Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1874-11-02 / 250. szám

Uli. évfolyam 250. szám. Vasárnap, 1874. November 1. Szerkesztőségi iroda és Eladó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ levelek vUaza nem adatnak. — Bénnentetlen levelek caak ismerős ke­lektől fogadtatnak eL Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben biehoe kttldva Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hal hasábos petit- sor egyszeri hirdetése 19 kr, többszőr 9 kr. Bőlyegdij minden hirdetésért külön 80kr. — ftyllttér : három hasábos petit­sor 30 kr. Államadósságok. E czim alatt: „Államadósságok“ az 1875. évre szóló költségvetés részletezése e következő téte­leket Írja elő: 1) Az 1867. XV. t. czikkben elvál­lalt államadóssági járulék 30.702,987 frt. 2) Föld- tehermentesités és örökváltságok 18.913,456 frt. 3) Az 1867. XIII. t. ez. alapján felvett vasúti köl­csön 4.910,340 frt. 4) Az 1871. XXXVII. t. czikk alapján felvett gömöri vasut-záloglevél-kölcsön 405,607 frt. 5) Az 1871. XLV. t. ez. alapján felvett 30 millió ezüst frtnyi kölcsön 1.998,885 frt. 6) Az 1872. XXXII. t. ez. alapján felvett 54 millió ezüst frtnyi kölcsön 3.673,149 frt. 7) Az 1873. XXXIII. t. ez. alapján felvett 7672 millió ezüst frtnyi köl­csön 4.833,743 frt. 8) Az 1874. XIV. t. ez. alapján felvett 76'/i millió ezüst frtnyi kölcsön 4.833,743 forint. 9) Függő adósság 557,600 forint. Összesen 70.829,510 frt. Eme költségvetés szerint tehát az osztrák ál­lamadósságok utáni járulék egybevegyittetik a ma­gyar kormány s törvényhozás által csinált adóssá­gokkal, mintha Ausztria és Magyarország valami egységes állam-complexumot képezne. Pedig még, isten kegyelméből nem olvadtunk egészen össze s ezen osztrák államadósságok oly módon voltak el­vállalva, hogy azokat örök időkre szólóknak nem tarthatjuk s nem ismerhetjük igazságosnak két szempont miatt. Nem tarthatjuk örök időkre szólóknak ezen osztrák államadóssági járulékot Magyarországra nézve már csak azért sem, mert a reá vonatkozó törvényekben ez világosan, határozottan megmond­va nincs. De nem tartanánk igazságosnak sem ezen já­rulék megörökítését, azért, mert ezt a magyar tör­vényhozás csupán Ausztria nyomorult viszonyai iránti tekintetekből vállalta el; mint oly ország, melynek adósságai nincsenek (t. i. akkor nem vol­tak,) s mely megszánva szomszédját, segíteni akar annak sorsán. Tessék csak megolvasni az erre vonatkozó törvényeket u. m. Az 1867. XV. t. ez. már első sorában hivat­kozik arra, hogy eme járulékot az 1867-ik évi XII. t. ez. 53 és 54 § ban föltétel alatt vállalja el. Az idézett 53 §. pedig világosan ezt mondja: „Az államadósságot illetőleg, Magyarországot, alkotmányos állásánál fogva, oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül tétet­tek, szorosan jogilag nem terhelhetik.“ Ne menjünk tovább: itt ki van mondva, hogy az osztrák absolut kormány által csinált adósságok Magyarországot jogilag nem terhelhetik. Ha már most, a következő 54. §. mégis : „a törvényszabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján,“politikai tekintetekből 30 — 32 millió járu­lékot elvállalt, ezen nagylelküsködő vállalkozás ter­mészetéből folyik, hogy mihelyt a méltányosság alapja, a politikai tekintetek megszűntek, meg kell szűnnie az erre alapított vállalkozásnak is. Megszűntek pedig a méltányossági szempon­tok, mert a gyakorlati élet bebizonyította, hogy 1867 óta Ausztria közös kormánya, iparosai, ke­reskedői, bankárai s kivált bankárai s az osztrák n. bank Magyarországot a közösügyek ürügye alatt sokkal behatóbban s nagyobb mérvben szivatytyuz- ták ki, mint azelőtt. Megszűntek az 1867-ben hangoztatott méltá­nyossági szempontok, illetőleg megfordultak a vi­szonyok úgy s annyira, hogy most már nem Ausz­tria, nem az osztrák kincstár hever levert állapot­ban , hanem Magyarország s a magyar pénz­ügyőrség. Fenhangon dicsekesznek a bécsi lapok, hogy ime 1867 óta Ausztria államháztartásában, hol év­tizedekig évenkint óriási deficitek mutatkoztak, eme deficitek teljesen megszűntek s jelentékeny összeg készpénzzel rendelkezik a kormány. Ma­gyarországon viszont, melynek kormánya Lónyay Menyhért szerint 6 milliónyi felesleggel kezdte meg az „alkotmányos aerát“ évről évre mindinkább nagy deficitekbe merült. Ebből tehát, ha ugyan a „kiegyeztetéskor“ hangoztatott „méltányosság“ a törvényhozó testületeknek elég erős, igazságos alapul szolgálhatna arra, hogy milliókkal adóztas­sák meg az országot, melynek érdekeit szigorúan megóvni kötelességük, most az következnék, hogy fordítsuk meg a tételt s az osztrák reichsrath le­gyen szives, nemcsak saját adósságait, hanem Ma­gyarország államadósságaiból is egy jókora quótát elvállalni. f; -v A tények ezen állása mutatja, hogy a „méltá­nyosságra“ és tulvérmes reményekre alapított nagy ígéreteket meg kell nyirbálni s az osztrák járulékot jelentékeny mennyiséggel alább kell szállítani. így kívánja azt az „igazság“ Magyarország részére, melynek érdekeit az 1867-iki egyezők félreismer­ték, ignoráliák, sőt kivált a pénzügyekben szándé­kosan alárendelték az osztrák üzérkedésnek. Nem kevésbbé alkalmatlan és terhes a birto­kos közönségre nézve a 18.913,456 frt évi földte- hermentesitési örökváltság. Nincs már oly birto­kos, ki kétszeresen meg ne fizette volna azon kár­pótlás féle összeget, melyet urbériségeiért „valóban“ kapott. És ha ezen váltságrendszer, mint mondva van, még 40—50 évig fog igy tartani: tizszeresen fizeti meg a birtokos uzsorásainak azon 60—62 frtot, mit száz helyett kapott. Ezen rendszer tehát igazságtalan és tarthat- lan mint szintén tarthatlauok a mostanában vál­lalt 3—4 milliós ezüst kamatok, melyek az állam- adósságok összegét 70 millióra emelik. Ennyi kamatot és törlesztést Magyarország nem bir el, ha az ily meddő terheken kivül még sa­ját fentartására, a közművelődési, közlekedési, igaz­ságügyi stb, czélokra csak valamely minimumot is szándékozik fordítani. így állunk az államadósságokkal szemben, s egy pénzügyminiszternek, ki jelentékeny reformo­kat s könnyebbülést szándékozik az ország sorsán eszközölni, ezek máskint alakítása lett volna az első feladat, nem az adók szaporítása, eddigi hibás alapjukon. Mig Magyarországot 70 millió adóssági évi fizetés terheli, addig remélni sem lehet, hogy kielé­gíthesse azon szükségleteit, melyek pedig bőven meghozzák a beléjök fektetett filléreknek néhol ka­matát, néhol épen tőkéjét. Áz államadósságokról szóló költségvetés ezek szerint tarthatlanabb most, mint volt ezelőtt. Javu lást nem, csak tehernövekvést tanusit, holott mint említettük : van mód és lehetőség, hogy ezektől az ország jelentékeny részben megkönnyittessék. —y — — A képviselöház VI. osztálya alakulás és tárgya­lás végett hétfőn november 2-án d. e 10 órakor ülést tart, melyre az osztály tagjai okvetlenül megjelenni ké­retnek. — Az osztályok előadóiból alakult központi bizott­ság ma d. e. 10 órakor tárgyalta a választási törvényja­vaslat egyes pontjaira szóló főrendiház módosításait. Az erdélyi censusra szóló főrendiházi módosítást, csak két osztály, az 1-ső és 2-ik pártolta. A többség mellőzi. Ne­vezett osztályok különvéleményt nyújtanak be. A 13-ik §-ra tett közbeszurása a főrendiháznak, hogy „választ­ható a ki valamely választói lajstromba beírva van“ szintén többséggel mellőztetik; a pótlék azonban, többséggel elfogadtatott, mi ellen a IX. osztály külön­véleményt jelentett be. Még egyéb stiláris módosítások forogtak fenn, melyek nem annyira elvijelentőségüek. A központi bizottság előadója, az 1 órakor tartott kép­viselőházi ülésben bemutatta a bizottság jelentését, mely kinyomatni rendeltetett. Ugyanekkor a IX osztály kü­lönvéleménye is bejelentetett. * A IX. osztály különvéleménye következőleg szól: Miután a kérdéses toldalék, mely igy szól: „ki to­vábbá ezen törvény hatályba lépte után gyilkosság, rab­lás, gyújtogatás, lopás, orgazdaság, okmányhamisitás, csalás, hamis bukás, hamis eskü miatt jogerejü marasz­taló ítéletet nem nyert“, mélyen belenyúl a büntetőtör­vény alapelveibe, a mennyiben a sújtó igazság alkalmaz­ható mértékét tekintetbe sem véve, egyenlően örök megbélyegzésként fenmaradó büntetést mond ki a tár­sadalom előtt is nem egyenlő beszámítás alá vehető és veendő bűntényekre ; miután a kérdéses toldalék ellen­kezésben áll a polgáriasuk világ elfogadott büntetési alapelveivel, melyek a büntetés mellett a javítást ezé- lozzák s a javulást érvényre emelik: már pedig a feutirt toldalék az egyszer bűntényt elkövetőre, ez örök bünte­tés kimondásával a javulás érvényre emelését teljesen kizárja; miután átalában a büntetőtörvény feladata tü­zetesen meghatározni azt, hogy mely bűntény mily anyagi s erkölcsi büntetéssel sújtandó: a IX. osztály ezen indokokból a fentjelölt toldalék mellőzését ajánlja. Kelt Buda-Pesten, október 31-én. Szederkényi Nándor, a IX. osztály különvéleményének előadója. — A budapesti tigyvédegylet, kérvényt intézett a képviselőházhoz, melyben az ügyvédek fegyelmi bírósága tekintetében hozott főrendiházi módos tást — vegyes bíróság javasoltatik itt — mellőztetni kéri. — A román congressus üléséről a következő táv­irat érkezett Nagy-Szebenből:A román metropo- lita-választó gyűlésen a verificatió még mindig nincs be­fejezve és nagy elkeseredést szül a két — inkább sze­mélyi mint elvi — párt között. A dolgok mostani állása szerint a holnap megejtendő választásnál valószínűleg Popasu neve kerül ki az urnából, bár a szavazás titkos volta miatt ezt biztosan nem tudhatni. — A képviselöház VI. osztálya ma’sem alakulhatott meg. A kellő szám nem volt meg. Hiányoztak ezek: — Báuffy Görgy gr. Berényi Ferencz gr. Bogyó Sándor, Bu- janovlcs Sándor, Csáky Tivadar gr. Császár Bálint, Cző- bel Albert, Dálnoky Barna, Dobsa Lajos, Jeney József, Kemény Kálmán br. Kemény István br. Lehóczky Egyed, Matkovics Tivadar, Molnár István, Péchy Tamás, Pis- suth István, Pólya József, Popovics Deseanu János, Ta- ray Endre, Tisza Lajos, Vidliczkay József, Zichy Manó gr. A horvát^k közül: Kviring Ferencz, Muszler József, Pejacsevich Péter gróf. — A képviselöház kedden veszi tárgyalás alá a fő­rendiház módositványait a választási törvényen. Figyel­meztetjük elvtársainkat, hogy az ülésen megjelenni el ne mulaszszák. — Ghyczy törvényjavaslatai; mint értesülünk — nagy megdöbbenést keltettek a jobboldal soraiban is. Kü­lönösön az adóvégrehajtásra vonatkozó javaslat esik igen erős kifogásuk alá. Az adóbehajtás módja, úgy a mint Ghyczy tervezi az adót, valóságos s a r c z jelle­művé teszi. Hogy mások hibái s mulasztásai végett, ár­tatlanok is szenvedjenek, — ez valóban példátlan eljá­rás lenne, békés időben. Valóságos sarczczá leszen e javaslat szerint az adó. Hogyne! A muszkatábor épen igy cselekedett. Kivetette asarezot a községre, vagy városra, hogy például 50,000 ftot fizet. A jó muszkahatalom teljesen a községi ön- kormányzat jogkörére ruházta át, hogy miké­pen szedi be. — Ez volt a nagyszerű jog. — Ilyen jogot ad Ghyczy is a községeknek, — az a d ó- exequálásra nézve. Köszönjük alássan ezt az önkormányzatot: de ezt úgy nevezik, s a r c z szedés, Mert ha a község képtelen lesz beexequálni a sarezot egyeseken, fizeti maga a község és azok, a kik­nek még van, — Én, ha e törvényjavaslat érvényre emelkedik, kénytelen vagyok kivándorolni községemből, más hazát keresni: — mondá egy jobboldali. — És miért? — Mert a községben csak magam vagyok még fizetésképes állapotban, s igy az egész község adóhátra­léka reám fog nehezedni. Ilyen ez a „bölcseséggel hódított vívmány“ — melyről oly lélekemelő (!) ritkmusokat penget most is a Deákkör. — Érdekes curiai döntvény. C s i k y Sándor pert inditott a kincstár ellen, azon nyugták alapján, me­lyeket a kincs'ár, az önkéntesen adott kölcsönre kiállí­tott, oly tartalmú kötelezettséggel, hogy azt a kincstár visszatéríteni fogja. A per a Pest belvárosi járásbíróság előtt indíttatott meg, s a járásbíróság illetőségét megalapítván, a kincs­tárt fizetésre elmarasztalta. Azonban ez felebbeztetett a semmitőszékhez. A semmitőszék, a járásbirósági ítéletet megsemmisítette, s a keresetlevelet felperesnek vissza­adatni rendelte, következő indokokból: „mert a kereset alapját az 1848-ki minisztérium ténye s az állam kincstárra abból származható kötele­zettség képezi; az 1848. évi minisztérium azonban az 1847/s évi azon közjogi törvényekkel együtt, a melyek­nek azon minisztérium kifolyása volt, az 1848/, évi ké­sőbbi események folytán, habár jogilag nem, de tényleg megszűnvén, az ország törvényei, törvényhozási s kor­mányzati függetlensége csak az 1847/8. évi közjogi tör­vényeket részben módosító, részben kiegészítő 1867. évi I. II. III. VH. VIII. X. XI. XII. XIV. XV. XVI. törvény- czikkek megalkotásával kapcsolat osan állíttattak vissza;

Next

/
Thumbnails
Contents