „Golos“ orosz félhivatalos lap arról értesül, hogy rövid idő múlva Lengyelországban az átalános orosz törvénykezési reformok léptetnek életbe; mi azon oknál fogva is szerfelett fontos, mert ezentúl az ottani összes bíróságoknál az orosz lesz a hivatalos nyelv. — Már a múlt év végén rendelet adatott ki, hogy az üre­sedésbe jövő felsőbb birói állomások csak oly egyének­kel töltessenek be, kik az orosz nyelvet helyesen és alaposan ismerik, oly magasabb birói hivatalnokok pé­pedig, kik oroszul épenséggel nem tudnak, a teljes nyugdijra való igónyök beálltával, a lényeges szolgálat­ból azonnal bocsátassanak el. Római távirat szerint a pápa napról-napra gyen­gébb, s bár előbbi hirek javulásról szólnak, a Vatikán­ban mindennap el vannak készülve a legvégsőre. Újabb táviratok, melyek pápai elfogadásokat jelezték, valót­lanoknak bizonyultak. A bánsági határőrség és a titeli zászlóalj polgárosítása. A magy. kir. miniszterelnök a bánsági ha­tárőrség és a titeli zászlóalj polgárosítására vo­natkozólag az öszszes minisztérium aláírásával 3 s ezen kívül saját aláírásával egy törvényja­vaslatot tett a képviselőház asztalára (a határ- örvidéki lakosokat az ottani államerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról), mely már nemcsak a polgárosított részekre, hanem azokra is kiterjed, melyekben a határőrrendszer csak később fog feloszlatni. Ezen törvényjavaslatok közül azelső(298. sz.) melyet egész terjedelmében közlöttünk, mint lát­ható : oly nagy horderejű intézkedéseket tartal­maz, melyek méltán igénybeveszik a törvényho­zás figyelmét. Ilyenek: a városi és falusi községek szerve­zése s a falusi községi rendtartás ; a népiskolák oktatási ügye s a tanítók jogviszonyainak sza­bályzása ; a bánsági határőrvidék és a titeli zász­lóalj területének polgárosítása — illetőleg egy uj megye „Szörénymegye“ alakítása 75.12 négy­szög mérföldön 105,211 lakossal s a fenmaradt 88 négyszög mérföldnyi területnek m. e. 210 ezer lakossal a szomszédos Krassö-, Temes-, To- rontál- és Bács-Bodroghmegyékhez csatolása, to­vábbá Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes városok törvényhatósági joggal felruházása, az 1870. XLII. törvényhatóságrendezö s az 1871. XVIII. községrendezö törvényeknek az említett részekre leendő kiterjesztése s az 1848. V. t. ez. értelmében tartandó képviselőválasztás s más a polgárosítás föl) tán szükségessé vált intézkedés. Szintén nagyfontosságu a 299. számú törv.- javaslat, mely a házközösségek rendezéséről, a 300-ik számú, mely a koronaországok közös tör- vénj'hozása alá tartozó polgári viszonyok rende­zéséről, és a 301 -ik számú mely általában a ha- tárörvidéki lakosokat az államerdőkben illető szolgalmak megváltásáról szól. Ezen intézkedések által, mondja a mellékelt indokolás: ,,ha Dalmatiától eltekintünk — helyre lesz állítva a magyar korona területén a törvény­hozó hatalom egysége, a polgári kormányzás egyöntetűsége: a magyar alkotmány határai, a magyar birodalom határaival, századok múltán, első ízben tettPg összeesnek.“ Í Ezen mélyreható változások tehát méltánl génybevehetik a törvényhozó testület figyel-/ mét, óvatos eljárását, miszerint gondosan átvizs­gáljon minden szakaszt, minden pontot, hogy öszhangzatosan intézkedjék a megváltoztathassa mindazt, mi jelen ideig tarthatlannak vagy czál- ezerütlennek bizonyult be az 1871-ik évben tör­tént intézkedések közül. De a kormány törvény- : javaslatai kizárják ennek lehetőségét^ A magy. kir. miniszterelnök ábal benyújtott törvényjavaslatok ugyanis az 1871 iki pátensek, császári és királyi leiratok, rendeletek, illetőleg „törvények“ és „szabályrendeletek“ gyűjtemé­nyét tartalmazzák s a leglényegesb, legfőbb in­tézkedésekre nézve a javaslatok szerint még a vitatkozás lehetősége is kizáratnék, mert azok­nak: ,jelen érvényükben továbbra is megtar­tása“ illetőleg csupán „beczikkelyczése“ kíván­tatik. Elismerjük, hogy van ezen különféle rende­letekben sok üdvös, szükséges intézkedés, de egy az, hogy mi nem vag\unk hajlandók cs. k. rendeleteket mint ilyeneket a magyar törvény- könyvbe átvenni, ha mindjárt az azokban foglalt intézkedéseket megerősitenők is: ki merné azt állítani, hogy azok oly tökéletesek, mikép rajtuk változtatni: hozzájuk még szükségesb és üdvö- sebb intézkedéseket tenni, vagy belőlük a körül­ményekhez a gyakorlati élethez nem i lő dolgo­kat elvenni, másokat módositni s a törvényho­zás szellemével, Magyarország jogaival, igényei­vel inkább öszhangzatba hozni ne lehetne ? Különben is maga a törvényjavaslathoz csa­tolt indokolás mondja, hogy azon anyag, melyet a minisztérium ezen javaslatok készítéséhez fel­használt t. i. a „legfelsőbb intézkedések“ tar­talma oly igen különféle, miszerint: „egy ugyan­azon rendelet, amint a helyzet szükségelte, sza­bályoz oly viszonyokat, melyek a közös törvéi.y- hozás alá tartoznak, tartalmaz oly rendelkezése­ket, melyekre nézve a magyar korona országai külön törvényhozással birnak s van bennök és pedig nem csekély számmal oly határozat is, melyek a végrehajtó hatalom rendelkezési kö­rébe esnek.“ Megjegyzi ugyan az indokolás, hogy azon esetben, midőn némely rendeletre két különböző törvényjavaslat hivatkozik? „a törvény által való megerősítés, mindkét javaslatban megszorítással van kifejezve, hogy az a legfelsőbb intézkedések­nek csak azon határozataira vonatkozik, amelyek a törvényhozás alá eső viszonyokról rendelkez­nek ; nehogy oly tárgyak, melyek szabályzása törvényeink szerint a végrehajtó hatalmat illetik, a törvényhozás körébe vonassanak. Már kérjük szépen : ily halmaz törvények­nek átvizsgálás nélkül, tömege töl leendő elfo­gadását a kormány a törvényhozástól nem kí­vánhatja.. Ez nem volna ulkotmányszerü, nem volna parlamentáris eljárás. Annak megítélését, hogy a legfelsőbb intézkedéseknek, mely részei tartoznak a törvényhozás, és mely részei a vég­rehajtó hatalom elébe : a törvényhozás másra nem bízhatja. E felett önmagának kell ítélnie, hogy alkotmányszerüen tegye magáévá az emlí­tett pátensekből, szabályokból stb. mit jónak, elfogadhatónak talál s megóvhassa magát attól, hogy tévedés esetében csakugyan oly térre, oly körbe vonassék, mely öt nem illeti, melyen tör­vényszerűen nem intézkedhetik. A törvényhozás, úgy tudjuk, pártszinezet vernek az egyenes kardot választék, az úri emberek rendes vívó eszközét, a találkozás más napra lön kitűz­ve, Sigognac pajtásai érdekében nem akarván halála vagy megsebesittetése esetére, elmulasztatni velők az egész városban kihirdetett előadást. A légyottnak igen al­kalmas helyet választának, Poiti rs falain kívül, kis távolságra, mely magánya, elkülönített helyzete miatt kedvencz helye volt a párbajvivóknak. Bruyércs marquis visszatért „Frankország fegyve­reihez“ és számot adott Sigognacnak küldetése ered­ményéről a báró melegen megköszönő Bruyéresnek, hogy oly jól igazította el a dolgot. Az előadásnak háromórakor kellett volna kezdődni. Reggel óta sétált már a kikiáltó a'városban, nagyban dobolt és hirdető az előadást a körülötte sereglő csopor­toknak. Ez embernek stentor hangja volt, mely a ren­deletek kihirdetéséhez volt szokva, a logméltóságosab- ; ban és nyomatékosabban ejtette ki a darabok czimét és a színészek neveit. Az ablakok is rezegtek belé. Azon- kivül oly különös módon tudta állát mozgatni, midőn a szavakat kiáltotta, hogy ilyenkor valósággal rürem- bergi magyarótörőhez hasonlított, az utczás gyerkő- czök nagy mulattatására. De a szemek sem voltak ke­vésbé igénybe véve mint a fülek, és azok, kik a hirde- j téseket nem hallották, láthatták a leglátogatottabb ut- cza8zegleU'ken, a labdázó terem falán és „Frankország fegyverei“ kapuján a nagy falragaszokat, hol nagy ügyesen felváltva, hol feketén, hol vörösen tündöklői­tek. Ez Scapin ecsetjének volt remekműve, ő volt a csa- ! pat szépirója. A vendéglő egyik szolgája, ki színpadi kapusnak lön öltöztetve, félig zöld félig sárga zekében, rettentő széles kardszijjal, melyen ószerü kard csüggött, széles karimáju nemezkalappal, mely oly hosszú tollal volt i díszítve, hogy a pókhálókat lehetett volna vele a I mennyezetről leseperni, tartóztatta fel a tömeget az ajtó­ban, csak azokat eresztvén be, kik helyeik árát az e 1 végre az asztalra helyezett ezüst tálba letették, vagy legalább rendes belépti jegyet mutattak elő. Hiában igyekezett egy-egy tanuló, apród, vagy inas, csalással belopódzni a nézők közé, az éber cerberus hatalmasan visszalökte őket az utcza közepére, némelyek a közeli patakba hömpölyögtek, a többiek nagy vigságára, kik hahotában törtek ki , midőn sárosán látták őket felkelni. A nők gyaloghintókban érkeztek, izmos legények vállain, kik még szaladtak is könnyű terhök alatt. Némely urak, kik lóhátán vagy öszvéren érkeztek, a kantárt, az ezen czélra oda állított inasok karjára ve­tették. Két vagy három, megvörösödött aranyozásu és kopott festésű hintó, közeledett a kapuhoz méltóságo- san, nehéz lovak által huzva, melyet ez ünnepélyes alkalomra húztak ki a sziliekből. E lantokból, mint hajdan Noé bárkájából, mindenféle különös alakú vidéki lények szálottak ki, a néhai király alatt divatos ruhákba burkolva. E roppant hintók, minden rongáltságuk daczára, némi hatást gyakoroltak az oda tódult tömegre, mely a színházban érkezőket akarta szamlélni. S valóban, mi­dőn sorban állottak a téren, elég méltóságosaknak látszottak. Nem sokára a terem annyira tömve lön, hogy még egy egér sem talált volna helyet. A színpad két oldalán karszékeket helyeztek el az első rangú egyének szá­mára, mi a színészek játékát akadályoztatta és nézőkre nézve is kellemetlen volt, de ez akkor annyira szokás volt, hogy senkinek sem tűnt nevetségesnek. Az ifjú Vallombreuse herczeg, fényes fekete kővel ékített s csipkével elárasztott fekete bársony öltözetben ült ott Vidalinc barátja mellett, kinek a leggyönyörűbb, arany­nyal hímezett barna atlasz öltözete volt. A mi a mar- quis-t illeti, ő a zenekar mögött bérelt ki magá­nak egy széket, hogy onnan Zerline-t jobban megtap­solhassa a nélkül, hogy észrevegyék. A terem túlsó oldalán, köröskörül páholy formákat készítettek fenyőfából, s azokat kopott zöld szőr kelmé­vel vagy régi fali szőnyegekkel vonták be Középen volt a földszinti állló hely, hol a szegén) ebb sorsú polgárok, boltos legények, tanonezok, inasok és más alsóbb ren ü emberek állottak. A páholyokba helyezkedtek el a nők, a legpompá­sabb öltözetekben a milyeneket csak kaphattak vidéki ruhatárukban, melyek az udvari divatokkal szemben kissé elavultak voltak már. De a gazdagság majd min­denütt pótolta az Ízlés hiányt, legalább a kevéssé mű­értő poitiers-i közönség előtt. Sok nagy családi gyé­mántot lehetett ott látni, melyek azért, hogy régiesen voltak befoglalva, mégis megtartották nagy értéküket. Voltak iszonyú arany lánczok, nagy gonddal, bár ré­giesen kidolgozva; nehéz selyemköntösök, melyeket még őseiktől örököltek, de milyeneket többé nem sző­nek se Vei mezében, se L ónban. S/ép gyönyörű ifjú arezok sem hiányzottak, fehérek és pirosak, melyek bizony még Parisban is tetszettek volna, bár kissé ár­tatlan kifejezésüek voltak. E nők közül nehányan, nem akarván talán megis­mertetni, a teremben is megtartották álezáikat, a mi nem akadályoztatta az álló közönséget, hogy nevetve meg ne nevezze őket és egyet mást ne beszéljen róluk. Mégis egy nő, egy más ékesebb asszony kíséretében, kinek arcza jobban volt elrejtve a többiekénél, és kissé hátrább ült, hogy a világosság ne essék reá, a legéle­sebb elmék által sem találtathatott ki, és nagy mérték­ben ingerelte a nézők kíváncsiságát. Fekete csipkefá­tyol boritotta fejét, úgy hogy haja színét sem lehetett látni. Öltözetének többi része, mely gazdag volt, de se­tét szinü, alig vala észrevehető a homályban, melyben ült, mig ellenben a többi nők épen a világosságot és fényt keresték. Néha m>g közepén tükröeskével ellátott fekete toll legyezőjét is kiterjesztette és szeme előtt tartotta. A hegedűk végre megszóltak, és a figyelmet a ezinp d felé forditák. Senki sem ügyelt többé a rejtó-

Next

/
Thumbnails
Contents