Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-01 / 99. szám
VIII. évfolyam 99. szám. Péntek, 1874. Május 1. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: Hét murboi petitsor egyszeri hirdetése 1 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. — Nyilttér : három hasábos petitsor 30 kr. Tisztelt olvasóinkhoz! Miután a „Hunnia“ vallott elvei, a „Magyar Újságéval“ ugyanazonosak, a két lap között folytatott tárgyalás eredményéül örömmel jelenthetjük azt, hogy a közös elvek közös erővel leendő terjesztése s munkálására a „Hunnia“ a „Magyar Újsággal“ egyesült s holnap már az egyesült közlöny fog a „Hunnia“ tisztelt előfizetőinek is megküldetni. Reméljük, hogy tisztelt olvasóink szivesen fogadják az egyesülést, mert igy összevetett vállal sikeresebben haladhatunk az utón, azon czél felé, melyen szeretett hazánk s népének szabadsága és jóléte van jelszóul felírva. Jelentjük tisztelt olvasóinknak azt is, hogy Áldor Imre úr a „Hunnia“ szerkesztője, ez egy egyesült közlöny főmunkatársa leend, s így jeles tollával épen úgy mint eddig a „Hunnia“ olvasói, tisztelt olvasóink naponként találkozni fognak. Szerkesztőség, Budapest, ápril 30. Az országgyűlés bizottságai kebelében most, igen nagy fontosságú tárgyak forognak fenn, melyeknek helyes megoldása, kétségkívül államunk újjászületéséhez, igen sokkal fog járulni. E nagy fontosságú tárgyak : a választási törvény revisiója, a képviselői összeférhetlenség, s az állam és egyház közötti viszony szabályozásának kérdései. A választási törvény, az alkotmányos életnek egyik legfőbb oszlopát képezi, s úgyszólva, létfeltétele az alkotmányosságnak. E nélkül nincs s nem lehet alkotmányos élet , hiszen az önkormányzat alapelve a szabad választáson nyugszik. A választási törvény minősége, magának az alkotmányos életnek jellegére, minőségére enged következtetést. Anglia aristokratikus szellemű alkotmánya, választási törvényének kiváltságos vonásain alapszik, mert az angol választási törvény kiváltságokat ismer el, s valamint választási törvényében tert ad a kiváltságoknak, úgy maga az egész alkotmányossága, kiváltságos szellemű. Amerika, mely intézményeit az angoléból kölcsönözte, elég bölcs és okos volt arra , hogy ami rész volt ez intézményekben, azt ott hagyta az angoloknak; a helyest, a jót, a demokratikus igényeknek megfelelőleg alakítva át, — tette magáévá, így Amerika, már az átalános szavazat jog elvének engedett tért, mert ez felel meg egyes-egyedül, a jogegyenlőség nagy elvének, mely Európa szerte proklamálva van ugyan, érvényesítése azonban — úgy látszik — még mindig a messze jövőre vár. Nem czélunk most az átalános szavazati jogról írni, s annak az államéletben nélkülözhetlen jogosultságát fejtegetni; csupán a magyar választási törvénynek körülményeit óhajtjuk megtekinteni, úgy a mint az most előttünk fekszik. Az tagadhatatlan, hogy a 48-iki törvényhozás, censusra alapította a választási jogot, úgy mint az 1848. évi V. tezikk 2. §. szóban előírva van. E census azonban oly alacsonyra van szabva, hogy innen csak egy lépés van, az átalános szavazatjoghoz. A 48-iki törvényhozás, a jogegyenlőség nagy elvein állva, e tekintetben is elég bőkezű lett volna egyenlő mértékkel mérni, ha ezen műve nem ez ideiglenességre lett volna számítva, de ideiglenes intézkedés volt ez, s így a 48-iki törvényhozás szabadelvűsége ez oldalról sem jöhet megrovás alá. A 48-iki törvényhozás kimondotta a legalacsonyabb czensust, melyet a haladó kor kívánalmához képest nem szorítani, hanem még inkább tágítani a mi kötelességünk. Minden állam, mely saját érdekét felfogja s átérti a kort , e szerint jár el. Maga Anglia fontolgatva ugyan, de lépésről lépésre közeledik az átalános szavazatjog proklamálásához s aligha messze az idő, midőn egészen oda fog elérni. Ez minden államnak jól felfogott érdekében áll, s így a magyar államnak is érdekében áll a haladás e téren, amelyet azon választási novella, mely most a lapokban átalában úgy közöltetett, mint a kormány körében megállapított javaslat — épen nem tanúsít. De konstatálhatjuk azt is, hogy azon a 48-ki választási törvényhez tervezett kiegészítés, illetőleg magyarázat nem is felel meg, magának a 48-iki törvények szellemének sem, beigazolására nézve. Először is, a 300 főt érték, a javaslat, adókimutatást kíván. Csak most tárgyalta a képviselőház, nem régen a katasteri törvényjavaslatot, melyet azon plausibilis indokkal sürgetett a kormány, hogy a birtokok átalában helytelenül vannak felvéve adó alá. No most egy helytelen, rész adó alapot felvenni egy nagyfontosságú választási jog gyakorlása igazolására, melyet a 48-iki törvény nem rendel, valóban önmaga árulja el e tény, a lépés helytelenségét. A 48-iki törvények értéket állítottak fel a választási jog alapjául. Ez értéket az adókimutatás pláne még ehhez, egy meghatározott adóösszeg, soha és semmiféle körülmények között, nem derítheti ki s nem igazolhatja. Például, az 1848 évi választási törvény tőke után 100 frt jövedelemmel, választói képességet enged. Ezen képesség, a mostani javaslat szerint igazolandó 10 frt 50 kr jövedelmi adó kirovásával, úgy de a jövedelmi adó alá, a tiszta jövedelem bizonyos kategóriája vézetik, mert csak ez vétethetik fel — a választói képességet megadó 100 frt jövedelem pedig épen nem az, mely a jövedelmi adó alá eső tiszta jövedelemnek felelne meg. Ott van a gyakorlat, ez tanúsítja, hogy e 100 frt évi jövedelem sohasem értetett az adó alá eső tiszta jövedelemmel egynek. Adó alá a tiszta jövedelem vétetik, a 48-as választási törvény pedig, nem adó alá eső tiszta jövedelmet ért, hanem állandó és biztos jövedelmet vagyis bevételt bizonyos értékből. A jövedelmi adó kimutatással való igazolása a 100 frt jövedelemnek, egyenes kijátszása s meghamisítása a 48- ki törvények szellemének, mely ily magas választási czenzust épen nem akart megállapítani. Ily magyarázattal, melyet most készülnek adni a 48-ki törvényeknek, ezrek és ezrek fognak elesni eddig gyakorlott választói jogoktól; — de e magyarázatnak nincs semmi jogalapja, ellenkezik a törvény szellemével értelmével, s hiszszük is, hogy a képviselőház, ezt nem fogadja el. Van még több megjegyzésünk is a fent említett tárgyakra, úgy magára, a választási törvényjavaslatra is még, de erről bővebben máskor. A képviselőház mentelmi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében tárgyalta Haller Ferencz gróf mentelmi ügyét s teljes három óráig tartó beható vizsgálat és tárgyalás után egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy miután meggyőződése szerint ezen ügyben csupán ismételt zaklatás ténye konstatálva van, Haller Ferencz gr. képviselőt nem véli kiadandónak. A magyar delegáczió pénzügyi bizottságának tegnapi ülésén jelen volt Holzgethan pénzügyminiszter s Mérey osztálytanácsos. Ott volt Ghyczy magyar pénzügyminiszter is. A bizottság mindenekelőtt a közös aktívák ügyét kezdte tárgyalni. A Lloyd erről a következőket írja : A bizottság az ez ügy érdemében a miniszterek által adott válaszból, valamint a két monarchia közt folyó alkudozások mibenlétéről azon meggyőződést meríte, hogy a kérdés legközelebb meg fog oldatni. Tekintetbe véve azt, hogy az ügy úgy is mindkét fél törvényhozása elé fog kerülni, a bizottság csatlakozott a miniszter azon nézetéhez, hogy most nem kell a közös aktívákra nézve határozatot hozni. Több fizetésemelésre nézve Holzgethan arra utalt, hogy ezek a múlt delegácziónak a fizetések szabályozására vonatkozó határozatai, illetőleg ezek érvényesítése folytán jöttek létre. Utalt egyszersmind arra, hogy a kifogásolt nyugdíjtételek mind normálisan rendszeresítvek. Erre az albizottság Prileszky előadó jelentését egészen elfogadta, s elhatározta, hogy a pénzügyminiszter budgetét (164 forint levonással a közös számszéknél) a delegácziónak elfogadásra fogja ajánlani. A legközelebbi ülés május első napjaiban lesz. ________ Adatokat kérünk. A delegáczió az oszág termelési viszonyainak ismerete s figyelembevétele nélkül akarja megszavazni Kuhn hadügyér költségvetéseit, melyek szerint a hadsereg szükséglete majdnem 3 millióval haladja meg a jelen évit; több mint két millió frt emelkedés van előirányozva csupán zabra, szénára, kenyérre és legénységi eledelre. Az ország területét a fagy pusztítja s nem tudjuk hol áll meg romboló hatalma. Hagy-e csak annyit is mint a múlt évben a múlt évben a rozsda ? A múlt évi terményhiány ugyan nagyrészt pótolva van a külföldi, főkép aldunai szállítmányok által. De, számos ezer meg ezer családra nézve, mitsem ér e szállítmány mert nincs keresete, nincs pénze, hogy abból vásároljon , szükségletét egésség rontó pótszerekkel fedezgeti s e miatt a közegésség hihetőleg országszerte olyannyira alásülyedt, mint itt a fővárosban. A fővárosban már egy év óta hónaponkint rendesen több a halottak mint a szülöttek száma : a lakások jelentékeny része üresen kezd maradni s kivált a pinczelakások túltömöttsége most már nem képezi panasz tárgyát. Ezek az ínség jelei. Azon ínségé, mely nagy zaj nélkül pusztítja kivált a szegény munkaképtelen vagy keresetet nem találó családokat, így megy-e ez országszerte is ? Felülmúlja-e a halottak száma a szülöttekét országszerte? S mily mérvben, mi okok miatt ? Hogyan áll a közegesség? hát a népek élelmezése? Igaz-e, hogy néhol füvet, sóskát, dudvát s egésségtelen zöldségeket, kenyér helyett pedig korpát esznek, sőt már a tengeri csutkát is megőrlik, hogy éhségüket vele csilapítsák ? Ezek iránt tájékozásra van szüksége a törvényhozásnak, hogy intézkedhessen az ily hiányok enyhítése s a hiányokból származható veszedelmek megelőzése szempontjából. Mert ha népünk élelmezése valóban oly nyomorúan megy, mint egyes hitelt érdemlő tudósítások mutatják, akkor a közel nyár forró napjai irtózatos betegségeket, pusztításokat idézhetnek elő. Az élelmiszerek drágasága s hiánya kihat a házi s gazdasági állatokra is. Ezek sem tápláltatnak kellőleg s ezek is ki lesznek téve újabb pusztulásnak ha kellő időben nem gondoskodunk élelmezésükről. A termelő év jó része még csak most fog következni. Számos liszttartalmú s takarmányféle növény van, mely még teljes termést adhat a kipusztult őszi vetések helyén. Kiterjednek-e a hótlantél s száraz tavasz által okozott károk s hiányok kipuhatolására a hivatalos kutatások ? Megbízhatóbb adatokat nyert-e már a kormány a minapi hivatalos tudósításnál — kivált azon 20—25 megye egész területéről, melyek rendesen termelnek eladható felesleg gabonát. Nem úgy történt-e, hogy a ma kitűnő 20—25 „rész“ termést jelző jelentés épen e megyéket karolta fel míg a „jó“ talán csakis a Kárpátok bérezés vidékeiről szóltak. És ha a hiány máris érezhető, némely vidéken feltűnő vagy épen „kiáltó“ - történtek-e intézkedések arra, hogy némely országos munka által segélyeztessenek a munkaképes lakosok. Ha a téli rendetlen tavasz által okozott károk némely vidéken már is kétségbe vonhatlan tények: létettek-e lépések ezek mérvének s orvoslatának kitudására s eszközlésére ? Hát a gazdasági egyletek még mindig csak a magas politikával szeretnének elsőrendben foglalkozni? Hányadrészét karolják fel ezek az országnak ? Kérnek s szereznek-e tudomást az általunk felkarolt vidékek szükségleteiről ? S adnak-e legalább jó tanácsot a lakosságnak, vagy ezek útján adhat-e a kormány szükség esetében oly vetőmagvakat a kárt szenvedt vidékeknek, melyek segélyével a még hátralevő nyári időszak mindent kipótolhatna. Hiszen már 5-6 hónap előtt azért ült össze, már 10 év óta azért lett minden oldalról sürgetve a törvényhozás összeülése, hogy megmutassa, miként nemcsak kérni, követelni, hanem segíteni is tud ott, hol kell, munka, vetőmag, kölcsön s élelmiszer nyújtása által. Hosszas vizsgálatokat tartani, melyek főczélja