Magyar Ujság, 1874. április (8. évfolyam, 76-98. szám)

1874-04-03 / 76. szám

III. évfolyam. 76. szám. Péntek 1874. Április. 3. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1­ szám. 2. emelet. Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Megyeháztér 9. Vodiáner F. nyom­dájában, hol a helybeli előfizetések szin­tén elfogadtatnakMAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETI GAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy hónapra . . . frt. 40 ki­vegyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre ... 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési D­ij : Hat hasábos petit sor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. — Nyilttér : három hasábos petit­­sor 30 kr. A „Magyar Újság“ ára : Az előfizetési pénz beküldése legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. A „Magyar Újság" kiadóhivatala. (Buda-Pest, barátok­ tere 1. szám.) Előfizetéseket Wodianer F. nyomdája is el­fogad. Könyvárusi uton történő megrendelések után történő megrendelések után 10 százalék engedtetik. Gyűjtőknek 10 után egy tisztelet példány adatik. A szerkesztőség. Egy hóra................................................ 1 frt 40 kr. Két hóra................................................2 frt 80 kr. Negyed évre....................................4 frt — kr. Fél évre................................................8 frt — kr. Egy évre ..........................................16 frt — kr. Budapest april 2. A delegáczió összeülésének ideje közeledvén, mindinkább kezd ezen általunk mindig rosznak tartott, s önállóságunk megsemmisítését kifejező intézmény napirend tárgyává lenni. A delegáczió kezeli a közös költségvetést, s intézkedik az 1867. XII. t. czikk alapján a közös kiadásokról, melyek : a közös kül- had- pénzügy, s az államadósságok rovata. 1873-ik évben a delegáczió megszavazása folytán e közösügyi kiadások voltak: államadós­ságokra 31 millió 286 ezer és 9 frt; a fent jelölt közös minisztériumokra összesen 25 millió, 863 ezer 677 frt, vagyis összesen 57 millió 149 ezer 686 frt. Ennyi volt a magyar korona tartományait, közös kiadások czimén terhelő összeg. Ezen összeg 1873-ik évben volt még megsza­vazva a delegáczió által, akkor, mikor országunk borzasztó nyomora, még ismerve nem volt. Midőn múlt évben, a delegáczió ülésezett, még akkor sö­tét fátyollal volt a halandók szeme előtt eltakarva az, hogy hazánk a pénzügyi bukás szélén áll. Az avatottak tudták, de érdekekben állott leplezni a nyilvánosság előtt,­­ amíg lehet. Az 1873-ik évi delegácziós urak tehát, még mindig azon önhittség­ben tanakodhattak K­hun báró hadügyér katonai költségvetésén, hogy hazánkban minden „fenékig tejfel“ — mint azt híresztelék 5 éven át; s igy meg­szavaztak derűre-borura mindent, amit a katonai czopf oly hévvel követel az adózó néptől, mintha az, nem is volna egyébre teremtve, minthogy túrja a földet, s fizesse a drága aranygallérok nagy költ­ségét. Amit a delegáczió megszavazott, azt az or­szággyűlés most tartozik, minden bírálat és hozzá­szólás nélkül elfogadni, így van az megírva az 1867. évi XII. t. czikkben a „közös ügyről“. A nép képviselői tehát, a minden parlamentáris fogalom szerint illetékes képviselői házban, az országot ter­helő óriási összegeket csak tudomásul venni tartoz­nak, bármily nagy s bármily súlyos s elviselhetlen legyen az. Egyébiránt az ügy ezen állását ismeri már az olvasó­közönség; tudja azt is,hogy pártunk minden alkalommal felszólalt s tolmácsolta az önállóság jogait e tekintetben, s a költségvetést — nem sza­vazta meg, úgy a múltban, mint nem fogja megsza­vazni, míg ez így állítatik össze, a jövendőben. Beszéljünk tehát most, az ügy folyó törté­netéről. A foly évi delegáczió ápril­is 30-ára van ösz­­szehíva, s az előterjesztendő közös költségvetés, — mint értesülünk — most állapitatott meg, a közös miniszterekkel egyetértve. Mint közöltük már a hírt, s most ismételjük,­­ az, hogy a közös költségvetés most is egészen azon alapon áll, melyen állott 1873-ik évben, azaz: a tételek megtartottak, az összeg meghagya­tott, sőt a természeti ellátásra a kiadás emeltetett, mely emelés, hogy mennyire megy, még hitelesen tudva nincs.­­ Egyet tehát most már bizonyosan tudunk, hogy a közös minisztérium, a közös kiadások apasz­tására nem gondol, sőt inkább emelés van kilá­tásba helyezve. Csak most folyt le néhány hó előttünk; ezen néhány hó, pénzügyünk, közgazdászatunk, iparunk, kereskedelmünk, adózási képességünk kétségbeejtő képét tárá fel. Mintegy panoráma áll előttünk hazánk anyagi helyzete, úgy amint azt a­z évi rendszer kifejti, mely helyzet ismertetésére ma már felesleges min­den szó, hiszen ismeri, s bevallja mindenki, a kormánytól kezdve, a legutolsó jobboldali kor­tesig. Ott van a 9-es bizottság munkálata, mely a „haza megmentése“ czímén végző üléseit s tanács­kozásait, hogy módot találjon, elhárítani hazánk nyomorát, kétségbeejtő állapotát, módot találjon a pénzügyi zavar megszüntetésére, a terhek apasztá­­sára, s így elviselhetővé tételére. Az egész ország népe összetett kézzel áll meg helyzete felett, mint a gazda, kinek vetését el­verte a jég, házát elpusztítá a tűzvész, gondol­kodva, hol s mit kezdjen, hogy megmentse hánya­tott életét a jövendőnek, az emberiség nagy csa­ládjának. Csak a közös minisztérium vak és siket; vak, mert nem akarja látni nyomorunkat; siket, mert nem akarja hallani a vészkiáltást, mely orszá­gunk romlása felett kel népünk millióinak ajkára. Mit gondol a közös minisztérium a mi nyo­morunkkal ; mit gondol Klim­ hadügyér azzal, hogy a népnek betevő falatja nincs, nemhogy adóját lenne képes fizetni! úgy kívánja a biro­dalmi nagy (!) hatalmi állás, tehát tartsuk továbbra is fegyverben a százezreket, vonjuk el a munkától az erőt, kárhoztassuk a kaszárnyákra, s a meddő tömeget tápláljuk tovább is százezrenként, s ha magunk felfordulunk is nyomorunkban, elpusztu­lunk gazdaságunkban; csak meglegyen a 8 száz­ezer szurony, s a kaszárnyas legénység, mely fel­emészti az ország erejét , pusztulhat az ország, de meg van a nagy és költséges hadi erő, a biroda­lom nagy (!) hatalmi állásának dicsőségére. Midőn kétségbeejtő anyagi nyomorunk halál­képe tűnik fel végzetteljesen fejünk felett — nem a legbotrányosabb cinizmus e az a közös minisz­tériumtól, hogy akkor, midőn mindenki a költsé­gek leszállítását követeli, nemcsak hogy meghal­laná a közvélemény esső kiáltását, hanem még költség­felemeléssel áll elő ? Az a Sylok, ki adósának májából oly hidegen követeli a kikötött darabot, s még hidegebben feni kését a metszésre, megdöbbentőbb cinizmust és szívtelenséget nem mutat, mint a mi közös minisz­tériumunk nyomorunkkal szembe. Nincs, s képtelenek vagyunk a fizetésre: a közös minisztérium azért a legutolsó cserepár gombjáig követel mindent, s hidegen írja össze költségvetését, melylyel most csakugyan életünket fenyegeti. Hogy és miképen fog eljárni a delegáczió a közös költségvetéssel,­­ még nem tudjuk. De egyet tudunk eddig : hogy a közös minisz­térium előtt minden érdek figyelembe jöhet, csak hazánk érdeke idegen előtte; hazánk érdeke az, mely legke­vésbé irányadó s legkevésbé vétetik figyelembe. És már maga e körülmény elég arra, hogy óvakodva fordulj­unk el azon intézménytől, mely hazánk legridegebb ellensége, s megfeszített erővel törekedjünk elejtett önállósá­gát visszaszerezni országunknak, mely minden idegen érdek ural­más betolakodástól ment legyen, s az or­szág sorsát választott képviselői ál­tal, önállóan intézze. Szederkényi Nándor, párt élet tusakodása amott a szomszédban olyan térre megy, mely lehet, hogy „s z e 11 e m d u s“ mint a „Re­form“ levele, bizonyos váltók értékesí­tésére az államtitkárságban, hanem hogy épületes is lenne — ám, nem irigyeljük a „Hon“-nak ebbeli mulatságos felfogását. — A „Hon“ esti lapja félreértve tegnapi czikkün­­ket az András­y-féle közlött levelek tárgyában azt mondja, hogy mi jártuk meg az áprilist, midőn az ellen keltünk ki, hogy államférfiak, hogy mernek ily hangon beszélni. No már mi nem az ellen keltünk ki, hogy ál­lamférfiak így beszélnek, hanem csak jeleztük, hogy a­z A „Hon“ arról értesül, hogy a választási tör­vény még ápril hó végén be fog terjesztetni a háznak. Nem novella lesz ez az 1848-ihoz, hanem egész új tör­vény, ámbár hiányozni fog benne egy igen fontos rész, a választókerületek új beosztása, mely az ország közigaz­gatási felosztásával együttesen fog megállapíttatni. A census körülbelül a régi marad. Némi emelést meg fog a kormány kísérteni, azonban nem fog ragaszkodni hoz­zá. Azt halljuk, a 10 forint 50 krajczár s 8 forint 50 kr. jövedelmi adófizetés közt fog a census megállapittatni. Ugyan e törvény fogja tartalmazni a vesztegetés s a visszaélések elleni intézkedéseket is. A javaslat a bel­ügyminisztériumban már teljesen elkészült s csak még — főbb pontjainak — minisztertanácsi jóváhagyása van hátra. E javaslatot nemsokára követni fogja a kormány részéről egy más , az országgyűlés időtartamának három évről öt évre emeléséről szóló. Ezt azonban a Bittó kor­mány csak az esetben nyújtja be, ha állása addig oly mérvben erősödik, hogy egy ily, minden esetre nagyobb harczot provokáló kérdés viharait megállni remélheti. Az incompatibilitás ügyében a kormány nem ter­jeszt be javaslatot s e tekintetben egészen szabad ke­zet enged az e czélra kiküldött parlamenti bizottságnak.­­ Nagy zajt ütnek vele, hogy mennyit töröltek a közös költségvetésből. Egy bécsi lap jelentése szerint az a „tetemes“ törlés a külügyminisztériumnál a „rendel­kezési alap czim“ alatt 100,000 frt. A hadsereg rendes szükséglete 93 431,676 frtot, a bevétel 4.698,816 frtot tesz,­­ a fedezendő hiány tehát a rendes budgetben 88.732.860 frtra rúg, amiben az élelmi­szerekért való 1.700.000 frtnyi szükséglet-többlet­ben foglaltatik. A rendkívüli szükséglet 6 milliót tesz. — Ennyi az egész. De azért mégis rá kell fizetni. Ez az a „tetemes“ törlés. — A zágrábi ,,Obzor“ a nemzetiségi képviselők által kibocsátandó emlékiratot említvén, azt a szerb egy­házügy lebonyolítására nézve is befolyással birónak tartja, mert a kormánynak szándékát az összehí­vandó congressusra vonatkozólag megkönnyíti s a szerb népnek egyházi és közoktatási viszonyait is rendezi, mi által legalább ezen a téren a nemzeti ügy üdvhozóan fog fejlődhetni. A horvát kormány a szerb egyházi vi­szály kiegyenlítését maga is óhajtván, abban segédkezni nem fog vonakodni. A szerkesztendő emlékiratra vissza­térvén, azt nem Kosztics által, kinek tehetségeit külön­ben elismeri, hanem egy régibb és tapasztaltabb politi­kus által szeretné szerkesztve látni.­­ A hadügyi költségvetést a bécsi táviratok kö­vetkezőleg ismertetik : A rendes és rendkívüli költségvetés együtt mint­egy 600,000 írttal haladja felül a tavaly a delegácziók által megszavazott összeget. A rendes költségvetés 93.431,676 frtra rug, a jövedelmek 4.698,816 frtot tesz­nek s igy a fedezendő hiány 88.732,860 frt, amibe az 1.700,000 frtnyi többlet élelmi­szerekre benfoglaltatik. A rendkívüli költségvetés 6 millió frtra rug. E javaslatot 1875-re az uralkodó már jóváhagyta. A közös külügy­minisztérium budgetéből a rendelkezési alapcziméből 100,000 főt töröltetett.­ Budapest, ápril 2. Simon­yi Ernő, ma az „Egyetértésben“ „őszinte kérelem elvtársainkhoz“ czim alatt szól hozzánk, hogy érjük be azzal, amit elmondottunk, egyik is másik is, álláspontunk felvilágosítására, ne támadjuk egymást, mert ezzel sem az ügynek nem teszünk jó szolgálatot, sem a lapoknak nem kölcsönzünk érdekességet. Hiszen tisztelt S­i­m­o­n­y­i Ernő bölcsen belátja azt, hogy mi a támadásnak, az ingerültséget, a keserű­ségt előidéző kifakadásnak még árnyékát is elkerül­tük. Amit közöltünk, kötelességünk volt tenni; közle­ményeink nem tartalmaztak egyebet helyreigazí­tásnál, melyre kényszerítve voltunk azon nagyon különös törekvésű közlemények folytán, melyek a 48-as párt és lapunk ellen a „Baloldal“-ban megje­lentek. Mi nem adtunk okot arra, hogy oly dolgok bo­csáttassanak világgá, melyek nélkülözik a helyes alapot s ha ezekre nem hallgathattunk, azt csak nem veheti tőlünk senki rész néven, mert mégis csak különös lenne az, hogy mi hallgatással mellőzzünk saját magunkról oly beszédet, mely az igazsággal ellenkezik. Simonyi Ernő

Next