Magyar Ujság, 1897. december (6. évfolyam, 332-360. szám)
1897-12-01 / 332. szám
2 ■ - ■ ■ • --------- ----........... * -......... zatot. Parlamentáris határozat nélkül pedig, hogy jöhet létre a perszonálunió ? Mindezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a közjogi ellenzék bizonyos nyugtalan elemei maguk is eleve tisztában vannak, hogy a közjogi alap felforgatásának sem ideje, sem alkalma el nem következett. Hanem igenis itt az ideje, népszerűségük megkopott aranyozásait felfrissíteni , s itt az alkalom arra, hogy egy kis parázs obstrukció kalandja oly férfiakra terelje az ország figyelmét és érdeklődését, akik máskülönben nem képesek személyük iránt polgártársaik érdeklődését felkelteni. Kis pecsenyéjüket, feltűnést keltő nagy tüzeknél szeretnék sütni a politikai mediokritások. Erre volna jó az obstrukczió nem honmentésre. S éppen azért, mert e vállalkozásnak rugói apró egyéni érdekek s mert Magyarország nyugalmát, nemzetközi tekintélyét és legfontosabb érdekeit kockára tenni ily okokból nem szabad és nem lehet: mi nem tulajdonítunk nagy fontosságot a közjogi ellenzék hadikészületeinek. Még olyan nemzeti vihart nem láttak, ami nő feltámadna ellenük és elsöpörné politikai életük birodalmát minden vakandtúrásaikkal egyetemben. Sokkal fontosabb ennél az osztrák helyzet alakulása. A Badeni kabinet azért bukott meg, mert képtelennek bizonyult a provizóriumi javaslatot parlamentáris uton megalkotni. Gautsch megbízatása annyit jelent, hogy e javaslat alkotmányos elintézését tőle reményti a király. A dolog természetében rejlik, hogy az új miniszterelnök tervét csak akkor hajthatja végre, ha bizonyos tekintetben nem csak a többséget alkotó pártokkal, hanem a németekkel is megegyezésre jut. Badeni elbocsátása engedmény a német ellenzéknek. De egyszersmind aranyhíd, amelyen száraz lábbal visszavonulhatnak. Eddig mindig úgy mondták a német ellenzék lapjai, hogy a provizóriumi javaslatot csak Badeninek nem szavazzák meg. Ez a felfogás végre is azt bizonyítja, hogy a német ellenzék nem veszítette el teljesen érzékét az állami politika magasabb tekintetei iránt. Ha a korona előzékenységére a német ellenzék azzal válaszolna, hogy a provizórium útjából ezentúl sem távolítaná el a feltornyosult akadályokat, akkor le kellene mondani mindörökre arról, hogy oly komoly politikai tényezőnek tekintessék, amelyre a monarkia érdeke minden körülmények között számíthatna. Ily politikai öngyilkosságra a német ellenzéket képesnek nem tartjuk. Ez már rossz szolgálat volna fajuk érdekének s csak ellenségeiknek telnék öröme benne. Eltekintve attól, hogy a német ellenzék jól tudja, miszerint a provizórium parlamentáris létrejövetelét ugyan meggátolhatja, de a provizóriumi javaslat — a 14. §. alapján — ennek daczára is életbe lép, sokkal jobban bízunk a német pártok hazafiságában és politikai érettségében is, hogysem ne tartsuk kizártnak az új kabinettel való megegyezés meghiúsulását. Ennélfogva a magyar közvélemény továbbra is megőrizheti hidegvérét és imponáló nyugalmát. Az új osztrák kabinet meg fogja teremteni a provizóriumi javaslat parlamenti megszavaztatásának előfeltételeit. S ha igaz az,— amint igaz — hogy a provizórium parlamentáris keresztülvitelének sorsa némiképpen a német ellenzék kezében van, úgy nem kevésbé igaz az is, hogy oly magatartástól, amelylyel a német ellenzék nem ellenségeinek, csak barátainak árthatna s a melylyel a monarkia nemzetközi tekintélyét koczkáztatná, minden körülmények között meg fogja óvni a német ellenzéket jobb belátása, hazafisága s a németség jól felfogott érdekének meggondolása. Julnak el a László Fülöp arczképei. Az ő piktortársainak igazuk lehet, mikor azt mondják róla: — Istenem, milyen szerencsés egy festő az az arczkép! Valóban az ő nagy tudása mellett nagy a szerencséje is, abban, hogy módja van érdekes fejeket festeni. Íme a most kiállított képei is: Lukács Miczi kisasszony, aki egy mosolygó arcza, bájos fiatal hölgy; Ratibor herczegné, egy ezüsthaju fejedelmi asszony; azután Apponyi Albert gróf, Henckel-Donnersmarck gróf, a bájos és szellemes arczu gróf Apponyi Albertné, meg Polakovics Mátyásáé és Bókay professzor pirospozsgás, gyönyörű fiacskájának az arczképe. Hogy ne tűnnének föl ezek és az ember hogy ne nézné meg őket. Lászlótól mást, mint jót nem igen lehet várni. Ezekkel a portraikkal is derekasan kitett magáért és tán a legkevésbé sikerült az Apponyi Alberté. Edvi Illés Aladár megint egy egész sereg hangulatos, szép tájképet állított ki, melyeknek mindegyike a tőle megszokott becsületességgel van megfestve. Ebben a II. teremben van Tornay Gyulának négy keleti tárgyú képe és Háry Gyulának néhány sikerült tájképe is. -- 5 Spolnyi Béla ismét visszatért a mocsárhoz és a gólyához. Egy ilyen képe van a III. teremben. Ez a legsikerültebb most kiállított művei közül, bár a többi is igen csinos. Szenes Fülöp, egyike a »nagybányaiaknak«, egy egész tömegképet állított ki. A III. teremben nem kevesebb, mint tizennégy festmény van tőle. A VI. teremben Bóth Menyhért állított fsi két férfi- és egy női arczképet, melyeknek mindegyike nagyon derék munka, különösen sikerült a dr. Katona Béla főügyész-helyettes portraitja. Rippel-Rónai József »fekete ruhás hölgy« czím alatt alkotott egy képet az ő zseniális modorában. A VII. teremben feltűnik egy kép, melynek láttára a néző felkiált: — Ki it Margitay! »Játékszerencse« a czíme. Kis szalont ábrázol, melyben néhány úrral kártyázik egy fiatal asszony, aki az asztal alatt levélkét csúsztat a mellette ülő huszár-főhadnagy kezébe. Egészen Margitay. De nem ő festette, hanem Bajzó Miklós, aki már a tavaszi műtárlaton is méltó feltűnést keltett egy képével. Neogrády Antal több tájképet küldött a tárlatba. Törmösi Sándor, aki fiatal ember még, a VII. teremben kiállította »A tűz« czímű művét, amely bizonyára nem kis feltűnést fog kelteni, lévén rajta egy női alak, mely igazán pompásan van megfestve. A VIII. teremben vannak a legjobb dolgok. Szlányi Lajos, Mendlik Oszkár, Bosznay István tájképei egytől-egyig igen sikerült képek. Ott van Poll Hugónak két képe is, melyek közül főleg a »Keresztvetés« czímű olyan alkotás, amelylyel ez a fiatal művész valóban meglepőt produkált. Pállik mester három kos képet küldött. Lehet-e ezekről az ő képeiről mást írni, mint jót ? A művekkel Pállik megint remekelt és csak a legnagyobb elragadtatással tudok szólni az ő utólérhetetlenül brilliáns technikájáról. Ebben a teremben van egy kezdő embernek az első képe. Goldreich Gézának hívják a művészt, »Szomorú munka« a kép neve. — S ez az ember kezdő? — kérdi az ember csodálkozva a kép láttára. — Igazán kezdő -Igazán az. De hogy ma-holnap egyike lesz a legnevesebb piktornak, az bizonyos. Kubányi Lajosnak több képe van a tárlaton. Kocsikat, lovakat festett, mint rendesen, azzal a jóizű humorral, amelyet megszoktunk tőle. Kezdi Kovách Lászlónak két igen hangulatos tájképe van kiállítva. Figyelemreméltó Kolozsvárig Lajosnak egy képe a katonaéletből, a »Marodevizsgán« czímű, mely feltüntet egy ezredorvost, aki sorra vizsgálgatja a savanyú képű huszárokat, akik beteget jelentettek. A festőnők közül, akik képeket állítottak ki, a legjelentékenyebb tehetségnek látszik Braunecker Stina baronesse, mellette Lamnc Hilberth Irén és Tamasere Emma tűnnek föl. Akvarell meglehetősen kevés van. A legszebbek ezek közül: Koszkol Jenő két velenczei képe és Schikedanz Albert »Balatonpart« czímű műve. Szobrokat állítottak ki Stróbl Alajos, Fadrusz Jánosné, Bezerédi Gyula, Holló Barnabás, Ligeti Miklós, Tóth István, de e szoborművek, akármilyen szép munkák is, nem valami megkapóak. Egy képet meg egy mellszobrot állított ki — Kossuth Ferencz. Mind a kettő Kossuth Lajost ábrázolja. Dilletáns ember művei, nem nézhetem szigorú szemmel az alkotásait. De valószínűnek tartom, hogy e művek láttára a művészek jó politikusnak fogják tartani Kossuth Ferenczet, a politikusok pedig — jó művésznek. —_ _________MAGYAR ÚJSÁG.___________ 1897. deczenmer 1. Budapest, nov. 30. = Bátffy Dezső b. miniszterelnök pénteken decz. 3-án délután nem ad kihallgatást. = Hieronymi Károly, a magyar delegáczió tagja, lemondván erről a megbízatásáról, Szapdry Gyula gr., a delegáczió elnöke, a legtöbb szavazatot nyert póttagot, Papp Gézát táviratilag hívta be helyette. Papp Géza azonban egészségének teljes helyreállítása végett ma a Riviérára utazik és igy nem tehet eleget a fölhívásnak. Az új delegátus — mint értesülünk — Szabó Imre lesz. A munkástörvény. A képviselőház földmivelési bizottsága tegnap délelőtt tíz órakor tartott ülésében letárgyalja a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen gróf Bethlen András elnökölt s a bizottsági tagok igen nagy számmal vettek részt. A javaslat előadójául Szily Pongrácz képviselő választatott meg, aki a javaslatot behatóan ismertette, különösen kidomborítván azt, hogy a javaslat humánus és igazságos intézkedései a munkaadókra és munkásokra nézve egyaránt előnyösek. Az előadó beszéde után a földmivelésügyi miniszter ajánlotta javaslatát elfogadásra és ez alkalommal a munkáskérdést illetőleg igen fontos nyilatkozatokat tett. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a javaslat által kimerítettnek nem tartja a kormány akcióját. Intézkedések folytonos és hosszú sorozata szükséges nemcsak a földművelésügyi, hanem a többi tárcáknál is. Ezen javaslatnak célja az, hogy a momentán szükségen segítsen, mégpedig gyorsan, gyakorlati módon és jóakarattal, úgy, hogy a jóakaratát a törvényhozás mindkét félre nézve azt egyenlően feltüntethesse. Hogy a kormány mennyi jóakarattal intézi a kérdést, annak e javaslaton felül az is egyik bizonysága, hogy szóló az 1898-dik évi költségvetésbe a munkások sorsának szellemi, erkölcsi és anyagi helyzetének javítására új czímen állandó tételként százötvenötezer forintot vett fel E tételből szándékozik a kormány támogatni a helyes irányú munkás egyleteket; ez öszszegből szándékozik jutalmazni a jó munkást, a jó gazdasági cselédet s ugyancsak e tétel terhére szándékozik népies felolvasások rendezését elemoz-