Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-01 / 198. szám

Vili. évfolyam* 198. szám. Kedd, 1874 Szeptember 1. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás knrilli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok » lerólak viasza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helybeD házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 n n Félévre . . . . 8 n —" n Egy évre . . 16 n ö Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hal hasábos petit­sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bél yegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petit* sor 30 kr. Mit várhatunk a vámügyben. Mit és mily eredménynyel tárgyaltak le a magy. kir. kormány keblében működő szakbizottsá­gok s minő lépéseket szándékozik tenni a magyar kormány eme minden magyar polgárt illető ügy­ben ? Azt a mi hivatalos és félhivatalos lapjaink nem tudják vagy nem akarják tudomásra hozni, hanem az ily fontos nemzetgazdászati ténynek, mint­hogy ez Ausztriával nagyon is közös, mert annak érdekei uralkodnak felettünk, úgy illik, hogy moz­galmait elsőben is a bécsi lapokból tudjuk meg, habár netalán épen Buda-Pestről keltezett levelek nyomán, mert hiszen a bécsiek leghivebb érdek­őrei, mint az angoloké Keletindiákon, nálunk a magy. kir. minisztériumban működnek, hogy „kel­lően“ t. i. a bécsieknek kellően vezethessék eme furcsa közösügyeket. A „N. Fr. Pr.“ tehát megmondja egy rövidke közgazdasági czikkben, hogy az Ausztria és Ma­gyarország közt kötött vám s kereskedelmi szerző­dés közgazdasági következményei felett Ausztriában még csak most szedegeti össze a kormány a véle­ményadásokat (természetesen az érdekelt gyár­üzlet s kereskedelmi monopólium híveitől) , holott a magyar kormány keblében folytatott értekezletek már jelentékenyen előhaladtak, s mintegy következőleg bonyolittatnak le : Az érte­kezletek nyomán létrehozott munkálat mint kor mányjavaslat az országgyűlés elé fog terjesztetni, s a képviselőház fölhivatik, hogy tegye meg az első lépést, t. i. Ausztria irányában ... De nem arra nézve, hogy Magyarország kellő önállást nyerjen, s megadóztathassa az erkölcsrontó, hitvány, drága bécsi iparczikkeket, — hanem, megmondja neve­zett lap e következendőkben: „A kormányjavaslat kijelöli azon pontokat, melyek megváltoztatása óhajtandó (!) s ha az or­szággyűlés ezen módosításokat elfogadja, a szerző­dés szabályszerüleg fölmondatik, s megkezdetik (Ausztria és Magyarország közt) az uj alkudozás a magyar (jámbor) óhajok alapján.“ Eme jámbor óhajok pedig eddigelé követke­zőkben jelezhetők: „Mindenekelőtt fősuly fektet- tetik a vámtarifa alábbszállitására.“ Ugyan? a bécsi s külföldi luxusczikkeket illetőleg is ? Nem biz az, sőt kiemeli a nevezett lap, hogy eme leszál­lítás is: több egymást követő évre fog megosztatni: „nehogy az osztrák ipart érzékenyen (!) sértse.“ Már hogy a vám alább szállítását, sőt teljes megszüntetését az osztrák urak nemcsak helyesel­nék, de még követelni is fogják, azt az ottani szak­értő érdeklettek t. i. az ipar s kereskedelmi kama­rák eddigi nyilatkozataiból tudhatjuk. Ezek ugyanis a prágai kereskedelmi kamarán kívül mindnyájan nyilatkoztak és sürgetik a rögtöni (szept. 1-től) megszüntetést a törvényhozás megkérdezése nél­kül; s most mindnyájan együttesen folyamodnak a vasúti viteldijak átvizsgálása s a gabonát illetőleg leszállítása iránt; a „leben und leben lassen“ lo­bogója alatt. Hanem Magyarországra nézve az osztrák urak az élni hagyás politikáját következetesen megta­gadják s látvány iparczikkeik reánk tukmálása vé­gett olyforma állást vesznek fel, mint egykor az angolok, midőn harczot vivtak a khinai hatalmas­ságokkal a végett, hogy az erkölcsrontó, életoltó ópiumot szabadon árulhassák Khinában. Hogy miként akarja visszaverni a bécsi urak tá­madásait a fogyasztási adónemekre nézve, melyek kö­zössége miatt a magyar gazdasági szeszipar s gyár­ipar már nagyrészt tönkre ment ? Azt a magyar kormány kebléből még nem Írták meg a bécsiek­nek. Nevezett czikkecske csak annyit mond hogy: „A fogyasztási adóra s az adótéritésre nézve vala­mely uj kulcs kerestetik (mely ne sértse az osztrák érdekeket) miután az eddigi eljárás következtében Magyarország a monarchia más országai irányában hátrányban maradt volna.“ (!) Szintén óhajták, (t. i. a magyar kormány keb­lében) mondja a tudósítás végső pontja, hogy: „a hitelintézetek engedélyezésében az onnansó (vagyis lajtántuli, mert ez most a legnevezetesebb folyó az „osztrák-magyar“ lapirodalomhan) területen uj határozatok* hozassanak. “ íme ide devalválódik a magyar kir. kormány keblében a fogyasztási adó, s végre a bankügy kér­dése is, — ha ugyan igaza van a magyar kir. kor­mány bécsi tudósitójának. De hiszen : Tessék megczáfolni, ha nincs igaza. Ideje is volna már tudnunk mit tesz, mit akar tenni a magy. kir. kormány eme mindenkit érdeklő fontos ügyek­ben. S ha a circuli quadraturát megoldani, például, legközelebb azt, hogy Ausztria számára a gabona­vám eltöröltessék, Magyarország számára föntartas- sék, nem képes; ha nem képes az ellentétes érde­keknek egy s ugyanazon szabályzat által eleget tenni, akkor tessék a szakosztálybeli tanácskozá­sokkal fölhagyni és egyszerűen kimondani, hogy tiszt^LLu^ztrák urak: a meleget és hideget össze- vegyiteni, .'Ausztria és Magyarország áru- s érték­forgalmát közös szabályok alá vonni nem lehet, a nélkül, hogy a gyöngébbet föl ne emészsze az erő­sebb ; tisztázzuk tehát viszonyainkat; legyen ön­álló politikája egyik és másiknak. Főkép óvakod­junk pedig attól, hogy közös dologgá tétessék a fo­gyasztási adórendszer, mert ez a nemzet test táp­lálkozásának belső kérdése. A „közös gyomor“, mely Magyarország életnedveit elvonja, s Ausztria fővárosába viszi, végre Ausztriának is fejfájást, gu­taütést okozhat. Tehát önöknek is jobb, ha megme­nekülnek a mi gondjainktól stb. —y.— — Hogy is van a nóta: „még is h. . .Most sül ki miért fenyegetőzik a német hajótársaság ó-budai gyára Bécsbe vitelével. A telep, melyen a gyár van, kincstári birtok, s jó olcsó áron akarja megvenni a kincstártól. Kapja magát hírbe hozza, hogy pakol már Bécs felé, — hogy a kincstár hódoljon a különös tekinteteknek. Hogy is van a nóta ? — Sokat beszélnek G h y c z y hivatali reductióiról. Valószínű, hogy a közmondás fog itt állani „a mely tyuk sokat kodácsol stb.“ — Felső Ausztriában a gmundeni pártgyülés, az er­délyi szászok mellett demonstrál. Csak lassan a testtel. Győrből Magyar-Ovárra. — A természetvizsgálók kirándulása. —1 Magyar-Ovár, augusztus 28. Mily szép a természet! szokták mondani sokan, kik pedig a természetet nem is ismerik. A természetet tanulmányozni kell, hogy azt teljes nagyszerűségében fölfogni s érteni képesek legyünk. Hanem e tanulmányo­zás igen gyakran sok fáradsággal s nehézséggel jár. E föladat megoldására vállalkozott a természet- vizsgáló-társulat, s a mai kirándulás a kutatásnak s meg­figyelésnek nagyon sok anyagot nyújtott. Röviden inkább csak vázolni akarom a mai kirán­dulás lefolyását, mert, midőn e sorok Írásához fogtam, az egész nap látott s hallott dolgok még annyira frissek, hogy azok inkább az első benyomás után kerülnek a papirra. Ma reggel 6 orakor mondtunk búcsút Győr városá­nak, melynek falai közt oly szívesen látott vendégek va- lánk. A külön vonaton mintegy 180-an indultunk útra. Legelsőben is a szt.-rniklósi állomáson volt a megállapo­dás. Itt Mosonmegye nevében Simon Gyula üdvözölte a jöttékét, s ezzel a természetvizsgálók Mosonmegye ven­dégei leitek. A kölcsönös üdvözletek után, melyek a pályaud­varnál fölállított s „isten hozott“ fölirattal ellátott díszes diadal iv mellett mondattak el, a társaság a készen álló kocsikon foglalt helyet. A római kocsi-tábor ilyen le­hetett, hanem persze azzal a különbséggel, hogy az ak­kori kocsisok a kalapjuk mellé tűzött folyó számokkal nem voltak jelölve. Ez nagyon hasznosnak bizonyult. A nagy szám daczára az elhelyezkedés gyorsan ment, s fél­óra múlva már Lébénybe hajtattunk be, hol az egész falu kiszaladt bámulatával tisztelegni a természetvizsgá­lóknak. Itt egyenruhás bandérium is volt fölállítva. Lébénybe a 13-ik század elején épült templom meg­szemlélésére mentünk, mely most vau javitás alatt s a mint az eddigi bevégzett munkából megítélni lehet, meg­érdemli a ráfordított költséget, mert az által egy hazai mükincscsel több lesz az elenyészéstől megmentve. A templomot kívül belől összenéztük a plébános ur kalauzolása mellett, ki aztán engedve a fölszólitásnak, fölment a szószékre s olyan derültséget keltett szónok­latot mondott, a mi máskor azon a helyen aligha esett meg vele. Volt is éljenzés és tapsolás. A derék plébános ur „vén menyasszonya“ (a templom) érdekében szólt, igazat adva azoknak, kik a papot önérdekünek mond­ják, mert ő is önérdekü, a mennyiben ez a templomot il­leti. Örömét fejezteti a fölött, hogy a természetvizsgá­lók a régi templomot meglátogatták s igy a figyelem in­kább rá lesz forditva. Az alispán szintén a műkincs mielőbbi jó karba helyezése mellett szólva, azt a jelen­lévők figyelmébe ajánlja, mire a főapát ur azon reményét fejezte ki, hogy az ország díszére szolgáló műemlék megmentése érdekében kiki saját körében a mennyit lehet, meg fog tenni. A templom ajtónál gyűjtés rendez- tetett s a bankóhalmaz gyanítani engedé, hogy meglehe­tős összeg gyűlt össze. A lébényiektől elbúcsúzva, a vendégek a vasúti ál­lomásra visszahajtattak s a vonaton tovább utaztunk a hegyeshalomi állomásig.Itta vonatról leszálló társaságot Mosonymegye főispán vezérlete alatt arnegyei notabili- tások, a m. óvári elöljáróság s a főherczegi hivatalnokok fogadták. Itt ismét számozott kocsisor állt a vendégek rendelkezésére és pedig oly pontos rendezéssel, hogy a legkisebb zavar sem fordult elő.A kocsisoknak a folyó szám sorrendjét meg kellett tartani. Összesen volt 83 kocsi s a legtöbbre hárman ültek fel. A hosszú kocsisor Albrecht főherczeg márialigeti Unokára hajtatott s annak egy kies helyén, bokrok ár­nyékában volt a villásreggeli, még pedig czigányzene- mellett. Ezután meg lett szemlélve a gazdaság. A kitűnő tehenészet a mintaszerűen müveit földek dús termése folytán a legnagyobb figyelem tárgya volt. Ututik reggel fél kilencz óra óta délutáni 2 óráig a legszebb parkban vezetett tova, mely festői képeivel köté le a figyelmet. Ha az egész ország ily cultura volna ! Csakhogy ahhoz szükséges lenne, hogy a legtöbb embernek 32 ezer holdja legyen majdnem egy tagban s oly kedvező fekvéssel s termő talajjal, mint ez mintagazdaságoknál látható. A tiszta jövedelem nagyon csekély vagy épen semmi, mert a roppant kezelési költség a különben nagy bevételt föl­emészti. Tiszta jövedelmet csak is néhány mümalom s a sörház ad. Az utazásnak mondható kirándulás alatt a gazdál­kodás különféleségét eléggé szemügyre lehetett venni a váltakozó fasorok árnyékából. Egy helyütt a kaszáló gé­pek pörgése vonta magára a figyelmet, az idén már a harmadik füvet vágva, másutt egy tábornak látszó nap­számos csoport mesterséges rét készítésével foglalkozott, másutt a gőzcséplőgép zúgása hirdeté a tevékenységet. S ez igy megy váltakozva, közben a csinos épületekkel ellátott majorok egészítik a képet. Különösen föltűntek a tisztek kastélyszerü s szép parkkal ellátott lakásaik. A majorokban iskolák is vannak s az ifjú nemzedék visító éljennel fogadta a hosszúra nyúlt vendégcsoportot. Az erdőgazdaság szintén be lett mutatva, mely a mintagazdaság kiegészítése. Négy órai kocsizás után, mely alatt kétszer száll­tunk le a majorokat megszemlélni,M.-Övárra érkeztünk. Taraczk durrogás s katonazene fogadta az első kocsi­kat s mire a sort bezárók egy óra múlva megérkeztek, a legelsőben jöttek már a portól megszabadulva, a kocsi döczögést pihenték ki. De a pihenés nem tarthatott so­káig, mert fél három órakor volt a városház termében a társas ebéd. A nagyszámú vendégsereg három szobában lett el­helyezve. A nagy teremben három sorban voltak aszta­lok fölállítva. A karzatok Óvár szép hölgyeivel s ezek figyelmes ellenőrzése daczára a pusztítás rettenetes volt. A teremben a győri czigány zene-társulat húzta, az ut- czán pedig a városház előtt fölállított katona-zenekar ütötte és fújta. A kis város e nagy zaj miatt egészen ki lett forgatva a sodrából. A fölköszöntósek sora ily alkalomkor hogyan ma­radhatott volna el. A főapát a főherczeget köszöntő föl, s inditványozá, hogy a szives fogadtatásért a köszönet táviratilag fejeztessék ki. Természetesen elfogadtatott. A szokásos többi fölköszöntéseket elhallgatom. Csak azt jegyzem meg, hogy az ebéd kitűnő volt, s Palugyay ur alighanem szintén természetvizsgáló, mert nagyon elta­lálta, hogy mit szeret a természetbúvár. Ebéd után a wosonymegyei gazdasági egyesület által a földművelési minisztérium pártfogása mellett rendezett méhészeti kiállítás lett megszemlélve. A mé­hészetre vonatkozó tárgyák a megyeház termében vol­tak kiállítva, még pedig oly gazdagon, hogy nálunk eddi­gelé ily kiállítás nem volt látható. A működő méhek pe­dig a gazdasági intézet botanikus kertjében voltak kiál­lítva pedig sziutén elég gazdagon. Ekkor már sötétedni kezdett s a napot mi is zár­hatta volna más méltóbban, mint a táncz. A botani­kus kert mellett lévő gyünyörü parkban volt a táncz- mulatság katonabanda és czigányzene mellett. Az idő nagyon kellemes volt s így a szabadba való tánczolást mintegy előmozditá. M.-Óvár szép hölgyei nagyszámmal megjelentek s a kölcsönös megismerkedés hamar ment. Nagyon kedélyesen s vígan folyt a mulatság, melynek roppant nagyszámú néző közönsége volt. A tánczolók jó­kedve azt engedé gyanittatni, hogy a mulatság jó hosz- szura fog nyúlni. A fáradtabb rész szépen haza ballagott, hogy a következő nap elviselhetésére újabb erőt me­rítsen. Bizony bajos dolog természetbúvárnak lenni! _________ (-eh.) T ársulati élet. I. Az országos dalárünnepély Kolozsvárt, igen nagy élénkséggel s ünnepies lelkesedéssel folyik. A dalárok főpróbája az unitáriusok templomában tartatott

Next

/
Thumbnails
Contents