Magyar Ujság, 1898. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1898. január 1. MAGYAR ÚJSÁG. — Az kevés, mondotta Justh. — Ki tud szörnyűbbet? kérdezte az elnök. E pillanatban előlépett Bartha Miklós. — Én tudok — mondotta. — Mi lesz az ? — Bízzák rám, mondotta Bartha és ajkain vérfagyasztó mosoly jelent meg. — De mégis szeretnék tudni ? követelődzött Polónyi. Bartha Miklós rekedten kaczagott fel és olyan hangon, a melyből kisziszegett az engesztelhetetlen gyülőjét, mondotta: — Bezárom egy szobába és felolvasom neki a »Hangulataimat« ...* A legnagyobb czinizmussal valljuk be, hogy ebből, amit itt leírtunk, egy árva szó se igaz. Az obstrukció eredménye nem volt forradalom, hanem egy országos hahota, amelyet a szélső bal megőrizhet tanulságul a jövő számára. A világ egyetlen sarkacskája se fordult ki a helyéből, csak a diadalmas negyvennyolcasok nem tudják, hogy mit csináljanak az ő győzelmükkel. Kétségtelenül legjobban szeretnék — eltagadni. A kereskedelmi tárcza. — A pénzügyi bizottság ülése. — hogy az állam kezébe vette, sokkal rosszabb, mint előbb vollt. Az új előfizetők hónapokon keresztül nem jutnak kapcsoláshoz. — Gajári Ödön felhívja a miniszter figyelmét a bécsi telefon túlterheltségére, ami főleg zsurnalisztikai szempontból nagyon érezhető. Kívánatos volna az is, hogy e telefon használatát illetőleg a hazai sajtónak bizonyos kedvezmény nyújtassék. De ha ez nem is lehetséges, legalább több vonalt kellene e czélra igénybe vehetővé tenni. Dr. Dániel miniszter a felvetett kérdésekre válaszolja, hogy ő koncredálja azt, hogy a budapesti telefon kezelése most rosszabb, mint eddig volt s megjegyzi, hogy a kezelés minden változása zökkenéssel jár. Szóló rajta lesz, hogy a budapesti telefon minden méltányos igénynek megfeleljen. Az interurban telefon kiterjesztését maga is igen fontosnak tartja, erre nézve tervezet is készült, de ez igen nagy költséggel jár s szóló méltányosnak tartja azt, hogy e költségekhez az illető vidékek is hozzájáruljanak. Azt a kérdést tanulmányoztatni fogja szóló, hogy a bécsi telfonra nézve több összeköttetés álljon rendelkezésre. Vörös László államtitkár részletes felvilágosítást ad a czélba vett postadíj-emelésekről, megjegyezvén, hogy ezek a jövő évben csak az esetben fognak életbe lépni, ha a koronaértékekkel való kötelező számítás behozatik. A bizottság megszavazta az előirányzatot, a a távírda- és távbeszélő-beruházásokra felvett egy millió forint tőke és kamat törlesztésére előirányzott 50.000 írtból 25.000 frtot törölvén. Az államvasutaknál Gyurkovics Horvátország délnyugati részében is szükségesnek tartaná vasút építését. Sürgeti továbbá, hogy Fiume felé a második vágány s a szizek-Károlyvárosi vasút kiépíttessék s kéri, hogy Budapesten vagy Zágrábban államvasuti tanfolyam állíttassák fel oly módon, hogy a horvátok ott magyarul is megtanuljanak. Báró Dániel miniszter azt válaszolja Gyurkovicsnak, hogy Horvátország délnyugati részében vasút építésével komolyan foglalkozik és erre nézve folyamatban is vannak a tárgyalások. A tisztviselők nyelvi kérdésére nézve megjegyzi, hogy vajmi nehéz oly egyéneket szerezni, akik úgy a magyar mint a horvát nyelvet tökéletesen bírják. A nehézség leküzdésére azt véli legczélszerűbbnek, ha vasúti gyakornokokat kinevezvén, a tényleges alkalmazás előtt, mint a vasúti tanfolyam hallgatói, anyagi segélyezéssel felhozatnak Budapestre és itt aztánelsajátíthatják a magyar nyelvet. A bizottság megszavazza az előirányzatot és a beruházások közé Dániel miniszter javaslatára új tételül felvétetett a resiczai posta- és távirdaépület megszerzésére 12.000 forint. Az előirányzat többi tételei s a Vaskapuszabályozás költségelőirányzata vita nélkül megszavaztatván, az ülés véget ért, hanyatlott egy székre s várta, tóig szólítják. A három biró már ott ült az emelvényen és élénken tanácskoztak egymással. Mikor a lovag leült, az elnök megszólalt: — Lovag Rodrigo del Velasquez, az aranyos bölény rend nagy keresztjének tulajdonosa, a nagy pecsét őre, törvényt ülünk feletted. Súlyos vád az, melyet ellened felhoznak. Törvényeink értelmében rögtön kell ítélkeznünk. Tudod-e, mivel vádolnak? A lovag némán hajtotta meg fejét. — Elismerd a vád igaz voltát? A lovag fejével bólintott. — Akkor halld ítéletünket. A herczeg kegye, mely eddig is oly nagy mértékben mosolygott feléd, ezúttal sem hagyott cselben Törvényeink szerint halállal hal meg: az a ki egy leányzót elcsábít, vagy szerelmi légyottra izgat. Csak a herczeg kegye oldhatja fel a halálos ítéletet. Néked megkegyelmezett. Lovag Rodrigo del Velasquez szabad vagy. Elveheted szerelmed tárgyát. A lovag összerázkódott. Szólani akart, de nem tudott A szavakat kereste, de nem találta. Végre hosszas küzdés után kifakadt: — Ne lehet, nem tehetem! — Hogyan nem lehet? Nem veheted el szerelmed tárgyát ? — Nem! — nyögte újból a lovag. — Lovag Rodrigo del Valasquez, egy dologra figyelmeztetlek. Ha netalán azért nem akarod elvenni, mert attól tartasz, hogy arczát mindenki látta, hogy nevét mindenki tudja, úgy oszlasd el aggodalmaidat. Törvényeink szerint a madonnához nem közelíthet senki, fátyolát nem Budapest decz. Ül. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága, Tisza Kálmán elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében tárgyalás alá vette a kereskedelmi tárca költsészvetését. A közvitáknál Pulszky előadó utal arra, hogy az 500.000 forintnyi dotáczió nemsokára elégtelen lesz a vármegyék e téren mutatkozó szükségleteinek fedezésére. Báró Dániel minizter válaszolja, hogy az állami utak rosszasága ellen nem igen merülnek fel panaszok. Az új állami utak kiépítése a legnagyobb erélylyel foganatosíttatik, az átvett régibb utak pedig megfelelő eszközökkel jó karban tartatnak. A bizottság megszavazta az előirányzatot. Az ipari és kereskedelmi ezésök segélyezésénél Hegedűs Sándornak a kisiparosok hitelszövetkezeti segélyezésére vonatkozó felszólalására Báró Dániel válaszolja, hogy az egy intézet által e czélra lekötött 400.000 korona bármikor felhasználható. Legczélszerűbb lesz ez összeget azon központi szövetkezet számára fentartani, amelynek feladata lesz a kisipari szövetkezetek hiteligényeit kielégíteni. Az előirányzatot megszavazta bizottság. A posta- távírda és távbeszélő előirányzatánál Matlekovics felemlíti, hogy a budapesti telefon azóta hátat fordítva ellenfeleinek teljes erejéből orditotta: — Siess, Madonna, siess! . . . Csak jobbra . . . jobbra . . . A következő pillanatban tompa ütést érzett fején, mintha a hegy csúcsa zuhantona reája. A hold lebukott az égről s koromsökség állott be . . . Lábai megrogytak, a kard kihullott kezéből . . . — O Barbara segíts! — sóhajtás végig bukott a földön .... Csak a sötét, nyirkos börtönben tért magához. A feje zúgott, sajgott, a háta mögött halk csöppögést hallott. Azt hitte, hogy a fején lék van, s az agyveleje csöppen ki rajta. A gondolatok őrült tánczot jártak. Mi történt vele? Hol van? Megpróbált felkelni, de nem tudott. A lábai megtagadták a szolgálatot., Mi lesz ebből? Ha elfogták a madonnát! És épp, ő okozta azt a botrányt, ki mindenét, vagyonát, állását a herczegnek köszönheti. Ő teszi nevetségessé a herczeget, hogy kaczagni fog rajta egész Európa. A zár nyikorgott, a porkoláb lépett be. — Jöjjön lovag úr, a bikák már együtt vannak! — Nem tudok! — felelt halk hangon — nem tudok fiékelni. — Csak támaszkodjék reám. — biztatta a börtönőr — induljunk! A lovag feltápászkodott. Meg megállva haladtak végig a hideg, hosszú folyosókon. A hald csak ép oly szelíden világított, mint két órával azelőtt. , Végre a terembe értek. Rodrigó kimerülten Évfordulón. Budapest, decz. 31. Érdeklődő és nyugtalan szemmel tekintünk a jövőbe időszámításunk mesgyéjén, az évfordulókor. Mit hoz az új esztendő, csapásban vagy áldásban lesz-e gazdagabb, — ezekre a kérdésekre keresünk választ, persze eredménytelenül, mert senki sem emelheti föl a Gürü fátyolt, amely a bekövetkezendő eseményeket borítja. A béke vágya él szívünkben, olyan erősen, hogy szinte háttérbe szorítja egyéb kívánságainkat, pedig van elég. A béke volt a nemzetközi politikának uralkodó csillagzata ebben az esztendőben , az lesz a jövő évben is. Nyugtalanság szakadt reánk elég; forgott szőnyegen fontos ügy elég olyan, ameg magában viselte az összeütközés csíráját; a hatalmasságok összetartásának, a diplomáczia ügyességének sikerült azonban mindannyiszor elhárítania a veszedelmet. Ebből merítjük a reményt, hogy a háború szörnyű csapása 1898 folyamán is el fogja kerülni Európát. A tapasztalás alapján mondhatjuk, hogy világrészünk egyetlen állama sem akarja megzavarni az általános nyugalmat. Mindegyik békés eszközökkel dolgozik céljai elérésén. Kormányoknak és diplomatáknak hatalmas segítségül szolgálnak ebben a törekvésükben a népek, hogy a munka istenasszonyának, nem pedig Bellonának áldozhassák erőiket. A közvélemény még ott is, ahol különben izgató jelszavak járják, alapjában véve irtózik a háborútól és béke után áhítozik. Ez az osztatlanul békés hangulat arra bátorít, hogy aggodalom nélkül várjuk az új eszeedő titkainak a leleplezését. Nem mintha bizonyosra vennék, hogy a fegyver nem fog embervért ontani, hiszen elég veszett el ebből a drága folyadékból 1897-ben is a tesszáliai csatamezőkön, Kréta szigetén, Keletindia egetverő béresei között, Afrika különböző vidékein, Délamerika nyugtalan országaiban, Kuba szigetén, és reményünk jogosulatlanul vérmes volna, ha azt várnék a jelen év utódjától, hogy még az ilyen részleges kegyetlenségtől is megkímélje az emberiséget. Csak a nagy, az átalános háborútól meneküljünk meg ez alkalommal is, úgy épen annyi megelégedéssel emlegetjük majd mához egy évre1898-at, mint most 1897-et. Nagy és nehéz feladatokkal így is elég dolguk lesz nemzeteknek és kormányaiknak. A belső politika teendőiről nem is szólva, Kelet- Ázsia, Afrika, Amerika olyan problémákat állítanak világrészünk elé, amelyek, amikor jelentékeny mértékben igénybe veszik az érdekelt államok erőit, akkor egyszersmind közelebb hozzák egymáshoz a nemzeteket és háttérbe szerulebbentheti fel senki mindaddig, mig sorsa nincs eldöntve. Nos elveszed ? — Nem lehet... nem lehet! — kiáltott fel kétségbeesetten a lovag. A bírák néhány perczig suttogtak, azután az elnök a szolgának megparancsolta: — Lopez, vezesd be a madonnát! — No isten veled világ. Mi lesz most? — gondolta magában Rodrigó. A széniten levő ajtó megnyílt s belépett a madonna. Megtörve, lehorgasztott fővel állt meg a bírák előtt. — Madonna — kezdte az elnök — mi lovag Rodrigo del Velasquez-nek felajánlottuk a módot, melynek segélyével téged és saját magát is megmenthette volna. Ő azt visszautasította. Törvényeink értelmében madonna a büntetést többé nem kerülheted ki. Lopez, rántsd le a fátyolt! A lovag eltakarta szemeit, hogy ne lássa, mi fog történi. Amint ismét remegve feltekintett, a meglepetés megfagyasztatta a vért ereiben. Néhányszor végigdörzsölte szemeit, hogy ébren van-e vagy álmodik . . . Azután hirtelen felugrott s odaállott a bírák elé s megtört, keserű hangon mondotta: -I-íBelátom bűnömet. Elveszem a madonnát! Szólt ,s udvariasan karját nyújtotta a madonnának, ki donna Elvira volt, a herczegnő egyik udvarhölgye ... Mivelhogy Spanyolországban az asszonyságok ép oly beszuállók és ravaszok, mint Kamcsatkában ... "