Magyar Ujság, 1897. december (6. évfolyam, 332-360. szám)

1897-12-01 / 332. szám

2 ■ - ■ ■ • --------- ----........... * -......... zatot. Parlamentáris határozat nélkül pe­dig, hogy jöhet létre a perszonálunió ? Mindezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a közjogi ellenzék bizonyos nyug­talan elemei maguk is eleve tisztában vannak, hogy a közjogi alap felforgatá­sának sem ideje, sem alkalma el nem következett. Hanem igenis itt az ideje, népszerű­ségük megkopott aranyozásait felfrissí­teni , s itt az alkalom ar­ra, hogy egy kis parázs obstrukc­ió kalandja oly férfiakra terelje az ország figyelmét és érdeklődését, a­kik máskülönben nem ké­pesek személyük iránt polgártársaik ér­deklődését felkelteni. Kis pecsenyéjüket, feltűnést keltő nagy tüzeknél szeretnék sütni a politikai mediokritások. Erre volna jó az obstrukczió nem honmentésre. S éppen azért, mert e vállalkozásnak rugói apró egyéni érdekek s mert Ma­gyarország nyugalmát, nemzetközi tekin­télyét és legfontosabb érdekeit koc­kára tenni ily okokból nem szabad és nem le­het: mi nem tulajdonítunk nagy fontos­ságot a közjogi ellenzék hadikészületei­nek. Még olyan nemzeti vihart nem lát­tak, ami nő feltámadna ellenük és elsö­pörné politikai életük birodalmát minden vakandtúrásaikkal egyetemben. Sokkal fontosabb ennél az osztrák helyzet alakulása. A Badeni kabinet azért bukott meg, mert képtelennek bi­zonyult a provizóriumi javaslatot parla­mentáris uton megalkotni. Gautsch meg­bízatása annyit jelent, hogy e javaslat alkotmányos elintézését tőle reményti a király. A dolog természetében rejlik, hogy az új miniszterelnök tervét csak akkor hajthatja végre, ha bizonyos tekintetben nem csak a többséget alkotó pártokkal, hanem a németekkel is megegyezésre jut. Badeni elbocsátása engedmény a né­met ellenzéknek. De egyszersmind arany­híd, a­melyen száraz lábbal visszavonul­hatnak. Eddig mindig úgy mondták a német ellenzék lapjai, hogy a provizóriumi ja­vaslatot csak Badeninek nem szavazzák meg. Ez a felfogás végre is azt bizo­nyítja, hogy a német ellenzék nem ve­szítette el teljesen érzékét az állami po­litika magasabb tekintetei iránt. Ha a korona előzékenységére a né­met ellenzék azzal válaszolna, hogy a provizórium útjából ezentúl sem távolí­­taná el a feltornyosult akadályokat, akkor le kellene mondani mindörökre arról, hogy oly komoly politikai ténye­zőnek tekintessék, a­melyre a monarkia érdeke minden körülmények között szá­míthatna. Ily politikai öngyilkosságra a német ellenzéket képesnek nem tartjuk. Ez már rossz szolgálat volna fajuk érdekének s csak ellenségeiknek telnék öröme benne. Eltekintve attól, hogy a német ellen­zék jól tudja, miszerint a provizórium parlamentáris létrejövetelét ugyan meg­gátolhatja, de a provizóriumi javaslat — a 14. §. alapján — ennek daczára is életbe lép, sokkal jobban bízunk a né­met pártok hazafiságában és politikai érettségében is, hogysem ne tartsuk ki­zártnak az új kabinettel való megegyezés meghiúsulását. Ennélfogva a magyar közvélemény továbbra is megőrizheti hidegvérét és imponáló nyugalmát. Az új osztrák kabi­net meg fogja teremteni a provizóriumi javaslat parlamenti megszavaztatásának előfeltételeit. S ha igaz az,­­— a­mint igaz — hogy a provizórium parlamentáris keresztülvi­telének sorsa némiképpen a német ellen­zék kezében van, úgy nem kevésbé igaz az is, hogy oly magatartástól, a­melylyel a német ellenzék nem ellenségeinek, csak barátainak árthatna s a melylyel a monarkia nemzetközi tekintélyét kocz­­káztatná, minden körülmények között meg fogja óvni a német ellenzéket jobb belátása, hazafisága s a németség jól fel­fogott érdekének meggondolása. Julnak el a László Fülöp arczképei. Az ő piktortársainak igazuk lehet, mikor azt mond­ják róla: — Istenem, milyen szerencsés egy festő az az arczkép! Valóban az ő nagy tudása mellett nagy a szerencséje is, abban, hogy módja van érdekes fejeket festeni. Íme a most kiállított képei is: Lukács Miczi kisasszony, a­ki egy mosolygó arcza, bájos fiatal hölgy; Ratibor herczegné, egy ezüsthaju fejedelmi asszony; azután Apponyi Albert gróf, Henckel-Donnersmarck gróf, a bájos és szellemes arczu gróf Apponyi Albertné, meg Polakovics Mátyásáé és Bókay professzor pirospozsgás, gyönyörű fiacskájának az arczképe. Hogy ne tűnnének föl ezek és az ember hogy ne nézné meg őket. Lászlótól mást, mint jót nem igen lehet várni. Ezekkel a portraikkal is derekasan kitett magáért és tán a legkevésbé sikerült az Apponyi Alberté. Edvi Illés Aladár megint egy egész sereg hangulatos, szép tájképet állított ki, melyeknek mindegyike a tőle megszokott becsületességgel van megfestve. Ebben a II. teremben van Tornay Gyulá­nak négy keleti tárgyú képe és Háry Gyulának néhány sikerült tájképe is. -- 5 Spolnyi Béla ismét visszatért a mocsárhoz és a gólyához. Egy ilyen képe van a III. te­remben. Ez a legsikerültebb most kiállított művei közül, bár a többi is igen csinos. Szenes Fülöp, egyike a »nagybányaiaknak«, egy egész tömeg­képet állított ki. A III. te­remben nem kevesebb, mint tizennégy festmény van tőle. A VI. teremben Bóth Menyhért állított fsi két férfi- és egy női arczképet, melyeknek mind­egyike nagyon derék munka, különösen sikerült­­ a dr. Katona Béla főügyész-helyettes portraitja.­ Rippel-Rónai József »fekete ruhás hölgy« czím alatt alkotott egy képet az ő zseniális modorában. A VII. teremben feltűnik egy kép, mely­nek láttára a néző felkiált: — Ki it Margitay! »Játékszerencse« a czíme. Kis szalont ábrá­zol, melyben néhány úrral kártyázik egy fiatal asszony, a­ki az asztal alatt levélkét csúsztat a mellette ülő huszár-főhadnagy kezébe. Egészen Margitay. De nem ő festette, hanem Bajzó Miklós, a­ki már a tavaszi műtárlaton is méltó feltűnést keltett egy képével. Neogrády Antal több tájképet küldött a tárlatba. Törmösi Sándor, a­ki fiatal ember még, a VII. teremben kiállította »A tűz« czímű mű­vét, a­mely bizonyára nem kis feltűnést fog kelteni, lévén rajta egy női alak, mely igazán pompásan van megfestve. A VIII. teremben vannak a legjobb dol­gok. Szlányi Lajos, Mendlik Oszkár, Bosznay István tájképei egytől-egyig igen sikerült képek. Ott van Poll Hugónak két képe is, melyek közül főleg a »Keresztvetés« czímű olyan alko­tás, a­melylyel ez a fiatal művész valóban meg­lepőt produkált. Pállik mester három kos­ képet küldött. Lehet-e ezekről az ő képeiről mást írni, mint jót ? A művekkel Pállik megint remekelt és csak a legnagyobb elragadtatással tudok szólni az ő utólérhetetlenül brilliáns technikájáról. Ebben a teremben van egy kezdő embernek az első képe. Goldreich Gézának hívják a mű­vészt, »Szomorú munka« a kép neve. — S ez az ember kezdő? — kérdi az em­­­­ber csodálkozva a kép láttára. — Igazán kezdő -Igazán az. De hogy ma-holnap egyike lesz a legnevesebb piktornak, az bizonyos. Kubányi Lajosnak több képe van a tárla­ton. Kocsikat, lovakat festett, mint rendesen, azzal a jóizű humorral, amelyet megszoktunk tőle. Kezdi Kovách Lászlónak két igen hangu­latos tájképe van kiállítva. Figyelemreméltó Ko­lozsvárig Lajosnak egy képe a katonaéletből, a »Marodevizsgán« czímű, mely feltüntet egy ez­­redorvost, a­ki sorra vizsgálgatja a savanyú képű huszárokat, a­kik beteget jelentettek. A festőnők közül, a­kik képeket állítottak ki, a legjelentékenyebb tehetségnek látszik Braunecker Stina baronesse, mellette Lamnc Hilberth Irén és Tamasere Emma tűnnek föl. Akvarell meglehetősen kevés van. A legszeb­bek ezek közül: Koszkol Jenő két velenczei képe és Schikedanz Albert »Balatonpart« czímű műve. Szobrokat állítottak ki Stróbl Alajos, Fadrusz Jánosné, Bezerédi Gyula, Holló Bar­nabás, Ligeti Miklós, Tóth István, de e szobor­művek, akármilyen szép munkák is, nem valami megkapóak. Egy képet meg egy mellszobrot állított ki — Kossuth Ferencz. Mind a kettő Kossuth Lajost ábrázolja. Dilletáns ember művei, nem nézhetem szi­gorú szemmel az alkotásait. De valószínűnek tartom, hogy e művek lát­tára a művészek jó politikusnak fogják tartani Kossuth Ferenczet, a politikusok pedig — jó művésznek. —_­ _________MAGYAR ÚJSÁG.___________ 1897. deczenmer 1. Budapest, nov. 30. = Bát­ffy Dezső b. miniszterelnök pénteken decz. 3-án délután nem ad kihallgatást. = Hieronymi Károly, a magyar delegáczió tagja, lemondván erről a megbízatásáról, Szap­dry Gyula gr., a delegáczió elnöke, a legtöbb szava­zatot nyert póttagot, Papp Gézát táviratilag hívta be helyette. Papp Géza azonban egészségének teljes helyreállítása végett ma a Riviérára utazik és igy nem tehet eleget a fölhívásnak. Az új delegátus — mint értesülünk — Szabó Imre lesz.­­ A munkás­törvény. A képviselőház föld­­mivelési bizottsága tegnap délelőtt tíz órakor tar­tott ülésében letárgyalja a munkaadók és a mező­­gazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályo­zásáról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen gróf Bethlen András elnökölt s a bizottsági tagok igen nagy számmal vettek részt. A javaslat előadójául Szily Pongrácz képviselő választatott meg, a­ki a javaslatot behatóan ismertette, különösen kidombo­rítván azt, hogy a javaslat humánus és igazságos intézkedései a munkaadókra és munkásokra nézve egyaránt előnyösek. Az előadó beszéde után a föld­­mivelésügyi miniszter ajánlotta javaslatát elfoga­dásra és ez alkalommal a munkáskérdést ille­tőleg igen fontos nyilatkozatokat tett. Hangsú­lyozta a miniszter, hogy a javaslat által kime­­rítettnek nem tartja a kormány akc­ióját. Intéz­kedések folytonos és hosszú sorozata szükséges nem­csak a földművelésügyi, hanem a többi tárc­áknál is. Ezen javaslatnak c­élja az, hogy a momentán szükségen segítsen, még­pedig gyorsan, gyakorlati módon és jóakarattal, úgy, hogy a jóakaratát a törvényhozás mindkét félre nézve azt egyenlően feltüntethesse. Hogy a kormány mennyi jóakarattal intézi a kérdést, annak e javaslaton felül az is egyik bizonysága, hogy szóló az 1898-dik évi költségvetésbe a munkások sorsának szellemi, erkölcsi és anyagi helyzetének javítására új czí­­men állandó tételként százötvenötezer forintot vett fel E tételből szándékozik a kormány támo­gatni a helyes irányú munkás egyleteket; ez ösz­­szegből szándékozik jutalmazni a jó munkást, a jó gazdasági cselédet s ugyancsak e tétel terhére szándékozik népies felolvasások rendezését elemoz-

Next