Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1874-12-01 / 275. szám

óhajtást teljesíteni. Nem fogja ezen kérdés készületle­nül találni és meg fogja tenni azon törvényjavaslat elő­terjesztését, ha látni fogja, hogy az még ezen ország­gyűlés tartama alatt törvényerőre emelkedhetik. — Minisztertanács. Tegnap négy órán át minisz­tertanács tartatott, mely több folyó ügyet tárgyalt. Ezek között a központi igazgatás költségeinek a képviselőház pénzügyi bizottsága által követelt leszállítását. Bnda-Pest, iiov. 30. A pénzügyi bizottság ma befejezte a honvédelmi miniszter költségvetésének tárgyalását. A vita a költségvetés számai keretén belől csakhamar ki­csapott ismét az elvi térre, melyet L­i­p­t­a­y Béla báró száraz észrevételei provocáltak. Tegnapelőtt már befejezettnek látszott az elvi vita, pedig ma kisült, hogy az csak aludt. L­i­p­t­a­y Béla a „csapatok“ czímű ro­vatnál, egy összegben másfél millió törlést ajánlt. — Széll Kálmán e helyett azt az összeget ajánlotta a „csapatokra“, melyet a képviselőház a folyó 1875-ik évre szavazott meg, — a­mely 5 millió 483 ezer írtra megy. Móricz Pál ismét megérintvén azon né­zetét, hogy a honvédelmi intézmény fejlesztésével a kö­zös hadseregnél lesz helye nagymérvű megtakarításnak — elfogadja a javasolt összeget. Wahrmann Mór most helyesebben körvonalazta nézeteit. Az állandó had­seregnél kíván nagymérvű megtakarítást létrehozni — s e czélból lépést óhajt tartani a honvédségnél is. Még többen szólaltak fel, s a bizottság csakugyan egy összeg­ben fejezve ki, a tavaly megszavazott, költséget ajánlja fel, azon útmutatással,hogy a honvédelmi miniszter most csak a meglevő színvonalon tartására igyekezzék, a fej­lesztést egyelőre háttérbe szorítsa. Ezen kimondott elv folytán töröltettek a „rendkívüli“ kiadások is. Neve­zetes tételként szerepelt ebben mintegy 400 ezer forint honvédelmi felszerelésekre, melyeket a Skeneféle po­zsonyi gyár lett volna hivatva kiállítani. A bizottság meggyőződvén arról, hogy 175 ezer honvéd részére van ruhakészlet, e rendkívüli kiadást most törölte. Szende Béla fentartotta, hogy a ház előtt védelmezhesse tételét. Érdekes leleplezés volt az, mit hallottunk, hogy a romá­niai kormány katonasága részére a váczi fegy­házban ké­szítik szerződésszerűleg a ruhákat. A magyar honvédek ruháit pedig a Skeneféle consortium készíti. L­i­p­t­a­y Béla különvéleményt jelentett be a „csapatok“ tételénél megszavazott összeg ellen, s e végből e tételre külön előadóul Széll Kálmán választatott meg. — Az új adójavaslatok. A Ghyczy pénzügyminisz­ter által a képviselőház mai ülésében a cseléd-, teke és játék, valamint a ló- és kocsiadóról benyújtott javaslat­nak fő pontjai a következők : Cselédadó csak a férfi cselédek után fizetendő, és pedig egy cselédért 8 frt, kettőért egyen­ként 10 frt, háromért egyenként 12 frt, négyért egyen­ként 15 frt, ötért egyenként 18 frt, hatért és többért egyenként 20 frt. T­e­k­e a­d­ó minden teke asztal után fizetendő, legyen az nyilvános vagy magánkérz­en. Játékadó minden nyilvános vagy társasköri hely minden szobája után fizetendő, a­melyben nyilvános vendégek, vagy egyleti tagok rendesen, vagy időnként kártyáznak, vagy másnemű jelekkel játszanak. Minden magánlakban való tekeasztal után 20 frt fizetendő Bud­a-Pesten a nyilvános helyen levő tekeasztal után 20 frt, játékszobáért 30 frt, 20,000 la­kosnál többet biró városban nyilvános tekeasztal után 20 frt, játékszoba után 25 frt; 10—20,000 lakosságú vá­rosban nyilvános tekeasztal 10 frt, játékszoba 15 frt, ki­sebb lakosságú helyeken nyilvános tekeasztal 5 és játék­­szoba 10 frt. A kocsiadó tárgya minden hintó, ruganyra al­kalmazott kocsi, vagy más kocsi, mely a tulajdonos, csa­ládja, vagy tisztsége személyes használatára szolgál. L­ó a c­­ó tárgya az említett kocsiba használt minden ló s minden házas ló ; az uralkodóház s a katonai czélokra szolgáló lovak és kocsik kivétetnek. Az adótételek következők: — A román metropolita választás, mint annak ide­jében jelentettük, a király által megsemmisittetett. A megsemmisítő leirat mint egy II. Szebenből érkezett táv­irat jelenti, tegnap az az 29 én tárgyaltatott. A tárgya­lás igen komoly volt. Beszélt Mocsonyi Sándor, Stanescu, Babes és Tincu. Legerélyesebben védte Babes a kor­mányt. Elfogadtatott a következő határozat: „A con­­gressus a legfelsőbb elhatározást mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással, de az ő császári és apostoli királyi felsé­gét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi s azon legfelsőbb elhatározás és a szervezeti szabályzat értel­mében uj választást eszközlend.“ — Az uj választás al­kalmasint szerdán fog megtörténni. — Csongrádmegye deczember 16-kán rendkívüli közgyűlést tart. — Szatmármegye bizottsága ez idei rendes őszi közgyűlését decz. 9 ik és következő napjain fogja meg­­tartani. Buda-Pesten 20.000 lakoson fölüli vá­rosokban 10—20.000 lakossággu városokban 3—10.000 lakosságú vá­rosokban 3000-en alul minden hintó más kocsi s egy lovas hintó hátas ló 30 frt 15 frt 10 frt " 25 „ 12 „ 8 ■ 20 „ 9 „ 6 „ 15 „ 6 „ 4„ 10 , 3 „ 2 „ MAGYAR UJSÁG lfd­a­­t)1 CZEMBER 1. Buda­pest, november 30. Az adóügyi bizottságban folytatta­­tott a tőke-kamat s járadék adótörvényjavaslat tárgya­lása. Érdekes kérdés m­erllt fel az évi járadék fogalma s megadóztatása körül, melyre nézve a törvény­­javaslat nem tesz különbséget, s ezzel kiáltó igazságta­lanságra nyújt tért. M­o­c­s­á­r­y fejtegette, hogy csa­­ládbeliek, özvegyek stb. évi járadéka, nem hasonlítható átalában a tőkékhez, s ezekhez egyformán nem is adóztathatók. Elaggott szülők például gyermekeiknek adják át birtokukat, bizonyos évi járadék fizetése mel­lett. Ez évi járadék semmi egyéb, mint a birtoknak jö­vedelme, melyért az adó külön megfizettetik. Hasonló­képen áll ez az özvegyi járadékokra is Ezek egy­szerű jövedelmek, melyek megadóztatásukat másutt ta­lálják. Méltánytalanság volna kétszeri adózás alá vetni ugyan egy tárgyat. Ezeket ő a személykereseti adó IV. rovata szerint ajánlja megadóztatni. Kerkápoly (notabene : jó erőben levő n­ő­­-­­ e a férfi) az özvegyi járadékokat, a családi termékeny­ség akadályának tekinti, miután a járadékokkal biztosí­tott özvegyek nem igen sietnek újólag férjhez menni. Hivatkozik az összehasonlító statiszikára, hogy Magyar­­országon megy legkevesebb özvegy másodszor is férjhez — s ennek egyik okát azon lovagias magyar szokásban találja, hogy az özvegyek dús járadékkal vannak bizto­sítva. Ő bizony nem kimeli az özvegyeket, könnyen él­nek, fizethetnek. S­e­n­ny­e­y (valószínűleg megfeledkezve magáról és álláspontjáról) szintén nem óhajtja kímélni a könnyen kapott jövedelemből élő özvegyeket.­­A könnyen kapott jövedelem emle­getésével, Sennyeyből egy kis internationalista szellem tört ki. Ad nótám vesszük. Hiszen számtalan ezrei vannak Magyarországon a könnyen kapott jövedelemből élőknek. A kath. püspökök és káptalanok, vájjon nem könnyen kapott jövedelemből élők-e ?És a Sennyey által elfogadott elv szerint, valamint az özvegyek évi járadéka, úgy az említettek jövedelmei is, nem méltán vétethetnének-e fokozatos adózás alá? Reményüjük, hogy Sennyey annyira következetes lesz kimondott elvéhez , hogy az ilyen könnyen nyert jövedelmek méltó megadóztatását, elle­nezni nem fogja.) M­o­c­s­á­r­y, Kerkápoly és Sennyey­­ nézetét taglalja, s kimutatja, hogy könnyen jött-e a jö­­­­vedelem vagy nem, ez a törvényhozó előtt nem kérdés.­­ A törvényhozó előtt csak az a kérdés: igazságos e a rá­­­ mért adóztatás vagy nem. (A szélső baloldali ügy lett­­ conservativ és Sennyey international s­­,­­ a­­ki a szerint méri az értéket, a­mint könnyen,­­vagy nehéz munkával szereztetett meg. No lám, egyszer csak felfordult világra ébredünk , ebben a zavaros korszakban.­ Több felszólalás után a bizottság többsége oda­­ nyilatkozott, hogy a rendes tőke és az évi járadékok kö­­­­zött különbség teendő, s az adóper szent természetük­­ szerint szabandó meg. Annak miként alkalmazására a. . formulázás holnapra halasztatott. Végre , az elzálogosított gyalui uradalom vissza­váltása iránt egy törvényjavaslatot, nyújt be. Pauler miniszter az 1874 évi 39-iki törvényczikk ha­tályának megn­oss­zabbítása iránt terjeszt elő törvény­javaslatot. Bésán M. a mentelmi bizottság jelentését terjeszti elő Dulovics Ernő kiadatása ügyében. Ki fog nyomatni. Molnár Antal a képv. biz. jelentését nyújtja be. Szombaton fog tárgyaltatni. Ezután beadatnak a szavazati jegyek az adóügyi bizottság tagjaira. Stoll Károly, a földadó sorozat kiigazítása tárgyá­ban beadott határozati javaslatának felvételét sürgeti. A ház a felvételt a legközelebbi ülésre tűzi ki. Az állandó igazoló bizottság jelentése folytán Fáy Béla a szabályszerű 30 nap fentartásával igazoltatik s az V. osztályba soroztatik. A pénzügyi bizottságnak a városi főispánokról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentése az osz­tályokhoz utasittatik, melyek azt holnap délután 5 óra­kor veszik tárgyalás alá. Ezután beadatnak az adóügyi bizottság egy tag­jára a szavazati jegyek, minélfogva Madich László azon bizottság tagjává választatott. A legközelebbi ülés a szokott módon fog kihir­dethetni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 30-án. Elnök Perczel B. bemutatja Újvidék kérelmét az örmény kath. pap járandósága iránt. Kérvényt nyújtanak még be : Wahrmann a budapesti ipar s kereskedelmi kamaráét az adójavaslatok ügyében ; Teleszky a hazai pénzintézetek con­­gressusának kérvényét a nyilvános vállalatokra irányzott­­ adóügyben. Lázár Á. az elnökhöz intéz kérdést: a magyar bün­­­­tető törvénykönyv javaslatának nyomatása és szétküldése­­ ügyében. Elnök válaszolja: „azon kérdést illetőleg: van-e­­ tudomása arról, hogy magán után a büntető törvény­könyv és ennek motívumai már megszerezhetők, kény­telen bevallani, hogy erről nincs tudomása, mert ez ha­táskörén kívül eső dolog. Az iránt pedig, hogy a motí­vumok ki vannak-e nyomtatva, tudathatja a házzal, hogy a motívumok nyomtatás alatt vannak, de mert­­ mintegy 80 ívet tesznek ki, azok kinyomatása hosszabb­­ időt igényel, és a­mint a motívumok ki fognak nyomatni,­­ a ház tagjai közt azonnal szét fognak osztatni. Bitló miniszterelnök : Az 1848. V. t. sz. és erdélyi 2-ik törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat ő felsége legfelsőbb szentesítésével el­láttatván, azt a ház asztalára kihirdetés végett leteszi. Schvarcz Gyula a vértesaljai felekezet nélküli egy­let kér­vényét nyújtja be. A bizottsághoz utasíttatik. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter: A ház! Nem le­hetvén remélni, hogy a költségvetési törvényjavaslat­­ még ezen év lefolyása előtt törvénynyé váljék, bátor­va­ e­gyök a t. háznak bemutatni­­ törvényjavaslatot az 1875- dik év első negyedében viselendő közterhekről és fede­zendő állami kiadásokról. A f. évi deczember végéig szá­mos adótörvénynek a hatálya megszűnvén, szükségesnek vélnem azokat egy évre, a­mennyiben a törvényhozás időközben máskép nem rendelkezik,meghosszabbíttatni, ennélfogva egyidejűleg törvényjavaslatot nyújtok be a földadóról, a házadóról, a jövedelmi adóról, a személyes kereseti adóról, a bélyeg és illetékről, a c­ukoradóról, a bor- és húsfogyasztási adóról és a dohányjövedékről szóló törvényczikkek hatályának meghosszabbításáról. Kérem­ , méltóztassék a t. ház ezen két törvényja­vaslatot előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottság­hoz utasítani. Ezenfelül leteszem a t. ház asztalára a cseléd, a tekejáték, a kocsi és a le­adóról szóló törvényjavaslatot,­­ melyet m­­ár ezeni ülésszak elején a t. háznak jelezni bátor­­ voltam. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a törvényjavas­latot tárgyalás végett az adóügyi bizottsághoz utasítani. Erdélyi országgyűlés. Ma még csati tréfából írjuk czikkünk élére e czí­­met. Nem tudjuk, hogyha így haladunk, komolyan nem kell-e azzal is számolnunk. íme az erdélyrészi képviselők már külön „nemzeti politika“ megteremtésén törik fejüket pártkülönbség nél­kül. „Külön nemzeti politika“ Erdélyben­­ nem megl­epő jelenség ez ? És mi ad erre okot s jogot, kérdi az aggódva gondolkodó olvasó , ki minden particular­is­­musban — igen helyesen — állami egységünk ve­szélyének csiráit véli látni. Az 1848-iki hongyülés egyik örökbecsű alkotása valt : a­z erdélyi unió. Hazánk ellensége, a bécsi érdek, mindent megfeszített, hogy Magyar­­ország erősödése s szilárdulása az erdélyi unióval, min­den áron meghiúsíthassék. Az erőszak utján,az absolutis­­m­ussal nem sokat ért el. Majd a bécsi „reichsrath“ vi­rágjában, külön választási törvénynyel, külön erdélyi „landtaggal” igyekezett az unió kötelékeit végképen széjjeltépni, — a mi szintén nem sikerült, mert a közös s együvé tartózandóság érdekeit, a hiú csel nem volt képes meglazítani , s 1867-ben, az erdélyi unió ismét mintegy test és vér állott előttünk. A közös­ s együvétartózandóság érdekei, melyeket itt fejtegetni fölöslegesnek tartunk, s mintegy kiáltó szükséget jelzék azt , hogy Erdély, az egység erejével, s az egyöntetűség hatalmasan nivelláló áramlatával, mi­előbb elválhatlan egésszé olvaszta­sék az anyaországgal. 7 éves nyomorúságunk keserű poharán kicsorduló cseppként jelenik meg az , hogy még annyira sem voltunk képesek haladni, hogy az erdélyi par­­ticularismus fennálló botrányköveit elháríthassanak. Talán a 7 éves kormányzat dicsőségének határköveiül tárta fel a jobboldal a particularismus e botrányköveit. Legyen öröme benne. Ma láthatja a gyönyörűséges vilá­got fejlődni, a köveken belől a feléledt erdélyi particu­­larismusban, mely — meghisszük a legszebb hazafias intenziókkal — oly veszedelmes iránylatnak lehet fel­­ébresztője, mely félelmesen megrázhatja a 48-iki alkotás örökbeccű művét, magát, az „erdélyi uniót“. Mondják meg és fejtsék meg a talányt azok, akik erre képesek , micsoda érdekek állottak útjában az er­délyrészi fennálló visszásságok megszüntetésének. Mondják meg a mü­űködő kormányférfiak , mi állotta útját azon hazafias Madat megoldásának, hogy az er­­délyrészi közélet nivelláltassék az anyaországéval, s kü­lön érdek ne találjon tért a particularismus ápolásában? A 7 éves kormányzat legnagyobb bűne, mely az intézők homlokán fog égni örök gyalázatukra,­­ az, hogy ma ott állunk, hogy egy megoldatlan erdélyi kér­dés fog élénkbe állani az eddigi kormányzat gonosz mu­lasztása folytán, s ebben a particularismus leg­veszedelmesebb neme fenekült meg. Hiszen egész kis „erdélyi országgyűlés“ már is az, melyet Kemény Gábor báró „erdélyrészi képviselők közös értekezlete czimen“ szervezett saját lakásán, me­lyen a szélső baloldaliakon kívül, számosan vettek részt, jobb és baloldalról, mely értekezleten Péchy Manó gróf erdélyországi­ kérdéseket tett fel, commissiókat alakított, s szerencse, hogy még külön erdélyi miniszté­riumról nem beszélt, melynek elnökéül kérdésen kivül Kem­­é­n­y báró ur­a hivatott az eddigiek folytán. Hova fog ez vezetni ? azt kérdezzük az intézőktől, kiknek hazafias intenziójukat elismerjük, de most alig értjük : számoltak-e jól a helyzettel, hogy akkor állíta­nak particuláris érdekeket előtérbe, midőn az egész anyaország a legnagyobb bajokkal küzd? Megoldandó kérdéseket hagyott Erdély útjában a kormányzat nyo­morúsága — elismerjük. De nem minden lépten-nyo­­mon botlunk e az anyaországban is a megoldandó kérdé­sekkel, melyek széjjel tagolása egyes vidékekre mit fog megteremteni, hogy mindenki a magáéval törődik, az egészszel kínlódjék — a jó isten. Ennyit akarunk most egyelőre elmondani. Az erdélyrészi képviselők közös értekezlete teg­nap tartatott meg Kemény báró lakásán. Tisza László a baloldal belépését jelenti be azzal, hogy az erdélyi érdekek pártkülönbségn­élküliek, s így — csak ne majorizáltassanak — közös működésük gyupontját feltalálhatják itt. Péchy Manó gróf rögtön pro­­grammpontokat jelöl meg, melyek a következőket fog­lalják magukban: 1. A kikerekitést. 2. A kisebb rendőri ügyeket. 3. A törvényszékek apasztását. 4. A csendőrsé­­get. 5. Adóügyet, 6. A budget-et, 7. A királyföld szerve­

Next