Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-01 / 198. szám

meg. Minden dalegylet jelen volt, s E­r­k­e­­ majd Rich­ter vezényelt. Maga a verseny, egy e czélra állított al­kotmányban tartatott, mely 700 dalár befogadására, elégséges helylyel rendelkezett, s mintegy 4 ezer hall­gatóságnak tért adott. A verseny 28-án fél 8 órakor vette kezdetét. 11 dalárda versenyzett, saját tetszésére választott darabbal mindegyik. Az első előadó a s­z.-u­d­­varhelyi dalárda volt, Petőfi „csatadalát“ énekelve kitűnően volt előadva, a közönség számtalanszor kitap­solta. A váczi dalkör szintén sikerülten adá elő részletét. A pesti nemzeti dalkör meghódítá a kö­zönséget. Huber szerzeménye volt mit előadott.— A kecskeméti dalkör ezután már gyen­gébb volt. — A pécsi dalárda, egészen el­bűvöld a közönséget Engesser „szerettelek“ czímű dala előadásával. A művészi kivitel elragadá a kö­zönséget, s a d­­­a­l­a 11 elnyeré. A pécsi dalárda lett a győztes. A h­ó­d­m­e­z­ő­v­á­s­á­r­h­e­l­y­i, szentesi, nagy­váradi, szegedi, ungvári dalárdák bár szabatosan adták elő dalaikat, de a pécsit egyik sem közelíte meg. A pécsi dalárdának ítéltetett az 1-ső díj, a 2-ik díjt a buda­pesti nemzeti dalkör nyeré meg, a 3-ik a nagy­váradi dalárdáé lett, a 4 ik a szegedié. 29-én délelőtt közgyűlés volt, melyen az országos halárünnepély megtartási helyéül a jövő évre, Szeged városa meghívása folytán Szegedre tűzetett. Ugyanaz­nap nagy közebéd volt a lövöldében, melyen 1000 ember vett részt. A toaszt folyt mint az áradat. .. A történelmi társulat Bors-Szt.-Kereszten bevégzé pályáját, mint a fő jelentés szól, páratlan ered­ménynyel. A történet búvárok mindent átkutattak a vidéken, hogy felleljék a levéltárak porában, s a könyvtárak mo­­lyos romja között a régiség kincseit. Érdekes okmányo­kat fedeztek fel. R­á­k­ó­c­z­y Ferencz korára vonatkozó leveleit Radvánszky János volt erdélyi biztosnak T­h­a­l­y kutatta fel. Balassa Bálint mintegy 50 sze­relmi dala sem maradhatott titokban, felturkálták a ro­mok közül búvár uraimék. Thököly végrendeletének codicillusa is lett, napfényre került. A besztercze­­bányai levéltárban Bél Mátyástól levelet találtak, a stravnyicskai levéltárból pedig mintegy 77 ár­pádkori okmányt másoltak le. Egyszóval nagy halmaz adatokkal megrakodva távoztak onnan el történetbú­­váraink, megrakodva mint a méh mézzel, hogy majd a csendes otthonban kiegészítsék a talált adatokkal, múl­túnk hiányzó részleteit. A történetkedvelők gyűlésén az elnök constatálta a kutatás nagy eredményét, s re bene gesta, Ipolyi püspök dús asztala mellett áldomásoz­­ták meg a nem hiába tett fáradságot. Egyről-másról. Évek során át jegyezgettük a közös hadsereg föl­szerelési műveleteit, s reform-fejlődését. Majd megre­pedt szívünk örömében, midőn olvassuk, hogy most a csákó gombja tűnt ki czélszerűtlennek: segítettek is rajta rögtön, fölcserélték mással. Majd a fehér posztó­ruha czélszerütlensége fedeztetett föl, kékest rendeltek meg, majd meg az tűnt ki, hogy a patrontás táska csatja nem jó — átidomították ...se csekélység igénybe vett néhány százezret, s legtöbbje, midőn készen volt, csak úgy tátongott ismét a czélszerütlenségben, úgy, hogy ismét át kellett idomítani, s ez ördög-táncz járta körben a vállalkozók örömére s dicsőségére. Könnyen ment minden. Kikiáltották a delegációk­­ban a birodalom nagyhatalmi állásának kérdését, s kész lett a szavazat. Ki mert volna ennek a nagy argumen­tumnak ellene szólni. Aztán bölcsen volt ott minden összeszervezve. A katona mindent tud a maga dolgában. Mit akar a c­z­i­v­i­l a katona-fachban, ért is ő hozzá. Ő tudja milyen gomb­a jó, s milyen csatt a czélszerü. Ő tudja melyik ágyú jobb, s melyik hátultöltő a czélszerübb. Mit avatja magát a c­z­i­v­i­l az ilyen dolgokba ? Talán oko­sabb akar lenni annál a gépnél, melyet úgy hívnak, hogy táborkari törzstiszt, s 50 év hosszú folyamán emelkedett föl a kadettségből, úgy lépésről-lépésre, s minden lépés­nél egy évtizedig tartott pihenőt. A reglama mindent előír. Ez írja elő, hogy kell lépni, hogy kell mozogni, hogy kell gondolkodni. No bizony. Mit tud a c­z­i­v­i­l a katona­ dolgokhoz, a­ki még azt sem tudja, mi az a reglama. Az írja elő, hogy melyik ágyú jobb, s melyik hátultöltő a czélszerűbb. Aki ez ellen okoskodni mer, az vét a reglama ellen, ez pedig nagy merénylet, főbenjáró bűn. Aztán a f­e­l­s­ő­b­b­­s­é­g úgy akarja, hát úgy legyen. A c­z­i­v­i­l nem ért ehhez, fogja be a száját, ő csak szántson-vessen, s fizesse az adót, mert arra szüksége van az államnak, s a katonai felszerelést ki kell egészíteni. Ez a katona-logika. A philosophia itt a reglamáig terjed. Ez a k­o­r­án. Ha nincs benne megírva, haszta­lan kiabál Krupp, nem igaz, az ő ágyúja nem olyan jó. Ha olyan jó volna, megírná a reglama. * * * A delegátiók élhetetlensége s tehetetlensége mi­ben sem culminál olyannyira, mint midőn a hadsereg reformja jó kérdésben. Itt az egész delegátió megáll s bámul az uj kapu előtt, melynél gondolkodik, hogy be­­menjen-e ? vagy csak kint ácsorogjon; végre is jobbnak találja a kint maradást, mert az ujkapu czimeréül ott áll a reglama, a­mihez a c­z i­v i 1 nem ért. Soha egy árva szót se hallunk ott valami életké­pes eszméről. Vagy nem is tudnak, mernek szólani. Igen, mert a hadsereg „szervezete­s vezénylete“ ne nyúlj hozzám virág, melyet katonásan őriz a reglama czopfja, a czivil orra előtt. A hadsereg szervezete s vezényletének kérdése a közös ügy bölcs logikája folytán, még a delegátiók orra elől is el van vonva, s igy a hadsereg szervezetében a „kolossális“ tévedések, hi­bák, hanyagságoknak soha ura nincs, nem is leszen, s a legkaczagtatóbb mulasztások gazda nélkül úsznak el. Így hozta ezt magával a küzösügy áldásos bölcsesége . . mit ért a c­z­i­v­i­t­a reglamához, ő csak fizesse az adót, s ha az soh­a nem bírja, annál inkább fizesse; panasz­kodni pedig épen ne merjen, mert ezért majd kikapja a magáét a legelterjedtebb ellenzéki laptól a „Hontól.“ * jJC jj: Kolossális egy vereség az osztrák tüzérségre. Nem kellett ide porosz ármádia, csak egy polgára, egy ágyúöntője is demolírozta minden lövegét. Ezen egy polgár Krupp. Évek óta készíti ágyúit. A porosz ezzel verte meg a francziát. Hatalmas tüzérsége dönté el csa­táit Krupp ágyúival, de nálunk a reglama még nem szólt erről, így tehát „nulla fiat mentió“. * ** Azt vagyunk bátrak kérdezni, hogy ki vezérli tu­lajdonképen a hadsereg szervezetét? A porosz-franczia háború óta alszik ezen szervezet vezénylő, s csak most tudja, hogy milyen ágyukat készít Krupp, melylyel a szomszéd állam már el is látta magát ? Hát csak azért exequálják rajtunk az adót, hogy álomport vegyenek azon a katona-szopronnyugvó k­itünőségek részére? Hát biztos kezekben van itt a birodalom nagy (!) hatalmi állása, melyért 1867-ben feláldozott a többség mindent, hazát, nemzetet, jogot? * * * Igen, a többség áldozatul adta a hazát a biroda­lom nagy (!) hatalmi állásának; s most sül ki egy reg­gelre, hogy a birodalom nagy (!) hatalmi állásának ügye, a közös hadsereg szervezetének összesége oly kezekben van, hogy csata nélkül is porba van verve óriási pén­zünkben kerülő hadseregünk, s annyi milliót tevő tüzér­ségi készletünket fölrakhatják a bécsi arsenál padjára. No ez maga elég lehet arra, hogy menten tépjünk széjjel minden köteléket az osztrák közös hadsereggel. Ilyen szervezet alatt találhatja-e jövő biztonságát ha­zánk? Gazdálkodjanak Bécsben a­mint tetszik, hagyja­nak minket is magunk kedve szerint boldogulni. Hanem hát a „Hon“ mindennek daczára, védeni fogja a közös ügyet, s kardoskodik ha kell, az adóföl­emelés mellett. * * # MAGYAR ÚJSÁG 1874. SZEPTEMBER 1. A dualismus szépségei külföldön. Alexandria, (Egyptom) aug. hó 18-án. Múlt levelemben felemlitem, hogy a közös ügyes új aerában, hogy értik és alkalmazzák szemben a magyar polgárokkal, a külföldön levő külügyérségi megbízottak, vagyis vezér- és önálló ügynökök (consulok) a törvényt! Most a dualismus szépségeit is megismertetem. Némely laikus vagy deákpárti osztrák-magyar pol­gár, valószínűen azt hiszi, hogy a magyar lobogó a világ minden részében, a­hol csak a közös osztrák-magyar ál­lam (talán álom ?!) képviselve van, mindenütt leng! Na épen mindenütt még sem! De a­hol a zászló valóban ki is van tűzve, bizonyos alkalomkor elég-e az?! Nem­ e fő kérdés, az államok hivatalos czime ?! És hivatalos pe­csétje ?! Mindenütt a régi czimtáblák és pecsétek,a kétfejű­­sas szörnynyel díszlenek máig is, például Egyptomban mindenütt következő feliratú czimtábla látható az ügy­nökség kapuja felett: J. R. Consolato d‘Austria in Cairo — Port Said — Alessandria stb. — olasz felirattal, lévén a hivatalos nyelv az olasz , és a pecsét szintén a követ­kező körirattal van: J. R. Consolato Generale d‘Austria per l‘Egitto, itt Alexandriában, mint a vezérügynökség székhelyén, Cairóban pedig és más városokban: J. R. Consolato d‘Austria. Ellenben az ügyiratok homlokán a nyomtatványi példányoknál a következő fölirat: J. R. Consolato Austro-Ungarico — s az aláírás szintén L. J. és R. Console N. N. az ügynök neve és nyomban követ­kezik a fent leirt pecsét. Hogy ez igy van, ide mellé­kelve küldök helyből és a cairói ügynökségtől elévült okmány részekből bizonyítványt. *) A zászlóhoz, van ugyan egy darab zöld szín hozzá toldva, de oly formán, mintha szégyenlené ottlétét és készülne onnan elrepülni a végéről. Mert megfoghatat­lan, hogy a bölcs jobboldaliak között nem találkozott egy Heraldikus, a­ki a két egyesített állam zászlója közé egy fehér vonalat, például a Lajta folyót ábrázoló vonalat nem indítványozta közbefesteni,, hogy a két külön állam zászlója tűnt volna fel általa, és úgy a két egyesült állam tisztességesen lett volna egymás mellett jelezve. Tehát más czimtábla más pecsét és érthetetlen vagy tökéletlen zászló egyesítés és ismét más czim irat az állami okiratok felett. Nemde gyönyörűséges! És e nevetséges zagyvalék összevisszaság ; mi volna más, mint valóságos farsangi bukfencz bohóság. És a­mely formá­ban, nem pirulnak más külállamnak hivatalába komoly tartalmú s néha ránczba szedett homlokkal s felhúzott szemeiddel irt diplomatikai okmányt megküldeni ? Va­lóban nagyon nevetséges ha egyúttal szomorú is, nem *) Láttuk, meggyőződtünk a szomorú valóságról, s kíván­sága szerint cselekedtünk. S­z­e r k. volna ! De azért osztrák-magyar kormány nagyhatalmi­­ság! És ki lenne e megbocsáthatlan absurdumért, zagyvalék összevisszaságért felelős? mint egyedül a „mindent megkaptunk“ közös külügyér ? bizony ideje volna, hogy a nemes gróf e végett valahára intézkednék, mert különben a már rebesgetett hit beteljesedik, t. i., hogy az egész komédia csak ideiglenes mézes madzag volt a magyarok jóhiszeműségének! Az 1868—70-es években közlöm a „Magyar Ujság“­­ban, hogy midőn Poroszország az északi szövetség czi­­mét vette föl, a külföldi képviselők mindenütt megvál­toztatták a zászlót, czimtáblát és pecsétet. 1871. évben, midőn a német császári czim lett fölvéve, például jelen­ben, a czimtábla és pecsét, „kaiserlich deutsches General- Consulat für Egypten“ mindenütt. No de a német csá­szárnak nincs Beust és Andráss­y-ja! Ma reggel ágyúzáshoz hasonló dörgésü mozsarazás volt, a r. kath. fő­téren, (hol lakom) az osztrák császár tiszteletére hivatalos mise volt. A hivatalnokokon kívül a szenteskedő asszony-sereg volt jelen, az ügynökségi teremben hivatalos beszéd tartatott (olaszul.) Hát szent István napját megtartják-e? dehogy, eszükben sincs!! Ma egy úr azt kérde tőlem, hogy miért nem láthatni soha magyarokat az ünnepélyen ?! válaszolom, hogy nincs ott helyünk ! a mi ünnepünk augusztus 25 -e! hogyhogy ? ! hát akkor van Kossuth névnapja ! ! ! nem kívánt több felvilágosítást. Mindezeket elsorolva, nemde nincs különbség tényleg az 1864. és 1874-diki kép­viselet közt külföldön ? Bevégzésül elmondom a hason­latosságot. Még az osztrák Lloyd hajózási társulat a magyar czimét fel nem vette, az ideig a posta­hivatal is közös zászlót használt. Azóta azonban fekete-sárga zászlót visel: megjegyzendő, hogy a posta sze­mélyzet a bécsi kereskedelmi ügyérségtől és a Lloyd társulattól fizettetik és tartatik fenn, ez azután a való­ságos dualismus vagy paritás!! Erre nagyon illik az egyiptomi arabs népmonda. Volt a régi időben egy igen kegyetlen basa,ki nem­csak az emberiséget, de az állatokat is nagyon kínozta. Lévén pedig, sőt még jelenben is a legátalánosabb köz­lekedés a főuraktól egész a legszegényebbig a szamár­­hátom­ szamaragolás. Történt pedig, hogy a basa a sza­badban vadászott és igen elfárasztó szamarát, a midőn este egy mocsáros vízálláson kellett volna haladnia, de a szamárban felgerjedvén a visszatorlás érzete, és nem akarta átvinni kegyetlen urát, az pedig dühében ütötte, verte, a mire a szamár meg épen lefeküdt! Végre a hasa lecsendesedvén, a kényszerhelyzetben elkezd szé­pen beszélni és simogatja szamarát, hogy csak még ez alkalommal vigye őt át a mocsáron, azután bársony kan­tárt és nyerget arany rojttal fog kapni, s nem fogja többé használni terhet hordani! és hogy az okosabb enged! Végre a szamár nagy bölcsen hitelt adva, átvitte kegyet­len gazdáját. Igaz, hogy megkapta a bársony-nyerget és kantárt, de rajta ült ám a terjedelmes testű basa ! hogy csak úgy nyögött alatta ! és akkor vette csak észre, hogy a teher-bársony nyereg alatt is csak teher marad!! Én tökéletes ilyennek képzelem a 67-es egyezségből eredő bársony­székeket, a­melyek nem ugyan a bölcs, hanem a magyar nép vállait nyomják! És nemsokára kidőlnek a teher alatt! Óváry Pető: Szemle. Oroszország czárja a „T. Pr.“ szerint aug. 19-én már határozottan válaszolt a spanyol kormány el nem ismerése iránt, mely válasza augusztus 21-én ér­kezett Bécsbe s Berlinbe az orosz nagykövetekhez. Eme diplomatiai jegyzék tartalma, nevezett lap szerint kö­vetkező : „Oroszország, mely sajnálatára, újabb megfon­tolás után sem képes magát olyan kormány elismerésére elhatározni, mely saját hazájában sincs elismerve, me­lyet még barátai is csak átmeneti dictaturának tekinte­nek. Oroszország a spanyol ügyekbe való minden beavat­kozást perhorrescál s sem az egyik, sem a másik pártot nem támogatja. A pétervári kabinet minden spanyol kor­mánynyal hivatalos viszonyba fog lépni, mely az ország­ban valamely jogi alapon nyugszik, legális tekintéllyel bir s állandónak ígérkezik. Mindezen feltételek hiány­zanak a Serrano-kormányban, ennélfogva Oroszország el nem zárkózhatik azon nézet elől, hogy a Serrano­­kormányzat elismerése Spanyolország belügyeibe való beavatkozáshoz hasonlít, mert egy olyan fractiónak tá­mogatását képezi, mely minden többi párttal szemben jelentéktelen kisebbségnek látszik. A jegyzék nem akarja azon nézetet megc­áfolni, mely e kérdésben a bécsi és berlini kormányokat vezette: arra szorítkozik, hogy az orosz kormány fölfogását kifejtse, s különben a másik két kabinetnek belátására bízza, hogy meggyőződésük és érdekeik szerint járjanak el, de azon határozott nyi­latkozattal végződik, hogy Oroszország sem változtat­hatja meggyőződését, melynek ez ügyben többszörösen kifejezést adott.“ Oroszország népei méltán sajnálhatják, hogy így beszél nevekben az orosz kormány, ha ugyan az egész jegyzék nem épen koholmány, s valószínű, hogy nevezett lap eme közleménye minden alapot nélkülöz. Madridból Párisba érkezett tudósítások szerint ugyanis az orosz czár Serrano kormányának jogosultságát elismerte. Spanyolországban még mindig makacsan küzdenek a trónkövetelő hívei, bár nem egy helyen jelentékeny vereséget szenvedett e napokban is. A madridi hiva­talos lap szerint Zabala, az északi hadsereg főparancs­noka, 28-án hat carlista zászlóaljat Tuys faluból Meranda mellett kivert s az ellenség holtakban és sebesültekben nagy veszteségeket szenvedett. Puycerda városát a trónkövetelők a múlt hó végén több ízben megrohanták s átcsaptak a franczia határokra is, honnan egy franczia zászlóalj őket visszakergette. A sánczokat a nők javítgatták, a falakon ütött réseket ho­mokos zacskókkal tömik be stb. A védelem azonban aug. 29-én jobb fordulatot vett, a védők Madridból a kor­

Next