Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1874-12-01 / 275. szám

s ■a t A Les Vili. éYfoIyam.-'1 - ,'X >y * A f < i x 275. szám. *?* TT Kedd, 1874. Deczember 1. Szerkesztőségi iroda és Eladó hivatal: (vlegyehftzter 9-dik szflm ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Céairattk ■ l«y«l#k vissza n«m adatnak. rr. Bérmsntetlen terelek ecak Ismerőn ke­lektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: didikre postán vagy helyben bázho* küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — , Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szálé 6 kr. Hirdetési díj: h.i tuábo. petit­sor egyszeri hirdetése 18 kr, többszőr 9 kr. Bélyegül) minden hirdetésért külön BOkr.— Nyílttér i három hasábos petit- sor 30 kr. Beszéljünk világosan. Gondoljunk a történelemre is. Hiszen ez az j élet mestere, s bölcs tanácsokat szokott adni a nem­zeteknek, kik megértik szavát s intéseit. Vegyük fel például Francziaország pénzügyi zavarainak páratlan korát, XVI. Lajos idejét. Elő­dei bűne, a kormányt-vezetők hallatlan pazarlása, gondatlan költekezése, s főleg gonosz rend­szere a legnagyobb pénzügyi zavarba ejtek az államot. A kincstár üres lett, nem volt pénz, s a genialis Turgot, Neck er megbuktak agyafúrt talál­mányaikkal, bogy a pazarló kormányrendszer ré­szére előállítsák Midás szerencséjét — mindent aranynyá változtatni, a mihez nyuinak. Majd Ca- lonne pénzügyér próbálkozott a szerencsével, aratni ott, a hol nem vetett, szüretelni ott, a hol nem kapált. No, ott aratni, a hol vetve nincs: me­rész ábránd; de Ca 1 o n n e megpróbálkozott ezzel is. Az adóprést kell szorítani, s ha nem csurog csepeg: igy gondolkozott a múlt századbeli Gliyczy. Akkorában az adóztatásé tekintetben még sok átmüveletlen tért talált. Ha­zánk földén e modern civilisatiót, — mint a „Neue Freie Presse“, e jó bécsi sógor szombati számában ösmerteti, — e culturát, a Bachrendszer honosí­totta meg. Addig a mi hazánk barbár föld volt. Bach uralmának köszönhetjük, hogy annyira ci- vilisálódtunk, hogy ma Ghyczy culturalis adó- javaslatajyal az igazi államok sorába emeltettünk fel. Igen jól tudjuk ezt. Köszönjük a bécsi sógorok­nak-. Isten is úgy áldja meg érette, a mint ők jót tettek velünk. Elég az hozzá, hogy C a 1 o n n e arra a gondo­latra jött, hogy uj adónemek behozatalával s rész­ben adófelemeléssel kell az államháztartást rendez­ni. Mindjárt meg is készítette uj adózási rendsze­rét, mely a prés sistemáján alapult.Megkísér­tette Calonne az akkori parlamentben, vagy rendi gyűlésben megértetni az illetőkkel: hogy az állam kincstára üres, s abba pénz kell. Megmagyarázta, hogy ha nincs pénz, nagy bajba jő az állam, fizetésképtelen lesz; az óriási kölcsönök kamatait fizetni kell, különben az államra rátör az idegenek exeputiója stb.; — s igy elkerülhetlenülszük- séges az uj adók behozatala. Francziaországban akkoron mindenki elhitte azt, hogy valóban nagy pénzügyi zavarban van az állam. Senki nem kételkedett ezen. És még is mi történt. Az az ország,mely 1872-ben, az ösmert iszo­nyú háború pusztításai után, minden nehézség nél­kül kész volt utolsó fillérét felajánlani, hogy kifizet­hesse az 5 milliárd sarczot, s megmentse vele ha­záját — megtagadta Calo nne-nak az uj adókat, szemben a példátlan pénzügyi zavarokkal, melyek az államot elnyeléssel fenyegettek. „Tudjuk, elösmerjük, hogy szükség van mind­azon intézkedésre, mely előterjesztetett, de nfem Calonne és társai azok, kik jogot vehetnének arra, mindezt előterjeszteni.“ így kiáltott egy hang a rendek gyűlésében Calonne javaslatai ellen — s az egész gyűlés visszhangzott a helyesléstől, s Ca­lonne megbukott, az ország pedig tovább merült a zavarba. No,hanem Calonne az,ki az uj „reformot“ előterjesztheti — igy gondolkodók XVI. Lajos, — hát akkor B r i e n n e lesz az. B r i e n n e lett az uj pénzügyminiszter. Tudjuk, hogy bizony Brieu- ne sem volt szerencsésebb elődénél. Azt hitték XVI. Lajos körében, hogy csak egyénről van szó, s nem értették vagy nem akarták megérteni, hogy nem egyénről, hanem rendszerről van szó, mely rendszer ne a prés sistemáján épüljön, hanem a józan elmélet követelményein: vetni, s harmat­tal nevelni ott, hol aratntakarunk, s gondozással tenyészteni a fát, mely­nek ágait fűtés végett lemetszük. Mert lemetszeni lehet a fa gályáit; de ha nem gondozzuk rögtön kellőleg — ki fog száradni a törzs. Ghyczy sa „Neue Freie Presse“ körében, okvetlenül úgy gondolkodnak, mint múlt századbeli elődeik Francziaországban: hogy micsoda barbár nép ez a magyar, midőn a pénzügyi zavar habjai feje felett maholnap összecsapnak — nem hogy sietne a Bittó minisztérium adóügyi javaslatait meg­szavazni, sőt kész annak ellene szegülni is — saját vesztére. Csodálatos. Miért ellenezte Calonne ja­vaslatait egykoron, az állam legnagyobb bajában, a franczia nép ? Hiszen ott is veszélyben forgott, a pénzügyi zavarok folytán. Barbár egy nép volt az a franczia ugy-e, mint most a magyar a „Neue Freie Presse“ előtt. Ellenezte, sőt ellene szegült Fran­cziaország a javaslatoknak, mert tudta,hogy a fenn­álló kormányrendszer épen úgy elfogja fecsérelni az uj adókból bejövő jövedelmet, mint eddig elfe­csérelte ; aztán,a fennálló kormányrendszer,beruházó intézkedésekről sem gondoskodván, tudta Franczia- ország igen jól, hogy az ily adózással, s gazdálko­dással bizonyosan tönkre fog jutni a n é p ; már pedig az ily bizonyos tönkre- jutásnak karjaiba önkényt , ember nem dőlhet. Még eddig nem volt oly bátor férfiú Magyar- országon (pedig egy időben 7 egyén hírhedtté lett a kiváltságos bátorságban) ki annak megczáfolására vállalkozott volna, hogy Ghyczy adóügyi ja­vaslatai, nem az ország népe menthetetlen romlá­sát fogjuk előidézni. Az adóügyi bizottságban, a legkészségesebb jobboldali is még a vadászati adót is, csak a nyomasztó pénzügyi bajok czége alatt' szavazta meg. Még Ghyczy is elösmeri, hogy az ország népe anyagi léteiét támadják meg javas­latai. Elösmeri, hogy rendkívüli eszközök ezek. ó javaslatait indokolja a rendkívüli szü ky s é g g e 1. Calonne is rendkívüli szükséggel indokolta javaslatait. „Nem Calonne és társai azok, kik jogot vehetnének mindezt előterjeszteni,“ zúgta Francziaország közvéleménye. De nem is B r i e n n e. Ugyanez ismétlődik most nálunk, a mi Fran­cziaországban történt Calonne idejében — más alakban. Itt sem értik, hogy nem egyénről van szó, hanem rendszerről. Nem bírta volna meg Francziaország a kívánt áldozatokat Calonne idejében? Nem. Hiszen 1872-ben nagyobbat tett a haza oltárára. Igen, de 1872-ben az áldozat helyét jótékony kormányrend- szer keze kötözgeté be, s a testből kipióczázott vért, a helyesen alkalmazott táplálék rögtön éltető nedve pótolá ki: mig Calonne idejében csak a p i ó c z á t szedte volna a nemzet testére, — minden ápoló segély nélkül. Midőn Ghyczy most adójavaslataival a nemzet testére akarja rakni a vérszopó nadályokat: mutatott-e a nemzetnek csak egy sugárnyít a r e- m é n y bő), — nem a valóságból — hogy mint 'fogja a kiszivattyúzott vért az állam ápoló kezeivel helyrepó­tolni, s a sebeket beheggeszte- n i ? És e vérszopó nadály rendszerének tartsa oda a nemzet úgy is beteg testét, hogy pusztuljon el vére s élete .... Ilyeu öngyilkosságot csak őr­jöngve követelhet valaki. Ijesztgetik az országot dictaturával,snem tudom miféle„N. Freie Piesse“-fele mumusokkal, ha netán az ország nem lenne képes elviselni terheit. Talán az absolutismus képessé fogja tenni e terhek elviselésére? Egyébiránt jól ösmerjük e mumust. 20 eszten­deig élődött rajtunk, s utoljára is saját árnyékától megijedve futott el. Mese beszéd. Jobban fél az tő­lünk, mint mi tőle. Aztán micsoda ijesztgetés az, hogy majd igy— amúgy idegen államok fognak exequálui bennünket ha nem tudunk fizetni. Kötelezettségünket fizetni akarjuk, és Európa előtt mindig figyelem s rokon­érdeklődés tárgya volt az oly ország, mely ép úgy mint mi, idegen érdekek miatt lett képtelenné kötelességei teljesítésében. Hogy mi nem vagyunk képesek kötelezettségünket teljesíteni annak a rend­szer az oka, melyet 1867-ben ránk diciáltak. De tegyük fel hogy exequálnak bennünket, s a 15 millió embernek kiteszik e hazából a szűrét. Talán a ki ide fog jönni helyünkbe, az a másik 15 j millió ember képes lesz e rendszer mellett telje­síteni helyettünk a fizetést ? Be kell látni Európának azt, — és befogja látni, mert ott is gondolkodnak, hogy e földterület népe oly helyzetbejutott az 1867-ikí kiegyezéssel, mely rá nézve tarthatatlan, — s ha érdekelve van­nak a külállamok azzal, hogy alattvalóik megkap­ják kölcsönadott pénzeiket, a józan ész követel­ménye szerint, még nekik kell odamüködni, hogy a tarthatatlan rendszerből kibontakozva, az ország fizetőképes legyen. És Európa rokonszenvével, sőt tettleges részvétével is támogatta minden nemzet nél azon törekvést , mely az önálló képesítésre volt irányozva. Persze a „Neue Freie Pressék“ ettől irtóznak, hogy az ország még ez utón nyerheti vissza önálló­ságát, s megszűnik az ő éléstáruk lenni — azért festik a mumust falainkra. Jó sógor, ösmerjük már mi az önök dictaturá- ját, curateláját, melyet a múltban is nem önök vív­tak ki felettünk, hanem a muszkák, a kik­nek segélye nélkül valószínűiig Ábrahám kebelében álmodnák a boldogok álmát. És erről jó lesz egy kissé gondolkodni Becsben — az uj curatela ren­dezése előtt. Mi teljesíteni akarjuk Euró­pa érdekeltjei részére kötele­zettségeinket — s hogy ezt tehessük, ott állunk, hogy emancipálni kell magunkat az osztrák kötelékekből. Mi áll érdekében Európának ? az, liouy tettlegesen exequáljon bennünket, kik önálló­ságunktól megfosztottan jutottunk a fizetésképtelen­ségre? Nem. Hanem az áll érdekébe , hogy támo­gasson az önállóságra, hogy kéj sek legyünk ' minden erőnk kifejtésével eleget tenni kötelessé­günknek. Erre törekszünk, s e törekvésünkben, lehetet­len, hogy Európa rokonszenve ne támogatna. Ghyczy adóügyi javaslatai , az ország anyagi képtelenségét idézik elő — s ezzel szembe, ez ellenébe, kívánjuk mi teljes önrendelkezési jo­gunkat, nemcsak az adókivetés terén, hanem az ország financiális s állami ügyeinek egészen ön­álló rendezésére is, mert e kettő együtt fogja ha­zánkat, a fizetés- s életképességre emelni. Szederkényi Nándor. — A főrendiház mai ülésében a választási törvé­nyek kihirdettettek. Ez alkalomból Vay Miklós br. egy beszédet tartott, melyben fejtegette, hogy a választási törvényjavaslatokra kezdetben más fogalmak is voltak kapcsolva, miszerint t. i. némelyek a főrendiház reformját is kilátá ba tették. A kormány azonban a képviselőház átalakítását mellőzni kívánta. Ő elérkezettnek látja az időt, hogy most a fő­rendiház alapja szintén megszilárdittassék. Figyelmeztet, hogy egyik s másik ház különböző alapokon nyugszia s összeütközésekbe jöhet, melyeknek veszélyes következ­ményei lehetnek ; s ő nem szeretné, hogy más oldalról jöjjön pressio az ujon-szervezés kérdéséhez. Most azon­ban ehez még nincs idő; tehát nem interpellál, nem indítványoz semmit, csak constatálja, — hogy : „valamint eddig, úgy ezután sem a főrendeken íog- a ház újbóli szervezése múlni ; hogy e tőlünk kétség­telenül, nem egy de azért örömest meghozandó áldozatot követelő műtétéinek nyugodtan nézünk eléne, tudván, hogy a „semmit rólunk nélkülünk“, általuuk azonban bizonyára kellő mérséklettel alkalmazandó elve szerint, szólónk alioz nekünk is lesz végre, hogy addig, mig újabb országos megállapodások nem rendelkeznek felet­tünk, jelen, százados gyakorlat által szentesített törvé­nyes jogainkat s kötelességeiket, minden ellenünk irányzott méltatlan megtámadások és kifakadások da­czára is teljes mérvben fogjuk érvényesíteni, illetőleg teljesíteni tudni.“ Bittó miniszterelnök eme felszólalásra vála­szolt; a kormány nevében kijelenté, hogy: a kormány a maga részéről is teljes mérvben felfogja azon okoknak súlyát, melyek a főrendiház rendezését nemcsak kívána­tossá, hanem szükségessé teszik, és azon számos előter­jesztések és törvényjavaslatok között, melyekkel fennál­lásának rövid ideje alatt foglalkozott, ezen kérdés is foglaltatik, az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete már készen van és csak a miniszteri tanács tárgyalását, illetőleg felülvizsgálatát igényli. Miután azonban a mi­nisztérium úgy megalakulása, mint ezen ülésszak meg­kezdésekor is az államháztartás rendezését a legsürgő­sebb és legelső feladatának tekintette, miután azon elő­terjesztések és törvényjavaslatok, melyek e kérdésre vonatkoznak, sokkal számosabbak és terjedelmesebbek, minthogy azok tárgyalása befejezésének határidejét előre látni lehetne átalában csak annyit Ígérhet a kor­mány nevében, hogy ha lehetségesnek fogja látni, hogy a főrendiház rendezése tárgyában még ezen ülésszak alatt törvény alkottassák, a kormányon nem fog múlni ezen

Next

/
Thumbnails
Contents