Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-01 / 225. szám
tágítja vagy szorítja azokat. Sok példát hozhatnánk fel, midőn Tisza Kálmán és a balközép egyes tagjai vagy az országban fejlődő közvélemény, vagy a saját pártjukban keletkezett nézetkülönbség pressiójának engedve, elhagyták az egy vagy más tárgyban elfoglalt álláspontjukat és anélkül, hogy bevallották volna, elfogadták és követték a negyvennyolcas párt által elfogadott politikát vagy taktikát. Így történt ez például a 68-i országgyűlés végén a katonai bíróságok szabályozására nézve benyújtott törvényjavaslatnál, midőn a balközép a részéről Ivánka Imre által beterjesztett indítványt csak azután vette vissza, miután látta, hogy Deák Ferencz is méltányolja a negyvennyolczas párt által kifejezett aggodalmakat. Erre aztán a balközép a negyvennyolczas párt ellenindítványára szavazott, melyet az általános tárgyalás alatt tagjai közül senki egy szóval sem támogatott, a részletes tárgyalásnál azonban már ők támadták meg leghevesebben a kormány javaslatát,kik annak előtte azt lényegében elfogadni hajlandóknak mutatkoztak. Mi, kik ezért érni és nem dicsőséget aratni akartunk, szívesen fogadtuk az ily közreműködést is, és örömmel láttuk, hogy a balközép hathatós segítségével sikerült a kormányt kényszerítenünk egy oly törvényjavaslat visszavételére, mely az alkotmányos szabadságra a legkárosabb befolyással lett volna. Ilyen volt a balközép eljárása az országos költségvetések megállapításánál, midőn a 68-i költségvetést tárgyalás nélkül en bloc megszavazta, a 69-it egy pár órai tárgyalás után úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta, később aztán azon eljáráshoz fordult, hogy megszavazta ugyan a budgetet magát, de a költségvetési törvénynek ellene szavazott. Az ujonczokat eleinte megszavazta a balközép — majd egy ízben megtagadta s azután elfogadta ugyan a törvényjavaslatot a tárgyalásnál, de a harmadik olvasásnál ellene szavazott. Midőn a 72-i országgyűlés végével a hírhedt választási törvényjavaslat tárgyalásánál a negyvennyolczas párt annak megakadályozására az egyedül lehető módhoz, a kibeszéléshez nyúlt, a „Hon“ azt írta, hogy a negyvennyolczas párt elvesztette az eszét. A balközéppárt legnagyobb része vagy azért, mert nem bízott a kivitel lehetőségében vagy azért, mert nem helyeselte az eljárást, a negyvennyolcas párt által követett módban nemcsak nem osztozott, hanem azt általán helytelenítette mindaddig, míg a negyvennyolcas párt magára hagyatva a törvényjavaslat tárgyalását több napon át megakadályozta. Látván, hogy a tervben levő „kibeszélést“ a negyvennyolcas párt maga is ki fogja vihetni, ők is csatlakoztak az eljáráshoz minden erejükből támogatva bennünket, s a jogfosztó miniszteri javaslat törvénybe menetelét megakadályozni nagy mérvben segítették. 1870-ben, a királyi udvartartás költségeinek tiz évre való megszavazását és egyszersmind fölemelését ajánlván a kormány, Tisza Kálmán nem helyeselte ugyan a fölemelést, de a tiz évre való megszavazást többi között abból az okból is elfogadta, nehogy találkozzanak oly udvaronczok, kik a civillista fölemelését évrőlévre indítványozzák. És mégis midőn alig két évvel később az udvaronczok találkoztak s az udvartartás költségét egy millióval fölemelni a tiz évi törvény daczára indítványozták, Tisza Kálmán a fölemelést ismét helytelenítette s a helytelenítésnek meglehetős éles szavakban adott kifejezést, de azt mégis megszavazta, ámbár itt — mint sok más esetben — pártjának egy része cserben hagyta. Hasonló ingadozást láttunk a balközép vezér férfiainál a delegátiókban való részvételre és az azokba való választásokra nézve, mint azt már említettük. Ez okozta magának a balközépnek soraiban azt a szakadást, mely egy ideig a „Hon“ és „Hazánk“ hasábjain lelt kifejezést, a „Hazánk“-nak azonban, melyet Tisza Kálmán és barátai alapítottak, éle nem csupán — sőt tán mondhatjuk nem annyira — a jobboldal s a kormányt támogató párt, mint inkább a negyvennyolczas párt ellen volt intézve, mely ellen a „Hazánk“ hasábjain soha sem hiányzottak a támadások. Ugyanígy ingadozásra mutatnak a balközép részéről a gyakori programmváltoztatások, melyek az 1867-i programmból az april elsejire (a dátum jó volt választva!) és a bihari öt pontra vezettek, mely bihari öt pont — mint már emlitettük is és mint azt kiki megítélheti — a negyvenyolczas pártnak kezdettől fogva vallott programmjától lényegében és főelveiben legkevésbé sem különbözik, úgy hogy mindenki azt gondolhatta és gondolta, mikép e programm kibocsátása után mi sem lesz könnyebb, mint az ellenzék két árnyalatának egy programm alatti egyesülése. Ez egyesülés azonban a negyvennyolcas párt által tett ismételt kísérletek daczára sem sikerült. Nem sikerült a 69-i országgyűlés végével sem, midőn azt magán után a negyvennyolcas párt néhány tagja néhai Vukovics közbenjárásával létrehozni igyekezett. Személyes tekinteteken tört meg ez irányban minden kisérlet, habár azt — mint a győzelemre múlhatlan szükséges első lépést — Kossuth is magánleveleiben ismételve ajánlotta és sürgette, habár azt Vukovics önzetlen hazafiságának egész erejével igyekezett létrehozni és habár voltak számosan úgy a balközép, mint a negyvennyolczas párt részéről, kik azt a legőszintébben óhajtották és voltak, kik azt a pártok értekezletein szóba is hozták. Pedig, hogy mennyire óhajtotta az országos ellenzék a két pártárnyalat közötti egyesülést, legjobban kitetszett amaz országos értekezlet alkalmával, mely a balközép meghívására 1872. márczius 10-én Pesten tartatott és valóságos országos manifestatióvá és demonstratióvá lett és mely, hogy az országra és az ellenzéki elvek érvényesítésére nézve több hatással nem volt, annak oka az, hogy az utána csakhamar bekövetkező választási mozgalmaknál a balközép némely tagjának magatartása minden üdvös eredményt paralysált, elfojtotta az ellenzék lelkesülését és közönyt idézett elő az ellenzék soraiban, mely kétségbeesett a fölött, hogy a pártnak ily zilált állapotában a kormánypárt által kifejtett erőszak ellenében többségre juthasson és nem érzett magában hivatást anyagi áldozatok árán, sőt a személyes szabadság veszélyeztetésével is ellentállni a kormány közegei és a mindenféle hivatalnokok által valóságos üldözéssé fajult nyomásnak. De erről alább. Az országos értekezlet alkalmával, melynek — az általános választások küszöbön állván és az azokra való tekintettel hivatván össze — az ellenzék jövőjére döntő befolyással kellett volna bírnia, a balközép vezér férfiainak a nagy mértékben alkalmazott erkölcsi pressió daczára sem sikerült megakadályozni, hogy a két pártárnyalat közötti egyesülés nyilvánosan szóba hozassák és úgy, mint nem sikerült elkerülni, — mit szintén minden áron óhajtottak — hogy Kossuth Lajos neve ez értekezlet alkalmával fölemlittessék. Mind e törekvések hasztalanok voltak, mikép hasztalan mind oly törekvés a politikában, mely a nép érzületével ellentétben áll. Szóba hozatott a két pártárnyalat közötti egyesülés is és midőn Kossuth Lajos neve föl lett említve, a viharos lelkesedés oly megható jelenetet idézett elő, hogy annak ellentállni senki sem volt képes és maga az elnöklő Ghyczy is osztozott és részt vett a tisztelet és hála adójának ily eclatans kifejezésében. A mesterséges elnyomás daczára elég világosan nyilvánult úgy az óhaj a két árnyalat egyesülésére, mint kijelentése és kitüntetése annak, hogy a képviselőház falain kívüli országos ellenzék a balközép és negyvennyolcas pártárnyalatok közötti különbséget tekintetbe nem igen veszi, hanem ellenzéki állást foglal a kormánynyal és a jobboldallal szemben ama czélból, hogy a G7-i egyezkedés által kompromittált ország önállóságát és függetlenségét visszaszerezze és biztosítsa. Nem czélunk a recriminatio és azért nem is bocsátkozunk ez országos értekezlet egyes jeleneteinek fölidézésébe, melyekből tanulságot meríthettek volna a balközép hívei és különösen vezérei az ország hangulatát illetőleg a baloldal teendőire nézve. Ez értekezlet alkalmával a balközép mintegy hivatalosan közzétette és az országos értekezlet által elfogadtatta politikai hitvallását, melynek alapján a bekövetkezendő általános választásoknál a jelenlevők közreműködését s a távollevők bizalmát és szavazatát kérte. E programm az 1868. ápril 1-sején kiadott programmra hivatkozik, ámbár a részletezésben annak néhány lényeges pontját elhallgatja. Nem szól ugyanis a közös minisztérium megszüntetéséről és hazánk törvényes függetlenségének diplomatiai elismeréséről, miket amaz határozottan követel. Ellenben ez alkalommal először hangsúlyozza nyomatékosan azt, hogy a balközép programmját „megválasztva az időt, a módokat és eszközöket“ akarja létesíteni. Miután azonban úgy az országos értekezletre való felhívásban, mint magán az értekezleten is, az ápril 1seji programmra mint a balközép programmjára történik hivatkozás, és Tisza Kálmán kimondotta beszédében, hogy azért nem tartja szükségesnek a párt elveit fejtegetni, miután azokat úgy is mindenki ismeri: kétséget nem szenved az, hogy a balközép párt hívei az utolsó választások alkalmával a 68-i programm alapján kérték az ország népének bizalmát és szorgalmazták a választók szavazatait. E pro vallimhoz hiven maradni tehát a balközép minden tagjának kötelessége, attól eltérniök csak a választók előleges beleegyezésével szabad. MAGYAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 1. — Az „Ellenőr“ által vitatott fusio kérdéséhez a derék „Pécsi Figyelő“ is hozzászól, a többi közt ezeket mondván: Mi azon nézetben vagyunk, hogy egy párt csak elveinek győzedelemre jutása után foglalhat el kormányt, ha vallott elveit érvényesíteni komolyan akarja; Ha nélkül, azon reményben vagy biztatással, hogy elveit majd akkor viendi keresztül, ha kormányon van a balga hit, mely csak a könnyen hivőknél találhat rövid ideig hitelre ; mintha bizony az adott helyzet és alap mellett lehetetlenekké nem válnának ők is, mielőtt elveiket érvényesitni lehetséges lenne. Hisz az alap és helyzet roszasága lehetetlenítené kormányon maradásukat, s az ellenzéki elvek győzedelmét ép ezen módon — egy bizonytalan hosszabb időre elodáznák. Mi különben nem is annak vitatását czéloztuk, hogy helyes-e vagy helytelen a balközép egy részének fusionálási törekvése s ezen utáni kormányra jutása, hanem a helyi közvéleményt kívántuk a fennebbiekben megismertetni, mely a kormánypárt iránti határozott ellenzéki politika követését óhajtja, s azon erős hitben él, hogy a mely napon az ellenzéki árnyalatok egyesülnek, és egy határozott ellenzéki állást foglalnak el — azon naptól fogva a kormánypárt állása tarthatlanná válik, s az ellenzék elveinek érvényesítése melletti kormányra jutása kétségtelen. Azért mi ilyen fusiót óhajtunk mielőbb, mert csak ez válhat szerintünk a hazának javára. — A kereskedelmi miniszter a cs. kir. szab. első dunagőzhajózási társulat igazgatóságához a következő sorokat intézi : A cs. kir. szab. első dunagőzhajózási társulat m. é. szeptember hó 7-én folyamodást nyújtott be a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz, melyben panaszkodott, hogy a trieszti szabad kikötőn át a gabonabevitel vámmentesen engedtetik, holott a Dunán a nevezett társulat hajóin behozott gabonaneműektől vám szedetik, miáltal a szabad verseny és a Dunagőzhajózás felvirágzása tetemes hátrányt szenved. Hosszabbra nyúlt tárgyalások után most sikerült ezen visszásságot és egyenetlenséget oly módon eltávolítani, hogy a gabonaneműekre vetett vámok, habár ideiglenesen, de általánosan meg lettek szüntetve. Miután e szerint a szabad forgalomnak egyik nevezetes akadálya eltávolíttatott, méltán elvárható az érdekelt közlekedési vállalatoktól is, hogy tekintve az országnak rosz termés által előidézett ínséges helyzetét és a forgalomnak minél nagyobb kifejlesztését, saját részükről és egész tevékenységükkel is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a gabonának külföldről való behozatala minél nagyobb mérvben és minél olcsóbban eszközölhető legyen. A trieszti piaccal közvetlenül érintkező déli vaspályatársulat tariftáit máris jelentékeny módon lejebb szállította. Ellenben az ezzel a Dunán való szállítás által versenyző első dunagőzhajózási társulat ellen legújabb időben azon panasz merült fel, hogy viteldíját nemcsak le nem szállítja, hanem ellenkezőleg 15°/0-tel fel is emelte volna, miáltal a romániai és orosz gabona szállítása tetemesen nehezíttetnék. Nem kétlem azonban, hogy a kormánynak azon példája, mely szerint az állam igényeinek fedezésére szánt vámjövedelemről az országban mutatkozó ínséggel szemben azonnal lemondott, arra fogja a szakelső dunagőzhajózási társulatot késztetni, hogy az ország szükségletére és a malomiparnak fentartására kívánt gabonaszállítmányokra nézve a lehető legolcsóbb viteldíjakat fogja életbeléptetni, s ily módon a gabonabehozatal könnyítéséhez és a legszükségesebb élelmiszikkek árcsökkenéséhez minden kitelhető erejével hozzájárul. Felkérem ennélfogva a t. igazgatóságot, hogy az ezen iránybani elhatározását és intézkedését velem minél előbb közölni szíveskedjék. Budapesten, szeptember 28-án 1873. — Mazuranics bán szombaton vonult be Zágrábba. A város már előtte való nap ünnepiesen fel volt lobogózva és mindenfelé előkészületek folytak a lehető legfényesebb kivilágításra. A bán több barátja és a központi kör 5 tagja Zsivkovics vezetése alatt eléje mentek Zákányba. Útközben minden állomáson tömegesen megjelent a falusi lakosság és az értelmiség nagy része a bán üdvözletére. A hozzá intézett üdvözlő beszédekre albán mindenütt összetartásra, a törvény tiszteletére, és a kormány támogatására kéri fel a népet. Ép oly szívélyes, mint nagyszerű volt a fogadtatás Zágrábban. Tömérdek fáklya és lampion, és a magaslatokon égő örömtüzek lángtengerbe bobták a pályaudvar környékét, a város fényesen ki volt világítva, a harangok zúgtak és a város összes lakossága részint a pályaudvar körül, részint a város utczáin hullámzott. Az önkéntes tűzoltók, a „Kolo“ dalegylet, és számtalan fáklyások odakünn sort képeztek. Az épen távol levő érsek díszhintóját küldötte ki a bán számára. Tíz perccel 7 óra után már a vonat lelkes zsirók és taraczklövések között beérkezett a pályaudvarra. A perionon jelen voltak a kormány képviselői, Jurkovics és Mihalovics, a városi kapitány, Vrabcsevics polgármester, az összes Zágrábban időző képviselők, és több küldöttség. Minután a vonat megállapodott,a központi kör elnöke, Smaics lovag lépett a vagyonhoz és üdvözlé a bánt az országgyűlés nevében, kiemelvén érdemeit a kiegyezés létesítése és az államjogi kötelék megszilárdítása körül. A város nevében rövid üdvözlő beszédet mondott Vrabcsevics polgármester és a bánnak szívére köté a város javát. Mazuranics látható meghatottsággal válaszolt. Első feladatának fogja tekinteni a hazai viszonyok megszilárdításán munkálkodni, és reményét fejezi ki, hogy ugyanaz a szellem, mely az országgyűlésen uralkodik, a népben is el fog terjedni. Miután a viharos zsiók elhangzottak, még Jambrecsák építész üdvözlé a bánt a polgárság nevében. A menet azután a fáklyások és a zenekarok kíséretében bevonult a városba, a báni épület elé, hol a bánt Muhics osztályfőnök fogadá és üdvözlé a hatóságok és az összes hivatalnoki kar nevében. A báni épület termében jelen voltak a megyei hatóság, a báni és hétszemélyes tábla tagjai, a megyei törvényszék elnöke, az összes Zágrábban időző főispánok, a papság részéről Kralj fölszentelt püspök a káptalan élén, stb. Az épület előtti téren a dalegylet énekelt el több kardalt. Az egész városban késő éjfélig a legemelkedettebb hangulat uralkodott. Eredeti levelek: Léván, 1873. szept. 28-kán. K. F. f. hó 20-ikán kelt levelében a helybeli izr. tanoda több hibáit közzé teszi. Ha a levelező a fáradtságot nem sajnálja, személyesen meggyőződhetett volna, hogy az általa felsorolt hibák nagyobb részben nem is léteznek. Ugyanis intézetünk négy tágas szobájában összesen 150 gyermek nyer oktatást s igy egy-egy tanteremre alig negyven tanuló esik. Úgy hiszszük, hogy a törvényszabta szám szerint két szobával is beérhetnek. Igaz, hogy a fiúk a leányokkal együtt taníttatnak, de mi azon erős hiszemben vagyunk, hogy nem az iskola azon hely, hol a gyermekek azt a sok részat tanulják; s miután továbbá tudva van, hogy a népiskola az életnek nevel, hol a két nem oly gyakori érintkezésbe jő egymással, azoknak szigorú elválasztatását elkerülhetetlen szükségesnek nem is tartjuk; de kívánatos, hogy a tanító osztályában rendet tartson s szigorú őrködése által minden kihágásnak elejét vegye, mit mint magunk, úgy tanítótársaink részéről jó lélekkel el is mondhatunk. Levelező becsületszavunkra elhiheti, hogy kevés izr. iskolában otthonosabb hazai nyelvünk, mint épen a miénkben, mert a tannyelv nálunk magyar és a szorgalom-idő túlnyomó része ugyan a nyelv ápolására fordíttatik. Azon vádját pedig, mely szerint a tanító testület igazgató tanítónak egy öreg s a német nyelvet pártoló egyént választott volna meg, visszautasítani kénytelenek vagyunk; mert fájdalom, országszerte nem a tanítók választják az igazgatót, hanem a községi elöljáróságok, az ebbeli felelősség tehát nem a tanítótestületet terheli. Végre megemlítjük, hogy intézetünk főnövendékei szakavatott tornamester által a testgyakorlatban módszeres oktatást nyernek, és az idei vizsgálat, valamint a gyakorló órák alkalmával Mácsay Lukács tanfelügyelő úr, valamint számosak városunk értelmisége közül, többször dicsérőleg nyilatkoztak a gyermekek ebbeli haladásáról. Ha levelező mint mondjuk volt nem restelné és zugiskolának elkeresztelt főelemi tanodánkat, mely a gymnasium és az állami tanító képeide szomszédságában elterülvén, és a törvényszabta minden kellékkel bírván, nem tudjuk, mi okból ily disznévre méltatott, meglátogatná, nézeteinek pessimista voltáról meggyőződnék. A midőn a t. szerkesztő urat jelen, az igazság földerítése végett irt sorainknak becses lapjábani felvételére megkérnek, igaz tisztelettel maradtunk Alázatos szolgái Kohn József, Steiner Ignácz, izr. főelemi tanító, izr. főelemi tanitó. Mező-Berény, szept. 29-én, 1873. Tisztelt szerkesztő ur! Nem akarom elmulasztani, hogy tek. szerkesztő úrral ne tudassam, miként Mező-Berényben nagyon örvendeztünk, hogy a járvány megszűnt. Átalános örömünk kifejezése végett a helybeli lelkes fiatalság egy tánczcal összekötött jótékonyczélű műkedvelői előadást rendezett, mely tökéletesen sikerült, a reménységen is felül, és a közönséget teljesen kielégítette. Különösen kitűnt zongorajátékával Petz Ilka, bájos hangjával Emma k. a. és Blaho Blanka szavalatával, Lestyan Dániel ur szintén szavalatával, Lux Gyula ur pedig ügyes zongora-kiséretével stb. Id. Minier Ádám: A budapesti választások eredménye. Megválasztottak bizottsági tagokat. Az I. kerületben: Házmán Ferencz 634 szavazattal, Weiszkircher Károly 633, Rupp Zsigmond 630, Hegedűs János 629, dr. Országh Sándor 617, Magyarevics Jeromos 612, Jekelfalusi Lajos 611, Havas Sándor 604, dr. Kiss Iándor 600, Keleti Károly 566, Szuper L. 555, Vlasek Ede 541, dr. Loeblin Miksa 530 Ráth József 526, Érczhegyi Ferencz 516, Shügerl Ferencz 513, Peringer Ferencz 514, Maxner József 506, Schedel István 492, Eisdorfer Gusztáv 475, Holczspach Jakab 424, Balajthy Imre 421, Hernsler Ferencz 397, Madarassy Pál 356, Tanárky Gedeon 335. Póttagok : Sztankovics G. 617, Ábel Márton 606, Fest Vilmos 576, Bányai Á. 509, Frantz A. 463, Pillmayer K. 415. A IV. kerületben : Apáthy István 711, dr. Borbás József 709, Burghardt István 662, Deák Ferencz 774, Farkas Gy. 675, Frey J. 699, Grabovszky Gy. 712, Hatala P.704, Horváth K. házbirt. 715, Houchard Ferencz 661, Jármai Gusztáv 737, Kármán Lajos 642, Kléh István 711, Királyi Pál 728, Matolay Elek 711, Mátyus Arisztid 704, Ney Ferencz 706, Oppodh Alajos 536, dr. Patrubán Gergely 708, Bolgár Mihály 673, dr. Poor Imre 721, Somhegyi Ferencz 695, Stock Endre 637, dr. Szabóky Adolf 679, Thaisz Elek 610, S Toldy Ferencz 710, Várady Károly 722, Zmeskál István 663. Póttagoknak: Ságodi Sándor 656, Jelinek Mór 692, Than Mór 697, dr. Dulácska Géza 692, dr. Környei Ede 698, Szedenits János 709, Kaunitz Tivadar 679 szavazattal. A VI. kerületben: Dobos Ferencz 496, Radocza János 488, Rózsay József 473, Langenfeld Frigyes 485, Pucher József 460, Steindl Rudolf 431, Schneider Bernhard 399, Zettner Ede 385, Wallenfeld Károly 383, Vogler József 380, Höffler György 365, Rémy Antal 362, Piatrik Ferencz 361, Jovicza Sándor 355, Dörschng Antal 321, Jálics Kálmán 314, Keller Herman 308, Hajek Adolf 298, Benkert György 296, Bródy Zsigmond 275. A póttagokat utánpótoljuk. A VII. kerületben : Sebastiany Frigyes 594, Halbauer Nándor 593, Schön József 590, Schwaiger Adolf 587, Mendl István 584, Sik József 583, Scheffer Antal 552, Schimmer György 542,Hirsch Sebestyén 532, Scherman Adolf 519, Kanitz Gábor 518, Hatzenberger Ferenc 501, Bogisics Lajos 493, Podmanitzky Frigyes K. 458, Holiczius Károly 453, Apaticzki 406, Böler Vilmos 365, Dobos József 360, Markóczy Vincze 368, Schneider Alajos 336. Póttagok : Weisz Jakab 553, Krumpholz Mihály 523, Szarvasy Sándor 473, Fischer Péter 256, Kan Manó 230. A IX-ik kerületben: Morócz István 421, Tavaszi Endre 404, Dobronyi János 407, Korizmics László 420, id. Szemerédy István 395, Schreyer András 398, Kern Ferencz 369, dr. Kuncz Jenő 393, Gendischer János 372, Rothknecht János 357, Kurz Vilmos 361, Fáczányi Ármin 395, Paczka Jakab 355, Holk Márton 380, Horváth Lajos 394, Richter József 376, Jécsy Károly 277, Markus Ignácz 303, Böhm Alajos 336, Csekeő Ágoston 275. Póttagoknak :Bottlik Mihály 375, Prokisch Ferencz 373, Weckerle Sándor 377, Zofahl András 387, Hueber József 376. Az itt nem közlött kerületek választási eredménye lapunk bezártáig még nem volt megtudható. Legközelebb közölni fogjuk. A szolgálati szabályzat a közös hadseregnél. A hirlap vasárnapi számában a következőket közli: Hadseregi parancs. Elrendelem a szolgálati szabályzat átdolgozását, hogy így az a megváltozott hadseregi viszonyokkal összhangzásba hozassák. Midőn most már ezen új szolgálati szabályzathoz szentesítésemet adom, ezáltal minden, azzal össhangzásban nem álló előbbi szabály hatályon kívül helyeztetik. Az ezen szabályzat két első részében fogolt szabályok, melyek az állandó hadseregnek a haditegerészethez s a honvédséghez való viszonyait is szaályozzák, az összes fegyvernemekre és szakokra nézve gyenlően irányadók s kötelezők, míg a harmadik részi személyes szabályokat mindegyik fegyvernem szmára csupán azon mérvben állapítja meg elkülönítve, amint ezt annak sajátszerűsége föltételezi. A szolgálati szabályzat határozatainak azos szelleme szerint kell felfogatniok, a tisztek által a leénység előtt ez utóbbi képzettségi fokozatának megfelő módon kell megmagyaráztatniok s abba beoltanik, a hadsereg összes személyei által pedig bárminő rangot viseljenek is azok, kivétel nélkül minden eltrést kizáró törvény gyanánt kell megtartatniok s még fenti tekintetben itt punzucan végrehajtatniok. Kelt Scönbrunnban, 1873. aug. 9. Ferencz Józeef, s. k. Bécsi lapok, úgy látszik, az osztrák sajtó-osztály végallatai nyomán, a katonai szabályzatról a következő királó ismertetést közlik : „Mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a fegyver a hatalom viszonya a monarchia alkotmányához, az állam alaptörvényeiben nyílt, legális, minden kétértelműséget kizáró módon van feltüntetve. Mi, kik mindig azon álláspontot védtük, hogy a katonának távol kell maradnia a politikai pártmozgalomtól, az itt követett óvatosságot és tartózkodást sem roszólhatjuk. Sőt természetesnek találjuk, hogy a tettleges állományú katonai egyének az egyleti és gyülekezeti jog, valamint a sajtó tekintetében bizonyos megszorításoknak ezentúl is alávetve maradnak. Másrészről el kell ismernünk, hogy minden, ami a felekezeti törvényhozásra vonatkozik, határozottan haladó szellemben van tartva, hogy a vallási kényszerne semmi nyoma sincs többé, és hogy a felekezetek egyenjogúsága nemcsak — mint azelőtt — átalában ki van mondva, hanem a legkisebb részletekig lelkiismeretesen szem előtt tartatott. Átalában megelégedéssel látjuk, hogy mindenütt nagy súly van fektetve a törvény iránti hűségre, és hogy ellentétben bizonyos hagyományos nézetekkel, valamennyi hatósági közeg tekintélye erősen hangsúlyoztatik. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy a szabályzat minden eszközt mozgásba hoz, hogy a hadsereg fegyelmét — minden sikeres tevékenység emek elengedhetlen feltételét — megszilárdítsa. A parancsnokoknak kiterjedt anyagi büntetési nemek bocsáttatnak rendelkezésükre, anélkül, hogy megint lealázó büntetések vétetnének elő. A fogságok tartamuk tekintetében megrövidíttettek, ellenben bizonyos szigorításokkal lettek öszszekötve, melyek anélkül, hogy kínzássá fajulnának, a büntetésnek tartós hatást biztosítanak. Az altisztek időleges degredáltatása , mint tekintélyüket csorbító büntetés eltöröltetett. Sokkal fontosabb ennél azonban, hogy a szabályzat a fegyelem szellemi és erkölcsi oldalát kellőleg hangsúlyozza. Minden oldalú és feltétlen alárendelés a törvény alá, méltányos és igazságos elbánás az alárendeltekkel, az individualitás tisztelete, jóakaró és emberséges indulat, szigor és határozott fellépés mellett oly kötelezettségek il vannak felállítva, melyek kivételt nem ismernek. A büntetéssel sújtottak kényszerült esedezése, a büntetés megköszönése — mint az önbecsülés és a férfiasság szellemével ellenkező — végre szerencsésen eltöröltetett, és túlkapások, elnyomatások ellenében a panasz joga is biztosítva van. Hogy továbbá a felsőbbek hatásköre szorosan körül van írva, hogy a „feljebbvalók“ és a „felsőbbek“ között illetékességük tekintetében világos különbség létezik, és hogy a „személyes viszonyok“-ba való beavatkozás megtiltatik, mindez szintén csak a fegyelem és a jó szellem előnyére válhatik. Végre a szolgálati eljárás új szabályozása által számos elavult szokás eltöröltetett és az előrebocsátott szervező szabványokkal való összhang éretett el. Az alparancsnokok önállóságának és fokozott felelősségének annyira helyes és kipróbált rendszere tovább fejlesztett és a katonaság kiképeztetése főleg azáltal mozdíttatott elő, hogy a béke idején való szolgálat a lehetőség határáig megszoríttatottt. Az őrségi és ügyelőségi szolgálattal ezentúl nemcsak kizárólag a gyalogság fog terheltetni, hanem illető mérvben egyéb fegyvernemek is fognak arra igénybe vétetni. A „felismerési jelek“ gyakorlatiatlan és átalán elhibázott megszorítása helyett egyetlen egyre tértek át, és azon eljárást fogadták el, mely a többi hadsereg