Magyar Ujság, 1897. november (6. évfolyam, 303-331. szám)

1897-11-02 / 303. szám

a parlamentbe be ne jusson, politikája képmuta­tás. Végül pedig a tendencziózus hírnek a c­á­­folatául, a­melynek nem lehet egyéb czélja, mint a szenzáczió hajhászása, elég, h­a még csak annyit említek, hogy november 4-dikére ülésre hívom össze az Ugron-pártot. Igen érdekes ez a nyilatkozat. Úgy akar benn­ünket feltüntetni, mintha mi szenzáczió­­hajhászásból merő valótlanságot állítottunk volna s hírünk valótlanságának illusztrálásául felem­líti, hogy november 4-ikére ülésre hívta össze az Ugron-pártot. Ezzel szemben egész határozottan állítjuk, hogy Bartha Miklós több politikai barátja előtt nyilatkoztatta ki, hogy ott hagyja az Tigrán­­pártban viselt elnöki székét s kilép a pártból. Lehet, hogy a mi leleplezésünk kissé korai volt. Nehogy a bomlás ily hirtelen következzék be, látta jónak Bartha — talán barátainak rábe­szélésére — e hírt dementálni. Hogy azonban el van keseredve Polónyi és Sima viselkedése miatt, hogy ezek tényleg meg­érlelték benne a kilépés gondolatát s hogy erre ma is kész, erről mélységesen hallgat. Pedig a kollízió megvan, a pártban oly élesen ellentétes áramlatok dúlnak, hogy a pártszakadás elkerül­hetetlen. A­mit Bartha a mi hírünk valótlan­ságának bizonyítékául hoz fel, hogy november 4-ikére ülésre hívta össze az Ugron-pártot, éppen mi mellettünk és Bartha ellen bizonyít. Mert ezen az ülésen fog nyílt kitörésre kerülni a lappangó válság; itt kell azoknak a részben személyes jellegű kérdéseknek egymással döntő harczba kerülniöt, melyek a pártot válságba, talán a teljes elzüllésbe, elnökét pedig kilépésre kényszeríthetik. Az ügy csak el van odázva, de megoldva nincs s november 4-ike után nemcsak a Bartha kilépése, hanem a párt teljes katasztrófája is bekövetkezhetik. Lehet, hogy végső erőfeszítéssel sikerülni fog a teljes szétzü­llést ideig-óráig meg­akadályozni, de az iránt senki sincs kétségben, hogy az Ugron-párt tökéletes katasztrófáját megakadályozni nem lehet. Egy azonban föltét­lenül bizonyos, hogy a november 4-iki ülés után senki sem nevezheti többé az Ugron-pártot a hetek, — legjobb esetben a hatok pártjának. Budapest, nov. 1.­­-A miniszterelnök Bécsben. Bánffy Dezső­­. miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett, a délelőtt folyamán — mint nekünk Bécsből sür­gönyzik — Badeni gróf osztrák miniszterelnök­kel értekezett s ezúttal valószínűleg megállapí­tották a delegácziók egybelű­ vásárnak határidejét.­­ A helyzet Ausztriában. Ő felsége tegnap délelőtt Badeni gróf miniszterelnököt egy órá­nál tovább tartó kihallgatásod fogadta. Mint nekünk Bécsből jelentik, a helyzet még mindig bizonytalan, a döntő elhatározást a ma tartandó kabinettanácstól várják.­­ Az új pécsi püspök. A hivatalos lap okt. 30-án a következő kinevezést közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére Hetyey Sámuel déghi czimzetes apátot, Esztergom főegyházmegyei kanonokot és a primás-érseki iroda igazgatóját, pécsi püspökké ki-, nevezem. Kelt Budapesten, 1897. évi október hó 28-án. somhoz és akkor jött el hozzám, am mikor akart. Figyelmeztettem ugyan, hogy a világ majd észre­veszi, de Robinet asszony elszántan, önfeláldozón felelte : —, Mit nekem a világ, ha szeretjük egymást. Egy ízben — pedig igazán nem adtam okot féltékenységre! — kijelentette, hogy ha valaha más asszonyt lelne nálam, megölné ezt az asszonyt, s önmagát­ is. Persze én tudtam, hogy mint vélekedtem az ilyen fenyegetésekről, de mégis feszélyezni kezdett ez az asszony. Megpróbáltam hát minden eszközt, hogy sza­kíthassak vele, de hiába! Betegséget színleltem: azt felelte rá, hogy ő akar ápolni; azt mondtam, hogy el kell utaznom, ő velem jön. Alaposan meguntam már ezt a dolgot. Pedig egyelőre nem segíthettem rajta. Ekkor új ötletem támadt, majd más szerelemmel vigasztalom meg magamat. De ezt az ötletet nem csak a kétségbeesés szülte. Néhány nap előtt megláttam egy boltban egy bájos leánykát: szegények egész nap ott dol­gozott, az irodában ülve s csak este nyolcz után mehetett haza. Szegényke, egy kopott ház ötödik emeletén lakott. Mindezt a bolti szolgától tudtam meg, kit egyszer az utczasarkon elfogtam. Eljártam tehát gyakran a boltba s Angélique — mert ez volt a leányka neve — észre is vett: nyilván gondolta, hogy ő miatta járok be annyi­szor a boltba. Higgyék el, nem csak azért tetszett nekem ez a lányka, mert Robinet asszony unta­tott ; ha egészen szabad lettem volna is, akkor is Budapest, nov. 1. Goluch­ovszki gróf külügyminiszter szerdán visszaérkezik Galicziából Bécsbe s másnap útra kel Olaszországba. November 6-án érkezik Mon­zába, az olasz királyi pár meglátogatására. A Popolo Stomano jelenti, hogy Umberto király Rudini miniszterelnököt és Visconti­ Venossa külügyminisztert meghívta, hogy nov. 6-ikán, Galuchowski gróf megérkezte alkalmával Mon­zába jöjjenek. i­ külföldi sajtó természetes nagyon élénken foglalkozik e látogatás jelentőségével. Az Itália ismételten foglalkozik Golu­chowski gróf monzai utazásával és azt Umbertó király iránti hódolatnak mondja és biztos jelen­ségnek tartja az Ausztria-Magyarország és Olaszország közt fennálló kitűnő viszonyra nézve. Az Esercito ugyanez alkalomból azt mondja, hogy a hármas­ szövetség teljesen megfelel Olasz­ország politikai és katonai helyzetének és hogy annak megváltoztatása hiba volna. Goluchowski gróf látogatása megerősíti e felfogás helyességét. A párisi Temps Goluchowski gróf monzai utazását nagyon természetesnek találja. Egy uj miniszternek kell, hogy uralkodója szövetségeseit üdvözölje. A Kreuzzeitung Goluchowski gróf monzai beleszerettem volna ebbe a bájos leányba. Mert igazán bájos volt; ő is szőke, a haja szendén föl­fésülve a homlokán, nagy kék szemei édesek, nyug­talanok, de bizalmasak; az arcza rózsás, s egész valója finom, egyszerű­. Közben csak jártam egyre a boltba. T­uc­at­­számra vittem már haza a gallérokat, kézelőket, nyakkendőket. De nem drágálottam, nem sokalot­­tam semmit, mert módom jutott így Angéliquevel beszélgetni. A boltos szemet hunyt, hogy el ne riaszsza a jó vevőt s én bevásárlásaim révén bi­zalmas barátságot köthettem a bájos leánynyal. Most már reményleni kezdtem. S ha Robinet asszony olyan gyakran ki nem zavar vala az illú­zióból, rózsásnak látom az életet, akár a májusi hajnal. Reményeim valósulásának tán még Robinet asszonynál is jobban útját állotta a kis város ezer meg ezer szeme. Különösen abban a kis utczában, a­hol Angélique lakott, feltűnt az én két smockin­­gom. A­mi nagy baj volt, mert Angélique tisztes­séges leány volt és féltette a jó hírét. Nem aka­rom ezzel azt mondani, hogy Angélique­­versenyre kelhetett volna az orleansi hős leányzóval, sőt valószínű, hogy néhány regényfejezetet alár átélt a bájos Angélique, de ezeket a fejezeteket a szomszédság nem olvasta, nem ismerte s Angélique­­nek volt oka félni, hogy az esetleges újabb feje­zetekbe — melyekben új hősként én lépnék fel — a szomszédság belepillanthatna. Nos egy este Angélique megkért, hogy ne jöjjek el többé a boltba , hanem találkozzunk a város egyik távol eső utczáján, lesz módja el­jönni, mert gyakran visz el csipkét egy távollakó Vevőjüknek, így azután gyakran találkoztunk. Tudta, hogy megszerettem s ő is megvallotta, hogy tet­szem neki. Megesketett, hogy más senkivel sincs viszonyom s én bizony, ha hamisan is, megesküd­tem. Bűnömet azzal mentegettem önmagam előtt, hogy ha esküm nem is való, de mindenesetre b­ő óhajom. Erre aztán azzal az elragadó nyíltsággal, melyhez a szerelmes nők úgy értenek, igy szólt: — Jöjjön el hát ma este tizenegy órakor hozzám. Január volt. Az estét egy barátomnál töltöttem. Féltizen­egykor búcsút vettem tőle s bu­ndámba burkolózva, elindultam Angélique utczája felé. El kellett hala­dom a Saját lakásom előtt is. Ni, az ablakaimon világosság árad ki. Önkéntelenül elmosolyodtam. Robinet asszony van odafenn, én pedig Angélique­­hez megyek! Megboszulom tehát magamat! Holnap aztán egyszers mindenkorra otthagyom! Elérkeztem a kopott házhoz. Csöngetek. Nem­sokára kinyílik a kapu s a házmester haragosan rámszól: — Mit akar! Csak nem mondhattam meg neki, hogy mit akarok. — Be akarok menni! — Hát itt lakik? — Nem, de . . . — s magyarázatul néhány ötfrankost akarok a kezébe csúsztatni. — Nem, nem! A háziasszony nagyon szi- MAGYAR ÚJSÁG. 1­ 897. november 2 Fekencz József, s. k. Wlassics Gyula, s. k. Goluc­ovszki gr. az olasz királynál. " -----------r *----------------.... .­ ...­­­­­­.-I—— utazásáról ezt mondja: Teljesen igazuk van azoknak, kik ez utazásnak a csupán udvarias­­sági tény keretén messze túlmenő politikai je­lentőséget tulajdonítanak. E jelentőség már magában a látogatás tényében rejlik, mely ma­gától értetőelőleg alkalmat fog adni arra, hogy Umbertó király és Goluchowski gróf minden irányban behatóan tárgyalhassák a politikai helyzetet. Goluch­ovszki gr. monzai látogatásától telje­­sen független ugyan, de a hármas­ szövetség his­tóriájának epizódjaként nagyon aktuális az a polémia, a­melyet a Nuova Anthologiájában megjelent u. n. Robilant-leleplezések keltettek. Tudvalevőleg ezek a leleplezések azt lettek volna hivatva bizonyí­tani, hogy Robilant nem akarta fentartani a hár­mas­ szövetséget. Most illetékes c­áfolatát olvassuk az említett folyóiratban a sok mende­mondának. A Nuova Anthologica ugyanis Cappelli kép­viselőnek, Robilant külügyminiszteri államtitkárá­nak a »Nuovo Anthologica« igazgatójához, Mat­­teorino Ferrarishoz intézett levelét teszi közzé, melyben Cappelli kijelenti, hogy Robilant a hármas­szövetséget még annak megkötése előtt óhajtotta, mivel súlyos hibának tartotta, hogy Olaszország állandóan izolálva maradjon. Midőn Robilant gróf külügyminiszter lett, első gondolata volt a hármas­­szövetséget megújítani és javítani, hogy garancziá­­kat teremtsen nem csupán Olaszország területi ép­ségének, hanem ez állam Olaszországon kívüli nagy érdekeinek is. A nagy titokban folytatott tárgya­lások néhány hónapig tartottak és czélra ve­zettek. Időközben Robilant Olaszország tengeri helyzetével foglalkozott, melyet a hármas­ szövet­ség kellően megvédeni nem látszott képesnek. Bismarck herczegtől és más fenkölt személyi­ségektől támogatva, Rob­ilant gróf azon volt, hogy Angliával nem talán valami konvencziót vagy szerződést, hanem csupán barátságos megállapodást hozzon létre a két állam pozíc­iójának a Föld­közi-tengeren való kölcsönös védelmére, még pe­dig a status quo alapján. Midőn Robilant tervei­nek megvalósítása a lehetőség körébe jutott, kö­zölte azokat a kamarával és négy hónappal visz­­szalépése előtt a tervei megvalósultak. Robilant gróf akkor azt mondotta Capellinek: »Mi Olasz­országot a külföldön védve és biztosítva hagyjuk hátra, akárcsak egy vas tornában.« Capelli levele továbbá a következőket tartal­mazza : A hármas­ szövetség egyszerűen oly államok barátsága, a­melyek senkinek békéjét és nyugal­mát nem zavarják, de maguk sem akarnak zavar­tatni belső fejlődésükben és nagy külföldi érde­keikben. Ha ma, a hármas­ szövetség egyidejűleg egy kettős szövetség is fennáll, ez mit sem változ­tatott és ha egyáltalában történt változás, az ja­vulást jelent. A kettős­ szövetség megállapodásai­nak alapját nem képezhették más érzelmek, mint azok, melyek a hármas­ szövetség megteremtésénél mérvadók voltak.

Next