Magyar Ujság, 1874. augusztus (8. évfolyam, 174-197. szám)

1874-08-01 / 174. szám

­ A függő államadósságok ellenőrzésére kikül­dött bizottság azon alkalomból, hogy a Magyarország jótállása alatt álló adósság mostanában 100 millióval szaporíttatott, kérvényt intéz egyrészt a reichstáb­hoz, másrészt a magyar országgyűléshez a sóbányajegyek kamatlábának 4°­0-ről 5%-re visszaemelése végett s il­letőleg a magyar országgyűléshez, hogy : méltóztassék a magyar pénzügyminisztert felszólítani, hogy az ország érdekeinek és az említett (1867. 15. t. sz. 5-ik §-a) tör­vényeknek érvényt szerezvén, a zálogjegyek 6% ka­matlábának visszaállítása végett a kellő lépéseket meg­tegye. Ez ügyre alkalom szerint visszatérünk. — Csemeghy Károly államtitkár s képviselőt, teg­napi számunk czikkében azok közé soroltuk, kik az ete­tés-itatás általi vesztegetést büntetni akarták. Pardon, ezer pardon, tévedés az egész, neve ott van a gyászke­retben, azok között, kik az etetés-itatást tiltani nem akarják. Tévedtünk. — Tegnapi közleményünk kiegészítéséül ideigtat­­juk a Tisza K. javaslatára „igen“-nel szavazók névso­rát : Baranyi Ágoston, Bánó József, Beliczey Rudolf, Be­­niczky Ödön, Beöthy Algernon, Bocsánczy Adolf, Boér Antal, Buzinkay Pál, Babes Vincze, Csanády Sándor, Csáky Tivadar gróf, Csávolszky Lajos, Csernátony Lajos, Csiky Sándor, Dániel Ernő, Deáky Lajos, Decany Gusz­táv, Domahidy Ferencz, Dóka Ferencz, Doda Traján, Eitel Frigyes, Éder Ferencz, Fabriczius Károly, Farkas Elek, Földváry Mihály, Gáspár András, Ghyczy Dénes, Gozman János, Gull József, Hegedűs János, Horváth Gyula, Houchard Ferencz, Hraczky Antal, Huszár Imre, Irányi Dániel, Jendrassik Miksa, Justh József, Kabos Elek, Karuch József, Kapp Gusztáv, Karassiay István, Kazinczy István, Károlyi Ede gróf, Kemény Mihály, Királyi Pál, Kiss Lajos, Lázár Ádám, Lészay Lajos, Lu­kács Béla, Majoros István, Mangesius Károly, Matolay Etele, Matuska Péter, Máriássy Endre, Mihályi Péter,­ Mukics Ernő, Nagy György, Nemes Péter, Nikolics Sán­dor, Orbán Balázs, Paczolay János, Papp Lajos, Péchy Tamás, Popovics Jenő, Pulszky Ágost, Pulszky Ferencz, Radocza János, Rátonyi János, Remete Géza, Sachsen­heim Albert, Schmausz Endre, Schuller József, Schwarcz Gyula, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos dr., Sipos Orbán, Szeiter Lajos, Solymossy Bálint, Szakácsi Dániel, P. Szathmáry Károly, Szathmáry Miklós, Szemző János, Szepessy Gyula, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, Szeder­kényi Nándor, Szontagh Pál, Takács Lajos, Tisza Kál­mán, Tóth József, Trauschenfels Emil, Teleszky István, Uhlarik János,Vajda János,Varga Károly, Varró Sámuel, Vécsey Tamás, Wächter Frigyes, Zichy Antal, Zmeskal Mihály, Zsitvay József. A pozsonyi sajtópör és — Tóth Vilmos. A Pozsonyban múlt szerdán tárgyalt sajtópör ered­ményét tegnap tér­hiány miatt csak röviden emlí­tettük. E sajtópör megvilágítja azon iszonyú romlottságot s undort keltő corruptiót, mely kendőzetlen szemtelen­séggel fitogtatja még mindig uralmát. A sajtópör tárgya egy röpirat volt, melyet Barella Frigyes nyitrai lakos irt s melyben elsorolja azon csa­lásokat, melyek által vagyonától megfosztatott. Ennek alapján indított Barella ellen sajtópert Thuróczy Vilmos királyi járásbiró. A röpirat egyik részében a szereplők vannak be­mutatva ekképen: „Szóljunk Bacskády Károlyról, Forgách Károly grófnak, a banditának titkáráról. Mint nemes ember fia, ez ember a legkoraibb ifjú­ságii óta a semmittevéshez volt szokva. Nem lévén ké­pes csak egy krajczárt is keresni, folytonosan nagy ház­tartást vitt, s épen pazar élete által akart hírnévre szert tenni, így indítványozója volt a néhány év előtt Nyitrá­­ban tartott meztelen bálnak, melyről az egész megyében utálattal és megvetéssel beszéltek.­­ Röviden pazar élete által vagyonának legnagyobb részét eltékozolta, úgy hogy kénytelen volt csődöt mondani. Ez idő óta Forgách grófnál él, mint titkár, tanács­adó, respective famulus. Bűntársa Forgách grófnak mindazon esetekben, melyekben én megcsalattam. Az 1867-ik év előtt, tehát még Magyarország ön­állóságának elnyerése előtt élt Ivánkában (falu, kö­­rülbelől 1 órányira Nyitrától) egy eladósodott nemes ember és ügyvéd, névszerint Tóth Vilmos. A csekély, terhelt birtok nem sokkal hoza be többet, a rajta fekvő adósság kamatainál. Az ügyvédség nem jövedelmezett úgy, a hogy kellett volna s igy Tóth kényszeritve volt zsidóhoz folyamodni. Bizonyos Adler Gáspár kölcsönzött neki körülbelől 1500 forintot váltóra,s talán nem épen a szokásos kamatokra. A tőkét és kamatot azonban Tóth Vilmos ur elfogadta és azok pontos visszafizetését meg­ígérte. A fizetés napja elérkezett, fizetni azonban nem tudott, s igy más eszközhöz és módokhoz kellett folya­modni.­­ A ravasz Bacskádytól kért tanácsot s ez a követ­kező utat követte. Tóth urnak egyik szobájába 2 üres ruhaszekrényt hozatott, azon czélból, hogy azok egyiké­ben Bacskády, a másikban egy más szomszéd nemes em­ber elrejtőzhessen. Adler Gáspárt Ivánkára csalták, azon ürügy alatt, hogy pénzét vegye kézhez. Ez eljött s Tóth urat látszó­lag egyedül találta szobájában, nem kevéssé volt azon­ban meglepetve, midőn ez utóbbi kijelentette, hogy ő nem fizethet, hanem Adler prolongálja a váltót, a­miért aztán ő neki igen magas kamatokat helyzett kilátásba. Adler sokáig vonakodott, végre azonban beleegye­zett, hogy a váltót még egyszer prolongálja azon felté­tel alatt, hogy Tóthnak neje és napa az elfogadási esz­közük, s neki egy bizonyos járulék hozzáiratik a többi ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése Julius 31 én. Kérvényt ad be Sachsenheim, egy nyugdíjas ezre­destől. Interpellate intéz a pénzügyminiszterhez R­e­me­te G.­­) Van-e tudomása a­­­ pénzügyminiszter úrnak, miszerint a vezetése alatti minisztériumban a központi számvevőség forgalmi osztályának vezetésével megbí­zott — ott már évek óta működő számtanácsos — a ma­gyar nyelvben tökéletesen járatlan s e végett nevezett nagy osztályánál a hivatalos érintkezés nyelve kizárólag német, sőt a magyar ajkú tisztviselők idegen származású és ajkú főnökök által üldöztetnek is ? 2) Ha van tudomása, mivel tudja ezen esetet menteni? Interpellálja a honvédelmi minisztert Lázár Ádám. 1) Van-e tudomása ezen új szolgálati szabályzatról és kiterjed-e az a magyar honvédségre is? ha igen 2) Szándékozik-e a fennálló szerződés értelmében alkotmányos befolyását érvényesíteni, hogy a honvéd intézmény ily alkotmány­ellenes intézkedésekkel meg ne semmisíttessék ? Ajánlja a honvédelmi miniszter úrnak interpellá­­cióját annál is inkább,­­ miután meg van győződve arról, hogy lehetőleg fel fogja használni befolyását arra, hogy minden ily alkotmánytipró, a nemzet intézményeit, a katonai szellemet aláásni c célzó eljárás mellőztessék, és nálunk be ne hozassák, és hiszi, hogy a miniszter úr nem fog késni az illető védköteleseket valamint szü­leiket megnyugtatni. Halassy Gy. jelenti, hogy Bausznern Guidót az V. bíráló bizottság daczára annak, hogy megbízó levele németül volt kiállítva, igazolta, mert az eddig is így történt; jövőre nézve azonban kéri a bizottság a tör­vényhozást, hogy intézkedjen határozottan. Péchy kéri a bizottság egy tagjának különvélemé­nyét felolvastatni s a kérdést napirendre tűzni. E kérdés holnapra tűzetik napirendre. Úgy­szintén a házszabályok 28-ik §-a, mely iránt Kovách L. adott be módosítványt. Következik a választási törvényjavaslat. A 97. § hoz, úgy a következő két §-hoz is a II. és V. osztály különvéleményt adott be, és pedig a külön­véleménynek a 97. §-ra vonatkozó módosítása abból áll, hogy e §. első sorából e szó­t „nyilvánosan“ töröltessék és helyébe tétessenek ezen szavak: „a választók nyil­vános gyülekezetén.“ Szapáry Gy. gr. belügyér kérelmére a 98. és 99-ik §. felolvastatik, s a miniszter úr javasolja, hogy: a 99. §. hagyassák ki, a 97. és 98-ik §. pedig tar­tassák fönn a központi bizottság szövegezése­ szerint a fejezet czimének ezen utolsó szavai: „és más büntető határozatok“ pedig hagyassanak ki. (Helyeslés.) Péchy T. bár óhajtotta volna, hogy az egész 97.­­és 98. §. kimaradjon, de ha már fentartatik: ha a feje­zet cziméből ezen szavak „és más büntető határozatok“ kimaradnak, azt hiszi, hogy félreértésre nem adhat al­kalmat, mert a fejezet c­íme azt fogja mondani: az összeírás és választásnál közreműködő közegek felelős­sége, a választói visszaélések megbüntetése.“ Lázár Á. támaszkodva a t. belügyminiszter által épen az imént elmondott érvekre, hogy t. i. a 97-dik czikket kihagyandónak véleményezi, s e részben az el­lenzék által beterjesztett különvéleményhez csatlako­zik, következetesen azt várta, hogy mind a 97. mind a 98. §§-ok, mint ugyanazon jog­alapból t. i. a büntetőjog keretéből kiragadottak, hasonló sorsban fognak része­sülni. Tett ugyan a t. belügyminiszter úr,némi külöm­­böztetéseket a különvéleményben foglalt nyilvános érvre és a választások alatt ilyen bűntények­ fenyítésére nézve, azonban ezen megkülömböztetésből még­sem jutott azon következtetésre, hogy ezen czikkek, szintén miért tar­toznának ide? Szónok mind a 97 mind a 98. §-t tekin­tettel az azokban foglalt bűntényekre, olyanoknak tart­ja, melyek egyfelől nem tartoznak a választótörvény ke­retébe, másfelől pedig — és ezt hangsúlyozza — sem az alkotmányi sem pedig az igazságügyi politikával ősze nem egyeztethetők, ennélfogva javasolja, hogy a 97. és 98. g. hagyassák ki. Tisza Kálmán : a 97 és 98. §-t azon megszorítással, melyet a t. belügyminiszter tett, hogy a választási tör­vényben csakis a választások alkalmával előforduló kihagyásokról történjék intézkedés, elfogadja. Lázár Ádám kifogást tesz, hogy ő nem akarja e bűnöket a büntetés alól kivonni, mire Tisza megjegyzi, hogy ő azt nem is mondta. Majoros István elbeszéli, mily igazságtalanul fogták őket a választási mozgalmak alkalmából felségsértési vád alá ; pártolja Lázár Ádám javaslatát. Simonyi Ernő e két §-t nemcsak feleslegesnek, ha­nem czélszerűtlennek és ügyetlennek tartja. Hát annyira jutott volna már Magyarország, hogy ily apró eszközök­kel kelljen fentartani? De gyengítik ezek az ország eddig létező törvényeit is. Ő tehát e §§-okat, mint czél­­szerűtleneket kívánja elvetni. Trauschenfels Emil pártolja az ezen §. eltörlésére czélzó indítványt. Állítja, hogy e két dolog : választási és büntető törvény nem illik egymáshoz. Szerinte e §§-ok nélkülözik is a kellő szabatosságot, még formailag is. Paczolay : a kérdéses §. elfogadását ajánlja . A­mi a nem magyar ajkú nemzetiségeket illeti mondja : az ezek iránti tekintet nem lehet akadály a szakasz elfogadására, mert ha ezek nem fogják tudni kívánságaikat és szándékaikat a törvény által megenge­dett korlátok közé szorítani, azok méltán a törvény súlya alá fognak esni. Popovics­­ kijelenti hogy szívesen elfogadja e­z­t,­­ mert azt tartja, hogy nincs a nemzetiségek ellen irá­­­­nyozva, mint azt Trauschenfels jelzi. Csiky S. azt, hogy,ha választások alkalmával valaki szól, vagy ír valamit, a­mi netalán egyik vagy másik pártbelinek nem tetszik, azért mindjárt ily súlyos bün­tetésekkel sulytassék, mint milyenek ezen §. 2. pontjá­ban befoglalva vannak, nem találja rendenlevőnek s ez oka annak, nem pedig mint előtte szólók mondták, a rendetlenség és bűntények szabad elkövetése iránti vonzalom oka annak, hogy ezen két pontot el ne fogadja. Pártolja tehát Lázár Ádám indítványát. Elnök: felteszi a kérdéseket s a 97. és 98. §. egy szóhiba javítással, a központi bizottság szerint elfogad­tatni ; a 99-ik §. kitöröltetik s a fejezet czime követ­kezőleg állapittatik meg: „Az összeírás és választásnál közreműködő s köze­­gek felelőssége és a választási visszaélések megbünte­tése.“ Következik a 100-ik §, melyből Be­sán az „egy évtől* szót kihagyandónak indítványozza. Szeniczey: a közp. bizottság részéről hozzájárul e módosítványához. Irányi Dániel: Nekem az első bekezdésre azon ész­revételem van, hogy a büntetést, mely itt megszabatik, nem tartom elégségesnek. Ugyanis, miről van itt szó, arról hogy ha valaki valamely választót választási jogá­nak gyakorlásában erőszakkal vagy büntetésre méltó cselekmény által megakadályoz, és mivel büntettetik, 500 frt bírsággal, vagy 3 hónapig fogsággal. A­ki valamely választót erőszakkal gátol választási jogának gyakorlásában, azon kívül hogy személyes sza­badságát szorítja meg rövidebb vagy hosszabb időre, a­mi alkotmányos szabad országban már magában sú­lyos vétség; őt egy jogától fosztja meg, mely egyike a legeminensebb polgári jogoknak és megfosztja 3 évre, miután ezen jog csak 3 évről 3 évre gyakorolható. Meglehet pedig, hogy nem is egy választót foszt meg választási jogától, meglehet, hogy százakat, ezre­ket foszt meg. No már te­hát, én azt gondolom, hogy a­ki ennyire vét mások jogai ellen, megérdemli, hogy ezen jogot ő is elveszítse legalább azon időre, a­melyre másokat megtehet százakat, ezreket megfosztott, meg­érdemli annyival inkább, mert ezáltal közvetve a tör­vényhozás alakítására is befolyt. Én tehát tekintettel arra is, hogy a választási jog elvétele más §-okban is ki­mondatott, itt szintén helyén látom, hogy a­ki ily vissza­élést és törvénysértést elkövetett, szintén elveszítse 3 évre a maga választói jogát. Ennélfogva indítványozom, hogy a 4. sorban e szó után „akadályos“ igtattassék be választói jogának 3 évre felfüggesztése mellett. Szavazásra kerülvén a dolog a közp. biz. szövege­zése elfogadtatik s a módositványok mellőztetnek. Ezután, csupán a 111-ik §-nál történt bővebb esz­mecsere. Ennek első 3 második bekezdése elvettetvén az egész §. elesett; a törvényjavaslat többi §-ai változás nélkül elfogadtattak s igy a választási törvényjavaslat tárgyalása bevégeztetett. Holnap 10 órakor zárt ülés fog tartatni, utána pe­dig nyilvános ülés, melynek első tárgya e törvény 3-ad­­szori felolvasása lesz. Azonfölül tárgyaltatni fog a men­telmi bizottság jelentése Stanesku képv. kiadatása tár­gyában, valamint az 5-ik bíráló bizottságnak ma kinyo­matni rendelt határozati javaslata és a házszabályokra beadott módositványok fognak tárgyaltatni. MAGYAR ÚJSÁG 1874. AUGUSZTUS 1. kamatokhoz. Azon pillanatban, midőn ezen cselekmény a hitelező és adós közt történt, Bacskády és J .... y a ruhaszekrényből kirohantak, s a szegény, semmi roszat nem gyanító zsidóra esvén, uzsorával vádolták, elvették tőle a váltót s a törvényszéknél mint uzsorást bepana­szolták. Adler Gáspár Bacskády és a másik nemes em­ber tanúskodása következtében 800 írt pénzbírságra ítéltetett. Bizonyíték: Nyitrában a törvényszéknél még most is meglevő okmányok, valamint több becsületes ember tanúsága, a­kiknek e történet még élénk emlékezetük­ben van. 1867-ben Tóth Vilmos követjelöltnek lépett föl a nyitrai kerületben, és Bacskády volt az, a ki mint fő­kortes a dicső Forgách Károly gróffal, ezen választást keresztülvitte. Adler Károly azonközben meghalt. ■— Fia Adler Ignácz Érsekújvárról felhasználta ezen alkalmat pénzé­hez jutni— azáltal, hogy az itt elbeszélt történetnek nyilvánosságra hozásával fenyegetőzött. — Valakit Ér­sekújvárra küldtek Adlerhez — kielégítették — s szá­ját igy bedugták.­— Ha ez a tisztességes história akkor­­tájban ismeretessé lesz, fogadni mernék, hogy Tóth Vil­mos sohasem lett volna képviselő, miniszteri tanácsos, államtitkár, belügyminiszter és ő felségének valóságos belső titkos tanácsosa.“ A másik részlet egy hosszabb kérvény, melyet Barella az igazságügyminiszterhez intézett, elmondva, hogy mint lett Forgách Károly gróf által, kinek Barella bérlője, megcsalva. Ez okmányok az esküdtszék előtt fölolvastattak s a Pozsonyváros tisztelt polgáraiból alakult esküdtszék 11 szóval egy ellenében azt mondta, hogy*Barella, ki a fentebb röviden elősoroltakat irta, nem vétkes. Vádlott fölmentetett s a közvádló 85 főt perkölt­ségben elmarasztaltatott. KÜLFÖLD- Francziaország. Tegnap a nemzetgyűlés elfogadta a megyei tanácsok ülésszakáról szóló törvényt. Holnap a nemzetgyűlés az elnapolás felett fog vitatkozni. Gam­­betta és Jules Simon ez alkalomból a politikai helyzetről fognak beszélni. A baloldal nem fogja a kormányt inter­pellálni a spanyol határon levő franczia hatóságok ma­gatartása iránt.­­ Azt állítják, hogy Francziaország ki­látásba helyezte, hogy a spanyol kormányt elismeri, mi­helyt a többi hatalmak eziránt megegyeztek. Mint táviratilag is jelezve volt, jövő augusztus hó 15 én pótválasztás lesz Calvados megyében, hol a bona­­partisták jelöltje Le Provost de Launay, volt császári praefect. A republicánusok jelöltje még nem tudni, hogy ki.

Next