Magyar Ujság, 1898. február (7. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

A főispánok, Budapest, január 31. Az ellenzék, a­mely a megyében s a kerületekben nem bír velük, a parla­mentben támadja meg őket, a­hol nem védekezhetnek. De a vádak évről-évre szűkebb körre szorulnak. Úgy látszik, hogy a témát, a­mely nem új, de mindig érdekes, az ellen­zék teljesen kimer­ítette. Az idei vitában például nem hoztak fel a főispánok ellen konkrét vádakat. Pusztán egy főispánnak hozakodtak elő­­ a magánügyeivel. Azt, hogy egy beteg fantáziájú képviselő néhány sületlen hasonlattal kellemetlen­kedett nekik, mint testületnek, úgy gon­doljuk, nem veszik fel tragikusan. Még a vádjaiért sem szokás erre a képviselő úrra megharagudni, nem hogy a hason­lataiért. M­ég a nagy Bartha sem méltatta őket ezúttal vértől csepegő karmágnó­­jáb­a. S az ellenzéki pártok parlamenti újonczai az idén nem próbálták ki raj­tuk fakardjukat és bodzafapuskájukat. Különben, hogy megtámadják-e őket vagy nem, az egyre megy. Akár sokat beszélnek róluk, akár agyonhallgatják bokros érdemeiket, ők ugyanazok marad­nak: éber ellenőrzői egy haldokló köz­­igazgatási rendszer tévedéseinek. M­int a kormány bizalmasai, a­kiknek jo­gait nem védi szolgálati pragmatika s a kik addig szolgálnak csak, mig a kormány tel­jes bizalmát bírják, nincs valami rózsás helyzetük. De ez a látszólagos függés az ő függetlenségük, mert nem kenyérkereset­ből szolgálnak, hanem nobile off­iczium­ból. Könnyen leteszik tisztüket s igy mindennel gyanúsíthatják őket, csak azzal nem, hogy jobb meggyőződésük ellenére is tüskén-bokron követik a hivatalos politikát.­­ Az emberek ezt tudják s jól tudja ezt a kormány is. Innen van, hogy a fő­­ispáni tevékenység önálló hatáskörré fej­lődött s hogy a vármegyékben függet­lenebb urnak tartják a főispánt a vá­lasztott tisztviselőnél, a ki kénytelen kedvében járni mindazoknak, a kiknek szavazata állásba juttatta s a kiknek szavazata meg is foszthatja attól. Ha a főispán az volna, a minek az ellenzék mondja: a hatalom vak eszköze, akkor nem tudna oly fényesen érvénye­sülni a vármegyék társadalmi életében. Hogy elsőrendű társadalmi faktora a gondjaira bízott vármegyének; hogy a megyei közélet minden szála a kezében fut össze; hogy nélküle és ellenére mi sem történik ott: a társadalmi érvénye­sülésnek ez a magas foka, biztos mér­téke a főispánok egyéni kvalitásának, független pozícziójának, s legmeggyő­zőbb c­áfolata az ellenzék ama vádjának, hogy a főispáni intézmény a gyűlölt adminisztrátori rendszernek feléledése és egyenes ágon való leszármazósa. M­i a főispáni kar tevékenységét meg­becsüljük és kalapot emelünk előtte. Az ő éber ellen­őrzésük, az ő irányításuk, az ő beavatkozásuk nélkül hogyan volna adminisztrálva ez az ország, egy hal­dokló rendszer haláltusájának végső napjaiban ? Ám a legfőbb érdeme nemzetiségi vármegyék kormányzásában nyilvánul. Ily vármegyékben­­ az egyetlen képviselője és exponense az állami és nemzeti politi­kának. Vannak vármegyék, a­hol a szó tel­jes értelmében a honfoglalással kell fog­­lalkozniok, a­hol lépésről-l­épésre kell utat törniök a nemzeti gondolat érvé­nyesülésének, a­hol résen kell állniok éjjel-nappal, hogy a nemzetellenes moz­galom ne infirziáljon békés területeket; a­hol, ha kisebb volna hatalmuk, ha meg­fogyatkoznék tekintélyük, kénytelenek volnának tű­rni, hogy a magyarság feje felett összecsapnak a namzet­ellenes moz­galmak hullámai. Ha ők nincsenek, a közigazgatás mai autonómiájával egész területek vesztek volna már el a nemzeti politikára nézve. A főispánoknak ez a gyakran gúnyolt, megtámadott, gyűlölt intézménye nem egy vármegyében egyetlen reményhor­gonya volt az állami politikának s a nem­zeti megerősödés ügyének megbecsülhe­tetlen szolgálatokat tett. M­ost, mikor a közigazgatás reform­kérdéseinek napirendre tűzését a belügy­miniszter a képviselőháznak bejelentette, kötelességünknek tartottuk ebbeli érde­meik előtt meghajolni. Budapest, január 31.­­­ A kiegyezési tárgyalások: Bécsből távir­­ják a Bud. Tud.-nak. Bán­ffy Dezső báró mi­niszterelnököt a Felsége ma ismét kihallgatáson fogadta. Dániel báró és Darányi dr. miniszte­rek ma Budapestre utaznak, mert a kereskede­lemügyi miniszternek jelenléte a kereskedelmi költségvetésnek holnapi képviselőházi tárgyalá­sánál szükséges. Wlassics dr. vallás- és közok­tatásügyi miniszter ma ide érkezik, de bécsi tartózkodása a kiegyezési tárgyalásokkal termé­szetesen semmiféle összefüggésben nincsen. „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. A színházi ház. — A Magyar Újság eredeti tárczája. c­íme egy hét, a­mely premiere nélkül való. Manapság, a­mikor a fővárosban hatodfél szín­ház (a Várszínház csak egy felet számít) ter­jeszti a kultúrát, a hipnotizmust és a Bárány­­kákat, ez is esemény, még­pedig, ha szabad a múltakból következtetni, nem is szomorú ese­mény. Hála istennek, Budapesten már több új darabot mutatnak be a színházak, mint a­hány jó darabot írnak az egész világon. Újdonság kell a népnek és nép kell a színháznak. És pe­dig sok nép. Budapest hatodfél színházában olyan hete­ken, a­mikor csak vasárnap van délutáni előadás, egy hét alatt kerek negyven előadást tartanak, a­mikor ünnep is esik közbe, ez a szám meg­szaporodik négy délutáni előadással — tehát negyvennégyet. Egy igen-igen gyönge átlagot véve számítási alapul — előadásonkint ezer nézőt­­— olyan heteken, a­mikor csak vasárnap van délutáni előadás Budapesten, negyvenezer ember megy hetente színházba, ünnepnapos heteken negyvennégyezer. Azt írtam, hogy ez a számi­ Szerkesztőség. Előfizetési á­dási alapút felvett átlag gyönge. Ez így is van, mert a hat színház közül, úgy tudom, ötnek van akkora nézőtere, hogy ezer embernél jóval többet befogadhat. A legnagyobb nézőtér a Vígszínházé, a­melyben ezerhatszáz ember számára van hely, csak valamivel kevesebb fér a népszínházba, az Operaházban egy telt nézőtér közel ezerháromszáz nézőt jelent, a Nemzeti színházban is többet ezernél. Úgy tudom a Magyar színház befoga­dási képessége is nagyobb ezer embernél, 1080, vagy 1100. Az egyetlen Várszínház az, amelybe nem fér ezer. Mikor valamennyi színház meg­telt — a­mire főként jobb esztendőkben elég sűrűn van eset — akkor egyetlen estén több, mint hétezer ember lelkesedik (ha ugyan lelke­sedik) az előadóművészet csarnokaiban. Hétezer ember, tehát annyi, mint egy közepes vidéki mezőváros egész lakossága, beleértve a kisdede­ket, sőt a kórházak betegeit is. Egy csöppet se túlzunk tehát, a­mikor a budapesti színházl­áto­­gató közönség heti létszámát ötvenezer emberre becsüljük, a­mi végre is nem csekélység. Budapest hatszázezer főnyi lakossága közül tehát egy estén színházban mulat hétezer ember. Nem valami sok. Egy perc­entnél csak valami­vel több. De már most számítsuk hozzá ehhez a színházi közönséghez azt a temérdek embert, a­kik az orfeumokban, a zenés kávéházakban, a különböző éjjeli mulatókban szórakoznak és rrtUTti -Axrrwrturr-Jzruyr- --.turncr pyaaa-casap «m ■ I évre 12 írt, 161 evyo 6 írt, ITm/no • negyed évre­­ írt, 1 hóira l írt. LijjfUd etCUIS Ut a • js t az ember igazán imponáló képét kapja a mulató Budapest népességének. Egy minden viszonyla­tok között igen tekintélyes numerust, a­mely a mellett szól, hogy talán egy kicsikét tévedett a bús Szemere Miklós. Mégse olyan nagyon »nem boldog« a magyar. Vagy ha csakugyan nem boldog is, meglehetős buzgalommal — vigasz­talódik. A statisztika meglehet, hogy haszon nélkül való tudomány, de az bizonyos, hogy érdekes. Ha most már tudjuk, hogy mekkora közönsége van a budapesti színházaknak, a valószínűség keretei között ki lehet számítani azt is, hogy mekkora az az összeg, a­melyet ez a közönség a kultúrának e fajtája fejlesztéséért lefizet. Ter­mészetesen megint csak átlagos alapon lehet megejteni a számítást és azt hiszem, megint csak a leggyöngébb átlagot veszem, a­mikor fejenként egy forintot számítok. E mellett a szá­mítási alap mellett a fővárosi színházak heti bevétele ötvenezer forintra rúg. Szinte bizonyos azonban, hogy igen lényegesen több. De e mel­lett a számítás mellett is, nem is véve ide a nyári színházak bevételeit — egy tíz hónapos színházi esztendő bevétele két millió forint. A­mi szintén nem csekélység. Mindenesetre szép valamicskével több, mint a­mennyit például harminca esztendővel ezelőtt fizetett szinházért Buda és Pest városok akkori közönsége. innen 1­­4 bp. Kiadóimlal • E'eronezrefc-tere 3. Lapunk mai száma 16 oldal

Next