Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)

1873-12-02 / 277. szám

Kedd. 277* szám. mmmmmmmammmmBmmmmwm ............■■■ n m V II. évfolyam. Szerkesztői iroda: Barátok-tere l-ső szám. II. emelet,. Ide Intézendő a lap hzelleini részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1873. Pecz. 2. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. kr Fél évre 8 » — » . Negyed évre 4 » — v Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj: kilenc* hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyllttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás MAGYAR DJSAG czimu politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megujitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye kürül mindinkább tübb pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési föltételek deczember 1-től kezdve : Három i hóra ...................................4 frt — kr. K ét hóra...............................................2 frt 80 kr. Egy hóra ........................................1 frt 40 kr. A z előfizetések postautalvány utján legczélszerüb- ben eszküzólhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. és hiteles szövege most lett nyilvánossá; s mely Khi- vát formaszerint orosz fenhatóság alá helyezi. Az angol sajtó kijátszásról beszél s szemére lobbantja az orosz íí ' kormánynak, hogy a czár ünnepélyesen lekötött szavát, ígéretét be nem váltotta és megkerülte az angol kor­mánynak adott biztosítások értelmét. A khivai hadjárat S megindult akor, Anglia igen gyanús szemmel nézte a ! vállalatot, s a közvélemény már ingerült, a kormány már merev kezdett lenni az orosz politika irányában 1 elannyira, hogy az orosz kormány szükségét látta spe- I ciális megbízottat küldeni Londonba az angolok meg- : nyugtatására. Suwaloff herczeg, a megbizott, aztán biz­tosította az angol kormányt, hogy az egész expeditió 1 czélja nem egyéb, mint megbüntetni a khánt orosz ! alattvalókon elkövetett erőszakoskodásért, s békés ! szomszéddá puhítani a paczkázó apró despotát. Szavát * adta egyszersmind, hogy a büntetés végrehajtása után 1 az orosz hadak azonnal kivonulnak Khivából. Ez meg­történt; igen, de az orosz kormány vazallusává tette a | khánt s így tettlegesen kiterjeszté s fentarja uralmát a khanatus felett. F,z érinti kellemetlenül az angol köz- ! véleményt s alkalmasint az angol kormány sem fogja 1 annyiban hagyni a „büntetés“ fogalmának ilyetén ma- I gyarázatát. — Heverfovdwertben csatavesztett lett. a 1 tory párt. Kensington lord 609 szóval Peel ezredes 558 I szavazata ellen újból megválasztatott képviselőnek. ülést- A 48-as tart. párt ma, hétfőn, d. u. 5 órakor Budapest, deczember 1. Külföldi szemle. A versaillesi kamrában múlt pénteken nyujtá be a Broglié-Decares minisztérium a törvényhatóságok újra szervezésére vonatkozó javaslatot s ezzel, mint mond­ják, megkezdődött a hadjárat a rend és közbiztonság helyreállítása érdekében. A nemzetgyűlés többsége nem fog késni Broglie javaslatát elfogadni s ez által saját müvét, t. i. az 1871-ben alkotott községi tör vényt, mely reactionarius irányzatának nem felel meg, megsemmisíteni. A jelenlegi törvény, mely 1871. apr. 14-éii-t07-ewraearttui—46 ellenében lett elfogadva, a községeknek némi autonómiát biztosit; igy például minden 20,000 lakost számláló városokban a maire-ek s segédeik a községtanács által választattak. Most ez intézkedés megszűnik s a maire-ek a nagyobb helye­ken a köztársaság elnöke, a kisebbeken a prefect ál­tal fognak kineveztetni. Miután az uj törvény szerint a helyi rendőrséget a prefect és alprefectek vezetik, e szerint ama hivatalnokok nem sokára oly hatalmat fog­nak gyakorolni, mint a „préfets á poigne“ a császár­ság idejében. A szélsőjobb és a jobbközép közti szakadás napon­ként nagyobb lesz. A jobbközép a hadügyminiszterrel nincs megelégedve, mert a különböző hadcsapatok pa­rancsnokságait vonakodik oly tábornokoknak adni, kik a monarchikus törekvéseknek hódolnak. Az újonnan kinevezett államtitkárok a kabinet ta­nácskozásában nem fognak részt venni. A „Jour, de Paris“ jelentése szerint az olaszor­szági franczia követ Fournier lemondása elfogad­ta ott, helyébe Noailles marquis fog kineveztetni. Har- court mint követ Londonba fogna áttétetni s Chau- dordy gróf a bécsi vagy berni képviseletet venné át. A washingtoni követséggel Fourniert kínálták meg; Saint-Yallier szintén ki van egy helyre jelölve. Az ostromállapot legközelebb meg fog szüntet- teíni, e helyett azonban a sajtó az 1852-iki bonapar- T ist a törvényeknek lesz alárendelve. A prefectek ön­kénye ellenében a lápok ezután csak az államtanácshoz folyamodhatnak. Leteiller és Saussier tábornokok miniszteri r< n- delettel felmentettek parancsnokságuktól, s azt állít­ják, hogy több más tábornok is felszólittatott, hogy válaszszanak a katonai állás vagy a politika között. Ducrot képviselői állásáról lemondott, mert azon né­zetben van, bogy a képviselőség a parancsnokság veze­tésével nem fér össze. A porosz parlamenti bizottság, mely a vasúti bot­rányok megvizsgálására volt kiküídve, sok botrányos dolgot kiderített. Lakker ismeretes vádjai ogytől- egyjg igazolva vannak. Államhivatalnokoknak 62,000 tallér ajánltatott fel, hogy ezek neveik átengedésével fedezzék a szédelgést és ezek nagyobb részben el is fo­gadták az ily ajánlatokat. Az északi vasút létrejövetele érdekében Puthus hg, 300,000, Bírón és Handjéry her- czegek gedig egyenként 200,000 teliért fizettettek ma­goknak. Ez urak igen közel állanak a porosz trónhoz és most is vezérei a conservativ pártnak, a csapás pe­dig, mely őket e bizottsági jelentés közzététele által sújtja, sújtja egyszersmind a pártot is. A naneyi püspök által okozott nemzetközi sérelmet alig hogy eligazította a franczia kormány, már is gon­doskodott a franczia episcopátus, hogy a német kormánynak ismét legyen miről panaszkodnia. „Bour- ges tartomány concilíumba gyűlt érsekei és püs­pökei“ egy levelet intéztek a német püspökökhöz, mely­ben köszönetét mondanak ezeknek az állam elleni har- ezukban mutatott jó példaadásukért, e harezban további kitartásra bátorítják és ösztökélik s „e nemes ellenál­lásiért, „az ég jutalmát“ helyezik számukra kilá­tásba. E levél, mely a német püspököket, tehát német alattvalókat nyílt lázadásra hívja fel az államhatalom ellen, valószínűleg reeriminatiókra fog alkalmul szol­gálni a porosz kormány részéről. Versailleeban pedig aligha fognak határozottan fellépni akarni a „harcz kor­mánya“ e támaszai ellen. — Az emlitett levelet a kö- \ étkezők irták alá: de la Tour d‘ Auvergne bourgesi érsek, Leonard túliéi püspök, P. le Breton puy-i püs­pök, Pompignac saint-fleuri püspök és Duquesnay li- mogesi püspök. Az angolokat nagyon meglepte az Oroszország gg Khiva között kötött békeszerződés, melynek teljes A kényszerhelyzet nrulma Magyar- országon. ii. Mondottuk, hogy könnyelműbb játék még nem űzetett ország érdekeivel, mint most ha­zánkéval a kényszerkölcsön megkötésénél. Hi­szen a kölcsön szükséglete sok hónappal ezelőtt már tudva volt; az üzérkedés a kölcsönre sok hónappal ezelőtt indult meg: s a képviselöház csak november végén állitatott azon alternativa elébe, hogy decz. 1-én vagy fizetésképtelenség jelentessék ki, vagy a kölcsön minden feltételei­vel fogadtassák el. Hát nem annyi ez, mint a nemzet szivére szögezni a pisztolyt, a kényszer- helyzet gyilkát; pénzt vagy éltedet?! A képviselöház, a nemzet, lehet hogy most is — mint már annyiszor — elég nagylelkű lesz, határtalan kegyével a feledés fátyolét vetni azokra, kik az iszonyú kényszerhelyzet megte­remtői, a nemzet érdekeinek könnyelmű kezelői; de a történelem itélőszéke kérlelhetlen Ítéletével fogja sújtani a bűnt, mely a szigorú parlamen­táris eljárás követelménye szerint, már most is a méltó megtorlás tárgya sorába tartozik. Nem mentség ama komédiaszerü érzelgés, hogy Kerkápoly három éven át éjjel-nappal fá­radott a haza ügyében. Ily mentséggel Bazaine is feloldható az árulás vádja alól, hiszen ő is fá­radott éjjel-nappal hazája ügyében saját fo­galma szerint. Midőn valaki az ország érdekei szolgálatára vállalkozik, fontolja meg jól ere­jét, tehetségét, s a körülményeket, ha eleget tehet-e a feladatnak, melyre vállalkozik. Egy ország érdeke nem magánvagyon, — me­lyet szeszélye szerint dobhat koczkára gazdája, 3 átvezetheti a botor kísérlet minden nemén. Csak tessék Kerkápoly urnák, vagy bárkinek, ki kormányra vállalkozik, próba-szerencse játékot űzni saját birtokán: mert egy ország népének, milliók és milliók érdekének sorsa, nem Csáky szalmája, melyben szabadon turkálhat a könnyel­műség úgy, mint az avatatlan kéz és szájhös kontár. De úgy látszik a felelősség azon egyszerű fo­galma, melyet Simonyi Ernő képviselő oly mesterileg vázolt a többség inegtanitására — nem is volt, s most sem tulajdona a többségnek, mely különben a kényszerkölcsön tárgyalásánál, tehetetlenségének s imparlamentismusának adta ki bizonyítványát. Felvetettük már azt a kérdést, a most ismé­teljük: hogy van-e vagy lehet-e parlament* mely­ben az alkotmányosság fogalma minden erite- riumával megállapodva van, hol ily kényszer- helyzet uralja a többség szavazatát, egy kölcsön felvételénél, ily békés időben, s minden nagyobb- szerü s rohamos katasztrófa nélkül ? Mondtuk, hogy egy szigorúan alkotmányos parlamentben,hol a felelősség nemes érzetétől úgy a kormány, mint igazgató többsége áthatva van, ilyesmi nem tör­ténhetik meg. Ezt kétségbe nem vonhatja senki, csak úgy, ha példával igazolja. Ez a mi meg d ö b b en he t i e h a za min­den 1 ak ój át, nem az kizárólag, hogy ily felté­tellel szavazták meg a kölcsönt, hanem az, hogy egyátalában a többség által beösmert s indokul használt kényszerhelyzet parancsolhatta a többségnek a kölcsön megszavazását az ösmert feltételek mellett. Ha a többség elfogadja a kölcsönt, mert leg­jobb meggyőződésével ezt az országra üdvösnek véli — salválva van a parlament becsülete az al­kotmányos felelősség fogalma, a Parlamentaris­mus eszméje; a többség legjobb meggyőződése szerint cselekszik, s futuris temporis exitum, cal- liginosa nocte premit Deus. De mit tett a többség? megszavazta a nemzet életét a legutolsó koczka kőre tevő köl­csönt iszonyú feltételeivel; talán azért, mert az ország érdekeire üdvösnek és he­lyesnek vélte és véli, és ezért kész erkölcsi és anyagi felelősségének egész tekintélyeivel kezeskedni? nem! Megszavazta a kölcsönt, mert csak a golyó vagy kötél általi halál között lehetett választani, sze­rinte, — s választotta a kötél általi halált. Meg­szavazta a kölcsönt. A saját kebléből alakult mi­nisztériuma által teremtett kényszer- helyzet súlya alatt. A kölcsön meggya­lázó s a nemzetre nézve veszélyes feltételeit elismerve szavazta meg. Megszavazta, minden erkölcsi felelősséget elutasítva magától. Nem a többség, ügyes, körültekintő, gondos, a haza ér­dekeit mindenek felett szivén viselő többség sza­vazata volt ez; — ilyen többség képviselő há zunkban nincs; megszavazta a kényszer- helyzet többsége, milyet csak oly választási eljárás hozhatott össze, mely meghamisitá a nem­zet közvéleményét, s mely ellen tiltakozott a 48-as párt felirati javaslata: s a priori látván, hogy ily módon alkotott többség nem lehet képes hí­ven szolgálni a haza érdekeit, az alkotmányosság szigorú elvei szerint: már akkoron kérte és sürgette e parlament feloszlatá­sát s uj választás elrendelését. A mely parlament többsége megengedi ma­gának azt, hogy az ország jövendőjére oly vég- zetszerüleg kihatható intézkedést tegyen, mint a kérdésben forgó kölcsön megszavazása: s mind­ezt tegye úgy, hogy önmaga elös- meri az intézkedés káros, sőt veszé­lyes voltát, árgumentálj o n a kény­szerhelyzettel, mely a kétségbeesés­nek vég menedéke: az a többség valamint a múltban nem volt, úgy a jövendőben nincs hi­vatva szolgálni s képviselni az ország érdekeit. A múlt évben végbe ment választási vissza­élés, ma megboszulta magát következményeiben — a nemzet, e szerencsétlen nemzet kárára s méltó okulására. Nem megmondotta a 48-as párt felirati javas­lata, hogy az ily választási visszaélések folytán alakult többség nem lesz képes a haza érdekeit szolgálni? Meri valaki tagadni, hogy e jóslat, melyet a haza jól megfontolt érdekei­nek lelkiismeretes átgondolása s u- galt — nem teljesült? Mit igazol a kényszerkölcsön megsza­vazása, nem azt, hogy a többség nem képes to­vább vezetni felelősséggel a haza ügyét? Mit igazol Sennyey báró, ki eddig hanyatt-homlok ment a többséggel, a jobboldallal, s most, mint Irányi Dániel oly találólag mondja : „midőn a kormánynak és többségnek hajója sülyed, külön ladikra szált és egy külön zászlót kitűzni jónak látja.“ De mit igazol a jelen helyzet, melynek eddigi uralkodó többsége maholnap minisztériumot, kormányt alkotni nem képes, s az ellenzék tábo­rában toborz a hite hagyottak között jóféle fel­pénzért ? Ama választási visszaélésekkel alakult par­lament, valamint nem lehetett, úgy valóban nem is hü képviselője a nemzet közvéleményének, s innen van a zavar, mely a parlamentből átszivá­rogva a közélet tűzhelyére, részint csökönös és káros apathiába sülyeszté a tetterőt, részint csüg- gedésre kárhoztatá a nemzeti szellemet, mely ma­holnap reményvesztetten hajtja le fejét fátuma előtt. Hallottuk most az országgyűlési többség szavát, melylyel képtelenségét fejezi ki az ország ■ érdekeinek vitelére. Ily eclatans nyilatkozat hallatára joga van szavát hallatni a választó közönségnek is, mely­nek többségét, úgy sem hiven képviseli a jobb­oldal. Szerintünk az ország, a választó közönség érdeke az, de a parlamentatismus józan logikája is azt követeli, hogy a 48-as párt által előre is megjósolt eset bekövetkezvén, hogy a képvi­selöház többsége nem képes hiven szolgálni az ország érdekeit, a par­lament f eloszla tt assé k és uj válasz­tás eszközöltessék. Merésznek látszik e javaslat? Majd indokol­juk bővebben. Szederkényi Nándor. — Alább közöljük a „Reform“ után azon érte­kezlet leirását, mely Bittó István elnöknél szombaton a végett tartatott a Deákpárt különféle árnyalatainak főbbjei között, hogy a másnap tartandó általános Deák­köri értekezleten,ha lehet egyhangúlag maraszszák meg Szlávy miniszterelnököt. Mi részünkről nem tartjuk illő dolognak, hogy a képviselőház elnöke valamely párt dolgainak intézésébe avatkozzék, annál kevésbé, hogy ilyen pártértekezle- tok nála tartassanak. A ház elnökének még a Deákkör tagjának se kellene lennie, és Somssich, ámbár külön­ben ő sem volt pártatlan elnök, legalább azt a decoru- mot megőrizte, hogy nem vett a Deákkör tanácskozá­saiban részt, sőt — ha jól tudjuk — nem is volt tagja. Bittó ur azonban, a ki még a Franco-magyar bank el­nökségét sem tartotta magas méltóságával ellenkezőnek, ilyen apróságon fen nem akad. A mi már a vasárnapi értekezletet illeti, a mely a Deákkörben tartatott, abban Csenge ry A. indítvá­nyára, melyet Horváth Boldizsár támogatott, egyhangúlag azt határozta a párt, hogy Szlávyt a kormányelnökség megtartására fölszólítsa, bizodalmá­ról biztosítván őt. (A miniszterek mind távol voltak s távol volt b. Seunyei Pál is.) Igen szép dolog az a bizodalom, de csak úgy, ha igazi, nem szinlett. A jelen esetben pedig, ha megen­gedjük is, hogy Szlávy személye iránt valódi rokon- szenvet és becsülést érez a jobboldal többsége, de bizo­dalmát, mint a minisztérium feje iránt, bizony aligha. Nem is más a tegnapi „miniszter marasztás“, mint azon kényszerűség eredménye, melyben a Deákpárt mostan­ság van, nem tudván, kit ültessen Szlávy helyére, ha az visszalép. I A többi miniszterekről azonban nem volt szó. — Mező-Túrról, a következő sorokat vettük Tur- gon vi Lajos úrtól: Kivonata a mező-turi felsőrészi polgári olvasó kör 1873-ik évi november 23 án tartatott közgyűlése jegyzőköny­vének. 3-ik szám. Inditványoztatott, hogy Csárolszky Lajos országgyűlési képviselő ur ; kit ismert s előadott politikai elveiért a mező-turi választó kerülőt ellenzéke közfelkiáltás utján oly lelkesedéssel választott el kép­viselőjéül, — ki fellépése óta — vallott elvéhez hiven oly erősen s erélyesen küzd Magyarország vérrel szer­zett szent jogainak épségben tartása, s ezredéves alkot­mánya csonkithatlanságáért; ki tántorithatlan haza- fiságaért választói bizalmát teljes mértékben megér­demli, és valóban birja, választassák meg a felsőrószi polgári olvasó kör tiszteletbeli tagjául: Az indítvány szűnni nem akaró ,,éljennel“ fogad­tatván: a közgyűlés Csávolszky Lajos képviselő urat, — kit az ellenzék elveihez hiven ragaszkodásáért becsülni, s az ország jogainak és ezredéves alkotmá- mányának erélyesen védéséért becsülve tisztelni meg­tanult; kinek nevét az olvasó kör tagjainak névsora közt szemlélhetni büszkeségének tekint, — nemcsak mint elválasztott képviselőjét, hanem mint hazánk lel­kes fiát a mező-turi felsőrészi polgári olvasó kör tisz­teletbeli tagjául egyhangúlag megválasztá, s ezen meg­választásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot számára megküldeni elhatározta. Kiadta, Mező-Taron 1873. no/. 24. Jegyzetté Mózes János Ifj. Turgonyi Lajos olv. köri jegyző. egyleti elnök. Francziaország mai helyzete. Francziaország átesett az egyik válságon, hogy egy újabb válságos helyzetbe bonyolittassék, mely azon naptól fog számíttatni, midőn Mac Mahon el­nöki hatalma a nemzetgyűlés többségének szava­zatával hét évre meghosszabbittatott. A fondorlatok és cselszövények minden esz­köze mozgásba hozatott, hogy a nemzet akarata ellen a ledöntött trónt ismét fölállítsák. Ez ese­mények nagyon tanulságosak. De vájjon fog e ez okulására szolgálni a népeknek ? Hisz nemsokára száz éve lesz, midőn Francziaország a monarchia százados jármát lerázta, önurává tévé magát s a szabadelvüségeszméinek kihirdetésével az uj kor­szak alapkövét létévé. S most, midőn ez örökké emlékezetes századik év forduló napja közeledik, azon áramlattal kell a franczia nemzetnek ismét küzdeni, mely azokat tolja előtérbe, kiknek őseit száz év előtt elűzte. Csaknem régiben már bizonyosnak tartatott, hogy Chambord lesz Francziaország királya. A szerepek ki voltak osztva s minden oly jól ment, hogy még csak egy kis formalitás volt hátra, t. i. a király kikiáltás. A nemzet többsége, mely a nemzetgyűlést nem királycsinálásra választá, minden alkalommal, midőn a pótválasztások ese­teiben teheté, a határozott republikánus képvise­lők megválasztásával tiltakozott a monarchisták fondorlatai ellenében. S kétséget nem szenved, ha a nemzetnek alkalom adatik, hogy uj képvise­lőket válaszszon a nemzetgyűlésbe, a republiká­nusok határozott többségben lesznek, s nem lett volna szükség az orleansisták és bonapartisták duzzogó ellenszegülésére, kik nem a monarchikus intézmény, hanem csakis Chambord gróf szemé­lye ellen irányozták haragúkat, Chambord gr. a kudarcz élét oly módon igyeke­zett eltompitani, hogy Chesnelonghoz intézett le­velében visszavonta előbbi nyilatkozatában foglalt óhajtásának magyarázatával. Hogy ezt csak kény-

Next

/
Thumbnails
Contents