Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
277* szám. mmmmmmmammmmmmmmmwm............■■■ n m VII. évfolyam. Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok-terelső szám. II. emelet,. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. decz. 2. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. kr Fél évre 8 » — » . Negyed évre 4 » — v Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj: kilenc* hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás MAGYAR DJSAG czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek december 1-től kezdve : Három hóra ...................................4 frt — kr. Két hóra...............................................2 frt 80 kr. Egy hóra ........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utca 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, deczember 1. Külföldi szemle. A versaillesi kamrában múlt pénteken nyújta be a Broglie-Decares minisztérium a törvényhatóságok újraszervezésére vonatkozó javaslatot s ezzel, mint mondják, megkezdődött a hadjárat a rend és közbiztonság helyreállítása érdekében. A nemzetgyűlés többsége nem fog késni Broglie javaslatát elfogadni s ez által saját művét, t. i. az 1871-ben alkotott községi törvényt, mely reactionarius irányzatának nem felel meg, megsemmisíteni. A jelenlegi törvény, mely 1871. ápr. 14-én 107-euraearttui—46 ellenében lett elfogadva, a községeknek némi autonómiát biztosit; így például minden 20,000 lakost számláló városokban a maire-ek s segédeik a községtanács által választottak. Most ez intézkedés megszűnik s a maire-ek a nagyobb helyeken a köztársaság elnöke, a kisebbeken a prefect által fognak kineveztetni. Miután az uj törvény szerint a helyi rendőrséget a prefect és alprefectek vezetik, e szerint ama hivatalnokok nem sokára oly hatalmat fognak gyakorolni, mint a „préfets á poigne“ a császárság idejében. A szélsőjobb és a jobbközép közti szakadás naponként nagyobb lesz. A jobbközép a hadügyminiszterrel nincs megelégedve, mert a különböző hadcsapatok parancsnokságait vonakodik oly tábornokoknak adni, kik a monarchikus törekvéseknek hódolnak. Az újonnan kinevezett államtitkárok a kabinet tanácskozásában nem fognak részt venni. A „Jour, de Paris“ jelentése szerint az olaszországi franczia követ Fournier lemondása elfogadta ott, helyébe Noailles marquis fog kineveztetni. Harcourt mint követ Londonba fogna áttétetni s Chaudordy gróf a bécsi vagy berni képviseletet venné át. A washingtoni követséggel Fourniert kínálták meg; Saint-Vallier szintén ki van egy helyre jelölve. Az ostromállapot legközelebb meg fog szüntettetni, e helyett azonban a sajtó az 1852-iki bonapar Tista törvényeknek lesz alárendelve. A prefectek önkénye ellenében a lapok ezután csak az államtanácshoz folyamodhatnak. Leteiller és Saussier tábornokok miniszteri rendelettel felmentettek parancsnokságuktól, s azt állítják, hogy több más tábornok is felszólíttatott, hogy válaszszanak a katonai állás vagy a politika között. Ducrot képviselői állásáról lemondott, mert azon nézetben van, hogy a képviselőség a parancsnokság vezetésével nem fér össze. A porosz parlamenti bizottság, mely a vasúti botrányok megvizsgálására volt kiküldve, sok botrányos dolgot kiderített. Lakker ismeretes vádjai egytőlegyig igazolva vannak. Államhivatalnokoknak 62,000 tallér ajánltatott fel, hogy ezek neveik átengedésével fedezzék a szédelgést és ezek nagyobb részben el is fogadták az ily ajánlatokat. Az északi vasút létrejövetele érdekében Puthuság, 300,000, Bírón és Handjéry herczegek pedig egyenként 200,000 tellért fizettettek maguknak. Ez urak igen közel állanak a porosz trónhoz és most is vezérei a conservativ pártnak, a csapás pedig, mely őket e bizottsági jelentés közzététele által sújtja, sújtja egyszersmind a pártot is. A nancyi püspök által okozott nemzetközi sérelmet alig hogy eligazította a franczia kormány, máris gondoskodott a franczia episcopátus, hogy a német kormánynak ismét legyen miről panaszkodnia. „Bourges tartomány conciliumba gyűlt érsekei és püspökei“ egy levelet intéztek a német püspökökhöz, melyben köszönetet mondanak ezeknek az állam elleni harczukban mutatott jó példaadásukért, e harczban további kitartásra bátorítják és ösztökélik s „e nemes ellenállásiért, „az ég jutalmát“ helyezik számukra kilátásba. E levél, mely a német püspököket, tehát német alattvalókat nyílt lázadásra hívja fel az államhatalom ellen, valószínűleg reeriminatiókra fog alkalmul szolgálni a porosz kormány részéről. Versaillesban pedig aligha fognak határozottan fellépni akarni a „harcz kormánya“ e támaszai ellen. — Az említett levelet a következők írták alá: de la Tour d‘ Auvergne bourgesi érsek, Leonard júliéi püspök, P. le Breton puy-i püspök, Pompignac saint-fleuri püspök és Duquesnay limogesi püspök. Az angolokat nagyon meglepte az Oroszország és Khiva között kötött békeszerződés, melynek teljes és hiteles szövege most lett nyilvánossá, s mely Khivát forma szerint orosz fenhatóság alá helyezi. Az angol sajtó kijátszásról beszél s szemére lobbantja az orosz ír kormánynak, hogy a czár ünnepélyesen lekötött szavát, ígéretét be nem váltotta és megkerülte az angol kormánynak adott biztosítások értelmét. A khivai hadjárat megindultakor, Anglia igen gyanús szemmel nézte a vállalatot, s a közvélemény már ingerült, a kormány már merev kezdett lenni az orosz politika irányában telannyira, hogy az orosz kormány szükségét látta spe- I ciális megbízottat küldeni Londonba az angolok megnyugtatására. Suwaloff herczeg, a megbízott, aztán biztosította az angol kormányt, hogy az egész expeditió czélja nem egyéb, mint megbüntetni a khánt orosz alattvalókon elkövetett erőszakoskodásért, s békés szomszéddá puhítani a paczkázó apró despotát. Szavát adta egyszersmind, hogy a büntetés végrehajtása után az orosz hadak azonnal kivonulnak Khivából. Ez megtörtént; igen, de az orosz kormány vazallusává tette a khánt s így tettlegesen kiterjeszté s fentarja uralmát a khanatus felett. F.z érinti kellemetlenül az angol közvéleményt s alkalmasint az angol kormány sem fogja annyiban hagyni a „büntetés“ fogalmának ilyetén ma- gyalázatát. — Heverfordwertben csatavesztett lett. a tory párt. Kensington lord 609 szóval Peel ezredes 558 I szavazata ellen újból megválasztatott képviselőnek. ülést - A 48-as tart. párt ma, hétfőn, d. u. 5 órakor A kényszerhelyzet uralma Magyarországon. ii. Mondottuk, hogy könnyelműbb játék még nem űzetett ország érdekeivel, mint most hazánkéval a kényszerkölcsön megkötésénél. Hiszen a kölcsön szükséglete sok hónappal ezelőtt már tudva volt; az üzérkedés a kölcsönre sok hónappal ezelőtt indult meg, s a képviselőház csak november végén állitatott azon alternatíva elébe, hogy decz. 1-én vagy fizetésképtelenség jelentessék ki, vagy a kölcsön minden feltételeivel fogadtassák el. Hát nem annyi ez, mint a nemzet szívére szögezni a pisztolyt, a kényszerhelyzet gyilkát, pénzt vagy ébedet?! A képviselőház, a nemzet, lehet hogy most is — mint már annyiszor — elég nagylelkű lesz, határtalan kegyével a feledés fátyolét vetni azokra, kik az iszonyú kényszerhelyzet megteremtői, a nemzet érdekeinek könnyelmű kezelői; de a történelem ítélőszéke kérlelhetlen ítéletével fogja sújtani a bűnt, mely a szigorú parlamentáris eljárás követelménye szerint, már most is a méltó megtorlás tárgya sorába tartozik. Nem mentség ama komédiaszerű érzelgés, hogy Kerkápoly három éven át éjjel-nappal fáradott a haza ügyében. Ily mentséggel Bazaine is feloldható az árulás vádja alól, hiszen ő is fáradott éjjel-nappal hazája ügyében saját fogalma szerint. Midőn valaki az ország érdekei szolgálatára vállalkozik, fontolja meg jól erejét, tehetségét, s a körülményeket, ha eleget tehet-e a feladatnak, melyre vállalkozik. Egy ország érdeke nem magánvagyon, amelyet szeszélye szerint dobhat koczkára gazdája, átvezetheti a bátor kísérlet minden nemén. Csak tessék Kerkápoly úrnak, vagy bárkinek, ki kormányra vállalkozik, próba-szerencse játékot űzni saját birtokán, mert egy ország népének, milliók és milliók érdekének sorsa, nem Csáky szalmája, melyben szabadon turkálhat a könnyelműség úgy, mint az avatatlan kéz és szájhős kontár. De úgy látszik a felelősség azon egyszerű fogalma, melyet Simonyi Ernő képviselő oly mesterileg vázolt a többség megtanítására — nem is volt, s most sem tulajdona a többségnek, mely különben a kényszerkölcsön tárgyalásánál, tehetetlenségének s imparlamentismusának adta ki bizonyítványát. Felvetettük már azt a kérdést, a most ismételjük, hogy van-e vagy lehet-e parlament, melyben az alkotmányosság fogalma minden kritériumával megállapodva van, hol ily kényszerhelyzet uralja a többség szavazatát, egy kölcsön felvételénél, ily békés időben, s minden nagyobbszerű s rohamos katasztrófa nélkül ? Mondtuk, hogy egy szigorúan alkotmányos parlamentben,hol a felelősség nemes érzetétől úgy a kormány, mint igazgató többsége áthatva van, ilyesmi nem történhetik meg. Ezt kétségbe nem vonhatja senki, csak úgy, ha példával igazolja. Ez a mi megdöbbenheti e haza minden lakóját, nem az kizárólag, hogy ily feltétellel szavazták meg a kölcsönt, hanem az, hogy egyátalában a többség által beismert s indokul használt kényszerhelyzet parancsolhatta a többségnek a kölcsön megszavazását az ismert feltételek mellett. Ha a többség elfogadja a kölcsönt, mert legjobb meggyőződésével ezt az országra üdvösnek véli , salválva van a parlament becsülete az alkotmányos felelősség fogalma, a Parlamentarismus eszméje; a többség legjobb meggyőződése szerint cselekszik, s futuris temporis exitum, calliginosa nocte premit Deus. De mit tett a többség? megszavazta a nemzet életét a legutolsó koczka kőre tevő kölcsönt iszonyú feltételeivel; talán azért, mert az ország érdekeire üdvösnek és helyesnek vélte és véli, és ezért kész erkölcsi és anyagi felelősségének egész tekintélyeivel kezeskedni? nem! Megszavazta a kölcsönt, mert csak a golyó vagy kötél általi halál között lehetett választani, szerinte, és választotta a kötél általi halált. Megszavazta a kölcsönt. A saját kebléből alakult minisztériuma által teremtett kényszerhelyzet súlya alatt. A kölcsön meggyalázó s a nemzetre nézve veszélyes feltételeit elismerve szavazta meg. Megszavazta, minden erkölcsi felelősséget elutasítva magától. Nem a többség, ügyes, körültekintő, gondos, a haza érdekeit mindenek felett szívén viselő többség szavazata volt ez; milyen többség képviselő házunkban nincs; megszavazta a kényszerhelyzet többsége, milyet csak oly választási eljárás hozhatott össze, mely meghamisítá a nemzet közvéleményét, s mely ellen tiltakozott a 48-as párt felirati javaslata, s a priori látván, hogy ily módon alkotott többség nem lehet képes híven szolgálni a haza érdekeit, az alkotmányosság szigorú elvei szerint: már akkoron kérte és sürgette e parlament feloszlatását s új választás elrendelését. Amely parlament többsége megengedi magának azt, hogy az ország jövendőjére oly végzetszerűleg kihatható intézkedést tegyen, mint a kérdésben forgó kölcsön megszavazása, s mindezt tegye úgy, hogy önmaga elismeri az intézkedés káros, sőt veszélyes voltát, argumentáljon a kényszerhelyzettel, mely a kétségbeesésnek vég menedéke, az a többség valamint a múltban nem volt, úgy a jövendőben nincs hivatva szolgálni s képviselni az ország érdekeit. A múlt évben végbe ment választási visszaélés, ma megboszulta magát következményeiben — a nemzet, e szerencsétlen nemzet kárára s méltó okulására. Nem megmondotta a 48-as párt felirati javaslata, hogy az ily választási visszaélések folytán alakult többség nem lesz képes a haza érdekeit szolgálni? Meri valaki tagadni, hogy e jóslat, melyet a haza jól megfontolt érdekeinek lelkiismeretes átgondolása sugall — nem teljesült? Mit igazol a kényszerkölcsön megszavazása, nem azt, hogy a többség nem képes tovább vezetni felelősséggel a haza ügyét? Mit igazol Sennyey báró, ki eddig hanyatt-homlok ment a többséggel, a jobboldallal, s most, mint Irányi Dániel oly találólag mondja : „midőn a kormánynak és többségnek hajója sülyed, külön ladikra száll és egy külön zászlót kitűzni jónak látja.“ De mit igazol a jelen helyzet, melynek eddigi uralkodó többsége maholnap minisztériumot, kormányt alkotni nem képes, s az ellenzék táborában tobort a hite hagyottak között jóféle felpénzért ? Ama választási visszaélésekkel alakult parlament, valamint nem lehetett, úgy valóban nem is hű képviselője a nemzet közvéleményének, s innen van a zavar, mely a parlamentből átszivárogva a közélet tűzhelyére, részint csökönös és káros apathiába sülyeszté a tetterőt, részint csüggedésre kárhoztatá a nemzeti szellemet, mely maholnap reményvesztetten hajtja le fejét fátuma előtt. Hallottuk most az országgyűlési többség szavát, melylyel képtelenségét fejezi ki az ország ■ érdekeinek vitelére. Ily eclatáns nyilatkozat hallatára joga van szavát hallatni a választó közönségnek is, melynek többségét, úgy sem hiven képviseli a jobboldal. Szerintünk az ország, a választó közönség érdeke az, de a parlamentarismus józan logikája is azt követeli, hogy a 48-as párt által előre is megjósolt eset bekövetkezvén, hogy a képviselőház többsége nem képes híven szolgálni az ország érdekeit, a parlament feloszlattassék és új választás eszközöltessék. Merésznek látszik e javaslat? Majd indokoljuk bővebben: Szederkényi Nándor. Mi részünkről nem tartjuk illő dolognak, hogy a képviselőház elnöke valamely párt dolgainak intézésébe avatkozzék, annál kevésbé, hogy ilyen pártértekezletek nála tartassanak. A ház elnökének még a Deákkör tagjának se kellene lennie, és Somssich, ámbár különben ő sem volt pártatlan elnök, legalább azt a decorumot megőrizte, hogy nem vett a Deákkör tanácskozásaiban részt, sőt — ha jól tudjuk — nem is volt tagja. Bittó úr azonban, aki még a Franco-magyar bank elnökségét sem tartotta magas méltóságával ellenkezőnek, ilyen apróságon fen nem akad. Ami már a vasárnapi értekezletet illeti, amely a Deákkörben tartatott, abban Csengery A. indítványára, melyet Horváth Boldizsár támogatott, egyhangúlag azt határozta a párt, hogy Szlávyt a kormányelnökség megtartására fölszólítsa, bizodalmáról biztosítván őt. (A miniszterek mind távol voltak s távol volt b. Sernyei Pál is.) Igen szép dolog az a bizodalom, de csak úgy, ha igazi, nem szintett. A jelen esetben pedig, ha megengedjük is, hogy Szlávy személye iránt valódi rokonszenvet és becsülést érez a jobboldal többsége, de bizodalmát, mint a minisztérium feje iránt, bizony aligha. Nem is más a tegnapi „miniszter malasztás“, mint azon kényszerűség eredménye, melyben a Deákpárt mostanság van, nem tudván, kit ültessen Szlávy helyére, ha az visszalép. A többi miniszterekről azonban nem volt szó. — Alább közöljük a „Reform“ után azon értekezlet leírását, mely Bittó István elnöknél szombaton a végett tartatott a Deákpárt különféle árnyalatainak többjei között, hogy a másnap tartandó általános Deákköri értekezleten,ha lehet egyhangúlag maraszszák meg Szlávy miniszterelnököt. — Mező-Túrról, a következő sorokat vettük Turgonyi Lajos úrtól: Kivonata a mező-turi felsőrészi polgári olvasó kör 1873-ik évi november 23 án tartatott közgyűlése jegyzőkönyvének. 3-ik szám. Inditványoztatott, hogy Csárofszky Lajos országgyűlési képviselő úr , kit ismert s előadott politikai elveiért a mezőtúri választó kerület ellenzéke közfelkiáltás utján oly lelkesedéssel választott el képviselőjéül, a ki fellépése óta — vallott elvéhez hiven oly erősen s erélyesen küzd Magyarország vérrel szerzett szent jogainak épségben tartása, s ezredéves alkotmánya csonkíthatlanságáért, kitántoríthatlan hazafiságáért választói bizalmát teljes mértékben megérdemli, és valóban bírja, választassák meg a felsőrészi polgári olvasó kör tiszteletbeli tagjául. Az indítvány szűnni nem akaró ,,éljennel“ fogadtatván: a közgyűlés Csávolszky Lajos képviselő urat, akit az ellenzék elveihez hiven ragaszkodásáért becsülni, s az ország jogainak és ezredéves alkotmámányának erélyesen védéséért becsülve tisztelni megtanult, kinek nevét az olvasó kör tagjainak névsora közt szemlélhetni büszkeségének tekint, — nemcsak mint elválasztott képviselőjét, hanem mint hazánk lelkes fiát a mezőtúri felsőrészi polgári olvasó kör tiszteletbeli tagjául egyhangúlag megválasztó, s ezen megválasztásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot számára megküldeni elhatározta. Kiadta: Mező-Taron 1873. nov. 24. Jegyzetté Mózes János Ifj. Turgonyi Lajos olv. köri jegyző egyleti elnök. Francziaország mai helyzete. Francziaország átesett az egyik válságon, hogy egy újabb válságos helyzetbe bonyolittassék, mely azon naptól fog számíttatni, midőn Mac Mahon elnöki hatalma a nemzetgyűlés többségének szavazatával hét évre meghosszabbittatott. A fondorlatok és cselszövények minden eszköze mozgásba hozatott, hogy a nemzet akarata ellen a ledöntött trónt ismét fölállítsák. Ez események nagyon tanulságosak. De vájjon fog e ez okulására szolgálni a népeknek ? Hisz nemsokára száz éve lesz, midőn Francziaország a monarchia százados jármát lerázta, önurává tévé magát s a szabadelvűség eszméinek kihirdetésével az uj korszak alapkövét létévé. S most, midőn ez örökké emlékezetes századik évforduló napja közeledik, azon áramlattal kell a franczia nemzetnek ismét küzdeni, mely azokat tolja előtérbe, kiknek őseit száz év előtt elűzte. Csaknemrégiben már bizonyosnak tartatott, hogy Chambord lesz Francziaország királya. A szerepek ki voltak osztva s minden oly jól ment, hogy még csak egy kis formalitás volt hátra, t. i. a király kikiáltás. A nemzet többsége, mely a nemzetgyűlést nem királycsinálásra választá, minden alkalommal, midőn a pótválasztások eseteiben tehető, a határozott republikánus képviselők megválasztásával tiltakozott a monarchisták fondorlatai ellenében. S kétséget nem szenved, ha a nemzetnek alkalom adatik, hogy új képviselőket válaszszon a nemzetgyűlésbe, a republikánusok határozott többségben lesznek, s nem lett volna szükség az orleansisták és bonapartisták duzzogó ellenszegülésére, kik nem a monarchikus intézmény, hanem csakis Chambord gróf személye ellen irányozták haragukat. Chambord gr. a kudarcz élét oly módon igyekezett eltompítani, hogy Chesnelonghoz intézett levelében visszavonta előbbi nyilatkozatában foglalt óhajtásának magyarázatával. Hogy ezt csak kény-