Magyar Ujság, 1897. november (6. évfolyam, 303-331. szám)

1897-11-02 / 303. szám

mm H_ Hohenlohe győzelme. Budapest, nov. 1. A németek nagy gondja, egyelőre legalább, megszűnt: a kanczellárválság szerencsés elinté­zést nyert. Még pedig egészen azon a módon, a mint előre jeleztük: a császár beavatkozó elha­tározásával. A mindenféle ellenmondó hirlelés- ből bajos megalkotni a németországi belpolitikai helyzet tiszta képét, annyi azonban valószínű­nek látszik, hogy a kanczellárválság az utóbb hetekben ismét akut jelleget öltött. Szinte azt kell hinnünk, hogy ez a német belső politikai élet váltóláza, a mely meglehetősen szabályos időközökben fokozódik és csökken. A magyar közvélemény érdeklődéssel kiséri ezt a betegségi folyamatot, a mely inkább a színfalak mögött, mintsem a nyílt színen folyik. Érdeklődésünk természetes először azért, mert nem maradha­tunk közönyösek hatalmas szövetségesünk belső élete iránt sem; másodszor azért, mert Hohen­lohe hg a birodalom külső politikájának veze­tésével is mindenütt, igy nálunk is, tiszteletet és rokonszenvet tudott kivívni. Az ő maradását a kanczellári székben örömmel és megnyugvással fogadjuk. Vilmos császár hosszas látogatása Hohen­lohe herczegnél idézte elő a döntő fordulatot a válságos helyzetben. A katonai büntető eljárás reformjáról szóló törvényjavaslat, olyan értelem­ben, a mint Hohenlohe hg a birodalmi gyű­lésnek megígérte, megnyerte végre a császár hozzájárulását, a javaslat jelenleg a szövetség­tanács előtt fekszik, a birodalmat képező álla­mok meghatalmazottaiból alakult, a mely testü­letnek tudvalevőleg előzetesen meg kell vitatnia a birodalmi gyűlés elé kerülő javaslatokat; a mily formában a szövetségtanács elfogadja a sokat emlegetett reformot, olyan módon jut az a birodalmi gyűlés elé. Fontos lépés történt tehát a császár hozzá­járuló beavatkozásával, hanem amint látjuk, ezzel nem dőlt el véglegesen a javaslat sorsa. A titkos áramlatok még tág, a szövetségtanács­ban különösen alkalmatos teret találnak tevé­kenységük kifejtésére. Itt juthatnak éles kifeje­zésre a délnémet államok szeparatisztikus tö­rekvései, a melyek ez alkalomból Bajorország­nak abban a követelésében kulminálnak, hogy a katonai büntető eljárás, egységes, birodalmi rendezése és szervezése ellenére, Bajorország megtartsa a maga katonai főtörvényszékét. Itt, a szövetségtanácsban bizonyára szívós kísérletek fognak történni arra nézve is, hogy a javaslat szabadelvű alapelvei lehetőleg megrongáltassa- nak. A javaslat jelenleg, eredeti alakjában a bajor eljárás mintájára, a szóbeliség és nyilvá­nosság alapelvein nyugszik; kérdéses azonban, miképen fog kikerülni a szövetségtanácsból. A birodalmi gyűlés legközelebbi ülésszaka ad majd választ erre a kérdésre; addig pedig remélhe­tőleg nem kapunk válsághíreket Berlinből. Diplomata. Bartha Miklós kilépése. Budapest, nov. 1. Vasárnapi számunkban közölt ama hírünk, hogy Bartha Miklós az Ugrón párt-kör parla­menten kívüli elnöke, részben Polónyi kellemet­len leleplezései, részben a mindszent-szegvári választásnál történt dolgok miatt kilép a párt; kötelékéből: érthető konsternácziót keltett nem­csak a hetek pártjában, hanem az ellenzék többi árnyalatainál is. A »B. H.« egyik tudósítója a hir megjele­nése után felkereste Barthát, hogy tőle az ügy miben állásáról felvilágosítást kapjon. E lap közlése szerint a huszonnégy órás mártír ekként nyilatkozott: — Annak az újságnak a híréről, annak valóságáról a felületes szemlélő is Ítéletet mond­hat. Gajári Ödönhöz intézett levelemben Po­lónyi közléseit, a nélkül, hogy azokat akkor még olvastam volna, csaknem szószerint megerő­sítettem. A szegvári dologgal és Sima Ferencz- nek ottan való szereplésével nem foglalkoztam, róla nem is tudok semmit. E hihetetlen dolog­nak egyszerű magyarázata az, hogy mikor Szegvárt a jelölés történt, s e dolgok folytak, Nagy-Kárólyban voltam, s e dolgokról lapot nem olvastam. Különben a szegvári dologról, s Kossuth uréknak ottan való szerepléséről az a véleményem, hogy azok az urak, a kik oda le­mentek, hogy befolyásukat Ugrón jelölése ellen érvényesítsék, nem igazi függetlenségiek, a szó komoly értelmében, hanem álorczások. Mert an­nak a függetlenséginek, a ki most a közjogi harczok küszöbén, azon munkál, hogy Ugrón a Ä „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. Angélipe. A >Magyar Újság» tárczája. 3D'u.»aas ITils hátrahagyott irataiból. Egy este D. kapitány, a ki pompás történe­teket szokott ifjúságáról elbeszélni, ezt mesélte: . . . Akkortájt hagytam el a katonai pályát. Tán nem kell kifejtenem, hogy miért? Hisz isme­rik nézeteimet. Koszszul cselekedtem volt, hogy ezt a pályát választottam. Jobb, ha nem is be­szélek róla. Gazdag ugyan nem voltam; de vagy nyolcz- ezer frankot jövedelmezett a vagyonom. Elhatároztam tehát, hogy egy kis vidéki városba vonulok vissza s ott békén, nyugton eléldegélek a jövedelmemből. Hogy csábítások ne is kísérthessenek, mennél unalmasabb várost kerestem. Csakugyan rá is akadtam N. városra, a föld kerekségének legunal­masabb fészkére. De azért nem vonultam vissza egészen a vi­lágtól; nem lettem embergyülölővé. Sőt table d’hotere is jártam; ott is étkeztem. Persze ismeretségeket kötöttem, különösen egy ügyvéddel, a ki a feleségével együtt étkezett a table d’hotenál. Ismeretségünk annyira jutott, hogy a derék fiskális meghitt estélyre. Hatszor is meg­hitt, hetedszer már el kellett fogadnom a meg­hívást. Pelleséche urnái — ez volt a neve — az estélyeken táncz is volt; de éjfélkor mindig vége szakadt a mulatságnak s kiki haza ment. Szóval unalmas mulatság volt. Hanem nehány szép asszonyt lehetett látni ez estélyeken. Ott találkoztam először Kobinet asszonynyal is, ezzel a jól megtermett, de még szenvedélyes és elég csinos szőke özvegyasszony- nyal, a kinek a történetemben, mint meg fogják látni, olyan nagy szerepe lett. Sötétkék smockingom, vörös nyakkendőm s huszonöt esztendős voltom megtetszett ennek az asszonynak. Mindjárt első találkozásunkkor el­mondta életének egész történetét —■ csak azt hagyta ki, hogy már három tuczat tavaszt láttak mosolygó szemei — s mindjárt ez alkalommal meghitt ebédre. Kernek ebédet adott, akár egy egész zászlóalj is jóllakhatott volna vele. Ebéd közben — lehet, hogy csak véletlenül! — hozzáértette a térdét az enyémhez, s ebéd után, mikor távozni készültem, kijelentette, hogy naponta fogad. Köteles voltam legalább egy rekoneszánsz­-------------------------------------------------------------------------------------„---------------------------------------------------------------------------------­látogatásra, melyet rövidnek szántam. Hogy mégis hosszúra sikerült, nem az én hibám volt. Nem sejthettem előre, hogy Kobinet asszony olyan ve­szedelmes. En pedig nem áldozhattam föl, mint egykoron az erényes József, a vadonatúj smockin- gomat, kiváltkép mert N.-ben nem egykönnyen akadt volna szabó, a ki mását meg tudta volna varrni. Szóval Kobinet asszony imádója lettem. Nap­jában legalább három levéllel tisztelt meg, mind­egyik nyolczoldalas s valahányszor elmentem hozzá, rikitóbbnál-rikitóbb öltözékben fogadott. Pedig ha ez az assznny egyszerűn öltözködött volna, elég takaros lett volna. De, ugylátszik, az én kedve­mért nevetségessé tette magát czifrálkodásával. Sőt kérem, — az én kedvemért! — mindennap eléne­kelte néhány kedves dalát, maga kisérvén magát zongoráján. Ezt is az én kedvemért! S mialatt énekelt, én köteles voltam tekintetemet az ő te­kintetébe mélyeszteni, hogy művészi ihlete annál nagyobb legyen. Kezdett terhemrc lenni ez a viszony, mely­ről már városszerte rebesgettek. Szakitani akartam. De ez nem volt könnyű dolog. Kobinet asz- szny úgy ragaszkodott hozzám, mint egy hü eb. Nem tágitott volna mellőlem a világ minden kin­cséért sem; kulcsot csináltatott magának a laka­Vigyázz! BUDAPESTEN készült kész ruhát vegyél! 1 felöltő 12 írttól 1 öltöny 15 írttól, 1 téli kabát 16 írttól. Minden darab saját műhelyemben készült. E aktáram­ban a legdusabb választék. férfi szabó, Bécsi- és Deák Ferencz-u sarok. GROSSMAM S. Szerkesztőség: Budapest, IV. kér., Ferencziek-tere 3. Előfizetési ár: l évre 12 frt, fél évre 6 írt, negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. Egyes szám ára: helyben \ éa vidéken J 4 kr. Kiadóhivatal: Budapest, IV. kér., Ferencziek-tere 3. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents