Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-01 / 198. szám
Vill. évfolyam* 198. szám. Kedd, 1874 Szeptember 1. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1frt. 40 kr Negyed évre . .4 n n Félévre . . . .8n —' n Egy évre . . 16n e Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petitasor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás karilli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok » lerólak viasza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Mit várhatunk a vámügyben. Mit és mily eredménynyel tárgyaltak le a magy. kir. kormány keblében működő szakbizottságok s minő lépéseket szándékozik tenni a magyar kormány eme minden magyar polgárt illető ügyben ? Azt a mi hivatalos és félhivatalos lapjaink nem tudják vagy nem akarják tudomásra hozni, hanem az ily fontos nemzetgazdászati ténynek, minthogy ez Ausztriával nagyon is közös, mert annak érdekei uralkodnak felettünk, úgy illik, hogy mozgalmait elsőben is a bécsi lapokból tudjuk meg, habár netalán épen Buda-Pestről keltezett levelek nyomán, mert hiszen a bécsiek leghivebb érdekőrei, mint az angoloké Keletindiákon, nálunk a magy. kir. minisztériumban működnek, hogy „kellően“ t. i. a bécsieknek kellően vezethessék eme furcsa közös ügyeket. A „N. Fr. Pr.“ tehát megmondja egy rövidke közgazdasági czikkben, hogy az Ausztria és Magyarország közt kötött vám - kereskedelmi szerződés közgazdasági következményei felett Ausztriában még csak most szedegeti össze a kormány a véleményadásokat (természetesen az érdekelt gyárüzleti kereskedelmi monopólium híveitől) , holott a magyar kormány keblében folytatott értekezletek már jelentékenyen előhaladtak, s mintegy következőleg bonyolíttatnak le . Az értekezletek nyomán létrehozott munkálat mint kormányjavaslat az országgyűlés elé fog terjesztetni, s a képviselőház fölhivatik, hogy tegye meg az első lépést, t. i. Ausztria irányában ... De nem arra nézve, hogy Magyarország kellő önállást nyerjen, s megadóztathassa az erkölcsrontó, hitvány, drága bécsi iparczikkeket, hanem, megmondja nevezett lap e következendőkben: „A kormányjavaslat kijelöli azon pontokat, melyek megváltoztatása óhajtandó (!) s ha az országgyűlés ezen módosításokat elfogadja, a szerződés szabályszerűleg fölmondatik, s megkezdetik (Ausztria és Magyarország közt) az új alkudozás a magyar (jámbor) óhajok alapján.“ Eme jámbor óhajok pedig eddig elé következőkben jelezhetők: „Mindenekelőtt fősúly fektettetik a vámtarifa alábbszállítására.“ Ugyan? a bécsi s külföldi luxusczikkeket illetőleg is ? Nem lesz az, sőt kiemeli a nevezett lap, hogy eme leszállítás is, több egymást követő évre fog megosztatni, „nehogy az osztrák ipart érzékenyen (!) sértse.“ Már hogy a vám alább szállítását, sőt teljes megszüntetését az osztrák urak nemcsak helyeselnék, de még követelni is fogják, azt az ottani szakértő érdeklettek t. i. az ipar s kereskedelmi kamarák eddigi nyilatkozataiból tudhatjuk. Ezek ugyanis a prágai kereskedelmi kamarán kívül mindnyájan nyilatkoztak és sürgetik a rögtöni (szept. 1-től) megszüntetést a törvényhozás megkérdezése nélkül, s most mindnyájan együttesen folyamodnak a vasúti viteldijak átvizsgálása s a gabonát illetőleg leszállítása iránt, a „leben und leben lassen“ lobogója alatt. Hanem Magyarországra nézve az osztrák urak az élni hagyás politikáját következetesen megtagadják s látványiparczikkeik reánk tukmálása végett olyforma állást vesznek fel, mint egykor az angolok, midőn harczot vivtak a khinai hatalmasságokkal a végett, hogy az erkölcsrontó, életoltó ópiumot szabadon árulhassák Khinában. Hogy miként akarja visszaverni a bécsi urak támadásait a fogyasztási adónemekre nézve, melyek közössége miatt a magyar gazdasági szeszipar s gyáripar már nagyrészt tönkre ment ? Azt a magyar kormány kebléből még nem írták meg a bécsieknek. Nevezett czikkecske csak annyit mond hogy: „A fogyasztási adóra s az adótérítésre nézve valamely uj kulcs kerestetik (mely ne sértse az osztrák érdekeket) miután az eddigi eljárás következtében Magyarország a monarchia más országai irányában hátrányban maradt volna.“ (!) Szintén óhajták, (t. i. a magyar kormány keblében) mondja a tudósítás végső pontja, hogy: „a hitelintézetek engedélyezésében az onnansó (vagyis lajtántuli, mert ez most a legnevezetesebb folyó az „osztrák-magyar“ lapirodalomban) területen új határozatok* hozassanak. “ Íme ide devalválódik a magyar kir. kormány keblében a fogyasztási adó, s végre a bankügy kérdése is, — ha ugyan igaza van a magyar kir. kormány bécsi tudósítójának. De hiszen : Tessék megcáfolni, ha nincs igaza. Ideje is volna már tudnunk mit tesz, mit akar tenni a magy. kir. kormány eme mindenkit érdeklő fontos ügyekben. S ha a circuli quadraturát megoldani, például, legközelebb azt, hogy Ausztria számára a gabonavám eltöröltessék, Magyarország számára föntartassék, nem képes; ha nem képes az ellentétes érdekeknek egy s ugyanazon szabályzat által eleget tenni, akkor tessék a szakosztálybeli tanácskozásokkal fölhagyni és egyszerűen kimondani, hogy tisztel ausztrák urak, a meleget és hideget összevegyíteni. ."Ausztria és Magyarország árus értékforgalmát közös szabályok alá vonni nem lehet, anélkül, hogy a gyöngébbet föl ne emészsze az erősebb ; tisztázzuk tehát viszonyainkat, legyen önálló politikája egyik és másiknak. Főkép óvakodjunk pedig attól, hogy közös dologgá tétessék a fogyasztási adórendszer, mert ez a nemzet test táplálkozásának belső kérdése. A „közös gyomor“, mely Magyarország életnedveit elvonja, s Ausztria fővárosába viszi, végre Ausztriának is fejfájást, gutaütést okozhat. Tehát önöknek is jobb, ha megmenekülnek a mi gondjainktól stb. —..— — Hogy is van a nóta: „még is ”. . .Most sül ki miért fenyegetőzik a német hajótársaság ó-budai gyára Bécsbe vitelével. A telep, melyen a gyár van, kincstári birtok, s jó olcsó áron akarja megvenni a kincstártól. Kapja magát hírbe hozza, hogy pakol már Bécs felé, — hogy a kincstár hódoljon a különös tekinteteknek. Hogy is van a nóta ? — Sokat beszélnek G h y c z y hivatali reductióiról. Valószínű, hogy a közmondás fog itt állani „a mely tyuk sokat kodácsol stb.“ — Felső Ausztriában a gmundeni pártgyűlés, az erdélyi szászok mellett demonstrál. Csak lassan a testtel. Győrből Magyar-Ovárra. — A természetvizsgálók kirándulása. — Magyar-Ovár, augusztus 28. Mily szép a természet! szokták mondani sokan, kik pedig a természetet nem is ismerik. A természetet tanulmányozni kell, hogy azt teljes nagyszerűségében fölfogni s érteni képesek legyünk. Hanem e tanulmányozás igen gyakran sok fáradsággal s nehézséggel jár. E föladat megoldására vállalkozott a természetvizsgáló társulat, s a mai kirándulás a kutatásnak s megfigyelésnek nagyon sok anyagot nyújtott. Röviden inkább csak vázolni akarom a mai kirándulás lefolyását, mert, midőn e sorok írásához fogtam, az egész nap látott s hallott dolgok még annyira frissek, hogy azok inkább az első benyomás után kerülnek a papírra. Ma reggel 6 órakor mondtunk búcsút Győr városának, melynek falai közt oly szívesen látott vendégek valánk. A külön vonaton mintegy 180-an indultunk útra. Legelsőben is a szt.-miklósi állomáson volt a megállapodás. Itt Mosonmegye nevében Simon Gyula üdvözölte a jöttékét, s ezzel a természetvizsgálók Mosonmegye vendégei lettek. A kölcsönös üdvözletek után, melyek a pályaudvarnál fölállított s „isten hozott“ fölirattal ellátott díszes diadalív mellett mondattak el, a társaság a készen álló kocsikon foglalt helyet. A római kocsitábor ilyen lehetett, hanem persze azzal a különbséggel, hogy az akkori kocsisok a kalapjuk mellé tűzött folyószámokkal nem voltak jelölve. Ez nagyon hasznosnak bizonyult. A nagy szám daczára az elhelyezkedés gyorsan ment, s félóra múlva már Lébénybe hajtattunk be, hol az egész falu kiszaladt bámulatával tisztelegni a természetvizsgálóknak. Itt egyenruhás bandérium is volt fölállítva. Lébénybe a 13-ik század elején épült templom megszemlélésére mentünk, mely most van javítás alatt s a mint az eddigi bevégzett munkából megítélni lehet, megérdemli a ráfordított költséget, mert az által egy hazai műkincscsel több lesz az elenyészéstől megmentve. A templomot kívül belől összenéztük a plébános ur kalauzolása mellett, ki aztán engedve a fölszólitásnak, fölment a szószékre s olyan derültséget keltett szónoklatot mondott, a mi máskor azon a helyen aligha esett meg vele. Volt is éljenzés és tapsolás. A derék plébános ur „vén menyasszonya“ (a templom) érdekében szólt, igazat adva azoknak, kik a papot önérdekünek mondják, mert ő is önérdekü, a mennyiben ez a templomot illeti. Örömét fejezteti a fölött, hogy a természetvizsgálók a régi templomot meglátogatták s igy a figyelem inkább rá lesz forditva. Az alispán szintén a műkincs mielőbbi jó karba helyezése mellett szólva, azt a jelenlévők figyelmébe ajánlja, mire a főapát úr azon reményét fejezte ki, hogy az ország díszére szolgáló műemlék megmentése érdekében kiki saját körében a mennyit lehet, meg fog tenni. A templom ajtónál gyűjtés rendeztetett s a bankóhalmaz gyanítani engedé, hogy meglehetős összeg gyűlt össze. A lébényiektől elbúcsúzva, a vendégek a vasúti állomásra visszahajtattak s a vonaton tovább utaztunk a hegyeshalomi állomásig.Itt a vonatról leszálló társaságot Mosonymegye főispán vezérlete alatt a megyei notabilitások, a móvári elöljáróság s a főherczegi hivatalnokok fogadták. Itt ismét számozott kocsisor állt a vendégek rendelkezésére és pedig oly pontos rendezéssel, hogy a legkisebb zavar sem fordult elő.A kocsisoknak a folyószám sorrendjét meg kellett tartani. Összesen volt 83 kocsi s a legtöbbre hárman ültek fel. A hosszú kocsisor Albrecht főherczeg márialigeti Unokára hajtatott s annak egy kies helyén, bokrok árnyékában volt a villásreggeli, még pedig czigányzenemellett. Ezután meg lett szemlélve a gazdaság. A kitűnő tehenészet a mintaszerűen művelt földek dús termése folytán a legnagyobb figyelem tárgya volt. Ututik reggel fél kilencz óra óta délutáni 2 óráig a legszebb parkban vezetett tova, mely festői képeivel köti le a figyelmet. Ha az egész ország ily cultura volna ! Csakhogy ahhoz szükséges lenne, hogy a legtöbb embernek 32 ezer holdja legyen majdnem egy tagban s oly kedvező fekvéssel s termő talajjal, mint ez mintagazdaságoknál látható. A tiszta jövedelem nagyon csekély vagy épen semmi, mert a roppant kezelési költség a különben nagy bevételt fölemészti. Tiszta jövedelmet csak is néhány műmalom s a sörház ad. Az utazásnak mondható kirándulás alatt a gazdálkodás különféleségét eléggé szemügyre lehetett venni a váltakozó fasorok árnyékából. Egy helyütt a kaszáló gépek pörgése vonta magára a figyelmet, az idén már a harmadik füvet vágva, másutt egy tábornak látszó napszámos csoport mesterséges réz készítésével foglalkozott, másutt a gőzcséplőgép zúgása hirdeté a tevékenységet. S ez így megy váltakozva, közben a csinos épületekkel ellátott majorok egészítik a képet. Különösen föltűntek a tisztek kastélyszerü s szép parkkal ellátott lakásaik. A majorokban iskolák is vannak s az ifjú nemzedék visító éljennel fogadta a hosszúra nyúlt vendégcsoportot. Az erdőgazdaság szintén be lett mutatva, mely a mintagazdaság kiegészítése. Négy órai kocsizás után, mely alatt kétszer szálltunk le a majorokat megszemlélni,M.-Óvárra érkeztünk. Taraczk durrogás s katonazene fogadta az első kocsikat s mire a sort bezárók egy óra múlva megérkeztek, a legelsőben jöttek már a portól megszabadulva, a kocsi döczögést pihenték ki. De a pihenés nem tarthatott sokáig, mert fél három órakor volt a városház termében a társas ebéd. A nagyszámú vendégsereg három szobában lett elhelyezve. A nagy teremben három sorban voltak asztalok fölállítva. A karzatok Óvár szép hölgyeivel s ezek figyelmes ellenőrzése daczára a pusztítás rettenetes volt. A teremben a győri czigány zene-társulat húzta, az utczán pedig a városház előtt fölállított katona-zenekar ütötte és fújta. A kis város e nagy zaj miatt egészen ki lett forgatva a sodrából. A fölköszöntések sora ily alkalomkor hogyan maradhatott volna el. A főapát a főherczeget köszönte föl, s indítványozá, hogy a szíves fogadtatásért a köszönet táviratilag fejeztessék ki. Természetesen elfogadtatott. A szokásos többi fölköszöntéseket elhallgatom. Csak azt jegyzem meg, hogy az ebéd kitűnő volt, s Palugyay úr alighanem szintén természetvizsgáló, mert nagyon eltalálta, hogy mit szeret a természetbúvár. Ebéd után a Mosony megyei gazdasági egyesület által a földművelési minisztérium pártfogása mellett rendezett méhészeti kiállítás lett megszemlélve. A méhészetre vonatkozó tárgyak a megyeház termében voltak kiállítva, mégpedig oly gazdagon, hogy nálunk eddigelély kiállítás nem volt látható. A működő méhek pedig a gazdasági intézet botanikus kertjében voltak kiállítva pedig szintén elég gazdagon. Ekkor már sötétedni kezdett s a napot mi is zárhatta volna más méltóbban, mint a táncz. A botanikus kert mellett lévő gyönyörü parkban volt a tánczmulatság katonabanda és czigányzene mellett. Az idő nagyon kellemes volt s így a szabadba való tánczolást mintegy előmozditá. M.Óvár szép hölgyei nagyszámmal megjelentek s a kölcsönös megismerkedés hamar ment. Nagyon kedélyesen s vígan folyt a mulatság, melynek roppant nagyszámú néző közönsége volt. A tánczolók jókedve azt engedé gyanittatni, hogy a mulatság jó hoszszura fog nyúlni. A fáradtabb rész szépen hazaballagott, hogy a következő nap elviselhetésére újabb erőt merítsen. Bizony bajos dolog természetbúvárnak lenni! _________ (ed.) Társulati élet. I. Az országos dalárünnepély Kolozsvárt, igen nagy élénkséggel s ünnepies lelkesedéssel folyik. A dalárok főpróbája az unitáriusok templomában tartatott