Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-02 / 201. szám

kis mű mutatja, mily éles belátása volt Kossuthnak ipari dolgokban is. A kis füzet czime: Jelentés az első ma­gyar i­p­ar m­ű-k­i­á­ll­í­t­á­s­r­ó­l 1842. (A magyar iparegyesület igazgató választmánya megbizásából) szerkesztő Kossuth Lajos, választmányi aligazgató. Mindjárt a bevezető szavakban látjuk a lángészt a legnagyobb szerénységgel párosítva; — mily roppantul különbözik e nyelv mai tolakodó — ugorkafára kapaszkodott genjeink pöffeszkedő sty­­lusától. Nem lesz rész, már ha styláris tekintetből is, elol­vassák a különféle ötévi működések szerkesztői e kis 76 lapos iratot. Bevezetésül azt mondja Kossuth: „Azon sok jó kö­zött, mit hitem szerint az iparegyesület, ha irányt nem veszt, s kellőleg gyámolitatik, egykor tehetend, a honi műipar állapotának folytonos ismertetése nem leg­utolsó. Mert önismeret a haladásnak föltétele. Ez okból tarta szükségesnek az igazgató választmány, a múlt augusztus és szeptember hónapokban tartott első ma­gyar iparmű-kiállítás részletes leírását első adalékul a honi műipar statistikájához, históriájához, s műtani álla­potának ismeretéhez közre bocsátani. A szerkesztés reám bízatott, és talán soha sem ér­­zem oly fájdalmas elevenen, hogy specialitásokra nem vagyunk nevelve, mint épen ez alkalommal; s ha azon ok nem indít vala, hogy másnak e munkát elvállalni nem is lehetett, mivel Landerer Lajos azon kivül, ki az iparműkiállítást rendező, más a kiállítókkal csak annyi érintkezésbe sem jöhetett, mint én, ki az illető alválasztmánynak elnöke valék: bizonyosan nem bátor­kodtam volna e tökéletlen dolgozattal föllépni, mert az iparműtan mezején egészen járatlan vagyok, s nem volt semmi előzmény előttem, mely a töretlen ösvényen ve­zérem lehetett volna. — Azonban a kezdet mindenben nehéz, jövendőre az iparegyesületnek bizonynyal módja leend avatottabb kezekről is eleve gondoskodni; — első kísérletül vegye a közönség ezt is szívesen. Sokkal inkább ismerem e szak körüli tehetetlensé­gemet, mintsem ne tudnám, hogy dolgozatomban hemzsegnek a hibák, tévedések, balfogalmak, s nem egy műtani baklövés szolgáland a szaktudósoknak mulatsá­gul. De ha csak annyit eszközlöttem is, hogy alkalmat nyújtók helyesb ismertek terjesztésére, munkám nem volt egészen haszontalan, s azért minden tárgyavatottat tisztelettel felszólítok, méltóztassék tévedéseimet kija­vítani ; a legnagyobb örömmel sietendek minden alapos igazítást, egy vagy más után közre bocsátani. Némely iparágra, mint például a vasgyártásra nézve, dolgozatommal még csak a honi műipar statisti­­kája sem nyer , vagy csak annyit is, mennyit például a selyemgyártásra nézve nyerhet; ennek egyik fő oka, hogy némely iparág s különösen a vas, és általában a bányászat, csak igen kevéssé volt a rögtönzött első ma­gyar iparműkiállításon képviselve, s még a képvisel­tekre, például a munkácsi vasgyárra — nézve sem volt alkalmam adatokat gyűjteni. — Ha tehát egy vagy más czikk érdeme szerint nincs kiemelve, azt egyenesen csak e körülménynek kérem tulajdoníttatni. — Az egész ki­állítás nem egyéb volt rögtönzött kisérletnél; jöven­dőben úgy a műbírálat iránt soknak másképen kell történni, mint arról is előre gondoskodni, hogy a ki­állítással egyetemben az egyesület kezeibe tökéletes statistikai adatok kerüljenek, melyeknek segedelmé­vel egy az enyémnél ügyesebb, avatottabb kéz a hím műiparról tanulságteljes rajzot nyújthasson a magyar közönségnek, mely a kiállítási teremnek sűrü látoga­tásával s azon érdekkel, melyet mind a kiállítás, mind a jutalom­osztó ünnepély iránt tanúsított, igen örvende­tes bizonyságát nyujtá, hogy az iparügy fontosságát érzi, s az iparegyesület zsenge törekvéseit méltányolja. — Pest, deczemberben 1842. Koss­uth Lajos. Nem látunk-e itt eme rövid sorokban irányeszmé­ket, melyek tiz évvel később — Londonban érvényre jutának ? Nem ez-e kiindulási pontja hazai iparunk — sajnosan nagyon is lassan fejlődő — haladásának ? — Mindamellett inter paranthesim megjegyzem, a magyar iparegylet chronologiáját, most nem vezeti vissza ama időpontig, melyről hallgatnak, miután jelenleg „de mauvais geure“, elődei irányában elismerést tanúsítani. Különben hát ők sem roszabbak mint azok, kik poli­tikai tekintetben is 67-nél hátrább nem igen szeretnek nézni, mert ott mint Bankó szelleme áll előttük egy megcsonkított alkotmány. Áttérve a jelentésre nagy saj­­nálattal kell constatálnunk, miszerint harminczegy év előtt néhány iparág igen szép lendületnek indult, mely azóta vagy tökéletes stagnatióba ment át, vagy pedig eltűnt a hazai földről. Hozok fel itt néhány példát a je­lentésből :­­ „Kép a c­z­u­k­o­r. Első iparág, melyet a honra nézve felszámíthatlan fontosságához képest a műbizáló választmány teljes méltánylattal rendkívüli tekintetbe vett, de melynek emlékpénzzeli kitüntetését a fentebb előadott körülményeknél fogva a jövő iparműkiállitásra halaszta, a honi r­é­pa ez a k­or. .. Hogy ezen fontos műiparág, melynek ha valahol Európában, minden bi­zonynyal Magyarországon van jövendője, s mely kellő kifejlés mellett nemcsak a belföldi fogyasztás tökéletes födözésével a honnak sok milliónyi kiadást meggazdál­kodhat, hanem igen nyereséges külkereskedési ággá is válhatik— hogy ez előrelátása Kossuthnak nem teljesült, annak hazai viszonyaink szomorú fordulata az oka — ma már csak a nagy-surányi és szent-miklósi czukorgyárak bírnak némi jelentőséggel — az 1842. fellépett vállalatok közül pedig aligha létezik még egy. így vagyunk a selyemtenyésztéssel is, mely nem, hogy haladt volna, hanem tökéletes hanyatlásnak in­dult. III. sz­a­k­a­s­z selyem: e rovatban azt mondja Kos­suth jelentése : „Népességi és kereskedelmi viszonyainknál fogva honunkban a műipar minden ágai közt legbiztosb jö­vendője azoknak van, de a népre is legtöbb közvetlen haszon azokból hárulhat, melyek a mezei gazdasággal úgy függnek össze, hogy a gyártásra szükséges nyers­anyag benn az országban termesztetik, arra nézve tehát külföldtől függésben sohasem lehetünk, s a melyeknek természete hozza magával, hogy a mesterséges géperő a kézi munkának nagy mértékbeni hozzájárulását mel­lőzhetővé sohasem teheti, mely tehát nemcsak általános státusgazdasági nyereséget az országnak, hanem magá­nak a népnek is közvetlen keresetet nyújt, a­nélkül, hogy a földmivelésre szüksége erőt elvonná.“ Ami itt 31 év előtt mondatott, az áll ma is, mindamellett szem előtt nem zátták mikor az úgynevezett új aarában neki fog­tak az ipar reconstructiójához. A­mint a jelentésből értesülünk 1841-ben a magyar birodalom területén 8560 mázsa selyemgubó tenyésztetett és ebből a hulla­dék selymen kivül czérnázásra alkalmas 618 mázsa nyers selyem gyártatott. Ma, 31 évvel később, a selyem tenyésztésnek se híre se hamva, hacsak privatpassió­­ból folytatott kisebb tenyésztéseket tekintetbe nem veszszük. Sok tanulságot vonhatnék még ki ama jelentés­ből, de félek, hogy a nekem szánt tért már most is túl haladtam. Végre a díjazottak sorából akarok néhányat felemlíteni : I. oszt. Festők: Kiessling testvérek Po­­szony, arany érdempénz. Göbel Mihály selyemfestő Pest, méltánylatos említés. F e 11 m­a­y­e­r Antal karton­festő Szeged, bronz-emlékpénz. Goldberger Sámuel Ó-Buda, dicsérő oklevél. II. osztály Vas: Munkácsi uradalom vasgyára. Arany emlékpénz (öntvényeiért) Hoff­mann testvérek és Maderspach Károly, Ruszka­­bányán : ezüst érem. Pesti József hengermal 1­o­m vasöntvénygyára és gépműhelye ezüst emlékpénz. III. osztály Selyem : Hoffmann és fiai bécsi nagykereskedők, a magyar selyemgubó beváltás bérlői, arany emlékpénz, Pecz Ferencz selyemfonógyára Pan­­csován, ezüstérem, Lorencz Alajos Bánát, Fehértemp­lom bronzérem, Radulovics testvérek dicsérő oklevél.— Koch Péter Antal bársony-, selyem és­ műszövetgyáros (Pest szövetség-utcza 40.) bronzérem. V. osztály Salitrom: báró Vay Miklós, debre­­czeni salitromgyára, arany emlékpénz. VI. osztály Papír: Smith és Meynier­­ fiumei géppapírgyár ezüst emlékpénz, nagy­­ sz­­­a­b­o­s­i­­ papírgyár (?) bronz emlékpénz, hermaneczi p­a­­­­pír­gyár (akkor Schloss Mór tulajdona) dicsérő­­ okmány. VII. osztály Üveg: Bergerféle hrynovai üveggyár bronzemlékpénz. Kuhinka testvérek sziklai üveggyár Zólyommegyében és ó­antalfalvi , üveghuta Gömörben bronzemlékpénz. (Folyt, köv.)­ ágyhoz közeledett, megtapogató a sebesült üterét, ke­zét azután szivére téve és kétségbeesett mozdulatot tőn. Mégis, hogy annál biztosabb legyen, kihúzott zsebéből sima aczéltükröt és Wallombreuse ajkaihoz közelité, azután nagy figyelemmel vizsgáld a tükröt, mert finom pára homályosította el. Az orvos csodálkozva ismétlé kíséretét. Újra el lett homályosodva az aczél. Izabella és a herczeg szivszorulással kisérték a sebész mozdula­tait, kinek homloka kissé kiderült. I — Az élet még nincs tökéletesen kialudva — , mondá végre a herczeg felé fordulva — a beteg még nem szűnt meg lélekzetet venni, s mig a halál nem jött el, mindig van remény. I De ne örüljenek még, fájdalmuk később még ke­serűbb lenne; azt mondtam, hogy a herczeg még nem lehelte ki utolsó leheletét, egyebet nem. De abból még nem következik, hogy meg lehessen menteni. Most meg vizsgálom sebét talán nem halálos, mert nem ölte meg. — Ne maradjon itt — mondá Vallombreuse atyja Izabellának — ily látványok igen megrázók ifjú leá­nyokra nézve. Midőn az orvos ki fogja mondani véle­ményét, megüzenem. Az ifjú leány eltávozott egy inas által vezetve, ki őt más szállásrészbe vitte mint melyben azelőtt volt, s mely még egészen fel volt dúlva az ütközet által. Tanítványa segítségével kigomboló a sebész Val­­lombreuse mellényét és hófehér mellet takart ki, m­e­­­lyen háromszögű keskeny kis seb látszott. A seborvos megtapogató a sebet. Keveset vérzett, inkább belől történt a vérkiömlés. Midőn megérintek a sebet, a be­­­­teg megrezzent, de szemei azért csukva maradtak és annyit sem mozgott, mint egy márványszobor, tem­­polmi síron. — Ez jó jel — mondá az orvos — szenved, tehát él. Ez érzékenység reményt ad nekem. (Folytatása következik.) MAGYAR ÚJSÁG 1873. SZEPTEMBER 2. Eredeti levelek. Pécs, aug. 28. Baranyamegye 1873. év aug. 11-ik és következő napjain tartott bizottsági közgyűlése nemcsak azért ér­demel megemlítést, mint a „Pécsi Figyelő“ kiemeli, hogy a főszámvevői állás szavazat utján, s a megye jól felfogott érdekének megfelelőleg töltetett be, Horváth Károlynak, Kisfaludy Zsigmond 85 szavazata ellené­ben 93 szavazattal lett megválasztatása által, mely eredmény örvendetes azért is, mivel az uralkodó párt elleni hosszas küzdelemnek első ízben történt győze­lemre juttatása , hanem megérdemli, hogy a megyének nevezetes részét képező negyvennyolczas ellenzék ha­zafias érzelmeit tolmácsoló „Magyar Ujság“-ban is megemlittessék azért, mivel több oly eszmék mellett is vitatott, bár ez­úttal veszteséggel a harcz, melyek minden gondolkodó férfinak az elmélkedésre okul szol­gálhatnak, s oly határozat is hozatott, mely e megyét az ellenzékiek sorába emeli. Az előbbihez tartozik a közvetlenség, szóbeliség és szólásszabadság gyakorlásának meggátlása elleni fel­szólalása, melyre a pótsorozatban foglalt lancsuki köz­jegyző vizsgálati ügyében Balogh Károly bizottmányi tagnak a szólástóli megfosztatása adott alkalmat, kinek az 1870. 42. t. sz. 46-ik §-a alapján a tanyálladéknak felvilágosító előterjesztése is megtiltatott, mivel a pa­naszolt jegyzőnek védője, és sajnos, hogy oly bizott­­mányi tag is, a ki különben a negyvennyolczas ellen­zékhez tartozik, ez alkalommal a szólásszabadság felett sört pálctát azon téves nézetből, miszerint saját ügyé­ben senki bíró nem lehet, mivel a szóbeliség, közvet­lenség és nyilvánosság jelen korszakában, a nyilvános­nak törvényesített megyei bizottsági közgyűlés a netán jelenlevő feleket vagy képviselőit kihallgatni el nem mulaszthatja, sőt köteles az esetben, ha alapos és igaz­ságos határozatot akar hozni; a tanácskozásban­ rész­vét ugyanis az ítélethozásnáli szavazást, nem pedig a fel­világosító hozzászólást jelentvén, a törvénynek ha­sonló értelmezése s alkalmazása nem a közvetlenség el­vinek meghonosítására, hanem a bureaukratia zárt aj­tók közötti önkénykedésére vezet. Másik nevezetes mozzanat volt e gyűlésen, a pénz­ügyminisztériumnak, a közadók behajtása módozatai iránti körrendeletnek végre nem hajtása, s Heves me­gye feliratával megegyező felírás, — mert a megye ed­digi — bár nem egészen törvényes — közegek hozzá­­jártában és módozat mellett is az adót annyira behaj­totta, hogy alig van vissza valami hátralék, tehát épen most nem járulhat a miniszteri rendelet azon pontjához, mely szerint az eddig többnyire másutt nem alkalmaz­ható s képesítvénynyel nem biró adóvégrehajtók kine­vezésébe befolyni felhivatik, mely által az eddigi tör­vénytelen eljárás miatti felelősség a megyére hárulna, a­mi annál lesújtóbb volna a megyére, mivel a rosz ter­més miatt számtalan községek lakosai még vetőmaggal sem birván, ennek beszerezhetése végett kölcsön köz­vetítését, és az adóvégrehajtás felfüggesztésének kérel­mezését kellett elhatároznia. Hosszabb vitát idézett elő a kisbudméri marad­vány­földek tulajdonosainak, a község javára történt telekkönyvi bekeblezés törlésének és a tulajdonosok ne­vére átírásának megengedése végetti folyamodására, úgy Kis-Harsány község lakosain­ak az uradalommal kötött terhes szerződés megsemmisítése végetti kérvé­nyére beadott tiszti főügyészi jelentés,­­ mert a je­lentő Bánfay Simon főügyész a kisbudmári maradvány földek tulajdonosait annak ellenére per útjára kívánja utasíttatni, hogy a törvény világosan rendelkezik a ma­radvány földek hová­tartozására nézve, s kimondja, hogy azok az egyes birtokosokat megváltás mellett ille­tik, s a folyamodók azt, hogy a váltsági összeget ők fizették le, bebizonyították, a község képviselő testü­lete pedig határozatilag elismerte azt, hogy a község javára eszközölt telekkönyvezés tévedésen alapul, s az átkeblezésbe önkényt is beleegyezett, mely indokoknál fogva a főügyész hibás véleménye félrevetése mellett többséget nyerni sikerült, azonban Kis Harsány köz­­ség ügyében a szintén téves, és perre igazítást javasló főügyészi vélemény annak ellenére elfogadva jön, hogy a vizsgálatból kiviláglott, mikép a szerződést kötő elöl­járók meghatalmazása a járási szolgabiró által saját la­kásán, a birónak lemondása folytán, az aláírtak meg­hallgatása nélkül hitelesíttetvén, — továbbá a községi képviselők az 1871. évi 18. t. ez. 26. és 103. §-a szerint 30 nap közbevetésével kitűzendő közgyűlésen el nem határozván, — az ekkor kötött szerződés semmis és ér­vénytelen, — s ugyanazért a megye ahhoz jóváhagyá­sát nem adhatja. Meghiusittatott a megye által a siklós-trinitási or­szágút építése iránt 1872. évi november 12-én és 1873. évi május 12-én hozott határozat is, mert noha ez itt a megyei országutak hálózatába felvétetni határoztatott, az útépítés hosszú időre visszavettetett, a másod­mér­nök által készített tervnek, az ezen utat ellenző főmér­nök felülvizsgálata alá bocsátása által, mert ez beteges­kedése miatt a siklósi hegyet megjárni képes nem lévén, jelentésével késhetik, s ha be is adja, a már előre hi­básnak mondott tervet helyeselni vagy kijavítani nem fogja; — a felülvizsgálatnak nem is most, hanem az építési engedélynek az 1868. 55. t. sz. értelmében ki­eszközlése után volna, a kiküldendő bizottság hozzájár­­tában helye; azonban az engedély kieszközlése végetti felterjesztés megtagadásával lehetlenné tétetett, hogy Siklós város a kisajátítási költségek viselése, elvállalása által nyilvánított áldozatkészségét tettleg is bebizonyít­hassa, de hiszszük, hogy a közlekedési minisztérium, — hova felfolyamodott, — méltányolva abbeli törekvését, hogy a vaspályával összeköttetvén, anyagi jólétét elő­mozdítsa, a megyei határozat megváltoztatásával, arra alkalmat szolgáltatand. A siklósi polgári olvasó egylet e hó 24-én saját helyiségében nagy számüzöttünk Kossuth Lajos névnapját megünnepelte, s abban az itteni negyven­­nyolczas­ kör tagjai is részt vevén, ünnepelt nagy ha­zánkfiát mozsárágyu durrogtatások s zene kíséretében lelkes felköszöntésekkel éltették. n. r. 1. s­orvát országgyűlés, Zágráb, aug. 29. Elnök Mazuranics, jegyzők : Kiss, Turelli. A kormány részéről jelen van Vakanovics. Az ülésben részt vesz 72 tag, köztük Mihajlovics érsek, Rauch. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy az újonnan választott dr. Schramm benyújtotta megbízó levelét. Az igazoló bizottsághoz utasittatik. T­u r e 11­­ jegyző felolvassa a beérkezett kérvé­nyek sorozatát s a kormány által a zsidók egyenjogosi­­tása, a középtanodai tanárok fizetésének szabályozása, a közmunkák s az 1873-ki kveget iránt benyújtott ja­vaslatokat. Az illető bizottságokhoz utasittatnak. Zsinkovics János, a regnikoláris bizottság elő­adója : Tisztelt ház ! Több mint egy éve már, hogy az országgyűlés saját kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek feladata volt, hogy a magyar országgyűlés hasonló bizottságával az 1868-ai kiegyezés némely pontjának módosítása iránt tárgyalásokat kezdjen s azok iránt megállapodásra jusson. A lignicoláris bi­zottság befejezte a feladatát s tárgyalási eredménye azon előterjesztésben lel kifejezést, melyet most van szerencsém a t. ház asztalára letenni. Alig van most ideje e tárgy tekintetében valami érdemlegest mondanom. Az országgyűlési tárgyalás feladata lesz ez, mely legközelebbre előttünk áll. De ettől eltekintve, legyen szabad nekem egy dolgot álta­lánosságban kiemelnem, azt t. i., hogy a mi a két regni­­colaris bizottság által az 1868-as I. t. sz. megváltoz­tatása, illetőleg kiegészítése iránt létrejött, egyhangú megállapodás eredménye. E ténynyel, ha az, mint nem kétkedem, e ház által jóváhagyatik, meg fog szűnni Magyarország és Hor­vátország közt az államjogi harc­. Ha ez államjogi vi­szály következményeire a hazánkban ezek folytán léte­sült zavarokra tekintünk, valóban kívánatos, hogy azon egyetértés, mely a kiegyezés létrehozásánál a két kül­döttség közt, habár csak az utolsó pillanatban is, ér­vényesült, mindkét törvényhozásnál, különösen pedig a mi országgyűlésünkben is, s általa összes népünknél érvényesülést találjon, hogy azon lázas állapot, mely hazánk felett uraló, az örökös bizonytalanság emez ál­lapota, mely minden haladást lehetetlenné tesz, mielőbb véget érjen; mert ha tovább is tartana, teljes apathia lenne következménye népünk részéről, holott ez teljes szellemi megsemmisülésével leen, egyértelmű akkor, midőn rész aratás és más jelentékeny szerencsétlenség folytán anyagilag is oly mélyre sülyedt. A regnicoláris bizottságok munkálata önök előtt fekszik, uraim. Bírálják meg Önök pontosan, alaposan, de egyszersmind azon politikai belátással, mely vezette az önök, s mint állíthatni vélem, a magyar országgyű­lés bizottságának tagjait ez egyezség létrehozásánál, s a­melyet hasonló nemzetközi tárgyalásoknál s egyezsé­geknél nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindenekfelett pedig tekintet nélkül ítéljék meg, küldöttségük s bizalmi férfiaik eljárását, azt, hogy megfeleltek-e lelkiismeretesen feladatuknak. Mi teljes nyugalommal várjuk önök ítéletét, azon tudatban, hogy mindent megtettünk, s mindent érvé­­nyesítettünk, a­mit az adott viszonyok és idők között lehetségesnek tartottunk, hogy végre hazánkban con­­solidált állapotok létesüljenek, hogy szebb jövőnek út­jai egyengettessenek; mert rajtunk áll most uraim oda hatni, hogy ily mérvű önkormányzat mellett népünk ne sülyedjen; a tér tág előttünk, a munka sürgős és mi­vel a bizottság azt véli, ez ügy megoldása föltételét ké­pezi annak, hogy az országgyűlés minden munkaságát kifejthesse, azon véleményben van, hogy az országgyű­lés helyezze e tárgyakat a napirenden első helyre, hogy azután a reá várakozó többi ügyet vehesse tárgyalás alá. Ezért indítványozza, hogy az országgyűlés nyo­massa ki az előterjesztést és az arra vonatkozó, a két küldöttség között váltott jegyzékeket és jegyzőköny­veket, s miután ez megtörtént, tűzze ki szerdára napi­rendre. Ez indítványt egyhangúlag elfogadták. Marianetz követeli, hogy tavaly beterjesztett indítványát, mely Rauch Lévin báró perére vonatko­zik, vegyék azonnal tárgyalás alá. A legközelebb le­folyt napokban minden oldalról békealkudozások lé­tettek, melyektől tartani lehet, hogy végre még meg­kérik Rauch Lévin bárót, hogy vegye a kancsukát újra kezébe és verjen végig rajtunk. (Zajongás.) Zinkovits J­ános megkívánja védeni a szólás szabadságát, de mégis tiltakozik az előtte szóló 1. kép­viselő fellépése ellen, minthogy a ház és elnök méltósá­gát sérti, hogy oly tárgyakról szóljanak, melyek sem ide nem tartoznak, sem napi­rendre kitűzve nincsenek. (Tetszés.) Rauch Lévin báró köszönett­é fog tartozni a háznak, ha a Makonecz által említett periratokat elő­veszik és átvizsgálják, mert ha ezek az idevaló és a ma­gyar országgyűlés elé fognak terjesztetni, meggyőződ­nek a vád tarthatatlanságáról. (Jobbról helyeslés.) E kellemetlen episod ezzel befejeztetett. Az elnök indítványára 4 új jegyző, egy gazdasági bizottsági tag, egy quaestor és a 21 tagból álló pénz­ügyi bizottság választásához fogtak. A választás eredménye következő : Beadatott 70 szavazó jegy, ebből esett az eddigi jegyzőkre, Kiss Gáborra 49, Turellire, Rogulicsra és Szekovicsra 48—48 szavaz­at. A jobboldal jelöltjei : Krovics, Gvozdanovics, Ancseticz és Somodji 21—21 szavazatot kaptak. Quaestorra Dr. Madec választatott meg 49 szavazattal Modics L. 21 szavazata ellen. A gazdasági bizottmányba dr. Malec választatott meg 49 szavazattal. A pénzügyi bizottságba megválasztottak : Mihajlovics Drag, Puszt, Zsivkovics, Horvát Mirko, Jovanovics , Rogulics J. Broz, Mrazovics, Muz­­ler, Stemkovics, Kiss L., Imaics, Turelli, Makanecz, Jakics, Dawidovics, Cop, Turkovics, Kraljevics B. Verbancsics, Ferkics; mindnyájan 49 szavazatot kap­tak. A jobboldalnak más szavazati ive volt, s 21 szava­zatot adott be. Ülés vége 12 órakor. A jövő ülés valószinüleg szerdán lesz. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, 1873. aug. 28. Alelnök : báró Podmaniczky Frigyes ur az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, a tanácsnak tudomására juttatja Pest város hatóságának abbeli átiratát, mely­ben ez, a belső körút boulevardirozási munkálatait a megállapított rostély utczai ponton túl, a Hatvani­ ut­­czáig, illetőleg még innen is 30 évlel tovább, az idei építési idény alatt kiterjesztetni s lehetőleg befejeztetni kívánja. A tanács átlátja ugyan­ezen kívánalom czél­­szerűségét, miután azonban az ezen munkálatok költ­ségeinek fedezésére előirányzott összegek kimerítvék, és a munkáknak a meghatározott ponton túl leendő folytathatása csakis egy újóbbi hitelművelet mellett volna eszközölhető, utasítja pénzügyi bizottságát, hogy tekintettel a fővárosi pénzalap erejére, valamint azon alapnak remélhető ez idei és jövő évbeli jövedelmi forrásaira, véleményt adjon az iránt, hogy a kívánt több munkálatokkal járó­­ 174.000 ftnyi költségek mi módon volnának fedezhetők. Pest városának azon tudósítása, mely szerint az Eötvös-szobornak a Dunaparton lévő Steinféle ház előtti felállítására beleegyezését nyilvánítja, tudomá­sul vétetett, miáltal ezen ügy kérdése véglegesen befe­jezettnek tekintendő. A fővárosi köz­munkák tanácsa, valamint a városi hatóság, és a lovaregylet küldöttei által képezett bi­zottság, a jelenlegi juttatási térnek, a városliget éjszaki részében leendő áthelyezése iránt, egy a hírlapokban is közzétett pontozatot — dolgozott ki. Pest városa ezen pontozathoz beleegyezésével járulván, a fővárosi köz­munkák tanácsa, a leendő új lóversenytér áthelyezésére szükségelt — jelenleg a katonai kincstár tulajdonát képező — telkeknek megszerzése, és azoknak Pest­város birtokában leendő átbocsájtása iránt intézkedni kívánván, fel fogja kérni a megnevezett telkek, az új épület, és egyéb katonai kincstári ingatlanságok meg­szerzésére vonatkozó tárgyalások vezetésével foglal­kozó m. k. pénzügyiminiszter urat, hogy ezen ügynek mielőbbi végleges befejezését gyorsítani, s ha ez lehe­tetlen volna, úgy legalább a lóversenytéri telkek azon­nali átengedését eredményeztetni méltóztassék. Pest város hatósága bemutatja az úri utcza és ba­rátok tere szegletére lévő Schneider-féle ház kisajátí­tására vonatkozó esküdtszéki bíróság ítéletét. Hogy ezen a közforgalmat megnehezítő és veszé­lyeztető épület, mielőbbi eltávolítása eszközöltethes­sék, intézkedni fog a fővárosi közmun­kák tanácsa hogy a száztízezer forintnyi kisajátítási ár még ez évi október hó lefolyása előtt letéteményeztess­ék és hogy a kérdéses ház 1874. máj. 1-ig lebontathassék. A csatornák a Dunába beömlő torkolatai egy foly­tonos az egészséget veszélyeztető bűzt terjesztvén uta­­sittatott egy Ybl, Hofhauser, Szumrák, Schimdt és Incze urakból kiküldött bizottság, hogy ezen nehézség megszüntetése iránt véleményt terjeszszen be. A bizottság nézete szerint ezen bajnak elodázása csak a vízvezetéknek és csatornázási hálózatnak kiépí­tése által volna elérhető, megjegyezvén, hogy a Rákos­pataknak bevezetése ezen czél elérését nagyon is elő­segítené.­­ Ezen bajnak ideiglenes legyőzésére nézve kívánatosnak tartja a bizottság a csatornáknak folyto­nos fertőtlenítését, a csatorna­nyílások elzárását, végre a vízvezetéki csöveknek a csatornákkal leendő össze­köttetését, miáltal a bűz legalább részben eltávolít­ható lészen. A bizottság ezen véleménye Pest város ha­tóságával közöltetni rendeltetik. Az egyetemi könyvtárnak a barátok terén leendő építtetése iránt az engedély a bemutatott tervek alap­ján ezelőtt kevés idővel megadatván és tekintettel az épületnek ószerű jellegére a reál utcza felé, daczára, hogy ezen utcza csak 5 ölni szélességgel bír, 6 hüvelyk­­nyi kiszökellékek és 6 hüvelyknyi lábazatok lettek, kivételesen engedélyezve. Ezen engedély ellenében az építés alkalmával, a tervektől tetemes eltérések észleltetve, az építkezésnek további folytatása, beszüntettetett. Skalnitzky Antal úr, mint az építkezéssel megbí­zott építész az építkezés folytathatása iránt Pest város hatóságához folyamondván, ez az ügyet további elinté­zés végett a fővárosi közmunkák tanácsához tette át, tapasztaltatott ez alkalommal, hogy a homlokzat egyik pontján 9" a kapunál 21", és azonfelül a lábozattal 19" és 13"-nyi eltérés követtetett el, miáltal a kezdetleges­­sen engedélyezett 12" helyett az egyik ponton 28", a kapu mellett pedig 34"-nyi eltérések történtek. Pest város hatóságával kölcsönösen megállapított és jogerőre emelkedett építési szabályok alapján a fő­városi közmunkák tanácsa az utólagosan kért enge­délyt nem adhatja meg, annyival is kevésbé, miután ezen szabályellenes kiszökellékek által a 6' szélességű járda az egyik ponton 3‘ 8", a kapu mellett pedig épen 3" és 2"-re szoríttatnék meg; Skalnitzky Antal építész úr pedig, kinek a fenálló szabályokat ismerni, s tudnia kellene, hogy az építkezések csakis a jóváhagyott ter­vek szerint eszközöltethetők, s ki a megadott engedélyt önkényüleg és durva módon szegte meg, két­ezer frtnyi pénzbírságban lészen elmarasztalandó; azon kötelezett­ség mellett, hogy az építkezést a kezdetben megadott engedély szerint,­­ azaz 6"-nyi kiszökellék, 6“ h !-

Next