Magyar Ujság, 1873. augusztus (7. évfolyam, 176-200. szám)

1873-08-01 / 176. szám

otiosus kérdés, de nézetem szerint bármikor is nem első rangú fontossággal bíró, hanem csak a körülményektől függő opportunitás és taktika kérdése. Most a fusióról van szó, a baloldal és a deákpárt közt csinálandó fusiónak szükséges és czélszerű­ voltáról. Ennek kimutatását kértük és vártuk Csernátonytól. Azonban , miután koráb­ban mindig csak coalitióról beszélt s a fusió el­len nyilatkozott, most is húzódik a fusió szótól, ámbár minden szavával, minden okoskodásával bizonyítja, hogy tényleg a fusió terén áll. Ennek kimutatása érdekében legyen szabad nekem is egy rövid visszapillantást tenni a fu­­sió-eszme fejlődésére. Helyesen mondja el Csernátony II. c­ikkében hogy ő már a választási mozgalmak idejében ki­fejezte azon nézetét, hogy új pártalakulás fog létrejönni a jövő országgyűlésen; nevezetesen „Quesque“ czímű­ czikkében júniusban elmondá, hogy a Lónyay-minisztérium megbuktatására kell alakulni egy új pártnak, a becsületes ma­gyar emberek pártjának. Teljes joggal mondhatja tehát, hogy ő nem árult zsákban macskát. El­lenkezőleg dicséretes őszinteséget tanusított. Az új pártalakulás eszméje föltűnést okozott, de a közönség nem tulajdonította neki azon fontossá­got, hogy a balközép bekövetkezendő űrszine változásának előrevetett árnyékául tekintse. A választások után mindinkább forgalomba jött a coalitio eszméje s én indokoltnak láttam már akkor felszólalni ellene, kifejezvén abbeli nézetemet, hogy a Deák pártal való egyesülés elvi áldozattal történhetnék csak, valamint azon nézetemet is, hogy nem látom jelentkezni a De­ákpártnak amak,jobb részét,amelylyel a coaliciot megcsinálni lehetne, ha különben szabad volna is. Erre válaszolva fejtette ki bővebben Cserná­tony a coalitióra vonatkozó nézeteit. Elmondá, hogy elvek feladásáról szó sem lehet, hanem a Lónyay-minisztérium gazdálkodása, nevezetesen a választások alkalmával, egy új helyzetet hozott létre, hogy ezen gazdálkodás megszünte­tése most a legfőbb, legsürgetőbb szükség, me­lyet eszközölni kell minden áron, egy más Deák­párti minisztérium létrehozásával, ha lehet s azt jobb szeretné, de ha másként nem lehet,­­ akkor coalitio, egy coalitionális minisztérium útján. Szembetűnő volt már akkor is, hogy Cserná­tony túlságos fontosságot tulajdonít a Lónyay megbuktatásának, annyival inkább, hogy hiszen Lónyay eljárása a Deák-párt általános magatar­tásától talán quantitativ tekintetben igen,­­ de qualitativ tekintetben nem különbözik, gyökeres javulást várni a Deák-párt részéről Lónyay el­távolítása után is alig lehetne s igy csupán e miatt a coalitió aggályos útjára térni nem volna czélszerű, medicina pejor morbo. Szembetűnő volt tehát, hogy Csernátony agitatiója mellett messzebb vág, többet involvál. Szeptemberben megjelent Ghyczy Kálmán híres nyilatkozata, ő már tüzetesen foglalkozva a coalitióval, kijelentette, hogy azt kivihetlettnek tartja, e helyett ő fusiót ajánlott az ismeretes elvi engedmények alapján Erre Csernátony egy czikksorozatban akként nyilatkozott, hogy mi­után ő a baloldali elveket fen akarja tartatni, a fusióhoz, mely c­s­a­k elvi t­r­an­za­ctió­k alap­ján jöhetne létre, nem járulhat, ő csak ad hoc a Lónyay-minisztérium megbuktatására kí­vánt kezdettől fogva coalitiót. Azonban itt már egy nevezetes fordulat látható, már ugyan­azon czikksorozatban aként nyilatkozik, hogy a fusió lehetlen „legalább addig, míg a Ló­­nyay kabinet fenál­l,“ hogy a fusió „léte­sülhetne tán később egy új, bizalom­gerjesztő és tisztességes miniszté­rium alatt.“ A fusiónak ezen föltételes concedálása neve­zetes haladást jelez Csernátony nézeteinek fej­lődésében vagy kibontakozásában. Míg korábban lehetetlennek mondta az elvi transactiót, most már bizonyos eshetőségekben ezt lehetőnek mondja. Nem volt tehát alaptalan a föltevés — s azok után a­mik bekövetkeztek, most már tel­jesen indokoltnak bizonyult — hogy a coalitió nem­ volna egyéb mint egy lépés tovább a fusió felé, a minthogy a közönség soha sem is distin­­­guálta egyiket a másiktól A fusió indokolására voltak alkalmasak az említett czikksorozatban, valamint később „a helyzetről“ írt czikkében előadott fejtegetései. Most is, midőn már határozottan a fusió alapján áll, ugyanazon dolgokat fejtegeti és ismétli, me­lyeket akkor tüzetesebben előadott. Akkor adta elő, hogy „ellenzéki hitvallásunk értelmezésében van egy pont, melyet elejteni nemcsak lehet, de kell is, és ez nem más, mint a feltevés, hogy pártunk nem léphet kormányra a jelenlegi ala­pon, kivéve, ha a fejedelemtől előleges felhatal­mazást nyer olyan törvényjavaslatok előterjesz­tésére, melyek által az 1867-iki 12-ik törvény­­czikkelyt programmunkhoz képest lehetne mó­dosítani.“ Elmondotta, hogy 1867 — 8-ban helyes volt ezen elmélet, de azóta oly bűnhalmaz nőtt a kormány eljárásából, hogy ennek eltávolítása is elég tárgyat nyújt a parlamentáris ellenzék mű­ködésének, hogy ezen bűnhalmaz eltávolítása most a legfőbb, legsürgősebb feladat. Nagy súly­­fektetéssel adta elő azon nézetét, hogy „minden kérdés reformkérdés“ s ő sohasem tartotta he­lyesnek a fenforgó kérdéseknek közjogi és re­formkérdésekre osztályozását stb. Hosszas vitatkozás folyt ezen kérdések fölött az „Ellenőrben“ s részemről később a,,Szombati Lapokban“ is. Csernátony folytonosan csak a coalitió álláspontján állott állítólag, s azt, hogy a párt nem mondhat le elveiről, folyvást emle­gette, de indokolásai és fejtegetései folytonosan tovább mentek egy ad hoc coalitiónál, mert foly­tonosan azt mondá, hogy a közjogi dolgoknál sürgősebb teendőink vannak, hogy közjogi pro­­grammunk érvényesítését elhalaszthatjuk a bol­dogabb időkre. Deczember elején Lónyay megbukott s létre­jött a Szlávyminisztérium, ezen bukás a coalitió nélkül jött létre. Teljesedésbe menvén a coalitió czélra, az eszközre, a coalitióra, nem volt többé szükség. Azonban Csernátony nem szűnt meg azon eszméket fentartani,melyekkel addig a koali­tiót akarta indokolni. De annál inkább állította előtérbe azon körülményt melynek beállásából korábban a fusió lehetőségét föltételezte. Ő és a balközép szívesen üdvözölte és pártfogása alá vette „az új, a bizalomra gerjesztő tisztességes kormányt“. A balközép egész magatartása az új minisztérium hivatalba lépte óta ismeretes . Az „Ellenőr“ kevesebbet politizált az­óta, de valahányszor szólott , — folytonosan a fusió terén való tényleges állását jelezte, egyre kedvezőbben és szelídebben nyilatkozott a kor­mány felől, míg végre a legújabb időben, mióta tüzetesebb nyilatkozatokra jön késztetve, elmon­dotta a Deák vallásügyi beszéde ötletéből, hogy a jobboldal szabadelvű zöme és az el­lenzéki balközép többsége közt nemcsak érintkezési pontokat, de valóságos egye­sülést idézhetnek elő a hazafias irány és józan haladás követelményei, arról örvendetes tanú­ságot tett a képviselőház mai emlékezetes ülésé­nek nagyszerű határozata. (Július 1.) Elmon­dotta végre, azon czikkében, melyben a közjogi titulust a „Magyar Ujság“-nak adja, hogy tartsa meg magának, hogy azok, kik a deákféle val­lásügyi kérdésben együtt szavaztak, képezhetik az általa óhajtott liberális párt hatalmas alakulásának elemeit. (Julius 2.) Mocsáry Lajos: MAGYAR ÚJSÁG 1873. AUGUSZTUS 1 — A budapesti gőzmalmok igazgatói jul. 29-én testületileg megjelentek a kereskedelmi miniszternél, hogy az aldunai tanítmányokból behozott gabna vámjá­nak eltörlését kérelmezzék. Fux Lajos, az „Árpád“ malom igazgatója, kifejtette a hátrányt, melyet ezen behozatali vám a hazai s különösen a fővárosi malom­iparra fölidéz. Elégtelen termés esetén a malmok hatá­rozottan az oláhországi búzára is vannak utalva, de ha a 35 krajc­árnyi behozatali vámtétel föntartatik, ak­kor a belfogyasztásnál nem állhatja ki a hazai lisztpro­­ductio a versenyt a Trieszten keresztül külföldről vám­mentesen bejövő gabonából készült liszttel, úgy, hogy könnyen megesik, sőt ma közel is áll azon esély, hogy például N.­Kanizsán a fővárosi gyárak lisztjét kiszo­rítja az idegen termék a piac­ról. Zichy József gr. kereskedelmi miniszter meleg érdeklődését fejezé ki a malomiparosok e kérelme iránt és kijelenté, hogy a gőzmalmok igazgatóinak egy ko­rábbi idevágó előterjesztését közölte a pénzügyminisz­terrel, ki ismét, miután a vámbevétel közös, az osztrák pénzügyminiszter figyelmét felhívta e fontos ügyre. Az aldunai tartományokkal egyre folynak az alkudozások egy kereskedelmi a vámszerződés fölött, és a magyar kormány az alkudozások folyama alatt nem teheti azt, hogy az oláhországi és szerbiai gabna behozatali vám­tételét egyszerűen elejtse a­nélkül, hogy egyenértékű concessiót nyerhetne a másik féltől. A kereskedelmi mi­niszter azonban kijelenti, hogy addig is, míg a törvény­­hozás e részben intézkedik, megtesz a kormány minden könnyítést, mire közigazgatási úton jogosítva van. A fönálló vám fizetésétől fel nem mentheti egy maga a kormány az importeuröket, de miután a behoza­tali vámmal terhelt gabnából készült liszt kivitelével a vám visszatéríttetik, hajlandó a kormány a malomigaz­gatók azon kérelmét figyelembe venni, melynél fogva szabadságára hagyassák a malmoknak, hogy a vámot készpénz helyett szilárd értékekben biztosítsák a kincs­tárnak, a­mely biztosíték hat hóról hat hóra mindannyi­szor prolongáltatnék. A jelen volt igazgatók megnyugvással távoztak a kereskedelmi minisztertől, ki nyilatkozatát azzal végző, hogy a pénzügyminiszterrel a legközelebbi napokban folytatandó értekezésének eredményéről tudósítani fogja az érdekelteket. („P. N.“) ------.................................................... — A horvát országgyűlés megnyitása zágrábi távirat szerint augusztus 20-kára tűzetett ki. — A királyi kisebb haszonvételek megváltása tár­gyában az igazságügyminisztérium kebelében már ké­­szíttetik a törvényjavaslat, mely a legközelebbi időszak elején okvetlenül a képviselőház elé fog terjesztetni. E kérdésben mind a múlt, mind a jelen ország­gyűlés alatt egyes képviselők által már nyújtatott be törvényjavaslat. Horváth Boldizsár igazságügyminisz­ter is készített már egyet, mely azonban a miniszterta­nács által fölvetett nehézségek miatt a képviselőház elé nem juthatott. E javaslatban a megváltás az állam­hitel közvetítésével terveztetett. Később a kormány a codificationális bizottság több tagjának közreműködésével különösen tanulmá­­nyoztatá e kérdést s az anyag, mely e tanulmány kö­vetkeztében összeállittatott, mind terjedelmére, mind érdemleges becsére nézve rendkivüli nagy és érdekes. Ki van ebben fejtve, a királyi kisebb haszonvételeknek mint földesúri kiváltságos jognak történelmi keletke­zése, átalakulása s mai állapotára lett kifejlődése, egy­­behasonlítva az idegen államokban létezett hasonló természetű jogviszonyokkal. Ezenkívül statistikai ki­mutatásban részletesen össze van állítva, hogy e jog az ország területén az adóbevallások szerint mennyi ma­gánértéket képvisel. Fölülhaladja csak így is a 300 milliót. Végre az eddigi törvényjavaslatok tarthatlan­­sága részletesen van indokolva. A készítendő törvényjavaslat mint értesülünk azon alapelvre lesz fektetve, hogy a kisebb királyi haszon­vételeket bizonyos feltételek korlátai között a közsé­gek az állam közvetítése nélkül megválthatják. E tör­vényjavaslattal egyidejűleg az italmérési jog és vendég­lői üzlet gyakorlatáról szóló törvényjavaslat is fog készíttetni s az összeülendő országgyűlés elé terjesz­tetni. (P. N.) — A keleti vesztegzár megszüntetése érdekében. A török kormány tudvalevőleg legközelebb többféle rendeletet bocsátott ki, melyek ismét szigorú veszteg­­zári intézkedéseket léptetnek életbe, hogy velők a nyu­gaton uralkodó kolera járvány átvitele török területre megakadályoztassék. Egykor az volt s­okásban, hogy a nyugati hatalmak tettek ily intézkedéseket nem a ko­lera, hanem más keleti ragályos járványok tovább ter­jedésének megakadályozása végett. Most a porta meg­fordítja a dolgot s ő hozza be a nyugati államok elle­nében a vesztegzárt s ez intézkedését a kolera elleni rendszabálynak nyilvánítja.­­ Ha a quarantaine csak­ugyan sikeres eszköz lenne a kolera terjedésének meg­akadályozására, akkor Német- és Francziaország bizo­nyosan alkalmaznák azt Oroszország és Ausztria-Ma­­gyarország ellen. De a vesztegzár nem óvszer a baj ellen s egyedül a kereskedelmi forgalom megnehezítésére és egészen czéltalan terhelésére vezet. A konstantinápolyi osztrák­magyar nagykövet helyesen cselekednék, ha a quaran­­taine ez esetben való alkalmazásának sikertelen és ká­ros voltára figyelmeztetné a török kormány­ti Épen je­lenleg tanácskozik Konstantinápolyban a nemzetközi egészségügyi bizottság, mely fölvilágosíthatná a por­tát, hogy a vesztegzár a kolera ellen mit sem használ s a­mint a többi államoknak nem jut eszékbe, hogy azt alkalmazzák, úgy ő is megszüntetheti, mi hogy mi­előbb megtörténjék, különösen az osztrák-magyar ke­reskedelem és forgalom érdekében fölöttte kívánatos. ||| (P. N.) Eredeti levelek. Mehádia, jul. vége. A l­apokban Mehádiára jöttem a „Hercules“ für­dőbe. A kolera elől ide futnak mindenfelől ezen véd­­helyre t. i. a Hercules fürdőbe. Most az 1700-at meg­haladja a vendégek száma. Soha ennyi vendég nem volt egyszerre a világhirű Mehádia-Hercules fürdőjében. Pedig alulról Rumániából a vesztegzár miatt nehéz az utazás. És mégis a többség Rumániából telik ki! Hja — de a pénz a pénz! Ott bizony több a pénz, mint ná­lunk, és pedig csengő-pengő, mivel arany és ezüst. A fürdői tájék meglepőn szép, légköre egészséges, erdőboritotta magas kősziklák, s hűvös sétányok lent és fent. A víz maga is nagy hatályú. Oly betegek, kik 5 —6 héttel ezelőtt mozdulni sem tudtak: most man­kón, vagy bottal járdogálnak, vagy legény karján ti­­pegnek-topognak. Ilyen egy pár katonatisztet láttam az előbb. Valóban öröm látni az ilyen fel­ombáskodó betegeket: az öröm csak úgy sugárzik a szemeikből, örülnek, hogy a remény valórá lön , ismét visszaadva lettek az életnek. A Hercules fürdő megérdemli régi hírnevét: erőt, életet ad egészséges és betegnek egyaránt. Csak figye­lem legyen kellő a betegek iránt. Az épület ugyan tavaly bővíttetett, és valóban nagyszerű , de még­is úgy látszik, nem elegendő a ven­dégek befogadására. Szállást nem kaphatni. Sokan visszamennek : nincs hely. Hát még ha nyílik a közle­kedés a Dunán, és Temesvártól Orsova-Verseczováig vasút, Báziástól Mehádiáig ismét vasút? quid tunc? Pedig hát úgy egyik mint másik vasút elkészítése égető szükség. Télen máskülönben nincs itt közleke­dés, csak tespedés pangás. Jöjjön el tehát a te boldog időd is, temesvár-ó-orsova-verseczovai- és baziás-me­­hádiai vasút. — Különben is a dunai nyolcz kő­padi szoros gát eltávolítása — véleményem sze­rint, még nem ad elég biztosítást arra , hogy télen­­nyáron egyaránt szabad, akadálytalan közlekedés le­gyen a Dunán, szükséges tehát a vasutak kiépí­tése, sőt a gr. Széchenyi­ műve jó karban tartása is : „Conditio sine qua non“. Szükséges, hogy ez legyen a magyar kormány egyik fő feladata, illetőleg az állam­mérnöki hivatal teendője, annyival inkább mivel köz­lekedési fővonal a szegényebb osztályok számára: Ó Moldova, Ó-Orsova, Turn-Severin közt. A mehadiai Herkules fürdőről még annyit koc­­­káztatnék : igen üdvös volna a mostani „új korszak“ beálltával, ha a magas kormány választása­­ fürdői fő­orvost illetőleg, a mostan itt időző magyar orvos­t. „Chevalier Dr. Maurice Herczeghy“-re esnék, ő világot látott, tapasztalt orvos, it Európai miveit nyelven be­széli, és ir. Ha valaki, tehát ő megüti a mértéket, és remélhető, hogy a reformokat, mik itt igen szüksé­gesek, ő keresztül fogja vinni, mint ezt már más he­lyen is tette. N. S. Pest város közgyűlése. — Julius 30-án. — Elnök: K­a­d­a Mihály alpolgármester megnyit­ván az ülést, Havas Ignácz adott számot mindarról, mit a közkiállítási vendégek fogadásánál tapasztalt a rendező bizottság. Királyi Pál ez éljenzéssel fogadott előadást a maga részéről is megtoldván Tavaszi indít­ványára Havasnak jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Következik a napirend: a vízvezetéki tanács elő­terjesztése a végleges vízvezetéki mű kiépítéséről, mely tárgy azonban nagy fontosságánál fogva rendkívüli közgyűlésen fog tárgyaltatni. Ezután olvastatott a budapesti iskolatanács jelen­tése három igazgatói állomás betöltése iránt, mely három állásra kijelöltettek: Sauersich, Vajdafy és Bau­mann. Havas Ignácz rögtön kíván ez ügyben intéz­­kedni, de a közgyűlés Matolay és Dobos felszólalására elhatározza, hogy a választás hétfőn d. u. 3—4 óráig fog eszközöltetni. Fölmerülvén Tarczalovics Sándor városi mérnök hanyagságára vonakozó ügy, olvastatott a főmérnök nyilatkozata s a tanács megintése, melyben figyelmez­teti Tarczalovics Sándor mérnököt, hogy engedelmes­kedjék fellebbvalójának, különben a következményeket magának tulajdoníthatja. A közgyűlés erre elhatározza Haris indítványára, hogy egy három tagú bizottság vizsgálja meg az ügyet. Olvastatott Simon Florent in­dítványa Román mezei kapitány elmozdítása iránt, ki az ürülékek elhelyezésénél a legnagyobb hanyagságot mutatta, s ezáltal a közegészségügyet veszélyeztette. Az illető mezei kapitány iránt a fegyelmi vizsgálat el­rendeltetik. Több kisebb érd­kű tárgy elintézése után az ülés 6 órakor véget ért. Kivonat a hivatalos lapból. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél újon­nan rendszeresített birói állomásokra: Steiner H­en­­riket, Szen­ner Józsefet, Gobra Nép. Jánost azon törvényszéknél beosztott váltótörvényszéki birá­­kat, Újhelyi Károly aradi törvényszéki birót, Tóth István balassa­gyarmati törvényszéki birót és G­erő­met a Titus budai aljárásbirót nevezem ki. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi julius 28-án. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Dr. P­a­u­­­e­r T­i­v­a­d­a­r, s. k. Ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi jul. hó 16-án kelt legf. elhatározásával megengedni méltóz­­tatott, hogy F­ül­öpp Ferencz temesvári főreáltano­­dai igazgató a nagyváradi, Han­thó Lajos lőcsei fő­­reáltanodai igazgató pedig ugyanazon minőségben a temesvári főreáltanodához helyeztessék át. A vallás- és közoktatási m. k. miniszter megen­gedte, hogy Sémi­ér Mihály pestvárosi főreáltanodai rendes rajztanár által „Elemi rajzlapok“ czíme alatt készített és négy évi folyamra osztott mintarajzlapok a középtanodákban használtathassanak. A földmivelés, ipar- és kereskedelmi m. kir. mi­niszter Szatmáry Kornél m. kir. igazságügyminisz­teri III-ad oszt. számtisztet, a földmivelés, ipar- és ke­reskedelmi m. k. minisztériumhoz II-ad oszt. számtisztté ideiglenes minőségben kinevezte. Maus Márton soroksári lakos, vezeték nevének „E­gr­e­s­­“-re kért átváltoztatása folyó évi 29.256. számú belügyminisztériumi rendelettel megenged­tetett. A temesvári m. kir. pénzügyigazgatóság P­o­­peszko Istvánt m. kir. vámtisztté, továbbá Barth Józsefet és Pitkovits Lázárt m. kir. vám­segédtisz­tekké, az elsőt végleges, az utóbbit pedig ideiglenes minőségben nevezte ki. A szerémi takarék- és kisegitő-egylet alapszabá­lyai f. évi julius 11-én 10,255. sz. a. földmivelés, ipar ­és kereskedelmi m. k. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. Baranya megye alispánjának f. évi jul. 24-én 4504. szám alatt kelt jelentése szerint a baranyavári járás te­rületén — Villány község kivételével — az országos vásárok és vásárokkal egybekötött búcsúk megtartása az uralgó kolerajárvány miatt betiltatott. Torontál megyében Törökkanizsán a folyó év augusztus hó 3 ára eső országos vásárnak megtartása betiltatott. A málta cs. és kir. consul távirati jelentése sze­rint, az angol kormány által az osztrák és magyar ki­kötőkből érkező hajók huszonnégy napi vesztegzár alá vettetnek. Hivatalos jelentések szerint a Triestből érkező ha­jók az olaszországi kikötőkben kolera gyanúja miatt 15 napi vesztegzár alá vettetnek. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, julius 31. — A balközép vezérei. Az „Eli.“ jelenti: Tisza Kálmán elhagyta Kissinget s orvosilag taná­csolt gyógyrendszer értelmében elutazott — családjá­val együtt — tengeri fürdőket venni, Ostendébe hol szeptemberig marad. — Ghyczy Kálmán nemsokára Karlsbadot fogja meglátogatni, — mint tenni szokta minden évben, — előbb azonban — ma vagy holnap — Budapestre jön s egykét nap itt marad. — Az egyetem kör­éből. A tegnapi rector­­választást még csak azzal a megjegyzéssel kisérjük, hogy a „Magyar Állam“ „Éljen Kautcz Gyula!“ fel­iratú czikkel üdvözli eredményét. — Az egyetemi ta­nács egész terjedelmében hozzájárult a politika tanszé­kére nézve azon candidatióhoz, melyet a jogi facultás taári testülete terjesztett föl, s mely szerint Horn Ede e tanszékre jelöltül egyedül terjesztetik a minisz­ter elé, s csak az esetre, ha ezt a miniszter el nem fo­gadná, hozatik három más jelölt javaslatba. A tanács­ban a szavazatok egyformán voltak s az elnöklő Hatala szavazata döntött a jelöltség javára. Ugyanily szavazati számaránynyal a rector indítványára eltöröltettek mind­azok a formalitások, melyekkel eddig a rector az ügy­vezetést utódjának átadni szokta. — A nőiparegylet báljairól elég annyit je­lenteni, hogy lesznek és mikor lesznek. Közönségünk­nek nem kell már ajánlani. Tudja mit várhat e derék egylet buzgó választmányától. Most is tehát csak any­­nyit, hogy az egylet harmadik balja ipartanodája és munkabazárja javára aug. 4-én hétfőn lesz a császár­fürdőben. Jegyek a meghívó előmutatása mellett vált­hatók : az egylet elnökénél (Császárfürdő 32. sz.), az egylet munkabazárjában (Országút, Károlykaszárnya­­épület), a „Családi kör“ szerkesztőségénél (Kristóf-tér 2. sz.) a bál estéjén a császárfürdői pénztárnál. Jegyek ára : Családjegy 3 személyre 5 frt. Személyjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hírlapok utján nyugtáztatnak. Társas kocsik egész éjen át közleked­nek. A hajó éjfél után 3 órakor indul vissza. — Orientalisták congressusa 1873-ban. E franczia indítványra keletkezett nemzetközi tudomá­­nyos gyülekezet folyó évi sept. 1-én ül össze Párisban. Anglia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, az amerikai Egyesült­ Államok , Holland , Olaszország, Svájcz, Portugál, Poroszország hírneves orientalistái írták alá az indítványt s fognak részt venni a munká­latban. Sőt Japánból is az igazságügyminiszter aláírta. Kiterjednek a tárgyalások nemcsak a nyelvészetre, ha­nem a szokásokra, régiségekre, iparra, nemzetek szár­mazására, politikai szervezetre stb. De a congressus első szakában a japáni, chinai, tatár és indochinai sza­kok vétetnek elő. Külön helyi bizottságok alakulnak, sőt már tizenkettő, a­zon elősorolt országokban mun­kálkodását meg is kezdte, — a­mi azonban nem zárja ki, hogy új bizottságok ne alakíttassanak. S­ptember 7-én rendeztetik egy orientális kiállítás Párisban, mely mint mondják, mindent homályban hagyand a­mi ezen nemben eddig létrejött. A magyar tudományos világ — jegyzi meg a hivatalos lap — mivel legalább franczia lapok Magyarország részvételéről nem szólnak, úgy látszik, nem vett tudomást e nevezetes congressusról, mely kétségkívül érdekel bennünket oly közelről, mint bármely más nemzetet. Kár lenne kimaradnunk ebből. S nemcsak egy Szilády Áron és Vámbéry, gr. Kun Géza, hanem speciális magyar nyelvészeink és ethno­­graphjaink is méltán részt vehetnének benne. — Szent László palástját a „Narodny Novine“ szerint Tkaleic Iván a zágrábi káptalan könyv­tárnoka az ottani székesegyházban megtalálta. — A szekrényen, melyben fölfedezte, tisztán olvasható : „pal­lium sancti Ladislai.“ — A középtanodai tanáregylet közgyű­lése aug. 4—6 napján lesz a fővárosban az akadémia Kisfaludy termében s részben a fővárosi főreáltanodá­ban. Aug. 3-kán estve a Hungáriában lesz találkozás. A közgyűlés tárgyai között az új középtanodai törvény­­javaslaton kívül a gymnasium és reáliskola új tanter­vei is tárgyalás alá fognak vétetni.­­ A vagyongyár égéséhez több adatot közölnek. A gyártelepből mint tudva van, sikerült a legértékesebb épületet megmenteni, mely a gépmühe-

Next