Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-01 / 149. szám

140. szám. Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok-terc 1-ső szám. II. omelet. ide intézendő a lap szelletül részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen te­relek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetera-atoz* 4-ik szám, fUlüszíat. ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közié meny, a. m. az előfizetési pénz,« kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. VII. évfolyam. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETŐAZDASZATI NAPILAP. 1873. Julius J. Előfizetési ár: Vidékre ; ostsn va.jy íssl? ben fcázbo“. kttldvo: Kgy évr í 16 frt Fél évre . 8 * Negyed éyr> 4 » Egy aóní’ ra 1 ♦ E.tye* szám i k Hirdetési dij: kil. lies, hasábos {»ntitm egyszeri hirdetése 12 kr. tíibbosöri 9 kr. Bélyegdij minden Mrdetéí&t külön 80 kr. VvIlttA* • néiretr SiSláltAI Előfizetési fölhívás JUllTii IMG" cziinu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkét, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tizzteletto felkérjük: sziieskedjenek előfizetésüket mielőbb megujitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési föltételek julius 1-től kezdve: Évnegyedre (julius —szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) ■ • • • 8 frt kr. Három évnegyedre (juh—márc.) 12 frt kr. Egy hóra .........................................I frt 40 kr. A z előfizetések postautalvány utján legczélszerüb- ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társul.t“ magyar irodalmi intézet és h r- lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast Gr.) intézendők. X s»er ke-»«tőség. Pest, Juntas 30. Külföldi szemle. Mint már említve volt, a franczia republikánusok e hó 25-ét mint Hoche tábornok születésének évfor- forduló napját tüntetéssel akaiták megünnepelni, de a hatóság a lakoma megtartását eltiltá. Ennek daczára 25-én egy kis kör gyűlt egybe egy magán háznál. Ez alkalommal Gambetta egy hosszabb beszédet mond tt, melyet a „Répub. Franc.“ egész terjedelmében közöl. E beszéd annyiban bir fontossággal, mert máj. 24-ke óta ez az első nyilatkozat azon párt részéről, melynek élén Gambetta áll s bizonyos tekintetben programmot tartalmaz. trambotta legelsőben is a Ilocn o-iakoma jelen tősé­gét magyarázá meg, melyben ez alkalommal oly ke­vesen vesznek részt, mert ezt a hatalom emberei így akarják. ,,Mi nekünk, kik itt összegyűltünk s kik távol vannak, szemben azon inkább bohó, mint borzasztó vál­sággal, melyet át kell élnünk, meggyőződésünk erősí­tésére és reményünk szilárdítására van szükségünk.“ Szóló ezután meleg szavakban szól Hoche emlékéről s születés helyéről Versailles-ról, inti pártját, hogy az izgatás vádjára ne adjon alkalmat a azután így folytatja: Most, inkább mint valaha szükséges az általános nevelés két rendszerét egymással szembe állitani, mert e nagy és borzasztó válság ellenében minden más eltűnik. —- Az emberiség két nagy táborra látszik szakadni: az egyikben vannak azok, kik egy igazolhatatlan vallási tételnek föltétlenül hi­telt adnak, a másikban vannak azok, — kik a sza­bad kutatást s az emberi nv ltóságot igénybe veszik. E nagy küzdelem ellenében nagyon kicsinyesnek tűnik fel azon két vagy három cialád érdeke, kik országunk­ban kormányra jutni igényi tartanak. Az ész harczol az elnyomatás ellen. A múlt kísérteié ismét föltámadt, hogy Francznországot igájába görnyeszsze. (Fölkiáltá­sok : Soha! Francziaor zágsoha sem fog ebbe beleegyez­ni.) Igazuk van, mikor azt kiáltják, hogy „soha,“ mert Francziaországban mindenütt, a Középtenger partjain ép úgy mint a csatornánál, a szegény gunybójában ép úgy, mint a gazdag palotájában, a klerikálisamé elleni fölháborodás hangját lehet hallani, mert a klerikalis- mu8 Francziaországra nézve a régi uralomhoz való vieszatérés, Francziaország pedig e régi uralmat bor zalommal és örökre lerázta. Sok változás történt a személyekben — mond to­vább— de nem az ügyben. Francziaország akaratát nem változtatta meg, a törvényes állapot ugyanaz ma­radt, a szövetséges monarchisták közt a szakadás még nagyobb lett; mert hiszen a vadászatot megelőző nap meg van az egyetértés, demidőn a vad el van ejtve, akkor torzsalkodnak a zsákmány fölött, mert mindegyik a zsíros falatot akarja. (Nagy derültség.) Legyünk ko­molyak. Valóságban semmi sem változott, a hatalom más kezekbe ment át, de a változás a köztársaság ne­vében hajtatott végre — négy trónkövetelő orra előtt — (derültség) s a nyugalom nem 1< tt megzavarva. — Miért ? Mert a hatalom nem volt személyi, mert bir­tokosát megváltoztathatá, de nevét nem s mert e név elég, hogy a tiszteletet s a törvény előtti tiszteletet biztosítsa. Végül barátait felszólítja, hogy a köztársa­ság eszméinek érvényre juttatásában legyenek ki­tartók. Francziaorszúgból Brüsselbe menekülnek azok, kik személyük biztonságát illetőleg nem bíznak a „fe­kete köztársaságban.“ Ránc s a betiltott „Corsaire“ három szerkesztőj már Brüsselbe vannak s még töb­beket várnak oda. A franczia kormány ultramontán jellegét illetőleg az „Independ.“ „a klerikális Francziaország s Eu­rópa“ feliratú cz-kket közül, mely mint fölhívás sok te­kintetben nagy fontossággal bir. A belga lap azt mondja, hogy a pápa világi hatalmának visszaállítása jelenleg lehetetlen. Broglie és Ernőül terve azonban mégis arra czéloz. Ez urak az ultramontanismus szá­mára Francziaországban biztos helyet akarnak készí­teni, s ez által egyelőre a római expeditiót fölöslegessé kívánják tenni. A Vatikán, már-már nem egyéb szó­széknél s a párt legnagyobb szónoka a pápa, Franczia- cziaorezág van kiszemelve az egyház nézeteinak végre­hajtására. Európának joga van a francziaországi ese­ményeket komolyan fontolóra venni s azoktól őrizkedni. A czikk végül elismeri, hogy Francziaországnak joga van saját házát egy nagy kapuczinus zárdává átalaki- j tani, az ország kormányának azonban ez esetben meg I kell elégedni e szövetségessel, mert ma már egy hata­lomnak som juthat eszébe a jelenlegi franczia kormány- | r>yal szövetségre lépni. Belcastel, a klerikális franczia képviselő, ki Cor­nells de Witt-el múlt kedden a temetési ügyben az el­fogadott napirendet inditványozá, a „Frangais“-ban egy levelet tett közzé, melyben a lapok magyarázatai ellenében a lelkiismereti szabadság érdekében tiltako­zik. Belcastel azt mondja, hogy a napirend a lelkiisme­reti szabadságot nem proclamálta, hanem csak consta- tálta, hogy ez elvekről nincs szó. Belcastel ez alkalom­mal mint a syllabust pártoló ultramontánok közege szól. Nagyon kétségesnek tartják, vájjon a minisztérium e nyilatkozat ellenében továbbra is hallgathat. Az olasz kabinet megalakítása nagy nehézségekbe ütközik. Minghetti a pénzügyi tárczával Maurogonatot kínálta meg. Ezenkívül Minghetti a közmunka-, bel-és igazságügyi tárcza átvétele végett Spaventa, Cantella s Viglianival tanácskozott. Franczia lapok szerint a madridi alkotmánybi­zottság a tizennégy állam fővárosának megállapításá­hoz fogott, melyek, beleértve a külországiakat is, fog­ják képezni a spaoyol szövetséges köztársaságot. Esze­rint Madrid kerületével semlegesitetnék, a tiz kilomé­ternyi térségen lévő falvakkal együtt. Uj-Castilia fővárosa Toledo lenne; Ó-Castiliáé Burgos; Galiczia s Asturiáé Pontosvedra ; Estrema- duráéTrujillo-,Felső-Andalusiáí Granada; Alsó-Anda- lusiáéXeres; Valencia s Murciáé Alicante ; Catalo- niáé Barcelona; Aragóniáé Caspe; a bask és novarrai tartományoké Vittoria; a baleari szigeteké Palma; a canari szigeteké Santa Cruz; Puerto-Ricoé San- Juan. Cubáról nincs emlités téve. Ezt sokan arra magya­rázzák, hogy végre is a spanyolok hajlandók lennének e szigetet a fölkelőknek eladni, ha az Egyesült-Álla­mok az e czélból fölveendő kölcsönösszeget biztosítják. Az amerikai lapok c kérdést újból szellőztetik. Mint mondják Santa-Cruznak az a szándéka, az országot vasutaitól megfosztani s ez okból legújabban Hernaninál a vasúti alagút egy részét fölvetteté. Galicia Orcnse kerületében újabban zavargások fordultak elő. Saimeron, a volt igazság- és vallásügyi miniszter ugyanis a spanyolországi összes templomok becslését elrendelé, hogy, amint vélik, az olyan tem­plomok, melyek fölöslegesek, később a kincstár javára eladassanak. A tudatlan lakosság a papság izgatása- folytán „viva la religiou“ kiáltással a becslésnek ellen- o^o^ult o több uiiut jr roiuiuavbő gyűli üetszuf liogy & papság tanácsára a becslőket elevenen eltemessék. A katonaság a mozgalmat elnyomta s a lázadók közül mintegy 40-en agyonlövettek s vagy 100-an megsebe sittettek. A kormány a becslést fölfüggesztető. Budapest, jiut. 30-aii. A jobboldali lapok sőt egy magát ellenzéki­nek tartó is, tele vannak Deák Ferencz dicsőíté­sével a szombati napon mondott beszéde miatt. Igen sok igazat és helyest mondott a jobbol­dal vezére kétségtelenül, s mi legnagyobbrészt egyet is értünk vele; de azon kívül, hogy egyet — még pedig a legfontosabbat — nem említett meg beszédében t. i. a teljes vallásszabadság iránt alkotandó törvényt : lehetetlen azt nem kérdeznünk tőle : hát miért nem mondotta ezt tisztelt képviselő és pártvezér ur ezelőtt hat esztendővel, vagy legalább akkor, mikor a bal oldaliak, számtalan alkalommal, mind azt sür­gették, a mit ön most indítványoz? Avagy eddig nem volt mind arra szükség és ez csak mai napság merült fel? Hát nem hallotta-e tő­lünk, ki tudná hányszor, elöadatni, hogy polgár­társaink közül többen kiilfödrc kénytelenek ki­menni, hogy szivök választottjával, ha ez nem keresztyén vagy megfordítva ha ők nem keresz­tyének, összekelhessenek? S nem hallotta azt, hogy az ilyen házasságokból származó gyerme­keket a magyar kormány és bíróságok nem ismerik el törvényeseknek? Hát a nazarénusok üldöztetéséről nem hal­lott ön semmit, a mi ellen szintúgy számtalan panasz hozatott fel úgy a házban, mint a napila­pokban, s mindamellett a vallás teljes szabadsá­gát még ezúttal sem követelte. S nem tudja-e talán, hogy a kath. autonómia elhalasztása mily károsan hat a katholikus egyház beléletére! És végre, az állam és egyház közötti viszony rende­zésének szükségét nem érezte-e már akkor, mi­kor a székesfehérvári püspök a kir. tetszvényjog megsértésével a vatikáni zsinat határozatát ki­hirdette? S ha mind ezt nem tudta, nem látta akkor, mikor minden más közönséges ember tudta és látta, ugyan kérdjük : bir-e az, kit a „haza bölcsének“ neveznek, ezen czirnre valame­lyes igénynyel, bir-e a kormánypárt vezetésére szükséges képességgel ? Akkor ismerni meg vala­minek a szükségét, mikor az, hogy úgy mondjuk, már torkunkra forrt, s többé teljességgel el nem halasztható, ahhoz ugyan nem nagy előrelá­tás, nem nagy bölcseség kívántatik. És ez az első megjegyzés a mit tenni akartunk. A másik az, hogy a szavaktól gyakran még igen messze esnek a tettek, s Eözzá néni Is egé­szen szoktak a szavaknak megfelelni ha egyszer valóban létesülnek is. Még akkor válik majd el, hogy milyen lesz mind az, a minek szükségét Deák hangoztatta, a mikor a kormány és a ki- küldendö bizottság elő fogja adni, s mi majd csak akkor fogjuk dicsérni a napot, a mikor le áldozik. Addig csak hadd tapsoljanak a jobbol­dalon és a balközépen, mert hát Deák beszédét szomszédaink is megéljenezték, meg a végét is, mindamellett, hogy ekkor ismételte, hogy a ''alközép határozati javaslatát nem fogadja el. No de hát ez csak egy kis meggondolatlanság s egyéb semmi. Oly szép szavakat hangoztatott I különben a jobboldal vezére, hogy az ember ! ugy-e bár könnyen elfelejthette, hogy tulajdon­képen ellenfél szól, s hozzá még saját javasla­tunkat is megtámadta. A mi egyébiránt a bizottmány kiküldését illeti, azt részünkről mi is pártoljuk, csak hogy azt óhajtjuk, hogy az most mindjárt választassák meg, ne pedig a jövö öszszel. Azok az indokok, melyeket Deák hozott fel az elhalasztás mellett, nem alaposak. Először is nem áll, mintha keve­sen lettek volna szombaton jelen, sőt oly tele volt a ház, mint csak ritkán szokott lenni. Má­sodszor, ha nem dolgoznék is a bizottság a szün­idő alatt, legalább készülnének annak tagjai az öszszel megnyitandó tárgyalásra. Mert hiába, az egyház és állam közötti viszony rendezése oly fontos kérdés, hogy ahhoz csak úgy ex tripode hozzá szólni nem lehet. Sokat kell erről és tüzetesen nemcsak gon­dolkodni, hanem olvasni is, különösen a külföld ide vonatkozó törvényeit is, erre pedig a nyári szünnapok a legalkalmatosabbak. Már pedig ily tüzetes készülődést csak attól várhatunk, a ki bizonyos benne, hogy a kérdés megoldása neki is feladatául tűzetett, vagyis, hogy ö is tagja a bizottságnak. — A legfőbb itélőszék jun. 27-éu tartott ülésében fegyelmi ítéletet mondott az ügyiratok túlságos hátra­léka miatt. A marosvásárbelyi kir. tábla ugyanis egyik kerületi tudósítóra az ügyiratok menthetlen tömegű hátraléka miatt fegyelmi tüntetést szabott ki, mely a legfőbb itélőszékhez lett terjesztve s melyet ez hely­benhagyott.Az clvégezetlen hátralékoknak az elvégzett ügyiratokhoz kellő aránya iránt az 1871. VIII. t. ez. ' *u j í élj . 1» \juv o klllipO v Uu 1 tóit. v - Ti< i — A vaskapu szabályozásának ügye, mint a „P. L1,“ értesül, egy nagy lépést tett előre, a mennyiben gróf Ludolf, az osztrák és magyar monarchia képvise­lője és a török porta közt előleges szerződés köttetett. A vaskapu ügyét az 1855 íki párisi szerződés 15. és 17. cűkkei veték fel legelőbb. Az ilső czikkbon meg van tiltva a parti államoknak, hogy bárminemű vámot szedjenek, hogy ez által kárpótolják magukat a költsé­gekért ; a második czikkben egy vegyes bizottság volt kiküldve a közlekedés akadályainak elhárítására. De ez ugyan semmit sem tett. Ez állapoton az 1871-iki londoni conferentia változtatott, mert ez az ügyet csakis a partállamokra bizta és ezeknek a vámszdéít is megengedte. De mindeddig Románia, Szerbia és Tö­rökország féltékenysége miatt ez ügy nem haladt előre. Most sikerült a portát megnyerni és igy remélni lthet, hogy ez ügyben is fog valahára valami történni. A porta legutóbbi aggodalma volt, bogy ha a Duna Orso- vánál szabályozva lesz : akkor Widdinnél lesz áradás, de ez aggodalom alaptalanságát néhány havi technikai vizsgálat után be lehete bizonyítani. Most már a sza­bályozás végrehajtása és módozatai felett végképen lehet határozni. — A vasúti bizottság a vasúti ezabadje- gyek dolgában e következő határozati javaslatot viendi a ház elé: „A közmunka és közlekedési miniszter oda utasit- tatik, hogy a vasúti szab idjegyekkel eddig észlelt visz- szaéléseket meggátlandó, az ezek engedélyezésénél a következő elvekből induljon ki, melyek szigorú meg­tartására, saját felelősségének terhe alatt, az állambiz- tositást igénybe vevő és az állam tulajdonát képező vas­pályák igazgatóságait kötelezze, úgymint: 1) Magán emb reknek magán ügyekben tett uta­zására semmi szin és ürügy alatt szabadjegyek ki nem szolgáltathatók. A szábadjegyek átruházása külön fe­gyelmi eljárás alá vonható. 2) Az állam és köztörvényhatósági tisztviselők, kik úti átalányt élveznek, hivatalos utazásaikra sem nyerhetnek sz .badj egyeket. Ezen intézkedés által érintetlen hagyatnak a né­met vasúti szövetség (Verein deutscher Eisenbahn- Verwaltungen) szerződésileg biztosított jég vei, vagy a melyeket a magyar-oszták vasúti társaságok egymás tisztviselői részére üzletük érdekében kölcsönösen ki­cserélnek, továbbá a társulatok engedély-okmányai által meghatározott posta- és távirdai személyzet az 1867-ik évi vám- és kereskedelmi szövetség nyolezadik czikkében elfogadott 1851-ik évi november hó 16-án kelt legfölsőbb rendelet 88. §-a által meghatározott közigazgatási, rendőri és az államfölügyelet érdekében utazó államtisztviselők részéről használtak és végre a hivatalos kiküldetésben lövő közegészségügyi, azonkí­vül a kulturális és humanitási tekintetekből indokolt egyes utazásokra szóló szabadjegyek kiadásai, valamint az illetőségi helyükre szállított lelonczek és tolonezok szállításai. Végül utasittatik a közmunka és közlekedési mi­niszter, hogy a szabadjegyeknek mis személyekre leendő átruházását tiltsa be, és hogy ezen szabályokat a lehető legrövidebb idő alatt foganatosítsa.“ — A vallásalap részére, mint a „N. fr. Pr.“ írja, a magyar kormány másfél millió ára földbirtokot vett meg a Bank-Vereintól a Langrand-féle uradalmakból. Az árt kifizette osztrák állampapirosokban. — A horvát kiegyezés befejezte!ett, s csak formai elintézésre vár ; a „Ilon“ következőkről tu­dósit : A törvényjavaslatban legvitásabb pont a pénzügyi kérdés azon része volt, hogy a hatátőrvidék polgárosí­tása esetén és Horvátországhoz csatolása után is 45% mnradjon-e meg Horvátország beligazitási költségeire annak összes jövedelmeiből ? A horvátok már most 47°/0-ot kívántak a törvénybe fölvétetni. A magyarok jegyzőkönyvi biztositékot ígértek, hogy a polgárosítás után, a mennyiben a közigazgatási szükség és jövede­lem közt aránytalanság állana be, azt módosítják. A horvátok törvényben kívánták ezt kimondatni. Végre Csengery formulázása szerint ezt törvény­ben fogalmazták, még pedig úgy, hogy Horvátország jövedelmeiből (Bellovárral együtt) annak közigazga­tási szükségeire 45% marad; ha pedig a határőrvidék többi részének polgárosítása után, a valódi közigazga­tási szükség alapján kitűnik, hogy ezután Horvátor­szág jobban lenne terhelve, akkor még 1877. előtt a törvény 70. §-a szerint történik a módosítás vagyis kö­zös alkudozás utján. De ha Horvátország a közös (osz­trák magyar s magyar-horvát) költségekhez minden­esetre 6.93 kulcs szerint tartozik járulni 1877-ig. X kamatbi/Jositéki számvevőség. Az állam költségvetés alkalmával a kamatbiz- tositéki számvevőség költsége tárgyaltatván, ezen hivatal eljárása és szerkezete ellen panaszok hozattak fel, melyek hatáskörének lényeges meg­szorítását vonhatják magok után. E tárgyalás alkalmával a közlekedési minisz­ter ur kijelenté, hogy a számvevőség egész szer­vezetét kívánja megváltoztatni s Ígérte, hogy e..iránt törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Ezt annál inkább figyelemmel várjuk, mert épen e lapok felelős szerkesztője volt az, ki a kamatbizto­sitéki számvevőség eszméjét a házban először szóba hozta, me1” intézménynek hév mennyire panasz hozatik is most fel ellene : hasznos és szükséges­voltát kivált ellenőrzési s nyilvántartási szem­pontokból kétségbe sem lehet vonni s hatáskörét nem lenne czélszerü megszorítani. A panaszok jelentékenyebb része az érdeklett vasuttársulatok részéről merült fel, mert mond­ák : a számvevőség kitörli mindazon tételeket, melyek a költségvetési törvényben megállapított fejezeteknek, czimeknek és rovatoknak meg nem felelnek, vagy az engedélyezett összeget túllé­pik; kitörli még azon esetekben is, ha ezeket a közlekedésügyi miniszter ur saját felelősségére utalványozta vagy elfogadhatónak kijelentette, de akaratát, intézkedését a számvevőséggel nem tudatta, midőn aztán a törlések a miniszter urat boszantják, holott csak tőle függött, hogy azok­nak elejét vegye. A panaszok forrása e szerint egyrészt az en­gedélyezési rendszer és az egyes engedélyek hi­ányaiban, másrészt a számvevőség iránt követett eljárás egyoldalúságában keresendő. Az engedélyezési rendszer egyik főhibája pél­dául, Hogy az engedélyekben a forgalmi tőkék­ről szó sincs. „Azon pillanatban, a mint kész a vasút, át­adják azt az igazgatóságnak 6 heti készlettel, semmi egyébbel: gondoskodjék ő a többiről. Úgy él tehát minden vasuttársulat, mint az, a kinek mindenért greiszlerhcz kell járnia. Ennek nincs és nem is lehet elégséges készlete szénben és olajban, sínekben és slipperekben; egyálalán mindenütt megakad, az utolsó pillanatban kell venni, mert ha előbb szerződik s készletről gon­doskodik, a kamatbiztositó számvevőség szépen kitörli, azt mondván, hogy ez nem járja, mert nem a mostani forgalomra tartozik, hanem talán csak a jövőre“ : mondá panaszképen épen egy jobboldali képviselő s azzal fejezte be szavait, hogy : „Mindezen kérdések sokkal többe kerül­nek, mint mennyit a kamatbiztositéki számvevő­ség meggazdálkodott, azon kisszerű törlesztések által, melyekben gyönyörűségét találja. Ennél­fogva kéri a házat, hogy a kamatbiztositéki számvevőség hatáskörét ne terjeszsze ki, s gon­doljon az adminisztráczió reformjára is“. Már pedig a kamatbiztositéki számvevőség nem tehet arról, ha a vasúti társaságok, kellő forgalmitoké hiányában, nem használhatják fel a kedvező alkalmakat s a fogyásztási anyagokat drágán vásárolják, mert évnegyedenkint meg állapított kéltségeikhez pontosan kell alkalmaz- kodniok. A kamatbiztositéki számvevőségnek nem hi­bája, hanem érdeme az, hogy az előirányzathoz tartja magát s e hivatalt eme munkálkodásában megszorítani annyit tenne, mint ellenörködési hivatásától, kötelessége teljesítésétől megfosz­tani, holott az ellenörködés nagyon szükséges dolog mind a vasúti vállalkozók, mind a közle- dési minisztérium irányában. Szükség van ezen hivatal pontos működésére kivált pénzügyi te-

Next

/
Thumbnails
Contents