Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-02 / 201. szám
kis mű mutatja, mily éles belátása volt Kossuthnak ipari dolgokban is. A kis füzet czime: Jelentés az első magyar ipar mű-kiállításról 1842. (A magyar iparegyesület igazgató választmánya megbizásából) szerkesztő Kossuth Lajos, választmányi aligazgató. Mindjárt a bevezető szavakban látjuk a lángészt a legnagyobb szerénységgel párosítva; — mily roppantul különbözik e nyelv mai tolakodó — ugorkafára kapaszkodott genjeink pöffeszkedő stylusától. Nem lesz rész, már ha styláris tekintetből is, elolvassák a különféle ötévi működések szerkesztői e kis 76 lapos iratot. Bevezetésül azt mondja Kossuth: „Azon sok jó között, mit hitem szerint az iparegyesület, ha irányt nem veszt, s kellőleg gyámolitatik, egykor tehetend, a honi műipar állapotának folytonos ismertetése nem legutolsó. Mert önismeret a haladásnak föltétele. Ez okból tarta szükségesnek az igazgató választmány, a múlt augusztus és szeptember hónapokban tartott első magyar iparmű-kiállítás részletes leírását első adalékul a honi műipar statistikájához, históriájához, s műtani állapotának ismeretéhez közre bocsátani. A szerkesztés reám bízatott, és talán soha sem érzem oly fájdalmas elevenen, hogy specialitásokra nem vagyunk nevelve, mint épen ez alkalommal; s ha azon ok nem indít vala, hogy másnak e munkát elvállalni nem is lehetett, mivel Landerer Lajos azon kivül, ki az iparműkiállítást rendező, más a kiállítókkal csak annyi érintkezésbe sem jöhetett, mint én, ki az illető alválasztmánynak elnöke valék: bizonyosan nem bátorkodtam volna e tökéletlen dolgozattal föllépni, mert az iparműtan mezején egészen járatlan vagyok, s nem volt semmi előzmény előttem, mely a töretlen ösvényen vezérem lehetett volna. — Azonban a kezdet mindenben nehéz, jövendőre az iparegyesületnek bizonynyal módja leend avatottabb kezekről is eleve gondoskodni; — első kísérletül vegye a közönség ezt is szívesen. Sokkal inkább ismerem e szak körüli tehetetlenségemet, mintsem ne tudnám, hogy dolgozatomban hemzsegnek a hibák, tévedések, balfogalmak, s nem egy műtani baklövés szolgáland a szaktudósoknak mulatságul. De ha csak annyit eszközlöttem is, hogy alkalmat nyújtók helyesb ismertek terjesztésére, munkám nem volt egészen haszontalan, s azért minden tárgyavatottat tisztelettel felszólítok, méltóztassék tévedéseimet kijavítani ; a legnagyobb örömmel sietendek minden alapos igazítást, egy vagy más után közre bocsátani. Némely iparágra, mint például a vasgyártásra nézve, dolgozatommal még csak a honi műipar statistikája sem nyer , vagy csak annyit is, mennyit például a selyemgyártásra nézve nyerhet; ennek egyik fő oka, hogy némely iparág s különösen a vas, és általában a bányászat, csak igen kevéssé volt a rögtönzött első magyar iparműkiállításon képviselve, s még a képviseltekre, például a munkácsi vasgyárra — nézve sem volt alkalmam adatokat gyűjteni. — Ha tehát egy vagy más czikk érdeme szerint nincs kiemelve, azt egyenesen csak e körülménynek kérem tulajdoníttatni. — Az egész kiállítás nem egyéb volt rögtönzött kisérletnél; jövendőben úgy a műbírálat iránt soknak másképen kell történni, mint arról is előre gondoskodni, hogy a kiállítással egyetemben az egyesület kezeibe tökéletes statistikai adatok kerüljenek, melyeknek segedelmével egy az enyémnél ügyesebb, avatottabb kéz a hím műiparról tanulságteljes rajzot nyújthasson a magyar közönségnek, mely a kiállítási teremnek sűrü látogatásával s azon érdekkel, melyet mind a kiállítás, mind a jutalomosztó ünnepély iránt tanúsított, igen örvendetes bizonyságát nyujtá, hogy az iparügy fontosságát érzi, s az iparegyesület zsenge törekvéseit méltányolja. — Pest, deczemberben 1842. Kossuth Lajos. Nem látunk-e itt eme rövid sorokban irányeszméket, melyek tiz évvel később — Londonban érvényre jutának ? Nem ez-e kiindulási pontja hazai iparunk — sajnosan nagyon is lassan fejlődő — haladásának ? — Mindamellett inter paranthesim megjegyzem, a magyar iparegylet chronologiáját, most nem vezeti vissza ama időpontig, melyről hallgatnak, miután jelenleg „de mauvais geure“, elődei irányában elismerést tanúsítani. Különben hát ők sem roszabbak mint azok, kik politikai tekintetben is 67-nél hátrább nem igen szeretnek nézni, mert ott mint Bankó szelleme áll előttük egy megcsonkított alkotmány. Áttérve a jelentésre nagy sajnálattal kell constatálnunk, miszerint harminczegy év előtt néhány iparág igen szép lendületnek indult, mely azóta vagy tökéletes stagnatióba ment át, vagy pedig eltűnt a hazai földről. Hozok fel itt néhány példát a jelentésből : „Kép a czukor. Első iparág, melyet a honra nézve felszámíthatlan fontosságához képest a műbizáló választmány teljes méltánylattal rendkívüli tekintetbe vett, de melynek emlékpénzzeli kitüntetését a fentebb előadott körülményeknél fogva a jövő iparműkiállitásra halaszta, a honi répa ez a kor. .. Hogy ezen fontos műiparág, melynek ha valahol Európában, minden bizonynyal Magyarországon van jövendője, s mely kellő kifejlés mellett nemcsak a belföldi fogyasztás tökéletes födözésével a honnak sok milliónyi kiadást meggazdálkodhat, hanem igen nyereséges külkereskedési ággá is válhatik— hogy ez előrelátása Kossuthnak nem teljesült, annak hazai viszonyaink szomorú fordulata az oka — ma már csak a nagy-surányi és szent-miklósi czukorgyárak bírnak némi jelentőséggel — az 1842. fellépett vállalatok közül pedig aligha létezik még egy. így vagyunk a selyemtenyésztéssel is, mely nem, hogy haladt volna, hanem tökéletes hanyatlásnak indult. III. szakasz selyem: e rovatban azt mondja Kossuth jelentése : „Népességi és kereskedelmi viszonyainknál fogva honunkban a műipar minden ágai közt legbiztosb jövendője azoknak van, de a népre is legtöbb közvetlen haszon azokból hárulhat, melyek a mezei gazdasággal úgy függnek össze, hogy a gyártásra szükséges nyersanyag benn az országban termesztetik, arra nézve tehát külföldtől függésben sohasem lehetünk, s a melyeknek természete hozza magával, hogy a mesterséges géperő a kézi munkának nagy mértékbeni hozzájárulását mellőzhetővé sohasem teheti, mely tehát nemcsak általános státusgazdasági nyereséget az országnak, hanem magának a népnek is közvetlen keresetet nyújt, anélkül, hogy a földmivelésre szüksége erőt elvonná.“ Ami itt 31 év előtt mondatott, az áll ma is, mindamellett szem előtt nem zátták mikor az úgynevezett új aarában neki fogtak az ipar reconstructiójához. Amint a jelentésből értesülünk 1841-ben a magyar birodalom területén 8560 mázsa selyemgubó tenyésztetett és ebből a hulladék selymen kivül czérnázásra alkalmas 618 mázsa nyers selyem gyártatott. Ma, 31 évvel később, a selyem tenyésztésnek se híre se hamva, hacsak privatpassióból folytatott kisebb tenyésztéseket tekintetbe nem veszszük. Sok tanulságot vonhatnék még ki ama jelentésből, de félek, hogy a nekem szánt tért már most is túl haladtam. Végre a díjazottak sorából akarok néhányat felemlíteni : I. oszt. Festők: Kiessling testvérek Poszony, arany érdempénz. Göbel Mihály selyemfestő Pest, méltánylatos említés. F e 11 mayer Antal kartonfestő Szeged, bronz-emlékpénz. Goldberger Sámuel Ó-Buda, dicsérő oklevél. II. osztály Vas: Munkácsi uradalom vasgyára. Arany emlékpénz (öntvényeiért) Hoffmann testvérek és Maderspach Károly, Ruszkabányán : ezüst érem. Pesti József hengermal 1om vasöntvénygyára és gépműhelye ezüst emlékpénz. III. osztály Selyem : Hoffmann és fiai bécsi nagykereskedők, a magyar selyemgubó beváltás bérlői, arany emlékpénz, Pecz Ferencz selyemfonógyára Pancsován, ezüstérem, Lorencz Alajos Bánát, Fehértemplom bronzérem, Radulovics testvérek dicsérő oklevél.— Koch Péter Antal bársony-, selyem és műszövetgyáros (Pest szövetség-utcza 40.) bronzérem. V. osztály Salitrom: báró Vay Miklós, debreczeni salitromgyára, arany emlékpénz. VI. osztály Papír: Smith és Meynier fiumei géppapírgyár ezüst emlékpénz, nagy szabosi papírgyár (?) bronz emlékpénz, hermaneczi papírgyár (akkor Schloss Mór tulajdona) dicsérő okmány. VII. osztály Üveg: Bergerféle hrynovai üveggyár bronzemlékpénz. Kuhinka testvérek sziklai üveggyár Zólyommegyében és óantalfalvi , üveghuta Gömörben bronzemlékpénz. (Folyt, köv.) ágyhoz közeledett, megtapogató a sebesült üterét, kezét azután szivére téve és kétségbeesett mozdulatot tőn. Mégis, hogy annál biztosabb legyen, kihúzott zsebéből sima aczéltükröt és Wallombreuse ajkaihoz közelité, azután nagy figyelemmel vizsgáld a tükröt, mert finom pára homályosította el. Az orvos csodálkozva ismétlé kíséretét. Újra el lett homályosodva az aczél. Izabella és a herczeg szivszorulással kisérték a sebész mozdulatait, kinek homloka kissé kiderült. I — Az élet még nincs tökéletesen kialudva — , mondá végre a herczeg felé fordulva — a beteg még nem szűnt meg lélekzetet venni, s mig a halál nem jött el, mindig van remény. I De ne örüljenek még, fájdalmuk később még keserűbb lenne; azt mondtam, hogy a herczeg még nem lehelte ki utolsó leheletét, egyebet nem. De abból még nem következik, hogy meg lehessen menteni. Most meg vizsgálom sebét talán nem halálos, mert nem ölte meg. — Ne maradjon itt — mondá Vallombreuse atyja Izabellának — ily látványok igen megrázók ifjú leányokra nézve. Midőn az orvos ki fogja mondani véleményét, megüzenem. Az ifjú leány eltávozott egy inas által vezetve, ki őt más szállásrészbe vitte mint melyben azelőtt volt, s mely még egészen fel volt dúlva az ütközet által. Tanítványa segítségével kigomboló a sebész Vallombreuse mellényét és hófehér mellet takart ki, melyen háromszögű keskeny kis seb látszott. A seborvos megtapogató a sebet. Keveset vérzett, inkább belől történt a vérkiömlés. Midőn megérintek a sebet, a beteg megrezzent, de szemei azért csukva maradtak és annyit sem mozgott, mint egy márványszobor, tempolmi síron. — Ez jó jel — mondá az orvos — szenved, tehát él. Ez érzékenység reményt ad nekem. (Folytatása következik.) MAGYAR ÚJSÁG 1873. SZEPTEMBER 2. Eredeti levelek. Pécs, aug. 28. Baranyamegye 1873. év aug. 11-ik és következő napjain tartott bizottsági közgyűlése nemcsak azért érdemel megemlítést, mint a „Pécsi Figyelő“ kiemeli, hogy a főszámvevői állás szavazat utján, s a megye jól felfogott érdekének megfelelőleg töltetett be, Horváth Károlynak, Kisfaludy Zsigmond 85 szavazata ellenében 93 szavazattal lett megválasztatása által, mely eredmény örvendetes azért is, mivel az uralkodó párt elleni hosszas küzdelemnek első ízben történt győzelemre juttatása , hanem megérdemli, hogy a megyének nevezetes részét képező negyvennyolczas ellenzék hazafias érzelmeit tolmácsoló „Magyar Ujság“-ban is megemlittessék azért, mivel több oly eszmék mellett is vitatott, bár ezúttal veszteséggel a harcz, melyek minden gondolkodó férfinak az elmélkedésre okul szolgálhatnak, s oly határozat is hozatott, mely e megyét az ellenzékiek sorába emeli. Az előbbihez tartozik a közvetlenség, szóbeliség és szólásszabadság gyakorlásának meggátlása elleni felszólalása, melyre a pótsorozatban foglalt lancsuki közjegyző vizsgálati ügyében Balogh Károly bizottmányi tagnak a szólástóli megfosztatása adott alkalmat, kinek az 1870. 42. t. sz. 46-ik §-a alapján a tanyálladéknak felvilágosító előterjesztése is megtiltatott, mivel a panaszolt jegyzőnek védője, és sajnos, hogy oly bizottmányi tag is, a ki különben a negyvennyolczas ellenzékhez tartozik, ez alkalommal a szólásszabadság felett sört pálctát azon téves nézetből, miszerint saját ügyében senki bíró nem lehet, mivel a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság jelen korszakában, a nyilvánosnak törvényesített megyei bizottsági közgyűlés a netán jelenlevő feleket vagy képviselőit kihallgatni el nem mulaszthatja, sőt köteles az esetben, ha alapos és igazságos határozatot akar hozni; a tanácskozásban részvét ugyanis az ítélethozásnáli szavazást, nem pedig a felvilágosító hozzászólást jelentvén, a törvénynek hasonló értelmezése s alkalmazása nem a közvetlenség elvinek meghonosítására, hanem a bureaukratia zárt ajtók közötti önkénykedésére vezet. Másik nevezetes mozzanat volt e gyűlésen, a pénzügyminisztériumnak, a közadók behajtása módozatai iránti körrendeletnek végre nem hajtása, s Heves megye feliratával megegyező felírás, — mert a megye eddigi — bár nem egészen törvényes — közegek hozzájártában és módozat mellett is az adót annyira behajtotta, hogy alig van vissza valami hátralék, tehát épen most nem járulhat a miniszteri rendelet azon pontjához, mely szerint az eddig többnyire másutt nem alkalmazható s képesítvénynyel nem biró adóvégrehajtók kinevezésébe befolyni felhivatik, mely által az eddigi törvénytelen eljárás miatti felelősség a megyére hárulna, ami annál lesújtóbb volna a megyére, mivel a rosz termés miatt számtalan községek lakosai még vetőmaggal sem birván, ennek beszerezhetése végett kölcsön közvetítését, és az adóvégrehajtás felfüggesztésének kérelmezését kellett elhatároznia. Hosszabb vitát idézett elő a kisbudméri maradványföldek tulajdonosainak, a község javára történt telekkönyvi bekeblezés törlésének és a tulajdonosok nevére átírásának megengedése végetti folyamodására, úgy Kis-Harsány község lakosainak az uradalommal kötött terhes szerződés megsemmisítése végetti kérvényére beadott tiszti főügyészi jelentés, mert a jelentő Bánfay Simon főügyész a kisbudmári maradvány földek tulajdonosait annak ellenére per útjára kívánja utasíttatni, hogy a törvény világosan rendelkezik a maradvány földek hovátartozására nézve, s kimondja, hogy azok az egyes birtokosokat megváltás mellett illetik, s a folyamodók azt, hogy a váltsági összeget ők fizették le, bebizonyították, a község képviselő testülete pedig határozatilag elismerte azt, hogy a község javára eszközölt telekkönyvezés tévedésen alapul, s az átkeblezésbe önkényt is beleegyezett, mely indokoknál fogva a főügyész hibás véleménye félrevetése mellett többséget nyerni sikerült, azonban Kis Harsány község ügyében a szintén téves, és perre igazítást javasló főügyészi vélemény annak ellenére elfogadva jön, hogy a vizsgálatból kiviláglott, mikép a szerződést kötő elöljárók meghatalmazása a járási szolgabiró által saját lakásán, a birónak lemondása folytán, az aláírtak meghallgatása nélkül hitelesíttetvén, — továbbá a községi képviselők az 1871. évi 18. t. ez. 26. és 103. §-a szerint 30 nap közbevetésével kitűzendő közgyűlésen el nem határozván, — az ekkor kötött szerződés semmis és érvénytelen, — s ugyanazért a megye ahhoz jóváhagyását nem adhatja. Meghiusittatott a megye által a siklós-trinitási országút építése iránt 1872. évi november 12-én és 1873. évi május 12-én hozott határozat is, mert noha ez itt a megyei országutak hálózatába felvétetni határoztatott, az útépítés hosszú időre visszavettetett, a másodmérnök által készített tervnek, az ezen utat ellenző főmérnök felülvizsgálata alá bocsátása által, mert ez betegeskedése miatt a siklósi hegyet megjárni képes nem lévén, jelentésével késhetik, s ha be is adja, a már előre hibásnak mondott tervet helyeselni vagy kijavítani nem fogja; — a felülvizsgálatnak nem is most, hanem az építési engedélynek az 1868. 55. t. sz. értelmében kieszközlése után volna, a kiküldendő bizottság hozzájártában helye; azonban az engedély kieszközlése végetti felterjesztés megtagadásával lehetlenné tétetett, hogy Siklós város a kisajátítási költségek viselése, elvállalása által nyilvánított áldozatkészségét tettleg is bebizonyíthassa, de hiszszük, hogy a közlekedési minisztérium, — hova felfolyamodott, — méltányolva abbeli törekvését, hogy a vaspályával összeköttetvén, anyagi jólétét előmozdítsa, a megyei határozat megváltoztatásával, arra alkalmat szolgáltatand. A siklósi polgári olvasó egylet e hó 24-én saját helyiségében nagy számüzöttünk Kossuth Lajos névnapját megünnepelte, s abban az itteni negyvennyolczas kör tagjai is részt vevén, ünnepelt nagy hazánkfiát mozsárágyu durrogtatások s zene kíséretében lelkes felköszöntésekkel éltették. n. r. 1. sorvát országgyűlés, Zágráb, aug. 29. Elnök Mazuranics, jegyzők : Kiss, Turelli. A kormány részéről jelen van Vakanovics. Az ülésben részt vesz 72 tag, köztük Mihajlovics érsek, Rauch. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy az újonnan választott dr. Schramm benyújtotta megbízó levelét. Az igazoló bizottsághoz utasittatik. Tu r e 11 jegyző felolvassa a beérkezett kérvények sorozatát s a kormány által a zsidók egyenjogositása, a középtanodai tanárok fizetésének szabályozása, a közmunkák s az 1873-ki kveget iránt benyújtott javaslatokat. Az illető bizottságokhoz utasittatnak. Zsinkovics János, a regnikoláris bizottság előadója : Tisztelt ház ! Több mint egy éve már, hogy az országgyűlés saját kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek feladata volt, hogy a magyar országgyűlés hasonló bizottságával az 1868-ai kiegyezés némely pontjának módosítása iránt tárgyalásokat kezdjen s azok iránt megállapodásra jusson. A lignicoláris bizottság befejezte a feladatát s tárgyalási eredménye azon előterjesztésben lel kifejezést, melyet most van szerencsém a t. ház asztalára letenni. Alig van most ideje e tárgy tekintetében valami érdemlegest mondanom. Az országgyűlési tárgyalás feladata lesz ez, mely legközelebbre előttünk áll. De ettől eltekintve, legyen szabad nekem egy dolgot általánosságban kiemelnem, azt t. i., hogy a mi a két regnicolaris bizottság által az 1868-as I. t. sz. megváltoztatása, illetőleg kiegészítése iránt létrejött, egyhangú megállapodás eredménye. E ténynyel, ha az, mint nem kétkedem, e ház által jóváhagyatik, meg fog szűnni Magyarország és Horvátország közt az államjogi harc. Ha ez államjogi viszály következményeire a hazánkban ezek folytán létesült zavarokra tekintünk, valóban kívánatos, hogy azon egyetértés, mely a kiegyezés létrehozásánál a két küldöttség közt, habár csak az utolsó pillanatban is, érvényesült, mindkét törvényhozásnál, különösen pedig a mi országgyűlésünkben is, s általa összes népünknél érvényesülést találjon, hogy azon lázas állapot, mely hazánk felett uraló, az örökös bizonytalanság emez állapota, mely minden haladást lehetetlenné tesz, mielőbb véget érjen; mert ha tovább is tartana, teljes apathia lenne következménye népünk részéről, holott ez teljes szellemi megsemmisülésével leen, egyértelmű akkor, midőn rész aratás és más jelentékeny szerencsétlenség folytán anyagilag is oly mélyre sülyedt. A regnicoláris bizottságok munkálata önök előtt fekszik, uraim. Bírálják meg Önök pontosan, alaposan, de egyszersmind azon politikai belátással, mely vezette az önök, s mint állíthatni vélem, a magyar országgyűlés bizottságának tagjait ez egyezség létrehozásánál, s amelyet hasonló nemzetközi tárgyalásoknál s egyezségeknél nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindenekfelett pedig tekintet nélkül ítéljék meg, küldöttségük s bizalmi férfiaik eljárását, azt, hogy megfeleltek-e lelkiismeretesen feladatuknak. Mi teljes nyugalommal várjuk önök ítéletét, azon tudatban, hogy mindent megtettünk, s mindent érvényesítettünk, amit az adott viszonyok és idők között lehetségesnek tartottunk, hogy végre hazánkban consolidált állapotok létesüljenek, hogy szebb jövőnek útjai egyengettessenek; mert rajtunk áll most uraim oda hatni, hogy ily mérvű önkormányzat mellett népünk ne sülyedjen; a tér tág előttünk, a munka sürgős és mivel a bizottság azt véli, ez ügy megoldása föltételét képezi annak, hogy az országgyűlés minden munkaságát kifejthesse, azon véleményben van, hogy az országgyűlés helyezze e tárgyakat a napirenden első helyre, hogy azután a reá várakozó többi ügyet vehesse tárgyalás alá. Ezért indítványozza, hogy az országgyűlés nyomassa ki az előterjesztést és az arra vonatkozó, a két küldöttség között váltott jegyzékeket és jegyzőkönyveket, s miután ez megtörtént, tűzze ki szerdára napirendre. Ez indítványt egyhangúlag elfogadták. Marianetz követeli, hogy tavaly beterjesztett indítványát, mely Rauch Lévin báró perére vonatkozik, vegyék azonnal tárgyalás alá. A legközelebb lefolyt napokban minden oldalról békealkudozások létettek, melyektől tartani lehet, hogy végre még megkérik Rauch Lévin bárót, hogy vegye a kancsukát újra kezébe és verjen végig rajtunk. (Zajongás.) Zinkovits János megkívánja védeni a szólás szabadságát, de mégis tiltakozik az előtte szóló 1. képviselő fellépése ellen, minthogy a ház és elnök méltóságát sérti, hogy oly tárgyakról szóljanak, melyek sem ide nem tartoznak, sem napirendre kitűzve nincsenek. (Tetszés.) Rauch Lévin báró köszönetté fog tartozni a háznak, ha a Makonecz által említett periratokat előveszik és átvizsgálják, mert ha ezek az idevaló és a magyar országgyűlés elé fognak terjesztetni, meggyőződnek a vád tarthatatlanságáról. (Jobbról helyeslés.) E kellemetlen episod ezzel befejeztetett. Az elnök indítványára 4 új jegyző, egy gazdasági bizottsági tag, egy quaestor és a 21 tagból álló pénzügyi bizottság választásához fogtak. A választás eredménye következő : Beadatott 70 szavazó jegy, ebből esett az eddigi jegyzőkre, Kiss Gáborra 49, Turellire, Rogulicsra és Szekovicsra 48—48 szavazat. A jobboldal jelöltjei : Krovics, Gvozdanovics, Ancseticz és Somodji 21—21 szavazatot kaptak. Quaestorra Dr. Madec választatott meg 49 szavazattal Modics L. 21 szavazata ellen. A gazdasági bizottmányba dr. Malec választatott meg 49 szavazattal. A pénzügyi bizottságba megválasztottak : Mihajlovics Drag, Puszt, Zsivkovics, Horvát Mirko, Jovanovics , Rogulics J. Broz, Mrazovics, Muzler, Stemkovics, Kiss L., Imaics, Turelli, Makanecz, Jakics, Dawidovics, Cop, Turkovics, Kraljevics B. Verbancsics, Ferkics; mindnyájan 49 szavazatot kaptak. A jobboldalnak más szavazati ive volt, s 21 szavazatot adott be. Ülés vége 12 órakor. A jövő ülés valószinüleg szerdán lesz. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, 1873. aug. 28. Alelnök : báró Podmaniczky Frigyes ur az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, a tanácsnak tudomására juttatja Pest város hatóságának abbeli átiratát, melyben ez, a belső körút boulevardirozási munkálatait a megállapított rostély utczai ponton túl, a Hatvani utczáig, illetőleg még innen is 30 évlel tovább, az idei építési idény alatt kiterjesztetni s lehetőleg befejeztetni kívánja. A tanács átlátja ugyanezen kívánalom czélszerűségét, miután azonban az ezen munkálatok költségeinek fedezésére előirányzott összegek kimerítvék, és a munkáknak a meghatározott ponton túl leendő folytathatása csakis egy újóbbi hitelművelet mellett volna eszközölhető, utasítja pénzügyi bizottságát, hogy tekintettel a fővárosi pénzalap erejére, valamint azon alapnak remélhető ez idei és jövő évbeli jövedelmi forrásaira, véleményt adjon az iránt, hogy a kívánt több munkálatokkal járó 174.000 ftnyi költségek mi módon volnának fedezhetők. Pest városának azon tudósítása, mely szerint az Eötvös-szobornak a Dunaparton lévő Steinféle ház előtti felállítására beleegyezését nyilvánítja, tudomásul vétetett, miáltal ezen ügy kérdése véglegesen befejezettnek tekintendő. A fővárosi közmunkák tanácsa, valamint a városi hatóság, és a lovaregylet küldöttei által képezett bizottság, a jelenlegi juttatási térnek, a városliget éjszaki részében leendő áthelyezése iránt, egy a hírlapokban is közzétett pontozatot — dolgozott ki. Pest városa ezen pontozathoz beleegyezésével járulván, a fővárosi közmunkák tanácsa, a leendő új lóversenytér áthelyezésére szükségelt — jelenleg a katonai kincstár tulajdonát képező — telkeknek megszerzése, és azoknak Pestváros birtokában leendő átbocsájtása iránt intézkedni kívánván, fel fogja kérni a megnevezett telkek, az új épület, és egyéb katonai kincstári ingatlanságok megszerzésére vonatkozó tárgyalások vezetésével foglalkozó m. k. pénzügyiminiszter urat, hogy ezen ügynek mielőbbi végleges befejezését gyorsítani, s ha ez lehetetlen volna, úgy legalább a lóversenytéri telkek azonnali átengedését eredményeztetni méltóztassék. Pest város hatósága bemutatja az úri utcza és barátok tere szegletére lévő Schneider-féle ház kisajátítására vonatkozó esküdtszéki bíróság ítéletét. Hogy ezen a közforgalmat megnehezítő és veszélyeztető épület, mielőbbi eltávolítása eszközöltethessék, intézkedni fog a fővárosi közmunkák tanácsa hogy a száztízezer forintnyi kisajátítási ár még ez évi október hó lefolyása előtt letéteményeztessék és hogy a kérdéses ház 1874. máj. 1-ig lebontathassék. A csatornák a Dunába beömlő torkolatai egy folytonos az egészséget veszélyeztető bűzt terjesztvén utasittatott egy Ybl, Hofhauser, Szumrák, Schimdt és Incze urakból kiküldött bizottság, hogy ezen nehézség megszüntetése iránt véleményt terjeszszen be. A bizottság nézete szerint ezen bajnak elodázása csak a vízvezetéknek és csatornázási hálózatnak kiépítése által volna elérhető, megjegyezvén, hogy a Rákospataknak bevezetése ezen czél elérését nagyon is elősegítené. Ezen bajnak ideiglenes legyőzésére nézve kívánatosnak tartja a bizottság a csatornáknak folytonos fertőtlenítését, a csatornanyílások elzárását, végre a vízvezetéki csöveknek a csatornákkal leendő összeköttetését, miáltal a bűz legalább részben eltávolítható lészen. A bizottság ezen véleménye Pest város hatóságával közöltetni rendeltetik. Az egyetemi könyvtárnak a barátok terén leendő építtetése iránt az engedély a bemutatott tervek alapján ezelőtt kevés idővel megadatván és tekintettel az épületnek ószerű jellegére a reál utcza felé, daczára, hogy ezen utcza csak 5 ölni szélességgel bír, 6 hüvelyknyi kiszökellékek és 6 hüvelyknyi lábazatok lettek, kivételesen engedélyezve. Ezen engedély ellenében az építés alkalmával, a tervektől tetemes eltérések észleltetve, az építkezésnek további folytatása, beszüntettetett. Skalnitzky Antal úr, mint az építkezéssel megbízott építész az építkezés folytathatása iránt Pest város hatóságához folyamondván, ez az ügyet további elintézés végett a fővárosi közmunkák tanácsához tette át, tapasztaltatott ez alkalommal, hogy a homlokzat egyik pontján 9" a kapunál 21", és azonfelül a lábozattal 19" és 13"-nyi eltérés követtetett el, miáltal a kezdetlegessen engedélyezett 12" helyett az egyik ponton 28", a kapu mellett pedig 34"-nyi eltérések történtek. Pest város hatóságával kölcsönösen megállapított és jogerőre emelkedett építési szabályok alapján a fővárosi közmunkák tanácsa az utólagosan kért engedélyt nem adhatja meg, annyival is kevésbé, miután ezen szabályellenes kiszökellékek által a 6' szélességű járda az egyik ponton 3‘ 8", a kapu mellett pedig épen 3" és 2"-re szoríttatnék meg; Skalnitzky Antal építész úr pedig, kinek a fenálló szabályokat ismerni, s tudnia kellene, hogy az építkezések csakis a jóváhagyott tervek szerint eszközöltethetők, s ki a megadott engedélyt önkényüleg és durva módon szegte meg, kétezer frtnyi pénzbírságban lészen elmarasztalandó; azon kötelezettség mellett, hogy az építkezést a kezdetben megadott engedély szerint, azaz 6"-nyi kiszökellék, 6“ h !-